Figyelj oda!
„Ezen az úton járjatok!” (Ézsaiás 30:21)
James
Michener mondta, hogy volt egy szomszédja, akinek az almafája egyik
évben nem termett gyümölcsöt, ezért az illető egy csomó rozsdás szöget
vert körbe a törzsébe. A következő évben a fa élete legnagyobb termését
hozta. A szomszéd erre azt mondta: „A szögek beverése sokkolóan hatott a
fára, és ez emlékeztette arra, hogy az a dolga, hogy gyümölcsöt
teremjen.” Lehet, hogy nem éppen tudományos módszer, de működött!
Michener ezután elmagyarázza, hogy ilyen szögekké lett az életében egy
szívműtét, egy csípőprotézis-beültetés és egy szédülési roham. Ez
felhívta a figyelmét! Mikor felismerte, hogy nem fog örökké élni,
rájött, hogy még mennyi dolga van, és öt év alatt megírt tizenegy
könyvet, köztük több bestsellert is. „Pillanatnyilag ugyan semmiféle
fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az
igazság békességes gyümölcsét hozza…” (Zsidók 12:11). Verdell Davis
mondja: „Vannak dolgok, amikkel tudunk és kell is kezdenünk valamit.
Például, ha elveszítjük azt a kényelmet, amit az anyagiak biztosítottak,
ez arra indíthat minket, hogy egyszerűsítsük az életünket. A klinikai
depresszió elvezethet arra, hogy segítséget, egészségesebb életmódot és
kapcsolatokat keressünk. Ha elveszítjük munkánkat, melyet pedig jól
végeztünk, ez lehetővé teheti, hogy felfedezzük olyan képességeinket és
talentumainkat, amelyekről eddig nem is tudtunk. Ha testi képességeink
egy részét elveszítjük, ez arra késztethet, hogy más jellegű
teljesítményünket fejlesszük, amely majd gazdagíthat mindenkit, akivel
utaink találkoznak.” Harold Sala hozzáteszi: „Nézzünk szembe vele,
amikor azokat a rozsdás szögeket belénk verték, valóban felfigyeltünk,
és az életünk gyümölcsöző lett. Ösztönzésül kaptuk őket, hogy haladjunk
az előttünk álló ügyekkel. Az Atya szeretete megengedi a
kalapácsütéseket, hogy ezzel serkentsen akaratának teljes mértékben való
betöltésére.” Ha tehát ilyen ébresztő jelzést kapsz Istentől, „és
füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok”
(Ézsaiás 30:21 Károli), akkor figyelj oda!
Miről beszélsz?
„Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást…” (Ézsaiás 65:16)
Tudtad, hogy megáldhatod magad azzal, amit mondasz? A Biblia ezt mondja: „Aki áldást kér magára, ezt mondva tegye: „Az igazság Istene áldjon meg engem… mert a régi bajok feledésbe merültek” (Ézsaiás 65:16 AMP). Ez az ige két fontos igazságot tanít meg: 1) A saját szavaidnak sokkal nagyobb hatásuk van rád, mint bárki más szavainak. Végső soron nem az számít, amit mások mondanak, hanem az, amit te mondasz magadról akkor, amikor már minden vélemény elhangzott! Az utolsó szó mindig a tiéd. 2) Sohasem fogod élvezni azt, amit Isten a jövőben készül adni neked, ha még mindig a múltban élsz. Ahhoz, hogy belépj az Ígéret Földjére, először el kell hagynod a pusztát. Juss hát egyetértésre Istennel, és kezdd azt mondani, amit Ő mond rólad! Ez nem kis dolog. Amit kimondasz attól kezdve, hogy reggel felkelsz, addig, míg este lefekszel, nem csupán a napodat befolyásolja, de hatással van az egész életszemléletedre és életed irányára. Ha imádkoztál, és konkrét válaszokat kértél Istentől, akkor hatást tudsz gyakorolni az eredményre azáltal, hogy ügyelsz arra, hogy amit kimondasz, az igazodjon ahhoz, amit Ő mond. Más szóval: kerülj összhangba Istennel!
A tested Isten temploma (1Korinthus 3:16), figyelj hát oda arra, hogy mit engedsz kijönni a szádon! A kritizálás és a hibakeresés pusztít és rombol, de a Szentíráson alapuló, hittel teljes szavak megnyitják az ajtót Isten áldásai előtt. Ezért írja Pál: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Efézus 4:29). Tehát mielőtt megszólalsz, kérdezd meg magadtól: „Vajon hasznos ez?”
„Aki vigyáz a szájára, megtartja életét…” (Példabeszédek 13:3)
Miután csődbe ment a vállalkozása, Paul Galvin részt vett a saját cége elárverezésén. Padlóra került ugyan, de nem ütötték ki! Az utolsó 750 dollárján visszavásárolt egy részleget, ami később a Motorola lett! Ugye, milyen nagyszerű visszatérési történet ez? A Biblia azt mondja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be [vizsgáld meg, és lásd meg, hogy mit tanulhatsz belőle], hogy ezt is, amazt is Isten készítette (Prédikátor 7:14). Amikor új kihívásokkal nézünk szembe, mint például munkahely-váltás, vagy visszamegyünk az egyetemre, vagy új kapcsolatot kezdünk, a régi beidegződés előjön, és azt súgja nekünk, hogy nem vagyunk elég jók a feladathoz. Vigyázz! A Biblia azt mondja: „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, de aki meggondolatlanul beszél, arra romlás vár” (Példabeszédek 13:3 NCV).
Az a csodálatos abban, hogy azok lehetünk, akiknek Isten teremtett, hogy Ő úgy programozott be minket már előre, hogy képesek legyünk új helyzeteket kezelni, változni és növekedni. Ne adj helyet az önvádnak belülről vagy kívülről jövő régi hangokra hallgatva, vagy olyan szavakat kimondva, amelyek aláássák az önbizalmadat. Ha valami olyanba kezdesz, amit még soha nem csináltál korábban, ez általában együtt jár egy szorongás által gerjesztett tanulási görbével, amely a következő mintát követi: „Képtelenség, nem tudom megcsinálni… azt hiszem, meg próbálhatom… csinálom, de nem valami jól… még mindig csinálom, de félek… már jobban megy… hoppá, ezt elrontottam, azt hiszem mégsem megy ez nekem… talán megpróbálom újra… most sem megy sokkal jobban… megpróbálom még egyszer… hé, ez egész jól megy… meg tudom csinálni!” A Biblia azt mondja: „Amit mond az ember, annak a jutalmát nyeri el” (Példabeszédek 18:20 NCV), tehát az összes „nem tudom”-ot változtasd arra, hogy „képes vagyok rá”, és hozd szinkronba az önmagadról mondott szavaidat a Szentírással!
Tudtad, hogy megáldhatod magad azzal, amit mondasz? A Biblia ezt mondja: „Aki áldást kér magára, ezt mondva tegye: „Az igazság Istene áldjon meg engem… mert a régi bajok feledésbe merültek” (Ézsaiás 65:16 AMP). Ez az ige két fontos igazságot tanít meg: 1) A saját szavaidnak sokkal nagyobb hatásuk van rád, mint bárki más szavainak. Végső soron nem az számít, amit mások mondanak, hanem az, amit te mondasz magadról akkor, amikor már minden vélemény elhangzott! Az utolsó szó mindig a tiéd. 2) Sohasem fogod élvezni azt, amit Isten a jövőben készül adni neked, ha még mindig a múltban élsz. Ahhoz, hogy belépj az Ígéret Földjére, először el kell hagynod a pusztát. Juss hát egyetértésre Istennel, és kezdd azt mondani, amit Ő mond rólad! Ez nem kis dolog. Amit kimondasz attól kezdve, hogy reggel felkelsz, addig, míg este lefekszel, nem csupán a napodat befolyásolja, de hatással van az egész életszemléletedre és életed irányára. Ha imádkoztál, és konkrét válaszokat kértél Istentől, akkor hatást tudsz gyakorolni az eredményre azáltal, hogy ügyelsz arra, hogy amit kimondasz, az igazodjon ahhoz, amit Ő mond. Más szóval: kerülj összhangba Istennel!
A tested Isten temploma (1Korinthus 3:16), figyelj hát oda arra, hogy mit engedsz kijönni a szádon! A kritizálás és a hibakeresés pusztít és rombol, de a Szentíráson alapuló, hittel teljes szavak megnyitják az ajtót Isten áldásai előtt. Ezért írja Pál: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Efézus 4:29). Tehát mielőtt megszólalsz, kérdezd meg magadtól: „Vajon hasznos ez?”
„Aki vigyáz a szájára, megtartja életét…” (Példabeszédek 13:3)
Miután csődbe ment a vállalkozása, Paul Galvin részt vett a saját cége elárverezésén. Padlóra került ugyan, de nem ütötték ki! Az utolsó 750 dollárján visszavásárolt egy részleget, ami később a Motorola lett! Ugye, milyen nagyszerű visszatérési történet ez? A Biblia azt mondja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be [vizsgáld meg, és lásd meg, hogy mit tanulhatsz belőle], hogy ezt is, amazt is Isten készítette (Prédikátor 7:14). Amikor új kihívásokkal nézünk szembe, mint például munkahely-váltás, vagy visszamegyünk az egyetemre, vagy új kapcsolatot kezdünk, a régi beidegződés előjön, és azt súgja nekünk, hogy nem vagyunk elég jók a feladathoz. Vigyázz! A Biblia azt mondja: „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, de aki meggondolatlanul beszél, arra romlás vár” (Példabeszédek 13:3 NCV).
Az a csodálatos abban, hogy azok lehetünk, akiknek Isten teremtett, hogy Ő úgy programozott be minket már előre, hogy képesek legyünk új helyzeteket kezelni, változni és növekedni. Ne adj helyet az önvádnak belülről vagy kívülről jövő régi hangokra hallgatva, vagy olyan szavakat kimondva, amelyek aláássák az önbizalmadat. Ha valami olyanba kezdesz, amit még soha nem csináltál korábban, ez általában együtt jár egy szorongás által gerjesztett tanulási görbével, amely a következő mintát követi: „Képtelenség, nem tudom megcsinálni… azt hiszem, meg próbálhatom… csinálom, de nem valami jól… még mindig csinálom, de félek… már jobban megy… hoppá, ezt elrontottam, azt hiszem mégsem megy ez nekem… talán megpróbálom újra… most sem megy sokkal jobban… megpróbálom még egyszer… hé, ez egész jól megy… meg tudom csinálni!” A Biblia azt mondja: „Amit mond az ember, annak a jutalmát nyeri el” (Példabeszédek 18:20 NCV), tehát az összes „nem tudom”-ot változtasd arra, hogy „képes vagyok rá”, és hozd szinkronba az önmagadról mondott szavaidat a Szentírással!
SZÁMOLJ!
„…hetven esztendő, vagy… nyolcvan esztendő… gyorsan eltűnik…” (Zsoltárok 90:10)
A lelkünk nem hírnévre, kényelemre, gazdagságra vagy hatalomra éhezik. Ezek a dolgok épp annyi gondot okoznak, mint amennyit megoldanak. A lelkünk arra éhezik, hogy az életünk jelentsen valamit, hogy számítson. A zsoltáros ezt írja: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsoltárok 90:10). Nyolcvan év csaknem 30000 nap. Gondold végig úgy, mintha pénzről beszélnél: mit vehetnél 30000 forintért? Ez nem túl sok pénz – és nem túl sok idő! Egyikük sem tudja, mennyi ideje van még hátra, de azt tudjuk, hogy mennyi időt kaptunk eddig. Ha meg kellene húznod a vonalat, és össze kellene adnod mindent, mit tudnál felmutatni az életedből örökkévaló értékekkel számítva? Jób azt mondta: „Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél…” (Jób 7:6); „… túl gyorsan elszaladnak…” (Jób 9:25 TM). Bryan Wilkerson mondja: „A tinédzserek azt számolják, mennyi barátjuk van, vagy azt, mennyi pontot kell gyűjteniük, hogy bejuthassanak az egyetemre. Az egyetemisták a kreditjeiket számolják… és azt, hogy hány sört tudnak meginni… a felnőttek a sikert azzal mérik, hogy hány szobájuk van, és hány autó áll a garázsukban… vagy, hogy mennyit hoznak a befektetéseik. A legtöbb ember két hibát követ el… azt hiszik, olyan sok idejük van, hogy megengedhetik maguknak, hogy elpazarolják; vagy azt hiszik, olyan kevés van, hogy úgysem tudnak semmi igazán jelentőset tenni, ezért aztán meg sem próbálják. Napjaink olyanok, mint a bőröndök – mind egyforma méretű – de vannak, akik több mindent tudnak beletenni, mint mások. »… aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen« (Példabeszédek 12:11). Napjaink számlálása azt jelenti, hogy felajánljuk azokat Istennek, és az Ő útmutatását kérjük az életünkre.”
„…életem ideje… mint egy lehetelt…” (Zsoltárok 39:5)
Bryan Wilkerson egy barátja temetése után a következőket mondta: „Ez a férfi… keresztyén volt – okos, keményen dolgozó és tetterős. Segített elindítani két kórházat… a helyi futballszövetséget… sokat utazott… kórusokban énekelt szerte a világon… hihetetlen energiával és képességekkel rendelkezett… de senki sem beszélt arról, hogy lelkileg milyen hatással volt. Sokakat megtanított focizni, de keveseket vezetett Krisztushoz. A lelkész semmit sem tudott mondani arról, mennyit adakozott… kivéve, hogy szívesen kritizálta az igehirdetést vasárnaponként a templomajtóban. Felesége és gyermekei is csak néhány szót szóltak, nekik kevés jutott a figyelméből és energiájából. Képzeld csak el, mi mindent érhetett volna el, ha idejét és tehetségét Istennek ajánlja fel! Egy másik ember temetésén is részt vettem. Ezt az embert is nagyon tisztelték a világi környezetében. Ő azonban gondosan számlálta napjait és számon tartotta erőforrásait, hogy felajánlja mindezt Istennek. Az emberek nem beszéltek a piacon a sikereiről vagy a befolyásáról, inkább arról beszéltek, milyen lelki hatása volt… hogyan vezette őket Krisztushoz… hogyan vezetett és támogatott keresztyén szolgálatokat… hogy éveket töltött az egyház szolgálatában… hogy missziót végzett Moldovában. Családja arról beszélt, hogy mennyire szerette a Szentírást… és mennyire szerette őket… hogy milyen hűséges férj és apa volt. Emlékszem… szerettem volna, ha ott van az egész gyülekezet, hogy láthassák, mire képes Isten valakivel, aki felajánlja… Neki élete minden napját.” Nos, te hány embert vezettél Krisztushoz? Mire fordítod idődet, pénzedet és tehetségedet? Isten ajándékait soha nem kölcsönként, hanem befektetésként adja, és elvárja, hogy befektetése megtérüljön. A világon egyetlen dolog van, amiből mindenki egyenlő részt kap: mindenki napja huszonnégy órából áll. A vesztesek és a győztesek közötti különbség egyedül az, hogyan használják a kapott időt.
A lelkünk nem hírnévre, kényelemre, gazdagságra vagy hatalomra éhezik. Ezek a dolgok épp annyi gondot okoznak, mint amennyit megoldanak. A lelkünk arra éhezik, hogy az életünk jelentsen valamit, hogy számítson. A zsoltáros ezt írja: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsoltárok 90:10). Nyolcvan év csaknem 30000 nap. Gondold végig úgy, mintha pénzről beszélnél: mit vehetnél 30000 forintért? Ez nem túl sok pénz – és nem túl sok idő! Egyikük sem tudja, mennyi ideje van még hátra, de azt tudjuk, hogy mennyi időt kaptunk eddig. Ha meg kellene húznod a vonalat, és össze kellene adnod mindent, mit tudnál felmutatni az életedből örökkévaló értékekkel számítva? Jób azt mondta: „Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél…” (Jób 7:6); „… túl gyorsan elszaladnak…” (Jób 9:25 TM). Bryan Wilkerson mondja: „A tinédzserek azt számolják, mennyi barátjuk van, vagy azt, mennyi pontot kell gyűjteniük, hogy bejuthassanak az egyetemre. Az egyetemisták a kreditjeiket számolják… és azt, hogy hány sört tudnak meginni… a felnőttek a sikert azzal mérik, hogy hány szobájuk van, és hány autó áll a garázsukban… vagy, hogy mennyit hoznak a befektetéseik. A legtöbb ember két hibát követ el… azt hiszik, olyan sok idejük van, hogy megengedhetik maguknak, hogy elpazarolják; vagy azt hiszik, olyan kevés van, hogy úgysem tudnak semmi igazán jelentőset tenni, ezért aztán meg sem próbálják. Napjaink olyanok, mint a bőröndök – mind egyforma méretű – de vannak, akik több mindent tudnak beletenni, mint mások. »… aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen« (Példabeszédek 12:11). Napjaink számlálása azt jelenti, hogy felajánljuk azokat Istennek, és az Ő útmutatását kérjük az életünkre.”
„…életem ideje… mint egy lehetelt…” (Zsoltárok 39:5)
Bryan Wilkerson egy barátja temetése után a következőket mondta: „Ez a férfi… keresztyén volt – okos, keményen dolgozó és tetterős. Segített elindítani két kórházat… a helyi futballszövetséget… sokat utazott… kórusokban énekelt szerte a világon… hihetetlen energiával és képességekkel rendelkezett… de senki sem beszélt arról, hogy lelkileg milyen hatással volt. Sokakat megtanított focizni, de keveseket vezetett Krisztushoz. A lelkész semmit sem tudott mondani arról, mennyit adakozott… kivéve, hogy szívesen kritizálta az igehirdetést vasárnaponként a templomajtóban. Felesége és gyermekei is csak néhány szót szóltak, nekik kevés jutott a figyelméből és energiájából. Képzeld csak el, mi mindent érhetett volna el, ha idejét és tehetségét Istennek ajánlja fel! Egy másik ember temetésén is részt vettem. Ezt az embert is nagyon tisztelték a világi környezetében. Ő azonban gondosan számlálta napjait és számon tartotta erőforrásait, hogy felajánlja mindezt Istennek. Az emberek nem beszéltek a piacon a sikereiről vagy a befolyásáról, inkább arról beszéltek, milyen lelki hatása volt… hogyan vezette őket Krisztushoz… hogyan vezetett és támogatott keresztyén szolgálatokat… hogy éveket töltött az egyház szolgálatában… hogy missziót végzett Moldovában. Családja arról beszélt, hogy mennyire szerette a Szentírást… és mennyire szerette őket… hogy milyen hűséges férj és apa volt. Emlékszem… szerettem volna, ha ott van az egész gyülekezet, hogy láthassák, mire képes Isten valakivel, aki felajánlja… Neki élete minden napját.” Nos, te hány embert vezettél Krisztushoz? Mire fordítod idődet, pénzedet és tehetségedet? Isten ajándékait soha nem kölcsönként, hanem befektetésként adja, és elvárja, hogy befektetése megtérüljön. A világon egyetlen dolog van, amiből mindenki egyenlő részt kap: mindenki napja huszonnégy órából áll. A vesztesek és a győztesek közötti különbség egyedül az, hogyan használják a kapott időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése