ADATIK

"Mert egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz." Ézsaiás 9,6a

Isten egy gyermeket adott, Aki összeköt a mennyel, és aki megold mindent. Ahogy közledünk az adventi hetekben karácsonyhoz, egyre inkább felcsendül majd az örömhír a betlehemi gyermekről - az egyetlen gyermekről -, aki mindenkinek született. Adventben Isten teleírja a földet, az eget ezzel az egyetlen szóval: Jön! Volt-e már neked advented, az az idő, ami megelőzi Jézus születését az életedben? Egészen más az, hogy nekem születik meg Jézus. "Jön néked a te királyod" (Zak 9,9). Mit használ, ha az egész világnak jön, csak neked nem? Van egy döntő nap annak az életében, aki Jézust befogadja, hogy most az én szívemben, az én istállómban - amelyik piszkos ugyan, de mégis - bennem megszületett Jézus. Egy gyermek születése mindig csoda. Az egyetlen, az igazi, a legnagyobb csoda a földön Jézus születése. Az igazi csoda, ha a szívedben születhetett meg. Ha az Ige magva belehullik a szívedbe, megtörténik a fogantatás. Aki ezt átélte, annak már nem probléma a szeplőtelen fogantatás. Ha megmozdul benned az élet, azt észreveszed. Olyan érzések, gondolatok jönnek, amik eddig nem voltak benned. A testi születés az anyaméhben történik, a lelki születés a szívben. Add át Neki az uralmat, hogy elmondhasd, bennem belül új öröm, új vágy mozdult, ami eddig nem volt. Tudod már, hogy ez benned az Élet? A hogyanja az egész új életnek, hogy "adatik". Nem cselekedetekből, nem abból, hogy valamit megteszek. Karácsonyi ajándék! Ezt az életet csak elfogadni, befogadni lehet, megköszönni, mert "adatott".

Biztosan számíthatsz rá

?Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2).

   Nem sokat ér az olyan segítség, amelyik éppen akkor hiányzik, amikor szükség volna rá. Az otthon felejtett horgony nem segít a tengerészen a vihar órájában. Hiába volt valamikor pénze az adósnak, ha most követelnek rajta egy összeget. Nagyon kevés a ?biztos segítség"-nek nevezhető földi támogatónk. Az ilyenek rendszerint messze vannak, amikor szükségünk van rájuk, és még messzebb, ha már egyszer igénybe vettük segítségüket. De az Úr, a mi Istenünk mindig jelen van, amikor keressük, jelen van, amikor szükségünk van rá és akkor is, ha már többször is igénybe vettük segítségét.
   Sőt, Ő több, mint segítség! Biztos segítség! Biztosabb, mint a legjobb barátunk, mert Ő velünk van minden szükségünkben, biztosabb, mint mi magunk, mert mi néha elveszítjük a fejünket, Ő azonban mindig tudja a megoldást. Rá mindig számíthatunk, érezzük támogatását, együttérzését minden bajunkban. Rá most, ebben a sok bajjal küszködő korban is biztosan számíthatunk. Bízzunk hát Benne! Oltalmunk Ő, rejtőzzünk el Benne; erősségünk Ő, erősödjünk meg Benne. Segítségünk Ő, támaszkodjunk rá, biztos segítségünk Ő, próbáljuk ki ezt most mindjárt! Egy pillanatig sem kell aggodalmaskodnunk vagy félnünk. ?A Seregeknek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk" (46,12).

Botránkozás

    
     Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.
     Máté 11, 6.
    

     Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében öröm helyett az egész világ megbotránkozik. Egyrészt, mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem a saját cselekedeteire és érdemére: Másrészt, mert Krisztus látszatra szegény és nyomorúságos. Meg azért is, mert Krisztus, ahogy maga is felvette a keresztet és meghalt azon, úgy övéitől is azt kívánja, hogy keresztjüket felvevén, sokféle megpróbáltatásban és szorongattatásban kövessék Őt. Ez pedig éppen nincs ínyére a világnak.
     A Krisztus igéje ezért botránykő széles e világon. Soha sincs ez máskép az evangéliommal. Olyasmi az, amin megütköznek, - nem a kisemberek, hanem tapasztalat szerint éppen a legszentebbek, a legkegyesebbek, a legbölcsebbek és leghatalmasabbak. De boldogok, akik tudják s vallják, hogy mégiscsak Isten igéje az. Ezek megállnak, mert vigasztaló erőt nyertek minden ilyen botránkozás ellenében.

    

          Maradj meg hűségeddel
          Velünk, Uram Isten,
          Adj erőt, hogy megálljunk
          Mindvégig a hitben.

Elvétetik tőletek Isten országa és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. 
Máté 21,43

Uram!

A sötét próféciákat sokszor tekintik üres fenyegetésnek. Szavadat ne engedd így hallgatnom. Hiszen bizonyítékok is bőségesen szólnak jóslatod igazsága mellett. Mennyit vívódom magyar keresztyénségünk sorsa miatt. Azt Te igen jól tudod. Ezért is vizsgálgattam gonddal az összefüggést, amelyben ezt a kijelentésedet megtetted. Három példázat alapozza meg azt. Az elsőben az Istennek adott üres "igen"-t emeled ki. A másodikban az Isten elleni nyílt lázadást. A harmadikban pedig az élet épületéből kihagyott "szegletkövet" említed.

Uram!

Ez az összefüggés megdöbbent. Mert ugyan milyen az az "igen", amelyet mi adunk Istennek kereszteléskor, konfirmáción és sok más alkalmon? Ha pedig népem életében nem látnám meg az Isten elleni nyílt lázadást - vak volnék. A jövőt építő munkánkból pedig mind többen hagynak ki téged, az egyetlen "szegletkövet". Megdöbbenésemet alakítsd át bennem a leghívebb odaadássá! Imádságra és munkára indíts. Kegyelmezz magyar népünknek!

Jöjj, Urunk, ébressz bennünk hitet, reményt és szeretetet egyaránt!

Hadd tartsunk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten. (Zak 8,23)

Hozzátok akarok tartozni. Nem vagytok ugyanolyanok, mint én, mégis valami vonz bennetek. Mit csináltok? Hova jártok? Valami erőt érzek bennetek. Közösségetek szeretetteljes, kitartásotok végtelen. De honnan mindez a hatalom? Honnan ez a béke?
A világ lassan összeomlik, a családok széthullnak, az összetartás felbomlik, a szeretet megszűnik, a békétlenség egyre terjed. De a ti arcotokon, különös módon tükröződik a nyugalom. Milyen meggyozodés szüli mindezt?
Hozzátok akarok tartozni. Hozzátok, és ahhoz, aki mindezt a békét, szeretetet, erőt táplálja bennetek. Mert ő az, aki megment az értelmetlenségből, megszabadít a halálból, letépi láncaimat, amelyek megkötöznek és nem eresztenek. Hozzá akarok tartozni, a szabadság ajándékozójához, a reménység megtartójához, Jézus Krisztushoz.

    Szívem mélyéből száll hozzád
    minden gondolatom.
    Istenem, köszönöm,
    hogy rabul ejtettél szereteteddel.
    Vezess el, kérlek, a benső szabadságra,
    hogy Szentlelked által
    örökké dicsérhesselek.
    (Simon András)

Hálát adok, Jézusom, hogy valóban megtapasztalhatom a szabadság ajándékát és a reménység örömét. Ámen.

MEGTART A MEGPRÓBÁLTATÁS IDEJÉN

  "Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait." (Jel 3:10)
 
  A küzdelem folyamatosan tart a jó és gonosz erők, Isten angyalai és a bukott angyalok között. E földön körül vagyunk zárva elölről és hátulról, jobbról és balról. A konfliktus, melyben vagyunk, az utolsó e világon. Most vagyunk a harc kellős közepében. Két oldal harcol az elsőbbségért. Ebben a nagy viadalban nem maradhatunk közömbösek. Vagy az egyik oldalra, vagy a másikra. Ha Krisztus oldalán foglalunk helyet, ha szavainkkal és tetteinkkel bemutatjuk Őt a világnak, akkor élő bizonyságát adjuk annak, hogy kit választottunk, hogy Őt szolgáljuk és tiszteljük. A föld történelmének ebben a fontos szakaszában nem engedhetjük meg magunknak, hogy bárkit bizonytalanságban hagyjunk afelől, hogy kinek az oldalán állunk...

  "Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait." (Jel 3:10) Ez a szakasz a megpróbáltatás idejéről beszél, mely megpróbálja a föld lakosait. Mi most ebben az időszakban élünk. Senki sem menekülhet el a konfliktus elől. Ha vannak hibás jellemvonásaid, melyek ellen nem küzdesz, akkor biztos lehetsz abban, hogy az ellenség megpróbálja majd kihasználni azokat bukásod érdekében. Biztosan kihasználja azokat, mert ő éberen figyeli, hogyan tehetné tönkre mindenkinek a hitét.
  Annak érdekében, hogy győzhessünk az ellenség minden kísértése között, olyan hatalomra kell támaszkodnunk, mely rajtunk kívül és rajtunk felül áll. Állandó, élő kapcsolatot kell fenntartanunk Krisztussal, aki erőt tud adni a győzelemhez mindenkinek, aki hittel és alázattal viseltetik iránta. Ha önelégültek vagyunk és azt hisszük, hogy mehetünk, amerre akarunk, s közben azt reméljük, hogy végül a jó oldalon fogunk kikötni, rájövünk majd, hogy szörnyű hibát követtünk el. Úgy kell előrehaladnunk keresztényi életünk csatájában, mint akik reménykednek a győztesek jutalmában, bár minden lépésnél ellenállásba ütközünk. (Review and Herald, 1908. július 9.)