Az Urat keresd, ne dolgokat!

„…az Úr bezárta a méhét.” (1Sámuel 1:5)
Néha előfordul, hogy az ajtó csak akkor nyílik meg, amikor megérted, hogy miért is volt zárva. Gondolkodj el Anna történetén! Ő egy fiút szeretett volna, Isten pedig egy prófétát. Amikor az asszony így imádkozott: „…ha fiút adsz nekem, akkor visszaadom neked egész életére…” (1Sámuel 1:11 NCV), Isten nem csupán Sámuelt adta neki, hanem még hat további gyermeket is (1Sámuel 2:5). Ha aratásért imádkozol, Isten arra fog kérni, hogy vesd el a magot. Ez a mag talán olyasvalami, amit szeretsz, és amihez ragaszkodni akarsz, de ne tedd – inkább add át Istennek! Anna megértette, hogy nem elégedhet meg kevesebbel, mint Isten akaratával. Elkánának két felesége volt, de Annát jobban szerette, és minden tulajdonából dupla részt adott neki (ld. 1Sámuel 1:5 Károli). Ám, ha nem azt teszed, amiről tudod, hogy valójában Isten erre hívott el, akkor az emberi szeretet és anyagi dolgok nem fognak kielégíteni. Nem csak a szószékeken lévő emberek „felszenteltek”. Annát Isten anyaságra szentelte. Te talán titkárnőnek vagy szentelve, kertésznek, vagy tanárnak. Fedezd fel, mire hívott el Isten, és tedd azt! Végül Anna kétségbeesése elvezette őt rendeltetéséhez: „…az Úr bezárta a méhét”. Miért? Hogy felhívja Anna figyelmét, hogy közelebb vonja magához. A nehéz idők arra jók, hogy újra megvizsgáljuk életünket, és elkezdjük keresni Istent, mint addig még soha. Ekkor a hangsúly megváltozik. „Uram, én ezt akarom” helyett: „Uram, te mit akarsz?” Ekkor adja Isten áldását, „…mert ő… megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsidók 11:6).

"Kedves barátaim, Isten, az Atya már régen kiválasztott benneteket!"

"Kedves barátaim, Isten, az Atya már régen kiválasztott benneteket és tudta, hogy ti az Ő gyermekeivé váltok." (1. Péter 1:2 LB fordítás)

A csüggedés jönni fog, ez mindig így szokott lenni. Talán azért érzed magad elcsüggedve, mert egy kapcsolat miatt szenvedsz, egy halogatott előléptetés miatt, vagy mert az egészséged gyengül.

Amikor csüggedést tapasztalsz, egy dologban nyugalmat találhatsz: Isten családtagnak választott téged. Még melőtt te Istent választottad, és Ő már régen kiválasztott téged.

A Biblia ezt mondja az 1. Péter 1:2-ben: "Kedves barátaim, Isten, az Atya már régen kiválasztott benneteket és tudta, hogy ti az Ő gyermekeivé váltok." (LB fordítás)

Isten nem azért választott téged, mert ezért tettél valamit. Mindez azért van, mert Ő az, Aki. Te nem voltál elég jó, elég okos vagy eléggé lelki számára ahhoz, hogy megmentsen téged. Ő azért mentett meg, mert szeret téged.

És ez jó hír - igazán jó hír! Ez az a jó hír, amire az egész életedet fel kellene építened.

Mert te semmit sem tettél azért, hogy helyet kapj Isten családjában, és semmit sem tehetsz azért, hogy elveszítsd. Az 1. Péter 1:3 azt mondja: "Az Ő határtalan kegyelme által nekünk adja az újjászületés kiváltságát azért, hogy most már Isten saját családjának tagjai legyünk."

Az Isten asztalánál lévő helyed az Ő kegyelmén alapszik, nem a te teljesítményeden. Nem érdemelted meg az első alkalommal és nem érdemled meg most sem. A Világegyetem Alkotója ezt mondja: " Azt akarom, hogy a családom része legyél."

Beszéljétek meg:

* Az a tudat, hogy biztos helyed van Isten családjában, hogyan kellene, hogy megváltoztassa a hozzáállásodat és a nézőpontodat az életre vonatkozóan?
* Mit kell tenned ma azért, hogy megpihenj Isten szeretetének és elfogadásának biztonságában?

Megment téged

"Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Róma 10:13

Olyan szakaszhoz érkezett az életed, amikor szükséged van rá, hogy valaki megmentsen? Kész vagy arra, hogy segítségért kiálts? Nem egy különleges telefonszámot kell tárcsáznod, sem pedig valamelyik képregényhős közbelépésére várnod. Egyetlen dolgod van, kérned kell Jézust, és ő a megmentésedre siet. Az életed bármely területén kérheted a beavatkozását – kapcsolatokban, pénzügyi helyzetedben, egészségügyi probléma esetén, bármiben. Viszont kell, hogy kérd.

A 91. Zsoltárban Isten ezt ígéri: „Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt” (15. vers). Ezek nem csak üres szavak, hiszen Isten nem hazudik. Ez az ő jellemével ellentétes lenne, mivel ő maga a teljes igazság.

Vedd észre, Isten azt mondja, hogy meg kell tenned a saját feladatod, aztán ő megteszi az övét. Te kiáltasz hozzá, ő válaszol. Ennyi. Csak hívd segítségül az Úr nevét. Az Úr neve pedig Jézus.

Fontos megértened, hogy mindenféle mentési akcióban a mentést végző határozza meg, hogy milyen módszerrel és eszközökkel fog dolgozni. Nem te döntöd el, hogy miként mentsenek meg. Nem a te dolgod, a Megmentődtől függ. Jézus mondja "Én vagyok az út... senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Jézus nem mondja, hogy ő a jó, a szép, esetleg a legjobb út. Azt mondja, „Én vagyok az”. Ha lenne „B” terv, Isten nem küldte volna el az „A” tervet a földre hogy meghaljon érted. Tehát, a megváltásod és minden bűnöd bocsánata csupán egyetlen úton történhet, egyetlen személy az, akihez kiálthatsz… Jézus az.

Változtass a gondolkodásodon, hogy változtathass egészségtelen szokásaidon

"Vigyázzatok, hogy gondolkodtok; életeteket a gondolataitok formálják." (Péld 4,23 TEV fordítás)


Ha változtatni akarsz egészségtelen szokásaidon, az hasonló ahhoz, mint tavon motorcsónakot vezetni automata vezérléssel. Az automata be van állítva keleti irányba, s ha meg akarod fordítani az irányt, megpróbálhatod erővel az ellenkező irányba forgatni a kormányt, de valószínűleg kifáradnál. Ha elengeded, akkor a csónak visszafordul az eredeti irányba.

Viszont van egy jobb lehetőség is: cseréld le az automata vezérlést. Ugyanez igaz egészségtelen szokásaidat illetően is. Hogy tartós változást érjünk el, a gondolkodásmódon kell változtatni. Minden mögött, amit teszel - még az egészségtelen szokások mögött is - egy gondolkodásmód húzódik meg, ami megakadályoz abban, hogy egészséges legyél. A Biblia ehelyett azt tanácsolja: "Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt." (Fil 2,5)

Isten azt akarja, tanuljunk meg úgy gondolkodni, mint Jézus. Hogyan tegyük ezt? Gondolkodjunk el Isten Igéjén, és tegyük fel a kérdést: "Uram, mit gondolt volna erről Jézus?" Minél inkább betölti gondolatainkat Isten Igéje, annál könnyebb lesz elérni ezt.

"Vigyázzatok, hogy gondolkodtok; életeteket a gondolataitok formálják." (Péld 4,23 TEV fordítás)

Beszéljetek róla

* Mik azok a hiedelmek, amik miatt kudarcba fulladtak próbálkozásaid, hogy egészségesen élj?
* Isten igéjében mik azok az igazságok, amik segíthetnek lecserélni az automata vezérlést, ami megakadályozott az egészséges életmódban?
* Mit szükséges megváltoztatnod a napirendedben vagy a csendes időszak megszervezésében, hogy jobban betölthesse gondolataidat Isten igéje?

Vigyázz, kész - Várj!

"Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására." Jsir 3:25-26

Amikor úgy tűnik, hogy széthullik az életed, a legjobb "szellemi" döntés (bár lehet hogy ez meglep) a következő: légy egyedül Istennel, és várj.

A Biblia azt mondja Jeremiás siralmai 3:28-ban "Amikor az élet nehéz, menj el és légy egyedül. Légy csendben. Hajts fejet imában. Ne kérdezz, csak várj, hogy eljöjjön a remény. Ne menekülj a problémáktól, nézz velük szembe. Van kiút." (LB)

A többség nem tudja, hogyan kell csendességben lenni. Mindig idegeskedünk valami miatt. Nem szeretünk Istenre várni, mert a várakozás nyugtalanná tesz bennünket. Szeretünk mi irányítani.

Mit jelent Istenre várni? Ülj le, csukd be a szád, és figyelj Istenre. Olvashatod a Bibliát. Imádkozhatsz is. De mindenek előtt, légy csendben Isten előtt.

Akkor idegeskedünk, amikor nem "várunk arra, hogy eljöjjön a remény", ahogy az Jeremiás mondja. Isten beszélni akar hozzánk. Meg akarja adni a reményt, ami után annyira sóvárgunk. De túlságosan el vagyunk foglalva. Amikor Ő keres, mi épp másra figyelünk.

Ha Istenre akarunk hallgatni, és meg akarjuk tapasztalni a nekünk tartogatott reményt, akkor egyedül kell vele lennünk. Csendességben kell lennünk és készen állni, hogy meghalljuk őt.

Jézus is ezt mondta Máté 6:6-ban "Találj egy csendes, félreeső helyet, ahol nincs meg a kísértés, hogy megjátszd magad Isten előtt. Csak legyél ott olyan egyszerűen és őszintén, amennyire csak lehet. A figyelem középpontja rólad Istenre kerül, és akkor elkezded érezni az ő kegyelmét" (LB)

Légy őszinte Istennel, és meglátod, a figyelmed átkerül a problémáidról -bármekkorának is tűnjenek- Isten kegyelmére.

Jeremiás siralmai a 3:25-26 helyen azt mondja: "Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására."

Mielőtt megpróbálod a problémáidat a magad módján megoldani, hagyd hogy Isten megmentsen. Ez olyan mint a háborús filmekben, amikor az ellenség serege a hős serege felé menetel - ami rendszerint alsóbbrendű, csőcselékből áll. A hős azt mondja az embereinek, hogy várjanak, amíg parancsot nem ad a tüzelésre. Majd a legutolsó pillanatban elkiáltja magát: "Tűz!". A megfelelő pillanatban lőni, ez hozza meg a sikert.

Ugyanez igaz ránk is. Mindegy mekkora akadály áll előtted, várnod kell Isten jóváhagyására. Tökéletes fog időzíteni az életed következő lépését illetően.

Szóval várj, és hallgass.

Beszéljétek át:

* Tudnál olyan példát hozni az életedből, amikor az hogy túl korán cselekedtél végzetes következményekkel járt?
* Miért nehéz a nehézségekkel teli időszakban Istenre várni?

Bölcs szívért...

A mai nap imádsága:
Urunk! Gondviselésedet ne vond meg tőlünk továbbra sem, engedd, hogy szereteted simogatását naponta érezzük! Ámen

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!

Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat!
Gyógyulás lesz az testednek, és felüdülés csontjaidnak.
Példabeszédek 3,5-8

Önmagunkkal való tinédzseres elégedtelenségünk - pattanásos a bőröm, nagy a fülem vagy az orrom - után hamar elérkezik az az idő, amikor nem számoljuk éveinket, s a magunk esze szerint irányítjuk életünket. Csak amikor szociológiailag jól behatárolható állomásokhoz (házasságkötés, gyerekek) érkezünk, akkor derül ki, hogy az eszünk, amire oly büszkék vagyunk, nem mindig garantálják a kívánt eredményt. Válaszokat, vélt vagy valós igazságokat be-begyűjtünk az évek során, de a működéképes megoldás mindig bonyolultabb... Csalódásaink másokban - és néha önmagunkban is - hamar megtanítanak: egyedül nem megy, kell a támasz, a segítség. Nem elég, bár nagyon fontos, velünk élő társunk bátorítása, vigasztalása, szeretete, de vannak pillanatok, amikor hiába kapaszkodunk egymásba, a felemelkedést csak Isten tudja kieszközölni. Egy-egy ilyen zsákutcás helyzetből kimenekülve, a szabad teret újra érezve, egymás szemébe nézve, sóhajtó igazságként áldást mondani a Gondviselő Istennek nem más, mint megérezni: élni jó.

Aki fiatalon nem szédül meg önmagától, s elhiszi, hogy szüksége van az Istenre, az másképp járja életének útjait. Tudja, hogy az Isten-adta Élet törvényeit nem lehet büntetlenül kijátszani, s ugyan tehet mindent, amit csak jónak lát, de mindezekért Isten megítél. Nemcsak akkor és ott, hanem már életem második felében is. Nyilvánvaló, hogy az eldobott kő (az élet) engedelmeskedik az örök törvényeknek, s egyszer - talán a legváratlanabb helyzetben - nem emelkedik tovább, hanem elkezdi ballisztikus esését, hogy valamikor végérvényesen megnyugodjék abban a Kézben, amely születése pillanatában "elhajította". Aki féli az URat, azaz elismeri az Istent Istennek, az azt is tudja, hogy már itt a földön jutalomban részesülünk, mert megkapjuk cselekedeteink következményeit. Önsorsrontó életeket, negatív példákat bőven láthatunk szűkebb környezetünkben is. Okulhatunk belőle és legyinthetünk is rá, de ezek után nem védekezhetünk se Isten, se önmagunk előtt: "De én ezt nem tudhattam, nem így gondoltam!"

Kerülni a rosszat nem jelent mást, mint elfogadni az Isten naponkénti vezetését. Elfogadni a felülről jövő megoldásokat, s nem erőlködni, okoskodni, ahogyan sok keresztény ezt teszi. Tessék megnézni hány vallásos-zavarodott ember "tudja", hogy mit akar az Isten. Az egyik törvényeskedését harsogja nemcsak a világ, de önmaga felé is, a másik ellenséget lát minden papban, a harmadik antikrisztusnak tartja a pápát, a negyedik elkeseredésében öngyilkos merényleteket hajt végre... Valóban ezt akarja az Isten? Nyilvánvaló, hogy az eszünket azért adta Isten, hogy használjuk, a szívünket is azért, hogy érezzünk vele. Aki esztelen és szívtelen, annak nem lehet élete egész, teljes, azaz egészséges... "Annak kiszáradnak csontjai". Aki azonban beáll Isten szeretet-erőterébe, az nemcsak az áldást tapasztalja meg életében, de bűnössége ellenére a gyógyulást is.

Egyházi élet...

Imádkozzunk!
Mennyei Édesatyánk! Mikor küldöd már a Neked kedves "hozzáértő, okosokat"? URunk..., fogynak a pásztorok, a kihívások pedig egyre csak nőnek! URunk, mi is látjuk, hogy "kevés a munkás az aratásodban..." Örökkévaló Istenünk, igédben ne csak tükröt tarts elénk, hiszen anélkül is tisztában vagyunk alkalmatlanságunkkal, hanem irgalmasan cselekedjél már végre közöttünk, Szentlelked által újíts meg minket! Ámen


Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.
Jer 3,15

Pásztor és nyáj - a vezetettség ősi képe... Érdekes módon, a történelmet meg lehetne írni a "megvezetettség" történelmeként is, hiszen a közösség élén álló, embernek, számos hatalommal együtt járó kísértéssel is meg kell küzdenie. Ebben a csatában nem csak a királyok, országnagyok, de igen sokszor papok is elbuktak, s elbuknak ma is. "Ital-nők-pénz", a klasszikus kísértés-triász nyomai minden fajta-féle közösségben fellelhetőek - igaz változó statisztikával. Szex-, vagy pénzbotrányokba keveredett papok nem csak a címlapokra "ki-zsurnalisztázott" katolikus egyházban vannak, de sajnos a protestáns egyházakban is "akadnak", ahogyan ezektől nem mentesek a muszlimok, de az ultra-ortodox zsidó közösségek vezetői sem...

Természetesen nem minden katolikus pap pedofil, ahogyan nem minden pap olyan emberi nagyság, mint pl. egy ferences szerzetes Böjte Csaba... vagy egy Dietrich Bonhoeffer. Az, hogy az emberek mégis úgy sóhajtanak fel, hogy "Na, már megint ezek, a papok! Nahát, hogy mit meg nem engednek maguknak ezek a politikusok!" stb... ez az általánosítási készség kiirthatatlan, örök emberi tulajdonságunk. Tény azonban, hogy nem vet jó fényt az Krisztus Egyházára, ha a vezető, a pásztor "vizet prédikál, de bort iszik"! A pásztor ugyanis attól pásztor, hogy vezet, azaz "irányt tart" s a nyáj pedig követi őt... Elfogadva, hogy a házasság felbontása, a válás kimondása egy párkapcsolati konfliktusra adott jól működő, világi, megoldás-válasz, de mégis furcsa, ha egy protestáns lelkész azt hirdeti: "amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza"... Durvábban fogalmazva: ha egy lelkész csak 'erkölcs-hivatalnok', de hivatalában nem az általános elvárhatóság törvényi szabályai szerint jár el, akkor mint hivatalnok "korrumpálódott"! Krisztus URunk szerint is, nincs jogalapja senkinek más szeméből gerendát kivenni, ha a sajátjában ott a szálka...

"Hozzáértéssel, s okosan..." legeltető pásztorok... Az ige isteni ígérete evangéliumként cseng a fülben, jóllehet "szak-értők" helyett az élet minden területén nagyobb szükség lenne "szak-emberekre". Ugyanis, mit ér a szaktudás, ha valaki nem "ember", s így tudását rosszra fordítja? Az ilyen ember lehet a szakjában szakértő, de mivel nem a jót szolgálja, nem ember(séges) ember, ezért joggal mondható gaz-embernek... (Gaz, azaz haszontalan, csak a baj van vele, elveszi az életerőt, az életteret a "kultúrnövénytől".)

Nagy szükség lenne tehát "szívem szerinti pásztorokra" - ahogyan igénk mondja -, de a kérdés igencsak égető számunkra, amikor is a kereszténység a harmadik évezredébe lépett: Mikor URam?

Emberségünk...

A mai nap imádsága:
Uram! Adj nekem látást, hogy igazságaid szerint élhessek! Ámen
   

Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák.
Kol 3,18-19

Veszekedés... "Hát igen! Minden kapcsolat megél mélypontokat!" Ilyen és ehhez hasonló bölcsességet hallunk, amikor egy-egy krízis túllépi a család, a kisközösség határait. Amikor publikussá válik, ami tulajdonképpen magánügy - azaz két ember, no meg a JóIsten ügye, akkor derül ki milyen óriási feszültségek vannak emberekben. Az emberek háromnegyed része képtelen elfogadott keretek között tartani agresszióját, melynek kiváltó oka többnyire a tehetetlenség, a megoldás hiánya miatti fájdalom.

Pál apostol - mint aki nem élt házasságban, s éppen ezért csak elméleti jótanácsokkal szolgál - krízis-megoldásai nem mentesek a kliséktől... Ugyanakkor megérezhetjük benne a törekvést az egységre, mely minden harmóniának a kezdete, az alapja. A nők engedelmessége férjeik akaratának, a férfiak szeretete asszonyaik irányában csak akkor adná a megoldást, ha egyik és másik fél is a szexusától mentes emberségében perfekt lenne -, de nem ez a helyzet. Párkapcsolatok százezrei-milliói bomlanak fel naponta, mert a média-programozta ideálist hajszolja úgy az egyik, mint a másik nem. Sőt, a második, a harmadik kapcsolatában is a tökéletest keresik, s végül kompromisszumot kötnek: "Ilyen jutott... ezt adta a JóIsten!" (A JóIstennek persze más volt a terve, de ha a teremtettségbeli eredeti elgondolásába nem kíván az ember belesimulni, akkor a következményeket kénytelen elhordozni.) A megoldás nem a (nemlétező)perfekt hajszolása, hanem az ideális megtalálása, aki páromként, társamként, velem együtt tanulni kívánja a perfekciót, azaz kívánja az egységet, a harmóniát, s ezért velem együtt képes az erőfeszítésekre, az áldozathozatalra.

Milyen érdekes, hogy lángszavú prédikátorok mekkora elszánással hirdetik a halál utáni életet, de a halál előtti életről szinte alig mondanak valamit. Többnyire törvényeskedő elgondolásokat, évezredek keresztény tapasztalásait dogmákba sűrített, elvont igazságaival "bombázzák" híveiket - többnyire haszontalanul. Az "itt és mostban", a hétköznapokban, nekem személyesen Jézus tanítása segít(het), ezért fontos a Mester kijelentéseit újra és újra forgatni a szívünkben. Ha Krisztus lelkülete nem járja át egész életünket, akkor csupán szerepeket próbálunk jól eljátszani, elvárásoknak igyekszünk megfelelni, de nem jutunk el az isteni szeretet természetességére, mely körbefonja életünk minden területét, hogy harmóniában legyünk férjek és feleségek, családapák és családanyák, istenképűségre rendelet EMBEREK...

Küzdelmeink...

A mai nap imádsága:
Istenem! Gyámolíts, segélj, hogy élhessek Általad másokért! Ámen



Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.
Ef 6,12-13

Ami fölöttünk van az, csak nagyobb lehet, mint mi... Legalábbis így gondolták a régiek, de a 21. századra - jóllehet kegyetlen áron ugyan -, de megtanulta az ember, hogy ami hatalmas és erős, az ugyanúgy lehet alattunk is, sőt, ami kicsi és nem látható az óriási erővel bírhat - lásd, parányi atomi részecskék. Hasonlóképpen a bennünk, lelkünk mélyén szunnyadó, szintén nem látható erők/hatalmak is iszonyatos erővel bírnak! Az élet mindenáron élni akar, mégis évenként egymillió ember vet véget önkezével az életének... Milyen ez az erő, ami egyesek szerint nincs is?

Amióta tudatára ébredtünk, hogy nem 'csak úgy' magunktól vagyunk, hanem Isten teremtett minket, azóta keressük a választ arra, hogyan is 'működünk'. Ezért különösen érdekes megvizsgálni azt a huszadikszázadban tudatosan terjesztett/tanított dezinformációt - amit szalonképes nevén evolúciónak neveznek -, mely elhitetné velünk, hogy létünket nem a minket Teremtő Erő, ha az anyag határoz meg. Aki ezt, vagyis az anyagot teszi meg kiindulópontnak, az könnyen téves következtetésekre juthat: s azt teszi meg Istennek, ami nem is az.

Régóta vitatkoznak azon, létezik-e a személyes gonosz vagy sem, de ez ugyanaz a problematika, mint maga az Isten léte - egyesek hiszik, mások meg nem. Sokan azt gondolják, ez a fő kérdés, de nem ez a leglényegesebb, hanem az, hogy ki milyen ember valójában? Mi keresztény emberek úgy véljük/tapasztaljuk hogy önmagunktól nem vagyunk képesek olyan emberré válni, amilyenek valójában mi magunk is szeretnénk lenni, s ezért úgy hisszük, szükségünk van az Isten segítségére, kegyelmére.

Kétséget kizáróan, emberlétünk sírunkig tartó folyamatos harc. Küzdünk a világgal, Istennel és önmagunkkal, s valljuk meg, ebben a vállalkozásunkban mindenféle "fölülrőljövő" segítség jól jön. Ennek a harcnak a sikere azonban nem mások, hanem elsősorban önmagunk legyőzésében áll, de bizonnyal még ennél is fontosabb, hogy mindeközben meg-/átélhetjük, ami leginkább emberré tesz minket: azaz, hogy istenadta tálentumainkkal szerethetünk...

Lelkiség...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy meglássalak Téged, a kicsinyben és a végtelenül nagyban, a sötétben és a világosban is! Ámen

Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.
Dán 12,4b

Kár lenne tagadni... az ember spirituális lény! Ez persze nem jelenti azt, hogy az ateista eleve lelketlen, s azt se, hogy a hívő ember istenes életű. A lelkiségét vallásosan, "transzcendentálisan" megélni kivánó ember a maga kultúrájába ágyazottan igyekszik közelebb jutni ahhoz, amit valójában soha senki nem érhet el a maga teljességében, hogy ti.: "Mi is az értelme az emberi életnek?"

Annyi bizonyos, hogy vallási dolgok területén elég nagy a zavar a fejekben... Attól, hogy valaki tud összeadni meg kivonni, s önszorgalomból megtanulta a Pitagórasz-tételt, még nem mondhatja magát a matematika tudorának... Ugyanígy, ha valaki felfedezte, hogy az élet valóságának megismerésére létezik egy misztikus út is, még nem vált se prófétává, se evangélistává! Elszomorító hallani, amikor prófétai lendülettel önjelölt küldöttei a Magasabb Igazságnak, ontják magukból "tanaikat", melyek - ha kicsit is belegondol valaki - sok-sok mindenről szólnak, csak nem a JóIstenről! Megdöbbentő, amikor tanult emberek műveletlenségükről állítanak ki "szegénységi bizonyítványt" bődületes elszólásaikkal. Sajnos egyházi emberek között is akadnak jónéhányan, akik alapvető természettudományos ismeretekkel nincsenek tisztában, s ráadásul még a pszichológiai alapismereteik is az átlag alattiak...

Sokan tévelyegnek... Jézus URunk is megfogalmazta: "Vak vezet világtalant"... az eredmény ismerős: mindketten gödörbe esnek, s mindez csak idő kérdése. Manapság össze-vissza használják az "ezoterikus" jelzőt, ami azt jelenti: belső körre leszűkített tudás/ismeret. Az Isten megismerése azonban nem a beavatott, kiváltságos keveseknek számokkal, s szimbólumokkal való szó-zsonglőrködése, az Isten megismerése a szeretet megélésének nyilvános munkálása. A sok-sok "ezo-bódult" ember úgy gondolja, hogy az Én, az Ego mindenek felett áll, s ebbéli önközpontúságukban elfelejtik, hogy a "magasabb tudás" az nem égbe, esetleg más dimenzióba repít, hanem közelebb visz a másik emberhez... Akkor vagyok képes felismerni, hogy hol a helyem itt lent, ha fölfelé tekintek!

Mindeközben - az ismeret gyarapodik. A lelki ember attól lelki, hogy lelki dolgokkal foglalkozik. Mérlegre teszi cselekedeteit, keresi az etikus megoldásokat az élet minden területén... Az ilyen ember egyre közelebb kerül önmaga megértéséhez, s ezen keresztül az Istent is jobban nem csak megérti, de meg is éli! Az "önismeret" tehát nem az ördögtől való, hiszen aki önmagát ismeri, az tulajdonképpen az embervoltába kódolt istenképűségét fedezi fel... a minél nagyobb önismeret - az is, ha kiderül, milyen távol állunk Teremtőnk akaratától - mindig közelebb visz Őhozzá!

Ösztöneink...

A mai nap imádsága:
Uram! Te látod mindannyiunk küzdelmét, s esendőségét. Kérünk Téged, szabadíts meg önzésünkből, hogy felfedezzük a Benned való lét határoknélküli szépségét! Ámen

Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért.... Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?
1 Kor 6,12-13 és 19

Amióta az ember az eszét isteníti, s nem hallgat a szívére, azóta vannak igazán nagy gondjai... Az Isten mindenki szívébe beleírta a törvényeit, de ha arra nem figyel az ember, akkor ne csodálkozzon a következmények láttán sem! A keresztény világ jóléti része (Európa és Észak-Amerika) a harmadik évezred elejére túlsúlyossá vált. A böjt, ami mindig is vallásos élet része volt, mára a kalóriák elleni egyenlőtlen küzdelemmé silányult. Egyenlőtlen, mert többynyire a kalóriák győznek az egyébként is legyengült lélekkel szemben... Az okok között illik elsorolni a mozgásszegény és stresszes életmódot, a helytelen kalóriadús táplálkozást, nemkülönben a minőségi (házi, bio) élelmiszerek eltűnését az étrendünkből. Az idő és/vagy pénz hiánya csak tovább rontja a helyzetet.

Vannak olyan keresztények, akiket megmosolyognak törvényeskedésük, a szokásosotól eltérő táplálkozási szokásaik miatt. Lehet megmosolyogni ádventista testvéreinket, s az is igaz, hogy nincs mindenben igazuk, de talán azért, mert tudják, hogy az ember igen esendő teremtmény a táplálkozási szokásait illetően, jobbnak tartják bizonyos ételek s italok generális tiltását. A "mindent szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává" pálapostoli evangéliumi szabadság a huszonegyedik század emberének alig betartható életvezetési stratégia... Elbukik...

De miért is vált a harmadikévezred-eleji ember ilyenné? Miért nem tudja felvenni a harcot ösztenei ellen, s miért van elve bukásra ítélve? Az ok egyszerűbb mint gondolnánk... Mindenek eredője a magány! Az individuálissá vált ember nem érzi jól magát egyedül. Nem is érezheti, hiszen közösségbe teremtetett. Csak abban a közösségben tud az ember kiegyensúlyozott, normális életet élni, ahol megbecsülik, ahol emberszámba veszik, ahol elfogadják, s ahol megtanítják a felelősség hordozására is. Az az ember, aki bizonytalan, az a kalóriákban vagy egyéb szenvedélyekben keresi a biztonságát... Miért ennyire sikeres a pornó-ipar, s a tiltott, s az engedélyezett drogkereskedelem? Mert az ember elszigeteltté és magányossá vált: Isten-nélkülivé... Istentelenségében pedig reflex-szerűen minden után nyúl, ami a biztonságot ígéri. Életünket élhetjük szenvedélyek rabságában, akolban és sárban, de élhetjük méltósággal kastélyban és katedrálisban is. A választás rajtunk áll: Beengedjük-e Istent a szívünkbe, ha halljuk a Lélek kopogtatását?

Isten azokat használja, akik használni szeretnék a tőle kapott szenvedélyt

"Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek."(Gal.4,18)

Isten szenvedélyes Isten. Ő szenvedélyesen szeret dolgokat, és szenvedélyesen utál más dolgokat. Ahogy egyre közelebb kerülsz hozzá, ő neked is ad majd ebből a szenvedélyből egy olyan dolog iránt, ami számára fontos, hogy te ezáltal az ő szószólója lehess a világban.

Ez lehet egy probléma iránt való elkötelezett szenvedély, egy célért, egy elvért vagy akár emberekért. Bármi legyen is az, te késztetést fogsz érezni az iránt, hogy felszólalj azért a dologért és hogy cselekedd azt, ami tőled telik, hogy változtass rajta.

Nem tudsz nem beszélni arról, ami a leginkább foglalkoztat. Jézus azt mondta: "Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj."(Mt.12,34)

Itt van erre két példa:

* Dávid, aki azt mondta: "A házad iránti féltő szeretet emészt" (Zsolt. 69,10)



* Jeremiás, aki pedig ezt mondta: "Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam. " (Jer. 20,9)


Van úgy, hogy Isten egyes embereknek isteni szenvedélyt ad, hogy egy ügyért harcoljanak. Ez gyakran lehet egy olyan probléma, amit maguk is megtapasztaltak, mint például a bántalmazás, függőség, terméketlenség, depresszió, egy betegség vagy más egyéb nehézség.

Néha az Úr elkötelezettséget ad embereknek, hogy felszólaljanak másokért, olyanokért, akik nem tudnak felszólalni magukért: a meg nem született gyermekek, az üldözöttek, a szegények, a bebörtönözöttek, akikkel rosszul bánnak, a hátrányos helyzetűek és azok, akiktől megtagadták az igazságot. A Biblia sok helyen felszólít minket arra, hogy védjük a védteleneket.

Isten az elkötelezett embereket arra használja, hogy az ő Királysága dicsőségét szolgálják. Ő adhat neked elhívást az iránt, hogy új gyülekezetet alapíts, hogy megerősíts családokat, hogy Bibliafordításokat támogass, hogy keresztény vezetőket képezz, vagy akár az iránt, hogy bizonyos csoportokhoz eljuttasd az evangéliumot: az üzletemberekhez, a tinédzserekhez, a külföldi cserediákokhoz, a fiatal anyákhoz vagy egy bizonyos hobbit vagy sportot űzőkhöz.

Ha kéred Istent, akkor ő indíttatást adhat a szívedbe, hogy egy olyan országba menj el, vagy egy olyan etnikai csoporthoz, amelynek nagy szüksége van egy erős keresztény bizonyságtevőre.

Isten különböző szenvedélyeket ad nekünk az Ő ügyei iránt, hogy minden, amit ő szeretne hogy a földön megvalósuljon, az meg is fog valósulni. Ne várd el, hogy valaki más legyen elhivatott arra, ami a te elhívásod. Inkább legyünk figyelmesek, és értékeljük egymás szolgálatát, mivel senki sem tudhatja egyből, hogy mi is az. Soha ne értékeljük alul a másik elhívását.
A Biblia azt írja, hogy : "Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek." (Gal.4,18)

Beszéljetek róla


* Neked mi iránt adott Isten ilyen szenvedélyt?
* Jelenleg mit teszel azért, hogy eleget tegyél ennek az elhívásnak?
* Hiszed, hogy, Isten azt akarja, hogy valamit jobban vagy másképp tégy azért, hogy véghezvidd az ő céljait?
* Hogyan tudod segíteni a barátaidat és a családodat az ő elhívásukban?

Isten remekműve vagy

"Egész valómat te alkottad. Már édesanyám méhében megformáltál. Magasztallak, mert elképesztő és csodálatos módon teremtettél meg. Amit tettél csodálatos. Jól tudom ezt." (Zsoltárok 139 13-14, szabad fordítás)


Isten elképesztő és csodálatos módon teremtett meg téged. Zsoltárok 139:13-14 így írja: "Egész valómat te alkottad. Már édesanyám méhében megformáltál. Magasztallak, mert elképesztő és csodálatos módon teremtettél meg. Amit tettél csodálatos. Jól tudom ezt." (szabad fordítás)

Isten egy művészeti alkotásnak lát téged. Nem kritikusan, hanem mélységes szeretettel tekint rád. A testünk az ő mestermunkája.

Ezt tudva mi a legjobb hozzáállás a testedhez? Ne utasítsd és ne hanyagold el.

A testedet gondozni egy lelki gyakorlat. Isten alkotta a tested, Jézus meghalt érte, a Szentlélek lakik benne, a tested kapcsolatban áll Krisztussal, és egy nap majd feltámad. Egy nap Isten számon kéri majd rajtad, hogyan bántál a testeddel.

De ebben nem hagy egyedül. Az Erős Dániellé válásod útjának minden lépésében veled van.

Beszéljetek róla

* Isten adta a tested, ami ahhoz kell, hogy azzal itt a földön betöltsd a küldetésed. Hogyan változtatja meg ez a testedhez való viszonyodat?

* Amikor visszautasítod a tested, akkor lényegében ezt mondod: "Istenem, hibáztál." Milyen jobb módon tudnál Istennel beszélni a testedről?

* Melyek azok az erősségek, amelyeket Isten neked adott? Hogyan használhatnád fel ezeket Isten dicsőségére?

Kezdj el gyógyulni: Mondd el az Úrnak!

„Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat.
Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal.
Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat...
Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.”

(Jeremiás siralmai 3:4-6,8)

Mindnyájan átmegyünk olyan időszakokon, amikor úgy látszik, hogy az életünk darabjaira hullik. Elveszítjük az állásunkat. Szakításon megyünk át. Valaki meghal, akit ismertünk. Az egészségünk rosszra fordul.
Az ilyen időkben azt gondoljuk, Isten elhagyott bennünket. De ez nem igaz.

Jeremiás próféta is ugyanebben a csónakban evezett, amikor a Jeremiás Siralmai-t írta. Hazájában, Júdában éppen gazdasági válság volt, és ellenséges támadásoknak is ki voltak szolgáltatva. Szemtanúja volt a népe elleni szörnyűséges és embertelen cselekedeteknek. Az embereknek nem volt munkájuk és az éhhalál fenyegette őket.

Mit tett ekkor Jeremiás?
Először is elmondta Istennek, hogyan is érez. A Jeremiás Siralmai 3-ban Jeremiás azt mondja: Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. … Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől.

Meglep téged, hogy ezek a szavak állnak a Bibliában?
Jeremiás úgy érezte, hogy Isten megfeledkezett róla. De Jeremiás nem hagyta figyelmen kívül, amit érzett. Nem szépítette a helyzetet. Elmondta Istennek, ami a szívén volt. Egyébként Jeremiás öt fejezeten keresztül taglalja Istennek, hogy mit gondol az adott szituációról. Azt mondta Istennek: „Itt valami nagyon nincs rendben!”

Miért hagyta benne Isten ezeket a szakaszokat a Bibliában?
Mert azt akarja, hogy tudd, hogy Ő képes kezelni a haragodat, a lázadásodat és a bánatodat is. Jeremiás egy egész könyvet fordít arra, hogy kiengedje a gőzt. Ha Isten elég hatalmas volt arra, hogy Jeremiás fájdalmát kezelje, akkor elég hatalmas arra is, hogy a tiéddel is ugyanezt tegye.

Amikor elfojtod az érzéseidet, csak kárt teszel magadban. Még a gyomrod is megfájdulhat emiatt. Add át inkább a terheket Istennek.

Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, néha hisztiztek, de ettől én még ugyanúgy szeretettem őket. Ettől még nem gondoltam úgy, hogy a korábbi döntésem esetleg nem volt helyes. Nem éreztem kevésbé magam az apjuknak. Ezek a dühkitörések inkább arra emlékeztettek, hogy a gyermekeim még éretlenek. Nem tudják azt, amit én már tudok.

Isten sem szeret kevésbé téged, amikor hisztizel. Bár nem tartozik nekünk magyarázattal, sosem tart attól, amit mondani fogunk neki. Tehát mond el neki! Ez lesz a gyógyulásod kezdete.


Beszéljünk róla:

* Mik azok a dolgok az életedben, amiről féltél eddig beszélni Istennek?
* Miért nehéz őszintének lenni Istennel a küzdelmeinkkel kapcsolatban?
* Próbálj meg "levelet írni" Istennek a harcaidról. Miben segíthet, ha papírra veted ezeket? Mi az, amit könnyebb leírni, mint elmondani Istennek?

Nem válthatod meg saját magadat!

Jézus megmentett bennünket … azzal, hogy önmagát adta áldozatul a mi bűneinkért. Isten akarata az, hogy mi mindannyian felismerjük ezt a szabadítást! (Gal.1.4 MSG alapján)



Dávid egyike volt Izráel legnagyszerűbb királyainak – erőteljes uralkodó volt, okos és gazdag. Bármit megtehetett, amit csak akart, mégis felismerte, hogy nem képes üdvözíteni magát. Egyedül egyvalaki mentheti őt meg:

Csendesen állok az Úr színe előtt, várakozom a te megmentésedre. Segítségem egyedül csak tőled jön (Zsolt.62:1 LB alapján)

Ki van zárva, hogy a mennybe vezető utat mi készítsük el, vagy megvegyük azt, vagy akárcsak kiérdemeljük. Ha az üdvösségre gondolunk, ráébredünk, hogy képtelenek vagyunk megmenteni magunkat. A kormány sem tud megmenteni minket. A népszerűségünk sem üdvözíthet minket. A sikereink sem tudnak megváltani bennünket.

Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, (Zsolt.49:8-9; MBT)


Ha nem lett volna szükséged Megváltóra, Isten nem küldte volna el Őt érted. Ő azonban tudta, hogy a szellemi állapotod sokkal inkább megromlott, mint azt gondoltad volna, ezért küldte el Jézust a te megmentésedre.

Ki van zárva, hogy bejuss egy tökéletes Mennyországba a saját erődből. Lehetetlen, hogy kifizesd a saját megváltásodat. Az ár messze meghaladja a teljesítőképességedet, így Jézus fizette ki ezt azzal, hogy eljött és meghalt a kereszten érted. Az életével egyenlítette ki a számlát.

Légy felépítő!

„Ne tagadd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet…” (Példabeszédek 3:27)

Az 1920-as években a Chisholmok voltak az amerikai felső tízezer megtestesítői. Evelina 45 éve dolgozott náluk házvezetőnőként, és amikor az unokahúgáról kiderült, hogy tehetséges, a szárnyaik alá vették. A lány gyönyörűen énekelt és Mrs. Chisholm, aki képzett zenész volt, megkérdezte, hogy nem szeretne-e énekesnő lenni. A lány teljesen fellelkesedett! A legnagyobb becsben tartott tulajdona híres operaénekesek lemezfelvételei voltak, és ha a rádióban a Metropolitan Operát közvetítették, az mindig elbűvölte. Aznap megtette az első lépést álma megvalósulása felé, és Chisholmék vendégei csodálták a lányt, aki a klasszikusokat korát meghaladó tehetséggel és átéléssel énekelte. Elizabeth Chisholm továbbra is támogatta a lány tanulmányait, és a Julliardra küldte továbbtanulni. Végül a világ megismerhette Leontyne Price-nak, a Metropolitan Opera csillagának csodálatos tehetségét. A Biblia azt mondja: „Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!” A bibliamagyarázó William Barclay azt mondta: „Az egyik legnagyobb emberi kötelességünk a biztatás kötelessége”. Krisztus követőjeként azt a parancsot kaptad, hogy építs másokat azáltal, hogy kihangsúlyozod azt, ami jó bennük, ahelyett, hogy felnagyítanád azt, ami rossz; hogy különleges emberként tekintesz rájuk, és nem sztereotípiaként; hogy tiszteled őket, és nem gúnyolod; hogy megbocsátasz, és nem megszégyenítesz; hogy a feltétlen szeretet példáját adod, és nem a feltételekhez kötött szeretetét; hogy a növekedés minden egyes lépését megdicséred, és nem azt mondod: „te sohasem fogsz megváltozni”; hogy meglátod bennük az Istentől kapott lehetőségeiket, és nem problémáknak látod őket, amivel valahogy boldogulni kell. Rajta, vedd elő a teológiádat a fiókból és ültesd át a gyakorlatba! Ma légy építő!



„…erősítsd és bátorítsd őt…” (5Mózes 3:28)

Isten tudta, hogy Józsuénak minden segítségre szüksége lesz, amit csak megkaphat, ahhoz, hogy az izráelitákat az Ígéret Földjére vezesse. Ezért mondta a mentorának, Mózesnek: „…bátorítsd őt, és erősítsd őt, mert ő megy át e nép előtt, és ő teszi őket örököseivé annak a földnek…” (5Mózes 3:28 Károli). Isten tudta, hogy Mózes a legmegfelelőbb ember arra, hogy erősítse és bátorítsa Józsuét, mert ő már átélt szorongatott helyzeteket és „emberek miatti problémákat” a Vörös tengernél, aztán a pusztában is, amikor Izráel zúgolódott Isten ellen és ellene. Mindenkinek szüksége van biztatásra, neked is! Szükséged van másokra, hogy felvidítsanak, amikor a kudarcok és a körülmények összezúznak. Johann Wolfgang von Goethe, a német költő mondta: „A helyreigazítás sokat ér, de a biztatás még többet”. Ez újjáéleszti a lelked, és olyan töltetet ad, amivel tovább tudsz menni. Egy ismert lelkipásztor írta: „Semmi sem tud jobban felemelni, mint egy baráttól vagy egy szerettemtől kapott biztatás. Ez az oxigén a lélek számára. Ha két mérföldet kell futnod, akkor bizonyára szükséged van arra, hogy megállj és lélegzethez juss, mielőtt további kettőt lefutsz. Mielőtt nagy fába vágná a fejszét, vagy belefáradna a napi rutinba, az embernek szüksége van arra, hogy megálljon és néhány biztató szót kapjon, mielőtt hozzáfog az előtte álló munkához. Légy tehát oxigénné a körülötted lévők számára! Erősítsd őket, hogy kitartsanak a Mennyek Országáért! Bátorítsd őket azzal, hogy Isten azt ígérte, mindenben javukat munkálja!” Most állj meg, és gondolj valakire, akinek jól jönne egy kis biztatás, és még mielőtt véget ér a nap, tekintsd feladatodnak, hogy eléred őt! „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják!” (Róma 14:19)

Reális elvárásaid legyenek!

„…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (János 2:25)
Jézus meglátta a legjobbat az emberekben, és azon dolgozott, hogy azt kihozza belőlük. Nem volt viszont naiv, tisztában volt az emberi esendőséggel. Amikor az emberek csalódást okoztak neki, nem állt bosszút haragosan és nem távolodott el tőlük. Mit tett tehát? „… sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.” (János 2:23-25). Jézus folyamatosan magas mércét állított az emberek elé, de pontosan tudta azt is, hogy még ha a legjobbat hozzák is ki magukból, akkor sem lesznek tökéletesek. Ezt neked is meg kell értened szeretteiddel kapcsolatban, és eszerint kell bánnod velük. Tökéletes kapcsolat, tökéletes munkahely, tökéletes gyülekezet és tökéletes szomszédság nem létezik! Isten tudja ezt, ezért adott útmutatást arra, hogyan kezeljük azokat az embereket, akik csalódást okoznak: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét” (Galata 6:2). Azt kérded, mi a Krisztus törvénye? Jézus azt mondta: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (János 13:34). Az a szeretet, ahogy Jézus szeretett, feltételek és nyomásgyakorlás nélküli. Persze könnyebb beszélni arról, hogyan bánjunk az idegesítő emberekkel, mint valóban megtenni. Isten azonban soha nem parancsol olyat, aminek teljesítéséhez ne adná meg kegyelmét. A legnagyszerűbb az, hogy miközben teljesíteni igyekszel, egyre inkább hasonlóvá válsz hozzá!



„…tudta, hogy mi lakik az emberben.” (János 2:25)
Íme, három terület, ahol meg kell tanulnod, hogy reális elvárásaid legyenek: 1) Saját magaddal szemben. Általában rosszul érezzük magunkat attól, ha valamiben gyengén teljesítünk. Ez egy soha véget nem érő körbe taszít minket, ahol számunkra elérhetetlen dolgokat próbálunk elérni, azt remélve, hogy ezzel bizonyítani tudunk valamit, amit pedig nem is kell bizonyítanunk. Azt hiszed, hogy képesnek kellene lenned arra, amire mások képesek, pedig ha te nem ugyanazokat az ajándékokat kaptad, akkor abban nem lehetsz kiváló. Semmit nem kell bizonyítanod! Csak engedelmeskedj Istennek, és hagyd, hogy ő törődjön a hírneveddel! Mindig csalódott leszel, amíg valami olyanban akarsz kitűnni, amire nem kaptál elhívást és tehetséget. 2) Reális elvárásaid legyenek kapcsolataid terén! Ha úgy gondolod, hogy te vagy felelős mások boldogságáért, vagy ők a tiédért az állandó frusztrációhoz vezet. Abraham Lincoln azt mondta: „A legtöbb ember épp annyira boldog, amennyire az akar lenni.” Ha az embereknek nincs megfelelő életszemléletük, akkor sem te, sem százannyi más ember sem tudja boldoggá tenni őket. 3) Legyenek reális elvárásaid abban, hogy mit vársz az élettől! Jézus azt mondta: „…A világon nyomorúságotok lesz, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33 NKJV). Amíg ezen a világon élünk, lesznek problémáink. Senki sem kap felmentést. De ne aggódj, az Úr mindent irányítása alatt tart. Csak tanulj meg reális maradni! Mindig meg kell majd birkóznod kellemetlen helyzetekkel, makacs problémákkal vagy nehéz természetű emberekkel. De a te hozzáállásod (nem az övék!) határozza meg, hogy élvezni tudod-e az életet.

TEDD RÁ A LÁBADAT!

„…magához hívatta Józsué az izráeli férfiakat mind, és azt mondta… Jöjjetek ide, tegyétek lábatokat ezeknek a királyoknak a nyakára!” (Józsué 10:24)
Amikor Izráel belépett az Ígéret Földjére, ott öt király állt szemben velük hadseregekkel, eltökélten arra, hogy megállítja őket. Isten azonban segített Józsuénak győzni, és mind az öt király elmenekült és elrejtőzött egy barlangban. Ezért Józsué azt parancsolta katonáinak, hogy hozzák ki őket, és tegyék lábukat az ellenséges királyok nyakára. Azon a napon ez volt Isten Szava az ő népéhez: „…legyetek erősek és bátrak! Mert így tesz az Úr minden ellenségetekkel, akikkel harcolni fogtok” (Józsué 10:25). Micsoda ígéret! A félelem erői próbálják ma elfoglalni elmédet? Elérik, hogy a legrosszabbra gondolj ahelyett, hogy hinnéd, Isten a legjobbat tervezi számodra? Azt mondják, hogy nem vagy méltó arra, hogy megkapd, amit Isten ígért, hogy sosem fogod betölteni azt a rendeltetést, amit Isten elgondolt rólad? Istennel a győzelem biztos, de neked is ki kell venned a részed belőle. Be kell menned a sötét barlangba, ki kell hoznod mindegyik királyt, rá kell tenned a lábadat a nyakukra, és meg kell ölnöd őket. Ez az öt király az öt érzékszervet jelképezi: látás, hallás, szaglás, ízlés és tapintás, Isten ugyanis nem akarja, hogy aszerint élj, amit ők diktálnak. Érzékszerveid fogékonyak minden negatív hatásra körülötted, hited azonban föléjük tud emelni, és győzelmet tud adni. Azt azonban nem teheted meg, hogy csak ülsz, és nem csinálsz semmit. Passzivitásod feljogosítja őket arra, hogy uralkodjanak rajtad. Nincs feletted hatalmuk, ha te nem adsz nekik hatalmat. Tedd hát rájuk a lábadat!




„…Azok odamentek, és rátették lábukat azok nyakára.” (Józsué 10:24)
Amikor az Ígéret Földjére érkeztek, és szembetalálták magukat öt jól körülbástyázott királlyal, Isten ezt mondta Izráel népének: „…Ne féljetek, és ne rettegjetek, legyetek erősek és bátrak!...” (Józsué 10:25). A „retteg” szó azt jelenti „marcangolja/szétszaggatja a félelem”, „szétesik”. Ma a Sátán szeretne szétszaggatni, szeretne megfosztani a békességtől, az örömödtől és az önbizalmadtól. Egyre növeli a nyomást, azt remélve, hogy végül szét fogsz esni. Ezért mondta Isten Józsuénak, hogy hozza ki mind az öt királyt a barlangból, és bánjon el velük egyszer s mindenkorra, tegye a lábát a nyakukra, majd akassza fel őket egy fára. A Sátán az öt érzékszervünkön keresztül működik, de Isten adott nekünk egy hatodik érzéket is: a hitet. A Biblia azt mondja: „…hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5:7). A hit azt mondja: „Annak ellenére, amit látok, annak ellenére, amit hallok, annak ellenére, amit érzek, annak ellenére, amit ízlelek vagy szagolok, hiszem, hogy minden rendben lesz, mert Isten velem van.” Érzékszerveid, melyek fogékonyak mindarra, ami körülötted történik, nagy hit-gyilkosok. Ha nem taposod le őket, el fogják lopni az álmodat, az önbizalmadat, és minden mást, amit Isten ígért neked. Az érzelmek probléma-vezéreltek, a hitet azonban a céltudatosság vezeti. Ha engeded, hogy az érzelmeid uralják az életedet, akkor egyik pillanatban fent leszel, a másikban lent. Azt mondod: „Én azt hittem, hogy az élet pont erről szól, egyszer fent, egyszer lent.” Nem! Isten azt tervezte, hogy először ereszkedj le: a térdeidre imádkozni; aztán kelj fel hittel, és tedd, amit Ő mondott!

Emberség...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy mai napon is megcsillanjon szereteted fénye az életemen, s tudjak emberebb ember lenni a mában, mint a tegnapban voltam! Ámen

   

Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
Zsolt 42,4

Régi korok emberének fontos kérdése volt: "Ki a Te istened?" Kinek-kinek a maga istenképe nemcsak lenyomata volt vallási irányultságának, de meghatározta embertársaihoz való viszonyát is. Ma sincs ez másképpen: aki számára a szélsőséges isten-megfogalmazás a szimpatikus, az maga is könnyen rajongóvá válik. A rajongással pedig mindig az a baj, hogy nem látják a fától az erdőt... Vagyis: A világ nem feketére és fehérre teremtetett, ezért nem lehet az Isten akarata az, hogy az Ő dicsőítésében mindenki ugyanazt a szólamot fújja...

Megmutatni az Istent senki sem képes. Ha nekünk szegezik a kérdést: "Hol van a te Istened?" - akkor nagy valószínűséggel az emberségünk után kérdeznek. Ha valaki ember, a szó eredeti nemes értelmében, vagyis tükrözi az Istent, azaz szeretet-képű, akkor fel sem teszik ezt a kérdést. Hiszen az ilyen lelkületű emberrel együtt lenni jó, beszélgetni vele jó, vele együtt dolgozni jó...

A zsoltáros kesergése a magára maradt ember panaszát vetíti elénk. Nem az Isten-bizonyíték hiánya, sokkal inkább a személyes tehetetlenség görcse keseríti lelkét. Szeretné megmutatni, de valahogyan ez nem sikerül. Eredeti bűnünkből fakadó, öröklött inkompetenciánk ez, hogy kívánjuk a jót, a szépet, de nem sikerül. Az újszövetség arról tesz tanúságot, hogy nem metódust (gör. meta hodosz = hozzávezető út) kell keresnie az embernek, hiszen a véges sosem érheti el a végtelent, hanem egyszerűen rá kell hagyatkozni az Isten kegyelmére... Ez a Krisztus-titok, az Isten szeretetének halálig menő, önfeláldozó abszurditása. Aki ebben, s ezzel a Titokkal él együtt, az megtalálja nemcsak Istenét, de meglátja Őt naponként a megélt szeretetben.

Eredményeink...

A mai nap imádsága:

Istenem! Hálát adok Neked gondviselő jóságodért, az életemet megtartó kegyelmedért. URam, add hogy akaratodat megértve gyümölcsöt teremhessen életem, s embertársaim javát szolgálva boldogan élhessem a nekem rendelt napjaimat, éveimet. Ámen

   

A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit. Akinek van füle, hallja!

Mt 13,8-9

Manapság, amikor a kenyérkérdés már rég nem Isten-kérdés, hanem agrárpolitika kérdése, az emberek általában nem gondolkodnak el a kenyérnekvaló alapvető élelmiszeren túlmutató jelentőségén. A gabonatermés alakulását a szakemberek értő gonddal figyelik, de az emberek nagyobb része csak a vonatablakból csodálja meg olykor-olykor a vetés zöldjét vagy éppen az aranyló búzatáblákat. A modern, városi ember legfeljebb számítógépének háttérképéről ismeri a régi természetben élő ember mindennapjait meghatározó látványt.

A gabona maga a csoda. Nincs az a hideg tél, ami komolyan ártani tudna ennek a növénykének, hiszen különösebb gond nélkül elviseli a mínusz 180-200 fokot, hótakaró alatt a mínusz 250 fokot is... Hűvös száraz környezetben évszázadokon, sőt évezredeken keresztül is eláll, hiszen a fáraók sírkamráiból előkerült búzát amikor megfelő táptalajba elvetették, bőséges termést is hozott. Nem véletlen tehát, hogy a kenyérnekvaló gabona az élet egyetemes jelképévé vált.

Ma modern világunkban, az agráriumban használt mindenféle vegyszerek és műtrágyák rendszeres használatának következtében az egy hektárra elvetett mintegy 180-240 kg vetőmag-búzából (ez az ún. csávázott, azaz a különféle betegségek ellen előkezelt vetőmag) ha kb. 6 tonnát le tudnak aratni hektáronként, akkor az igen jó termésnek számít. Modern agráriumban egyelőre ez a maximum, azaz mintegy harmincszoros terméssel számolhatunk, ha jók az időjárás feltételei. Jézus korában ez úgy nézett ki, hogy ha egy zsák búzából 8-10 zsáknyit aratni tudtak, akkor az már rekordtermésnek számított...

Jézus pedig százszoros, hatvanszoros és harmincszoros termésről beszél. A jézusi statisztika tehát a hétköznapi elvárásokat messze túlszárnyalja, igaz példázatában nem a test, hanem a lélek eredményeiről szól! Mai igénk a jól ismert Magvető példázatából való. Ez arról szól, hogy a vetőmag (az Isten igéje) háromnegyedrészt olyan földbe hullott, ami nem hozhat termést, mert nem adottak a feltételek. Ne legyenek illúzióink! Az arány ma sem jobb... Háromnegyed része a világnak most sem hoz gyümölcsöt, nem teszi azt, ami a dolga lenne - az Élet szolgálatában állni mindhalálig.

Hála...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy hálámát a Tőled kapott jótéteményekért, mások felé kimutatott jócselekedeteim kísérjék! Ámen

Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.
Jak 1,27

Kegyes, azaz makulátlan... Van ilyen még egyáltalán? Vagy csak a szeplőtelenség látszata a fontos? Amikor választott vezetőink - nem is egy azzal védekezett -, hogy: "Hát igen, ez nem volt etikus, de jogellenes sem!" - akkor mindenki, akinek egy kis jóérzés még volt a szívében, felszisszent... Persze, a "kisember" már régesrég megszokta, hogy nem igazság-, hanem jogszolgáltatás van az új rendszervben is, s hogy az elkövetők jogát most sokkal komolyabban kell venni, mint az áldozatokét, mert egyébként jön a valamelyik "ember-, (vagy inkább jog?)védő" kommandó, akik természetesen úgy csűrik-csavarják a tényeket, ahogyan hatalmi megbízóik azt elvárják... Az ostor vége pedig mindig földközelben, a kisemberen csattan... Vigasz lehet: de a hangja, felhallatszik az égig!

Manapság a kegyesség szó hallatán, általában két dolog jut az emberek eszébe: az egyik, hogy a kegyesek a társadalom gyengébb és esetlenebb részét alkotják, ill., aki kegyes, az nem ebben a világban él... Ezt jelentené valójában a kegyesség vagy hogyan kell akkor értelmeznünk Jakab apostolnak ezt a mondatát: "Tiszta és szeplőtelen kegyessség... tisztán megőrizni az embernek önmagát - a világtól"? Kivonulni ebből a világból, bezárkózni a kolostor vastag falai mögé vagy egy szektás közösségben életszerűtlen - nemkülönben teológiátlan(!) - "meggyőződés-panelekkel" elbarikádoznia magát az embernek az élet valóságától, adhatja ugyan a kegyesség látszatát, DE nem az!

Igénkben szereplő "kegyesség" szónál a latin Újszövetségben - jóllehet azt várnánk, hogy a "pietas" azaz a kegyes kifejezés álljon -, de mégsem azt találjuk, hanem ezt olvashatjuk: "religio munda". A "religio" (vallás) a religo tőből származik: jelentése szerint visszakapcsolódás, pontosabban a teremtmény visszakapcsolódása a Teremtőhöz. Egyébként erre a központi gondolatra építhető fel a hit egész rendszere! A "munda" pedig a "mundus"-ból származik, ami jelenti a világrendet, a világmindenséget, a világegyetemet, a (teremtett) világot, de ugyanakkor azt is jelenti: rendes, csinos, tiszta, takaros... s így összecseng a görög "kozmosz" szóval, ami ugye "rendezett világot" jelent. (Ennek ellenpólusa a káosz, azaz a rendezetlen világ.)

Nos, e rövid nyelvi kitérő is megvilágítja számunkra, hogy az Istennek tetsző kegyesség nem más, mint az Ő világrendjébe való visszatalálás, belekapcsolódás! Megőrizni tehát magunkat a világtól, csakis a világban tudjuk, ha az isteni rendbe, tisztaságba belesimulunk, s akkor majd nem hálatáblácskák kőbevésett üzenetei jelzik földi utunkat, hanem azok a jócselekedetek, melyek az Életet segítik, annak minőségét emelik...

Isten...

Imádkozzunk!
URam! Jól tudom, hogy nem vagyok képes teljességel befogadni Téged, de add, hogy, amennyire tőlem telik, megértsem akaratodat, s tetszésedre, s felebarátaim javára tudjak élni! Ámen


Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.
1 Jn 1,4-5

Az Isten világosság, és nem sötétség, az Isten Élet, és nem halál, az Isten nem kettő vagy három, az Isten az Egy. Önmagában a MINDEN, s az EGÉSZ, az alfa és ómega, a kezdet és a vég... A "Három-Egy-Isten"-tannak éppen az az egyik üzenete, hogy Isten, mint 'személy' megszólítható, de semmi köze az emberi személyiséghez, s az Ő isteni léttitkának a véges emberi gondolatba-zárásának egy különleges "próbálkozása" a Szentháromságtan. Kísérlete annak, hogy a véges ember meg-, s befogja a Végtelen Istent. (A kísérlet - ez tulajdonképpen maga a teológiatörténet -, sikeressége azonban majd csak az 'odaátban' lesz nyilvánvaló.)

Az Isten világosság, ezért - ősidőktől fogva - a Nap istenszimbólumként volt használatos. Ahogyan a Nap élteti a világot, ugyanúgy az Isten szeretete is. Ez azt jelenti, ha nem sütne a nap, akkor nem lenne termés a földeken, s ha szeretetlenül élünk e világban, akkor életünk sem lesz "gyümölcsöző". Márpedig arra hivattunk el, hogy termést hozzunk, harmincszorosat, hatvanszorosat, sőt százszorosat!

Az, hogy Isten világosság, s "mi Istenben vagyunk, s Ő pedig mibennünk" még nem jelenti azt, hogy mi mentesek lennénk a sötétségtől. A sötétség ugyanis nem más, mint a fény hiánya, azt pedig nem mondhatja el egyetlen ember sem, hogy ő már teljesen betelt az Istennel, mert ez hitünk szerint csak a halál utáni színről-színre-látásban valósulhat majd meg... "Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." - írja reménysége bizonyosságát Pál az 1 Kor 13,12-ben.

Ha valaki nem csak hiszi, de tudja is, hogy Isten világosság, azaz Isten maga az Élet, akkor tiszteli az életet, s aki respektálja annak REND-jét, az szentül is általa! S ez öröm, nem is akármilyen: folyamatosan növekvő, s el nem múló, mert nem tőlünk van, hanem az Istentől kapjuk. Ez az a kegyelem, melyet vágytak és kívántak az első keresztények - s őket ettől a kegyetlenkedések, üldöztetések sem tántorították el -, s ez az a kegyelem, amire nekünk is szükségünk van, hiszen "hiány-lények" vagyunk, életünk végéig hiányzik nekünk az Isten...

Javaink...

A mai nap imádsága:

Uram! Áldott légy mindazért, amivel megajándékoztál! Adj nekem erőt, egészséget és türelmet, hogy dolgozhassak, s méltósággal élhessem életemet! Ámen

   

De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából.
Préd 3,13

"Az élet nem csak evés és ivás!" - hányszor hallottuk már ezt kijelentést. Mondták ezt talán nekünk is, jószándékkal, életvezetési bölcsesség gyanánt. S milyen igaz, ha valaki nem talál másban örömet, csak az evésben és az ivásban, annak nagyon hamar szembe kell néznie a következményekkel: elhízás, függéség... Az ember ott kezdi elveszíteni embervoltát, amikor már csak a megehetőn, a megihatón, az élvezhetőn tájékozódik, ez határozza meg egész létét. Nem az a baj tehát, ha eszünk és iszunk, hanem az, ha csak eszünk és csak iszunk, de van ennél még fontosabb dolog: a hálaadás. Hálaadással enni és inni, hálaadással fogadni mindazt, ami a testnek élvezet nem más, mint a bölcs életvezetés, az istenes élet.

A prédikátor azonban megtoldja bölcsességét még valamivel. Jól élni lehet mások nyakán, mások nyomorúságából, kihasználva a gyengét, az elesettet. Lehet jól élni hazudozás, spekuláció, hamis ígéretek árán is, de ezt elveti a prédikátor, s elvetik a biblikusan gondolkodó emberek is. A munka ugyanis rendkívül fontos! Isten azért adta a munka lehetőségét, hogy ezen keresztül szolgáljunk egymásnak.

Ma Európában 20 millió(!) munkanélküli van. Az EU alapokmányába azért nem kerülhetet be még indirekt módon sem, hogy keresztény és zsidó gyökerű kultúráról, jogrendszerről van szó, mert akkor az ezzel együttjáró Istenfogalomból viszonylag könnyen levezethető, hogy a munkához mindenkinek joga van... Most pedig nincs. Az általános foglalkoztatottság mint mindenkori célja a társdalomnak hamarosan megoldódik, de ennek oka nem a "jó politika", hanem az, hogy nincs elég fiatal munkaerő, a jóléti világban az emberek nem vállalnak gyermekeket. Nem volt ez másképpen Rómában sem! A római patrícius ifjak és lányok inkább fényes lakomákon múlatták az időt, s bizony a szenátusnak kellett rendeletileg közbelépnie, hogy a fiatalok házasodjanak, mert a közhivatalokat csak rómaiak tölthették be...

Jól élni a magunk fáradságos munkájából azt jelenti, hogy ami kell az életünk méltósággal való megéléséhez, azért megdolgozunk. Így értékesebb lesz a cél, de egyben a célhoz vezető út is nemesedik. Nemtelenül elért eredmények átkot hoznak az emberek életébe, Isten törvényeit betartva megszerzett javak áldást sugároznak mások életébe is.

Isten ki fogja hozni belőle!

„…Isten terve jóra fordította azt…” (1Mózes 50:20)

A második világháború előtt Josefina Guerrero Manila híres szépsége volt, fiatal, életvidám és egy gazdag orvostanhallgató felesége. Aztán 1941-ben kiderült, hogy leprás. Azonnal elkezdték a kezelését, de amikor Japán megszállta a Fülöp-szigeteket, minden leprakórházat kiürítettek. Betegsége ellenére Joey csatlakozott a földalatti mozgalomhoz, élelmiszert, ruhákat, gyógyszert csempészett és üzeneteket közvetített a hadifoglyoknak. Feltérképezte a vízparti erődítményeket és a légelhárító ütegek helyzetét. Amikor a gerillák felfedeztek egy újonnan telepített aknamezőt éppen ott, ahol a 37. hadosztály partraszállása volt tervezve, megkérték őt, hogy juttasson át egy üzenetet. A saját életével alig gondolva vánszorgott végig sokmérföldnyi ellenséges területen a hátára rögzített térképpel, míg biztonságban kézbesítette azt. Bátorsága miatt sok veszélyes akciót sikerült véghezvinni és az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma kitüntette őt a Szabadság Érdemrend ezüstpálmájával számtalan amerikai élet megmentéséért. Csodálatos módon Joey-t soha nem kapták el. Valójában a japán katonák rettegtek a Manila utcáin botorkáló rongyos kicsi asszonytól. És még amikor megállították is, akkor sem tartóztatták fel sokáig, mikor felismerték, hogy a pólyák és kötések előrehaladott leprát jelző sebeket takarnak. Müller György mondta: „Ezer megpróbáltatás közül nem csupán ötszáz szolgál javunkra, hanem kilencszázkilencvenkilenc plusz egy!” Amikor a Biblia azt mondja: „Isten úgy tervezte, hogy jó jöjjön ki belőle” (1Mózes 50:20 NKJV), ez azt jelenti, hogy semmilyen katasztrófa, betegség vagy késedelem nem tartja Őt vissza attól, hogy mindezt valami értékessé változtassa. Ha megérted, hogy Isten megbocsátja a múltadat, tudod, ismeri a jelened, és terve van a jövődre vonatkozóan, ez lehetővé teszi, hogy biztonságban járj, tudva, hogy semmi sem történhet veled, ami az Ő kegyelmének és szabadításának hatókörén kívül esne.

A hűséges emberek nagylelkűek

"Ezért ha nem vagytok megbízhatóak azon a téren, ahogy a világi vagyonnal bántok, ki fog rátok bízni igazi javakat? Ha nem vagytok megbízhatóak mások tulajdonával, ki ad nektek saját tulajdont? Senki sem szolgálhat két úrnak. Vagy gyűlöli az egyiket és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a pénznek” (Lukács 16:11-13, egyszerű fordítás)


A hűséges emberek nagylelkűek még akkor is, amikor semmijük sincs, amit adhatnának. Mindenki nagylelkű tud lenni, ha van fölöslege. Lehetek nagylelkű az időmmel, ha van sok időm. Lehetek nagylelkű a pénzemmel is, ha van sok fölösleges pénzem. Nagylelkű lehetek az energiámmal is, ha sok plusz energiám van. De a mikor nincs elég időm, nincs elég energiám, nincs elég pénzem és nincs elég tehetségem, akkor történik az, hogy Isten azt mondja: "Ez egy próba. Figyellek, és megnézem, hűséges vagy-e. Hűséges leszel-e, és bízol-e majd bennem?"

Most elmondok öt elvet, és ezeken a területeken Isten meg fog próbálni téged, és azután meg fog áldani:

1. Isten a nagylelkű embereknek ad.

Miért akarja Isten, hogy nagylelkű legyek? Mert azt szeretné, hogy olyan legyek, mint Ő.

2. Az Isten látásának való engedelmesség, elhozza az Ő gondoskodását.

Ha azt teszed, amit Isten mond, Ő megnyitja neked a kellő időben azokat a forrásokat, amelyekre szükséged van. Ha látást ad neked valamiről, gondoskodni fog arról is, ami ahhoz vagy annak elvégzéséhez szükséges.

3. Amikor megteszem mindazt, amiről Isten azt mondja, hogy megtegyem, Ő megteszi azt, amit én nem tudok megtenni.

Isten gyakran kér arra, hogy tedd meg a lehetetlent, hogy erősítse a hitedet. Ha odaadod azt a keveset, amid van, Isten megsokszorozza azt, és vissza is ad neked abból.

4. Ha szükséget szenvedek, elvetek egy magot.

Bármire is van szükséged az életben, vesd el, mint egy magot, és vissza fog térni hozzád.

5. Az aratás mindig később van, mint a vetés.

Van egy időszak a vetés és aratás között. Mi történik ez alatt az idő alatt? Ez a hited próbája.

Hűséges leszel és adsz, amikor neked is csak kevés van? Továbbra is azt teszed, ami helyes? Megteszed, amire Isten kér, nem nézve az árát, hogy aztán meglásd, hogy Isten mit tesz?

Beszéljünk róla:

* Hogyan és milyen területen vagy nagylelkű az időddel, a pénzeddel és a tehetségeddel?
* Hogyan szoktál adni abból, amiből neked is csak kevés van?

Az alvás Isten ajándéka

"Isten nyugalmat ad az Őt szeretőknek." (Zsoltárok 127:2b, szabad fordítás)

A Biblia azt mondja: "Isten nyugalmat ad az Őt szeretőknek." (Zsoltárok 127:2, szabad fordítás)

Amikor alszol, mennyei Atyád szeretetben vigyáz rád. Az alvás Isten ajándéka; azzal, hogy elfogadod ezt az ajándékot, bizalomról teszel tanubizonyságot. Ő megújjítja tested és energiád miközben alszol.

Az túlzott evészet egyik rejtett oka a pihenés hiánya. Amikor kimerültek vagyunk, gyakran próbáljuk feltölteni magunkat koffeinnel vagy cukorral vagy szénhidrátokkal, amik végső soron még fáradtabbá tesznek.

Az Istenben való bizalom elég ahhoz, hogy alvás közben is épüljön a hited. Miért igényel az alvás bizalmat? Mert hajlamosak vagyunk túlterhelni az időbeosztásunkat és azt gondoljuk, nincs időnk arra, hogy rendesen kialudjuk magunkat.

Jézus is pihent és soha nem volt emiatt bűntudata. Még Isten is kivett egy szabadnapot a Teremtés után. Kik vagyunk mi, hogy azt gondoljuk, túl elfoglaltak vagyunk egy rendes pihenéshez?

Beszéljetek róla

* Hogy segíthet az éjszakai alvás ajándéka abban, hogy elérd a Dániel Terves céljaidat?

* Máté 11:28-29 ezt mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok és nyugalmat találtok a lelketeknek." Milyen vágy mozdul meg benned, amikor olvasod Jézus meghívását egy kis pihenésre?

* Mit kellene megváltoztatnod az időbeosztásodban és prioritásaidban, hogy több időt tudj fordítani pihenésre?

Isten azokat használja, akik szenvedélyesek Őiránta

Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk! (Jeremiás 3:22)

Mikor éheztél Isten után utoljára úgy, hogy annyira közel akartál lenni hozzá, hogy elhagyatottan hajszoltad Őt; mikor kívántad jelenlétét annyira, hogy a pusztán, az üres és kopár vidéken keresztül is követted (Jeremiás 2:2)?

Ha hasonló vagy hozzám, lehet hogy azt gondolod, hogy "Istenem, nem hiszem, hogy ez a fajta szeretet emberileg lehetséges!".

Ha ezt gondolod, akkor igazad van. Csak úgy tudjuk Istent az Ő mindenekfeletti szeretetével szeretni, ha Jézus bennünk él. Isten képes a vágyat benned megváltoztatni; képes újra lángra lobbantani ezt a mély és odaadó szeretetet.

Ha elvesztetted az Isten felé áradó szenvedélyt, viszakapni nem úgy fogod, hogy keményen próbálkozol mindaddig, amíg valamiféle módon eléred a szeretetnek ezt a szintjét. A visszaútat úgy találod meg, ha bízol Isten ígéretében, hogy Ő visszaterel téged a mély odaadás útjára (Jeremiás 2:2).

Isten megbocsátja tékozló természetünket; meggyógyítja elfásult hitünket. Azt mondja, "Elpártolt fiaim ... gyertek vissza hozzám, én meggyógyítom elpártolt lelketeket." (NLT ford.)

A mi válaszunk pedig az kellene, hogy legyen, hogy "Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk!" (Jeremiás 3:22).

Beszéljetek róla!

Hogyan tudnád Isten felé irányuló szenvedélyedet leírni?
Ha Isten meggyógyítja a mi elfásult hitünket, mi tart minket vissza az Isten iránti mély odaadástól?

Küldj S.O.S.-t!

"De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!" Zsolt 70,6



Volt-e már az életed annyira összekuszálódva, hogy bizonyos voltál benne, egyedül nem tudsz kilábalni belőle? Akár az autód robban le vagy te magad annyira eltévedsz, hogy fogalmad nincs merre jársz, szükséged van egy megmentőre.

De mennyire volt egyszerű számodra segítséget kérni?

A Biblia tele van olyan helyzetekkel, amikor az embereknek szükségük volt megmentőre: Ádám és Éva, József, Jónás, Izrael népe. Ők mind szükségét látták egy megmentőnek, egy szabadítónak. Azonban, nem mindenki számára volt egyszerű segítséget kérni. Miért? A büszkeség miatt.

Nehéz elfogadnunk, hogy szükségünk van valakinek a segítségére. Ha ezt tesszük, az emberek azt gondolhatják, hogy gyengék vagyunk vagy esztelenek, vagy valamiképpen kevésbé tökéletesek mint az a kép, amit magunkról szeretnénk kivetíteni. A Biblia viszont azt állítja:"A nyomorult népet megsegíted, de a kevély tekintetűeket megalázod" (Zsolt 18, 28).

Jézus az egyedüli megváltó. Eljött a földre, hogy megmentse az egész emberiséget halála és feltámadása által. "Jézus Krisztus ... aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében." (1Tim, 2,5).

Viszont ez azt jelenti, hogy el kell ismerd, hogy szükséged van megváltásra. Jézus nem azokat az embereket váltja meg, akik azt gondolják, nincs szükségük szabadításra, megváltásra vagy megmentésre.

Őszinteség és alázat kell ahhoz, hogy bevalljuk szükségeinket és Dávidhoz hasonlóan tudjuk mondani: "De én nyomorult és szegény vagyok, siess hozzám, Istenem! Te vagy segítségem és megmentőm, URam, ne késlekedj!" (Zsolt 70,6).

Ez minden amit tenned kell. Csak fogadd el a kegyelmét, irgalmát és szeretetét. De először bizonyosodj meg arról, hogy félretetted a büszkeséged.

Család...

A mai nap imádsága:

Uram! Köszönöm a családot, amibe helyeztél, s szeretteimet, akiket mellém rendeltél. Adj nekem távlatos látást, hogy felismerjem gondviselő szereteted jegyeit életemben, s magam is a szeretet szolgálattevőjeként éljek teremtett világodban! Ámen

"Tiszteld apádat és anyádat": ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: "hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön." Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.
Ef 6,2-4

A kérdés nem teoretikus, nagyon is gyakorlatias: "Miért is tiszteljem a fatert?" Azért mert otthagyott minket anyámmal?... Egyre többen tudnak elmesélni efféle családtörténetet - mely egyáltalán nem feltűnéskeltő jelenség manapság -, de annál inkább nyomot hagy a gyermekekben egy egész életen át. Ha szüleinknél elrejtettséget, biztonságot éltünk át, akkor érthető az apostoli intés, s valóban hálátlan gyermek az, aki a jót rosszal viszonozza. De mit csináljon az a fiatalasszony, akinek komoly testi tünetei vannak, mert agresszív, részeges apja nemcsak rendszeresen verte őket, de őt rendszeresen gyermekkorában meg is erőszakolta... (Statisztika szerint Magyarországon minden negyedik nő átélt szexuális zaklatást, jelentős részük már gyermekkorban, s pontosan ott, ahol a védelmet kellett volna, hogy élvezzenek: a családban!) Csoda-e, ha ennyire megbomlott a szexuális élet normális rendje?

Lassan nagyítóval kell keresni az olyan fiút, aki nemcsak a nőt keresi, de leendő gyerekei anyját is, aki nemcsak a pillanat mámorát kívánja, de hosszútávon is gondolkodik... "Bajban vannak eladósorban lévő leányaink" - panaszkodik a rádióriporternek valaki - "hiszen harmincéves kor alatt alig van normális férfi, aki meg van azokra hamar 'lecsapnak' a ravaszabb hölgyek..." Nyilvánvaló, hogy amilyen férfi- ill. nő-modell/minta bukkan fel a családban, valami ahhoz hasonlót keres magának a fiatal - ha talál. Mert alig találnak! Virágzik a társ- és partnerkeresés piaca, milliók regisztráltatják magukat a legkülönfélébb helyeken - meg kell jegyezni - elég rossz eredménnyel. Németországban mintegy negyvenmillióan regisztráltatták magukat társkereső honlapokon, de csak alig néhány tízezren találtak maguknak valóban társat... Márpedig mindenkinek megvan valahol a maga 'fele', hiszen a JóIsten ezért teremtett ugyanannyi nőt, mint férfit. S ha valóban megtalálja hiányzó felét, akkor tudnak olyan családi életet is élni, melyben a gyerek nem hiányt, hanem kiteljesedést, növekedést lel.

Az emberek elfelejtették Istent, s ezzel együtt azt is, hogy - ahogyan Luther is magyarázza -, csak addig kell engedelmeskedni a felsőbbségnek, míg az Isten akarata szerinti jó rendet, hatalmuknál fogva védelmezik. A mi Aranybullánk is a király/hatalmasok elleni nemesi fellépést nem jogként, hanem kötelességként említi... Isten - a közösséget, s benne minden egyes egyént védelmező - jó rendjét mindenkinek támogatni kell(ene), sőt akinek "több adatott" annak jó példával kell(ene) elöljárni. Ha Isten életvédő törvényeit áthágják, annak mindig súlyos következményei vannak, s olykor még az is megesik, hogy az apák eszik az egrest, de a fiak foga vásik belé...

Egészség...

A mai nap imádsága:

Uram! Köszönöm életemet, s hogy mindenek előtt lelkemet akarod gyógyítani! Add, hogy elfogadjam törvényeidet, s Veled járjak! Ámen

   

Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
Mk 2,17

"Nincs nekem semmi bajom!" - bizonygatják sokan, pedig láthatóan baj van az egészségükkel. Van, aki maga is jól tudja, hogy "nincsenek rendjén a dolgok", de félelmei miatt nem tudja vagy nem akarja ezt beismerni. S amíg a betegnek nincs betegségtudata, eladdig nem fog a kezelő orvosával együttműködni... Nincs ez másképpen a lélek betegségével sem. Minden lélek beteg, nem "egész"-séges, amíg nem válik eggyé a Teremtőjével. A teológia ezt a betegséget, az "egész"-ség hiányát bűnnek nevezi. S annak, akinek nincs bűnlátása, az nem érzi, hogy szüksége lenne orvosra.

Jézus azokat keresi meg gyógyító igéjével, akik a társadalom perifériájára szorultak: mert együttműködtek az elnyomó római hatalommal (vámszedők) vagy a vallási törvényeket kerülő magatartásukkal nem töltötték be a "társadalmi elvárásokat". Ez nyilvánvalóan bosszantotta a farizeusokat, az pedig, hogy Jézus, mint tanító közéjük megy - az írástudók megbotránkozását is kiváltotta.

A törvény ismerete még nem elégséges, azt meg kell érteni, hogy a jó rendet szolgálja, s ezért érdemes megtartani. A terápia ismerete még kevés, ha azt nem alkalmazzák, a beteg nem gyógyul... Aki nem találkozott még az Isten tisztaságával, az minek meneküljön a bűn mocskából? Aki nem találkozott soha életében az Isten szeretetével, az hogyan tudna önfeledten szeretni? Akiért soha nem hozott senki semmilyen áldozatot, akit csak ide-oda lökdösött az élet és kihasználták, az hogyan tudna örömmel szolgáni másoknak?

Jézus azért jött ebbe a világba, hogy az Örökkévaló akarata nyilvánvalóvá váljék mindenki számára. Jézus élete, tanítása, halála és feltámadása mind-mind az AtyaIsten végtelen szeretetéről tanúskodik. Mindenkinek - a hit mértéke szerint - élete folyamán megadatik, hogy rádöbbenjen embervoltára, s a teremtettségben elfoglalt kiváltságos helyére, s aki eljut idáig az választ is ad Teremtőjének...

Férfiakért és nőkért...

A mai nap imádsága:

Uram! Megfakult istenképűségünket szereteted csodájával újítsd meg! Elveszített látásunkat add vissza, hogy észrevegyük üdvös akaratodat életünk minden dolgában! Ámen

De a bölcsesség megment a más asszonyától, a hízelgő szavú idegen nőtől, aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről.
Példabeszédek 2,16-17

Megállapítható: agyonszabályozott világunk rendje nem az, amelyre vágyakozunk. Elégedetlenségünk fakad abból is, hogy a jog paragrafusai nem a jövőt szabályozzák, hanem a jelenben kialakult szokásokat - többnyire passzív magatartást elvárva. Ezzel szemben az erkölcs aktivitásra sarkall, s megpróbál utat mutatni a legkülönfélebb új helyzetekben: mi etikus, és mi nem. De mi is az erkölcs? Az erkölcs (vagy morál) fogalma alatt (mai köznyelvi szóhasználatunkban) a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek élnek egyidőben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai társadalmi csoportonként, országonként, kultúránként, régióként változnak.

A vallásos erkölcs az Isten-tudatból táplálkozik. Ez belső mérték: önuralom és fegyelem. De nem szubjektív aszkézis, hanem az ősök hagyományában levő rendtörvény alkalmazása, amely az embernek viszonyát egyszer s mindenkorra szabályozza. Aki feltűnés nélkül, egyszerűen és komolyan viselkedik, minden túlzástól tartózkodik, az embert tiszteletben tartja, maga iránt tiszteletet ébreszt szavaival, viselkedésével, tetteivel, munkájával... az nemcsak harmónikusan él a világban, de missziót végez, betölti "felülről kapott" hivatását.

Manapság úgy gondolkodnak az erkölcsről, hogy az a régi korból itt maradt iratlan szabályrendszer, mely inkább gátol, mint segít. Pedig ebben többről van szó: mértékről... "Sem alulmaradni, sem túlmenni... A középen maradni. A kulturált emberi erkölcs, amelynek gyökere a vallásos pietás" - ahogyan Hamvas Béla írja. "Az embereknek egymás iránt tanúsított respektusa, amely a magasrendű és békés élet egyetlen feltétele... Ez az, amit ma a legjobban nélkülözünk." (A zseniális író-gondolkodó hetven évvel ezelőtti megállapításai semmit nem veszítettek igazságtartalmukból!) A a "felülről jövő" jó erkölcs nem emberi mérték, mert nem az ember teremtette. Nem kultúrproduktum. Igazi erkölcs csak ott van, ahol valódi vallásosság van, nem az írott betű, hanem az Élet Szentségének feltétlen tisztelete alapján. Isten "elvárásait" pedig nem lehet önkényesen megváltoztatni, mert ez az a mérték, amivel az Isten az embert minden korban megméri...

A szexuális erkölcs nagy változásokon ment át a huszadik században... mégsem oldott meg semmit. Az emberek nem lettek se szabadabbak, se boldogabbak - sőt! Ennek oka igen egyszerű: nem a szexuálitás örök, istenteremtette törvényei felelősek az ember boldogtalanságáért, hanem az "modern-magatartás" ahogyan az ember ezeket az élet-szabályokat naponta kijátssza. Isten szövetséget kötött az emberrel, ezért élünk még ma is, s nem pusztultunk el, pedig néhányszor már rászolgáltunk... Ha túl akarjuk élni ezt az Istentől elrugaszkodott, apokaliptikába hajló kort, akkor szövetséget kell kötnünk egymással, ami férfi és nő egymást-építő, felelősséget-hordozó - ahogyan a teológus egyszerűen mondja - istenes kapcsolatával kezdődik...

Mobilitás...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy ne csak utazzak, de célba is érjek! Ámen

    

Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.

Zsolt 121,8

KRESZ szerint a gépjármű "veszélyes üzem", ezért: ha úton vagyunk, akkor fokozottan figyelnünk kell mindenre! Az úton levés ugyanis nemcsak régen volt kockázatos vállalkozás - rossz utak, útonállók stb. - bizony ma is az! Erre alig gondolunk, amikor elindulunk, mert szinte magától értődőnek vesszük, hogy meg is érkezünk uticélunkba, pedig számos veszély leselkedik ránk. Megdöbbentő a mobilitás "ára": évente 1 millió(!) ember hal meg közlekedési balesetben a világon, s mintegy 10 millióan(!) szenvednek maradandó egészségügyi károsodást. Amikor Londonban az első halálos gázolás történt - az áldozat egy középkorú nő volt, s az "autó-kezdemény" mintegy 6 km/óra sebességgel "száguldott" -, a másnapi újságban a halál okát megállapító orvos ezt írta cikkének végére: "S ilyennek nem szabad soha többé megtörténnie!"...

Az első keresztények magukat így jellemezték: communio viatorum, vagyis úton levők közössége. Nem élménykereső turisták voltak, hanem olyanok, akik tudták hová igyekeznek. Sajnos a ma embere sokszor azt gondolja - ezt nevelik/idomítják bele a lelkébe -, hogy a cél maga az útonlevés. Azaz: nem kell különösen gyötörnünk magunkat a válaszok keresésében - Honnan jöttünk bele ebbe a világba? Hová megyünk ki belőle? -, a lényeges, hogy benne vagyunk... Persze, ha ez önmagában megelégítene minket, akkor nem is lenne semmi probléma, a gond az, hogy a "csak-úgy- levés", az életúton való ácsorgás és bámészkodás többnyire nem elégít ki minket, mindannyian többet várunk, akarunk az élettől.

Születés és halál közé beékelt néhány évtizedünk alatt sok-sok helyre eljutunk. Sokszor még az egzotikus tájak megismerését is természetesnek véljük, hiszen el akartunk menni ide vagy oda, s el is jutottunk. A célbajutás azonban nemcsak elhatározás kérdése. Ezt a hívő ember jól tudja, ezért mondja: Isten kegyelméből eljuthattam ide vagy oda is... s ez nem kegyeskedő frázis, hanem beismerése annak, hogy az Istenben bízó ember tudatában van az életre nap mint nap leselkedő számos veszélynek. Amikor repülőre ülünk, akkor különösen is érezzük, hogy bizony nem veszélytelen az útonlevés... csak amikor odafönt nem látjuk a légiutak útjelző tábláit, az útfelfestéseket, amikor nem érezzük magunk alatt a kerekek megnyugtató morgását, akkor hirtelen nagyon tudunk bízni a pilótánkban, no meg abban, hogy a repülőgép egyetlen picurka alkatrésze sem haszontalanul van a helyén, s minden egyes csavart jól meghúztak a repülőgép-szerelők! S mennyivel bonyolultabb az élet egy repülőgépnél!

Az életünkben is minden egyes történésének oka, s helye van. Ahogyan terv alapján készült el a repülőgép, ugyanúgy Isten terve alapján készül el a mi életünk is. Kidobálni belőle ezt vagy azt az alkatrészt - amit mi haszontalannak tartunk -, olykor végzetes lehet. Ezért a hívő ember kegyelmi életre törekszik, s elhordozza a nehézségeket is, hiszen egyrészt tudja, hogy Teremtője a rosszból is hozhat elő jut, másrészt meggyőződése, hogy gondviselése által mindenkit el akar juttatni a célba - Önmagához.

Szívünk gondolatai...

A mai nap imádsága:

Uram! Add meg kegyelmesen a mai napon is, hogy szívemben a Te tiszta gondolataid csengjenek, s csitíts el bennem minden önző vágyat és készséget! Ámen

   

Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten.
Kol 3,5-6

Szent Jeromos - latinul Hieronymus - 340 és 420 között élt ókeresztény író, egyházatya, aki egyébként a régészek és levéltárosok védőszentje. Neve összefonódik a legáltalánosabban használt latin fordítású Bibliával, a Vulgatával. 382-ben Rómába utazik, ahol I. Damasus pápa megbízta a Biblia latin szövegének (a Vetus Latina) néven ismert korábbi latin fordításnak revíziójával, melynek eredménye lesz az előbb említett Vulgata. A feladat Jeromos egész további életére döntő hatással volt. Tudjuk róla azt is, hogy Rómában egy aszkéta kör élén állt, s gyaníthatóan ebbéli habitusa rányomta bélyegét teológiai gondolkodására is. Talán ennek is "köszönhetően" bibliafordításába "becsúszott" egy értelmezésbeli elhajlás. A görög metanója (megtérés) szót poenitenciának (bűnbánatnak) fordítja... s ezzel évszázadokra meghatározza a nyugati egyház teológiai gondolkodásának irányát, és így az átlagember életszemléletét is alapjaiban befolyásolta az üdvösség "kiérdemlésének" egyház-hirdette teljesítmény-elvűsége. Minden, ami vágyat kelt az bűnös, elvetendő és istentelen. S minél természetellenesebbek voltak a fojtási mechanizmusok, annál szélsőségesebbek voltak a feloldást propagáló nézetek is. Ma sincs ez másképpen...

De hogyan értelmezzük ezt a régies csengésű, mára a hétköznapi nyelvből kikopott szót, a "paráznaság"-ot? A magyar értelmező szótár szerint az erkölcstelen és kicsapongó életet élő ember életvitelét, cselekedeteit nevezhetjük paráznaságnak. Az egyéni vélemények viszont már megoszlanak annak megítélésében, hogy mit nevezhetünk erkölcstelennek, vagyis paráznaságnak. Vannak, akik csak a prostitúciót tekintik paráznaságnak. Vannak, akik a homoszexuális cselekményt vagy életformát minősítik így. Vannak, akik csak a házasságon kívül történő szexuális életet tekintik paráznaságnak. Sokféle gondolkodás található a keresztények között is, mint a világban: Vannak, akik nem tekintik paráznaságnak a házasság előtti szexuális életet, míg mások viszont igen. Vannak, akik csak a házasságban élők félrelépését tekintik paráznaságnak. Vannak, akik még a házastársak szexuális életét is paráznaságnak tekintik, ha az nem gyermekáldás érdekében történik.

A héber nyelv eredeti jelentése szerint pontosabb volna a fordítás akkor, ha az lenne írva, hogy ?Ne légy házasságtörő!? A bibliai gondolkodás szerint viszont a házasság törést szenvedhet már akkor is, mielőtt még megkötötték volna. Minden olyan szexuális cselekmény, ami nem a házastárssal együtt valósul meg, azt paráznaságnak, azaz házasságtörésnek kell tekinteni. A leendő házasság tisztaságát is megtöri minden ilyen cselekmény, a leendő házastárs ellen elkövetett bűnnek kell tekinteni, a hűtlenség megnyilatkozásának. Isten csodálatosan szépnek teremtette meg a férfi és a nő egyesülésében megvalósuló házasságot, amit viszon t lehet rosszul is alkalmazni és gyakorolni.

Mivel a házasság a ragaszkodó szeretet szövetségét jelenti, ezért a paráznaság hűtlenséget jelent a házastárs iránt, másfelől pedig erőszakos megsértését jelenti egy másik házasság szövetségének. A házasságtörés, vagyis a paráznaság lényege tehát abban áll, hogy csődöt mondott a hűség, és ennek kibontakozása a szív mélyén indul meg és teljesedik ki. Ezért kell a szívünkre ügyelni, hogy tisztátalanságok, szenvedélyek, gonosz kívánságok ne verhessenek benne gyökeret...