A hited felkelti Isten figyelmét
„…hited meggyógyított…” (Lukács 8:48 NIV)
A Biblia azt mondja: „Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt (és minden vagyonát az orvosokra költötte), de senki sem tudta meggyógyítani, odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása. Jézus ekkor ezt kérdezte: „Ki érintett engem?” Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!” De Jézus ezt mondta: „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!”
Figyelj meg három fontos dolgot ebben a történetben:
1) Az asszony olyasvalamit tett, amit addig még soha. Úgy döntött, hogy kipróbálja Jézust. Bölcs lépés! A hit azt jelenti, hogy kilépsz az ismeretlenbe, amit még nem próbáltál, és meglátod Isten kegyelmét munkálkodni egészen váratlan módon.
2) Felismerte, hogy mikor jött el az ő pillanata. Tudta, hogy Jézus most látogat el az ő városába, és lehet, hogy többé nem jön vissza. Vannak az életben „Isten-pillanatok”, amikor le kell győznöd félelmedet, és lépned kell hitben. Ha nem teszed, lekésed őket.
3) Megnyitotta az ajtót másoknak. Eddig a pillanatig a Szentírásban senki sem gyógyult meg úgy, hogy megérintette Jézus ruháját. De ennek az asszonynak a hitbeli cselekedete megnyitotta az ajtót mások számára is. „…és odavittek hozzá minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak” (Máté 14:35-36). Isten olyan embereket keres, akik hajlandóak szakítani a hagyományokkal. Ha talál ilyeneket, felhasználja őket, hogy ajtókat nyissanak meg, és hatalmának új dimenzióit, hogy mások áldást nyerhessenek és meggyógyulhassanak.
JELLEM – A SZÉPSÉG, MELY ÖRÖKKÉ TART
„Ne
a külső dísz legyen a ti ékességetek… vagy különféle ruhák felöltése,
hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló
díszével…” (1Péter 3:3-4)
A szépséggel kapcsolatban tedd helyre látásmódodat: „Ne a külső dísz legyen fontos számotokra, a divatos hajviselet, drága ékszerek, vagy gyönyörű ruhák… öltöztessétek magatokat… olyan szépségbe, amely belülről fakad…” (1Péter 3:3-4 NLT).
Egy szépségápolási termékeket forgalmazó cég közönségszolgálati osztálya megkérte vásárlóit, hogy küldjenek fényképeket, egy rövid levél kíséretében, amelyben az általuk ismert legszebb nőről írnak. Több ezer levél érkezett. Az egyik felkeltette a dolgozók figyelmét, így továbbították az igazgatóhoz. Egy csonka családban élő fiú írta, aki egy lecsúszott környéken élt. A levél tele volt helyesírási hibákkal. Íme egy kivonat belőle: „Az utcánkban lejjebb és egy asszony, szerintem ő gyönyörű. Minden nap meglátogatom. Ő eléri, hogy úgy érezzem, hogy én vagyok a világon a legfontosabb srác. Társasjátékozik velem, és meghallgatja a problémáimat. Ő megért engem. Amikor eljövök tőle, általában utánam kiáltja az ajtóból, hogy mennyire büszke rám.” A fiú így fejezte be a levelet: „Ez a kép megmutatja Önöknek, hogy ő a leggyönyörűbb nő a világon, és remélem, egy napon olyan szép feleségem lesz, mint ő”. A vállalat igazgatója kíváncsian kérte az asszony fényképét. A titkárnője átnyújtotta egy mosolygó, fogatlan idős asszony képét, aki egy hintaszékben ült. Ősz haja kontyba volt tűzve. A ráncok, melyek mély árkokat vágtak arcába, valahogy eltűnni látszottak a szemében megbúvó csillogástól. „Nem használhatjuk ezt az asszonyt” mondta a vállalat elnöke mosolyogva. „Megmutatná az egész világnak, hogy a szépséghez nincs szükség a mi termékeinkhez”.
A szépséggel kapcsolatban tedd helyre látásmódodat: „Ne a külső dísz legyen fontos számotokra, a divatos hajviselet, drága ékszerek, vagy gyönyörű ruhák… öltöztessétek magatokat… olyan szépségbe, amely belülről fakad…” (1Péter 3:3-4 NLT).
Egy szépségápolási termékeket forgalmazó cég közönségszolgálati osztálya megkérte vásárlóit, hogy küldjenek fényképeket, egy rövid levél kíséretében, amelyben az általuk ismert legszebb nőről írnak. Több ezer levél érkezett. Az egyik felkeltette a dolgozók figyelmét, így továbbították az igazgatóhoz. Egy csonka családban élő fiú írta, aki egy lecsúszott környéken élt. A levél tele volt helyesírási hibákkal. Íme egy kivonat belőle: „Az utcánkban lejjebb és egy asszony, szerintem ő gyönyörű. Minden nap meglátogatom. Ő eléri, hogy úgy érezzem, hogy én vagyok a világon a legfontosabb srác. Társasjátékozik velem, és meghallgatja a problémáimat. Ő megért engem. Amikor eljövök tőle, általában utánam kiáltja az ajtóból, hogy mennyire büszke rám.” A fiú így fejezte be a levelet: „Ez a kép megmutatja Önöknek, hogy ő a leggyönyörűbb nő a világon, és remélem, egy napon olyan szép feleségem lesz, mint ő”. A vállalat igazgatója kíváncsian kérte az asszony fényképét. A titkárnője átnyújtotta egy mosolygó, fogatlan idős asszony képét, aki egy hintaszékben ült. Ősz haja kontyba volt tűzve. A ráncok, melyek mély árkokat vágtak arcába, valahogy eltűnni látszottak a szemében megbúvó csillogástól. „Nem használhatjuk ezt az asszonyt” mondta a vállalat elnöke mosolyogva. „Megmutatná az egész világnak, hogy a szépséghez nincs szükség a mi termékeinkhez”.
