?Azért ha valaki hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. Ömlött az eső és eljött az árvíz, fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett.?

(Mt. 7:24?25)

?Amikor Isten műve új életre kel, akkor mindig megélénkül a gonoszság fejedelmének munkája is. Most is összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső küzdelemhez. Nemsokára tanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az antikrisztus majd szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány olyannyira hasonlít majd az igazihoz, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni közöttük. Minden kijelentést és minden csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni. Azok, akik Isten parancsolatainak igyekeznek engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Egyedül csak Isten segítségével állhatnak meg. Ahhoz, hogy el tudják viselni a rájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait...

Csak azok fognak mindvégig kitartani az utolsó nagy küzdelemben, akik erre az időre felvértezték az értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel kell, hogy tegye magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy az embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a kősziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e tartani híven ťIsten parancsolatai és a Jézus hiteŤ mellett... (Jel. 14:12)??

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya c. fejezetéből)

Biztatás imádkozásra

Mondott nekik példázatot arról, hogy mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök.
(Lukács 18, 1)

Az ember belefáradhat az imádkozásba, ha úgy látszik, mintha a meghallgatás elmaradna. Aki belefárad az imádkozásba, az a harcba, tűrésbe, hordozásba és a szeretet gyakorlásába is belefárad. Az imádság erőt ad, lendületbe hoz, különben menthetetlenül összeroskadunk. Jézus az imádkozásra bátorít. A hamis bíró sokáig nem akarta meghallgatni az őt kérésével ostromló szegény özvegyet.

Isten gyermekeinél is előfordulhat, hogy éjjel-nappal tusakodnak és úgy látszik, mintha Isten nehezen határozná el magát, hogy teljesítse kérésüket. Pedig Ő úgy szereti választottait, mint a szeme fényét. Ha mégis vár a kérés teljesítésével, akkor nyilván bölcs tervei vannak ezzel. Azt akarja, hogy teljes komolysággal kiáltsunk, hogy imádkozásunkból minden félszívűség és lazaság eltűnjön. Azokat a bilincseket akarja leoldani, amelyek még a földhöz kötnek. Ha eljutunk arra a pontra, ahol Isten szeretne látni minket, akkor hamarosan megadja a kimenekedést. Az igazságtalan bíró csak azért segít a szegény özvegyen, mert le akarja rázni a nyakáról. Terhére van. Nem nyomorúsága indítja meg a szívét; nem ismer kötelességet, Istent nem fél, embert nem becsül. Szívtelen. De Isten megmenti az övéit, mert igazságos és irgalmas és nem hagyja őket az ellenség kezében. - A Sátánnak és a bűnnek nincs joga hozzánk, ha Krisztus vérére hivatkozunk, aminek jogán Isten tulajdonába visszakerültünk. Isten nem szolgáltathat ki minket a sötétség hatalmának, különben ellentmondana önmagának. Szereti gyermekeit, szíve szakadt meg értük a Golgotán. Irgalommal van tele irántuk, nem hagyhatja oket elpusztulni.

Ennél a példázatnál az Úr bizonyára a végső időkre gondol. Akkor az övéi hasonlók lesznek ehhez a tehetetlen özvegyhez, sot olyanok lesznek, mint a vágójuhok. Isten nem menti ki gyermekeit a nyomorúság elől; beleengedi őket. De akkor, ott a nagy nyomorúságban lesz csak igazán sürgetővé számunkra az imádkozás a szabadulásért és a Szabadító eljöveteléért. Igazi kiáltássá lesz imádságuk, úgy tűnik majd, mintha az ég be lenne zárva, mintha Isten szabad folyást engedne az igazságtalanságnak. De egyszerre csak elérkezik a szabadulás! Légy állhatatos az imádkozásban és ne restül] meg!

Éjféli dicsőítés

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.                    — Apostolok Cselekedetei 16,25.
Az ének, a dicsőítés és a hálaadás mind együtt járnak. Pált és Silást sok korbácsütéssel megverték, börtönbe vetették, és a lábaikat kalodába zárták. Éjfélkor mégis imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent — hangosan. A többi fogoly hallotta őket!
A legtöbb ember hasonló helyzetekben siránkozna és panaszkodna. Ha olyanok lettek volna, mint néhány mai keresztény, Silás azt mondta volna: „Pál, ott vagy még?” Pál pedig azt válaszolta volna: „Hát hol lehetnék?” Silás így panaszkodott volna: „Mit mondjak, a hátam valami borzasztóan fáj. Nem értem, miért engedte Isten, hogy ez megtörténjen velünk. Tudja, hogy Őt próbáltuk szolgálni és mindent elkövettünk, amit csak tudtunk!”

Az ilyenfajta ima még beljebb vitte volna őket a bajba — ahelyett, hogy kihozta volna! Nem Isten záratta őket a börtönbe; az ördög tette. Van itt azonban egy igazság és útmutatás, ami segíthet nekünk az éjféli órában — a megpróbáltatások, a próbatételek idején — amikor jönnek az élet viharai. Ilyenkor imádkozni kell, dicsőíteni, énekelni és hálákat adni Istennek!

JÉZUS KRISZTUS EGYEDÜLÁLLÓ VOLTA

"Az engem dicsőít majd" (Jn 6,14).

A kegyeskedő ébredési mozgalmak mit sem tudnak az Újszövetség kemény valóságáról és igazságairól, semmit arról, ami Jézus Krisztus halálát nélkülözhetetlenné teszi; csak kegyes légkörre, imádságra és áhítatra vágynak. Az ilyenféle vallásos élmény sem nem természetfeletti, sem nem csodálatos. Nem Isten szenvedése árán kellett megszerezni, nincs ott rajta a Bárány vére, nincs rajta a Szent Szellem ismertetőjele, amit látva az emberek csodálkozva mondják: "Ez a mindenható Isten munkája". Pedig erről beszél az Újszövetség, nem másról.

Személyes, szenvedélyes odaszántság Jézus Krisztusnak - ez az a keresztyén tapasztalat, amiről az Újszövetség beszél. Minden más keresztyénnek mondott tapasztalat független Jézus Krisztus személyétől. Az ilyennek nincs új élete, nem született bele abba a birodalomba, ahol Krisztus él. Az Újszövetség szerint Jézus Krisztus Megváltó, csak így lehet példaképünk is. Sokan csupán egy vallás cégérének, nagy példamutatónak tekintik Őt. Pedig Ő ennél sokkal több: Ő maga a megváltás, Ő maga az Isten evangéliuma!

Jézus azt mondja: "Amikor eljön Ő, az igazság Szelleme, ...Ő majd dicsőít engem" (13-14. v.), Amikor rábízom magam az Újszövetség kijelentésére, megnyerem Istentől a Szent Szellem ajándékát, aki megmutatja nekem, hogy Jézus Krisztus mit tett, és személyes tapasztalattá teszi bennem azt, amit Jézus Krisztus valóságosan elvégzett értem.

Ne dőlj be a hazugságnak

És reád szállnak mindez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.
– 5 Mózes 28:2

  „Testvérem, biztos vagyok benne, hogy végül meg fogod látni, ezek az anyagi problémák – a látszat ellenére – tulajdonképpen áldást jelentenek számodra.” Hallottál már valakit így beszélni egy anyagi problémákkal küszködő emberhez? Valószínűleg igen. Ez egy népszerű elgondolás. Az vele a probléma, hogy ez hazugság, amellyel az ördög sarokba tudja szorítani a hívőket.

E miatt sok hívő az egyik vereséget a másik után szenvedi az anyagiak terén. Ezért nézzük meg Isten Igéjét, és tegyük rendbe ezt a „szegénység vagy bővölködés” dolgot. Rögzítsük le egyszer és mindenkorra, melyik az áldás, és melyik az átok.

A választ az 5 Mózes 28-ban találod. Isten az első 14 versben az áldást írja le – vagyis a bővölködést. A 15-31. versekben a szegénységről olvasunk – ezt Isten átoknak nevezi.

Az átok célja a pusztítás. Nem az, hogy megtanítson valamit az embereknek, és szellemibbé tegye őket. Az a célja, hogy elpusztítsa őket.

Nem számít mekkora a szükség – a szegénység természete ugyanaz marad: átok.

A sátán sikerrel győzte meg Isten népét arról, hogy a szegénység álruhába bújt áldás. De a szegénységet az ördög találta ki!

Ne dőlj be a hazugságainak. Hozd összhangba a gondolkodásodat Isten Igéjével. Ha Isten újjászületett gyermeke vagy, többé már nem kell a szegénység átka, vagy bármilyen más átok alatt élned. Már meg vagy váltva!

Igei olvasmány:  5 Mózes 28:1-31