A legnagyobb találkozásért.

A mai nap imádsága:
Uram! Nélküled semmi vagyok, általad minden. Segíts magamat megtalálni Tebenned! Ámen
   

Lelkem hozzád vágyódik éjjel, teljes szívből kereslek téged.
Ézs 26,9a

"Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát." Ebben a mondatban minden benne van: Nem aludhat nyugodtan az, akinek élete nyugtalan. Sőt, nem álmodhat éjjel szépet az sem, aki nappal soha nem tapasztalta meg mi az esztétikai gyönyörűség. Ha a földi dolgok ennyire meghatározzák az álmaink nyugalmát, akkor mennyire inkább meghatározza lelkünk általános állapota egész életminőségünket!

Keressük-kutatjuk létünk értelmét, mely kíváncsiság még álmunkban sem hagy nyugodni minket... és választ kell kapnunk a sok titokra, melyekkel körbevesz minket a világ. És persze jó lenne valamit megérteni a rengeteg érthetetlen szenvedésből is. Ézsaiás bátran kimondja: Kereslek Uram, teljes szívből. Aki tartozni akar valakihez, az átérzi a felelősséget a másikért és a közösség fontosságát, s ezért vállalja az áldozatot is. Érdekes módon, e vállalásában leli felszabadult örömét is. Így van ez az Istennel kapcsolatban is.

A próféta nem leplezi vágyakozását Teremtője után. Jól esik neki megvallani e kereső állapotát. Amennyire bonyolult és szép szerelem, olyannyira komplikált és felemelő az Istenhit is. Nem véletlenül hasonlítja a Szentírás is egyiket a másikhoz. Vannak, akik úgy hiszik, hogy Isten nélkül is teljes az élet. Aki azonban valami keveset is megsejtett az Isten végtelen hatalmából, az már jól tudja: csak Vele lehet teljes lét néhány évtizedes próbás, de mégis gyönyörűséges küzdelme...

Életbölcsesség...

A mai nap imádsága:
Uram! Az Élet-folyódnak két partján állunk, s nap mint nap próbálunk hidat építeni a túlparton állokhoz. Adj mindannyiunknak bölcsességet, hogy észrevegyük a hídépítésen túl van fontosabb is... Add, hogy legyen bátorságunk beszállni a nekünk küldött csónakodba, s eljussunk kegyelmed óceánjáig, az örök életre! Ámen

   

Jézus mondja: "...mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van."
Mk 9,40b

Milyen vallás az, amelyik nem törekszik az együttműködésre? A válasz egyértelmű: fanatikus! Milyen vallás az, amelyik célul tűzi ki az 'igaz hit' tűzzel-vassal való terjesztését? S milyen vallás az, melyre inkább illik a hódító, mint szolgáló jelző? A válasz egyértelmű: az ilyen vallás mélységesen emberi... Emberi célok, önző politikai-gazdasági távlatok motiválják az ilyen világnézetet, melyet istenes köntösben propagálnak istenített írás(félre)magyarázók... Milyen vallás az, amely csak a kiválasztottak erejét konzerválja, s amelyik különbséget tesz ember és ember között, eleve elrendelve, hogy ki kerülhet a mennyei paradicsomba, s ki nem? Milyen vallás az, amelyik nők és gyermekek ezreit, tízezreit küldi halálba az egyedül üdvözítő igazság nevében? Nos, az ilyen vallás mélységesen emberi, s nem sok köze van az Istenhez!

Kooperáció nélkül nincs előbbrejutás, fejlődés, épülés. Hiába tanít a tanár, ha nem akar tanulni a diák, s hiába tervez a mérnök, ha nincs szakmunkás, aki érti is a rajzot, s az elméletet átültetné a gyakorlatba. S ugyanígy, ha nincs férfi és nő között életszövetség, akkor érzelmeket felkavaró vad szerelmi életük bőséggel lehet, de biztonságot, elrejtettséget nyújtó családi életük sosem lesz... Isten ugyanis az élet teljességét nemcsak az evésbe, ivásba, szerelembe rejtette el, hanem mindenbe, belekódolva azt az egész életbe. Valaki tehát minél inkább szolgálatába áll az Életnek, annál teljesebb életet él. Az élet pedig maga a növekedés: testiekben és lelkiekben egyaránt. Aki nem növekszik lélekben csak testben, az ugyan él/vegetál, de lelki értelemben már rég halott. Akinek lelki fejlődése megáll, nem növekszik tovább, annak neve lehet még az, hogy "élsz", pedig már rég halott. Aki lelkileg alszik, s nem mozgatja már meg lelkét az Isten semmilyen "hívási akciója", akinek szívét nem hatja meg se szó, se cselekedet, arra illik a prófétai szó: kőszívű, de kőszívűsége egyben kárhozatos állapotának tanúbizonysága is...

Isten azért Isten, mert a rosszat is fel tudja használni a jóra, s ezáltal úgy is tud adni, hogy közben elvesz. Ennek a belső "logikáját" csak a hit érti. Akinek nincs ilyen hite, az olyan, 'jónémber', mint Jób felesége, aki azt tanácsolta a szenvedő Jóbnak: "Átkozd meg az Istent, s halj meg!" A Mester bizonyára nem véletlenül tanácsolja: "Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból!" - azaz vegyétek komolyan a világi dolgokat is... Az Isten képességekkel áldott meg mindannyiunkat. Hatalmat és hatáskört adott az egyiknek, pénzt bízott a másikra, hogy mindannyian munkatársai legyünk az Isten országa földi épülésében. Isten minden ajándékát az emberiség áldására, a szenvedés és nyomor enyhítésére kell(ene) felhasználnunk. Táplálnunk kell(ene) az éhezőt, felruháznunk a mezítelent, gondoskodnunk az özvegyekről és árvákról, segítenünk a lesújtottakon és elnyomottakon. (Ezzel szemben a szociális ellátórendszert üzleti alapokra helyezték... Kérdés: Mennyire lesz ez áldásos?) Isten nem azt akarja, hogy a világot elárassza a nyomor, hogy halomra öljék egymást az emberek... Nem azt akarja, hogy az egyik ember bőségben és fényűzésben éljen, miközben mások kenyérért sírnak! Az életszükségleteket meghaladó javakat Isten azért bízta az emberre, hogy jót tegyen, és az emberiség áldására éljen...

Ezért, aki szolgája az egyetemes jónak, az nem ellenünk van, hanem velünk. Aki építeni akarja az igazságosabb jövőt, s áldozatot hoz a mában, az nem tékozol, hanem velünk együtt gyűjt. S aki nincs ellenünk, az mellettünk áll, velünk együtt egy irányba néz, s ha valódi krisztuskövetők vagyunk, egyszer még Ő is nemcsak előre, de velünk együtt - Isten kegyelme által - majd fölfelé is néz...

Hálaadás...

A mai nap imádsága:
Istenem! Add, hogy hálás tudjak lenni mindenért, s megleljem Benned békességemet! Ámen


   

Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.
Zsolt 50,23

A hálálkodás nem közgazdasági kategória, az élet alapvető törvénye ez: valamit - valamiért. A szerződések - ha betartják őket - is a kölcsönös előnyökről beszélnek, nincs benne alá- és fölé rendeltségi viszony, egyenlő jogok és kötelezettségek illetik meg illetve terhelik a feleket. Az ember mára többmilliárdossá duzzadt családjában ilyen szerződések nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen lenne az élet, szerződések milliárdjai igyekeznek szabályozni mindennapjainkat. Vannak azonban az életünknek olyan dimenziói, ahol nem segít semmit a törvényi szabályozás.

Megtalálni a helyünket az embervilágban nem könnyű. Ifjúkorunk legnagyobb kihívásai: a pár- , s hivatásválasztás - melyekre ha megfelelően készülünk rá, Isten előtt is "meg-tusakodjuk" és végül helyesen döntünk - jó alapot, biztos indulást biztosítanak számunkra, de a boldogságot még nem garantálják. Életünk láthatatlan része ugyanolyan fontos, mint a látható. A harmónia eléréséhez nemcsak a külső áldozathozatal, de a belső is szükséges. Az igazi "áldozathozatal" a zsoltáros szerint a dicsőítés. Himnuszt énekelni tkp. haszontalan dolog, hiszen nem lehet rá sem táncolni, sem menetelni... mondhatnánk. De ha nem énekeljük, akkor soha nem gondolkodunk el azon, hogy kik vagyunk, hova tartozunk, mi is a feladatunk abban a közösségben, ahová rendelt minket a JóIsten. A hálaadás nem más, mint himnikus, emelkedett gondolatok és érzések kifejeződése. Tudatosítása annak, hogy felelősek vagyunk Isten előtt is önmagunkért, s a másikért, végsősoron az egész teremtettségért.

A hálaadás alapozza meg a belső békét. Hiába a jó munka, a szerető társ - az élet kísértésekkel teli, nem vagyunk mentesek a botlásoktól, tetszik vagy nem hibázunk. Fáradtságból vagy a körülmények miatt - mert nem láttuk tisztán döntéseink következményeit -, a végeredmény szempontjából az már mindegy. Az elkövetett bűn, vétek, mulasztás terheli lelkünket, s a lelkiismeretünket nyugtatni csak ideig-óráig lehet. Ezért kell nekünk az Isten, Akinek szeretete átölel, megtart minket, s felold bennünk minden görcsöt, s bizonyítani akarást. Ezt nevezi a zsoltáríró szabadításnak, ami nélkül csak felgyülemlik bennünk életünk minden gondja-baja és sérelme, s végül megfojtja lelkünkben minden szépre és jóra való készséget.

Jó és rossz cselekedeteink...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy azt tegyük, ami Neked kedves, s nekünk pedig üdvös! Ámen


Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét. Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;
1 Jn 3,10-11

Nehéz dolog az élet(vezetés)... a többség (75% - Magvető példázata!) el is "szúrja". Aki becsületes önmagához, az beismeri: sikertelenségének, elégedetlenségének egyedül ő maga az oka, aki pedig ezt tagadja, az képmutató. Képmutató, vagyis mást mutat, mint, ami a valóság. Sajnos sok vallásos ember (a háromnegyed?) nem őszinte önmagához, s eredménytelenségének okát az ördögben, a sátánban, a gonosz démonokban keresi - aztán idővel meg is találja!

Ahogyan az Édenben Ádám a felelősséget Évára hárítja - Az asszony, akit mellém adtál, az adott a gyümölcsből! -, Éva pedig a Kígyóra/Kísértőre (héberül a Suttogóra) - mutat: "A kígyó szedett rá, azért ettem!" - sajnos, ebben a mostani nem éppen paradicsomi világban sincs másképpen! "Ki a felelős?" - Erről vitáznak a világban mindenhol a pártok, s persze a hatalmon lévők mindig azt mondják: "Nem mi voltunk!"... S ha baj van, akkor annak persze sosincs gazdája!!!
Egy példa sok közül: A csernobili atomerőmű berobbanása egyértelműen emberi mulasztás következménye volt, a fukusimai atombalesetét pedig egyértelműen természet örök rendje okozta. Az egy másik kérdés, hogy az ember arrogáns kijelentése miatt: "Uraljuk/leigázzuk a természetet!" már számtalanszor megkapta a természettől a megérdemelt pofonjait -, de mégsem tanult belőle. Atomerőműveket most is építenek szerte a világon - abban a hitben, hogy mindent uralmunk alatt tarthatunk - mint Isten(!) -, az igazság azonban az, hogy olyanok sosem leszünk, mint Isten...

Ha valaki megrészegül a saját hatalmától, annak oka nem az ördög, hanem saját maga! Ha valaki részegen beül az autójába, annak nem a sátán, hanem ő maga az oka; ha valaki megcsalja férjét, feleségét, elárulja hazáját, Istenét, ha valaki kényelemből abortáltatja gyermekét, annak nem a Kísértő az oka, hanem csakis egyedül ő maga! A sort lehetne folytatni -, de minek is? Hiszen, van, aki látván nem lát, s hallván nem hall...

Mihály arkangyal legyőzheti az ördögöt, neki - abban a világban -, van hatalma. Nekünk itt a földi létünkben nem démonokkal kellene hadakoznuk - ezt hagyjuk a láthatatlan világ, láthatatlan erőire -, hanem Isten kegyelmében bízva, a szeretet által elsősorban önmagunk bűnös természetével kellene megbirkóznunk. Ehelyett azonban inkább öljük egymást: olajért, vízért, területekért! Lehet-e ennek jó vége? Jézus URunk azt tanítja: "Aki szelet vet, vihart arat... S, aki kardot fog, az kard által vész el." De megtanulhattuk volna a történelemből is, hogy "az ebül szerzett jószág ebül vész el" és azt is, hogy "aki sokat markol, az keveset fog".

Beláthatnánk már végre: Isten kezébe belekapaszkodni nem is olyan tragikus perspektíva... de amíg nem fogjuk meg felénk nyújtott mentő kezét, addig kézmelegét, szeretetét sem érezzük!

Mindenható...

A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm, hogy véges elmémmel elmélkedhetem végtelen hatalmadról, s megengeded, hogy végességemben érezhetem végtelen szeretetedet! Ámen

    

Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké.
Dán 6,27b

Nemrég helyesbítette magát a tudományos világ: Eddig úgy számolták, hogy egy galaxisban mintegy 300 milliárd csillag létezik, most azonban úgy vélik legalább 800 milliárd(!)nak kell lennie... Ha a jelenlegi "hivatalos" világképet vesszük figyelembe, akkor galixisból is van úgy 260-300 milliárd. Ábrahám óta sok idő telt el, de a csillagokat megszámolni még mi sem tudjuk, gyaníthatóan a homokszemeket sem...

Isten és istenség... fogalmak, melyek még ma is keverednek a fejekben! A két szó jelentéstartalma között óriási a különbség: az egyik az ember számára elérhetetlen és megfogalmazhatatlan Mindent, az EGY-et jelöli a másik pedig a mindenben létező picinyke egyről elképzelt emberit. Istenséget Istennel szembe állítani nem más, mint lelkünk mélyén szunnyadó primitív ősösztönöknek való engedelmeskedés. Ma is sokan vannak, akik a Világteremtő Istent úgy képzelik el, mint Akinek jobb dolga nem lévén "bírkózik/harcol"... de ki(k) ellen is? Az ellen a világ, s teremtményei ellen - legyenek azok mennyeiek, földiek vagy földönkívüliek -, amiket Ő maga jótetszésében teremtett?

Sajnos a huszadik századi újprotestantizmus megmosolyogtató antropomorfizmusa, individualista Isten-megközelítése alaposan megkavarta az emberek természetes érték-, és világlátását: A teremtettségben ugyanis az első helyen az Isten áll, s nem az ember! Az Isten azért Isten, mert Ő az ISTEN...

Sokan ma is mondogatják "élő Isten". De miért is? Van halott Isten is? Ha Istenről gondolkodunk/elmélkedünk, akkor az Isten-hez nem ragaszthatunk semmiféle jelzőt, mert nevetségessé tesszük önmagunkat, hiszen mi teremtmények akarjuk valamiféleképpen minősíteni Azt, Aki teremtett minket is, meg az egész Világmindenséget...

Érdekes megfigyelni azt a küzdelem-változást is, amit Bibliánk prezentál. Kezdetben a bibliai könyvek szerzői Jáhve-istent hadakoztatják idegen/más istenekkel, később ez (újszövetség ideje) "korlátozódik" az egy ellenségre: a Sátánra, a Diaboloszra... A huszadik századi teológia pedig arról beszél, hogy az Isten küzd az emberrel az emberért, sőt megjelennek olyan könyvek is - teológiai szenzációként -, mint pl. az "Isten szenvedése" (Varillon).

Mai igénk "c"-részében ezt olvashatjuk: "Az ő királysága megdönthetetlen, uralkodása végtelen." Isten, Az Örökkévaló, Ő uralkodik minden felett... Van abban valami (misztikusan?) bölcseleti, hogy zsidók nem mondták ki Jáhve nevét, hiszen a véges a Végtelent legfeljebb úgy emlegetheti, hogy Örökkévaló...

Szenvedés...

A mai nap imádsága:
Uram! ! Adj értelmet életemnek Tebenned, hogy szolgálatra kész szívvel követni tudjam akaratodat! Ámen


Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült. A felesége ezt mondta neki: Még most is kitartóan feddhetetlen vagy? Átkozd meg Istent, és halj meg! De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób a szájával.
Jób 2,8-10

Lassan egy fél évszazada, hogy végigsöpört a szexuális forradalom szele a nyugati világban, ennek ellenére még mindig sok családban tabu-téma a szexualitás. Nem beszélnek róla. No de miért? Ennek igen egyszer az oka: szexualitásról méltósággal beszélni csak akkor lehet, ha arról természetességgel tudnak beszélni. Természetességgel, nem pedig naturalisztikusan, mert úgy beszélnek róla eleget... Persze nemcsak erről nem szól a mai ember, a halált is agyonhallgatja. Hogyan is tudna beszélni a mozdulatlanságról, amikor mindent a mozgásnak, a pörgő életnek rendel alá? S van még valami, ami ritmusgazdagnak vélt élletébe a modern embernek még nem fér bele: az a halál hugicája, a szenvedés.

Aki nem esett még bele a szenvedés gödrébe, az csak elméletben tudja, mit jelent a hideg gödör mélyén kuporogni, s lesni a meleget árasztó napfényt. Amíg nincs krízis, eladdig hajlamos az ember a kellemetlenségeit szenvedésként beállítani, s panaszkodik, jajveszékel, s már-már tragédiaként prezentálja, hogy nem tudta időben "trendire" cserélni a mobiltelefonját...

Olyan ember egy sincs, akit mindig elkerülne a baj. Így vagy úgy, de mindenkit utolér a szenvedés, legfeljebb egyik ember képes feltételezni a másikról, hogy az ő élete szenvedésektől mentes. A szenvedés olyan mint az árnyék, elválaszthatatlan az életünktől. Minél inkább odaállunk a JóIsten Szeretet-Napocskája alá, annál kisebb az árnyék, s minél távolabb vagyunk tőle, annál hosszabb...

Jób felesége a megtestesült materializmus: Ha értelmetlenül szenvedsz, akkor "Átkozd meg az Istent, s halj meg!" Ha Isten nem segít, csak tétlenül nézi a nyomorúságodat, akkor megérdemli, hogy megátkozd, s azután nyugodtan meghalhatsz, hiszen a a halál is jobb a szenvedésnél... Valójában az igazi szenvedő nem is Jób, hanem a felesége! Az igazi szenvedés alapja a lelki tétlenség, a lelki meddőség. A hívő ember erre azt mondja: istennélküliség. Amikor megígérünk magunknak újabb esélyeket, csodálatos dolgokat és kergetjük egyre tovább az álmokat s közben elfelejtünk természetességgel élni, mert az egész életünk egy görcsberándult ideiglenesség...

Ahogyan a testnek szüksége van táplálékra, ugyanúgy léleknek is. A lélek tápláléka a hit, hogy az életünknek, az én életemnek is értelme van. Ha nem reménykedünk az Istenben, akkor szeretni sem tudunk igazán, akkor megvan a veszélye annak, hogy az emberek lelkileg meghalnak, mielőtt beállna a test halála...

Egy anya imádsága

„Ezért a gyermekért imádkoztam, és az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle.” (1Sámuel 1:27)
Minden terrorista egykor kisgyerek volt. Ugyanígy minden misszionárius is. Kettejük közti különbség gyakran a szülői hatás. Sámuel próféta negyven évig vezette Izráel népét, és tanácsolta Dávid királyt legtöbb fontos döntésében, de ki volt az, aki Sámuel életére a legnagyobb hatást gyakorolta? Az édesanyja! Figyeld csak: „…felajánlom az Úrnak. Legyen egész életére felajánlva az Úrnak…” (1Sámuel 1:28). Amíg veled vannak gyermekeid, öleld magadhoz őket, szeresd őket, gondoskodj róluk, és készítsd fel őket az életre, de értsd meg, hogy csak sáfár* vagy, nem tulajdonos. A gyermekeid nem a te tulajdonod, ők Istenéi. Egy nap felnőnek, és elmennek. Tégy meg mindent azért, hogy addigra legyen egy igazi szellemi horgonyuk, mert az élet sok vihart tartogat számukra. Soha ne becsüld alá az Isten előtt gyermekéért közbenjáró szülő imájának erejét! Ki tudja, hány ima nyer meghallgatást ebben a pillanatban, mert egy kitartóan imádkozó anya 10 vagy 20 éve könyörög gyermekéért? Bármit is csinálsz ebben a mai rohanó világban, ha az a gyermekeidért való imádságra fordított idődből vesz el, akkor túl sokat vállaltál magadra! Nincs semmi fontosabb, semmi értékesebb, mint az az idő, amit egy szülő Isten előtt tölt gyermekéért közbenjárva. Nincs késő gyermeked számára, bármennyi könnyet ontottál is már miatta. Gondolj Jézus édesanyjára, akinek végig kellett néznie fia kivégzését, de része lehetett abban az örömben is, hogy látta őt a halálból feltámadva! Lehet, hogy úgy kell sírba térned, hogy nem tudod, választ kapsz-e valaha imáidra, de azért mégse hagyd abba az imádkozást! Miért? Mert amikor az anyák imádkoznak, Isten figyel! *sáfár: a Bibliában gyakran használt régies kifejezés, jelentése: intéző, tiszttartó

JÓ BEFEJEZÉS

„...futásomat elvégeztem... " (2Timóteus 4.7)

A pálya, amit Isten elénk kitűzött, ritkán könnyű. Elkötelezettség kell ahhoz, hogy végig tudjuk futni. James MacDonald mondja: „Elég régen élek ahhoz, hogy ismerjek olyan embereket, akik néhány éve átadták életüket Istennek, de azóta letértek az útról... engedély nélküli eltávozáson vannak... elvesztették Isten utáni vágyakozásukat. Félek attól, nehogy én is az ő nyomukat kövessem... neked is félned kellene ettől... Hűségem az Istennel járásban attól függ, mennyire vagyok elkötelezett arra, hogy kapcsolatban maradjak Vele. Soha nem akarom elveszíteni azt a kiváltságot, hogy életem az Ő hatal­mas kezében van... hogy szolgálhatom őt mindaddig, amíg jelenlétében szeretettel fogadnak. Ez a szenvedély ösztönöz. Ez őriz meg tisztának és alázatosnak... azt szeret­ném a legkevésbé, hogy a célvonalon megvert, kisiklott keresztyénként vonszoljam át magam, vagy ami még rosszabb - feladjam a versenyt, még mielőtt életem véget ér. Úgy akarom átszakítani a célszalagot, hogy kezem a magasba van emelve, és arcom a napba néz." Pál azt mondta: futásomat elvégeztem... végezetre eltétetett nekem az igazság koronája...". Figyeld meg: bátorság, kitartás és hűség eredményez jutalmat. Jacob Riis fotográfus mondta: „Amikor úgy tűnik, semmi sem segít, elnézem, ahogy a kőtörő ráüt a sziklára akár százszor is, anélkül, hogy egyetlen repedés mutatkozna. Még-is, a százegyedik ütésnél kettéhasad - és tudom, hogy nem az utolsó ütés érte ezt el, hanem az összes előző együtt." Isten Igéje olyan, „mint a sziklazúzó pöröly" (Jeremiás 23:29). Tehát: „[ragadjátok meg szorosan] az élet igéjét, hogy majd a Krisztus napján lehessen okotok a dicsőségre, mert nem futottatok hiába..." (Filippi 2:16 NAS).

NÁDSZÁLAK ÉS KANÓCOK

„Megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki” (Máté 12:20)
Nádszál. Kevés törékenyebb dolog van, mint egy megrepedt nádszál. Krisztus idejében a folyóparton játszó gyermekek nádból sípot készítettek maguknak. Lyukakat fúrtak bele, és a fúvóka részt is kialakították. Ám a nádszál hamarosan eltöredezett, és ilyenkor eldobták. Valaha talán te is ott álltál szép hosszú és erős nádszálként, a folyópartba gyökerezve és onnan táplálkozva. Most azonban rejtve vagy a káka között, megrepesztettek fájó szavak, házastársad hűtlensége, a saját kudarcod vagy a szigorú vallás.
Kanóc. Semmi sincs közelebb a kioltáshoz, mint egy füstölgő lámpabél. Amikor az olaj kifogyott a mécsesekből, a kanóc pedig rövidre égett, kioltották, eldobták, hiszen már értéktelen volt, és betettek a helyére egy másikat. Valaha te is égtél hittel, megvilágítottad az utat másoknak, míg a bírálatok jeges szele a meg nem bocsátás és az ítélkezés kioltotta a fényt? Mi a közös ezekben az emberekben? Az asszonyban, aki reszket a felzúdult tömeg előtt, aki halálra akarja kövezni? Vagy a béna emberben, aki könyörög a barátainak, hogy ne adják fel, amíg valahogy be nem jutnak a házba Krisztushoz? A vakban, aki kiáltozva kéri a látását, de a tanítványok csendre intik? Ők mind olyan megrepedt nádszálak és füstölgő kanócok, akikről Jézus nem mondott le. A világ azt hiszi, tudja, mit kell veled tenni – eltörni és kioltani! Jézus azonban nem ezt teszi. Ő „megrepedt nádszálat nem tör el, és füstölgő mécsest nem olt ki”. Nem számít, hogy úgy érzed, már nagyon messzire mentél, nem esel kívül Isten kegyelmének hatótávolságán. Jöjj, ő gyengéden fog bánni veled! Ő meggyógyít.

Nincs visszaút

„…jobb [haza] után vágyakoztak, mégpedig mennyei után…” (Zsidók 11:16)
Ábrahámnak fogalma sem volt arról, hová viszi Isten, csak azt tudta, hogy nem maradhat ott, ahol van. Meg tudnád ezt értetni másokkal? De ő nem kérdőjelezte meg Istent, ehelyett ezt olvashatjuk: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám… elindult, nem tudva, hova megy” (Zsidók 11:8). Egyszer sem gondolt arra, hogy visszaforduljon, bármilyen nehéz idők jöttek is, mert tudta, hogy ott ő már nem találná meg Istent. Jeftéről úgy emlékezik meg a Szentírás, hogy fényes győzelmet aratott az ammonitákon, és a csata előtt fogadalmat tett Istennek, amit nem volt hajlandó visszavonni: „… én magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza” (Bírák 11:35).

Izráel a pusztában ragadt, mert folyton visszavágytak Egyiptomba. Valahányszor Isten azt mondta: „Menjetek Kánaánba!”, ők ezt mondták: „Ó, milyen jó dolgunk volt Egyiptomban…!”. Vannak, akik nem élvezik a keresztyén életet, mert arra gondolnak, milyen szórakoztató volt a világ. Izráelhez hasonlóan az egyiptomi hagymákra gondolunk, amikor a pusztában rekedve manna táplál. Ha te is így gondolkodsz, csak a köröket fogod róni! Lehet, hogy a múlt vonzónak tűnik, de Isten már nincs ott – Ő a jövődben van! Olvasd hát el ezeket a szavakat figyelmesen: „… ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.” (Zsidók 11:15-16). Ha Istennel jársz, nincs visszaút!

Őrizd meg a békességed!

„A felülről való bölcsesség először is… békeszerető…” (Jakab 3:17)

Előfordult már veled, hogy istentisztelet előtt vitába keveredtél, és aztán képmutatónak érezted magad az egész alkalom alatt? Értsd meg ezt: az ellenség tudja, hogy Isten Igéje csak „békességben vettethetik el” (Jakab 3:18), éppen ezért mindent meg fog tenni azért, hogy ne kapd meg, és ne nyerj áldást általa. Ezért kell megtenned mindent annak érdekében, hogy meg tudd őrizni a békességedet. A békességben erő van! Ha az ördög nem tud felzaklatni, akkor nincs hatalma feletted. Csak akkor tud az uralma alá hajtani, ha te elveszted az önuralmadat. Az a terve, hogy feldühítsen, hogy elrabolhassa a békességedet, összezavarjon, és rávegyen arra, hogy körbe-körbe futkoss. Ne hagyd!

Jakab azt írja: „A felülről való bölcsesség először is… békeszerető…”. Eugene Peterson kifejtő szentírásfordításában, a The Message-ben [Az Üzenet] ez így hangzik: „Az igazi bölcsesség, Isten bölcsessége, szent élettel kezdődik, és az jellemzi, hogy jól kijön másokkal. Gyengéd és belátó, irgalommal és áldásokkal teljes, nem forró az egyik napon és hűvös a következőn, nem kétarcú. Csak akkor tudtok egészséges és erős közösséget kialakítani, amely megáll Isten előtt, és élvezi a következményeket, ha felvállaljátok annak a nehéz munkáját, hogy kijöttök egymással, és egymás iránt tiszteletet és megbecsülést tanúsítotok.” (17-18. vers TM). Jegyezd meg, hogy kemény munkába kerülhet az, hogy másokkal kijöjj!

Ha tehát legközelebb valami felhúz, kérdezd meg magadtól: „Mit próbál ezzel elérni az ellenség? Mi lesz a következménye annak, ha megadom magam ezeknek az érzelmeknek?” Ha felidegesíted magad, akkor elveszted az örömödet, és ha elveszted az örömödet, akkor elveszted az erődet, mert „…az Úrnak öröme a ti erősségetek” (Nehémiás 8:10 Károli). Tehát ma imádkozz, gyakorolj önuralmat, és őrizd meg a békességed!

A Biblia történelmileg pontos

"Isten nem hazudhat." (Zsidók 6:18b, EFO)

Megbízhatsz a Bibliában, mert az dogmatikailag helyes. Megbízhatsz a Bibliában, mert teológiailag helyes. Megbízhatsz a Bibliában, mert erkölcsi és etikai szempontból pontos.

De azért is megbízhatsz a Bibliában, mert történelmileg pontos.

Miért olyan fontos ez?

A Biblia azt mondja a Zsidók 6:18-ban: "Isten nem hazudhat" (EFO). Az egész univerzum csak azért működik, mert Isten mindig is igaz volt.

Ha csak egy hazugság is volna a Bibliában, akkor nem Istentől származna. Azért nem származhatna Istentől, mert Isten nem hazudik. A Zsoltárok 33:4-ben ezt olvassuk: "...az Örökkévaló szava igaz..." (EFO). Ez azt jelenti, hogy a Biblia igaz a megváltással és a történelemmel kapcsolatban.

Honnan tudjuk, hogy a biblia történelmileg pontos? Ugyanonnan, ahonnan megítéljük a többi történelmi forrást:

A Bibliát olyan emberek írták, akik első kézből tapasztalták meg. Egy történész megnézné azt, hogy aki leírta a történelmi tényt, az látta, vagy pedig másodkézből vagy legendából, évszázadokkal azelőtti történetről van-e szó. A Bibliát szemtanúk írták. Mózes ott volt, amikor a Vörös tenger kettévált. Józsué ott volt, amikor Jerikó falai leomlottak. Jézus tanítványai a felső szobában ültek, amikor meglátták a feltámadott Jézust megjelenni.

A Bibliai történeteket kiemelkedő gondossággal jegyezték fel. Amikor az ószövetségi másolók, írnokok a kézirat tekercseket másolták , ezt úgy tették, mintha fénymásológépek lennének! Volt egy hosszú listájuk a szabályokról, aminek a segítségével biztosak lehettek benne, hogy pontosan másoltak. Bizonyos számú oszlopokkal dolgoztak, végig az Ószövetségen, aminek mindig egyformának kellett lenni. Még az oszlop hosszának is meg kellett egyeznie. Tudták, hogy melyik könyvben hány betűnek kellett lennie. Például valószínűleg tudták, hogy a "mint" szó 1653-szor fordul elő abban a könyvben. Ha 1654 volt belőle, akkor eldobták a tekercset és újrakezdték.

Archeológusok bizonyítják, hogy a Biblia igaz. Az archeológusok megtalálták és kiásták azokat a helyeket, amelyekről a Biblia beszél. Például, megtalálták Siloám tavát, ahol a vak meggyógyult, és megtalálták Heródes templomának részeit is. A Hettita Birodalom egy jó példa arra, hogy az archeológusok maguk is bizonyítják, hogy a Biblia történelmileg is pontos. Generációk óta a történészek nem találtak említést sehol máshol a Hettita Birodalom létezéséről. Az 1900-as évek elején egy régész felfedezett 10.000 agyagtáblát a Hettita fővárosban. Most már mindenki tudja, hogy a Hettiták valamikor léteztek.

Beszéljetek róla:

* Elhiszed, hogy a Biblia igaz?
* Mit mondanál annak, aki azt állítja, hogy a Biblia történelmileg nem pontos?

Ahhoz, hogy Istent meghalld, időt kell szakítanod rá!

"Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet." (Lukács 8:6)


Ha nem fordítasz időt Istenre, nem fogsz felőle hallani. Le kell lassítanod és csendben kell lenned, hogy meghallhasd Őt. Nem hallod a hangját, ha rohansz.

Ha repülőn ülve utazom egy ország felett, minden részletet elmulasztok. Ha vonatra szállok, kicsit többet látok. Ha autóba ülök, még többet. Ha viszont végigsétálok a vidéken, rengeteg részletet láthatok. Minél gyorsabban halad az életed, annál többet mulasztasz el.

Ha rohanó életet élünk, Istent kiszorítjuk a maradék perceinkre, ezzel becsapva, megrövidítve őt. Azt mondjuk, "Uram, beszélj hozzám, de kérlek, gyorsan tedd!". A fukarságunk az Istennel töltött idővel kapcsolatban egy olyan élethez vezet, amely egyre felszínesebbé válik. Nem megyünk mélyre, mert nem szánunk időt rá. Nem töltünk elég időt Istennel négyszemközt, még ha töltünk is valamennyit. Neki minőségi időre lenne szüksége ahhoz, hogy megváltoztasson minket.

Ezt a felszínes életmódot, ahol folyamatos rohanásban vagyunk, a sekély vagy sziklás talaj ábrázolja Jézus példázatában.

Izráel területének nagy részét vékony felső talajréteg fedi, ami alatt mészkő az alapkőzet. A talaj nem túl mély. Jézus azt mondja, hogy amikor a mag ebbe a talajba hullik, elkezd növekedni, de hamarosan elszárad, elpusztul nedvesség nélkül, mert a gyökerei nem tudnak elég mélyre hatolni.

Jézus azt mondja, hogy ez a vékony talaj egy felszínes elmét ábrázol. Akinek ilyen az elméje, valamilyen módon figyel Isten Igéjére, és talán érzelmileg hat rá, de soha nem lép tovább.

Az elmúlt 30 évben el sem tudom mondani, hányan jöttek hozzám a szolgálatom után, hogy elmondják, mennyire megmozgatta őket az üzenet. És azóta, hónapok elteltével még mindig semmi változást nem mutat az életük, mert nem hagyták mélyre jutni az üzenetet.

Hogyan lépsz tovább? Hogyan válhatsz felszínesből egy mély emberré, aki megtartja hitét még válság, betegség, munkanélküliség vagy házassági problémák ellenére is?

Két dologra lesz szükséged:

Napi csendességre. Szükséged van olyan időre, amit egyedül Istennel töltesz, amikor olvasod a Bibliát, imádkozol és feljegyzed a dolgokat, amiket tanultál.

Heti kiscsoportra. Szükséged van olyan időre, amit más hívőkkel töltesz. Olyanokkal, akik közel állnak hozzád és új nézőpontot adhatnak. Biztosíthatják azt a bátorítást és számonkérést, amire szükséged van ahhoz, hogy a kapcsolatod elmélyülhessen Istennel.

Kitől kérhetsz segítséget?

„Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)


Amikor nagy megpróbáltatásokon megyünk keresztül az életben, a legtermészetesebb reakciónk visszahúzodni és elszigetelni magunkat. Mi magunk akarunk megbírkózni vele. Titokban szeretnénk tartani a veszteségeinket, a kudarcainkat és a krizíseinket. Visszahúzódunk. De az nem jó, ha ezt tesszük!

Pont a csalódásokban, krizísekben és veszteségben van a legnagyobb szükségünk a barátainkra. Meg kell tanulnunk elfogadni mások segítségét. Isten nem azt szeretné, hogy egyedül birkózz meg az életedben levő fájdalommal és stresszel. Isten úgy teremtett minket, hogy szükségünk van egymásra. Társas lények vagyunk. Az első dolog, amit Isten az Édenkertben mondott, hogy nem jó az embernek egyedül! Arra lettünk teremtve, hogy kapcsolatban éljünk más emberekkel.

A Jób 6,14 ezt írja: „Amikor a kétségbeesett ember lemond a mindenható Istenről, legalább a barátai mellette kellene, hogy maradjanak.” (MSG fordítás)

Lesz az életedben olyan időszak, amikor annyira nagy lesz a fájdalmad, hogy azt mondod, "már Istenben sem tudok hinni!" Ilyenkor szükséged lesz olyan barátokra, akik így szólnak: „Rendben, akkor mi most helyetted is hinni fogunk Istenben!”

Lesz olyan idő, amikor azt mondod, "semmi hitem nem maradt, tele vagyok kétségekkel!" Ekkor lesz szükséged azokra a barátokra, akik azt mondják, "nekünk helyetted is lesz hitünk, mi most helyetted is Istenben fogunk bízni!"

„Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2) Mi a Krisztus törvénye? Szeresd felebarátodat, mint magadat! A Biblia megparancsolja, hogy segítsük egymást! Minden alkalommal, amikor segítesz valakinek, akinek fájdalommal kell megbirkóznia, betöltöd Krisztus törvényét.

Ha csak egyedül próbálod megoldani a problémáidat, csak még jobban kimerülsz és stresszes leszel. Meg kell tanulnod elfogadni mások segítségét, és hagynod kell, hogy a barátaid átsegítsenek a nehéz időszakokon.

Beszéljünk róla:

* Kik azok, akik melléd állnak a veszteség és csalódás időszakában is? Hogyan tudod ezt viszonozni?
* Hogyan tudja egy kis csoport megadni neked a szükséges segítséget, amikor nehéz időszakon mész át?
* Mit tanulhatunk meg Istenről a hívő barátaink segítsége által?

Nyisd ki a Bibliádat és fedezd fel a benned rejlő képességeket

Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. (Ján.8.31-32 Károli)


Az igazat megvallva, még te sem hatolhatsz teljesen a mélyére a benned lévő képességeknek. Erre egyedül az az Isten képes, aki megalkotott téged. Csak Ő az, aki valóban tudja, mire vagy képes és igazán alkalmas. A szüleid, a házastársad, a barátod, a főnököd - ők mind csak egy futó pillantást vethetnek a képességeidre.

Csakis Isten tudja, mihez van igazán tehetséged.

Az agyadnak csak egy egészen kis hányadát használod. Nincs szükséged több intelligenciára. Arra van szükséged, hogy még többet hasznosíts a már meglévő intelligenciádból!

A legtöbb ember mások megbecsülését keresi. Idejük legnagyobb részét azzal töltik, hogy azon aggódnak, vajon mások mit gondolnak felőlük? Azáltal határolod be az életedet, hogy mások hazugságait, mint valami magnószalagot pörgeted le a fejedben. Talán észre sem veszik, hogy hazudnak neked, mégis azt teszik. Azt állítják, hogy nem vagy képes megtenni valamit. Nem kellene alkalmatlankodnod, hiszen amúgy sem érsz valami sokat.

Ezeket a magnószalagokat pedig újra és újra lejátszod magadban. Ezek pedig mind hazugságok. Azoknak, akik ezeket a megállapításokat tették rólad, fogalmuk sincsen a te képességeidről. Ehhez a te Teremtőddel kell beszélned.

Egyedül Ő tudja, mit tud megtenni az életeden keresztül. És csak Ő képes felszabadítani a benned rejlő lehetőségeket. Hogy hogyan?

Az Úr az Ő beszédén át tesz minket szabaddá. Jézus ezt mondja a János 8.31-32ben:

"Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket."

Isten Igéje nyitja ki mindazt, amire hivatott vagy, hogy megcselekedd, és amivé válnod kell. Ezáltal képessé válsz olyan dolgok megtételére is, amikről sosem gondoltad volna, hogy lehetségesek. Hogy hogyan?



* Tanuld meg Isten Igéjét. Isten nem fogja kinyitni a tehetségedet, amíg te nem nyitod ki a Bibliádat és tanulsz meg igeverseket. A tehetség nem nyílik ki csak úgy, magától. Azzal kezdődik, hogy te megtanulod, mit ír a Biblia.

* Fogadd be Isten Igéjét. A Biblia tekintélye kell, hogy uralkodjon életed felett. Talán nem tetszik, amit helyenként olvasol, de ha a legjobbat akarod kapni Istentől, el kell fogadnod, bármit is mondjon arra nézve, hogy hogyan éld az életedet.
* Engedelmeskedj Isten Igéjének. Nem elég csak megtanulni és befogadni az Igét. Meg is kell tenned, amit a Biblia tanít neked. Nem azáltal nyersz áldást, amit megtanultál, hanem azáltal, amit alkalmazol belőle. Többre vagy hívatva, mint azt valaha is el tudtad képzelni. A Biblia így beszél nekünk erről az 1Korintus 2:9 -ben:


"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.


Nyisd ki Isten Igéjét, és légy kész rá, hogy megtedd azt, amit csak Isten tud elképzelni.

Beszéljünk róla:

-Ellenkeztél már az ellen, hogy kinyisd a Bibliát? Mihez kezdesz ezzel ezek után?
-Életed melyik területén imádkozol az Úr áldásáért? Olyan területről van szó, amiben hűséges vagy Isten felé?