Bukkanók

„…a ti megpróbált hitetek… sokkal értékesebb…” (1Péter 1:7)
Lehetetlen egy emberről ránézésre megállapítani, hogy mekkora hite van. Hasonlítsuk a hitet egy vödör vízhez: akkor derül ki, hogy mennyi is volt benne, ha valaki kiborítja. Hasonlóképp, ha az élet bukkanói kiborítanak, az ömlik ki belőled, ami benned volt. Mondjuk az utóbbi években egész jól álltál anyagilag, de hirtelen jön egy bukkanó. Mi ömlik ki belőled, félelem vagy hit? Talán rossz hírt kapsz az orvosnál, vagy valamelyik szeretteddel történik ez, és további kivizsgálásokra van szükség – újabb döccenés! Mi fröccsen ki? A legrosszabbtól való rettegés, vagy az Istenbe vetett bizalom? Ránézésből nem tudják megmondani rólad az emberek, hogy mennyi hit van benned, de könnyen megállapíthatják, ha meghallgatnak.
Az életben mindig jönnek bukkanók. Próbára leszel téve. A teszt célja pedig nem csupán az, hogy felfedezze hitedet, hanem, hogy finomítsa. Isten nem azért teszi próbára a hitünket, hogy meglássa, mennyi van, hiszen azt már tudja. Azért próbálja meg, hogy mi megtudjuk – és elkezdjük erősíteni. Állj meg, és gondold végig a legnehezebb dolgot, amin most keresztülmégy, és kérdezd meg magadtól: „Ez a helyzet gyengíti a hitemet, vagy erősíti?” A Biblia azt mondja: „Ezek a próbák mutatják meg, hogy hited valódi. Tűz próbálja meg, mint ahogy az aranyat is tűzben tisztítják – bár hited sokkal értékesebb még a színaranynál is. Tehát, ha hited sok megpróbáltatás közepette is erős marad, akkor Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyul majd a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.” (1Péter 1:7 NLT).

ISTEN ISMERI GYENGESÉGÜNKET

„Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk..." (Zsoltárok 103:14)

Bármilyen gyengeség, melynek kezelését visszautasítod, rossz irányba terel, és a vereség felé visz. Ahhoz, hogy győzelmes életet tudj élni, fel kell ismerned néhány dolgot. Először, hogy gyengeséged bármikor felbukkanhat. Aminek engeded, hogy gyökeret verjen, növekedni fog benned. Amin most nem tudsz úrrá lenni, később az lesz úrrá rajtad. A zsoltáríró így imádkozott: „Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!" (Zsoltárok 71:9). Másodszor, hogy Isten Lelke újra és újra figyelmeztet­ni fog. Jézus azt mondta Péternek:... íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait" (Lukács 22:31-32). Képzeld el, az Úr imádkozik érted! „...ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus" (1János 2:1). Jézus közbenjár érted, az Ő igazságába öltöztet, és visszavonz magához. Harmad­szor, hogy Isten továbbra is használni fog, még akkor is, ha valamilyen gyengeség növek­szik benned. Ő lehetőségeket fog adni arra, hogy segítségét kérd. Jézus így figyelmez­tette Jeruzsálemet: „...hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! íme, elhagyottá lesz a ti házatok." (Máté 23:37-38). Ha semmibe veszed Isten kegyelmét, mi marad? A következmények. Azt kér­dezed: „Mit tehetek?" Fordulj Istenhez! Ót nem fogja meglepetésként érni gyengeséged, és nem fogja megvonni segítségét. Ismerd el gyengeséged! Válj az ellenségévé! Engedd, hogy Isten Lelke megerősítsen! Ő nem csak hogy meg tud szabadítani, de képes leg­nagyobb gyengeségedet legerősebb fegyvereddé kovácsolni.

Veszekedés és imádság

„…hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (1Péter 3:7)
Az imameghallgatáshoz a megfelelő környezet az, ahol nincs „…harag és viszály” (1Timóteus 2:8 NIV). Isten akkor adja áldását, ha egységben vagyunk. Ezért van az, hogy a sátán mindent megtesz azért, hogy a házastársakat felpiszkálja egymás ellen, és haragban tartsa őket. Így aztán nem tudnak együtt imádkozni, és még kevésbé számíthatnak arra, hogy Isten örömét leli imádságaikban. Péter így szembesít ezzel: „És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba” (1Péter 3:7). Ha egy házaspár imái akadályba ütköznek, az ördög megszerezte a kulcsot az otthonukhoz, és akkor jön-megy, amikor akar.

Jakab egy másik szemszögből mutatja meg, micsoda ostobaság veszekedni és imádkozni próbálni egy időben. Nem csupán veszekszünk a dolgok miatt, hanem hiába is veszekszünk, mert a veszekedés után sem kapjuk meg, amit szeretnénk. Miért? Sok esetben azért, mert inkább imádkoznunk kellett volna érte a veszekedés helyett. Máskor azért nem kapjuk meg, mert Isten nem akarja megadni nekünk, mert csak visszaélnénk vele, önző érdekeink szerint használnánk. Jakab azt írja: „Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni.” (Jakab 4:1-3) Nem lehet egyszerre veszekedni és imádkozni – tehát döntsd el, melyiket választod!

Isten erősebb, mint gondolnánk

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4:13)

Mi nem vagyunk olyan erősek, mint képzeljük, viszont Isten sokkal erősebb, mint gondolnánk.

Isten erején keresztül válhatsz erőssé. Az ő ereje megjelenik az életben, ezt a Szentlélek hozza el a számodra Jézus által. Minél inkább elkezdesz Istenre támaszkodni, annál erősebbé válasz Őbenne. "...mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." (2 Korinthus 12:10).

Az, hogy "mindenre van erőm", nem azt jelenti, hogy "mivel hívő lettem, most már elég erős vagyok ahhoz, hogy bármit, sőt mindent megtegyek Istenért." Saját tapasztalataiddal is megerősítheted, hogy mennyi félelem és kudarc kapcsolódik az ilyen fajta gondolkodáshoz.

A "mindenre van erőm" erőssége Istenen keresztül érkezik, aki megadja a számodra minden napra a szükséges erőt. Az a képességed, hogy bármit megtegyél, teljes mértékben Istenen alapul, mert az erőd is tőle függ. Ez nem olyan erősség, amelyet kifejleszthetsz magadban azzal, hogy érzelmi vagy szellemi "súlyzókkal" gyúrod ki magad.

Az erősség az alávetettségből származik. Talán ahhoz kell a legnagyobb erő, hogy teljes mértékben alárendeld magad Istennek. De "Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően." (Filippi 2:13)

Az erő a hithez kötődik. Hitben elfogadod, hogy Isten adja az ő erejét a számodra, és így hit által képes leszel bizalommal cselekedni, tudván, hogy az erőt is megkapod hozzá: "De az Úr mellém állt, és megerősített." (Timóteus 4:17)

Jöjj, amint vagy

"Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk." (Róm 5,8)

Mindent, amit Jézus érted tett, szeretetből tette. A Biblia azt mondja, hogy Isten azért termetett téged, hogy szeressen. Az egyetlen ok, amiért élsz, arra teremtettél, hogy Isten szeressen.

Ha Isten nem akarná, hogy élj, a szíved azonnal megállna, már nem is lélegeznél. Isten teremtett, és azt akarja, hogy élj, hogy szerethessen téged, és te viszont szeresd.

Isten nem csupán mondta, hogy szeret, hanem ki is mutatta. A Bibliában áll: "Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk." (Róm 5,8) Azt olvassuk, hogy már akkor, amikor bűnösök voltunk. Még mielőtt ismerhettem volna Istent, vagy tudtam volna, hogy szükségem lesz rá, Jézus már meghalt érettem.

Létezik egy tévhit, miszerint helyes útra kell terelnem cselekedeteimet, mielőtt Isten elé járulok. "Mindent helyre kell hoznom, van egy pár dolog, amit először rendbe kell tennem az életemben, és azután Isten elé állok." Nem! Jöjj Isten elé a problémáiddal együtt - a jóval, a rosszal, a csúnyával.

Olyan mint amikor fogat mosunk mielőtt fogorvoshoz megyünk fogtisztításra. Vagy elmossuk az edényeket mielőtt a mosogatógépbe tesszük, vagy rendbe tesszük a házat mielőtt jön a bejárónő. Miért tennénk ilyet?

Isten azt mondja: "Nem, nem! Nem kell rendbe tenned az életedet. Hozd csak elém úgy, ahogy van. Hozd magaddal az összes problémádat. Nálam van a válasz mindenre. Jöjj, amint vagy."

A Biblia azt írja: "Segítséget küld nekem a mennyből, hogy megmentsen, mert szeret." (Zsolt 57,3 LB fordítás) Ezt tette Jézus húsvétkor. Lejött a mennyből, hogy megváltson minket, mert szeret. Isten elé viheted a problémáidat, mert nála van a válasz.

Ha ez a hír nem sarkall cselekedetre, akkor Jézus Krisztus halála és feltámadása számodra hiábavaló volt. Életedben nem hoz változást. Felismerheted az ajándékot, de el is kell fogadnod azt.

"Üdvözülsz, ha őszintén vallod "Jézus az Úr", és ha teljes szívedből hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból. Isten elfogad és megment, ha igazán hiszed ezt, és másoknak elmondod." (Róm 10, 9-10 CEV fordítás)

Isten nem kéri tőled, hogy olyat ígérj, amit nem tudsz betartani. Isten azt kéri, hogy higgy abban az ígéretben, amit csak Ő tud megtartani.

Beszéljetek róla:

* Mi az, amit hagynod kell, pedig rendbe akartad tenni az életedben, hogy Isten elé járulhass?
* Neked személy szerint mit jelent a húsvét? A húsvét megünneplése hogyan visz közelebb Istenhez?
* Életed hogyan tükrözi Isten nagylelkű szeretetét irántad, és hogy elfogadtad azt?

Láthatatlan hadsereg áll melletted

"Majd Elizeus így imádkozott: URam, nyisd meg a szemét, hadd lásson! És az ÚR megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal." (2. Kir. 6:17)

Időről időre mindannyian csatában érezzük magunkat. Lehet, hogy éppen most is harcban vagy. Lehet, hogy a gazdaság miatt. Lehet, hogy elvesztetted a munkádat, a fizetésedet vagy a nyugdíjadat. Vagy lehet, hogy a barátaiddal vagy a családoddal küzdesz - vagy még az is lehet, hogy saját magaddal.

Azt hiszed, teljesen egyedül vagy ebben a harcban, és el sem tudom képzelni, hogyan fog Isten segíteni.

Pedig nem vagy egyedül, és Isten tud segíteni. Csak egyszerűen arra van szükséged, hogy megmutassa, minden a rendelkezésedre áll a védelem érdekében.

Ez történt a 2. Királyok 6-ban is. Az arámi nép mindig háborúban állt Izráellel. Mégis, minden alkalommal, amikor meg akarták támadni Izráelt, Isten elmondta Elizeusnak, Izráel prófétájának, hogy mi az arámi királynak a terve. Így hát Izráel újra meg újra győzött. Amikor Arám királya rájött, hogy Elizeus volt az, aki elárulta a terveit, hadsereget küldött, hogy elfogja őt. Elizeus szolgája felkelt és kiment egyik reggel, és azt látta, hogy őt és Elizeust az ellenséges csapat körbezárta.

Megijedt, visszafutott és megkérdezte Elizeustól: "Most mit fogunk csinálni?" Aztán Elizeus mondott valamit, ami nagyon furcsán hangozhatott szolgájának: "Ne aggódj, mert többen vannak velünk, mint ellenünk." Biztos vagyok benne, hogy ez a mondat nagyon meglephette Elizeus szolgáját. Ő úgy tudta, hogy csak ketten (Elizeus és ő) vannak az ő oldalukon!

Úgyhogy Elizeus imádkozni kezdett: "Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!" (2 Kir. 2:17). És Isten megtette. Elizeus szolgája hirtelen meglátott egy seregnyi angyalt a hegyoldalon, készen állva, hogy megvédjék őket az arámi seregtől.

A szolga már többé nem félt, Isten pedig elmondta Elizeusnak a megfelelő taktikát, amivel legyőzheti az arámi ellenséget (egyébként anélkül, hogy egyet is tüzelt volna rájuk).

Akárcsak Elizeus és a szolgája, neked is lehetnek támadó körülmények az életedben, éppen most. Nagy a kísértés, hogy pánikba ess. Az igazság az, hogy sokkal sokkal több dolog áll melletted, mint ellened. Amikor azonban a csata közepén állsz, nem láthatod ezt.

Istennek kell megnyitnia a szemedet, hogy lásd mindazt, ami a te oldaladon áll. Elizeushoz hasonlóan neked is csak arra kell kérned őt, hogy segítsen.

Még akkor is, ha nem látod, Isten felszabadította erejét, hogy védelmezzen téged. Meg fogod kérni őt arra, hogy megnyissa szemeidet, hogy meglásd?

Beszéljétek meg

* Milyen küzdelemben érzed magad ma? Kérted Istent, hogy adjon neked bátorságot szembenézni vele?
* Elcsodálkoztál már azon, hogy néha azok a dolgok amelyek lehetetlennek tűnnek egyszerűen megoldódtak, vagy hogy sikerült túljutnod az akadályokon? Felismerted Isten láthatatlan erejét, amint érted dolgozott?
* Mit gondolsz, Isten mit szeretne, hogyan reagálj ezekre a nehéz helyzetekre?

Nyisd ki a Bibliád és fedezd fel a benned rejlő lehetőségeket

“Akkor vagytok igazán a tanítványaim ha hűségesek maradtok a tanításaimhoz. Akkor tudni fogjátok, hogy mi az igazság és az igazság szabadokká tesz titeket.” (Jn 8:31-32 NLT fordítás)

Az az igazság, hogy az ember nincs is tisztában a saját képességeivel. Csak a Teremtő tudja igazán kifürkészni. Csakis Isten, aki megalkotott, tudja, hogy mire vagy képes. A szüleid, a párod, a barátaid, a főnököd - ők mind csak a lehetőségeid felszinét látják. Csak Isten tudja, hogy mire vagy igazán képes.

Az agyunknak csak egy kis részét használjuk. Nincs is szükségünk nagyobb intelligenciára. Csak a meglévő intelligenciádnak kell nagyobb részét kihasználnod!

A legtöbb ember mások elismeréséért él. Az idejük nagyrészét azzal töltik, hogy amiatt izgulnak, hogy mások mit gondolnak róluk. Az életed pedig szép lassan csak abból áll, hogy újra és újra lejátszod a fejedben, hogy mások mit is hazudtak neked. Lehet, hogy nem is akartak hazudni, de mégis csak hazudnak. Azt mondják, hogy nem tudsz megtenni valamit, és, hogy ne is fáradj vele, mert úgy sem érsz semmit.

Újra és újra lejátszod ezt a fejedben. De csak hazugságok. Azok az emberek akik ezeket állítják nem is tudják, hogy mire vagy képes. Inkább beszélj a Teremtőddel!

Csak Ő tudja, hogy miket tud tenni az életedben. És csak Ő tudja megnyitni a tárházad lehetőségeit. Na de miként?

Az Úr az Igéjén keresztül szabadít fel és tesz képessé. János 8:31-32 verseiben így szól Jézus: “Akkor vagytok igazán a tanítványaim ha hűségesek maradtok a tanításaimhoz. Akkor tudni fogjátok, hogy mi az igazság és az igazság szabadokká tesz titeket.” (NLT fordítás) Isten Igéje tesz képessé arra amire teremtve lettél. Általa olyan dolgokra leszel képes, amikről korábban álmodni sem mertél.
Hogyan lehetséges ez?

Tanuld meg Isten Igéjét! Isten addig nem tesz képessé a benned rejlő lehetőségek feltárására amíg ki nem nyitod a Bibliát és nem tanulsz belőle. Ezt nem lehet ozmózissal elérni! Úgy lehet elkezdeni csinálni, hogy megtanulod, hogy mit is mond a Biblia.

Fogadd el Isten Igéjét! Legyen a Biblia az életed egyedüli tekintélye. Lehet, hogy nem tetszik amit olvasol, de ha azt akarod, hogy az életedben Isten legjobb szándéka valósuljon meg akkor fogadd el amit mond.

Engedelmeskedj Isten Igéjének! Nem lehet csak megtanulni és elfogadni Isten Igéjét. Meg is kell tenni amire tanít! Nem kapsz áldást csak azért mert tudod, hogy mit mond a Biblia. Áldást akkor kapsz ha azt teszed amire a Biblia tanít.

Sokkal többre lettél teremtve mint amit el tudsz képzelni! A Biblia azt mondja az 1Kor 2:9-be, hogy "Amit Isten azok számára tervezett akik szeretik Őt, az több mint amit szem valaha látott vagy fül valaha hallott. Még csak nem is gondolt rá soha senki! (CEV fordítás)

Nyisd ki Isten Igéjét és tedd azt amit csak Isten gondolt rólad!

Beszéljetek róla:
- Mennyire vagy következetes Isten Igéjének megnyitásában? Mit teszel ma ezért?
- Az életed milyen részéért imádkozol Isten áldásáért? Hűséges vagy ezen a területen hozzá?

Irányultság...

URam! Ne engedd, hogy célt tévesszen éltem! Add, hogy meg tudjam különböztetni minden nap, mi az, ami fontos, s Hozzád emel és mi az, ami lényegtelen, s csak eltávolít Tőled és az enyéimtől! Ámen

URam, neked nem nehéz segíteni az erőtlent a sokasággal szemben!

Jn 2,15-16

Néha vannak rossz álmaink... aztán felébredünk, s megnyugszunk: csak álom volt, nem valóság! Lidérces ébredésünk után, álom és ébrenlét határán még elemi erővel él bennünk az élmény egy darabig: az álombéli félelem nagyon is valós volt! Van, aki pedig ébren van, eszik-iszik/szalad-mozog és mégis álmodik, s nem akar tudni a valóságról. Lelke mélyén az ilyen ember nagyon is jól tudja, hogy amit álmodik, az csak álom, de nem akar "felébredni", mert a valóság súlya alatt összeroppanna az egész élete. Ilyenek a családban gyerekként megnyomorított lelkűek, akik szekták hálójába kerülve - vagy abba a szülői ráhatás okán még jobban belenőve -, évről-évre még nyomorultabbá válnak; ide sorolhatóak a hazugságban élő házastársak, akik naponta becsapják magukat, hogy minden rendben, közben semmi nincs a helyén... egyszóval ők azok, akik "lelki hullaként" úsznak az árral.

Aki "ébren van" - mert Isten kegyelme révén "felébredt" - az látja, hogy félelemre semmi ok, hiszen így is meg úgyis az Isten kezében vagyunk. Semmi értelme félni a III. világháborútól, mert egyrészt már jó négy éve zajlik, csak ez se nem stratégiai, se nem technikai, hanem ideológiai csata, ahol értelemszerűen nem a test, hanem a lélek van végveszélyben -, de az nagyon, másrészt a felismert tények egyfajta "légvédelmi szirénákként" nem arra figyelmeztetnek, hogy vigyázz, bombatalálat érhet, hanem arra, hogy vigyázz, eltérítenek, megtévesztenek, és nem fogsz kilépni az illúziók világából, örökre fogoly maradhatsz! Ebben a mostani világégésben nem pincébe kell lerohanni menedékért, hanem a lelkünk legmélyére, ahol csöndben hozzánk szól, s átkarol, s megnyugtat az Isten. Ebben a globális lelki háborúban apáink, fiaink és most már asszonyaink, lányaink sem a fronton küzdenek, hanem hatalmas monitorok előtt ülve, közösségi hálók fogságában vergődve véreznek el. Rengeteg a naponta elhulló, az elveszett lélek, azokról nem is beszélve, akiket már a huszadikszázadi média-háború elsődleges atomcsapása már legelején letarolt, s akik mégis életben maradtak, azokkal a tévé-rádió-nyomtatott-sajtó-alapú fogyasztói társadalom sorozattüze végzett. Könyörtelenül, hidegvérrel, brutálisan...

Aki a világban akar élni, azt már eltalálta a halálos lövés, mert bedőlt a lélekveszejtő propagandának, ami azt hirdeti: "Csak neked, csak most... jár a jólét, a boldogság, és csak azért vagy a földön, hogy élvezd a léted minden percét!" Aki világnak akar megfelelni, az emberek után lohol, rabja a divatnak, a korszellemnek: "Csak nem lemaradni semmiről, csak benne lenni minden történésben!" Így lesz számra élet(át)formáló erejű a pletyka, s "hírértékű" a felületes csillogás... Mert pletykának számít a bulvár hírek olvasgatása, a közéleti személyek ügyes-bajos dolgain való csámcsogás, minden személyeskedő eszmecsere, azaz minden olyan tett, ami valakinek az életében történő vájkálást jelenti, még akkor is, ha látszólag ő maga szólít fel erre azzal, hogy az életét kirakatba teszi. Csapda ez, s több szintet le lehet esni általa. (Én személy szerint mindenkit óva intenék a közösségi oldalakon való részvételtől is, majd idővel egyre többen rájönnek arra is, miért.) Az úgynevezett "napi politizálás" is pletykának minősül, hiszen elég egy-két ilyen hírt elolvasni jobbról-balról, s azonnal érthető lesz, hogy miért is... Az egész ugyanis egy zoknibábszínház, s kifejezetten felemelő érzés, amikor ezt a csámcsogást végleg elengedi az ember. Ez persze egyáltalán nem jelent tájékozatlanságot, hiszen megnézhetjük a "látványkonyha" kínálatát, csak már tudjuk, hogy nem érdemes elrontani ezekkel a műételekkel a gyomrunkat, s az nem különleges élvezet, ha rágcsálhatnám a mócsingot...

Az Istenben élni akaró ember megpróbál a lehető legészrevétlenebbül élni ? sokszor csak a lelki próba, a karakterjavító tréning kedvéért. Csendesnek, figyelmesnek lenni, s alapvetően inkább hallgatni, mint beszélni, nem nyüzsögni, fontoskodni, állandóan telefonálni, csetelni, azaz folyamatosan hírt adni önmagáról. Az embernek nincs szüksége látványos gesztusokra ahhoz, hogy érezze: ÉL!

A hívő ember tudjam hogy ő akkor is "van", ha a létéről senki se tud, csak a JóIsten. A hívő élet azt jelenti, hogy őszintén, igaz szívvel, finoman, kedvesen, csendesen, de kritikusan (megítélve, de nem elítélve a világ dolgait), energikusan, fegyelmezetten és derűsen éljük az életünket: nem magunknak, de magunkért is, az Istenben...

Szabadulásért, szabadításért.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Feladataim terhének hordozásában segíts engem! Ámen

   

Az élő Isten megment és megszabadít.

Dán 6,28

Még az oroszlánok verméből is, ahonnan nincs szabadulás, onnan is! Valóban? Vannak helyzetek, melyeknek szorításából nincs menekvés. Terminusok, halaszthatatlan feladatok lélekgyötrő érzését ki ne ismerné? Az erőnk elfolyik, a lehetőség elszalad, és a kudarc minden járulékát pedig a lélek cipeli...

Szabadulás. Ez a kulcsszó a boldogsághoz. Szabadulás nélkül nincs beteljesülés. Szabadulás nélkül csak kötöző gondolatok, beteljesületlen kívánságok vannak... Sem a fiatal sem az idősebb nem mentesül ezalól. Nagyon sokan úgy gondolják, hogy a szabadulás, az az ember kezében van. "Mindenki a maga szerencséjének kovácsa." - tartja a szólás is. Így aztán sokan keresik a "megoldást" a pohár alján, a kicsapongó életben, a birtoklás gyönyörűségében. Érdekes módon nem találják, sőt méginkább rabjaivá váltak annak, amitől a megoldást várták... Végül is a sors azzal veri meg őket, amihez leginkább ragaszkodtak.

Az igazság az, hogy nem vagyunk szabadulóművészek, szükségünk van külső segítségre. Isten az, aki szabadít, Isten az, aki képes megmenteni. Másba is lehet vetni a bizodalmunkat, de nem érdemes! A Teremtés törvényei végül is érvényesülnek, s kiderül, amit már az elején is láthattunk volna, ha Fölfelé tekintünk.

Dániel csodás módon megmenekült. A gödör mélyén nem huzigálta a kiéheztetett oroszlánok farkát, s később sem hencegett, hogy ő milyen sikeres magatartás-kutatója az oroszlánoknak. A veszély azt jelenti: az életedbe is kerülhet. A bűn márpedig veszélyes dolog, mert kapcsolatba kerülni vele azt jelenti, a legdrágábbat, a legfontosabbat, életed garanciáját kockáztatod...

Szenvedés, halál...

A mai nap imádsága:

Istenem! Te látod, hogy saját elmúlásomon kevésbé aggaszt, mintsem szeretteim elvesztése, de tudom, hogy minden gondomat kezedbe tehetem. Uram, gondviselő jóságoddal ölelj át mindannyiunkat, hogy földi örömünk teljes legyen Tebenned, s ne rettentsen meg minket az elmúlás örök törvénye sem! Ámen

Jób így kiáltott barátainak:

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.

Jób 19,25

Az agonizáló ember utolsó földi vigasza vagy a hit halálon átívelő bizonyságtevése az, amit a az örök emberi szenvedést megtestesítő Jób szájából hallunk? Az Isten szeretetének felfoghatatlan nagysága nyilvánul meg abban is, hogy bár az utolsó szó jogán sokmindent mondhatunk, de a végső szó az Övé...

Tény, hogy saját szenvedésünk, de szeretteink szenvedésének látványa különösképpen is megvisel minket. A nagy eszünkkel próbáljuk, de nem igazán tudjuk megérteni a szenvedés miértjeit. Ha keresünk, akkor könnyítő válaszokat találunk nyomorúságaink elhordozására, de megoldást az életünk elmúlására csak Isten adhat. Isten maga az élet, s ha Ő nincs velünk, akkor elsorvadunk, nemcsak testben, lélekben is... s bizony nincs elszomorítóbb annál, amikor a test elemésztődését megelőzi a lélek fonnyadása! Sokan adják fel, s reménység nélkül, megkeseredve lépnek át ebből a láthatatlan világból, abba az örök láthatatlanba. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt merjük állítani, hogy akiben nincs meg az Istenbe vetett hit lendülete, az örökre ottmarad a "határon". (A gazdag és Lázár történetéből tudjuk, hogy Ábrahám kebele és a gazdag között áthidalhatatlan nagy szakadék van, hogy ne legyen átjárás...) S mi ez, ha nem gyönyörű képies evangéliumi leírása "a már nem, s még nem" kétségbejtő állapotának? Egy bizonyos: testünknek, ennek a csodálatos isteni masinának valamelyik szerkezete egyszercsak nem fogja tovább bírni... Hiába az akarásunk, az elhasználódott fogaskerekek már nem lesznek képesek betölteni feladatukat, s életünk istenteremtette gyönyörű óraműve szép lassan leáll. Testünk már nem "ketyeg" tovább, s ránk köszönt a végső nyugalom... S tényleg csak ennyi volt?

Aki életében érezte Isten közelségét, az nemcsak hiszi és reméli, de tudja is, hogy az Aki "utoljára megáll a por fölött" az az életet meg(-ki)váltó Isten. Nem állít vissza az elejére, mint a társasjátékban, hogy újra és újra elhordozzuk sorsunkat (csak más testben, ahogyan a lélkevándorlást preferálók gondolják), s lekörözzük a többiket, hanem egyszerűen magához emel... Ez az egymásratalálás majd mindenre megoldást ad, hiszen akkor mi is ugyanúgy fogjuk látni az Istent, ahogyan Ő lát minket. Azaz: ismerni fogjuk Istent, s ezért már nem kérdezünk semmit, csak énekelünk, énekelünk, dicsérve Istent végtelen szeretetéért...

Újrakezdés...

A mai nap imádsága:

Istenem! Viseld gondunkat! Ámen

Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék. Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel, hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága.

Jób 33,28

Vannak pillanatok, amikor felismerjük: Isten kegyelme nélkül bizony elvesztünk volna... és sokan vannak, akik a "mennyei segítség" ellenére sem értenek az isteni szóból -, s mindent úgy tesznek továbbra is az életükben, mintha mi sem történt volna. Olyanok is akadnak, akik ráadásul erényt kovácsolnak a vakmerőségükből és dicsőségként hivalkodnak azzal, amit szégyellni kellene. Találó a bölcsességirodalom egyik ószövetségi gyöngyszeme: "Bolond dicsekszik az ostobaságával!"

Értjük vagy sem Teremtőnk apró "figyelmeztetéseit" - az a mi gondunk, de hogy majd akkor és ott, a végelszámolásnál ne hivatkozhassunk semmilyen körülményre, Isten életünkben kétszer-háromszor - nem többször, két-három alkalommal - különösen is "beleszól" az életünkbe: betegség, veszteség, tragédia olykor még a halállal való indirekt találkozásunk is megállító ereje lehet a Gondviselésnek. Okulunk vagy sem ezekből, az a mi személyes döntésünkön múlik, de sajnos a többség még ekkor sem látja be, hogy változtatnia kellene életén, mert ha nem, akkor végképp életvezetési szerencsétlenkedéseik áldozatává válnak, többnyire magukkal rántva a szeretteiket is...

Jób könyvének írója arról a reménységről tesz bizonyságot, amely mindannyiunknak vigasztalás lehet a nehézségekben: Isten "utánunk nyúl", kivált minket a nyomorúságunkból, hogy gyönyörködhessünk az életben. Abban, ami egyszeri és megismételhetetlen! Milyen érdekes... egy-egy nagy betegségből felépülve hogyan tudunk örülni annak, hogy bőrünkön érezzük a Nap melegét, a szellő simogatását, s milyen lélekemelő, amikor a kórház fehér falai után újra gyönyörködhetünk a virágok káprázatos színeiben.

Aki bölcsült a saját szenvedése árán, az másképpen látja mások szenvedését is. Felfedezi, hogy Isten közeledik feléje mindenben, s mindenkiben, s mivel tudja, hogy Isten nélkül szürkén telnek a napok, s hamar beleshet a dolgokat csak feketén-fehéren látni tudó média-gerjesztete pszichózisába, ezért elsősorban nem a napi híreken tájékozódik, hanem figyel a lelkében rezdülő belső hangra...