DIADAL KRISZTUS ÁLTAL

  "Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának." (Zsid 2:14-15)
 
  Az ember bukása az egész mennyet szomorúsággal töltötte el, és Jézus szíve az elveszett világ, a megromlott emberiség iránti gyöngéd együttérzésre indult. Látta az embert a bűnbe és a nyomorba merülni, és tudta, hogy emberi erejük nem elegendő a mindig éber ellenség legyőzésére. Isteni szeretettel és szánalommal jött le a földre, hogy megnyerje a csatát számunkra, mert egyedül Ő képes legyőzni az ellenfelet. Azért jött, hogy egyesítse az emberit az istenivel, hogy a megtérő embert isteni erőben részesítse; hogy a jászoltól a Golgotáig egy ösvényt készítsen az ember számára. Minden lépésével tökéletes példát mutatott arra, hogy mit kell az embernek tennie; s jellemével bemutatta, mivé lehet az ember, ha egyesül az istenséggel.
  Sokan mondják, hogy Jézus nem olyan volt, mint mi, nem úgy volt Ő a világban, ahogyan mi vagyunk; Ő Isten volt, ezért mi nem is győzhetünk úgy, ahogyan Ő győzött. De ez nem igaz, mert "nem angyalok természetét vette magára, hanem Ábrahám magváét vette magára". (Zsid 2:16 - King James ford.) "Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek." (Zsid 2:18) Krisztus ismeri az ember megpróbáltatásait, ismeri a kísértéseket. A mi természetünket vette magára; és megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan. Jézus sírt, ő volt a fájdalmak férfia és a betegség ismerője.
  Emberként élt e földön, emberként ment fel a mennybe és emberként képviseli az emberiséget. Emberként élt, hogy közbenjárhasson értünk. Emberként fog újra eljönni, de királyi hatalommal és dicsőséggel, hogy magához vegye azokat, akik szeretik Őt, s akiknek most készíti a helyet. Örvendeznünk kellene és hálát adni az Úrnak, hogy "rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt". (ApCsel 17:31) (Bible Echo, 1892. november 1.)

Eljött - és újra el fog jönni

?Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe" (Csel 1,11).

   Sokan ünneplik ma az Úr első eljövetelének feltételezett napját: fordítsuk most figyelmünket második eljövetelére. Ez éppen olyan biztos, mint amilyen az első eljövetele volt és hogy először eljött, az nagyban alátámasztja második eljövetele bizonyosságát. Jézus Krisztus, aki eljött szolgálni mint egyszerű ember, egészen biztosan eljön újra, hogy elvegye szolgálatának jutalmát. Ő, aki eljött, hogy szenvedjen, minden bizonnyal eljön újra, hogy uralkodjék.

   Ez a mi boldog reménységünk, mert egykor majd osztozni fogunk Urunk örömében. Most megaláztatás és irigylésre nem méltó élet az osztályrészünk, mint az Övé is az volt itt a földön, de ha majd visszajön, nyilvánvaló lesz dicsősége, és megdicsőít minket is. A meghalt szentek is feltámadnak megjelenésekor. A megrágalmazottak és megvetettek tündökölnek majd Atyjuk királyi uralmában. Királyok és papok lesznek, és a gyász napjai véget érnek számukra. Az örökkévalóság mérhetetlen békéje és ragyogása bőséges jutalom lesz a bizonyságtétel és küzdelem éveiért.
   Ó, bárcsak hamarosan jönne az Úr! Mert eljön! Már úton van és gyorsan közeledik. Közeledtének jelei töltsék el örömmel a szívünket. Zúgjatok hát, reménységünk karácsonyi harangjai!

KARÁCSONYI KAPUNYITÁS

"És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk, és láttuk az ő dicsőségét." János 1,14a

Karácsony az az ünnep, amikor a mennyei világ betört ebbe a látható világba. Isten meg tudja tenni, hogy az ember egy pillanat alatt lát. Amikor az ember az Édenben megvakult, Isten hagyott egy nyitott kaput. Látni már nem látták Istent, de hallották. Isten kegyelmesen a bűn állapotában is hagyott egy kaput, ezért tudunk megtérni. Karácsonyi üzenet, hogy az Ige emberré lett, láthatóvá lett. A szemén keresztül láthatja az ember a láthatatlan Isten képét. Bár örülnél most a karácsonyi kapunyitásnak! A kicsi gyermekben láthatóvá lett Jézus a szem számára. A tanítványok és János arról tesz bizonyságot: mi láttuk! Mindenki látta? Nem! Csak azok, akik mondják. Mit látott a világ karácsonykor? Egy fáradt, nyomorult aszszonyt, aki szülni készült, és nem volt hol. Egy agyonhajszolt férfit, és egy gyermeket, akinek nem volt helye. Látta a világ az ő dicsőségét? Nem! A pásztorok látták, a bölcsek látták. Amikor szülei felvitték Jézust a templomba, Simeon és Anna is látta. A világ Jézusban egy vándortanítót látott, akiről azt mondták, hogy törvénytaposó. Nem tartja meg a szombatot. Istent Atyjának meri mondani. Hát kicsoda ez? - kérdezi a világ. Miért feszítik meg? Istenkáromlásért. Páran mégis elmondják: mi láttuk! Lévi látta, és követte őt. Látták az ötezer megvendégelésénél. A tanítványok látták a viharban. Kérdezik is: "Kicsoda ez?" Szeretném kérdezni: és te láttad?! Mi láttuk! - mondja János. Benne vagy ebben a miben? Volt-e már olyan az életedben, amikor egy pillanat alatt tudtad, mondtad, hogy ez az Isten volt?

 Megtartónk született!

     
     Az ige testté lett.
     János 1, 14.
    

     Krisztus születése tiszta volt, bűnnélküli és szent.  Az ember születése pedig tisztátalan, bűnös és átokvert. Ezért nem lehet rajta segíteni, - csupán a Krisztus tiszta születésével. Mivel Krisztus születését testileg nem lehet kiosztani, - aminthogy ez nem is használna -, azért Isten lelkileg osztja szét mindenkinek az igében. Ha valaki szilárdan hiszi, hogy ezt ő is megkapja, annak Krisztus tiszta születése javára lesz.
     Ez az útja-módja annak, hogy kitisztuljunk nyomorult Ádám-származásunkból. Krisztusnak azért kellett emberré születni, hogy benne újjászülessünk. Magára veszi a mi származásunkat, belemeríti a magáéba s nekünk ajándékozza a sajátját, hogy benne megtisztulva megújuljunk, mintha az volna a sajátunk; hogy Krisztus e születésének minden keresztyén éppen úgy örülhessen s benne éppen úgy dicsekedhessék, mintha Krisztushoz hasonlóan testileg is Máriától született volna. Aki ezt nem hiszi,vagy kétli, -nem keresztyén az! Íme ez az a nagy öröm, amiről az angyal beszél. Nemde vígasztalás és mérhetetlen kegyelem az Istentől, mikor az ember, ha hisz, azzal a kinccsel dicsekedhetik, hogy Mária az ő valódi anyja, Krisztus a testvére, Isten az Atyja?! Mert mindez igaz és valósággal megtörtént, ha hisszük.

     Rajta légy, hogy vele cserélve, születését sajátoddá tedd. A magadétól szabadulj meg s az Övét vedd át. Ami meg is történik, ha így hiszed. Akkor máris bizonnyal Szűz Mária ölében ülsz, mint tulajdon, édes gyermeke. Ebben s hitben gyakorold magadat, ezért könyörögj, valameddig élsz, hiszen soha sem teheted azt elég erőssé!

    

          Jézus Krisztus dicsértessél,
          Hogy érettünk megszülettél,
          Az ember és angyalsereg,
          Ma ennek mind örvendenek.


Szeretnék hírvivőd lenni, Uram!

Énekeljetek az Úrnak új éneket,
mert csodákat tett!

Szabadulást szerzett jobbja,
az ő szent karja.
Megmutatta szabadító erejét az Úr,
a népek előtt nyilvánvalóvá tette igazságát.
Hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára,
és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké. Ámen.

Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! (Zsolt 98)

    Amikor a pásztorok meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak. (Lk 2,17)

Sokszor kapok továbbított e-maileket, amelyek egy-egy tanulságos történetet vagy figyelmeztetések sorozatát tartalmazzák. Az utolsó mondat ezekben a levelekben általában így szól: Küldd el legalább tíz embernek, és akkor a következő napokban valami jó dolog történik veled; ha viszont megtartod, és nem küldöd el, akkor nagy szerencsétlenség ér. Egyszer azonban egy olyan üzenetet továbbítottak számomra, amelyben a kedves, biztató gondolatok után ez állt: Küldd el ezt a leveled barátaidnak és szeretteidnek, hogy örömöt szerezz nekik; ha mégsem nem teszed, akkor sem történik veled semmi rossz, csupán elmulasztasz egy lehetőséget, hogy boldog perceket szerezz másoknak!

A mezőn tanyázó pásztorok angyali üzenetet kaptak a Megváltó megszületéséről; és elindultak, hogy megkeressék a betlehemi jászolban fekvő kisdedet. Az angyalsereg nem fenyegette meg őket semmilyen szerencsétlenséggel, hanem az Istent dicsőítette és békességet hirdetett a jóakaratú embereknek, a pásztorok mégis belülrol jövő késztetés alapján indultak el. Örömhírt kaptak, amit nem tartottak maguknál, és amikor meglátták a szent családot, elmondták az üzenetet, amelyet kaptak.
Az evangélium hangzik és örömüzenete hozzánk is megérkezett. Vigyük hát tovább, és tanúskodjunk hűségesen Krisztusunk jelenlétéről és szabadító munkájáról, hogy másoknak is boldog, megszabadított életük legyen! És mindezek alapjaként napi elcsendesedésünkben mondjuk el Urunknak, amit róla és tőle megtapasztaltunk!

  Inkább nélkülözhetjük a Nap fényét, mint a tiszta evangélium hirdetését. (Spurgeon)

    Szívem, őrizd meg hitedben ezt az égi csodát. Legyen az isteni mű e csodája mindig erősítője a te gyenge hitednek.
    Szívem mélyén szándékosan meg akarlak őrizni. Neked akarok élni. Neked akarok meghalni. Veled akarok lenni teljes örömben idotlen idokig, ott a másik életben.
    Legyetek boldogok, hiszen Üdvötök, az Isten emberként megszületett. Ő, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában, egyedül kiválasztott. (J. S. Bach: Karácsonyi oratórium, 31; 33; 35 tétel)

Uram, szívem csordultig van örömmel, hogy emberi testbe öltöztél a mi megváltásunkra! Add, hogy hírvivőd legyek, és hitelesen tudjak rólad bizonyságot tenni! Ámen.

Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

János 3,16

Uram!

Dióhéjban adod egész evangéliumodat. Az idők folyamán egyesek, vagy közösségek megsejtettek valamit Istenből. Mondották: Istentől függ az ember sorsa. Ajánlatos jóindulatát áldozatokkal megnyerni. Isten szent. Kockázatos vele találkozni. Isten haragszik a bűnösre. Ki kell engesztelni. És sok más egyebet is tanítottak Istenről. Ezért a vallást tehernek érezték az emberek, és szívesen kerestek kibúvót kötelezései alól. Istent - az Atyát - egyedül Te ismered. És Te mást mondtál róla, mint a földi vallásalapítók. Ezt mondtad, amit ma a szívemre helyezel: Isten szeret! Találkozás Isten és énközöttem nem azért lehetséges, mert én odaküzdöm magamat a színe elé. Csak azért találkozunk, mert - Benned - Ő jön hozzám. Szeretetét hozod.

Uram!

Ezt értesd meg velem teljes mélységében. Mert ha ezt el tudja fogadni a hitem, akkor vallásom nem roskasztó teher. Akkor Istenhez, embertársaimhoz, élethez, halálhoz való viszonyom nem úgy áll előttem, mint követelés, hanem csak mint következmény, mely Isten szeretetéből folyik és amelyet vállalni nem teher, hanem boldogság.

A felejtés ideje

Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is? Monda néki Jézus… még hetvenszer hétszer is.

– Máté 18:21-22

 Emlékszel arra, amikor…? Ezt a kérdést sokszor halljuk a karácsonyi időszakban. Családunkkal és barátainkkal felidézzük az elmúlt ünnepek emlékeit, élvezettel gondolunk vissza régi dolgokra, amíg egyszer elkerülhetetlenül eszünkbe jut olyasvalami, amit pedig szeretnénk inkább elfelejteni.

Hirtelen újra érezzük a fájdalmat. Egy szülői kritika tüskéje, egy barát be nem teljesített ígérete, visszautasítások, csalódások, szívfájdalmak…

Mit kezdjünk az ilyen emlékekkel? Évről évre magunkkal kell cipelnünk, mint sok más terhet?

Nem. Ledobhatjuk őket. Valójában le is kell dobnunk. Erre egy mód létezik: a megbocsátás.

A megbocsátás egyszerű dolognak tűnik. Mégis, valójában kevesen tesszük meg. Úgy gondoljuk, hogy a megbocsátás egy lehetőség csupán az életben, amit alkalmazhatunk, ha akarunk. De ez nem így van. Alapvető követelmény minden hívő számára. Valójában, ami Istent illeti, a meg nem bocsátás bűn. A Máté 18-ban Jézus elénk tár egy példázatot, ami jól illusztrálja a szörnyű következményeit. A történet egy szolgáról szól, aki több millió dollárnak megfelelő összeggel tartozott valakinek. Amikor a tartozás esedékessé vált, a szolga esedezett az urának: „Uram, legyél türelmes velem, és mindent visszafizetek.” Az úr annyira megszánta őt, hogy eltörölte az egész adósságot!

Nem sokkal később ugyanez a szolga megkeresett valakit, aki 15 dollárral tartozott neki. A szolgatársa nem tudott fizetni, de ő nem törődött a könyörgésével, és börtönbe csukatta.

Amikor az ura ezt meghallotta, haragra gerjedt. Magához hívatta a gonosz szolgát, és átadta a hóhéroknak, amíg vissza nem fizette a tartozását.

Figyelj fel a meg nem bocsátott tartozás nagyságára. Tizenöt dollár. A kis adósságok dühítenek fel minket a leggyakrabban. Apró-cseprő neheztelések férj és feleség vagy testvérek között. Apró meg nem bocsátások, amelyek túl jelentéktelennek tűnnek ahhoz, hogy foglalkozzunk velük. Vigyázz! Ezeket az adósságokat használja a sátán, hogy gyötörjön téged.

Végül is, Jézus egy hegyet kitevő adósságokat törölt el neked. Megengedheted magadnak, hogy nagylelkű légy, és elengedd mások filléres adósságait.

Tölts időt a Szent Szellemmel, hadd mutasson rá benned a meg nem bocsátás területeire. Majd térj meg, és engedd el azt magadtól. Legyen ez a karácsony több az emlékek idejénél. Legyen a felejtés ideje.

Igei olvasmány:  Máté 18:21-35

A szeretet elküldte az Ő Fiát, hogy üdvözüljünk általa

Az Ige testté lett!
Mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét JÉZUSNAK, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.    —     Máté 1,20. 21. János 1,14.  3,16. 17.

Az újszülött nevei

És hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek.
(Ézsaiás 9, 6)

Amilyen a neve, olyan a dicsősége is. Milyen nagyszerű, mély tartalmú nevei vannak az isteni gyermeknek! Csodálatos tanácsadó. A világ alapjának felvettetésekor is Ő adott tanácsot. Minden általa teremtetett. „Enyém a tanács és a valóság" (Péld 8, 14). Jól átgondolta terveit. Amikor az Atya kiterjesztette a mennyet, a mélységeknek határt szabott és megvetette a föld alapjait, „mellette voltam mint kézműves" (Péld 8, 30). Amikor az Atya előre látta az ember bűnét, akkor a Fiúnak csodálatos tanácsa volt: kész volt Isten áldozati bárányává lenni (1 Pét 1, 19). Egyedül neki volt joga felbontani a könyv pecséteit (Jel 5). Általa jut Isten országa teljességre és az egész világ visszakerül Isten uralma alá „Ő általa és Őbenne". „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!"

Csodálatos tanácsos! Nekünk is tud tanácsot adni, még olyankor is, amikor mindenki tanácstalan. Ha a kétségbeesés kiáltása tör elő a szívből: „Én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak ebbol a testéből?" - Ő megnyugtatóan felel. Ha valaki nem találja meg az utat, hogyan szabaduljon a testi gyönyörök, szenvedélyek megkötöttségéből és saját énje szolgaságából, Ő hoz megoldást. - A legjobb és leghűségesebb tanácsadó, amikor életünk súlyos kérdései előtt állunk és nem tudjuk, mit tegyünk, melyik utat válasszuk.

De Ő nemcsak megvilágítja a sürgősen megoldandó kérdéseket, hanem erős hős is, vagy még pontosabban: erős Isten. Nemcsak jól átgondolt terveket készített, hanem nagyszerűen kivitelezi azokat. Erejével világokat teremtett és mindent hordoz. Szeretete teljességében áldozatul adta magát és megbékítette Istennel az egész világot. Előtte nincs és nem is volt lehetetlen. Olyan hatalmas és erős, hogy nincs híja semmiben. Kiemel a mélységből, amelyben elpusztulnánk. Leveri a vasajtókat és a vaszárakat bűneink börtönéről. Széttöri a bilincseket, amelyek ellen hiába védekezünk; leveszi a bűn jármát, amit nem tud senki lerázni. Az ellenség legyőzésére is erőt ad és megerősít, hogy Isten akaratát cselekedjük. Pál apostollal együtt bizonyságot tehetünk mi is: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít."

És hívják nevét örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.
(Ézsaiás 9,6-7)

Örökkévalóság Atyja - ez a harmadik kettős név. Az Atya jelentette ki magát a gyermekben. Jézusban megfoghatóvá lett Isten, belőle az Atya szeretete sugárzik felénk. Ő az, aki bepillantást enged az Isten szívébe és gondolataiba. Azt mondta nekünk Istenről, hogy Ő a „mi" Atyánk! Neki adott át az Atya mindent. Elmondhatta: „Én és az Atya egy vagyunk. Aki engem látott, látta az Atyát." Ezért az Atya szeretete tölti el lelkét. Így szólítja meg az övéit: „Fiam" (Mt 9, 2) „leányom" (Lk 8, 48). Földi Atyánk és nevelőnk csak egy ideig van (Zsid 12, 9-10). „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem" (Zsolt 27, 10). A Megváltó megmarad nekünk. Szerető gondoskodása és jóakaró, de komoly fegyelmezése soha nem ér véget. „Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" (Zsid 13, 8).

Békesség fejedelme: aki békét szerez. E világ fejedelmei és hatalmasai többnyire nem szerzik, hanem megrontják a békét. Hatalmi, birtoklási és pénzvágyuk mindig újabb háborút okoz. Miattuk lesz a föld vérrel itatott harcmező. Nem szűnik meg az erőszakosság, az elnyomás miatt való sóhaj. Ennek az újszülött gyermeknek a békebirodalma naggyá, világot átfogóvá lesz - akkor, amikor Ő visszajön hatalommal és dicsőséggel. Akkor kezdődik el a földön királyi uralma. Vége lesz a háborúknak, mert félretolja a rendzavarókat, hatalmaskodókat, rablókat és igazságtalanokat - Istennek és az Ő felkentjének minden ellenségét. „Igazságban ítéli a gyengéket és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett" (Ézs 11, 3-4). „Igazságosan uralkodik az emberek felett; aki Isten félelmével uralkodik: olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel" (2 Sám 23, 3-4).

A béke az igazságosságon nyugszik. A bűnből viszály és háború támad. A békesség fejedelme most azoknak a szívében alapozza meg uralmát, akik megnyíltak előtte és neki adták magukat. Isten gyermekeinek békessége az ítéleten és az igazságosságon nyugszik. Az igazságtalanság helyére, amely bennünk uralkodott- mert a „bűn a törvénytelenség" (1 ln 3, 4) -igazságnak kell lépnie, amit Isten Fia keresztjén készített nekünk. Ha azután megigazultunk hit által, akkor békességünk van Istennel.

?Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei az Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.?

(Rm. 8:17)

?Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk, járuljunk Istenhez és küzdjünk vele együtt imában. Isten nem enged üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy győzhessünk és megtörjük az ellenség hatalmát. Ó, bárcsak mindenki a helyes megvilágításban láthatná ezeket a dolgokat! Isten népének keserű poharat kell kiinnia, amely által az Úr megmossa és megtisztítja őket. Ez a keserű ital azonban még keserűbbé válhat a zúgolódás, panasz, és elégedetlenség miatt. Azoknak, akik így fogadják, újabb pohárra van szükségük, mert az elsőnek nem volt meg a kívánt hatása szívükre. Ha a második sem használ, akkor még újabbat kell kapniuk, míg betölti rendeltetését, mert különben a szívükben tisztátalanok, szennyesek maradnának. Türelem, kitartás és ima által édesíthetjük meg a keserű italt, és akik így fogadják, azoknak szívére gyógyító hatást gyakorol...

Ha részesülni akarunk Krisztus dicsőségében, akkor most, itt a földön ki kell vennünk részünket az ő szenvedéséből. Ha Isten dicsősége és tetszése helyett a saját érdekeinket és javunkat nézzük, ahelyett, hogy Isten dicső, de szenvedő művét segítenénk, akkor meggyalázzuk Istent és szent munkáját, amelyről pedig azt állítjuk, hogy szeretjük. Csak rövid kis időnk van már arra, hogy az Úrért munkálkodjunk. Semmilyen áldozat se legyen drága számunkra!?

(Tapasztalatok és látomások, Hitünk próbája c. fejezetből)

SZÜLETÉSE ÉS ÚJJÁSZÜLETÉSÜNK

"Íme, a szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek" (Ézs 7,14).

Az Ő történelmi születése. "Azért a születendőt is szentnek hívják, Isten Fiának" (Lk 1,35). Jézus Krisztus beleszületett ebbe a világba, de nem volt innen való. Nem történelmi fejlődés következtében lett. Kívülről jött bele a történelembe. Jézus Krisztust nem mondhatjuk "a legjobb embernek", hanem Ő olyan valaki, aki egyáltalán nem az emberi nemzetségből származott. Jézus Krisztus nem Istenné vált ember, hanem testet öltött Isten. Isten jött bele az emberi testbe, kívülről jött. Az Ő élete a legmagasságosabb és a legszentebb belépést jelenti ebbe a világba - a legalsóbb rendű ajtón keresztül. Urunk születése valóban advent - idejövetel volt - felülről.

Megszületése bennem. "Akiket ismét fájdalommal szülök, amíg ki nem ábrázolódik bennetek Krisztus" (Gal 4,19). Mint ahogyan a történelembe kívülről lépett be Jézus, az én életembe is kívülről kell bejönnie. Megengedtem-e, hogy személyes emberi életem Isten Fia számára "Betlehemmé" legyen? Nem léphetek be Isten királyságába, amíg felülről meg nem születtem - a természetes születéshez nem hasonlítható módon. "Szükséges nektek újonnan születnetek!" (Jn 3,7). Nem parancs ez, hanem alapvető tény. Az újjászületésre az a jellemző, hogy olyan tökéletesen átengedem magam Istennek, hogy Krisztus kiformálódik bennem. Mihelyt pedig Ő kiábrázolódik bennem, az Ő lénye kezd munkálkodni általam.

Isten megjelent testben - a megváltás ezt a mélységes csodát lehetővé tette neked és nekem.

A KARÁCSONY KRISZTUSRÓL SZÓL!

„… meglátták a gyermeket… és leborulva imádták őt…” (Máté 2:11)

A legszerényebb körülmények között született, mégis az eget betöltötte az angyalok éneke. Születési helye egy istálló volt, mégis egy csillag több ezer mérföldről vezette oda a gazdag és nemes férfiakat, hogy hódoljanak neki. Születése ellentmondott az élet törvényének, halála ellentmondott a halál törvényének, nincs nagyobb csoda, mint az Ő születése, élete, halála, feltámadása és tanítása. Nem voltak gabonaföldjei vagy halászvállalkozása, mégis asztalt terített ötezer ember számára. És még maradt is kenyere és hala. Lába nem drága szőnyegeket taposott, de járt a vízen, és azt megtartotta. Keresztre feszítése a világtörténelem legnagyobb bűntette volt, de Isten szemszögéből nézve kevesebb nem lett volna elég megváltásunkért. Amikor meghalt, kevesen gyászolták eltávozását, de Isten fekete kárpitot terített a Nap elé. Akik megfeszítették, nem remegtek bele abba, amit tettek, de a Föld megremegett alattuk. A bűn soha nem érintette. A romlás nem tudta testét uralma alá vonni. A talaj, mely vérétől vöröslött, nem rejti porait. Három éven át hirdette az evangéliumot. Nem írt könyveket, nem volt főhadiszállása, és nem épített ki semmilyen szervezetet. Mégis, 2000 évvel később, Ő az emberiség történetének központi szereplője, minden igehirdetés állandó témája, az a sarokpont, melyen a korongok megfordulnak; Ő az emberiség egyetlen Megváltója. Most, amikor ünneplünk és ajándékokat adunk, csatlakozunk a bölcsekhez, akik „…leborulva imádták őt…” (Máté 2:11).

Ne feledjük, a Karácsony Krisztusról szól!

Micsoda történet, igaz?

„…ajándékokat adtak neki…” (Máté 2:11)

Karácsony történetéből megtanuljuk, hogy: 1) Isten olyan embereket is felhasznál arra, hogy megáldjon, akiket nem is ismersz. A napkeleti bölcsek nem voltak sem buzgó zsidók, sem elkötelezett keresztények, ők perzsa csillagjósok voltak. Ne légy személyválogató, ezzel megkötöd Isten kezét! Nyisd meg a szíved, és meg fogod látni, hogyan nyúl ki feléd Isten a legérdekesebb emberek által is. 2) Isten gondoskodni fog a jövődről. Józsefnek és Máriának el kellett hagyniuk az otthonukat, és Egyiptomba kellett menekülniük. Miből fognak megélni? Arany, tömjén és mirha – ezek olyan ajándékok, amiket csak gazdag emberek tudnak adni. Ha Isten akarata szerint élsz, ő gondoskodni fog az ellátásodról. Lehet, hogy a munkádon keresztül fogja megadni, lehet, hogy mások nagylelkűsége által, de meg fogja adni. Nem kell egész éjszaka aggódva virrasztanod azon gondolkodva, hogyan fogod betölteni szükségeidet. A zsoltáríró azt mondja: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). 3) Isten felülírja a rendszert, hogy megadja neked, amire szükséged van. „…a csillag… előttük ment… és… megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt”. A naprendszer történetében soha nem történt még semmi ehhez hasonló. Isten úgy mozgatott egy csillagot, ahogyan mi a sakkfigurákat mozgatjuk, azért, mert Ő „mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik” (Efézus 1:11). A történetben ezt olvassuk: „Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Micsoda történet, igaz?

Ő mindig időben érkezik

„…eljött szülésének ideje” (Lukács 2:6)

John Walker szerint sokféle módon bánunk az idővel: „beosztjuk, pazaroljuk, töltjük és megtakarítjuk. Azt kívánjuk, bárcsak eljönne… azt szeretnénk, bárcsak eltelne… látjuk repülni és érezzük ólomlábakon járni. Órákat figyelünk és naptárt hordunk magunkkal, azt az illúziót keltve ezzel, mintha valahogyan irányítani tudnánk. Isten irányítja az időt… Azt hiszed, meglepődött azon, hogy: „amíg ott voltak, eljött szülésének ideje”? Mi meglepődünk a váratlan fejleményeken… Isten sohasem lepődik meg, még a legkatasztrofálisabb fordulaton sem.

Milyen lenne a hited, ha tudnád, hogy Isten nem lepődik meg a körülményeiden, hanem közben is szent és üdvös végeredményen dolgozik? Müller György egyszer a kikötőben várt egy speciális szék kiszállítására, amelyre szüksége lett volna az óceáni utazásához hátfájásai miatt. Amikor eljött az indulás ideje, és a szék még mindig nem érkezett meg, egy barátja felajánlotta, hogy vesz neki egy másikat, de Müller azt mondta: „Vagy gondoskodni fog róla Isten… vagy… megadja nekem azt a kegyelmet, hogy meglegyek nélküle”. Aztán, mint ahogy a filmekben szokott lenni… a szék megérkezett… éppen idejében! Mennyiben cselekednél, gondolkodnál és élnél másként, ha teljesen biztos lennél abban, hogy Isten ott van a határidőd lejártánál… még akkor is, ha már csak másodpercek vannak hátra? A Biblia azt mondja: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Szeretete nem fogy el az idővel, sem életedben munkálkodó ereje nem csökken. Ott volt a múltban, itt van most, és ott lesz a jövődben is. Számára ezer év annyi, mint néhány óra. Neki az a fontos, hogy eljuttasson téged az örökkévalóságba, és nem csupán az, hogy átsegítsen a hétköznapokon.” Ha így nézed a dolgokat, az megváltoztatja az összképet, ugye?

SIMEON

„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet.” (Lukács 2:29-30)
A Biblia azt írja: „Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: »Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségét.«” (Lukács 2:25-30). Simeon története három fontos igazságot tanít nekünk. Először: nem számít, milyen hosszú ideig tart, ha az Urat keresed, meg fogod találni. Vagy, ami még jobb: Ő fog megtalálni téged, és kijelenti magát neked. Másodszor: nem te, hanem Isten választja meg az időt és a módot arra, hogy hozzád jöjjön. Simeon nem érte meg, hogy lássa Krisztus csodálatos szolgálatát, amit három és fél év alatt végzett természetfeletti erővel. Ő csak egy újszülött gyermeket látott Mária karjában. De meglátta Istent, és ez elég volt neki, Harmadszor: bár nagyon odaszánt, „igaz és kegyes ember volt”, Simeon felismerte, hogy csak akkor kész a halálra, ha találkozik Istennel, és magához ölelheti. Vannak, akik nem akarnak meghalni, amíg nem látták a világot. Simeon nem akart meghalni addig, amíg nem látta a világ Megváltóját. A kérdés tehát, amire neked is választ kell adnod: Találkoztál már az Urral? Ő a te személyes Megváltód? Csak akkor állsz készen a halálra, ha erre helyes választ tudsz adni.

Hálaadó ima Istennek

"Jézus miatt olyan életet élhetek, amely tele van örömmel, célokkal, békességgel és szeretettel."


Istenem, olyan nagy öröm számomra tudni, hogy elküldted a földre Jézust, hogy megments engem egy reménytelen és bűnös élettől, és hogy engem a Te békeköveteddé tegyél. Tudom, hogy megmentetted az életem amikor elküldted Jézust, és hogy Jézus miatt olyan életet élhetek, amely tele van örömmel, célokkal, békességgel és szeretettel. Ez a reménység él bennem ma is. Amikor körülnézek a világban, sok olyan ember van, akik küzdelmekkel teli, stresszes, értelmetlen és zűrzavaros életet élnek, és nem tapasztalják meg a szeretetet és a törődést az emberi kapcsolatokban. Én is így éltem mielőtt megmentettél. Ha azt mondom, hálás vagyok Neked, az meg sem közelíti azt, amit valójában érzek. Tudom, hogy van célja az életemnek, olyan békesség van bennem, amit azelőtt soha nem tapasztaltam és amit képtelen voltam saját erőmből elérni, és kimondhatatlanul boldog vagyok.


Most ünnepelni van kedvem, mert tudom, hogy most már a Te oldaladon állok, és nem vagyok Veled háborúban. Tudom, hogy Veled soha többé nem tévedek el, és nem leszek egyedül. Ma új ember vagyok, és tudom, hogy mit kaptam Tőled. Imádkozom azért, hogy ahogy növekszem szellemben nap mint nap, megértsem mindazt, amit már elvégeztél az életemben. Hit által tudom, hogy bízhatok abban, hogy Te ott vagy az életemben ma is és minden nap. Tudom, hogy Rád számíthatok a nehéz időkben is, és az a tudat, hogy az örökkévalóságot a Te jelenlétedben tölthetem, hatalmas reménységgel tölt el.

Köszönöm, Jézus, a békességet, amit adtál. Imádkozom, hogy használj engem ennek a békességnek az eszközeként, hogy segítségére lehessek a családomnak, a barátaimnak és a világnak, amelyben élek. Egész másként érzem magam most, hogy tudom, hogy békesség van Te és én közöttem, és hogy jó úton vagyok afelé, hogy egyre mélyebben megértsem, hogy mit jelent neked tetsző életet élni. Kérlek, segíts imádkozni, amikor zaklatott vagy ideges vagyok, hogy mindenkor, akár jó, akár rossz helyzetekben, a Te békességed legyen bennem. Segíts, hogy felkészülhessek arra, hogy segítsek másoknak, ahogy nekem is segítettek mások. Én is szeretnék tenni valamit ezért a világért, és szeretnék mindenkinek, akivel csak találkozom segíteni, hogy ugyanaz a reménysége legyen, ami most nekem van. Ezt nem tudom egyedül megtenni, ezért kérlek, tegyél engem békességet teremtő emberré.

Köszönöm, hogy szeretsz engem. Köszönöm, hogy megmentettél. Köszönöm, hogy egy azelőtt soha nem tapasztalt békességet adtál nekem. Azt szeretném, hogy minden, amit teszek a mai naptól kezdve tükrözze mindezt, amikor elmondom másoknak, amit értem tettél. Nagy várakozással nézek egy olyan élet felé, amelyet így tudok ezentúl élni.

Szeretlek, Jézus.

Jó hír karácsonyra: Számítasz Istennek!

"Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz" (Lk. 2:10)

Tudni, hogy a Karácsony idejét Isten választotta, arra tanít minket, hogy Karácsony ideje arra való, hogy megújítsuk a hitünket.

Nem kell félnünk Istentől Jézus eljövetelének Jó Híre miatt; ez a Jó Hír lényege, hogy "az egész nép öröme lesz".

Mi a Jó Hír?

Számítasz Istennek! Isten mindent tud rólad - a jót, a rosszat, a csúfot - és még így is szeret. Törődik veled. Jobban szeret, mint azt el tudnád képzelni. Isten érted van, nem ellened.

Nem véletlen a létezésed! Teljesen függetlenül a születésed körülményeitől, nem baleset, hogy élsz. Istennek terve van az életedre és célja van vele. Az egyetlen módja, hogy értelmet és megelégülést találj, ha felfedezed Isten célját az életedre nézve és aztán az akaratának közepébe állsz.

Isten elküldte Jézust, hogy megmutassa milyen ő maga. Ha Isten a madarakkal akart volna kommunikálni, madárrá lett volna. Ha teheneknek akart volna üzenni, tehénné lett volna. Ugyanígy a kutyákkal is. De Isten veled és velem akart kapcsolatot teremteni, hogy hozzá hasonlóvá válhassunk - emberként.

A helyzet ez: Halvány fogalmam sincs arról mit jelent kapcsolatban lenni olyas valamivel, mint "Az Erő" - valami személytelen égi hatalommal. De amikor Jézus emberi mivoltát látom, azt mondhatom: "Ilyen Isten. Ezt megérthetem."

Ezért nem a vallásról szól a Karácsony. Lehetsz katolikus, zsidó, presbiteriánus, buddhista, baptista vagy luteránus. Nem fontos a vallási háttered; Jézus nem azért jött, hogy vallást adjon. Azért jött, hogy kapcsolatot létesítsen.

A Karácsony lényege, hogy Isten azt mondja: "Kapcsolatot szeretnék veled. Szeretném, hogy annyira ismerj engem, mint én téged." Ez örömteli hír. Ez Jó Hír!

Beszéljetek róla:

* Milyen lépéseket tehetnél, hogy jobban megismerd Jézust ezen a Karácsonyon?
* Van valaki a környezetedben, családodban, akinek szüksége van rá, hogy elmondd neki ezt a Jó Hírt?

Nem véletlenül olvasod most ezt

Most tehát Isten elfogad bennünket a hitünk alapján. Ezért Urunk, Jézus Krisztus által békességben élünk vele. (Róma 5:1, Egyszerű fordítás)

Nem véletlenül olvasod most ezt.
Nem. Hiszen Isten már a születésed előtt tudta, hogy ebben a pillanatban épp itt leszel. Úgy tervezte, hogy néhány pillanatra megpróbálja felkelteni a figyelmedet, hogy elmondhassa neked ezt: „Láttam minden fájdalmat, ami az életben ért téged, és mindig is szerettelek. Számítasz nekem. Jobban szeretlek, mint azt valaha fel tudnád fogni. Azért teremtettelek, hogy szerethesselek, és arra várok, hogy te is szeress engem.”


Isten ezt mondja neked: „Azt szeretném, ha az életed ezután jobb lenne, mint idáig volt. Veled vagyok, és érted vagyok. Meg akarlak szabadítani a múltadtól, hogy betölthesd azt a célt, amiért teremtettelek. A kegyelmem által akarlak megmenteni. Ha engeded, hogy megtegyem, békességet adok neked. Békességet velem, belőlem és békességet másokkal. De ehhez ki kell nyitnod az ajtót és elfogadnod az ajándékot.”


Ha ajándékot adnál nekem, de én sosem csomagolnám ki, csalódott lennél. Sőt, értéktelen lenne, hiszen nem élvezhetném egy olyan ajándéknak az előnyeit, amit ki sem bontok.


Jézus Krisztus Isten ajándéka számodra. Mégis sokan karácsonyról-karácsonyra, évről-évre kibontatlanul hagyják a legnagyszerűbb ajándékot: Isten megváltásának ajándékát. Miért ünnepled egyáltalán a karácsonyt, ha nem bontod ki a legnagyobb ajándékot? Nem sok értelme van nem kinyitni azt az ajándékot, amiben ez van: minden múltbeli bűnöd bocsánata, életed célja és otthon számodra a mennyben.


Jézus Krisztus így szól hozzád, „A szívedben lévő csalódottság helyére békét adok. A bűntudat, neheztelés, szégyen és sértődés helyére megbocsátást. Az aggodalom és idegeskedés helyére bizalmat és hitet adok. A depressziót és kétségbeesést reményre cserélem, az ürességet tartalommal és céllal töltöm meg. A bizonytalankodás helyett tisztánlátást adok. De sosem fogom betörni a szíved ajtaját. Be kell hívnod.”


„Nem számít, ki vagy és honnan jöttél. Ha akarsz engem, és kész vagy rá, hogy úgy tégy, ahogy kérem, az ajtó máris nyitva van.”


Nem számít, mi a vallási háttered - katolikus, protestáns, zsidó, muszlim, mormon, buddhista, baptista, hindu vagy egyikhez sem tartozó. Itt most egyáltalán nem vallásról van szó. Isten nem azért küldte el Jézust, hogy neked vallásod lehessen. Azért küldte, hogy személyes kapcsolatod lehessen Istennel. Az egész erről a kapcsolatról szól.


Leírok itt egy imát, amit én is elmodtam évekkel ezelőtt, amikor átléptem azt a bizonyos küszöböt, és Isten barátjává lettem. Nagyon egyszerű imádság. Ha ezek a szavak kifejezik a szívedben lévő vágyat, úgy olvasd őket, mintha Istennel beszélnél.


Ima:

Istenem, még félek, de meg akarlak ismerni. Nem értek mindent, de köszönöm, hogy szeretsz engem. Köszönöm, hogy velem voltál, még akkor is, amikor én ezt nem vettem észre. Köszönöm, hogy értem vagy, és hogy nem azért küldted el Jézust, hogy elítéljen, hanem, hogy megmentsen.
Beismerem, hogy eddig nem gondoltam, hogy szükségem van a Megváltóra, de most szeretném a Fiadat ajándékként elfogadni. Kérlek, szabadíts meg a múltamtól, mindattól amit már bánok, a hibáimtól, a vétkeimtől, a szokásaimtól, a sebeimtől és a csalódásaimtól. Szabadíts meg önmagamtól.
Kérlek, ments meg, hogy a te céljaidra tudj használni. Szeretném tudni, miért vagyok ezen a földön, és szeretném azt beteljesíteni, amiért megteremtettél engem. Szeretnék megtanulni szeretni téged, bízni benned, kapcsolatban lenni veled.
Szükségem van arra, hogy békességem legyen veled, és arra, hogy a te békességedet a szívembe helyezd. Kérlek, vedd el a feszültséget, és tölts be szeretettel. Segíts, hogy én is békét tudjak teremteni, és segíteni tudjak másoknak is, hogy békességet találjanak Veled és egymással. A nevedben imádkozom. Ámen.