Gyermek-lét...

A mai nap imádsága:

Uram! Naponta hallom és látom, hogy az istentelenség hogyan érleli keserű gyümölcseit... Embertelenség, találékony gonoszság hálójában vergődik Tőled elszakadt teremtményed... Uram, kérlek, könyörülj rajtunk, hogy szereteted hatalma érvényesüljön a világban, s kiváltképp a mi életünkben, úgy ahogyan azt megígérted a Téged szeretőknek! Ámen.



Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Ki a nagyobb a mennyek országában?" Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.
Mt 18,1-3

Jézus és a gyermekek - egyik legkedveltebb ábrázolás ez a biblikus művészetben. Maga a "téma" is igen hálás: hiszen ahol kisgyermekeket látunk, ott másképp látunk... A gyermekkel együtt - jobb esetben - mi is gyermekké válunk, legalább egy kicsit(!), legalább egy kis időre. Aki nem tud mit kezdeni a gyermekekkel, az az élettel sem tud mit kezdeni. Akinek pedig nem adatik meg, hogy gyermeke legyen, az életének egy különlegesen fájó sebét kell hordoznia, mely a legváratlnabb pillanatokban szakad fel újra... Éppen ezért nem is képes semmi pótolni a gyermektelenség fájdalmát, csakis az Isten.

De mégis: Mit tudnak a gyerekek, amit a felnőttek nem vagy "már nem"? Mindenek előtt a szent játékban élnek, az osztatlan idő gyönyörűségét élvezve. Barátom édesapja a Garam folyó partján elterülő kis faluban gyermekként élte át 1944-45 háborús feszültségeit, a rokonok, a falubéliek veszteségeit, kínjait. Ő elmondhatná, hogy nehéz gyermekkora volt - Benes-dekrétum: kitelepítés, újrakezdés a nulláról... Mégsem panaszkodott! Dolgos, prezíc életének alapját mély katolikus hite, s családja adta. Ő mondta többször - nekem is - garamvölgyi gyerekkorát nem cserélné el egy napra sem a mai "computerelőttülő" gyerekekével! Mit kapott, mit adtak neki, amit látása szerint a maiak nem?

Gyermekként a legnagyobb örömöket felfedezéseink, a világ számtalan csodájával való első találkozásaink adják. Növekedni ismeretben úgy, hogy közben magunk is növekedünk, s bele-gyarapodunk testben és lélekben a felnőtt világba - életünk legszebb, s szinte minden későbbit meghatározó legfontosabb korszaka. Ezért fontos szépségre, jóságra, Isten- s emberszeretetre nevelni gyermekeinket, mert amit kapnak, azt adják vissza... Istent elvető, hitet fölöslegesnek tartó családból (nagy valószínűséggel) önző, gátlástalan emberek kerülnek majd ki - s persze mindenütt munkálkodhat az Isten kegyelme -, de istentelenségben gyökerezve a szeretetlenség gyümölcsei érnek be, mert jól tudjuk: a tövises bokorról nem szednek fügét... Ezért, aki nem válik gyermekké, s nem fogadja úgy Isten közeledését, amilyen szelídséggel Ő közelít - annak bezárulnak a távlatok, s élete legnagyobb nyomorúságaként azt kénytelen megélni, hogy számára a (meg)látás(ok) a horizonttal véget ér(nek)...

Közösség...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne felejtsem el soha létezésem célját, s megcselekedjem, amiért életre hívtál! Ámen

Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?
Róm 8,35

Ezek bizonnyal nem... A szükségben ugyanis világosan látjuk, tudjuk, érezzük, honnan jöhet a segítség, ilyenkor így kiáltunk vagy sóhajtunk: "Istenem, segíts!". Ellenben a jólét, korlátoknélküliség, a hatalmi helyzet, a hamis kiválasztottság-tudat, a rátartiság - egyszóval az önzés - nem csak elválaszthat, de azonnal el is választ minket a krisztusi szeretettől!

Régi igazság, hogy sokkal nehezebb az embereket lelkesíteni valamiÉRT, mint valami ELLEN. Ezért gyártanak - lásd "független" média! - ma is szakadatlanul ellenségképeket a politikusok, a vezető személyiségek. Nem csoda, hiszen mindig könnyebb a problémákat "ráhúzni" zsidókra, arabokra, afrikaiakra, kínaiakra, kommunistákra vagy jobboldaliakra, hívőkre vagy ateistákra, mintsem megoldani azokat! A mélyszegénységben élő embernek persze nem "segélyke" kellene, hanem értelmes munka és tisztességes bér, amiből gyermekeket nevelhet, emberhez méltó életet élhet! Az embereknek soha nem az ideológia kellett, hanem a kiszámíthatóság, a lehetőség a tanulásra, felemelkedésre, a minőségi(bb) élet kialakítására. (Ha ennek a minimális esélyét sem látták, na akkor kezdtek el ideológiákat gyártani... nem is akármilyeneket!)

Ha a gyártulajdonos bekamerázza még a mellékhelyiséget is, s nem embernek, hanem robotnak képzeli a felebarátját, akkor az ilyen rendszer már meghasonlott önmagával, s megérett az ítéletre! Ne higgye senki, hogy a ketrecbe zárt oroszlán megszelídül, a fogság, a béklyó inkább az elemi ösztönöket ébreszti fel, erősíti - lásd börtönökben a fogvatartottak egymásközötti brutalitását! Az erőszak, az elnyomás nem ad perspektívát, hanem a távlatos jövőt zúzza szét!

Az ember nem szegénynek vagy gazdagnak születik, hanem embernek. Lehet valaki szegényként is hitvány vagy gazdagként igazi Ember! A mesék alapmotívuma - a szegényember legkisebbik fia végül is elnyeri a királykisasszony kezét -, nem a "csóringerek álma", hanem annak az alapigazságnak a megfogalmazása, hogy ember és ember között nem lehet akkora különbség, mint ami mostanság is létezik. A társadalmi státuszának megfelelő házasság még ma is óriási kényszerítő erő, nem csak a kasztrendszer-múltú Indiában, de a jóléti, "felvilágosult"nyugati társadalomban is. (Csak végső esetben engedik meg a polgáriak beházasodását az egykorvolt uralkodói családokba! Az ok egyszerű: az ő felfogásuk szerint vannak az URALKODÓK, s vannak, akiket URALNI kell - ők az alattvalók! (Megjegyzés: az alattvaló nem alábbvaló!!! Jézus URunk se a gazdag farizeusok pártján állt...)

Az ember méltóságát, életét nem korlátozhatja se király, se diktátor, se miniszterelnök, de még kiváltságos kevesek érdekeit szolgáló jogrendszer sem! Egyedül Isten uralkodhat az ember fölött, mert Tőle kaptuk az életet. Ha valaki istent játszik, s élet-halál urának képzeli magát, akkor csak idő kérdése, mikor fog megítélődni a körülmények, a történelmi-távlatú társadalmi konstellációk okán! Isten igazsága elől ugyanis nincs semmiféle kibúvó, egyszer mindenkinek, mindenért felelni kell Őelőtte - s rendjén is van ez így, mert a szeretet csak igazsággal együtt érvényes, egyiket kijátszani a másik ellen - fatális tévedés!

Rettegés...

A mai nap imádsága:

Uram! Sok dolog félelmet kelt bennem, Te jól ismered lelkem legmélyének gondolatait is. Kérlek adj nekem bizodalmas szívet, hogy bölcsen Rád hagyatkozzam minden döntésemben! Ámen



Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál.
Péld 29,25

Aggódásunk - úgy tűnik -, csak akkor ér véget, ha kimegyünk ebből a világból... Bizony mindig van miért aggódnunk: gyermekeinkért, szeretteink egészségéért, financiális biztonságunkért, azért, hogy sikerüljön az adott munkát elvégeznünk, s ki tudja még mi mindenért nem aggódunk - persze mindenki a maga vérmérséklete szerint. Van, aki bevallja, sőt, ki is mutatja mások felé, s olyan ember is van, aki nem mutat ki semmit, de belül majd szét feszíti az aggodalom. Az aggodalmat lehet elfogadható keretek közé szorítani (Gondviselés-hit normalitása!), de az aggodalmaskodást nem, mert az olyan, mint a kiáradt folyó... Jézus Hegyi Beszédében az aggodalmaskodás ellen emel szót, mert az a bizalmatlanság bizonyítéka, s ugyanezen ok miatt veti el - nem az esküt(!) -, hanem az esküdözést...

A rettegés nem más, mint konkrét dologtól való félelem. Sok fiatal retteg attól, hogy talál-e magának "hozzáillő segítőtársat". Szingli-divat ide vagy oda, a zsebkendők most is oda vannak készítve a kedvenc filmsorozat mellé, mert áhitattal várják a magától értődő bekövetkeztét: a happyendes megoldást... S miért a banalitásokkal és közhelyekkel teletűzdelt párbeszédekben a szerepét egyébként ügyesen játszó főhőssel/főhősnővel való mélységes együttérzés? Mert a filmbéli banális helyzetek a hétköznapi életérzéseket tükrözik vissza. Mert igenis rettegünk a betegségtől, a haláltól, az egyedülléttől, a veszteségtől, a kudarctól...

A krisztusi ember is ember, tehát olykor fél, de tudja, hogy félelmei hol foszlanak szét, hol találja meg lelke nyugalmát: egyedül az Istennél. Ezért nem retteg embertől, hiszen a másik ember is csak ember... "Ha Ő velünk, ki ellenünk? Az ÚR a mi oltalmunk!" - énekeljük egyházunk himnuszában. Istenben mindig oltalmat talál a lélek, de az istenített emberek végül csak csalódást okoznak. Ezért fontos beleszőnünk életünk minden napjába az Istent, hogy Általa kiteljesedhessünk...

Szolgáló életért...

A mai nap imádsága:

Uram! Számtalan lehetőséget adtál nekem életemben, s én nem úgy forgattam ezeket a tálentumokat, ahogyan azt Te gondoltad. Kérlek segíts nekem felismerni önmagam helyét teremtett világodban, hogy a életem tüze másokat is melegíthessen, s így távlatot, s megelégítő célt nyerjenek múlandó napjaim! Ámen



"Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké."
Jn 14,16

"Magamra maradtam!" - Talán nincs is ennél keserűbb mondat... Egyedül maradni, amikor az elvégzendő feladatok hullámai összecsapnak a fejünk fölött, egyedül maradni, amikor nagyon kellene a segítő kéz, mert a sajátom már bizonytalan és remeg, egyedül maradni, amikor nagyon kellene a másik biztatása, mert lendületet veszített minden az életemben. Egyedül maradni nemcsak szenvedést jelent, ami idővel csillapodik, hanem fájdalmat, ami nem szűnik. Amióta az ember előtérbe helyezte önmagát - individuális társadalmunk; és persze Istennel szembe is helyezkedett -, azóta iszonyatosan megnövekedett a magányos emberek száma. Programok végeláthatatlan sora hívogatja az embereket világi és egyházi közösségekbe, s az emberek nem vagy alig mozdulnak... ez is jelzi az állapot drámaiságát! Az egyedüllét nem áldásos, mondjuk ki nyugodtan: a magány az büntetés. Nem arról van szó, hogy velünk nem törődnek, hanem arról, hogy én nem törődhetek másokkal. Ennél emésztőbb, értelmetlenebb dolog talán nincs is. Olyan ez, mint a tűz, amely nagy lánggal ég, csodálatosak a lángjai, de senki nem gyönyörködik bennük, s senki nem melegszik mellette...

Isten az életet (a tüzet) azért adta, hogy melegítsünk vele. Ha nem ezt tesszük, akkor minket emészt meg a tűz. Ahhoz, hogy hamuvá porladt életeket lássunk, nem kell világgá mennünk, közvetlen közelünkben is akad jónéhány embertársunk, akik önmagukat helyezték mindenek elé, hajszoltak sikert, álmodtak karriert, de nem számoltak azzal, hogy a tűz nem tart örökké... s amikor a parázs elveszíti utolsó melegét is, kiderül, hogy a szürke hamunak már csak egy stációja marad, hogy magával ragadja, s szétfújja a szél.

Kaptam, s nem adtam... Adhattam volna, de magamnak tartottam meg... Áldozatot hozhattam volna, de önző módon csak magammal voltam elfoglalva... Isten a mindent magával ragadó szerelmét ajánlotta fel nekem, s én élvezeteket hajszoltam... Tavaszt és nyarat ajándékozott nekem a Teremtőm, s nem hozott életem ősze gyümölcsöt sem, s az elmúlás téli fagyos szelei az utolsó parázs-szikrákat is elfojtja... Mit tettem?!? Eltékozoltam az egész életemet, s most egyedül maradtam, s a magány keresztjét hordozom, de ez már nem kiváltság, melynek súlya alatt formálódhatom, hanem a "jutalmam", amit megérdemlek...

...Talán itt véget ér az álom, s felébredve nem felejtem el, hogy még nem késő. Még nem késő szolgálni, még nem késő szeretni, még nem késő áldozatot hozni, még vethetek, hogy gyönyörködhessem egy kicsit az arany búzatáblákban, amikor simogatja az Isten Lelkének Szele...

Világosság...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy igéd legyen életösvényem világossága! Ámen

    

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

Jn 8,12

A fény és a világosság metafora gyakran szerepel a szellemtörténetben - filozófiában, irodalomban -, de a közbeszédben is: pl. világosan gondolkodik vagy "végre megvilágosodott". Nem kell nagyon megerőltetni magunkat, hogy belássuk, hogy kiderüljön, hogy megvilágosodjék bennünk: a VALÓSÁG-látást nevezzük világosságnak, azaz: amikor a FÉNY rávilágít a lényegre.

Ez a FÉNY természetesen nem külső, hanem belső fény. A külső fény az a mesterséges világosság, az "csinált tanítás" amit Nagy Konstantin óta püspökök, majd pápák és Központi Tanító Hivatal hatalomdeformált, szervilis írástudói cenzúráztak vagy zártak dogmatikai vastag falak közé, hosszú évszázadokon keresztül. Sajnos - még mindig, igaz áttételesen, de folyamatosan gyengülő mértékben - ez a mesterséges fény működteti, prezentáltatja a nyugati civilizáció kereszténységét - meg is van az eredménye...

A FÉNY-t - a Mennyei Atya ismeretét hozó, az Élet értelmét bemutató, s azt elénk-élő - Krisztus URunk magában hordozta: "Én vagyok a világ világossága". Nagyobb fény - vagyis nagyobb, ragyogóbb kinyilatkoztatott ismeret - nincs ennél, hiszen a krisztusi szeretet megváltásban megnyilvánuló isteni fény-logikája juttathat el minket a felismerésre: mi végre is vagyunk ezen a világon... Tényleg, mi végre is?

Ha csak az Evangéliumot lejegyző tanítvány-unokák feljegyzéseit kanonizáló és kommentáló birodalmi ideológusokra figyelünk, s eközben nem vesszük figyelembe, hogy Nagy Konstantin és császári utódai által különböző zsinatokra és kongregációkra egybeterelt teológusok olykor-olykor teológiailag eléggé "mellényúltak", akkor meg van a veszélye annak, hogy a Szentlélek "megvilágosító" ereje kialudjék lelkünkben, s életünk sötétségbe forduljon... Ahogyan a "sötét" középkorban, úgy ma is vannak (tömegével!) vallásos őrültek, szélsőséges fundamentalisták, akiknek lelkében totális a "fény-zavar, fény-törés"...

A biblikus gondolkodásban a fény mindig az életet, a sötétség pedig az életellenes erőket jelzi. Érdekes, hogy Isten megteremti a fényt (világosságot), de nem olvashatunk arról, hogy megteremtette volna a sötétséget... Tényleg mi a sötétség? Nemde a fény hiánya? Az, hogy Isten csak fényt teremtett, azt jelenti, hogy Isten csak életet (örök létet!) akar, s nem akarja a létezők lét-halálát, azaz a megsemmisülését. Éppen ezért a teremtett világában nem vész el semmi, nem szűnik meg létezni semmiféle létező, legfeljebb átalakul! Még az energiamegmaradás törvénye is hirdeti Isten LÉT-pártiságát!

Sok keresztény a sötétség elleni személyes küzdelmét fontosabbnak tartja, mint azt, hogy örömmel fogadja a felülről jövő Fényt, ami életet teremt. Isten márpedig nem arra teremtett minket, hogy az éjszaka ellen harcoljunk, hanem arra hívott el mindannyiunkat, hogy a világosság gyermekei legyünk. Ennek "fényében könnyű megállapítani, hogy melyik vallás az igaz, s melyik tanítás az emberi, s melyik az Istentől jövő. A búza és az ocsú szétválasztása régen a szél segítségével történt. Vártak a kedvező széljárásra. Az Isten országában sincs ez máskép, akkor kell szétválasztani a jót a rossztól, amikor fú a Szentlélek szele...

Amiért a Te módszered nem működik

"Miután (Jézus) abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat." (Lukács 5,4-5)

A Biblia azt mondja a Lukács 5,4-5-ben: "Miután (Jézus) abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: "Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" Simon így felelt: "Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat."

Gondold el, hogy milyen nehéz lehetett Simon Péternek, hogy beismerje bukását Jézusnak. Halász volt a mestersége, és jó is volt benne. Ebből élt. De néha még a profik is egész éjjel halásznak és nem fognak semmit.

Ezek jó emberek, és a legjobbat hozzák ki magukból. De néha a legjobb, amit tehetünk, nem elég, és néha vannak helyzetek, amik kicsúsznak az irányításunk alól. Nem kontrollálhatod a gazdaságot. Nem kontrollálhatod az időjárást. Rengeteg dolgot nem tudsz az irányításod alatt tartani a világban, amely hatással van az életedre. Lehet, hogy erősen próbáltad, de egyszerűen nem történt semmi változás, nem volt semmi látszata.

Mit kell tenned? Először is, Jézust be kell ültetned a hajódba. Más szavakkal, hadd legyen ő a munkád középpontja. Másodszor, ismerd be, hogy a te módszered nem működik. A Biblia úgy hívja ezt, hogy bűnvallás, és ez nehéz lehet.

Miért olyan nehéz beismernünk, hogy a mi módszerünk nem működik?

Büszkeség. Nem akarod, hogy bárki is azt higgye, nem tudod kezelni a helyzetet. Te vagy a főnök. Azt gondolod, hogy képes vagy egyedül mindent kézben tartani, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy 12 órát dolgozol egy nap.

Makacsság. Nem akarsz változtatni azon, ahogy megteszed a dolgokat. Tudtad, hogy a holnap sikerének legnagyobb ellensége a tegnap sikere?

Félelem. Nem tudod beismerni, hogy egész éjszaka halásztál és mégsem fogtál semmit. Félsz, hogy az emberek kevesebbet fognak rólad gondolni. Félsz, hogy Jézust behívd a csónakba, mert ő olyan irányba vinné, amerre te nem akarsz menni.

Lehet, hogy a legjobban végzed a munkád, de nincs semmilyen látszata. El kell engedned a büszkeséged, a makacsságod, és a félelmeid, hogy Jézus a csónakod túlcsordulásig megtölthesse.

Beszéljetek róla!

• Miként engeded, hogy a büszkeséged, a makacsságod vagy a félelmed visszatartson attól, hogy beismerd Istennek, hogy szükséged van rá, hogy a munkád középpontja legyen?
• Mi az, amit szeretnéd, hogy Isten elérjen a munkádon keresztül? Engeded, hogy vezessen?
• Írd le, hogy milyennek gondolod a bűnbánatot!

Az igazi szolga hűséges és kitartó

"Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Máté 25,23)

Az igazi szolga hűséges és kitartó. Befejezi, amit elkezdett, felelősséget vállal, megtartja ígéreteit, teljesíti vállalásait. Nem hagy maga után félkész munkát, és adja fel, amikor csalódik. Megbízható, lehet rá számítani.

A hűség mindig is ritkaságnak számított (Zsolt 12,2; Péld 20,6, Fil 2:19-22). Az emberek többsége nem is tudja, mit jelent az elkötelezettség: meggondolatlanul elvállal valamit, majd a legapróbb ok miatt habozás, sajnálat és megbánás nélkül visszamondja. A gyülekezetek és egyéb szervezetek pedig hétről-hétre improvizációra kényszerülnek, mert az önkéntesek nem készültek, nem jöttek el, és még csak nem is szólnak oda telefonon.

Számíthatnak-e ránk mások? Tettünk-e ígéretet valamire, megfogadtunk-e valamit, elköteleztük-e magunkat valami mellett? Nem más ez, mint próba: Isten próbára teszi hűségünket. Ha átmegyünk a vizsgán, jó társaságba kerülünk: ott van Ábrahám, Mózes, Sámuel, Dávid, Dániel, Timóteus, Pál, akiket hűséges szolgáinak nevez. S ami még ennél jobb: megígéri, hogy hűségünkért örökkévaló jutalmat kapunk. Képzeljük csak el, milyen érzés lesz majd ezt hallani Istentől azon a napon: "Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!" (Máté 25,23)

Apropó, a hűséges szolgák nem szoktak nyugdíjba vonulni! Életük végéig hűségesen szolgálnak. A munkánkból nyugdíjba vonulhatunk, Isten szolgálatából azonban sohasem.

Az igazság szabaddá tesz

"Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (János 8:32)


Olvasd most a következőt egy imaként:

Jézus, Te vagy az Igazság, és az Igazság tesz szabaddá. Te vagy az Igazság, és a Te Igazságod él bennem.
Felöltöztetem magam a Te Igazságodba, Jézus, magamra öltöm mint egy kabátot az új embert, aki azért lett teremtve, hogy Istenhez hasonló legyen valóságos igazságban és szentségben (Efézus 4:23). Te vagy "az út, az igazság és az élet", és én csakis rajtad keresztül lehetek Isten jelenlétében (János 14:6). Miattad tudhatom az igazságot magamról, és tudom, hogy a Te életed munkálkodik bennem (Galata 2:20).

Az igazság képessé tesz arra, hogy meglássam és elutasítsam a gonosz hazugságait. A Te Igazságod ledönti a vitákat és képmutatásokat, melyek Isten ismerete ellen harcolnak. A Te Igazságodban ura leszek gondolataimnak, és az irántad való engedelmességre kényszerítem azokat (2 Korinthus 10:5). A Te igazságoddal megtanítom ezeknek a gondolatoknak, hogy engedelmeskedjenek Neked, Úr Jézus (2 Korinthus 10:5, MSG fordítás).

A Te Igazságod azt mondja, hogy bűnbocsánatot nyertem, hogy az én Teremtőm szeret, és én Isten szeretett és az Igazság Szelleme által felhatalmazott gyermeke vagyok.

Az Igazság képessé tesz arra, hogy a Te útmutatásod szerint cselekedjek. Bízhatok a vezetésedben, az irányításodban, bízhatok a terveidben, mert Te vagy az Igazság.

Rád hagyom, hogy értelmezd a tényeket és megmutasd az igazságot a különböző helyzetekben. Hagyom, hogy a Te Igazságod döntsön, és én engedelmeskedem, és a következményeket a Te szerető és igazsággal teli kezedre hagyom.

Minden döntés a Tiéd. Mivel Te vagy az Igazság, én az Igazságban cselekedhetek minden helyzetben; nem vagyok már az érzéseim rabszolgája.

Teljesíteni a próbát

„Gondoljatok Jézusra! Türelmesen elviselte, amikor a bűnös emberek gonoszul bántak és makacsul ellenkeztek vele. Ha erre gondoltok, nem fogtok belefáradni a munkátokba, sem nem vesztitek el a kedveteket. A bűn elleni harcotokban még nem kellett szembenéznetek a halállal.” Zsidók 12:3-4

Amikor úgy érzed, hogy legszívesebben feladnád, kezded sajnálni magad, elbátortalanodsz, vagy teljesen elmerülsz az önsajnálatban, állj meg egy pillanatra, és kezdj el gondolkozni azon, hogy mit bírt ki Jézus érted.

Gondolkodj azon, hogy milyen támadásokon és bírálatokon ment át. Gondolj a durvaságra és kegyetlenségre, amit meg kellett tapasztalnia nem önmaga miatt, hanem érted.

Lehet, hogy néhány kemény és komoly kihívással szembesülsz életed során, de valójában, amin keresztül mész, az nem más, mint a hited próbája.

Könnyű Istenben bízni, amikor rendben mennek a dolgok. Nehéz Benne bízni, amikor munkanélküli vagy egy éve, vagy még régebben. Nehéz Benne bízni, amikor nem tudod, honnan lesz pénzed, és hogy tudsz anyagilag kijönni majd. Nehéz Istenben bízni, amikor valaki, akitől függsz, kisétál az életedből. Ezek azonban próbák.

Ki fogod bírni? Ki fogsz tartani? Végigcsinálod? Fegyelmezett leszel? Jól fogod befejezni?
Milyen próbában vagy most? Fel fogod adni, vagy kitartasz? Mit kezdtél el, amit be is kell fejezned?

Egy évvel azelőtt, hogy Pál megírta a levelet a Korinthusbeliekhez, az ottani gyülekezet elkötelezte magát, hogy adománnyal segítik a jeruzsálemi gyülekezetet. Azok a napok nagyon nehezek voltak a gyülekezetek számára, de felajánlottak egy adományt, amit még nem adtak oda. Pál írt, és emlékeztette őket: „…jó lenne, ha befejeznétek, amit tavaly elkezdtetek. Ne csak a jó szándék legyen bennetek, hanem tegyétek is meg, amit elhatároztatok! Tehát gyűjtsétek össze, amit adni akartok - mindenki annak megfelelően, amennyi pénze van.” (2 Kor. 8:10-11)

Milyen ígéretet tettél, amit be kell váltanod? Bármi is az, be kell fejezned. Bízzál Istenben, hogy segíthessen neked átmenni a próbán.

AZ IMÁDSÁG GÁTJAI

„.. hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.” (1Péter 3:7)

Két dolog akadályozza azt, hogy imáinkra választ kapjunk: 2) Be nem vallott bűnök. „… bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg” (Ézsaiás 59:2). Hívőként Isten elvárja tőled, hogy engedelmességben járj. „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.” (Mikeás 6:8). Jegyezd meg jól ezeket a kívánalmakat! Ha nem teljesíted őket, akkor az imádságod csak időpazarlás, kivéve, hja bűnbánat ima az. Isten bocsánatát kell kérned, akkor meg fogja hallgatni imáidat. 2) Megoldatlan konfliktusok. „… ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel… adjátok meg nekik a tiszteletet… hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba” (1Péter 3:7). Nincs értelme imádkozni, ha közben folyton veszekedtek egymással. „Aki azt mondja, hogy a világosságban van, de gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van” (1János 2:9). Isten válaszolni fog, ha kijössz a világosságra, ha elrendezitek azt a dolgot, ami elválasztott egymástól, és megkísérlitek helyreállítani a kapcsolatot. Nos, vannak olyan dolgok, amiket nem lehet helyrehozni. „Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben” (Róma 12:18). Néha előfordul, hogy a másik inkább életben tartja a feszültséget, ahelyett, hogy elfogadná a bocsánatkérésedet. Amikor ez történik, vizsgáld meg a szívedet! Valóban szeretnéd a helyreállítást, vagy inkább csak szeretnéd másra hárítani a felelősséget, és hagyod, hogy a helyzet elmérgesedjen? Ha igazán és őszintén akarod a helyreállítást, akkor egy összetört kapcsolat nem lesz akadály Isten szemében imáid előtt. De ha a próbálkozásaid csak fél szívvel történnek, és közben önző érdekek vezetnek, akkor itt az ideje újra megpróbálkoznod – ezúttal igazán őszintén. „…nincsen semmitek, mert nem kéritek.” (Jakab 4:2 Károli)

Íme, még két dolog, ami gátolja, hogy imáink meghallgatásra találjanak: 1) Ha nem is imádkozunk. Valaki kiszámolta, hogy a Bibliában 667 olyan imádságról olvasunk, ahol bizonyos dologért konkrétan imádkoztak, és ebből 454-re konkrét válasz is érkezett. Ez azt jelenti, hogy a Biblia imakönyv – méghozzá megválaszolt imádságok gyűjteménye. A gond csak az, hogy mi sok időt töltünk azzal, hogy beszélünk az imádságról, de nem kezdünk hozzá imádkozni. Charles Trumbull mondta: „Az imádság felszabadítja és kiárasztja Isten erejét.” Az imádság célja nem az, hogy Isten vonakodását legyőzzük, hanem, hogy hinni tudjunk benne, és abban, hogy ő valóban közbe akar lépni az érdekünkben. Igéjében ezt mondja: „nincsen semmitek, mert nem kértek” (Jakab 4:2 Károli). C. E. Cowman írta: „Az imádkozó ember – legyen férfi vagy nő – akkor ér el legtöbbet legkevesebb időráfordítással, amikor imádkozik.” Amíg meg nem tanulsz hittel imádkozni és várni Isten válaszára, sehová sem fogsz eljutni. 2) Ha nem törődünk más emberekkel. Amikor az izraeliták amiatt panaszkodtak, hogy Isten nem válaszol imáikra, az Úr ezt mondta nekik: „Ne nyomd el  azokat, akik neked dolgoznak, hanem bánj velük igazságosan… Oszd meg kenyeredet az éhezővel… a mezítelent ruházd fel, és ne zárkózz el a segítségre szoruló elől! Ha így teszel az Úr válaszolni fog…” (Ézsaiás 58:6-9 TLB). Nem csupán a bűn és a hitetlenség lehet az imádság egy gátja, hanem az én-központú élet is! Egy kislány egyszer heteken át imádkozott egy bizonyos dologért. Végül keserű csalódottságában így szólt: „Egyébként, Uram, ezt már korábbam si többször említettem neked.” Ha veled is ez a helyzet, hagyj fel azzal, hogy csak a magad szükségeire gondolsz, és kezdj el törődni mások szükségével!

IMÁDSÁG ÉRTELEMÉRT

„... ő tudja, milyen úton járok... " (Jób 23:10)

Olyan helyzetben vagy, amit nem tudsz kezelni? Az emberek ellentétes élményeket hangoztatnak, és ellentmondó tanácsokat adnak? Félsz attól, hogy rosszul fogsz dön­teni? Ha igen, akkor olyan helyzetben vagy, ahol Isten szólni tud hozzád íme az imád­ságod mára: „Uram, a te Igéd azt mondja, hogy te vagy az egyedül bölcs Isten, és nekem kétségbeesetten szükségem van ma rád. Olyan helyzetben vágok, amit em­beri bölcsesség nem tud megmagyarázni és emberi erő nem tud helyrehozni. Csak egyetlen kiút van - és az rajtad át vezet! Küldd el, kérlek, a bölcsességeikét, és mu­tasd meg nekem, merre induljak! Küldd el a kijelentés lelkét, hogy megértsem, amit most nem tudok, mert rajtad kívül senki más nem tud átvinni engem ezen. Segíts, hogy hűségesen engedelmeskedjek neked mindabban, amit tudtomra adsz, e segíts, hogy emlékezzek arra, hogy néha e világ bölcsessége számodra bolondság Segíts, hogy felismerjem a különbséget emberi tanács és isteni útmutatás között, s a te utadat válasszam! Átadom neked ezt a helyzetet, és elkötelezem magam arra, hogy téged foglak követni, mert tudom, hogy te megígérted, hogy irányítani fogod lépeimet. Segíts, hogy benned bízva járjam végig ezt az utat, azzal a bátorsággal, amit annak tudata ad, hogy a tiéd vagyok. Segíts, hogy ragaszkodni tudjak meggyőződésemhez, de szeretni tudjam azokat is, akik félreértenek. Tarts távol a haragtól, és közel a te szívedhez! És bár ez az út hegynek felfelé vezet, fogd a kezem, világítsd meg ösvényem és segíts továbbmenni, mert tudom, hogy a végén minden az én javamra és a te dicsőségedre lesz Krisztus nevében. Ámen."

Jó lelkiismeret

„…én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek…” (Apostolok cselekedetei 23:1)
Nixon szárnysegédje, Jeb Magruder azt mondta a szenátusi vizsgálóbizottságnak a Watergate üggyel kapcsolatban: „Azzal áltattuk magunkat, hogy nem teszünk semmi rosszat. Amikor már valóban törvényellenes dolgokat tettünk, a dolgok irányítása kicsúszott a kezünk közül”. Pál így ír az ilyen emberekről: „…akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben” (1Timóteus 4:2). A bibliai időkben általános volt, hogy valakit tüzes vassal megbélyegeztek. Ez csúf heget hagyott, melynek teteje egészen megkeményedett. Érted már a lényeget? Pál azt mondja: „Nehogy annyira megkeményedj, hogy érzéketlenné válj a bűnre!” A lelkiismereted olyan, mint egy mozgásérzékelő, ami figyelmeztet, ha egy tolvaj behatol az otthonodba, hogy kiraboljon, vagy akár megöljön. A lelkiismeretről ezt mondja Pál Timóteusnak: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek” (1Timóteus 1:19). Más szóval karban kell tartanod a lelkiismereted. Amikor figyelmeztet, reagálj rá! Hallgass az útmutatására, győződj meg arról, hogy mindig a Szentírásra alapozol. Luther Márton mondta: „Lelkiismeretem Isten Igéjének foglya. A lelkiismeret ellen tenni nem helyes és nem biztonságos”. Az, hogy „mindenki csinálja”, nem jelenti azt, hogy neked is kell. Az, hogy „megúszod”, nem jelenti azt, hogy semmilyen következménye nem lesz. Azért, mert „helyesnek érzed”, attól még nem biztos, hogy valóban az is. Ha igazán elkötelezted magad arra, hogy Istennel járj, Luther életfilozófiája legyen a tiéd is: „Lelkiismeretem az Isten Igéjének foglya”.

Legyen biztos célod!

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” (Ézsaiás 26:3)

Ha tudatában vagy a célodnak, az értelmet ad az életednek. Ezért van az, hogy az emberek olyan kétes eszközökhöz folyamodnak, mint az asztrológia vagy médiumok, hogy felfedezhessék a célt. Ha biztos célja van az életednek, akkor szinte bármit kibírsz. Enélkül viszont semmi sem elviselhető. Ézsaiás így panaszkodott: „Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet” (Ézsaiás 49:4). Jób kesergett: „Feladom; belefáradtam az életbe. Hagyj békén, az életemnek nincs értelme!” (Jób 7:16 GNT). Dr. Bernie Siegel rájött, hogy képes megjósolni, melyik rákos betege az, aki valószínűleg túléli a betegséget, az alapján, hogy megkérdezi: „Akar 100 éves koráig élni?” Akik céltudatos „igen”-nel feleltek, azok voltak a kiválasztottak.

Ha biztos célod van, az leegyszerűsíti az életed. Meghatározza, hogy mit teszel, és mit nem teszel. Ez lesz az a mérce, aminek a segítségével megállapítod, melyik tevékenység fontos, és melyik nem. Cél nélkül nincs igazi alapja a döntéseidnek, az időbeosztásodnak és a lehetőségeid kiaknázásának. Hajlamos leszel a döntéseidet a körülményeidre, a nyomásra és a pillanatnyi hangulatodra alapozni. Ha nem vagy tisztában a céloddal, akkor túl sok dolgot akarsz csinálni, ami stresszhez és konfliktushoz vezet. Lehetetlen mindent megtenni, amit az emberek elvárnak tőled; csak arra van elég időd, hogy Isten akaratát teljesítsd. Ha nem tudsz mindent elvégezni, akkor többet akartál, mint amennyi Isten szándéka volt. A biztos cél egyszerűbbé teszi az életedet, józanabbá az időbeosztásodat, és lelki békéhez vezet: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.”