2017. március 9., csütörtök

A kis dolgok fontossága

„… aki bőven vet, bőven is arat.” (2Korinthus 9:6)

Jártál már úgy, hogy étterembe mentél valakivel, akinek 8 fontot [kb. 2400 Ft] kellett fizetnie az ételért, és láttad, ahogy a borravaló miatt vacillál? A visszajáró 2 font lenne, és tudja, hogy ha csak 1 font borravalót ad, akkor fukarnak tűnhet. Tehát odaadja a 2 fontot? Soha az életben! Az túl sok lenne. Ehelyett tíz percet elveszteget arra, hogy fel tudja váltatni azt a második fontot és így 1,5 font borravalót tudjon adni, megspórolva magának 50 pennyt, ahelyett, hogy nagylelkűen vetne, és egy kicsivel többet adna. Mi lett volna, ha odaadja a 2 fontot? Jó napot szerzett volna a pincérnek vagy pincérnőnek. 50 penny nem túl nagy összeg, de az üzenet, amit hordoz, egy egész világot jelenthet valakinek. Azt mondja: „Köszönöm, jó munkát végeztél, értékellek és nagyra becsüllek téged”. Lehet, hogy az üzenet elvész, lehet, hogy a felszolgáló csak besöpri a borravalót számlálatlanul, de te, aki bőven vetettél, bőven is fogsz aratni. Micsoda lehetőség! Növelhetjük mások örömét, és áldást vonhatunk magunkra némi aprópénzzel. És ez csak egy kis példa a sokféle módra, ahogy a kis dolgok, amiket teszünk, meglepően nagy utóhatást váltanak ki. Apró figyelmességek meghatározhatják az egész napunk hangulatát. Megtenni a második mérföldet – legyen az egy kicsit nagyobb borravaló, egy váratlan dicséret vagy ajándék, vagy épp csak annyi, hogy megfogod az ajtót valakinek – nagyon kevésbe kerül, de nagyon sokat hoz számodra. És még egy gondolat: lehet, hogy hegyeket mozgató hitünk van, megértjük és el tudjuk magyarázni a Biblia legmélyebb tanításait is, és a megélt vallásosságból a legjobb jegyeink vannak, de Isten Igéje azt mondja, hogy szeretet nélkül „semmi vagyok”. (1Korinthus 13:2)



Kérj bölcsességet Istentől!


„…én adok nektek szájat és bölcsességet…” (Lukács 21:15)
Isten nem ad ki új törvényeket és szabályokat minden percben, ehelyett ellát olyan útmutatásokkal és alapelvekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy jó döntéseket hozz. Azért van ez így, mert az Őt dicsőíti, ha úgy döntünk, hogy meghallgatjuk tanácsát, bízunk benne, és engedelmeskedünk neki. Jakab azt írja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek…” (Jakab 1:5). Nem éltél még igazán, amíg nem tanultad meg, hogyan táplálkozz Isten bölcsességéből. Ha megteszed, el fogsz csodálkozni azon, hogy milyen világossá válnak a dolgok. Isten bölcsességével együtt jár a félelem feltűnő hiánya. Többé nem rémítenek meg a körülmények vagy mások véleménye. Elveszíthetjük az állásunkat, vagy előléptethetnek, de egyik sem fog kizökkenteni minket. Lehet, hogy váratlanul mélységbe jutunk, vagy a siker csúcsán szárnyalunk, de mindkét helyzettel jól meg tudunk birkózni, mert Isten bölcsessége egyensúlyt, éleslátást és stabilitást ad nekünk. Ezek egyike sem természetes tulajdonságunk, hanem az Istentől jövő bölcsesség velejárója. Nem kapjuk meg egyszerűen azért, mert keresztyének vagyunk. Nem, csak akkor kapjuk meg, ha kérjük. Isten bölcsessége biztosítja nekünk azt a hatodik érzéket, amelyre szükségünk van a zavaros szituációkban, és azt az erőt, amellyel bátran tovább tudunk haladni a megválaszolatlan kérdések ellenére is. Szükséged van ma bölcsességre? Tölts időt Vele, aki azt mondja: „Én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem” (Lukács 21:15). Ez pedig így működik: ha Jézust teszed életed urává, akkor hozzáférésed lesz Isten bölcsességéhez. Isten Fiával jön Isten bölcsessége, mert ez a lehetőség része a csomagnak.



PLETYKA


„A gonosztevő az álnok ajakra figyel, a hazug a gonosz nyelvre ügyel.” (Példabeszédek 17:4)
Amikor valaki elkezd mondani neked valami pletykát, állítsd meg, és kérdezd meg tőle: „Miért kell tudnom erről? Beszéltél már azzal az emberrel, akiről most beszélsz?” Légy bölcs, a pletykás emberekben nem lehet megbízni! A Biblia azt mondja, hogy ha pletykára hallgatsz, akkor bajkeverő vagy, mert „a bajkeverők hallgatnak a bajkeverőkre” (Példabeszédek 17:4 CEV). Júdás pedig hozzáteszi: „Ezek szakadásokat támasztanak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek” (Júdás 19). Ezek bizony komoly vádak. Az internet pedig tovább súlyosbítja a problémát, mert így már gyorsabban és szélesebb körben lehet terjeszteni a pletykát, akár névtelenül maradva is. Pál beszél azokról, akik felemésztik egymást [és az egész gyülekezetet] (ld. Galata 20:19). Azt mondja, hogy az ilyen embereket kerülni kell, sőt meg kell fegyelmezni őket. Mikor láttad legutóbb, hogy ilyen fegyelmezés történt a gyülekezetedben? Salamon azt mondta: „A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz!” (Példabeszédek 20:19). Más szavakkal: „Maradj távol tőlük!” A leggyorsabb módon úgy szabadulhatsz meg a pletykától, ha szembesíted azokat, akik terjesztik. A gyülekezet nem egy kibeszélő-show, ahol az emberek minden szennyesét kiteregetik az egész világ szeme láttára. Éppen az ellenkezője: „Ha elfogy a fa, kialszik a tűz, ha nincs rágalmazó, megszűnik a viszály” (Példabeszédek 26:20). Jézus tanított arról, hogyan kezeljük a fegyelmezést igénylő helyzeteket: 1) „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt” 2) „Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert” 3) „Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek” (Máté 18:15-17). Ez a krisztusi módszer, és nekünk is eszerint kell eljárnunk.
Életünk ideje...

A mai nap imádsága:
URam! Életem ideje kezedben van... Add, hogy éljek a lehetőségeimmel, s ne éljek vissza azzal, amim van. Őrizz meg békességben, szeretetben és alázatban, hogy boldogan tehessek bizonyságot Nevedről életem minden napján! Ámen



"Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké". Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.
1 Pt 1,24-25

Lassan, de napról-napra tavaszodik! Jó megpillanti egy-egy zöld foltot az ébredező természetben, s bizony jó megpihentetni a tél szürkeségéhez hozzászokott szemünket a közelgő tavasz első színes hírnökein. Nem véletlenül, a zöld a reménység színe! (No, persze az éretelenségé is, de ezzel nem gondol az ember - ilyenkor.) S amikor életünk fényhabzsoló tavaszát éljük, nem arra gondolunk, hogy mennyire "zöldek" vagyunk, hanem álmainkban kúszunk az ég felé, hiszen elemi erővel érezzük az élet nagy lehetőségeit...

Ha mégsem így van, az tragédia! Idióta, pénzhajhász életnyomorító (gazdaság)politika, háború és embertelen ideológiák, melyek csírájában megfojtják a szépre, a jóra való törekvést fiainkban és lányainkban az "itt és most"-ban meg fogja hozni a maga keserű gyümölcseit! Akinek nincsenek lehetőségei fiatal-korban - tanulás, munka, egzisztencia-teremtés -, s emiatt boldogtalanul telnek "legszebb napjai és évei", annak bizony igen nagy valószínűséggel boldogtalanul telnek majd azok a "nemszeretem-napok" is, melyek az élet törvényszerű hervadásával, minden ember életében eljönnek - kinek később, kinek hamarabb.

A tavasz virágai bódítóan szépek, ahogyan az ifjúság is - a maga "zöldségei" ellenére is -, pimaszul vonzó. Bizonyára sokszor hallottuk vagy talán mondtuk is: "De jó lenne ezzel az ésszel, tapasztalással húsz évvel fiatalabb lenni!" Ebben a mondatban is jelesül megnyilvánul: igen nem bánnánk, ha nem öregednénk, ha nem fogyatkozna az erőnk, ha olyan lendülettel tudnánk élni az életünket, ahogyan azt fiatal korunkban megtehettük. Az élet törvénye azonban az, hogy mindennek rendelt ideje van, s aki az őszben keresi a tavaszt, az bizony valamiről igencsak lekésett...

Az idő kerekét visszafelé forgatni nem lehet, jóllehet már sokszor megpróbálta az ember! Akkor is, amikor keresték a bölcsek kövét, meg az örök ifjúság kútját, meg akkor is, amikor megmosolyogtató külsőségekben - szépség-sebészeti trükkök valóságos arzenálját felhasználva - megpróbálnak fiatalok maradni... pedig eléggé nagy nyereség lenne már az is, ha sikerülne viszonylag hosszabb távon megőrizni a fiatalosságot!

Idővel azonban minden test, mint a mező virága elhervad. Nem büntetés ez, hanem törvény, az Isten akarata. Ami azonban megmarad, s kapaszkodó egy életen át minden Istent kereső ember számára: az ÚR beszéde - vagyis az evangélium. Ez ugyanis az híd, amit Isten adott mindannyiunknak, hogy rálépve, hit által eljuthassunk Őhozzá, s Vele örvendezhessünk - örökre...


Korlátaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy parancsolataidban felfedezhessem a védelmet, s akaratodban az életemet kiteljesítő szeretetet. Ifjúkori oktalanságaim lelkiismereti terhét enyhítsd bölcsülni kívánó lelkemben, hogy teljes szívvel tudjalak szolgálni Téged! Ámen


Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!
Zsolt 25,7

Nagy igazság van abban, hogy fiatalon lehetünk ugyan nagyon okosak, de bölcsek nem... A fiatal forrófejűségével, forrószívűségében lázad, megkérdőjelez mindent - még azt is, ami jó; a bölcs pedig türelemmel elhordoz, hiszen vannak dolgok, amiket nem megoldásra, hanem elhordozásra adott az ÚRIsten. Fiatalon a szívünk után megyünk, amikor pedig elszaladnak az évek, akkor pedig ésszel igyekszünk mindent megoldani - előre. Életünk ebbéli karekterisztikáját jól fogja meg Winston Churchill: "Aki húszévesen nem forradalmár, annak nincsen szíve, viszont aki negyvenévesen nem jobboldali (értsd: konzervatív), annak nincsen esze."

Tény, hogy ifjúkori oktalanságokért olykor a legnagyobb árral kell fizetni: az élettel. Kivagyiságból, a természetes veszélyérzet figyelmen kívül hagyásából rendszeresen történnek tragédiák (lásd: disco-balesetek). Az pedig az élet különös, s egyben érthetetlen koreográfiája, hogy többnyire a vétlen fél szenved többet. Az "utólag-okoskodásnak" persze semmi értelme nincs, de mindenki szeretné megelőzni a bajt... Bölcseleti tény, hogy előre látni - legalább egy kicsit - csak az tud, aki (fel)figyel Teremtőjére, hiszen Ő az, aki horizonton túli távlatot is ad a létnek. Érték-megőrző és -teremtő életvezetés csak az élet tiszteletéből fakad, ezért nevel(ne) minket a Tízparancsolat először is az Élet adójának tiszteletére.

Lutherünk káté-magyarázatait mindig így kezdi: "Istent félnünk és szeretnünk kell!" A félelem és a szeretet együtt az őszinte tiszteletben nyilvánul meg. Ezért aki nem féli az Istent, az felebarátját és annak dolgait is könnyen vágyai prédájának tekinti. Ezért ilyen nyomorult a mostani világunk is! Pedig, ha erkölcsi értelemben is akkorát ugrottunk volna, mint amekorrát fejlődtünk a petróleumlámpától a simogató telefonokig, akkor már a mennyország kapuja előtt áll(hat)nánk szép rendben!

Mindannyian bűnösök vagyunk (teológiai értelemben), hiszen ha égbekiáltó bűnöket nem is követtünk el, de vétkeztünk eleget, s elmulasztottuk a jót, s annak megcselekvését. Amit pedig nem tettünk meg, pedig megtehettünk volna, azt még egyszer már nem ismételhetjük meg... Csak a filmekben - régen a stúdiókat álomgyárnak is nevezték - van töltés nélküli újrakezdés, a valóságban a tények, s nem a vágyak irányítanak. Törvény ez, mint az is, hogy bármennyire is szeretnénk, de újra nem leszünk fiatalok... Persze volt időszak, amikor az emberek keresték az örök ifjúság kútját, de az élet derűje nem az ifjúságban (azt csak álmodjuk!), hanem az istenes, a megváltott életben van elrejtve... Ez utóbbit viszont alapos reménységgel hisszük.


Megérkezésért.

A mai nap imádsága:
Uram, Istenem! Vágyakozom utánad, de magamnak sem merem bevallani, s ha meg kell fogalmaznom konkrétan, magam sem tudom, hogy mi után. Hiányaim utánad kiáltanak, kevéske talentumom Téged dicsér! Kérlek segíts meg ezen a napon is, hogy tetszésedre éljek, s Rólad tegyek bizonyságot szavak nélkül is azok előtt, akiket ma elém hozol! Ámen
   

Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.
Róm 8,19

?A nem hívők időről-időre a hit kísértésében élnek.? - írja Joseph Ratzinger, a jelenlegi pápa XVI. Benedek. A megállapítás igen találó, hiszen a vallásszociológiai felmérések szerint a Föld lakosságának csak 5%-a vallja magát ateistának. Nyilvánvaló, ha az ember élete végén van vagy nyomorúságok gyötrik, egészen más elgondolása van az Istenről. Amikor fiatalok vagyunk és buzog bennünk az öntudat, akkor nem mindig gondolunk Teremtőnkre, de minél több hibát, vétket halmoztunk föl életünkben, annál inkább hajlik lelkünk a Nagy Korrekciós Erő felé - sóvárog a lelkünk... Aki mindig mindent megkapott az életben, annak nem sokat jelent ez a szó: sóvárgás, de aki naponkénti hiánnyal küszködik az életében, annak ez a fogalom súlyos jelentéssel bír.

Pál szerint, akik istenesen élnek, azok az "istenfiak"... vagyis a kiválasztottak, az elhívottak (ecclesia=kihívottak, elhívottak gyülekezete) azaz mi. Él-e a kereszténység ezzel a küldetéstudattal, megéljük-e mi ezt a kiváltságot úgy, hogy körülöttünk élőkben sóvárgás támad: valami hasonló életet szeretnék élni én is... Sokszor ennek az ellenkezője történik. A krisztuskövetésünk szavakra korlátozódik, tettek helyett. Mosoly helyett mi is "megfelelünk" a minket ért verbális támadásra, s ugyanúgy reagálunk a kihívásokra, mint a nem hívők... Akkor miért is vagyunk keresztények?

Ahogyan a hívő embert megkísérti a hitetlenség, ugyanígy a hitetlent a hit: "Mi van, ha mégis igaz?" Ha mégis Isten a szeretet Istene? Ha úgy szerette a világot, hogy Fiát adta érte? Ha annak ellenére, hogy olyan vagyok amilyen, az én örök életemet is akarja ez a Legfelsőbb Erő? Az Isten közeledése mindig kegyelem. Mindegy, hogy mikor, s milyen formában érkezik, a fontos, hogy lelkünk mélyén, szívünk közepén otthonra találjon... S, ha szállást vesz a Lélek bennünk, akkor kiderül, hogy mi "találtuk" meg az igazi Otthont.

Mert otthon lenni, megérkezni mindenki akar. Az is, aki sóvárog, de még magának sem akarja beismerni: Istennel lenni jó.


Prófétálás...

A mai nap imádsága:
Uram! ! Nem kell, hogy próféták legyünk, hogy magunk is belássuk: Ha istentelenül élünk, akkor pusztulásba sodorjuk nemcsak magunkat, de egész teremtett világodat! Add nekünk a józanság, a szeretet és erő lelkét, hogy ne csüggedjünk, hanem szüntelenül törekedjünk mindarra a jóra, amit törvényeidben elénk adtál! Ámen

Hirdesd nekik mindazt, amit megparancsoltam neked, egy szót se végy el belőle! Talán hallgatnak rá, és megtér mindenki a rossz útról...

Halálra kell ítélni ezt az embert, mert ez ellen a város ellen prófétált, ahogyan magatok is hallottátok. Jeremiás viszont ezt mondta a vezetőknek és az egész népnek: Az ÚR küldött engem, hogy a templom és a város ellen elmondjam mindazokat a prófétai igéket, amelyeket hallottatok. Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, és hallgassatok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára!
Jeremiás 26,2b és 11b-13a

"A próféták, az apostolok kora lejárt!" - mondogatja a modern felvilágosult ember, s még igaza is lehetne, ha... Ha a prófécia csakis az Isten "direkt" közlését jelentené. Ennél azonban többről van szó. Ahogyan a művészet az Isten (azaz, a Legfőbb Jó) szolgálatában, a szépségre, tisztaságra, őszinteségre küzdelmesen törekedve nyeri el méltó helyét és tekintélyét a társadalomban, hasonlóképpen a próféták is akkor töltik be hivatásukat, ha az Isten közösségmegtartó értékeire újra és újra rávilágítanak. Lelkiség nélkül nincs lelkiismeret, ahogyan próféta sincs Isten nélkül, s ha a művészet nem tükrözi indirekten sem az előremutató építőt, ha részben nem tükröződik az egész vagy nem segít el a teljesség-közeli jobb meglátásához, akkor az nem művészet, hanem céltalan magamutogatás, csupán lehetőség arra, hogy az összefüggéseket nem értő sznobok dícsérgessék önjelölt művészeiket - s így magukat is fontosnak véljék... Ugyanígy sok próféta mondogatja a "magáét" mai világunkban is, miközben nemcsak kinevezik magukat evangélistáknak, s újkori apostoloknak, de talán még el is hiszik, hogy azok. Az effajta tanításra persze mindig akad mai elegendő mennyiségű viszkető fül!

A diktatúra, legyen az politikai- vagy vallási, nemcsak az ember fizikális testét, hanem lelkét is akarja birtokolni. Az a sokszor emlegetett "gondolat-rendőrség" nem mai találmány. "Aki mást vagy másképpen gondol, az ellenség!" - ez az "igazság" vezérelte a történelmet, benne az egyházét is. S amíg lesz civilizáció, addig mindig lesznek olyanok, akik az egyéni látásukat, elképzeléseiket, politikai, társadalmi, gazdasági ötleteiket rákényszeríteni törekednek a közösségre. Aki azonban csak "magában" gondolkodik, az istentelen, hiszen a Mindenható akarata a közösség. Jézus Urunk is azt mondja "Veletek vagyok a világ végezetéig!" s nem azt, hogy "veled" vagyok...

Jeremiás lelkét égette népe vezetőinek sok-sok gonoszsága, istentelensége. Azok, akik a nép, a közösség javát, békéjét kellett volna hogy szolgálják, kapzsiságukban, bírvágyukban maguk is a békétlenség forrásaivá váltak. Csoda-e, ha mindezt látva Jeremiás nem tudott nyugton maradni? Csoda-e, ha a világ józanabb fele ma is azt mondja: "Legyen már vége a (pénz)hatalom feltétlen uralmának, s érkezzék el végre az a korszak, amikor nem a haszonleső spekulánsok érdeke a fontosabb, hanem a békétkívánó józan többség akarata: kialakítani egy olyan világot, amiben tükröződik a teremtett ember istenképűsége, azaz az Isten szeretete...



Szolgálat...

A mai nap imádsága:
Uram! Add, hogy munkámon áldás legyen, s gyenge igyekezetemet erősítsd naponta! Köszönöm, hogy velem vagy, s életemnek Tebenned békessége van. Ámen

Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta.
Jn 13,7-10

Érdekes módon a Mester földi életének "legértékesebb" utolsó "szabad perceit" azzal tölti, hogy mossa tanítványai piszkos lábait... Ahelyett, hogy visszaemlékezett volna az együtttöltött közös időre, melynek bizonyára voltak vidám pillanatai is -, ha másra nem, hát a kánai mennyegző bizonyára, ahol a vizet borrá változtatta. Mintha csak azt akarta volna közölni övéivel: a cselekvő szeretet jelenvalósága több, mint a múlt szép emlékei... Nyilvánvalóan ennek a jézusi aktusnak nem a lábhigénia volt a célja, hanem az, hogy a tanítványok egyszer, s mindenkorra jegyezzék meg, mi az, amire elhívattak -, hiszen maga a szó 'apostol' azt jelenti: küldött. Nem képviselő, nem is közbenjáró, hanem küldött, azaz feladattal megbízott.

Jézus utolsó vacsora előtti cselekedete még szavak nélkül is, több mint beszédes. A föld porában járva (ez az élet) mindenki lába bepiszkolódik, azaz nem lehet elvitatni a lábmosás (megtisztulás-megszentelődés) szükségességét. Nem a cél szentesíti az eszközt, nem is a távlatos-hangzatos vezérelvek, de még az embereknek tett 'szent' eskü sem képes szentelni, csakis egyedül a Megszentelő ÚR. Akinek az életében munkálkodik az Isten, az szentül. Annak köze van a Őhozzá! Ha Ő nem cselekszik, akkor nincs kereszténység, azaz Krisztus-követés, akkor csak izzadságszagú emberi erőlködés, szánalmas Krisztus-utánzás van...

A jó lelkű emberek szeretik a tisztaságot, a zenét, a szépet, mindazt, ami tükrözi az Isten jóságát. Nemcsak jó dolog, de igazi kiváltság is minden egyes nap - akár borús, akár napfényes reggelre ébredünk, akár telve van szívünk örömmel vagy éppen kísérti aggodalom -, hogy rácsodálkozhatunk az Életre, melynek Isten kegyelméből részesei lehetünk. Az élet "szentsége" mindig az Istent tükrözi vissza, Aki maga a Tisztaság, "s nincs benne benne fény és árnyék váltakozása" sem. Aki tisztul/szentül a JóIsten által, annak jelleme krisztusivá formálódik, s lelke odaátra, az üdvösségre készül fel...
Hogyan győzhetem le az elbátortalanodást?

A júdaiak azonban ezt mondták: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi már nem tudjuk építeni a várfalat! Nehémiás 4:4
Az elbátortalanodás gyógyítható. Ha úgy alakul, hogy elbátortalanodom, rögtön Nehémiáshoz veszem az irányt. Az ősi izraelnek ez a nagy vezetője értette, hogy az elbátortalanodásnak 4 oka lehet.
Első, hogy kimerültél. Egyszerűen elfáradtál, mint a munkások a Nehémiás 4:4-ben. Emberek vagyunk, elfáradunk. Nem égetheted a gyertyát mind a két végén. Szóval lehet, hogy ha elcsüggedsz, az nem azt jelenti, hogy változtatnod kell valamin. Egyszerűen csak pihenésre van szükséged! Néha a legszellemibb dolog, amit tehetsz az, hogy elmész és alszol egyet.
Második ok az, hogy frusztrált vagy. Nehémiás azt mondja, hogy annyi kőtörmelék volt körülöttük, hogy ez akadályozta őket a fal építésében. Vannak ilyen akadályok a te életedben is? Észrevetted, hogy valahányszor új dologba kezdesz, felgyülemlik a szemét?
Ha nem takarítod el rendszeresen a "törmeléket", akkor meg fog állítani abban, amit csinálsz. Nem kerülheted el, ezért meg kell tanulnod gyorsan felismerni ezt, és eltűntetni, hogy ne veszítsd szem elől az eredeti célt.
Harmadik ok az elcsüggedésre az lehet, hogy azt hiszed, elbuktál. Nehémiás emberei nem tudták annyira gyorsan befejzni a munkálatokat, mint tervezték, és ennek eredményeként az önbizalmuk összeomlott. Azt gondolták, "ostobaság volt azt hinnünk, hogy valaha újjá tudjuk építeni ezt a falat."
De tudod mit teszek, ha nem tudok valamit időre teljesíteni? Új célt tűzök ki magam elé. Nem adom fel. Mindenki hibázik. Mindenki csinál ostobaságokat. Szóval nem az a baj, hogy elbuktál, hanem az a fontos, hogy hogyan reagálod le a bukást.
Önsajnálatba kezdesz? Másokat hibáztatsz? Panaszkodsz, hogy ez lehetetlen? Vagy Isten akaratára koncentrálsz, és elkezdesz újra előre menni?
Végül az utolsó ok, amiért elcsüggedhetsz az, hogy megadod magad a félelemnek és ezért bátortalanodsz el. Nehémiás könyvének negyedik része arra utal, hogy azokat éri el leginkább a félelem, akik sokat vannak együtt negatív emberekkel. Ha a negatív gondolatokat ki akarod iktatni, akkor el kell távolodnod a negatív emberektől, amennyire csak tudsz.
Lehet, hogy a félelmeid miatt vagy elbátortalanodva. Talán azt mondod magadnak, "ez nem megy, ez túl nagy felelősség", vagy hogy "ezt nem érdemlem meg", esetleg tartasz attól, hogy mások megbírálnak. A félelem tönkreteszi az életed, ha hagyod. De dönthetsz úgy, hogy ellenállsz az elbátortalanodásnak. Mondd, "Istenem, segíts, hogy levegyem a tekintetem a problémákról és a körülményekről, és Terád nézzek".
Beszéljünk róla:
* A törmelék az, ami vesztegeti az idődet és energiádat, és megakadályoz abban, hogy azt tedd, amire Isten elhívott. Mi a törmelék a te életedben?
* Hogyan tudod csökkenteni a negatív dolgokat, amik elbátortalanítanak?
* Mi az a feladott cél, aminek újra figyelmet kell szentelned, hogy azt tedd, amire Isten elhívott?

Hogyan tedd rendszeressé a csendességedet


„De Isten munkáját tegyétek mindenek elé, és tegyétek, amit ő akar. Utána minden más is a tiétek lesz.” Máté 6,33


Mindenki küzd a mindennapi csendesség rendszerességével időnként. Tudd, ha te is küzdesz ezzel, hogy nem vagy egyedül!

A jó hír az, hogy egy általános problémára általános megoldások is vannak. Legközelebb, amikor azon kapod magad, hogy küzdesz, hogy csendességet tudj tartani mindennap – vagy még akkor is, ha még nem kezdtél el küzdeni ezzel – próbálj ki egy párat az alábbi megoldások közül:

1. Köss egy megállapodást. Kötelezd el magad Istennek, hogy egy bizonyos időt – még ha csak 2 percet is – mindennap Istennel töltesz az életedben. Írd le ezt a megállapodást valahová. Egy megállapodás csak egy ígéret, hogy több időt tölts Istennel minden nap – nem azért, mert mindenki más is ezt csinálja, hanem azért, mert időt akarsz tölteni Jézussal.

2. Építsd be a heti időbeosztásodba. Írd be a naptáradba, a számítógépedbe, a telefonodba, vagy akárhol tartod az időbeosztásod. Jelölj ki egy időpontot, hogy találkozz Istennel minden nap, pont úgy, mintha orvoshoz mennél, üzleti ebédre, vagy a főnököddel találkoznál.

3. Készülj fel az ördög támadásaira. Az, hogy figyelmeztetnek előre, azt jelenti, hogy fel tudsz készülni a támadásra. A sátán minden meg fog tenni, hogy távol tartson téged az Istentől töltendő idődtől. Legyél résen és készülj fel a támadásokra.

4. Csináld ezt hat hétig folyamatosan. Pszichológusok azt mondják, hogy hat hétig tart, amíg egy szokás kifejlődik: Három hétbe telik, míg az új feladathoz, vagy viselkedéshez hozzászoksz, és még három hétbe telik, míg egy biztos szokássá válik az életedben. A legtöbb ember soha nem vált sikeressé abban, hogy rendszeressé tegye a napi csendességét Istennel, mert soha nem tudta a hat hetes határt átlépni anélkül, hogy ne hagyott volna ki egy napot sem.

Egy szokás olyan, mint egy fonalgombolyag. Minden alkalommal, amikor eldobod a fonál nagy része letekeredik. Ebben az időszakban nem engedheted meg magadnak a „csak-most-az-egyszer” hozzáállást. Amikor eldobod a gombolyagot, az nem egyszer tekeredik le, hanem nagyon sokszor. Akármiért engedsz a kísértésnek, az csökkenti az akaratod, és erősíti az önfegyelem hiányát benned.

5. Támaszkodj Isteni erőre, ne az akaraterődre. Csak akkor tudsz ebben a kérdésben sikert elérni, ha Isten Lelkének erejére támaszkodsz. Kérd Istent, hogy erősítsen meg téged, és adja neked a Krisztus gondolkodását, hogy rá számíts abban, hogy segít majd neked kifejleszteni ezt a szokást. Ha csak az akaraterődre támaszkodsz, nem lesz semmi reményed, hogy következetes maradj. Jézus azt akarja, hogy tölts vele időt.

Meghalt a kereszten, hogy kapcsolatod lehessen vele. Nincs időd, hogy ne ezt csináld. Jézus azt mondja a Máté 6,33-ban, hogy „De Isten munkáját tegyétek mindenek elé, és tegyétek, amit ő akar. Utána minden más is a tiétek lesz.” Máté 6,33 Szakíts időt Istenre, és ez meg fogja változtatni az életed!

Beszéljünk róla:

- Milyen lépéseket fogsz tenni ma, hogy rendszeressé tudd tenni a csendességeidet?

- Szerinted miért kritikus a keresztényi növekedésben, hogy rendszeresen tarts csendességet Isten jelenlétében? Hogyan kapcsolódik az erre a kérdésre adott válaszod ahhoz, ahogy most tartod a csendességeidet?



Nyitott szív kell ahhoz, hogy meghalld Isten hangját


"Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak." (Lukács 8:5)

"Néha nem adunk lehetőséget Istennek arra, hogy beszéljen hozzánk. A döntésünket már meghoztuk, a szívünk kemény, és nem akarunk figyelni. A bezárt szívünk a kemény talajhoz hasonló."


A Lukács evangéliumának 8. részében Jézus a négyféle talaj példázatán keresztül mutatja be, hogyan hallhatjuk meg Isten hangját.

Jézus idejében a földműveseknek nem voltak traktoraik vagy vetőgépeik. Ha egy földműves vetni akart, fogott egy zsák magot, kiment és elszórta a földbe. Ahogy szórta, a magvak különböző típusú talajokra hullottak. A magvak attól függően fakadtak meg, növekedtek és hoztak termést, hogy milyen fajta földre estek.

Ebben a példázatban a földműves Istent jelképezi, a magvak az Ő szavait, a talaj pedig azt a négy különböző választ, amelyet adhatsz Istennek, amikor beszélni próbál hozzád.

Ha hallani akarod Isten szavát, először is gondoskodnod kell arról, hogy nyitott legyen a szíved. Késznek kell rá lenned, és buzgón akarnod kell, hogy meghalld az Ő hangját, csak így tudod befogadni azt, amit mondani akar.

Amikor Jézus a kemény talajról (az útfélről) beszélt a Lukács evangéliumának 8. részében, akkor valójában arról szólt, ahogy az ember ellenáll annak, hogy meghallja Isten szavát. Van olyan ismerősöd, aki tényleg olyan, mint egy ösvény - szűklátókörű és keményszívű? Nem számít, mit mondasz neki Istenről, úgysem figyel rád, mert ő már előre eldöntötte, hogy mi a véleménye erről.

Néha nem adunk lehetőséget Istennek arra, hogy beszéljen hozzánk. A döntésünket már meghoztuk, a szívünk kemény, és nem akarunk figyelni. A bezárt szívünk a kemény talajhoz hasonló.

Vajon mi okozza, hogy így bezárjuk az elménket? Három szellemi gát lehet:

1. Büszkeség. Úgy döntünk, hogy nincs szükségünk Isten segítségére, mert saját magunk is tudjuk kezelni a dolgainkat. Nem imádkozunk, mert a büszkeségünk azt mondja bennünk, hogy magunk is tudjuk kezelni a problémákat.

2. Félelem. Félünk attól, hogy vajon Isten mit akar mondani nekünk. Mi van, ha valami olyat kér, amit mi nem akarnánk megtenni?

3. Keserűség. Ha ragaszkodunk egy régi sérelmünkhöz, és nem akarunk megbocsátani, akkor a szívünk megkeményedik. Védekezővé válunk és ellenállunk Isten szeretetének, az Ő szavának és hangjának.

Mi a megkeményedett szív ellenszere? "Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket." (Jakab 1:21) Szabadulj meg minden szeméttől, azoktól a TV műsoroktól, filmektől, könyvektől, újságoktól, játékoktól és weboldalaktól, amelyeket nem lenne szabad beengedned az életedbe, és szelíden fogadd el Isten Igéjét.

Ebben az igeversben a kulcs kifejezés "a szelíden elfogadni". Imádkozz Istenhez és mondd ezt: "Uram, elismerem, hogy a magam módján próbáltam megoldani a dolgokat. Ez nem vezetett eredményre, ezért kész vagyok rád figyelni." Ez az első lépés.





Tedd le a csokit és vedd kézbe a Bibliát


"Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, a mi tanulságunkra szolgál. Azért írták le, hogy az Írások felbátorítsanak, türelmes kitartásra buzdítsanak bennünket, és ezáltal reménysége kapjunk. " (Róma 15:4)

Rossz hangulatban vagy? Hangulat liftre van szükséged?

Tedd le a csokitortát. Ne tarts önsajnálat-partit. Vedd kézbe inkább a Bibliát.

Az Ige áttörésére van szükséged.

Isten azért adta a Bibliát, hogy bátorítson bennünket. Felfoghatod a Bibliát hangulatlift-ként is.

A Biblia azt mondja a Róma 15:4-ben: Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, a mi tanulságunkra szolgál. Azért írták le, hogy az Írások felbátorítsanak, türelmes kitartásra buzdítsanak bennünket, és ezáltal reménysége kapjunk."

A Szentírásban mindent a mi bátorításunkra írtak. Ez egy óriási kijelentés - és igaz is! Még Isten Igéjének legkeményebb részei is azért vannak ott, hogy végtére is az életünket jó irányba terelje és bátorítson.

Ezért kell Istennel időt töltenünk minden egyes nap. Akár áhítat közben, csendességed közben, vagy személyes inspiráló idődben, de szükséged van arra, hogy egyedül Istennel legyél, olvasd az Ő szavát és beszélj hozzá.

A Biblia ezt mondja a Zsoltárok 119:114-ben: "Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédet várom, hogy megújítson." (MSG fordítás)

Ha elbátortalanodtál, elvesztetted a reménységedet, mondhatok neked egy dolgot az életedről anélkül, hogy valaha is találkoztunk volna: nem töltesz időt Isten Igéjével. Ha igen, akkor nem lennél bátortalan. Minél inkább olvasod Isten Igéjét, amikor padlón vagy, annál inkább felemel.

Úgyhogy következő alkalommal, amikor elcsüggedsz, ne kapcsold be a tévét, amikor hazaérsz. Inkább nyisd ki a Bibliádat és kezdd el olvasni. Hallgass inkább Dr. Lukácsra Dr. Phil helyett. (Dr. Phil - amerikai lelki tanácsadói tévéműsor - ford. megjegyzés)

Isten Igéjében van erő, ami meg tudja változtatni az életedet. Isten ereje van benne. Semmi más nem tudja ezt megtenni. A Biblia fog neked "igazi anyagot" adni - igazi bátorítást.

Beszéljetek róla:

* Melyek azok a dolgok, amelyeket bekapcsolsz, amikor kedvetlennek érzed magad? Azok a dolgok valóban bátorítást és reménységet nyújtanak számodra?
* Bármit be tudunk illeszteni a napirendünkbe, ha az igazán fontos nekünk. Szorítottál ki időt a napjaidban "csendes feltöltekezésre", hogy Isten meg tudjon téged újítani?