Jöjj haza Isten szeretetéhez és megbocsátásához

"Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." (Róma 8:39)

Tudtad, hogy mennyei Atyád azt szeretné, ha hazatérnél hozzá ezen a karácsonyon? Nem számít, hogy ki vagy, vagy mit tettél, vagy milyen sokáig voltál távol tőle. Isten azt mondja: azt szeretném, hogy gyere haza szeretetemhez és megbocsátásomhoz. Erről szól a karácsony.

Mi tart távol attól, hogy ezt megtedd? Mi tart távol attól, hogy hazatalálj Isten szeretetébe és megbocsátásába? A visszautasítástól való félelem.

Azt gondolhatnod: Isten nem akarhat engem ebben az állapotomban, olyan távol vagyok tőle. Olyan régóta így van ez, és oly sok rosszat követtem el, amit Ő biztos, hogy rossz szemmel néz.

Ha ezt gondolod, akkor totálisan tévedsz. Róma 8:39 azt mondja: "Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." Isten számára nem számít, hogy mit tettél, és milyen sokáig követtél el bűnöket. Ő szeret, és meg akar bocsátani neked.

De honnan tudhatod, hogy Isten szeret? Épp a karácsony a bizonyíték erre. Isten földre jött emberi formában. Jézus Krisztus azért jött, hogy megmutassa, hogy Isten mennyire szeret, és hogy minden vágya, hogy megbocsáthasson neked. A Biblia azt mondja: "Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala." (I. János 4:9)

S hogy miből derül ki, hogy igaz ez az Írás? Jézus nem maradt a jászol bölcsőben, felnőtt, és a keresztre ment értünk.

A kereszten pedig tulajdonképpen ezt mondta: inkább meghalok értetek, mintsem éljek, nélkületek — ennyire szeret az Isten. Krisztus hátrahagyta mennyei otthonát és eljött a földre, hogy megmutassa Isten szeretetét neked, és hogy kifizesse a bűneid árát, hogy elnyerhesd a megbocsátást, és hazatérhess Őhozzá.

Ez az igazi szeretet. Ez a karácsony lényege.

Karácsony: A végső mentőakció

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsoltárok 50:15.)

Nem oldhatod meg az összes problémádat te magad. Ha meg tudtad volna, mára már mind meg lenne oldva. Valószínűleg újra és újra próbálkoztál, de az, hogy mindet megold, jóval többet kíván nálad.

Egy megmentőre van szükséged. Isten megmentőt küldött nekünk a legelső karácsonykor. Minden ember a bolygón a bűn rabszolgája. A karácsonyi történet a végső mentőakció történetét mondja el. Jézus a Földre jött, hogy megszabadítson minket a bűntől, ami megkötöz.

Láthatod, hogy az életünkben vannak olyan problémák, amiket nem tudunk megoldani, bármilyen keményen is próbálkozunk, csak ha még jobban bízunk Jézusban. A Biblia mondja: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsoltárok 50:15.)

Ha bízol Jézusban, ő meg fog szabadítani téged. Megment téged, bármi is uralkodjék rajtad. Ezért jött. Mitől kellene megszabadulnod? Talán mások elvárásaitól, legyen az a hitvesedé, szüleidé, munkatársaidé vagy másé. Nem lehetsz az, akinek Isten szánt, ha csak másokért élsz.

Talán a szégyen, megbánás vagy keserűség az amitől szabadulnod kellene. Jézus azért jött, hogy megmentsen. Saját erődből nem juthatsz túl rajta.

Azonban bízhatsz Jézusban, Ő átvisz majd.

Beszéljünk róla!

* Mire van szükséged a szabadság megtapasztalásához?
* Ez a karácsonyon lehet életed legemlékezetesebb karácsonya. Imádkozz Istenhez szabadításért, bármi is legyen ami fogva tart, és fogadd el az ő kegyelmét és jóságát.

Áldozathozatal...

A mai nap imádsága:
Istenem! Szereteted csodájáért legyél áldott! Ámen


Nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, és mi is őérte, egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala.
1 Kor 8,6

Egy az Isten! - mondják sokan, félretéve az ellentéteket, melyeket a kapzsiság a hatalomvágy szült a történelem folyamán az egyházak között. Sokan vannak, akik a közeledés, az egymás megértésének igénye helyett mégis a különbségeket szajkózzák, tovább mélyítve az elkülönítő árkokat... Lelkük rajta, akik a 21. században élve sem döbbentek rá, hogy mi az Isten akarata.

Sajnos az ember ilyen, nehezen vagy egyáltalan nem tud szabadulni az igazától. Még az sem hatja meg, hogy az Igazságért az Isten felvállalta az abszurditás (inkarnáció, passió) botrányát. Létezik-e nagyobb igazság, mint a szeretet? Az az igazság, amely jogos, de földbe döngöl - nem lehet igazság! Az Isten Igazsága - bármennyire is igyekszik az ember azt anyagba gyúrni - mégis emel. A fejlődés pedig akkor igazán fejlődés, ha az feljebb juttat: magasabb erkölcsiségre, áldozatkészségre. A személyes boldogulásért még csak-csak vállalják az emberek az áldozatot - olykor esztelen mértékben is -, de a közösségért már alig. Ezért van válságban az ország, s vannak válságban a közösségek, köztük a legkisebb is, a család.

Pedig a szeretet (Jézus Krisztus) által van a mindenség. Azaz, e nélkül nincs teljesség az életünkben. A keresztelő- medencéket, -kutakat, szószékeket, sőt a bazilikák apszisát is sokáig nyolcszögletűre alakították ki, ezzel is jelezve, hogy a teremtettség a 8. napon teljesedett be, azaz húsvéthétfő hajnalán, amikor Krisztus feltámadt. A Szeretetet ugyanis nem lehet legyőzni! A feltámadás csodája pedig a testtélétellel (inkarnáció) kezdődik, amikor az Isten látható közösségbe kerül teremtményeivel. Ez a mysterium Dei, az Isten titka, amely ma is közösségeket emelő hatalmában tart embereket.

Hatalom...

A mai nap imádsága:
Uram! Hatalmat adtál kezünkbe, s ahelyett hogy élnénk általa, inkább csak visszaélünk vele... Uram, Te csodát tehetsz mindannyiunkkal, kérünk Téged, ne késlekedj irgalmaddal! Adj akaratot nekünk a jóra, hogy élhessünk végre törvényeid szerint, s tiszteljünk Téged az Élet csodáiban, s teremtményeid végre egymásra találhassanak! Ámen

Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.
Jak 4,17

Válságban van a világ... ennél banálisabb mondatot nem is mondhat manapság senki! A válság azonban elsősorban nem gazdasági, hanem lelki. A világ felelős vezetői Koppenhágában még mindig arról tárgyalnak, hogy ki mennyire gyakoroljon önfegyelmet a széndioxid-kibocsátásban... Valahogyan senki nem akar vesztesen kikerülni ebből a világméretű tanácskozásból és mindegyik állam a másiktól várja az önmérsékletet. Gyanítom, hogy a háttérben súlyos profit-érdekek húzódnak. S ha pénzről van szó, kit érdekel itt a Föld jövője? Az ember ördögi természete, hogy az utolsó lélegzetvételéig eszelősen szorongatja majd a pénzét, pedig az értékesnek hitt papirosokat egykettőre tovafújhatja egy szuper-tornádó azok kezéből is, akik a pénz-hatalmukban bíztak...

Akiknek pénzük, hatalmuk van, de nem tesznek semmit - legfeljebb "a fölöslegükből, maguk előtt kürtöltetve adakoznak" - azért, hogy igazságosabb, hogy jobb legyen a világ, hogy tiszta energiához jusson az emberiség, azok abban reménykednek, hogy a világ továbbra is abban a kerékvágásban halad, amiben eddig. Pedig nem fog... Napenergia, szélenergia - már ezekből is többezerszeresét lehetne előállítani a világ teljes energia-szükségletének. Ehelyett mindenki a maga lobbyját egyengeti: ki az atomét, ki a biodízelét... (Ez utóbbi is micsoda őrület! Százmilliók éheznek, s kenyérrevaló helyett dízelolajnak-valót termelnek a földeken... S ezt még helyénvalónak is tartják!)

Persze ne legyünk naívak! Az emberiség többezeréves történelme mindvégig egymás kiszorításáról/leigázásáról/kihasználásáról szólt - most miért változna ez meg egy-két év alatt? S tényleg, mi kell hogy történjen ahhoz, hogy végre rádöbbenjen az ember, hogy egy vérből teremtetett? Világméretű katasztrófa? ...Amilyen bűnös az ember, azaz öntörvényű, makacs és kapzsi, még ez sem billentené se hatalomvágyából, se birtoklási ösztöneinek kötözöttségéből.

Jakab apostol világosan beszél: Aki tehetné a jót, de nem teszi - bűne az annak. Azaz elválasztja magát az Istentől. De nemcsak Tőle, elválasztja magát a közösségtől is, amibe teremtetett. Isten amikor bölcsen megteremtette a világot, bizonyára alaposan megfontolta, milyen törvények tartsák azt egybe, s nem "elhamarkodottan" formálta a világmindenséget olyanra, amilyenre... A teremtéstörténetben is azt olvashatjuk, hogy az ÚRIsten azt mondta művére: "Íme igen jó!" Akkor miért is változtatná meg törvényeit? Mert jobbat talált volna ki azóta? Aligha... Ha oktalan teremtménye pusztulásba sodorja önmagát, akkor az nem az Isten bűne lesz, csakis az emberé, s míg Istennek hatalma van arra, hogy "új eget, s új földet teremtsen" - eladdig nekünk csak ez az egy Földünk van...

Isten törvényeinek meglátásáért.

A mai nap imádsága:
Uram! Oly sokszor botorkálok magam választott utaimon. Kérlek vezess vissza ösvényedre, hogy igéd mécsesénél hamarabb észrevegyem a köveket, s kevesebbszer üssem meg lábamat! Ámen


Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.
Róma 13,12

Száguldó világban élünk. Szaladunk-futunk nappal és éjszaka is. Ahogyan az autópályákon éjjel sincs megállás, úgy az életben sincs - mindig mozgásban vagyunk. Kivilágítatlan gépjárművel belevágni a sötét éjbe, meglehetősen kockázatos. Néhányan mégis megteszik - mert "menni kell"... pedig ilyenkor létszükséglet a világítás. Ha gyalog megyünk, elég egy gyertya pislákoló fénye, ha gyorsabban, akkor már nem elég a gyertya, komolyabb fényforrás kell. Sokan vakmerőségükért az életükkel fizetnek...

Úgy látszik, az emberek nagy része nem veszi komolyan az élet realitásait. Felkészültnek lenni, tudni, ismerni a az utat és a törvényeket nem intellektuális luxus, hanem az életbenmaradás és a célbajutás egyszeregye. A "sötétség cselekedetei" kifejezés azt az állapotot jelzi, amikor még nem tudja valaki, mi az élete értelme és célja, azaz minek is jött ő erre a világra. A válaszkeresés bonyolultsága abban is tükröződik, hogy a választ nem lehet sem gyorsan megkapni, sem könnyen rátalálni. Mindennek ára van, a kérdések feltevésének is. Ez legtöbbször az idő, amelyből oly kevés van. Csak idővel, néha nagyon hoszzú idő elteltével tudjuk magunknak megfogalmazni életünk kérdését, s ha végre kimondjuk, akkor megszólal bennünk a Hang... Választ kaptunk. Személyünkre szabottat, nyugalmat árasztót, békességet teremtőt.

Innentől kezdve tudjuk, mit jelent a Fény az életben, mit kapok a Fénytől naponta, azaz kicsoda az Isten valójában. Életünk mindennapjai változnak így meg. Ha nem éget a kínzó kérdés, mert Válaszom van, akkor tudom élni az életemet úgy, ahogyan azt Isten többé-kevésbé látni szeretné. Tökéletes nem leszek, mert nem is lehetek. Idő és tér, kívánságok és körülmények sokszor kaledeiszkóposan tükrözik életemet... bármennyire is szeretnénk, a valóság megragadása csak pillanatokra lehetséges. Ha villanásszerűen, jelzésértékűen megtörténik az életünkben, akkor tudnunk kell, ez a kegyelem pillanata volt! Tudni, érezni egy pillanatra, hogy velünk az Isten, olyan erőt kölcsönöz, mely jó ideig elűzi félelmeinket. Tudni és érezni, hogy nem tévúton rohanunk, hanem Felé közelítünk - a bölcsesség maga.

Közösségeink...

URam! Add, hogy rajtam keresztül is épülhessen Egyházad, itt is, most is! Ámen


Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban! És kérlelt bennünket.
ApCsel 16,14-15


Bár Lídia az ókorban élt, igen hasonlít a ma élő nőkhöz. Az igeszakaszból megtudhatjuk, hogy Lídia egy nagyon elfoglalt, üzletasszony volt, de mégis időt szakított az ÚR tanítására. Személye azért is érdekes, mert ő az első európai keresztyén... Már ez a tény sokat mondhat el! A Krisztus tanítását megérteni, felfogni sokkal szerteágazóbb - ma úgy mondhatnók többdimenzionális -, mint ahogyan azt egy férfiember el tudja képzelni. A vallás soha nem képzelhető el spirituális nyitottság nélkül - s tény: ebből bizony több van a nőkben, mint a férfiakban(!) -, ha pedig egy vallásban ez nem hangsúlyos, akkor az a vallás inkább ideológiához fog hasonlítani. Azt pedig jól tudjuk, hogy mindenféle "izmus" mindig az egoizmusból táplálkozik...

Manapság, amikor mindent a szexualitással reklámoznak - ez az esetek többségében a női -, megkopott a nőiesség többi lényeges vonása. Az erotika, szexus, az esztétika mellett számos olyan tulajdonsága van az "igazi"nőnek, melyek szinte predesztinálják a többsíkú probléma-megoldásra. A férfi-lélek igen szeret, s tud is egy valamire koncentrálni, de a dolgok egyszerre, párhuzamosan történnek a természetben, s nem szigorú ok-okozati egymásutániságban. Éppen ezért a női (meg)látásmód természetesebb, s ezért effektívebb, mint a férfiak problémamegközelítése. Ezért a 21. szászadban a nők "sikerre van ítélve"... s ez a férfitársadalom számára - melynek tagjai között már most is sok a megkopott identitású -, igen komoly, egyre erősödő kihívást jelent...

Európa tehát nőkön/Lídiákon keresztül lett keresztény, most pedig férfiakon/Achmedeken keresztül iszlamizálódik... A fogyasztásba-degenerálódott európai "keresztények" majd akkor fognak csak feleszmélni, amikor már késő lesz, de legalább tudatosan élhetik majd meg, hogy mit is veszítettek keresztény kultúrájuk elvetésével! (Félreértés ne essék, nem az iszlám magas-kultúra ellen szólok, annak nagy értékelője vagyok, sőt nem mulasztok el lehetőséget, hogy elmondjam mindenütt: azt, hogy a keresztények ott tartanak társadalomban, intézményrendszerben, ahol tartanak, az bizony elképzelhetetlen lenne, ha az iszlám kultúra nem őrzi, s adja tovább a kora-keresztény felismeréseket!) Annyi bizonyos, hogy jelen társadalmunk már nem képzelhető el a nők aktív jelenléte nélkül, a vulgáris iszlám nézet szerint azonban, a nő hatalma csak a négy falon belül érvényesülhet..

Jézus Egyházának a túl-, illetve továbbélése tehát nagymértékben a nőkön fog múlni, de meg merem kockáztatni a kijelentést: "Lehetséges, hogy rajtuk áll vagy bukik az egész keresztény jövőnk!" Ugyanis az anyákon múlik, hogy milyen férfiakat tudnak nevelni a fiaikból, s apákon múlik, mennyire képesek segíteni feleségeiket, hogy lányaikból ne csak nőket, hanem egy egész generációt neveljenek...

A nő - teremtettségbeli adottságai okán - közösségteremtő. A férfi uralkodni akar, de többnyire nem tud, még önmagán sem. Ezért nem az lesz a kérdés, vajon jól prédikál-e a pap, hanem az, tud-e közösséget nemcsak vezetni, de létrehozni is. Hitünk szerint a SzentlélekÚRIsten az, aki létre hívja és meg is tartja az Egyházat, de együttmunkálkodni a Lélekkel csak az tud, aki szívét úgy megnyitotta, mint Lídia...

Önvizsgálat...

A mai nap imádsága:

URam! Fordíts vissza magadhoz, hogy békében, harmóniában éljek önmagammal, s a világgal! Ámen



Megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
Zsolt 38,19

"Bűnös, gyarló emberek vagyunk!" - sóhajtunk fel így olykor, amikor szívesen relativizálnánk ballépésünket, mert nagyon vágyunk a felmentést kereső, s végül megnyugtató mondatokra. A hívő, napi imádságaiban önvizsgálatot tartó ember jól tudja, hogy a bűn nem csak a rossz megcselekvését jelenti, de a jónak az elmulasztását is. Ha lehetőség van a jó megtételére, s azt elmulasztjuk, bizony az fáj. A hiány már csak ilyen: szenvedést okoz. Annak is, aki szenvedi a hiányt, s annak is, aki enyhíteni tudná, de mégsem tette, s ez később lelkiismeret furdalást okoz neki.

Sajnos manapság egy olyan világban élünk, amikor az embereket sikerült úgy elszigetelni egymástól, hogy akik tehetnék a jót, azok sem teszik, mert: Ki tudja, mit hoz a holnap? Jobb inkább tartalékolni a rossz napokra... Mi lesz ugyanis, ha nem tudom megtartani azt az életszínvonalamat, amit megszoktam? Az emberek nagyobb része ugyanis életminőségét kizárólagosan egzisztenciális biztonságában látja, s nem abban, hogy a JóIsten gondot visel majd a holnapban, s a holnaputánban is... Csak amikor egy betegség, baleset vagy valamilyen veszteség alapvető életminőség-romlást okoz, akkor derül ki, hogy bizony messze többet ér egy biztató mosoly, egy kedves szó, a lélek fájdalmát enyhítő simogatás, mint azok a dolgok, amiket megemészt a moly a rozsda vagy a tolvajok ellopják...

Bánkódni azon, amin változtatni úgysem tudunk - nem sok értelme van. Ahogyan tanulni kell a kérést - büszke teremtés az ember, még a JóIstentől is elvárja, hogy "akkor is adjon, ha nem kérem" (Weöres) -, ugyanígy meg kell tanulni az elfogadást és az elengedést is. Aki megvallja vétkeit, bűneit, az az ember nemhogy nem gyenge, hanem rendkívül erős, hiszen megvan benne az akarat a változtatásra. Nagyon sokan éveket várnak egy-egy kicsinyke lépés megtételére is, pedig olykor egy-egy szó kimondása, megvallása a másik felé, valóságos "dimenzió-váltással" ér fel...

"Jobbnak lenni a holnapban, mint a mában!" - olyan életprogram ez, aminél nincs szebb, örömetadóbb, s kiteljesítőbb. Bánkódni az elkövetett életvezetési hibáinkon csak addig érdemes, amíg nem találtuk meg a jóvátételhez vezető utat. Rendezetten élni a magunk világát, szeretetteljes, szelíd életünkkel felhívni mások figyelmét az Isten jó rendjére "isteni" dolog - nem is megy, nem is sikerülhet másképpen, csak Vele...

Szavahihetőség...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne csak szavaim, de életem is tükrözze akaratodat! Ámen


Isten a tanúm, hogy beszédünk nálatok nem volt "igen" és "nem"... Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. .
2 Kor 1, 18 és 20

"Isten a tanúm" - kezdi védekezését Pál. Valaki megkérdezheti: miért érdekli az apostolt a sok-sok kritika? Ha tiszta a lelkiismerete, ahogyan írja is, hogy az, miért megy bele látszólag értelmetlen védekezésbe? Pál, a pogányok apostola, a nagy misszionárius, miért tartja ennyire fontosnak, hogy még utazási terveit is megmagyarázza néhány rosszindulatú embernek? Nem méltóságon aluli ez?

A tét nem az apostol sértett önérzetének esetleges helyreállítása, vagy elégtétel az őt ért igazságtalanságért. Ha az apostol valóban megbízhatatlan, könnyelmű, szavahihetetlen, akkor az általa hirdetett üzenet is elveszti hitelességét. Pál azonban az evangélium "érdekében" védekezik, Jézus Krisztus ügyéért harcol. Látszólag magyarázkodik, látszólag kisstílű dolgokkal van itt elfoglalva, de valójában a Jézus Krisztus evangéliuma a tét. Pál tudja: a szavahihetőség, az egyenesség, a tiszta szándékok a mindennapi dolgokban összefüggésben állnak a Jézus Krisztusban végbemenő örök dolgokkal. Nem mondhatja: én az evangélium kozmikus üzenetének hirdetésével vagyok megbízva, ezért mit számít, hogy az apró dolgokban mennyire vagyok szavahihető...

Ez a szavahihetőség kihívása a keresztyén ember életében. Mert ha tetszik, ha nem, tanúk vagyunk. Ha az életünk Krisztusé, őt hordozzuk, az ő követei vagyunk. Ha a mi igenünk nem, és a nemünk igen, hiába valljuk meg Krisztust. Ha szánkkal igent mondunk rá, viselkedésünkkel (szavahihetőségünkkel) nemet, eltakarjuk az emberek elől az ÚRIstent... Ha családi, iskolai, vagy munkahelyi ügyeinkben, konfliktusainkban mást mondunk, mint, amit gondolunk, úgy akarunk elérni valamit, hogy a másik azt ne lássa, a manipuláció bűnébe estünk... Hányan hiszik még mindig, hogy a kegyes hazugság nem hazugság!

A mindennapi apró manipulációk, csúsztatások, elhallgatások, az "igen-is-meg-nem-is"-ek mennyit ártanak nem csak a Krisztus ügyének, de mindenek előtt a hiteltelen embernek, magának. Aki ugyanis nem következetes, akinek az életét nem az Istenre kimondott határozott igenek, s a bűnre kimondott elkötelezett nemek alakítják, annak nem csak szavahihetősége forog kockán, de életében nincs meg az a REND sem, ami nélkül nincs békessége a léleknek. Márpedig a lélek békessége, a megelégedettség a keresztény(krisztuskövető) élet egyik legnagyobb jutalma...

Útjaink...

A mai nap imádsága:

Uram! Utaidat ismertesd meg velem, hogy járhassam azokat akaratod szerint! Ámen

Mert nem akarunk uralkodni a ti hiteteken,
hanem munkatársai vagyunk örömötöknek...
.2 Kor 1,24

"One way is Jesus!" (Egy út van: Jézus!) - olvashatjuk sokféle kitűzőn, pólón... S jóllehet ahány ember, legkevesebb annyiféle istenelképzelés létezik, a fenti rövid mondatnak az igazságtartalma megkérdőjelezhetetlen. Bár ilyet kijelenteni veszélyes lehet manapság, hiszen pluralitás ide, tolerancia oda - hamar szélsőségesnek ítélheti meg a világ az ilyen "rajongókat" ...Micsoda dolog, hogy csak Jézus és senki más? Ez beleavatkozás a másik meggyőződésébe, világlátáába, s végül is uralkodás a másik hitén.

Tény, hogy a kereszténység története a hitharcok története is. Bár a sokszínűségnek otthont adó Egyetemes Egyház egységet mutat kifelé, az igazság az, hogy a dogmák eléggé behatárolják a vélemény-szabadságot. A harmadik évezred elejére mindenki komoly ökumenikus együttmunkálkodást jósolt, s lám ennek az ellenkezője látszik érvényesülni. Bizony felerősödött a "másnézetűek" hangja, s ha csak egy út létezik, akkor miért van mégis több mint harmincezer keresztény felekezet?

Aki megérti a szavakat, az tudja, hogy, nem Jézus az egyetlen út, hanem a jézusi út az egyetlen, a járható út. Az Isten felől nézve az egyetlen út Jézus, de felőlünk, az embervilágból nézve a jézusi utakat látunk: Vannak ugyanis olyanok, akiket Isten természetben megnyilvánuló tökéletessége tesz hívővé, másokat a gondviselő jósága vonz. Megint mások a jézusi tisztaságot tartják legfőbb kapocsnak, s vannak Jézus keresztje alatt igen sokan, akik a szenvedés isteni misztériumát teszik meg elsődleges oknak, amiért életük Isten felé fordult.

Amikor valaki azt mondja "Jézus", akkor nyilvánvalóan a Szeretetre gondol. A mai világban azonban, amikor a szeretetet is "magyarázni" kell, hogy az mi fán terem... akkor a "Jézus-fogalomnak" még kisebb a kommunikációs ereje. Sokan képtelenek a párbeszédre, mert a szeretetből fakadó kommunikációs flexibilitást hitvallásuk feladásának élik meg. Így aztán marad a Jézus-szógombócokkal valéó dobálódzás. Ők ugyanis úgy gondolják, hogy a másik embernek kell megérteniük az ő terminológiájukat, s nem fordítva...

Aki azonban valóban jézuskövető, az mindig látja a Célt is, nemcsak az adott problémát. Ha Jézus is a tanítványai megnemértettségén tájékozódott volna, akkor már rögtön az elején "feladta" volna, hiszen az Isten országából vajmi keveset értett meg ez a vegyes, tanítványi társaság... Jézus apostolai évek múltán is azon vitatkoztak, hogy ki ülhet majd Jézus mellett az örökkévalóságban, sőt rendre azon spekuláltak, hogy mi lesz az ő jutalmuk, mert Jézust követték. Teljesen elfelejjtették, hogy nem ők választották Jézust, hanem Ő hívta őket meg apostolul...

A GYŐZŐK KORONÁJÁT VISELJÜK

       
  "Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál." (Jel 2:11)
 

  Az idézett szavak - "akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek" - az ígéretek után újból elhangzanak, és ez nagy jelentőséggel bír Isten gyermekei számára. A mi örök érdekünk az, hogy ismerjük és megértsük, mit mond a Szentlélek a gyülekezeteknek. Gondosan kell kutatnunk a világosság és ismeret után, hogy tudatlanok ne maradjunk afelől, amit Isten parancsolt és ígért az ő drága Szavában. Lelkünk üdvéről vagy elkárhozásunkról van szó, és a legnagyobb őszinteséggel kell megkérdeznünk: "Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?" A legjobb esetben is rövid az élet, és szükséges, hogy ezt a rövid életünket Isten törvényeivel, mely egyúttal a Világegyetem törvénye is, összhangban éljük. Szükséges, hogy halló fülekkel és értő szívvel rendelkezzünk, hogy megértsük, amit a Lélek a gyülekezeteknek mond.
  Az Isten angyalai sem jutnak annál magasabb ismeretre, mint hogy megtudhatják Isten akaratát; de legnagyobb gyönyörűségük az, hogy teljesítik a mennyei Atya általuk felismert tökéletes akaratát. Az elbukott embernek megvan az az előjoga, hogy Isten akarata tekintetében élő értelemre tegyen szert. Amíg próbaidőnk tart, értelmi képességeinket a leghasznosabb munkára kell használnunk, hogy a lehető legtöbbet kihozhassuk magunkból. Amikor igyekszünk az értelem minél magasabb fokát elérni, éreznünk kell Istentől való függőségünket, mert kegyelme nélkül nem lennénk képesek maradandó eredményeket elérni. Krisztus kegyelme által válhatunk győzőkké, az Ő vérének érdeme által kerülhetünk azoknak sorába, akiknek nevét nem törlik ki az élet könyvéből.
  Akik elérik a végső győzelmet, azoknak élete párhuzamosan halad Isten életével, és a győzőnek koronáját viselik. Amikor ilyen nagy és örök jutalom vár reánk, a pályát kitartással kell megfutnunk, és hitünk szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra tekintenünk. (Signs of the Times, 1891. június 15.)

A hit öröme

    
     Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek.
     Filippi levél 4, 4.
    

     Az öröm a hit gyümölcse. Ahol nincs hit, ott Isten puszta említésére megriad, visszaretten és elkeseredik a szív. Sőt merő ellenséges gyűlölet támad az ilyen szívben Istennel szemben. A lelkiismeret vétkesnek ítéli, viszont Isten irgalmában nem remélhet, mert jól tudja, hogy gyűlöli és keményen megtorolja a bűnt. Istenben való örömről beszélni az ilyen szívnek annyi, mintha a vizet arra akarnám rábeszélni, hogy lobbanjon lángra. Meg kell ahhoz igazulni, hogy valaki örülhessen az Úrban. Ez a levél nem is bűnösöknek, hanem szenteknek szól. A bűnösnek először azt kell megmondani, hogy miként szabadulhat meg a bűnétől, hogy juthat kegyelmes Istenhez. Ha aztán rossz lelkiismeretétől megszabadult, az öröm magától jön. Nos, az evangéliom éppen azt ígéri, hogy Krisztus magára veszi bűneinket. Ezzel a hittel gyönyörűség Istenre gondolni. Szívünk Istennél harag helyett kegyelmet érez s büntetéstől való félelem helyett teljes bizodalommal van hozzá, mivel a Krisztusban ilyen véghetetlen irgalmasságot gyakorolt. Ebből a hitből aztán szeretet, öröm, béke és hálaének fakad. Az ember szívbéli gyönyörűségét leli Istenben, - szerető, kegyelmes Atyjában. Íme, erről az örömről beszél Pál apostol: Ezért nevezi az Úrban való örömnek.

    

          Keresztyének, örvendezzünk,
          Szívvel-szájjal zengedezzünk;
          Ének szárnya égig menjen,
          Öröm van ma földön, mennyen!

A próbatételek nem roppantják össze életünket

?Megőrzi minden csontját, egy sem törik el közülük" (Zsolt 34,21).

   Ez az ígéret az előző versből következően ( a szövegösszefüggés alapján) a sok bántást elszenvedni kénytelen igaz emberhez szól: ?Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr!" Megsebesíthetik a bőrén, vagy még mélyebben is, de nagyobb baja nem eshet, a csontja nem törik el.

   Nagy vigasztalás ez Isten szenvedő gyermekeinek. Olyan vigasztalás, amelyet én is bátran elfogadok, hiszen mind ez ideig nem tett bennem semmi nagy kárt a sokféle próbatétel. Nem vesztettem el sem hitemet, sem reménységemet, sem szeretetemet. Sőt, egyre több erőt és képességet nyertem. Gazdagabb lettem ismeretben, tapasztalatokban, türelemben, állhatatosságban, mint amilyen a próbatételek előtt voltam. Még az örömet sem veszítettem el. Számos ütés nyomát viselem, betegség, gyász, levertség, rágalmazás és ellenállás sebesítettek meg, de a sebek begyógyultak, és csontom egy sem tört el. Ennek az okát nem is nagyon kell keresnem. Ha bízunk az Úrban, Ő megőrzi minden csontunkat, és ha csontjaink az Ő védelme alatt állnak, biztosak lehetünk, hogy nem is fog eltörni egy sem.
   Jöjj, én lelkem, ne szomorkodjál! Tudom, fáj, hogy megsebesültél, de lásd, a csontod nem tört össze. Tűrd a nehézségeket és engedd át a félelmet azoknak, akik nem bíznak Istenben.

MÉRőEDÉNY

"Az, ami kijön, mérőedény. És ímé egy kerek óndarab repül, és ül egy asszony a mérőedény közepén." Zakariás 5,6-7

A biblia képekben beszél nekünk, hogy jobban megértsük. Az új kép egy mérőedény. Isten itt a világot méri. A mérőedény a világon mindenütt egyforma. Amint megnézzük, egy asszony ül benne. Azt mondja az Ige: "Ez az istentelenség." Ez a világ egy istentelen világ. Talán boldogan mondod: az nem vagyok. Majd meglátod, hogy az vagy. Úgy számolsz Vele, hogy ő van? Nem istentelenül folyt le az életed? Személy ő neked? Amikor imádkoztál, vártad, hogy ő meghallgat? Isten a leghatalmasabb, legszeretőbb. Mentél-e Hozzá azzal a bizalommal, hogy ha senki nem szeret, ő igen? ő megért engem. A mérőedényben egy asszony ül. Egy óndarab repül, ráteszik a mérőedény szájára. Nem látszik az istentelenség. Lehet, te sem látod. Vajon most, hogy Isten felemelte a követ, látod? A mérő-edény téged mér. Nem találtatsz könnyűnek? Nem úgy van, hogy amit hitnek neveztél, nem volt az? Nem vártál tőle igazán semmit. Könnyen túlléptél a bűneiden. Elmúlt - nem érdekes. A két angyal viszi a mérőedényt Sineár földjére. Ez az a hely, ahol Bábel tornyát építették, és Isten összezavarta a nyelvüket. A kultúra, az emberi tudomány, a technika fölfelé épül. Repül, üzen az ember a világ egyik részéből a másikba. Épül az antikrisztus világa. Aztán egyszer csak összedől minden, amit az ember épített. Egyetlen nyelv van, amit mindenki megért: a Szentlélek nyelve. Még kegyelmi időben élünk, karácsonyt várunk. Ha nem születik Jézus, nincs kereszt, nincs bocsánat. Hívd be Jézust az életedbe, hogy legyen védelmeződ!

Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-e, amit a szél hajtogat?

Máté 11,7

Uram!

Aki Isten követségében jár, annak helyt kell állania az üzenetért, melyet Isten rábízott. Még akkor is, ha vihart arat miatta. Amikor Keresztelő Jánost fogságba vetették, riadt sokaság állt körülötted. Az egyháztörténet sok hasonló helyzetet ismer. Ma is ilyen riadtságnak vagyok a szemtanúja. A vihar lökések idején a legtöbb ember ösztönösen menekülésre gondol. Fejetlenség és hangzavar támad. Tanácsok hangzanak el: hallgatni kell és félrehúzódni! A korlátlan lelki szabadság szépséges álmáról le kell mondani. Így némul el sokfelé az Ige, és kiosztatlanul maradnak a szentségek. Elkallódás indul meg. Akik felhőtlen égbolt alatt szívesen melegítették meg lelküket az evangélium verőfényében, Isten országáért küzdelmet vállalni nem mernek. Szeretnek ugyan téged, de jobban szeretik a saját nyugalmukat.

Uram!

Jánost örök példának adod. Bizonyságtévő szava félreérthetetlen volt. Riadt tanítványaidba ez a példa bátorságot öntött. Ezt kérem mai tanítványaid számára is. Magamnak is.

Uram! Add, hogy odafigyelhessek arra, hogy te odafigyelsz rám!

Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld,
szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!

Vigadozva járuljatok színe elé!
Tudjátok meg: az Úr az Isten!
Ő alkotott minket, az övéi vagyunk,
népe és legelőjének nyája vagyunk.
Menjetek be kapuin hálaénekkel,
udvaraiba dicséretekkel!
Adjatok hálát őnéki,
áldjátok az ő nevét!
Mert jó az Úr, örökké tart szeretete,
és hűsége nemzedékről nemzedékre.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön örökké. Ámen.

Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld, szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel! (Zsolt 100)

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.

(Zsolt 139,9-10)

Sokszor el akarunk menekülni az emberek elől. Elegünk van abból, hogy belelátnak az életünkbe, mintha minden egyes mozdulatunkat figyelnék. Bármit is teszünk vagy mondunk, nem maradhat titokban. Össze vagyunk zsúfolva a többi emberrel, és emiatt jobban bele is beszélnek abba, amit a saját belső ügyünknek érzünk, és időnként ez nagyon idegesítő lehet. Olyankor szeretnénk valahogy eltűnni a szürke tömegben, vagy elfutni valahova nagyon messzire. Erdőbe, pusztába, bárhová, csak ne vegyenek körül kíváncsi szemek és akadékoskodó szavak.
Időnként talán Istennel is lehetünk hasonlóan. Ha fel tudjuk mérni azt, hogy ő mindent lát, és mindent tud, akkor ez nagyon riasztóvá válhat. Kétségbeesetten próbálunk tenni valamit, hogy megőrizhessük a magánszféránkat. Nyomasztó, hogy minden apró szerencsétlenkedésünket ismeri. De bármilyen elkeseredetten küzdünk, hamar rá kell jönnünk, hogy nem tehetünk semmit. Bárhogy is próbálnánk elrejtőzni, teljesen reménytelen vállalkozás. Hiszen Isten valóban mindent lát. De rá kell ébrednünk ezek után arra, hogy Isten nem azért tud mindent, hogy kárörvendően gúnyolhasson minket a mindennapi nyomorúságaink miatt. Rohangálásunk, önzésünk, képmutatásunk közben csak szelíden figyel ránk. Félelem helyett nagy öröm lehet az, hogy van valaki, aki egészen ismer minket, aki előtt nem kell titkolóznunk, a szokott szerepeinket játszanunk. Ezért nem is kell előle menekülnünk.

Benne marad meg és fenn is minden. Pál is így mondja: Minden őbenne áll fenn. Nagyszerű szó az, hogy "fenntart". Nem űz-hajt, lármát se csap, hanem csendben tart, s úgy élvezteti szelíd jóságát. (Luther)

Édes Jézus hozzád vágyom. Mondd meg nékem, hol talállak? Ó, csak el ne veszítselek, Téged mindig közelemben tudjalak. Ó, mentsváram, vidámíts meg! Hadd öleljelek át téged boldogan!

 Ó, szent és nagy Isten Nálad keresek szüntelen vigaszt és segítséget! Ha majd földi pályád véget ér és elvágyódsz a mennyei hajlékba, Akkor megállod a próbát hűséggel. Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Ó Jézus, csak téged szeretlek örökké! Boldog vagy, ha szív és lélek, hő szeretettel értem lángol. Ó ez a szó már most kiszakítja szívem Babilon fogságából! Szívembe rejtem áhítattal. (J. S. Bach: 32. kantáta 1; 4 tétel)

Istenem! Köszönöm neked, hogy te mindig velem vagy. Akkor is, ha éppen nem érzem így. Köszönöm azt is, hogy tudsz mindenről, ami én vagyok, és mégsem vetsz meg. Add, hogy csendben megérezhessem azt, hogy minden napom előtted zajlik le. Segíts, hogy én is hasonlóan, vádaskodás nélkül tudjam szemlélni a körülöttem levő világot. Ámen.

A közbenjáró

    Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Jézus Krisztus.             — 1Timótheus 2,5.
Az ember elveszett állapota elkerülhetetlenné tette a meg-testesülést — az ember szellemileg halottá lett, és nem tudott Istenhez közeledni. Az istenség emberben való megtestesülésével Isten gondoskodott valakiről, aki megállhat, mint az ember közbenjárója. Egyrészről egyenlő Istennel, másrészről pedig egyesült az emberrel. Ez a valaki képes vállalni a felelősséget az ember felségárulásáért, és ki tudja elégíteni az igazságosság követelményeit, ezáltal áthidalván a szakadékot Isten és ember között.
Isten az embert a saját képére teremtette, és csak kevéssel tette kisebbé Önmagánál. Mivelhogy az ember annyira hasonló Istenhez; ez tette lehetővé, hogy Isten és az ember örökre egyesüljön egy személyben!
Amikor a Krisztus emberré lett és fizikai testet öltött a megtestesülés során, ez örökre szólt. Ily módon, a megtestesülés folytán, van ma egy Istenember a mennyben, az Atya jobbján. Lehetővé vált, hogy Isten és az ember egyesüljön!
Isten ebben a mi emberi testünkben lakozhat, Isten belehelyezheti az Ő életét és természetét a mi szellemünkbe. Ez történik meg az újjászületéskor. A szellemi halál kitöröltetik a szellemünkből, és Isten odaadja az embernek az Ő életét!

Az elrejtett élet most

A ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is megjelentek ővele együtt dicsőségben.
(Kol 3, 3-4)

Ebben az életben itt még rejtve van az, ami a legjobb. Az igazi keresztyéneket sokszor teljesen félreértik, bolondnak vagy képmutatónak tartják. „A világ nem ismer minket" - mondja az apostol. Nem olvasható le a hívő ember arcáról, hogy Isten gyermeke. Egyszer majd másként lesz ez. Akkor Isten és Jézus neve ragyog majd a homlokukon. A belső élet előtör és nyilvánvaló lesz a rejtett dicsőség a megdicsőült testben. - Kérdezd meg magadtól: Van nekem is ilyen rejtett életem? - Sokaknál csak külső forma a kegyesség. Talán kegyeskedő módon beszélnek, de csak fecsegők, imádságuk is csak az ajkukon van. Hallgatják Isten Igéjét, de olyanok mint az automaták. Hiányzik a szív vonzalma, a bűntől való igazi elfordulás, a rejtett irtózat minden közönséges és tisztátalan dologtól, az igazi fájdalom a gonosszal szemben való engedékenység miatt. Hiányzik a szív igazi vágyódása, hogy mindig tisztább és szentebb legyen, egyre jobban hasonlítson őhozzá. - Az igazi hívő keresztyének rejtett közösségben élnek az Úrral. Életük belsőleg összenőtt Jézussal. Nem nélkülözhetik a vele való találkozást, szüntelen feltekintenek Urukra. Mindent elébe tesznek, ami éri őket: fájdalmukat, örömüket hozzá viszik.

Sokakban a kegyes külső földi törekvéseket és gondolkozást takar. Az igazi keresztyén ember gondolkozása mennyei. Isten Igéjének hatalmas gondolatai foglalkoztatják őket, és az üdvösség tényein elmélkednek. Gondolataiknak rejtett mozgása nem hiú, álmodozó, egészségtelen elkalandozás. Bengel, Isten egyik hűséges szolgája vallotta, hogy már gyermekkorában valami nagyon fontos változás ment végbe lelkében. - Ez a rejtett élet lesz egykor nyilvánvaló. Jézus tanítványai ne törekedjenek arra, hogy ezt a kincsüket a világ elé teregessék. Amennyire fontos megvallani az igazságot, olyan elvetni való és veszélyes, ha személyes belső élményeinket kiteregetjük és saját jótetteinket kikürtöljük. - Ahol nincs semmi, ott a dicsőségben sem lesz semmi nyilvánvalóvá. Rettenetes és megdöbbentő csalódás lesz majd, ha az ilyen lelkek belső üressége felszínre kerül és akkor kiderül, hogy egész életükben olyannak képzelték magukat, amilyenek soha nem voltak. - Legyen az életünk elrejtve Istenben!

?Az irgalmas szemű ember megáldatik...?

(Péld. 22:9)

?A világ szeretetre vágyik. Rászorul Isten népének imáira és segítségére. Arra van szüksége, hogy Krisztus követőinek életéből felismerhesse Krisztust. Isten népének pedig szüksége van lehetőségekre, hogy gyakorolhassa a szeretetet, hogy hathatóssá váljanak imái, és hogy az isteni mintához hasonló jellem fejlődjék ki bennünk. Isten azért helyezte közénk a szegényeket, a szerencsétleneket, a betegeket és a szenvedőket, hogy megadja ezeket a lehetőségeket... Az Úr a mi közreműködésünk nélkül is elvégezhetné munkáját. Nem függ a pénzünktől, az időnktől vagy a tevékenységünktől. A gyülekezet azonban nagyon értékes a szemében... Azt szeretné, ha nem lenne rajta sem szeplő, sem ránc, se semmi efféle... Ezért nyújt lehetőségeket, hogy fáradozzunk érte, s ezt úgy fogadja, mint az iránta való szeretetünk és hűségünk zálogát.

Az Úr a szegények és szenvedők életén keresztül vizsgál bennünket, és az a célja, hogy megmutassa nekünk is, hogy mi lakik a szívünkben. Nem hanyagolhatjuk el a könyörület munkálását anélkül, hogy magunkat is veszedelembe ne sodornánk... Úgy kell beírnunk a lelkiismeretünkbe, mintha vastollal vésnénk a sziklába: aki semmibe veszi a könyörületet, a szánalmat és az igazságos tetteket, aki elhanyagolja a szegényeket és a szenvedőket, akinek rideg és udvariatlan a viselkedése, az kizárja Isten közreműködését a saját jelleme munkálásából... Ha csak magunknak szerzünk és tartunk meg mindent, akkor ez a saját lelkünk elszegényedéséhez vezet.?

(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 562?563. l.)

MI A LEGFONTOSABB?

"Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre, hanem hogy kardot" (ang. ford.) (Mt 10,34).

Ne legyen soha részvét benned az iránt, aki arra a következtetésre akar késztetni, hogy Isten keményszívű. Isten sokkal gyengédebb, mint ahogy elképzelni tudnánk. Újra meg újra lehetőséget ad nekünk arra, hogy durvaságunkra kimutathassa gyengédségét. Ha valaki nem tud eljutni Istenhez, ez azért van, mert valami rejtegetett dolgát nem akarja odaadni Istennek. Mondja ugyan: "Elismerem, hogy rosszat tettem, de eszembe sincs odaadni azt". Lehetetlen az ilyen esetben részvéttel lennünk. Mélyre kell hatolnunk, míg rátalálunk az evangéliummal szembeni ellenkezés és neheztelés gyökerére. Sok ember kéri Isten áldását, de nem akarja elviselni, ami elevenébe vág.

Ha Istennek veled is így kellett tennie, akkor neked, mint az ő szolgájának, kíméletlenül állhatatosnak kell lenned ezen a téren. Vágj bele mélyen a gyökérig, különben nem lesz gyógyulás. Úgy vésd be elméjükbe Isten üzenetét, hogy ne tudjanak elmenekülni előle, alkalmazzák magukra. Közelítsd meg őket ott, ahol vannak, míg rá nem ébrednek, mi hiányzik nekik, aztán állítsd szembe életükkel Jézus Krisztus mértékét. Ezt mondják majd: "Soha nem lehetünk ilyenek." - Akkor vésd beléjük: "Jézus Krisztus mondja: ilyennek kell lennetek." - "De hogy lehetünk ilyenek?" "Nem lehettek addig, amíg meg nem nyeritek a Szent Szellemet" (Lk 11,13).

Fel kell ébresztenünk a szükségérzetet, mielőtt szó lehetne arról, hogyan segíthet rajtuk az evangélium. Emberek ezrei Isten nélkül is boldognak érzik magukat ezen a világon. "De ha boldog és igaz voltam addig is, akkor miért jött Jézus egyáltalán?" Mert ez a fajta boldogság és békesség rossz talajon termett. Jézus Krisztus eljött, hogy kardélre hányja mindazt a békességet, ami nem a vele való személyes kapcsolatra épült.

Ne elégedj meg a második legjobbal

Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást (türelmet) szerez.

– Jakab 1:2-3

 Bevallom, nem könnyű lelkesedni a megpróbáltatásokért. De a miatt vajon izgatott tudsz-e lenni, hogy mindenben teljes elégségben legyél, semmit sem nélkülözve? Nos, Isten Igéje szerint, ha a megpróbáltatásokat a türelmed fejlesztésére használod, akkor pontosan ide fogsz eljutni.

Tudod, a türelem, a kitartás nem az, aminek gondolod. Nem azt jelenti, hogy csendesen meg kell elégednünk a második legjobbal. Nem azt jelenti, hogy szelíden kell tűrnünk, hogy az ördög leigázzon.

Nem. A kitartás egy erőteljes szó. Az újszövetségi jelentése, szó szerint a görögből fordítva, így szól: „következetesen állandónak maradni, vagy állandóan ugyanúgy maradni, nem tekintve azt, hogy mi történik”.

Ahhoz, hogy megértsd, milyen óriási erő van ebben, fel kell ismerned, hogy a türelem, a kitartás magának Istennek az egyik legfontosabb tulajdonsága. A Biblia szerint Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Gondolkozz el ezen egy percre. Ha valakit senki és semmi nem tud megváltoztatni, az rendkívül erős ember, nem? Nyilvánvalóan Isten ilyen erős.

De tudod mit? Te is az vagy!

A Szent Szellem benned munkálkodó ereje által te is ilyen lehetsz minden nap, nem számít, mi történik. Ha Isten Igéjébe helyezed a bizalmadat, és türelmes, kitartó vagy, akkor nem fog számítani, mi történik. Soha többé nem kell megelégedned a győzelemnél kevesebbel.

Hát emiatt már igazán izgatottak lehetünk!

Igei olvasmány:  2 Timótheus 3:10-17

Adj tizedet Istennek a jövedelmedből!

„Hozzátok be… az egész tizedet…” (Malakiás 3:10)

Akár ószövetségi törvénynek tekinted a tizedfizetést, akár újszövetségi igazságnak, egy dolog biztos: ha Istennek adod a jövedelmed első tizedét, ez azt mutatja, hogy Ő az első az életedben. Azoknak, akik gyakorolják a tizedfizetést, Isten két dolgot ígér:

1) Áldását. Isten azt mondja: „Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok” (Malakiás 3:10). Egy farmernak, aki hűségesen fizette a tizedet, jól ment, míg mások körülötte alig tudtak megélni. Amikor egyik szomszédja megkérdezte: „Mi a titkod?”, ő így felelt: „Nincs ebben semmi titok. Én csak belelapátolom Isten ládájába, ő meg visszalapátolja az enyémbe. Csakhogy Istennek nagyobb lapátja van!” A tizedadás által Isten üzlettársa leszel. Gondolj csak bele, mit jelenthet Isten áldása az üzleti életed, a családod, a szolgálatod vagy a jövőd vonatkozásában – a lehetőségeid végeláthatatlanok!

2) Védelmét. „Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban…” (Malakiás 3:11). „Mi ez a sáska?” – kérdezed. Bármi, ami elnyeli az áldásaidat. A mosógép egy hónapon belül már harmadszor romlik el. A gyerekek újra meg újra betegek, és folyton orvoshoz kell vinni őket. Az autód sebességváltója épp a garancia lejárta után egy nappal romlik el. Az egyik héber szó a tizedre a „charam”, ami azt jelenti: „elpusztításra megjelölve”. A tizeded szó szerint erővé válik Isten kezében az ellenség munkáinak a lerombolására. Ez védőfalat von köréd. „Isten a pénzemet akarja?” – kérdezed. Nem! Ő a hiányaidat kéri! Azt akarja, hogy áldás és védelem alatt legyél életed minden napján.

Hogyan kezeld a kísértést?

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek…” (Jakab 4:7)

Amikor jön a kísértés, emlékezz erre a hét dologra: 1) Soha ne mondd, hogy „soha”! Sosem leszel annyira szellemi ember, hogy teljesen immúnis lennél. De: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). 2) Ismerd fel, hogy akár az utolsó fordulóban is elbukhatsz! Az, hogy eddig még nem szúrtad el, nem jelenti azt, hogy nem is fogod. A sátán az időzítés mestere, és különösebben nincs miért sietnie. 3) Ismerd be, hogy mi az, ami alapvetően irányít! Szent Ágoston mondta: „Semmi sem tudja olyan biztosan földre kényszeríteni egy férfi lelkét, mint az asszonyi simogatás”. A tested erős hatalom, ha elkényezteted, mindig többet akar majd. 4) Értsd meg, hogy felelősséggel tartozol! A bűn egy döntés. Ha úgy döntesz, hogy visszaélsz Isten kegyelmével, akkor ennek meg fogod fizetni az árát; akár most, akár később. „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galata 6:7). 5) Nem egy tehetetlen báb vagy. Lehet, hogy nem tudod megváltoztatni a múltban történteket, de a döntésed, Isten kegyelmével megerősítve, meg fogja határozni a jelenedet és a jövődet. 6) Ha vétkeztél is, még van remény. Isten megbocsát, és újra használni fog. Jézus azt mondta Péternek: „… könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lukács 22:32). 7) Maradj biztonságban Isten közelében! „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7).

Megpróbáltatások

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek.” (Jakab 1:2)
Jakab azt írja: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez… hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül” (Jakab 1:2-4). Péternél ezt olvassuk: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket” (1Péter 4:12). Mindenkire várnak megpróbáltatások, egyetlen ember sem kerülheti el ezeket. Amikor túljutunk az egyiken, nagy valószínűséggel már egy következő jön szembe velünk. Ezért nem azt írja Jakab, hogy „ha…”, hanem azt: „amikor…”.
Figyeld meg:
1) A megpróbáltatásoknak sokféle formája van. Érhetnek fizikai, érzelmi, anyagi és kapcsolati próbák; ezek nem egy kaptafára készülnek. Vannak sokkolóak, mint például egy szerettünk váratlan elvesztése; mások inkább hosszan elhúzódóak, mint egy csúnya válás vagy egy hosszan tartó betegség. Vannak nyilvánosság előtt lezajlók, míg mások csak belül okoznak szenvedést. Vannak, amiket magunknak köszönhetünk, vannak, amik mások hibáiból adódnak; és vannak olyanok is, amiknek semmi közük az emberi gyarlóságokhoz.
2) A megpróbáltatások a hitet teszik próbára. A megpróbáltatások visszavisznek az alapokhoz, és emlékeztetnek minket a helyes értékrendre. Egy bibliatanító mondta: „Nehéz megpróbáltatások alatt… visszatérek ahhoz, amiben igazán hiszek… az olyan alap dolgokhoz, mint az imádság és az Istenre támaszkodás… és csendben várok Istenre. A megpróbáltatások… arra kényszerítenek, hogy visszatérjünk hitünk alapjaihoz, így zajlik le a finomítás nélkülözhetetlen folyamata.”
3) A megpróbáltatások megérlelnek. Amikor szenvedések érnek, hajlamosak vagyunk gyors kiutat keresni. Ne tegyük! A megpróbáltatások éppen azért vannak, hogy általuk „tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül”. Ha hagyod, hogy a megpróbáltatások elvégezzék munkájukat, végül erősebb leszel.