Fontos, hogy megértsd Isten szeretetét

"Mert Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz, ne vesszen el, hanem örök élete legyen." (János 3:16 NLT fordítás)

Isten annyira szeret téged, hogy elküldte Jézust a szeretet üzenetével egy "szeretet-küldetésre". A Biblia nem azt mondja, hogy Istennél van a szeretet, hanem azt mondja, hogy Isten maga a szeretet. A szeretet az Ő természete, Isten maga a szeretet.
Isten alkotta az egész univerzumot, Ő formálta ezt a bolygót, Ő teremtette az egész emberiséget. Aztán megteremtett téged, mert szeret.
Úgy is lehetne fogalmazni, hogy te azért élsz, mert Isten megteremtett téged mint szeretetének a megnyilvánulását. Isten azért alkotott, hogy Ő szeretni tudjon, és hogy te is szeretni tudd Őt. Isten irántad való szeretete az oka annak, hogy most dobog a szíved és lélegzel.
Isten jó híre számodra az, hogy Ő ugyanúgy szeret a jó napjaidon, mint amikor rossz napod van. Akkor is szeret téged, amikor érzed a szeretetét, és akkor is, amikor nem. Ő szeret téged - akár azt gondolod, hogy megérdemled a szeretetét, akár azt, hogy nem.
Nem tudsz olyat tenni, ami Istent megakadályozhatná abban, hogy szeressen téged. Megpróbálhatod ugyan, de ez nem fog sikerülni – ugyanis az Ő szeretete a jelleméből fakad, és nem attól függ, hogy mit teszel, mit mondasz, vagy hogyan érzel.
Isten annyira szeret téged, hogy az egyszülött Fiát, Jézust küldte a világba, „hogy aki hisz, ne vesszen el, hanem örök élete legyen." (János 3:16 NLT ford. )
Amikor Jézus a kereszten kinyújtotta a kezeit, ezt mondta: „Ennyire szeretlek! Annyira, hogy az már fájdalmat okoz. Annyira szeretlek, hogy meg fogok halni érted, hogy ne kelljen majd nélküled élnem.”
Isten szeretete minden emberi tudáson túlmutat, és nehéz bármelyikünk számára is megragadni, hogy milyen széles, hosszú, magas és mély Istennek a szeretete közülünk minden egyes ember iránt. (Efezus 3:17-19).
Beszéljetek róla:
- Melyik olyan tettedet tudod megnevezni, aminek fényében még nehezebb elhinni azt, hogy Isten még ennek ellenére is szeret téged?
- Mennyire fontos szerinted megérteni Isten szeretetét, különösen a rossz vagy nehéz napjaidon?

Hálás legyél, ne sajnálkozz

"Jobb megelégedni azzal, amid van, mint állandóan valami mást kívánni." (Prédikátor 6:9b, GN fordítás)

Örülnünk kell annak, amink van, hogy le tudjuk győzni az irigységet. Ahelyett, hogy arra figyelnél, amid nincs, hálásnak kellene lenned azért, amid van. "Akarom" listád elhalványul összehasonlítva felismeréseddel, mely szerint az, amivel már most rendelkezel, több, mint elég.

Túl gyakran gondolkozunk így: "Ez megvan, de ha több lenne, akkor boldogabb lennék." Ez pont nem igaz. Arra neveltek bennünket, hogy legyünk elégedetlenek, de nem kell ilyennek lennünk, ha arra összpontosítunk, hogy milyen sok jó dologgal már rendelkezünk.

Ez azt jelenti, hogy többé már sosem lesz nehéz más emberek sikereit kezelni? Természetesen nem jelenti ezt! Időről időre figyelnünk kell erre. Valójában az emberi természetünk mindig meg fogja kérdezni tőlünk: "Miért kapott az az ember előléptetést, amikor én nem kaptam?" vagy: "Hogy lehet az, hogy ők már az esküvőt szervezik, én pedig még mindig egyedül vagyok?" vagy: "Miért van az, hogy ők Európában mennek, nekem pedig fogszabályozóra kell költenem a pénzemet?"

Engedjétek meg, hogy tisztázzam ezt! Az irigység nem egyenlő azzal, hogy vannak vágyaink, álmaink, törekvéseink. Lehetnek vágyaink, álmaink, céljaink anélkül, hogy irigyek lennénk másokra. Az irigység az, amikor bosszús vagy olyanokra, akik már rendelkeznek olyan dolgokkal, amelyekkel te is szeretnél rendelkezni, amit szeretnél elérni. Az irigység az, amikor úgy érzed, nem lehetsz boldog addig, amíg meg nem szerzed azokat a dolgokat.

Az irigység egy mítoszon alapul: többet kell birtokolnom ahhoz, hogy boldog legyek!

Beszéljétek meg!

Légy hálás azért, aki vagy és amid van. Ahelyett, hogy panaszkodnál, emlékezz arra, hogy minden ajándék! Hogyan fogja megváltoztatni az életedet a következő részlet a Szentírásból: "Nem ugy van-é, hogy minden, amid van, és minden, ami vagy, az tisztán Isten ajándéka? Akkor mi értelme van ennek az összehasonlítgatásnak és versengésnek? Mindenetek megvan, amire szükségetek van!" (1 Kor. 4:7-8, MSG fordítás)
Írd le: "Már most többel rendelkezem, mint amit megérdemlek!" Beszélgess ennek az állításnak a jelentéséről egy barátoddal.
Az irigység ezt kérdezi: "Miért neki?" A hála ezt kérdezi: "Miért nekem?" Melyik kérdést vagy hajlamos feltenni?

Jézus megszabadít a félelmeidtől

"…én, az ÚR. De az a vér jel lesz házaitokon, amelyekben ti laktok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és tirajtatok nem lesz pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét." (2 Mózes 12:12-13.)

Van egy második kehely is a zsidó húsvéti vacsorában: ez a csapások kelyhe. Ez egyben egy emlékeztető Istentől, hogy meg fog szabadítani minket a félelmeink fogságából.

Emlékszel annak a történetére, hogy szabadult meg Izráel népe a fogságból? Mózes valahol a sivatag mélyen terelgette a juhokat, amikor Isten megjelent neki, és azt mondta: "Te fogod megmenteni a népemet."

Imádkozz Isten jóindulatáért!

„Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.” (Példabeszédek 3:4)
Ahhoz, hogy el tudd végezni az Istentől rád bízott feladatot, szükséged van Isten jóindulatára! Hogyan jutott el József az egyszerű fogolytól a börtönparancsnok-helyettesi posztig? „…az Úr Józseffel volt… és kedveltté tette a börtönparancsnok előtt… az Úr Józseffel volt, és eredményessé tette az Úr, amihez hozzáfogott” (1Mózes 39:21-23). Miért választott Ahasvérós király egy Eszter nevű zsidó rabszolgalányt, és tette őt királynévá? Mert Eszter „… minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét. Ezért az ő fejére tette a királyi koronát, és királynévá tette…” (Eszter 2:17). Hogyan lett Sámuelből, a templomszolgából egy nemzet prófétája? „…Sámuel pedig folytonosan növekedék, és kedves volt mind az Úr, mind az emberek előtt” (1Sámuel 2:26 Károli). Mi volt ezekben a kiváltságos emberekben a közös vonás?
Először, hogy megtették a tőlük telhető legtöbbet. Kitűntek azzal a tehetséggel, amit Istentől kaptak, és amikor eljött az ideje, Isten előléptette őket. Másodszor: mások érdekeit helyezték előtérbe. Dávid szolgálta Saul királyt, pedig ő kegyetlen főnök volt. Ruth dolgozott azért, hogy özvegy anyósát eltarthassa, míg Naomi másik menye, Orpá csak saját magára gondolt. Harmadszor, tanítható lelkületük volt, és keresték a vezetést, útmutatást. Isten úgy válaszolt Ruth kívánságára, hogy a legmegfelelőbb tanítót, Naomit adta mellé, és Boázt, a legjobb főnököt, és azt is elintézte, hogy épp a megfelelő mezőre menjen (Ruth 2:2-3). Isten jótetszése által összeköttetésbe kerülsz a megfelelő emberekkel, és ez juttat el a megfelelő helyre is. Amikor azon a területen dolgozol, amit Isten választott számodra, akkor áldásokat fogsz nyerni. Nem, nem fogsz mentesülni a megpróbáltatásoktól, de sikeres leszel abban, amire elhívást kaptál.



Isten jóindulatának munkálkodását láthatjuk, ha megvizsgáljuk József életét. „De Izráel [Jákób] Józsefet minden fiánál jobban szerette… tarka ruhát csináltatott neki. Amikor testvérei látták, hogy apjuk jobban szereti őt minden testvérénél… meggyűlölték… Egyszer József álmot álmodott, elmondta testvéreinek, és emiatt még jobban meggyűlölték” (1Mózes 37:3-5). Figyelj meg két dolgot ebben a történetben! Először: Isten jóindulata ajándék, nem jutalom; nem azért jár, mert jobb vagy a többieknél. Soha ne mentegetőzz azért, mert Isten áldásai szemmel láthatók életedben, de ne is tekintsd őket a felsőbbrendűség jelvényének. Pál megkérdezi: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Korinthus 4:7). A válasz: semmi! Tartsd ezt észben, és élj hálás életet! Másodszor: Isten jótetszése szerint járni nagy bölcsességet igényel. József testvérei ezt mondták: „Nézzétek, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg… Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” (1Mózes 37:18-20). Nagy hiba megosztani az álmaidat azokkal, akik nem képesek értékelni. A szemed előtt talán örülni fognak veled, de titokban neheztelni fognak rád. A tékozló fiú bátyját nem zaklatta fel, hogy öccse éhezett messze idegenben egy disznóvályú mellett. Ő azzal nem tudott megbirkózni, amikor ünnepelték a hazatérőt. Saul király örült, amikor Dávid legyőzte Góliátot. De nem tudta kezelni, amikor az emberek azt mondták: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (1Sámuel 18:7). Jézus erős szavakkal illette ezt a magatartást: „Ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé…” (Máté 7:6 NKJV). Légy hát bölcs, és csak akkor szólj, ha eljött az ideje, Isten tetszését keresd, és akkor jóindulatában fogod élni az életed.



Isten meg tudja mutatni neked jóindulatát a legszokatlanabb helyzetekben, sőt olyan emberek által is, akikről ezt teljesen valószínűtlennek tartanád. József útja Egyiptom kormányzóságáig igazságtalan vádakon és börtönbe vettetésen át vezetett. Eléggé esélytelennek tűnik, hogy egy elítélt bűnözőből a következő miniszterelnök legyen – hacsak nem Isten írja a történetet, mint ahogy Józsefnél is. „Megharagudott azért a fáraó a két főemberre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre. Őrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Józsefet fogva tartották.” (1Mózes 40:2-3). Amíg a börtönben voltak, József megfejtette mindkét ember álmát, és mindkét esetben megtörtént az, amit mondott. Így vált ismertté József tehetsége. Később a fáraót rossz álom kínozta, amelyet senki sem tudott megfejteni, de a főpohárnok emlékezett Józsefre, és beszélt róla a fáraónak. Ekkor József megfejtette a fáraó álmát, segített felkészülni az éhínség hét esztendejére, a fáraó pedig ezt azzal jutalmazta, hogy Józsefet tette maga után második emberré az országban. Végül József álma mégis valóra vált. Figyeld meg, kiket használt ennek érdekében Isten: egy péket, és egy pohárnokot. Lelki értelemben szólva: Isten fel tud használni pékeket arra, hogy megáldjon, mert ők tudják, milyen hozzávalókra van szükség a sütemény készítéséhez. Használnak hozzá sok mindent, például sót, lisztet, sütőport, mely külön-külön talán nem finom, de a végeredmény nagyon is ízletes. Isten tud használni pohárnokokat, mert ők tudják, hogyan kell valamit éppen idejében kinyitni. Érted már a lényeget? Tartsd nyitva elméd, maradj érzékeny Istenre, mert ő a legszokatlanabb helyzetekben és a legvalószínűtlenebb embereken keresztül is meg fogja mutatni jóindulatát.

Krisztus feltámadása – és a tiéd!

„… hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt…” (1Thesszalonika 4:14)
A feltámadás azt jelenti, hogy a holtak felkelnek a sírból. A legtöbb vallás tanít a hallhatatlanságról, de csupán a keresztyénség tanítja a test feltámadását. „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt” (1Thesszalonika 4:14). Jób, akinek minden gyermeke egyetlen napon halt meg tragikus módon, azt kérdezi: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” (Jób 14:14). Mi is ezt kérdezzük, amikor a halál elragad valakit, akit szeretünk. Isten olyan választ adott Jóbnak, és nekünk is, ami felszárítja könnyeinket, meggyógyítja összetört szívünket, és figyelmünket valami nagyobbra irányítja, mint múlandó életünk és annak gondjai: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek.” (Jób 19:25-27). Legközelebb, amikor egy pillangót látsz repülni, állj meg, és emlékeztesd magad erre: „Ez az én jövőm is!” Nem számít, milyen szépen öltözteted fel tested, még legjobb formájában is csak egy hernyó az. Ám amikor kiemelkedik a halál gubójából, és felemelkedik, hogy az Úrral találkozzon a levegőben, akkor már az Ő szépségét fogja hordozni, rá fog hasonlítani. „…először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thesszalonika 4:16-18).

ROKONOK VAGY KITASZÍTOTTAK?

„Ezért hagyja el a férfi az apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez…” (Máté 19:5)
Órákig tartó veszekedés után egy házaspár néma csöndben autózott. Hirtelen egy tanyaudvar m,ellett haladtak el, ami tele volt öszvérekkel és szamarakkal. A férj gúnyosan megkérdezte: „A rokonaid?” A feleség így válaszolt: „Igen, anyósomék részéről.”
A házasság Isten ötlete volt, és jó ötlet. A házasságról beszélve Jézus ezt mondta: „Ezért hagyja el a férfi az apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté” (Máté 19:5). A házasságban „két ember társaság, három pedig tömeg!” Íme tehát az anyósok és apósok tízparancsolata: 1) Szeresd, tiszteld, becsüld a házaspárt! 2) Biztosíts nekik függetlenséget, állj ellen a késztetésnek, hogy „jobb módszert” akarj nekik mutatni! 3) Légy méltányos, és ne kritizáld őket, mert a kritika olyan, mint a bumeráng! „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek” (Máté 7:2). 4) Ne keress hibákat! „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté 7:1). Ne csapj le minden egyes tévedésükre, hacsak nem akarod, hogy veled is így bánjanak! 5) Ne élj vissza vendégszeretetükkel, és mindig telefonálj, mielőtt megjelensz náluk! „Ritkán tedd lábadat embertársad házába, mert megsokallja, és meggyűlöl” (Példabeszédek 25:17). 6) Ne várd el, hogy túl gyakran látogassanak! 7) Tartóztasd magad a kéretlen tanácsoktól! „Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti” (Példabeszédek 29:11). 8) Ne beszélj arról, hogy mennyire szeretnél már unokát, hacsak nincsenek már úton! 9) Tartsd tiszteletben lakberendezési ízlésüket, még akkor is, ha különbözik a tiédtől! 10) Imádkozz értük minden nap! Ha olyan rokon vagy, aki nem akar kitaszított lenni, élj a tízparancsolat szerint!

Vigyázz a szívedre!

„Ügyeljetek arra… hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon…” (Zsidók 12:15)
A „gondosan ügyelni” kifejezés, amit itt olvasunk, a görög „episzkopeó” szóból ered, ami azt jelenti: felügyel, felvigyáz, ellenőriz (főnévi alakja az episzkoposz, ebből ered a „püspök” szavunk). Tehát te vagy a „felelős megbízott” a szívedért. Minden nap figyelned kell, irányítanod kell, és helyre kell igazítanod mindazt, ami benne történik. Nem hibáztathatsz másokat a rossz hozzáállásodért, a megbántottságért és a meg nem bocsátásért. Te vagy a felelős! Ha valaki megbánt, rajtad múlik, hagyod-e, hogy a keserűség gyökeret verjen benned. Nem irányíthatod azt, amit más emberek tesznek, de Isten nem is ezt fogja számon kérni rajtad, hanem a „bensődet” – azt a részedet, melyet te irányíthatsz. Neked kell döntened arról, hogy a bosszúság haraggá, a harag gyűlöletté, a gyűlölet bosszúállássá válik-e, vagy nem. A Biblia azt írja: „Ügyeljetek arra…, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15). A kertekben azért szaporodnak el a gyomok, mert a kertész nem tépte ki őket idejében. Ha a kertedet elborítják a gyomok, nem mondhatod: „Nem tudom, hogyan történhetett ez!”. Ha „gondosan ügyelsz”, akkor látni fogod, amikor beköltöznek. Az egyetlen módja annak, hogy megszabadulj azoktól a gyomoktól, melyeket az ellenség akar elvetni az életedbe, ha gondosan figyelemmel kíséred szíved állapotát. Ha fájdalmas, bántó helyzettel kell szembenézned, ne engedd, hogy a rossz hozzáállás gyökeret verjen, és romlott gyümölcsöt hozzon. Kérd inkább Isten segítségét, hogy a pusztító hatású gondolatok helyére a kegyelem és a megbocsátás kerüljön azok iránt, akik ártottak neked. A Biblia azt mondja: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23).

Élet..

A mai nap imádsága:

URam! Megengedted, hogy megszülessek erre a világra, s tanítasz benne, hogy felelősséget vállaljak magamért, s hordozzak másokért. Add, hogy minden dolgomban megnyilvánuljon szereteted, aminek továbbadására hívtál el engem is! Ámen

   

Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.

Zsolt 145,4

Csak idő kérdése, hogy mikor döbbenünk rá: az életben nincs nagyobb ajándék, mint maga az Élet... Részt venni az Életben, megélni a létezést, számtalan módon lehetséges, de a legegyszerűbb és legkívánatosabb módja: a közösség. Általánosságban megélhetjük emberségünket az össztársadalmi nagyban, "globálisan" is, de az igazán intenzíven, s lelket kiteljesítően csak a kisközösségben lehetséges megtapasztalni mi is az élet valójában: emelődés, növekedés, gyarapodás.

Az élet ritmusát az Isten adja, mert rendelt(!) ideje van mindennek: a tanulásnak és munkának, szerelemnek, családalapításnak. Az Életnek világátfogó isteni ritmusa van, s aki ettől eltér, az diszharmóniát tapasztal. A harmóniára törekvő ember éppen ezért nem zárja ki életéből a JóIstent, hiszen meg van győződve arról, hogy az élet minőségét egyedül az Élet URa képes garantálni. Aki felvállalja a Gondviselésbe vetett hit bizonyos értelemben véve "hiper-naivitását", az többször és intenzívebben éli át: Isten közöttünk, bennünk van, s általunk, rajtunk keresztül is tovább adja, szórja, sugározza szeretetét.

Aki Istent dicsőíti - munkával, imádsággal -azaz testben és lélekben kinyilvánítja Isten "istenségét" az boldogul, az boldoggá válik. A boldogság nem más, mint kiegyenlítődés, egybefonódása viharos emberi természetünknek az isteni békességgel. Ilyenkor vagyunk (meg)elégedettek önmagunkkal, világgal, sorsunkkal, ilyenkor sóhajtunk fel vagy egyszerűen csak gondoljuk: "Élni jó!"

Élni tényleg jó, amikor nem terhel minket semmilyen fogyatkozás, szenvedés, hiány, veszteség. Élni jó, ha nem uralkodik rajtunk a bűn, ha nem terhelnek mulasztások, ha őszintén szerethetünk, s ha feltétel nélkül szeretnek minket. Nincs szebb annál, amikor mindent adhatunk, s mindent elfogadhatunk, amikor átéljük, hogy az Élet nem más, mint ajándék.

Tudatosan munkálni az adás és kapás harmóniáját - magasabb életminőséget jelent! Bolond az, aki mindig csak kapni akar, de az is elvéti a célt, aki mindig csak adni akar. Az élet adás és elfogadás! Egymásrautaltságunk a közösségben nem sorscsapás, hanem lehetőség az emberi találkozásokra. Széppé, értelmessé ugyanis ezek a találkozások teszik az életünket, amikor férjként, feleségként, anyaként vagy apaként, igaz barátként vagy barátnőként egyik istenteremtette ember találkozik a másik istenteremtette emberrel... Áldás pedig az, ha ebben a találkozásban nem feledkeznek meg Teremtőjükről sem, s közösen hálát is adnak az élet nagy csodájáért...

Isten-ismeretért...

A mai nap imádsága:

Urunk! Sokszor bolyongunk céltalanul, mert azt gondoljuk Nélküled is megtalálhatjuk életünk kérdéseire a válaszokat. Kérünk Téged, vigasztalj meg minket gondviseléseddel, hogy lelkünk nyugalmat találjon! Ámen

Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 1 Jn 4,12

Sok-sok mindent nem látunk a világban, pedig azok a valóság részei és alapvetően befolyásolják-alakítják életünket. A gyermekévek gondtalansága után - ahogyan szemünk nyiladozik a világra - legkésőbb kamasz-, tinédzser-korunk határán, megtanultuk a "Kis hercegből": "Jól csak a szívével lát az ember". Ennek ellenére felnőtt életünk folyamán hozunk egy-két olyan döntést, amit nem kellett volna - jóllehet a szívünkre hallgattunk, amikor kimondtuk az adott igent vagy nemet... Hol hibáztunk? Mégsem láthatjuk jól a valóságot szívünkkel sem? Ha jól, ha tisztán akarjuk látni a részleteket is, megtisztítjuk a szemüvegünket... ha látni akarjuk az igazságot, akkor a szívünket kell "kitisztítanunk", hogy belássuk: A végső igazság maga az Isten.

Felfogni a végesnek - maga teremtményi korlátozottságában - a Végtelent; egész életre szóló feladat. Perfekciót, színről-színre látást csak életünk után, reménységeink szerint majd csak "akkor és ott" tapasztalhatunk, ha egyáltalán lesz még tér és idő, mert az a világ egy egészen más világ... Amíg esendőségünkben itt létezünk, addig is szeretnénk azonban valamit megélni a teljességből. Ennek egyetlen befogható dimenziója van: a szeretet. Ennek okán helyes János apostol gnosztikus-filozófiai magasságokban is helytálló kijelentése: "ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk".

Az Ő szeretete nélkül nincs rend az életünkben, mert "nincs egy igaz sem Őelőtte". Esendőek, gyarlók, bűnösök vagyunk - még ha ezek a fogalmak manapság nem is képezik hétköznapi életünk aktív szókincsét - jelentéstartalmukkal a valóságra mutatnak rá. Naponta találkozunk rokonaink és ismerőseink, barátaink vagy munkatársaink között olyanokkal, akik életvezetési butaságokkal, olykor kijavíthatatlannak tűnő bal-, mellé- és/vagy félre-lépésekkel torzítják önnön életük alakulását. Ilyenkor biztatást mondani, kapaszkodót adni csak akkor lehet, ha Istenre hangolódik vigasztaló és vigasztalásra vágyó. Isten megújító csodája, hogy butaságaink ellenére Ő Velünk van, s a rosszból is a előhozza a jót. A kegyelem az, hogy néhány korrekciót Isten átvállal az életünkben, s ezért nagyon hálásaknak kell(ene) lennünk. Hálánkat leginkább úgy fejezhetjük ki, hogy engedelmeskedünk szeretetének, s mielőtt nagyot lépünk - amennyire csak lehet - a lábunk elé nézünk...

Isten világa...

A mai nap imádsága:

Uram! Felfoghatatlan világodból engedd megismernem a lényegest! Add, hogy szerethessek a Tőled kapott tálentumaimmal, túlcsorduló mértékkel! Ámen

   

Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön,
a láthatók és a láthatatlanok...
Kol 1,16a

Ismeretelméleti tény, hogy amit ismerünk a világból (mikro- és makrokozmosz) az alig egy százaléka a megismerhető teremtettségnek. Mintegy négy százalékban tudjuk, mi az, amit még tudni szeretnénk, de sajnos 95%-ban még azt sem tudjuk, hogy mi az, amit tudni szeretnénk... Boldog egyszerűsége a világnak! Amikor tudni vélték: a menny odafönt, s a pokol idelent található... Ha valaki a mai relativizált világunkban kor-szerűen akar nyilatkozni a nemlátható világról, akkor rögvest dimenziókkal, terekkel és kozmikus erőkkel és rezgésekkel "dobálódzik"... Hiába azonban minden nyelvi huncutkodás, az Isten, s az Ő világa titok(zatos) marad.

Ugyanakkor az ember - véges léte ellenére - szeretné megérteni, megfogalmazni az őt körülvevő, a benne rejlő végtelennek tűnő világot. Ahogyan az élet dolgait is csak felületesen ismerjük, mégis teljes intenzitással éljük a magunk módján, ugyanígy szeretnénk valami megfoghatót, megérthetőt is birtokolni abból a világból, aminek reménységünk szerint egyszer majd részeseivé válhatunk. Cselekedetekből vagy hit által? A nyomorúságosan rövid 70-80 cseresznyeérésnyi-létbe-zárt, válaszkereső ember hajlik erre is, meg arra is - erről szól az egyháztörténelem - s ahol nagyobb bizonyossággal sejti a megoldást, oda "voksol".

A keresztények számára a Mindenség fókuszpontja Krisztus maga. A kezdet és a vég, mindenek alfája és ómegája. A krisztológia (Krisztus-tan, a Krisztusról szóló tudomány) nem know-howja a JóIstennek, amit ha licenszel az ember, akkor triumfáló, szenvedésmentes, boldog élete lesz, hanem: Misztérium, az Isten Szeretetének Titka. Ez pedig olyan nagy, hogy birtokolni nem képes egyetlen Egyház sem, és semmiféle dogmatika nem alkalmas rá, hogy átlátható táblázatokba szoríthatná...

Amit látunk és tapasztalunk, arról teszünk bizonyságot, de a hitben felnőtt ember soha nem keveri össze a valós tapasztalásait a valószerűtlen vágyaival. Ha Isten mennyei (láthatatlan) világáról beszél, gondolkodik, akkor igyekszik azt nem emberi - földi törvények szerinti - okoskodással tenni, s ha Isten földi életünkben megnyilvánuló akaratáról szól, akkor nem beszél (érthetetlen), mennyei nyelven. Az Isten szava teremtő hatalom, de a hiteles (istenes) emberi szó is teremthet: gondolatokat, vágyat az Isten világának megismerésére. Ez a mi keresztény reménységünk, ezért valljuk szívvel és szájjal, hogy Krisztus, az Isten Felkentje...

Szexualitás...

A mai nap imádsága:

Urunk! Férfinek és nőnek teremtettél minket, add, hogy először emberek legyünk! Testi vágyakat is ültettél belénk, elégíts hát meg minket a Te jótetszésed szerint! Urunk, gondviselő jóságoddal testiségbe teremtettél minket, add, hogy felfedezzük: kiteljesítő lelket is adtál nékünk! Hálás szívvel ajándékoztál meg minket, adj nekünk életvezetésünkben józanságot is, hogy ne okozzunk fájdalmat másnak és önmagunknak! Ámen

   

Senki sem nagyobb nálam ebben a házban. Semmit sem tiltott el tőlem, csak téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve az Isten ellen?!
1Móz 39,9c

Majd-huszonnégyórás testőrparancsnoki szolgálat miatt távolmaradó férj, gyaníthatóan nem elégséges figyelmet/törődést kapó (értsd: elhanyagolt) reprezentatív, unatkozó feleség, s egy fiatal, jóképű lehetséges "lover" - ahogyan manapság mondják -, régen egyszerűen csak szeretőnek hívták, egyszóval ideális együttállás egy pásztorórácskához, hogy az ösztönök kitáncolhassák magukat...

Potifár, aki a fáraó testőrparancsnokaként a szemek rebbenéséből is kiolvasta a szándékot (ez volt a munkája, hogy ti. az istenkirályra leselkedő minden veszélyt elhárítson), hogyne látta volna meg felesége szeme sarkában leselkedő titkos vágyat, amit táplált József iránt! S hogy világos legyen a helyzet, Potifár meg is teszi az óvintézkedést: Eltiltja Józsefet a feleségétől... Talán még halálosan meg is fenyegeti kedvenc rabszolgáját.

József becsülettel tiltakozik minden kísérletnél, melyben "Potifárné" tettekre kívánná váltani kéjes vágyát. "Szexuális zaklatás" - mondjuk ma, ha valaki a teljes kölcsönösségre teremtett szerelmet egyoldalúan értelmezi. Hiába minden tiltakozás, József 'csak' egy rab-szolga volt, ráadásul zsidó... hiszen amikor Potifár feleségének kielégítetlen vágya gyűlöletbe csap át, sérelméül még ezt is felemlegeti férjének: "Bejött hozzám a héber szolga, akit idehoztál hozzánk, hogy csúffá tegyen engem!"

Mi tartotta vissza Józsefet? Talán Potifártól való félelme? Van, ami az emberektől való rettegésnél is nagyobb: ez pedig az Isten-félelem. Istentől nem azért 'tartunk', mert Ő bármikor véget vethet szép földi életünknek, hanem azért, mert lelkünk mélyén nagyon is tisztában vagyunk vele, Ő az Élet Ura. Ő ajándékozta nekünk az életünket, ezt a 70-80 esztendeig tartó földi csodát, mely a sok szenvedés ellenére mégis gyönyörűséges vándorlás, s igen nagy arcátlanság lenne ezzel visszaélni... (Hogy az ember mégis ezt megteszi, ez hitetlenségéből fakad... ezért ismétli mágikusan a huszadik század elejétől: evolúció, evolúció, mert akkor nem kell Istennek 'elszámolni' semmivel.)

Agyon-szexualizált világban élünk, s érthetjük a szót most szó szerint is, hiszen elménk képzeletét célozzák meg a nemiséget olykor agresszívan felhasználó reklámok. De nemcsak a konzum-társadalom ígéreti fordítják ki a szexust önmagából, a vizuális kultúra, a filmvilág is élenjár ebben. Lassan nagyítóval keresni a szerelem 'őseredetiségét' bemutató alkotásokat, mert a producerek többsége a szexet erőszakkal párosító kasszasikert garantáló forgatókönyveket részesíti előnyben. A valóságból kiszakító mozgóképkultúra meg is termi keserű gyümölcseit a valóságos életben! Soha ennyi erőszakos cselekedet - kiváltképp nők ellen - nem volt a világban, mint manapság! (A szexualitást árucikként kezelő modernitás nem lehet személytelen, mindenféleképpen személyes döntéseken alapuló következetességet feltételez!)

A szerelem csodája az élet csodája is egyben, ezért megérteni, teljességgel felfogni néhány évtized alatt - lehetetlen vállalkozás, rendjén is van ez így. Mindenfajta önfeladásunkban megnyilvánul az Isten, de az Isten rendelése szerinti szexualitásban különösen is megcsillan az istenképűségünk, hiszen amikor az örök Ádám megismeri az örök Évát, akkor az Élet titkát takaró ember-sorsunk szövétnekén keresztül megsejthetjük az Isteni Szeretet sziluettjét...

Szolgálat...

A mai nap imádsága:

URam! Tedd szívemet alázatossá, s lelkemet készségessé, hogy minden talentumommal, melyeket nekem adtál, szolgálhassak a Te akaratod szerint! Ámen

Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.
Jn 13,14-15

Úgy a világban, mint az egyházban, él egy hamis elképzelés a krisztusi alázatról, hogy ti. a keresztény embernek "kutya kötelessége" elvégezni a "piszkos munkát"... Azaz: mindazt, amit a mindenkori társadalom szociális igazságtalanságai révén odapiszkított, az egyháziak takarítsák el -, hiszen ők úgyis "szolgálni akarnak". Nos, a krisztusi tanítást szem előtt tartó keresztény ember nem mazohista, hanem józan ítélőképességgel bíró, közösségépítő ember, aki tudja, hogy az élet értelme az együttműködésen túl a szolgáló szeretet. Ez pedig nem más, mint a diakónia, azaz nem annak szolgálok, akitől viszontszolgálatot várok el, hiszen akkor az kölcsönös szolgáltatás lenne csupán, hanem olyanoknak, akik majd reménység szerint másoknak szolgálnak tovább - jobbítva ezzel a világot. A pontosítás, ill. az "üzenet" kedvéért érdemes megvizsgálnunk, Jézus utolsó vacsora előtti meghökkentő cselekedetét!

Fontos észrevennünk, hogy a Mester nem az utcán szólított meg egy hajléktalant, hogy megmoshassa a lábát, hanem ezt szimbolikus cselekedetét tanítványainak, a tizenkettőnek zárt közösségében teszi. Jelképes, hiszen nem a tanítványok lábának a megtisztítása a cél, hanem kifejezése annak, hogy Mester és tanítványok összetartoznak, s hogy aki nagy akar lenni, az az egymásnak való szolgálatban váljék kiemelkedővé.

Munkáltatók manapság gyakran panaszkodnak, hogy hiába "magasan képzettek alkalmazottaik, valahogyan a mégsem tudnak közösségben dolgozni, márpedig a munkahelyi sikerek alapja mindenek előtt a csoportmunka megléte. Milyen érdekes, a régi bizonyítványokban az első helyen a "hit és erkölcstan" állt, utána következetek a szorgalmat és magatartást minősítő érdemjegyek. A régiek tudták, amit a maiak úgy néz ki, figyelmen kívül hagynak, hogy ti. a szociális érzékenység az nem velünk született, hanem tanítani kell, s megtanulni csak értékcentrikus közösségben lehet, ahol az elvárások és lehetőségek mindenkit egyformán érintenek. Az értékhordozó közösségben nincsenek még egyenlőbbek - származás, vagyoni helyzet alapján -, mert az ember értékét soha nem státusza, hanem szolgálatkészsége határozza meg! Ki mennyit szán véges életéből a közösségre, annál értékesebb lesz Isten, de az emberek szemében is...

Fentiekből következik, hogy egy-egy közösség csak akkor válik erőssé, ha benne a tagok egymásnak szolgálnak. Ha ez valóság, nemcsak elmélet, akkor képes az adott (gyülekezeti) közösség terhet is hordozni - nemcsak a maguk kisközösségi világában, de gesztusértékűen, jelként a világban is.