2017. január 31., kedd

Az aggódás nem működik

"Semmiért se aggódjatok..." Fil 4,6



Egy olyan időszaka ez az évnek, amikor a valóság kijózanít. Mindössze egy hónap telt el az Újévből, előtted a változtatásra kitűzött célok az egészség, a munka, a kapcsolataid területén és eddig minden ugyanolyannak tűnik, mint decemberben volt.

Ha így állsz most, ha valódi problémáid vannak és a dolgok nem úgy jönnek össze mint szeretnéd, akkor választanod kell. Aggódhatsz azt figyelve, vajon minden darabjaira fog-e hullani körülötted, vagy dönthetsz úgy, hogy hiszel és bízol Istenben.

Mindannyian különbözőképp küzdünk az aggódással. Egyesek izzadnak, mások ordítoznak vagy éppen megnémulnak. Te szoktál ülni a problémáidon? Bizonytalan vagy a jövődet illetően? Elszakítva érzed magad Istentől? Jelentkeztek a fejfájás, hátfájás vagy gyomorideg pszichoszomatikus tünetei? Nehezen tudod elfogadni a vereséget? Kiégettnek érzed magad? Az elintézetlen ügyeket nehezen viseled? Állandóan újra és újra átrágod az eseményeket? Mindezek a dolgok az aggodás és nyugtalankodás jelei.

Szeretjük azt hinni, hogy az aggódás a javunkat szolgálja. Emlékeztet, hogy mit kell megtennünk vagy éppen motivál, hogy megtegyük a következő lépést. A valóság azonban a következő: az aggódás bennünk dolgozik, nem nekünk dolgozik. Meglopja életünket és kapcsolati nehézségeket teremt. Addig, amíg nem kapunk valamit, ami jobb, mint az aggódás, aggódni fogunk.

Hogyan tudunk megszabadulni az aggódástól? Ezen a héten szeretném, ha megnéznénk a Máté 8-ban található történetet, ahol Jézus beszél az aggódásról és annak kezeléséről. Meglátjuk, miként válaszolhatunk hittel a valóságra.





Isten elfogadása: Már a Tiéd!

"Ha Isten azt mondja a választottairól, hogy elfogadja őket, akkor ki emelhet vádat ellenük? Vagy elítélheti-e őket bárki? Egyáltalán nem! " Róma 8:33-34 szó szerinti fordítása


Legtöbben egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk elnyerni az elfogadást. Meg akarjuk kapni a szüleinktől, társainktól, emberektől, akiket tisztelünk és talán még azoktól is, akikre irigyek vagyunk. Az ösztön, hogy elfogadjanak bennünket, egy olyan mély ösztön, amely hatással lehet arra, hogy milyen ruhát viselsz, milyen autót vezetsz, milyen házat veszel és még arra is, hogy milyen karriert választasz.

Emlékezz vissza, hogy gyermekként mennyire a középpontban akartál lenni azért, hogy valaki azt mondja neked "Merd megtenni ezt" és olyat javasolt, ami butaság volt vagy veszélyeztette a személyes biztonságodat. De te így is megtetted, mert az elfogadás utáni vágyad kiütötte a biztonság utáni vágyadat.

Megtesszük, mert szeretjük az elfogadottság érzését. Amikor elfogadnak, az hihetetlen dolgokat jelent az önbecsülésednek. Az igazság az, hogy Jézus elfogad téged, és ez az elfogadás nem a teljesítményeden alapszik. Valójában, talán befogadtad Krisztust az életedbe, de felismerted-e azt, hogy azért tudtad megtenni, mert Jézus elfogadott téged? Nem kell kiérdemelned az elfogadását, nem kell bizonyítanod számára.

Abba kell hagynunk ezt a gondolkodást: "Van egy engesztelhetetlen Isten ott fenn és nekem jó embernek kell lennem azért, hogy elfogadjon." Isten, Jézus Krisztus által, már elfogadott téged. Ez a jó hír!

Beszéljünk róla:

* Az a tudat, hogy Isten elfogad téged, szabaddá tesz attól, hogy mindig a mások általi elfogadás miatt aggódj. Miért kellene, hogy zavarjon a kritika, ha a világ teremtője elfogad téged?
* Az a tudat, hogy Isten elfogad téged, segít neked elfogadni másokat: "Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." Róma 15:7


Ne add fel!

„Ne fáradjunk bele cselekedni a jót, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” (Galata 6,9)


A kudarc sosem végleges. Nem vagy kudarcra ítélve, míg fel nem adod, és bármikor is akarnád feladni, az bizony "túl hamar van". Nem határozhatod meg egy személy nagyságát az ajándékai, a gazdagsága vagy képzettsége alapján. Az alapján határozhatod meg, hogy mi bátortalanítja el őt.

Tehát mi bátortalanít el téged az álmodhoz vezető úton? Lehet olyan egyszerű, mint, hogy egy barát, egy rokon, vagy egy családtag azt mondja: „Nem gondolom, hogy ez jó ötlet!”

Galata 6,9-ben a Biblia ezt mondja: „Ne fáradjunk bele cselekedni a jót, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” Szeretnétek tudni, hányszor akartam felmondani a Saddleback gyülekezetben? Minden hétfő reggel, amikor arra gondoltam, „Uram, biztosan van valaki, aki sokkal jobban tudná csinálni, mint ahogy én tettem tegnap. Ez túl nagy feladat egy embernek.”

Isten azt mondja, „Tarts ki a kitartásban!” Lehet, hogy néha tényleg nem valami fényesen végzem a dolgom, de nem tudom, hogyan léphetnék ki, nem tudom, hogyan adhatnám fel.

Isten a hited alapján dolgozik az életedben. A Biblia azt mondja, „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”, „ami nincs hitből, az bűn” és „legyen a te hited szerint.” Szóval mit teszel hittel? Minden reggel felkeléskor meg kell kérdezned magadtól, hogy mit tehetsz meg ma hit által. Ez egy fontos kérdés, mert az ilyen tettek dicsőítik Istent.

Sok minden van az életedben, amit nem te irányítasz. Nincs hatalmad afelett, hogy kik a szüleid, mikor születtél, hol születtél vagy milyen nemzetiségű vagy. Nem a te hatáskörödbe tartozott az sem, hogy milyen ajándékokat és tehetségeket kaptál. Nem te döntöd el hogy nézel ki.

Ami azonban teljes mértékben rajtad múlik az az, hogy mennyire hiszel Istenben. Isten használja azokat az embereket, akik várják, hogy cselekedjen, akik sosem adják fel, akik kockáztatnak hit által, akik elveszik az álmot, amit kaptak, és tesznek is érte. Te döntöd el, hogy olyan ember leszel-e, akit Isten tud használni céljai beteljesítésére.

Beszéljünk róla:

* Milyen dolgok bátortalanítanak el a céljaidhoz vezető úton?
* Mit gondolsz, milyen választ szeretne látni Isten részedről az ilyen körülmények közt?
* Milyen hitbeli lépést vár tőled ma Isten?







Találd meg a megfelelő időt és helyet a csendességhez

"Kora reggel, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, kiment a házból egy elhagyatott helyre, hogy imádkozzon." (Márk 1:35)

Az elmúlt napokban a csendességetekről beszélgettünk. Az idő, amit Istennel töltesz a napod legfontosabb része. Ezért kulcsfontosságú az, hogy mikor és hol találkozol Vele. Mindkét esetben az állandóság a lényeg.

Minden nap ugyanabban az időben találkozz Istennel. Márk 1:35 ezt mondja: "Kora reggel, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, kiment a házból egy elhagyatott helyre, hogy imádkozzon." Csak az, hogy Jézus felkelt korán imádkozni nem jelenti azt, hogy neked is azt kell. A lényeg ez: szánd Istenre napod legjobb részét. Szánd oda azt az időszakot, amikor a legfrisebb vagy. Néhányotoknak ez lehet a reggel. Kiugrotok az ágyból és ég a talaj a lábatok alatt. Mások közületek nem hisznek Istenben délelőtt 11-ig! És utána pörögtök éjfélig.

A legfontosabb az, hogy add meg Istennek napod legjavát és tervezd úgy a csendességedet, mintha egy bármilyen más találkozót terveznél.

Kezdd fokozatosan. Ha még sosem volt csendességed kezdd 5 perccel. Kezdd kicsiben és engedd, hogy fokozatosan bővüljön. Ha rögtön megpróbálsz minden nap 1 órás csendességeket tartani, nem leszel következetes. Később célozz meg napi 15 percet. Kinek nincs napi 15 perce?

Keress egy speciális helyet, ahol találkozhatsz Istennel. Jézus különleges helyen találkozott az Atyával. Lukács 22:39-ben ezt olvassuk: "Ezután szokása szerint elment az Olajfák hegyére, tanítványai pedig követték őt." Jézusnak szokása volt kimenni az Olajfák hegyére. Volt egy rendszeres hely, ahová ment és imádkozott. Milyen helyet keress, ami a te "szokásos" helyed lehetne? Ilyennek kellene lennie:

* félreeső: keress olyan helyet, ahol egyedül lehetsz, ahol csend van és ahol nem szakítanak félbe. Olyan helynek kellene lennie, ahol hangosan imádkozhatsz
* állandó: legyen ugyanez a helyed minden nap


Beszéljetek róla:

* Szánd rá az időt, határozd meg, hogy "mikor" és "hol" tartasz csendességet. Akár meg is oszthatod egy közeli barátoddal, aki számonkérheti ezt tőled.
* Napodnak melyik az a része, aminek nagy figyelmet szentelsz, amikor sosem késel és amit alig vársz? Tedd a csendességedet ennek a legelejére.
ANNAK ELLENÉRE

„A jó pásztor életét adja a juhokért.” (János 10:11)
Két dolog van, amiben hasonlítunk a juhokra. 1) A pásztor vezetése nélkül bajba keverednénk. Istennek nincsenek „szuper-juhai”. A Biblia azt mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta…” (Ézsaiás 53:6). A juhokhoz hasonlóan sokszor fogalmunk sincs, merre tartunk, mégis makacsul megyünk a saját fejünk után, olyan dolgokat választunk, amiknek rossz vége lesz, hacsak Isten közbe nem avatkozik. 2) A juhok nem elég okosak ahhoz, hogy el tudják rejteni gyengeségeiket. Kétségtelenül erősségünk azonban, hogy hajlandóak azok lenni, amik. F.B. Meyer mondta: „Régebben azt hittem, hogy Isten ajándékai egymás feletti polcokon vannak, és ahogyan növünk, egyre könnyebben el tudjuk érni őket. Mostanra rájöttem, hogy egymás alatti polcok vannak, és nem az a kérdés, hogy mekkorára növünk, hanem, hogy mennyire tudunk lehajolni.” Salamon azt mondta: „…a bölcsesség az alázattal jön” (Példabeszédek 11:2 NLT). Mivel Isten már mindent tud rólad, minek tettetni? Ráadásul, azok a dolgok, amiket nem ismersz el, és amiket nem kezelsz, gátolják növekedésedet, és korlátozzák hasznosságodat Isten számára. Ez túl nagy ár! Isten az igazságot értékeli, és elvárja, hogy őszinte légy vele, másokkal és magaddal. Pál azt írja: „…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá…” (Efezus 4:15). Jakab pedig hozzáteszi: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16). Mindannyiunknak vannak erősségeink és gyengeségeink – de ha átadod Istennek mindazt, ami vagy (és ami nem vagy!), ő megáld, és felhasznál annak ellenére, hogy milyen vagy.


Ha hajlandó vagy megfizetni az árat


„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)

A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19)

Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát!







Hetvenszer hétszer is!

„Hányszor bocsássak meg?” (Máté 18:21 NIV)


Lámek Kainnak, Ádám egyik fiának a leszármazottja volt. Amikor Kain megölte testvérét, Ábelt, Isten egy jelet tett rá, azt mondva, hogy ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Egy napon valaki megsértette Lámeket, és ő átadta magát a haragnak, megölte a sértőt, és ezt mondta: „Megöltem azt, aki megsebzett… Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért!” (1Mózes 4:23-24 NIV). Lámek úgy gondolta, hogy neki teljes mértékben igaza volt. A fickó, aki rosszat tett vele, magának kereste a bajt. Lámek filozófiája ez volt: ha bántasz, én is bántalak. És nem csak egyszer, de hetvenhétszer. A bosszúvágy soha nem elégül ki. Egyszerűen kifejezve: „Nem működik!”

Lámekhez hasonlóan Pétert is megbántotta valaki hozzá közel álló, és ez többször is megesett. Ezért odament Jézushoz, és megkérdezte: „Hányszor kell megbocsátanom ennek az embernek? Hétszer?” Péter azt gondolta, hogy rendkívül nagylelkű volt, és azt várta, hogy Jézus majd vállon veregeti, így aztán valószínűleg nem volt túlságosan elragadtatva, amikor Jézus lelohasztotta az egóját azt mondva, hogy meg kell bocsátania az ellene vétőnek „nemcsak hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is”. Honnan vette Jézus ezt a számot? Az Ószövetségből. Jézus jól ismerte a Szentírást, tehát szándékosan választotta. Ő leszámolt Lámek filozófiájával! „Péter, követheted Lámek nyomdokait, és megtorolhatod a sérelmet, vagy követhetsz engem, és egyre jobban kiterjesztheted a megbocsátást; de mindkettőt nem teheted egyszerre!”
Isten valóra váltja tervét érted

„Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket…” (Ézsaiás 46:10)
Nem egy tévedés vagy, amit szüleid a szenvedély hevében követtek el. Lehet, hogy amit szüleid tettek, hiba volt, de te nem vagy az. Talán azon tűnődsz: „Istenem, lehetséges, hogy a te szemedben volt valami értelme a fogantatásomnak? Tényleg arra van elhívásom, hogy valami nagyszerűt tegyek az életben? Van valami olyan különleges a személyiségemben, valami olyan élettapasztalatom, valami olyan, amivel hatni tudok környezetemre, valami, ami származásomból vagy kultúrámból ered, valami, ami annyira az én szükségeimhez és gyengeségeimhez kötődik, hogy azt senki más nem tudná pont úgy elvégezni, ahogy te akarod, csak én?” Igen. Isten ezt mondja: „Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.” (Ézsaiás 46:10 kat. ford.).
Boldogulni fogsz, mert Isten már előre elrendelte sorsodat. Isten először a célt határozza meg, azután jelöli ki a szükséges folyamatot. Ha egy építésvezető valamit nem tud biztosan, akkor újra megnézi a tervrajzot és egyeztet az építészmérnökkel. Isten az életed tervezőmérnöke és ő az építésvezető is. Sosem zavarodik bele munkájába, mert tudja, mit tervezett, és tudja, hogyan lehet azt felépíteni. Ha ő épít valamit, akkor az a leghatékonyabban és legtökéletesebben épül. Azt gondoljuk: „Uram, miért tartasz vissza, mikor mások előrébb juthatnak? Miért tart olyan sokáig, míg az én életemben is elérkezhet az áttörés?” Isten így válaszol: „Mi áll a tervrajzban?” Isten szilárd alapot épít alád, hogy állni tudd a nyomást, ami áldásaihoz társul, és át tudd vészelni a viharokat anélkül, hogy életed összedőlne vagy megrendülne. A jó munkához idő kell. Amit érdemes birtokolni, azért érdemes küzdeni is.

LÉGY ÁLLANDÓ KAPCSOLATBAN ISTENNEL!


„... Minden imádságotokban... teljes állhatatossággal... " (Efézus 6:18)

Andrew Murray írta: „Sok keresztyén tehernek, kötelességnek és nehéznek tartja, hogy egyedül legyen Istennel! Ez a legnagyobb akadálya keresztyén életünknek mindenben." Isten azt mondja: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!" (Jeremiás 33:3). A választ, amit keresel, a térdeiden találod meg. Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszé­deim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (János 15:7). Az imádság olyan, mint a platinakártya, hozzáférést biztosít Isten böl­csességéhez és forrásaihoz. Pál írja: „...legyetek... az imádkozásban állhatatosak" (Róma 12:12). AII. világháború idején elfogtak egy katonát, aki a szálláshelyére próbált visszakúszni a közeli kiserdőből. Parancsnoka elé vitték, és megvádolták azzal, hogy az ellenséggel tart fent kapcsolatot. A katona azt mondta, hogy csak imádkozni ment az erdőbe. A parancsnoka ezt kérdezte: „Magának az a szokása, hogy órákig egyedül imádkozik?" „Igen, uram" - felelte a katona. „Akkor térdeljen le most rögtön, és imád­kozzon" - ordította a tiszt - „mert még soha nem volt ekkora szüksége rá!" A katona letérdelt és olyan erővel imádkozott, hogy parancsnoka így kiáltott: „Elég, elmehet, hiszek magának! Ha nem lett volna olyan sokszor a gyakorlatokon, nem tudta volna ilyen jól csinálni a szemlén." Az imádság nem pótkerék; nem számíthatsz arra, hogy elég, ha ott van a csomagtartódban, és majd használod, ha szükség lesz rá. Kitartónak, állhatatosnak kell lenned az imádságban. Másképp fogalmazva: légy állandó kapcso­latban Istennel!
Áldás...

A mai nap imádsága:
Istenem! Köszönöm Neked mindazokat, akiket mellém rendeltél, s köszönöm Neked azokat, akikért felelősséget hordozhatok! Áldásoddal kísérj mindannyiunkat, hogy szereteted alázatos követeinként bizonyságot tehessünk Rólad a világban, életünk minden napján! Ámen

   

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.
Ef 3, 20-21

Vannak igék, melyek különösen kedvesek számunkra, s amikor elénk kerülnek élmények sokaságát vetik fel. Számomra ilyen ez a ma reggeli is, amit "volt mennyasszonyommal" választottunk esküvői meghívónkra. Az elmúlt húsz(S.D.G!) évben sokszor megtapasztaltuk ennek a két igeversnek szinte minden szavát, hiszen Urunk bőségesebben adta áldásait, mint ahogyan mi azt gondolni mertük!

Nemcsak ifjú szívek telítettek nagyreményű szép álmokkal, de az Isten is "álmodik" rólunk. "Álmodja", hogy felfedezzük végre istenképűségünket, s aszerint is élünk majd... Jóllehet életünk hús-vér valósága az Isten számára csak lehellet, csak álom, de ha mi nem "álmodjuk bele" életünkbe az ÚRIstent, akkor egész életünk csak hús és vér marad, azaz nem látunk túl a matérián, s soha nem érezzük meg az anyagvilágon túliakat. Pedig ennek megtapasztalására is hív minket a mi Teremtőnk. Ő az, Aki túláradó bőséggel ad erőt, hitet, kitartást, szeretetet, őriz meg minket kísértések, s próbatételek között - különlegesebben, csodásabban, mint ahogyan mi azt gondoljuk! Hogyan? Mindenekelőtt a bennünk munkálkodó erő szerint, ami a Szentlélek érthetetlen, pillanatos, misztikába nyúló mindennapos valósága. Ez nem kiválóságunk következménye, hanem annak az áldásnak a hozadéka, amely nemzedékeken átível. Annak a sok-sok imádságnak s küzdésnek, őszinte gondolatnak az istenáldotta eredménye, ami apáinkat, nagyanyáinkat, s dédszüleinket, s ki tudja hanyadíziglen visszamenőleg őseinket mozgatta és éltette.

Egyedül nem, de Istennel együtt képesek vagyunk kilépni önmagunk zárt világából, s távlatokat fedezhetünk fel a múltban, s perspektívák nyílnak meg előttünk a jövőben. Ez az a "tudás", amit nemzedékről-nemzedékre át kell(ene) adnunk, mert ha ezt nem tesszük, akkor csak arra tanítottuk meg a jövő generációt, hogyan egyen és igyon, s hogyan birtokolja ezt a világot -, de ettől azért több kell hogy legyen létünk oka...

Érdekes módon az Istentől kapott tálentumok forgatása még nem vált senkinek a kárára. Felettébb jó érzés felelősséget hordozni, s másoknak továbbadni azt, amit mi magunk is "onnan felülről" kapunk. Szeretetben megélni az alkotás szépségét, munkatársává válni a múlandó időben az Örökkévalónak. Az evangélium nagy titka - tulajdonképpen életünk ereje -, hogy nem vagyunk egyedül! Jézus Krisztus, s a Szentlélek által életünk összefonódik Isten láthatatlan világával, mely olyan szoros köteleket teremt közöttünk, hogy az elhordozhatatlant is elhordozhatóként viseljük, s mindenért képesek vagyunk hálát adni... akár naponta többször is.




Erő, szeretet és józanság lelkéért.


A mai nap imádsága:
Urunk! Kezeink csinálmányaival oly sok szenvedést okoztunk már önmagunknak. Szentlelked által terelgess minket Önmagad felé, hogy meglássuk igazságodat! Ámen

   

Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát.
Hóseás 14,4b

Sokat vitatkoztak már azon, mi volt a huszadik század legnagyobb hatású találmánya. A sok lehetséges válasz közül kettőn akadt meg a szemem: az atombombán, s a filmen. Lehetne a huszadik század elemeket (alapvető emberi érzések) szétfeszítő atombombájának is nevezni a mozgóképkultúrát, hiszen a valóság illúziójának olyan világa ez, ami valóságos erejű, de mégsem létezik, s igazából a századvégen ismertük meg, a neve: virtuális világ. Maga a szó látszólagos, elképzelt, nem valódit jelent, s hogy mennyire valódi, azt a videokultúrába gyökerezett világunk is mutatja. A televízió nemcsak távoli világok megismerésére invitál, hanem önmagunk létének valóságát is feledteti. A nappalik ékszere gyakran a hálószóbák falát is díszíti, ledöntve ezzel az intimitás utolsó bástyáját. A képzelt világ valósságá vált, s a palackból kiszabadult szellem mintha nem mindig akarna engedelmeskedni.

Különös kor a miénk. Soha ilyen perfekcióval nem volt képes az ember áltatni magát, mint manapság. A vizuális kultúra forradalmának még csak az előszobájába léptünk be, de már ez is elkápráztatja az embereket. A képzelt világ "csinálmányai" egyre valóságosabbak, s míg ötven évvel ezelőtt a természetes világban élő embernek csak a képernyő fekete-fehérjében kellett megkülönböztetnie ki a jó és a rossz - s ezt többnyire tudhatta is -, eladdig a színek és árnyalatok mostani milliárdjai elmossák a határt valóság és képzelet között. Szimpatikussá vált a gonosz, s unalmassá a jó. Ami korábban betegség volt, az mára normalitás: fontosabb a képzelt világ programozott történese, mint a személyes élet spontaneitása... Istenné vált a csinálmány...

Luther nagyon egyszerűen azt mondja: "Kinek mi a legfontosabb, az az istene." A történelem során sajnos sokszor vált az egyház a haladás kerékkötőjévé. Ebben persze nem a Mestert kell elítélni, hanem a kései tanítványok gőgösségét, hatalomvágyát. A 21. század egyházainak legnagyobb kihívása és lehetősége, hogy az emberek életét alapjaiban meghatározó, új, csábító és kecsegtető virtuális világban tudnak-e a Valóság (Isten) hiteles prófétái lenni? Az ószövetségből megtanulhattuk, hogy a prófétát régén látónak hívták, mert valóságnak látta a láthatatlant. Mára a valótlanság vált láthatóvá, s a hihetetlen hihetővé... Te hogyan látod a világot, benne az Istent, s önmagadat?




Étkezésünk...

A mai nap imádsága:
URam! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s add, hogy falánkságunkkal ne kísértsünk Téged! Ámen


Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon;
ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk,
és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.
1 Kor 8,8

Ez így igaz - jóllehet Pál fenti kijelentését a "bálványáldozati hús" elfogyasztására érti. Ugyanakkor fontos megjegyeznünk: nem mindegy mit eszünk, mennyit, s hogyan. Ugyanis ezek a tényezők alapvetően meghatározzák az életminőségünket. Nemrég az egyik német adó dokumentumfilmjében, a világhíres kalapgyáros Yitzchak Ferster válaszolta meg egyszerűen, nyersen, de találóan, mit jelent kóserül (kóser=ami tiszta, ami alkalmas) táplálkozni: "Ami nem kóser, az bizony meghülyíti a fejedet is, meg a szívedet is!" Vulgáris, de igaz! Jelenleg 100.000, azaz egyszázezer(!) féle élelmiszerszínezéket, adalékanyagot, konzerválószert használnak az élelmiszeriparban. Nem kellene ennek így lennie, de sajnos így van. Nem is reklámozzák nagyon, hogy sok-sok misztikus megbetegedés, hiper-érzékenység mögött ezek a szerek is jelentős szerepet játszanak.

A huszadik század nagy "találmánya", a gyors-étkezde számos problémát szült. Ugyan több idő jutott a munkára, de az étkezés nem egyszerűen csak kalóriafelvétel, amin minél gyorsabban túl kell lennünk, hanem lehetőség a kisközösségi intimitás megélésére. Ezt jobb munkahelyeken kezdik újra felfedezni, hiszen a "szociális interakcióval fűszerezett" étel nem csak jobban ízlik, de pozitív hatással van a munkahelyi légkörre is. Régi zsidó közmondás is úgy tartja: "Ha evés közben, az asztalnál nem esik szó az Istenről, s az Ő dolgairól, akkor az olyan, mintha az asztalnál ülők egy hulláról vennék le az ennivalót..."

Érdekes, hogy a természetben az állatok nyugodtan legelészik azt, amit nekik rendelt a JóIsten, s a táplélékukat soha nem stresszoldásra használják, mint a mai modern ember. A nyugati, jóléti világ túlsúlyában, kóros elhízásában bizony az is "benne van", hogy tömegek számára nincs olyan tartalom, ami megelégítené a lelküket. Így aztán szép lassan az evés válik az egyedüli primér örömforrássá...

Ha mindenből kiábrándult poszt-modern, poszt-poszt-poszt-ember nem fedezi fel újra, hogy az evés is kultikus cselekedet, a hálaadás ünnepélyes alkalma - hiszen sok embernek a munkája által kerül a mindennapi az asztalra - akkor rövid idő belül "kieszi" magát az életből... Ez pedig nem lehet az élet célja!





Isten-fogalmaink...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy ne csak érteni akarjalak, de érezni is tudjalak Téged! Ámen


De az ÚR az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!
(Háborgásától megrendül a föld, nem bírják el bosszús haragját a népek.)
Jer 10,10a

"Király!" - mondogatják a fiatalok, ha valami nagyon tetszik nekik... Egyszóval: "Király, az ÚR a király!" Talán nem is lehetne ennél emberszerűbben "felvezetni" a Mindenható Istent... Ez a zsidó nép számára Jáhve volt, a "nemzet istene", aki hadakozott a többi istenséggel, s természetesen győzött velük szemben! Nos, amit mi mostanság megmosolygunk, az egy-két évezreddel korábban véresen komoly valóság, az élet egyik legfontosabb része volt. AZ ugyanis nem volt kérdés, hogy van-e, létezik-e ISTEN, a kérdése az volt: De melyik az "igazi", a legerősebb, azaz melyik isten a sok közül az istenek ISTENE?

Ha tanulmányozzuk a Szentírást, akkor kiderül belőle, hogy kezdetben - amikor a zsidók még törzsi szinten életek, a pusztában nyájaikat ide-oda hajtó pásztorokként - akkor Jáhve-Istennek nem volt ellenlábasa, csak néhány pusztai démon, akiktől az áldozati állat vére megtisztított/védelmet adott. Később ez az "isten" már a többi istennel is hadra kelt, s elsőbbséget kívánt magának... a többi isten persze csak élettelen bálvány volt, nem úgy Jáhve-Isten, aki az "igazi" volt! A probléma ezzel csak az volt, hogy a környező népek igencsak rossz néven vették, hogy az ő "istenük" (ami természetesen szintén csak egy istenelképzelés volt a sok közül, ahogyan a zsidóké is csak egy "megközelítés" volt a sok közül) nem isten, hanem csak élettelen "bálvány"...

Az évszázadok folyamán, ahogyan egyre szervezettebb társadalommá fejlőttek Jákób ivadékai, fejlődött Izráel istenelképzelése is, s a törzsi-nemzeti istenből - hiszen ezt az istent csak egy kultuszi helyen (Jeruzsálemben lehetett imádni) -, lett: az Isten, a Világteremtő ÚR, az Él-Saddáj, a Mindenható... Ez az Isten már nem hadakozik senkivel és semmivel, mert Ő az egyedüli, az ISTEN!!! Persze a színesebbnél színesebb az emberi elképzelések tovább éltek, s élnek, s bizony még ma is sokan képzelik/hiszik, hogy a Világteremtő ÚRIstennek, Akinek félelmetes az ereje - s még elrettentőbb a hiánya(!) -, hadakoznia/birkóznia kellene mindenféle (csakis Őáltala egyáltalán létezni tudó) láthatatlan lényekkel... Miért is?

A tanulság mindebből az, hogy manapság csak színész-királyok vannak, akik eljátszák szerepüket, s ha van is csodás kastélyuk és évszázadokra visszamenő híres családfájuk az igazi hatalmat már rég nem ők képviselik... Az Istent tehát királyhoz hasonlítani tényleg megmosolyognivaló a harmadik évezred elején... S ahogyan fejlődik a világ - előre is meg vissza is -, ugyanígy fejlődik/változik az emberek istenelképzelése is. S ez így természtes! Érdekes is lenne, ha a távoli jövőben is csak úgy gondolkodnának Istenről, ahogyan azt most teszik, hiszen ma sem úgy gondolkodunk Őróla, ahogyan 2,5-3000 évvel ezelőtt azt tették. Minden ismeret, amit begyűjtött magának az emberiség, hatással volt/van/lesz az Életre, s hatással van minden korban az ember Isten-elképzelésére is, hiszen az Isten maga az ÉLET...



Lehetetlen...

A mai nap imádsága:

Uram! Az Élet hihetetlen dolgait fordíts hitem épülésére, hogy jobban szerethessek teremtett világodban! Ámen

   

Ő így felelt: "Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges."
Lk 18,27

Térbe és időbe bezárt életünkben sok dolgot tapasztalunk, melyek meghatározzák világszemléletünket és életérzésünket. Vannak dolgok, amik meghaladják képzelőerőnket, s hiába is próbálkoznánk megérteni - logikus magyarázatot nem találunk rá. Nem tudjuk felfogni, de attól még jelenségként ott van, érzékeljük. Nos, ilyen legnagyobb talány, misztérium, az Isten maga... nemkülönben az Isten dolgai. Élet és halál, mennyország és üdvösség, hogy csak a legérdekesebbeket említsük.

Istenképű életünkbe Teremtő Urunk belekódolta az alkotás "csodáját". Minél többet alkotunk, annál inkább közelebb kerülünk Istenhez, annál valóságosabb az Ő világa, s minél többet rombolunk vagy mulasztunk, annál távolabb kerülünk Tőle.

A teremtettség lényege az Élet maga: Ez a "legistenibb" tulajdonsága az anyagnak. S mivel az Isten lét-titkát tükrözi, ezért sosem érthetjük meg igazán, kicsoda az Isten... Egy bizonyos: Isten nem azonos az anyaggal! Fizikai értelemben nincs "benne". Ha ott lenne, akkor ez azt jelentené, hogy az ember - egyszer, a távoli jövőben - "rekonstruálhatná" az Istent magát. Óegyházi atyák fontos megállapítása: Az Isten az anyagon kívül álló valóság! A titok, hogy matériába-zárt életünkben mégis "beköltözhet" az Isten - ez maga az evangélium.

"Eritis sicut Deus! Olyanok lesztek mint az Isten!" - a Kígyó legnagyobb hazugsága, amely minden kor emberét elbűvöli. A mi tudományos technikai világunk különösen nagy kísértése ez. Akik a "mesterséges élet" (Syntetic Life) létrehozásán mesterkednek, s egyszer megcsinálják talán a "műembert" - ők nem életet teremtenek, csupán lemásolják az életet. Isten sakktábláján nyerhetünk csatákat, de végül Ő az, aki mattot ad nekünk. Mert Isten: Isten. Ami nekünk lehetetlen, az nála lehetséges...

Hiába öljük meg az Istent - lélekben és testben - ő győzedelmeskedik. Az Isten veresége győzelem, ez a mi golgotha-hitünk alapja. Ezért szeretünk akkor is, ha emberileg nézve már semmi értelme...
Szavaink...



URam! Tisztítsd meg szívemet, hogy minden nap csak azt tudjam szólni, ami épít és szépít, ami emel és növel, engemet és mindazokat is, akik körülvesznek engem! Ámen


Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
Ef 4,29

Az Isten szava teremtő hatalom. Az istenképűségre teremtett ember szava is teremtő erő... Ősi magyar nyelvünk hordozza még ennek az igazságát, amikor azt mondjuk: "Na, ezt most jól leteremtette!" A szó ereje ugyanis képes valakit a mennyekbe repíteni, de képes valakinek az életét pokollá is tenni. Bizony, igaza van Jézus Urunknak, amikor azt mondja: "Nem az a tisztátalan, ami bemegy szájon, hanem ami kijön rajta!"

Sokszor mondogatják mostanság: "Amit eszel, azzá leszel!". Nem kisebbítve ennek az igazságtartalmát - tényleg nagyon fontos, hogy "mi megy be" -, de sokkal fontosabb, hogy ami kijön a szájon, az milyen!? Akarjuk vagy sem, amit mondunk, s ahogyan mondjuk, az bizony hiteles lenyomata annak, milyenek vagyunk, milyen lelkületűek, azaz mi lakozik a szívünkben... A Mester így tanítja: "Mert, ami a szívben van, azt szólja a száj!" Éppen ezen okok miatt, ha valaki nem azt éli, amit mond - akkor képmutató, hiszen mást mutat kifelé, mint ami belül van...

A hiteles beszéd mostanság igen ritka. "Messziről jött ember azt mond, amit akar." - tartja a régi szólás, hiszen a régmúlt világ kommunikációs technikái nem vagy csak nehezen engedték meg a kontrollt, de a mai modern világban viszonylag könnyen leellenőrizhető - egy-két kattintás a neten -, hogy az, akit nem ismerünk, kicsoda is valójában, s szavai mennyire igazak?

Nemcsak a szavak beszélnek, de a testünk is. Ezt érthetjük a cselekedeteinkre is, de most inkább arra gondoljunk, amit metakommunikációnak neveznek. Szépeket mond valaki, de valójában szemeiben gyűlölet ég... Látszólag az igazságot szólja, de mikromimikája elárulja, hogy hazudik. Ne felejtse el egyetlen pap, lelkész, prédikátor se, aki szószékre merészkedik, hogy Mari néninek, Pista bácsinak nincsen ugyan teológiai diplomája, de a prédikáció végére nagy valószínűséggel meg tudják majd mondani, hogy, aki szólt, az hitte is, amit mondott vagy csak úgy mondta...

Mai igénkben az apostol arra inti a gyülekezet tagjait, hogy jól gondolják meg, kiről mit mondnak, hiszen aki ítél, azt is megítélik! A bölcs attól bölcs, hogy amikor más nem tudja visszatartani magát, s vég nélkül dől belőle a szó - a bölcs inkább hallgat. Sokszor ugyanis nem hangos durvaságok, hanem a szelídséggel, halkan kimondott szavak érik el a legnagyobb hatást. Krisztus URunk így tanít minket: "Az én erőm, erőtlenség által ér célba!"

A baj az, hogy nem hiszünk az igaz szó erejében, de hiszünk a csinnadrattás hazugságoknak: lásd reklám-szövegeke! Észre sem vesszük, hogy a csoda-arckrémet hogyan reklámozzák! Nem az esetleges igazságot mondják: "lassítja az öregedést", hanem azt szuggerálják: "gyorsítja a bőr fiatalodását"... S ha az emberek tömegesen nincsenek tisztában a szó hatalmával - mert ugye nyelvében él (bár csak élne!) a nemzet, azaz: a kultúráját a nyelvisége/gondolkodásmódja határozza meg -, akkor a gonoszság oldalán állóknak könnyű dolguk van: úgy manipulálhatják az embereket, ahogyan csak akarják!

A keresztény ember útja más. Mi tudjuk, hogy az Ige minden időben megtart minket, s annak ismerete elvezet minket az igazsághoz. Így minket nem a médiából ránk zúduló hiteltelen szavak formálnak, hanem a Tiszta Forrásból feltörő, igaz beszéd irányít! Aki sikerért harcol, hamis szavakkal, az végül "ha mindenáron is", de eléri célját... Ebben viszont soha nincs meg az, amiért a hívő ember naponként imádkozik, hiszen ez adja élete értelmét, tartalmát: ti. az ÁLDÁS...


Szövetség...

A mai nap imádsága:

URam, Istenem! Köszönöm, hogy megtapasztalhattam szövetségedet, s megajándékoztál földi életemben szövetségesekkel is. Add, hogy ne veszítsék el mások a belém a vetett bizalmukat, s add, hogy én se kételkedjem szeretetedben, amikor önhibámból távolabb kerülök Tőled! Ámen


Ő ismeri a szívnek titkait.
Zsolt 44,22

Ókori felismerés - a bibliai bölcsességirodalmi gyűjtések: Példabeszédek-, Prédikátor könyvei is 'hozzák' -, hogy az értelem a szívben lakozik. Lehet ezen vitatkozni, vajon így van-e vagy sem, de tény: aki szívével tisztán lát, az jól lát, s jó döntéseket hoz magának és övéinek is. Ha egy pillantást vetünk a világ "vezető okasaira" - jószándékkal tételezzük fel, hogy tudás is van náluk, nemcsak karriervágy -, általánosságban elvárható lenne tőlük, hogy nagy ismerettel a fejükben jó döntéseket hozzanak, de láthatóan mégsem ez a történik. Amióta létezik az ENSZ, azóta helyi háborúkban mintegy húsz(!) millióan haltak meg... mi ez, ha nem a "magas politika" abszolút csődje? Hiába az okosság, ha nem párosul tiszta szívvel, akkor nincs bölcs döntés! Bölcsesség nélkül pedig se béke, se biztonság...

Márpedig születésünktől halálunkig ezekre vágyakozunk! Először csak elbújunk a világ elől, aztán rájövünk: elrejtettségre van szükségünk, ráadásul olyanra, ami hosszútávon is megmarad. Zsigerből azt gondoljuk, békét csak háborúval lehet csinálni, éppen ezért magánéletünkben is először kikényszeríthető együttműködést (szerződések) munkálunk, ahelyett hogy bizalmi alapon rendeznénk be életünket. Ennek az általános bizalmatlanságnak a jeles példája az ún. "házassági szerződés", mely nem csak a jogokat és a kötelességeket szedi pontokba, de rendelkezik a láthatóan szerelemnél nagyobbról is: az érdekről. Igaz is, kit érdekel ilyenkor a család jövője, a gyerekek egészéges lelki fejlődése, amikor pénzről van szó? Az pedig lényegtelenné válik ilyenkor, hogy oltár előtt, a JóIsten nevében "halálig-hűséget" fogadtak egymásnak... az csak a "ceremónia" része volt. Tragikus, hogy az a két ember, akik - tételezzük fel, hogy döntésük szabad akaratból, s jószándékkal történt -, s egykor "éltek-haltak, lángoltak" egymásért, egy ágyban aludtak, s "egy tányérból ettek" a legnagyobb ellenségeivé váltak egymásnak... Szövetségesből - ellenség. Nincs is ennél nagyobb csapás!

Bibliánk arról tanúskodik, hogy Teremtőnk szövetséget kötött az emberrel (Noé története). Isten hűsége örök és megkérdőjelezhetetlen, ahogyan életvédő törvényeinek érvenyessége is időtlen, senki kedvéért nem változtat azokon. Ha a JóIsten "javítgatná" a világot - mi egyébként ezt tesszük, amikor jogszabályokat "tekerünk" jobbra és balra -, az azt jelentené, hogy egyszer leesne az alma a fáról, máskor meg elrepülne róla... Nem! Isten kezdetektől fogva jónak teremtette meg a világmindenséget, s ami egyetemesen jó, az szép is.

A szövetséges Istenből azonban ellenséget csináltunk, s aki ellenségünk -, mert ő is ugyanolyan ember mint mi, azaz önző és esendő -, azt szövetségesnek hisszük. Pedig megtanulhattuk volna a Szentírásból: "Jobb Istenben bízni, mint emberekben reménykedni!" Hitünk lényege, hogy Krisztusban újra rátalálhatunk életünk Létrehívójára és Fenntartójára, az evangélium üzenete pedig ma is az, hogy nem vesztünk el, mert Ő mindannyiunk Szövetségese! Akinek szívében ez tudás honol, az bölcsen, békében, biztonságban éli életét, hiszen tudja: az Isten tenyerén él...

2017. január 30., hétfő

BÁTRAN BESZÉLJ MINDENRŐL IMÁDBAN!


„...tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..." (Filippi 4:6)

Egy Afrikában szolgáló misszionárius család négyéves fia meglátott egy magazinban egy kis rózsaszín dinoszauruszt ábrázoló képet, és nagyon szeretett volna egyet. Édes­anyja tudta, hogy lehetetlen ilyet beszerezni (az újság három évvel azelőtti volt), de a gyermek egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy Isten elintézi neki. Tíz hónappal később, karácsony estére csomag érkezett otthonról. Első pillantásra úgy tűnt, hogy mindenki talál benne magának valami különleges ajándékot - kivéve a négyéves kis­fiút. Aztán döbbenten nézték, amit a doboz legalján találtak. A hölgynek, aki a csomagot küldte, fogalma sem volt arról, hogy Isten őt használja arra, hogy megválaszolja egy kisfiú imádságát. Mielőtt leragasztotta volna a dobozt, az utolsó pillanatban beledobott valamit, amit a szülők képtelenek lettek volna beszerezni - valami jelentéktelen dolgot, amiért egyetlen józan felnőtt sem imádkozott volna soha... egy kis rózsaszín műanyag brontoszauruszt, egy gyorsétterem reklámfiguráját!

Néha úgy érezzük, hogy ostobaság Istentől kis dolgokat kérni, pedig nem kellene így gondolnunk. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt" (Filippi 4:6). Istent életed minden apró részlete érdekli, ha valami neked fontos, az neki is fontos. A bibliai időkben két verebet lehetett venni egy fillérért (sőt akciós áron ötöt két fillérért!), Jézus mégis ezt mondta: „...és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva" (Máté 10:29-30). Ha megtanulsz bízni Istenben a kis dolgokban, akkor képes leszel bízni benne a nagy dolgokban is.


Bővölködő élet

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Egy utcai evangélizáción az Üdvhadsereg egy fiatal dobosa bizonyságot tett a múltjáról. „Mielőtt keresztyén lettem, ittam és szerencsejátékoztam, de már nem teszem többé. Káromkodós voltam és nőztem, de többé már ezt sem teszem. Gyere, és gondolkodj el rajta… most már csak annyit teszek, hogy itt állok minden nap ugyanezen az utcasarkon, és verem ugyanezt a régi dobot!” Éreztél már valaha így? Felkelsz, munkába mégy, hazajössz, vacsorázol, tévét nézel, beesel az ágyba, másnap újra felkelsz, és kezded elölről az egészet? Salamonhoz hasonlóan néha talán te is úgy érzed: „minden hiábavalóság…” (Prédikátor 12:8). De nem kell így lennie!

Francis Schaeffer mondta: „Az embernek célja van; az, hogy kapcsolatban legyen Istennel… amikor elfelejti a célját, elfelejti azt, ki is ő, és mit jelent az élet.” Az élet több annál, mint ugyanazt a régi dobot ütni nap nap után. Jézus azt mondta: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, és teljes életet éljenek” (János 10:10 NIV), és az első lépés ehhez elfogadni, hogy Ő azért halt meg, hogy megmutassa az utat vissza Istenhez. A második lépés felismerni, hogy szükséged van a személyes kapcsolatra Vele. A harmadik lépés, hogy a Bibliát használod tervrajzként a célodhoz és annak beteljesítéséhez. Ez az egyetlen könyv, amely választ ad azokra a fontos kérdésekre, mint: „Ki vagyok én?” és „Miért vagyok itt?”. Nem egy „hiba” vagy, mint ahogy egyszer egy nő mondta, aki megtudta, hogy az anyja megpróbálta elvetetni őt. Isten szemében nagy érték vagy, és ma felajánlja neked a bővölködő életet.







Figyeld a jelzéseket!


„A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” (1Királyok 19:12)

Egy nagyra becsült író írja: „Biztonságos követési távolságot tartva vezettem az előttem haladó autó mögött, amikor a sofőr a fékbe taposott. Gyorsan megálltam, de a mögöttem haladó autó túl közel volt, és nekihajtott a dzsipemnek. Tulajdonképpen nem keletkezett kár, de ahogy továbbhajtottam, valami a balesettel kapcsolatban nem hagyott nyugodni. Pár héttel később a gyorsforgalmi úton mentem. Mögöttem egy autókat szállító kamion volt… előttem jónéhány autó… jóval előrébb pedig egy iskolabusz. Hirtelen észrevettem, hogy az előttem haladó autók féklámpái felvillannak. Az iskolabusz megállt, mert egy gyerek leszállt. Lefékeztem az előttem lévő autó mögött; aztán eszembe jutott a korábbi baleset tanulsága. Előfordulhat, hogy én biztonságosan meg tudok állni, de a mögöttem jövő autó nem. Amikor a visszapillantó tükörbe néztem, láttam, hogy az autókkal megrakott kamion kétségbeesetten próbál megállni. Lehúzódtam a leálló sávra, hogy még egy autóhossznyi helyet hagyjak neki, és az csikorgó fékekkel megállt, éppen az előttem lévő autó mögött. Ha nem figyeltem volna, mind egymásnak ütközünk.”

Egy frissen megtért lányt lelki növekedésének a titkáról faggattak. A válasza ez volt: „Figyeljétek a jelzéseket!” Többek között azért nem értjük jobban Istent, mert nem figyelünk oda az ő finom jelzéseire. A Biblia azt mondja: „A tűz után halk és szelíd hang hallatszott”. Tanulj meg odafigyelni rá! Ha szólni készülsz, és egy szelíd visszatartóerőt érzel, ne mondj semmit! Ha el akarsz indulni egy bizonyos úton, és piros lámpát vélsz látni, vagy egy másik ösvényt megnyílni, figyelj oda rá, akkor is, ha Isten azt kéri, hogy a sötétben indulj el! Ahová az Ő ujja mutat, ott az Ő keze megtisztítja az utat.


HENRY JOHN HEINZ


„Fölkelnek előtte fiai, és áldottnak mondják…” (Példabeszédek 31:28 NKJV)
Hatéves korában Henry John Heinz elkezdett segíteni édesanyjának a házuk mögötti kis kert gondozásában. Tizenkét éves korában három és fél holdnyi földet művelt meg, és háromszor egy héten zöldségféléket szállított kocsijával Pittsburg boltjaiba. Nemsokára saját vállaltot alapított „57 áru” néven. 1905-ben megalapította a Henry John Heinz Company-t, amely ma, több mint száz évvel később, több mint ezerháromszáz féle terméket forgalmaz szerte a világon a ketchuptól a bébiételekig. Mást is érdemes azonban tudni róla: Henry John Heinz szerette Jázust, és nagy mértékben támogatta a vasárnapi iskolákat Pittsburgben és szerte a világon. Vállalta úttörő volt a biztonságos és higiénikus tápszerek gyártásában, és messze meghaladta korát az alkalmazottaival való bánásmódban. Ingyenes egészségügyi ellátást biztosított, uszodákat és tornatermeket bocsátott dolgozói rendelkezésére, és nőket is előléptetett felelős pozíciókba. Jó hírnevet szerzett azzal is, hogy javította alkalmazottainak munka- és életkörülményeit. Végrendeletében Henry John Heinz ezt írta: „Kívánom, hogy eme végakarat legelején, mint legfontosabb tétel szerepeljen hitvallásom: hiszek Jézus Krisztusban, mint Megváltómban. Kívánom továbbá, hogy eme végakarat tanúja legyen a ténynek, hogy egész életemben, melyben rendkívüli örömök és rendkívüli fájdalmak is értek, csodálatos módon megtartott Istenben vetett hitem, Jézus Krisztus által. Ezt a hagyatékot hagyta rám az én szent életű édesanyám, egy erős hitű asszony és én ennek tulajdonítom minden elért sikeremet.”
Aggodalom...
A mai nap imádsága:
Uram! Kételyeimet vedd el, aggódásaimat szüntesd meg, hogy minden erőmmel Neked szolgálhassak! Ámen


Ne aggódjatok a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért.
Mt 6,34

Életünk folyamán sok mindenért aggódunk, pedig nem kellene, hiszen fölösleges aggodalmaskodunk amiatt, ami fölött nem a mi erőnk a döntő. Útmutatónk Jézus Hegyi Beszédéből kijelölt mondata igen hangsúlyos, Jézus tanításának summájában a központi "vezérgondolata": Sem a mának, sem a holnapnapnak nem te vagy az ura, hanem az Isten. Ő ad eledelet mindeneknek, Ő hozza fel napját jókra és gonoszokra egyaránt. Aggódni azért, hogy mit együnk vagy mit igyunk a "pogányok szokása" - mondja a Mester. Ahol istentelen világ uralkodik, s nem a szeretet, hanem az önzés a meghatározó, ott minden érték felborul, ott joggal lehetne aggódni a holnapért, de még ebben is ott van Isten akarata, hogy ti. megbüntesse a gonoszságot. (Azáltal, hogy önmagával meghasonlik bűnei következményei által, s idővel kioltja önmagát.)

Minden kornak megvannak az aktuális félelmei, félelmek nélkül nem is lennénk képesek élni. A félelem ugyanis felhívja figyelmünket teljesítőképességünk határaira, a korlátokra, amik nélkül szétfolyna életünk. Aki belenéz Isten törvény-tükrébe, az meglátja valódi önmagát, s azt a medret is, amiben élete folyója "célszerűen" hömpölyöghet.

A siker-teóriák azt hirdetik, s hitetik, hogy az ajánlott "módszer" egyenesen röpít az áhított cél felé. A valóságban ez nem így van. Ahhoz, hogy észrevegyük, s megbecsüljük az áldást, Isten megengedi a próbákat is az életünkben, s ahhoz, hogy értékelni tudjuk a fényt, megengedi hogy meglássuk, olykor megtapasztaljuk az árnyékot is.

Az Istenben bízó ember tudja, hogy Istene gondviselő Isten (providentia Dei), azaz előrelátó, s még a rosszból is képes előhozni a jót - "Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt." A gondunkat viselő Isten naponta hordoz minket, s ez az az evangélium, amire mindannyiunknak szüksége van az áldott, kiegyensúlyozott, kegyelem-adta boldog élethez.




Az élet tiszteletéért .


A mai nap imádsága:
Uram! Tedd szememet látóvá, szívemet érzővé, hogy gondviselésedet felismerjem életemben! Ámen

   

Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!
Mt 25,13

A Bibliát kevésbé ismerők ennél a mondatnál általában a saját "utolsó órájukra" gondolnak, s bár ennek is van értelme, nem erről szól az ezt a mondatot megelőző történet, hanem Jézus visszajöveteléről. Ahogyan a feltámadás is hittitok (Credo quia, absurdum est! - Hiszem, mert hihetetlen!), úgy a visszajövetel is, hiszen Jézus maga mondja "Azt a napot és azt az órát senki sem ismeri, még a Fiú sem, csak egyedül az Atya". Ennek ellenére jó néhányszor megjósolták "lánglelkű" prédikátorok, "tudós" számmisztikusok, mikor lesz itt a világvége, hiszen Jézus jeleket mondott, s e jelek beteljesülését vélték látni.

A világvége szomorúságát már sokan megérezték, s minél inkább saját elmúlásunk feltartóztathatatlan örvényének vonzásába kerülünk, annál jobban láthatóvá válnak lineáris létünk korlátai. Élni jó, de az élet édes ízét akkor kezdjük el becsülni, amikor az keserédessé válik: kezd teherré válni a munka, s fársztani kezd a felelősség hordozása. Egy biztos: örökké nem élhetünk, a kérdés csupán az, ennek az "igazságnak" a birtokában hogyan éljük a hátralévőt, s milyen következtetéseket vonunk le Istennel, felebaráttal, önmagunkkal kapcsolatban.

A Mester vigyázásra int. Önmegzavaró, valósítgató életünk bármikor véget érhet. A szépség, az erő gyorsan megkopnak, a boldogságos, gondtalan szakaszt bármikor követheti a próbás. Vigyázzatok, el ne hibázzátok! - mondhatná Urunk. Észre sem veszed, s kacagó gyermeked felnőtté válik melletted, s akkor hirtelen nyilvánvalóvá lesz: nem fröccsentett tárgyak kultikus tiszteletére kellett volna nevelned, hanem az Isten ismeretére... Hiába a jobb kéz hihetetlen kifinomult motorikus mozgási képessége, a számítógép egerének mesteri kétdimenziós mozgáskultúrája nem elégséges tudás a többdimenziós élethez. A végesség tragikumát csakis az evangélium oldja fel. Benne válik nyilvánvalóvá, hogy életünk születés és halál közé húzott girbe-gurba vonala az Isten felől nézve a szeretet legrövidebb egyenese.



Csüggedés...


A mai nap imádsága:
Uram! Vigasztalj, hogy élhessek! Ámen

   

Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
Zsolt 94,19

Aggódás - az érzelmek hullámvasútja... A bizonytalanság, a kilátástalanság, a lehetőségek hiánya - vagy éppen a lehetőségek megléte, de az erő vagy a bátorság megkopása a változások megtételéhez - mind aggódásaink kísérői. A még nem látható konkrét (közel)jövőtől való félelem teljesen képes megbénítani nemcsak a a lelket, de erősen korlátozza a testet is. Aggódunk a munkahelyünkért, a gyermekeinkért, az egészségünkért, és a relatíve egzisztenciális biztonságunk elvesztésének Damoklész-kardja is ott függ felettünk... Nem csoda hát, hogy aggódunk... Pedig a Mester mindenkit így biztat: "Ne aggodalmaskodjatok!'

Kétezer évvel ezelőtt is volt miért aggódnia, ma is van és amíg lesz ember, addig aggodalom is lesz, mert elmúló életünkbe beleszőve jelen van mindennapjainkban a jó, a szép, a fontos elvesztésének lehetősége is. Míg az életéből Istent kizáró ember tragédiának éli meg mindezt, addig a hívő ember ajándéknak/lehetőségnek, mert ezeken a "kereszteken" keresztül jobban megértheti önmagát. Manapság divatos emlegetni azt, ha valaki a lelkével foglalkozik. Ezoterikus könyvek hegyei hirdetnek "belső lelki utazásokat". Az utazás, a mobilitás a ma embere számára egyértelműen a sikeres életet jelenti. Aki meg otthon kuporog a hokedlin, vagy a sámlin ücsörögve a vaskályhájában bámulja a lángokat - miközben minden létező hulladékot eléget, hogy meg ne fagyjon - az ilyen embert sikertelennek ítélik meg. Pedig a régi "szerzetes nagyok" kedvenc kövükön, barlangjukban magányukban elmélkedtek - tették belső utazásaikat. A világ számára ők sikertelenek voltak, Isten számára békességet birtoklók, az utókor számára pedig szentek.

A hívő ember - klasszikus értelemben - nem szent. Időnként őt is megpörgeti a világ kívánság-örvénye, sőt szívébe olykor beköltözik a csüggedés is. De "tudása", mely hitéből fakad, átsegíti a nehéz pillanatokon. Ismeri a megoldást, s az imádság erejét. Beengedi életébe az Istent, hogy a Lélek jelenlétének vigasztalása által új erőt nyerjen...





Isten országa...


URam! Lakozz bennem, s formálj! Ámen


Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.
Lk 21,31

Isten országa, Isten királysága - mint kifejezés - az Ószövetségben is várt messiási ország. (Mt 11,2 k) De ez mégsem politikai ország, a zsidóság világuralma, ahogyan általában a Jézus-korabeli zsidók, sőt az apostolok is képzelték (vö. ApCsel 1,6), hanem Isten egyetemes országa a lelkekben. Jézus csak példabeszédekkel tudja megsejtetni Isten országának szépségét. Az öröm országa ez: olyan, mint a királyi lakoma, ahol ünneplő boldogság uralkodik. (Mt 22,2) A szabadság országa ez: ahol a lelki rabok szabaddá lesznek, ahol a megtört szívűek fájdalma elmúlik, s a szomorkodók lelkét betölti a fény. (Lk 4,18-19)

Az Isten Országának tanítása nem képzelt, vagy misztikus világról beszél, sem egy halál utáni vágyott állapotról, hanem az emberek egymás közötti viszonyának és életvitelének egy egészen más módját ismerteti, és amelynek értelme és legnagyobb kincse, maga az ember. Sajnos a világban kialakított mesterséges, vallási, faji, nemzeti, politikai megosztások különféle mérlegekre helyezik az emberek értékelését, de ebben pont az a megtévesztő, hogy valójában csak azt a szerepet értékelik, amelyet a mesterséges megosztáson keresztül teremtettek, és amit a szerepnek megfelelően formálódott egyén betölt.

Isten Országában más szempontok vezérelnek az ember értékelésében, és ezekben semmit nem számít, hogy valakinek palotája van, puha ruhába öltözik vagy rangot, tekintélyt birtokol a hatalom csúcsán, egyenrangúnak számít azokkal, akiknek ez nincs megadatva. Ez nem azt jelenti, hogy a királyt semmibe kell venni, a gazdagot pedig nem szabad emberszámba venni, hanem azt jelenti, hogy a szegényt éppen úgy kell kezelni, mint a királyt, éppen annyi joga és lehetősége van az Isten Országában, mint a gazdagnak, ezzel szemben a földi hatalmasságok birodalmában pedig nincs.

Ez azt jelenti, hogy ha az emberek megvalósítják az Isten Országát a földön, akkor bármilyen konfliktusos helyzet megoldásában nem lehet kedvezően, vagy hátrányosan befolyásoló tényező az anyagi és a hatalmi szempont, helyette az igazság és az emberi erőforrások értéke fog számítani. Nyilvánvaló, hogy az Isten Országában nincsen az ember értékét meghatározó magántulajdon, s olyan sincs, hogy ember uralkodjon ember felett.

Isten országa nem hely, hanem állapot... Azáltal, hogy "Isten bennünk van, s mi Őbenne" Isten országa "elég közel" van hozzánk! A kérdés már csak az, hogy Isten országa bennünk megvalósul-e? Ezt jelesül abban láthatjuk, hogy nem a holnapban akarunk csak szentül élni, hanem már az "itt-és-most"-mában is...



ÚRIsten...

A mai nap imádsága:
URam! Nem látlak, de érezlek. Add, hogy élhessek Benned és Általad! Ámen

    

tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy, mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség,
1 Kor 8,4b-6a

Faluvá zsugorodott világunkban szinte elcsépelt igazságnak tűnik: "Globálisan gondolkodni - lokálisan cselekedni!" Pedig a felszólítás nagy igazságot takar, a világ megváltoztatása magunknál, bennünk kezdődik... Egocentrikusságunkból eredően még ma is geocentrikusan gondolkodunk, azaz: igen tetszik nekünk a gondolat, hogy mi emberek vagyunk a világ közepe. Ez azonban kétszeresen sem igaz! Egyrészt a teremtettség "közepén" az Élet áll - ráadásul ez akkora titok, hogy nem is lenne szabad egyénekre/egyedekre lebontva emlegetnünk, csak folyamatában -, másrészt mindenek csúcsán nem az ember áll, hanem a Teremtő Isten...

Pál világosan beszél, s akinek van füle, az nemcsak hallja, de érti is: Isten az EGY! Ha vannak is "istenek" (értsd: ideológiák, szenvedélyek, kötözöttségek), melyek totálisan uralhatják egy ember életét, ezek mégsem istenek, még ha az ember isteníti is őket. Sok embertársunk van, akik önzésük miatt sehogyan sem tudják rászánni magukat, hogy létüknek magasabb szintjére lépjenek és másokért éljenek, ugyanakkor szívesen veszik körül magukat évezredek óta létező legkülönfélébb, mélységesen emberi (s egyben nagyon szép!) elképzelésekkel, melyek azt bizonygatják, hogy démonok és ördögök, ártó szellemek hada Sátán-Nagyúr vezetésével birkóznak ebben a földi világban a JóIstennel...

Nos a Teremtő Isten nemcsak a Földnek az URa, hanem az egész Világ-Mindenségnek. Azaz Isten - s oly könnyen dobálódzunk vele, használjuk ezt a fogalmat -, tehát nem globális-, hanem univerzális Isten! S ha valaki egy kicsit is belemélyed az Isten legnagyobb könyvének (csillagos égbolt) olvasásába, akkor hamar beleborzong létének kicsinységébe, s a Világegyetem nagyságába... S ha ez is kevés neki, hogy Isten teremtő szeretetére rádöbbenjen, s végre "istenesen" éljen, akkor tényleg nincs kifejezőbb szó vakságára, minthogy: "ördögi"... Ez a szó ugyanis mindazt a látható és megfogható, élvezhető és birtokolható DOLGOT/anyagit együttesen jelöli, ami elvisz, eltérít a nemlátható Istentől. Azért, mert valamit nem látunk, az még nem jelenti azt, hogy nincs! Látni ugyanis nem csak szemmel lehet - szívvel is. Ez a hívő ember "tudása". Ezért szívünkön, lelkünkön, hitünkön keresztül kicsiben és nagyban, testben és lélekben, "obszervájuk" a JóIstent, minden napon a világ végezetéig...
A csendesség győzelmet hoz


"...tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." Máté 6:13.



"Egy nap már soha többé nem lesz ezen a világon bizonytalanság, sem magány, sem depresszió, sem féltékenység, sem viszály, sem bánat."



Az elmúlt napokon a Miatyánk szövegét vizsgálva megláttuk, hogyan lehet áldásos a csendességünk. Ma az utolsó mondathoz érve a győzelemről fogunk szólni. Szeretem ezt a részt, jó érzés úgy zárni imáinkat, ha az egy igenlő, pozitív gondolatot hordoz magában. A Miatyánk pedig a következő kijelentéssel zárul: "tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
Fontos, hogy a csendességedet úgy zárd, hogy hálát adj Istennek az Ő végső győzelméért. Szánj egy percet arra, hogy elmondd neki a következőt: "Istenem, nem számít mi fog történni velem a mai napon, de én ezt a napot Veled kezdem el. Nem tudom, hogy mit tartogat számomra ez a nap. Azonban nem számít, hogy milyen, jó vagy rossz történik velem, végső soron győzedelmeskedem - Veled, hiszen senki sem veheti el a Tőled kapott üdvösségemet."


Szeretek arra gondolni, hogy egy napon nem lesz többé fájdalom az életemben. Egy nap már soha többé nem lesz ezen a világon bizonytalanság, sem magány, sem depresszió, sem féltékenység, sem viszály, sem bánat. Isten egy nap mindezeket eltörli és a mennybe megyünk -ezt senki sem veheti el tőlünk. "...tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra." (II.Tim 1.12) Isten megőríz engem. Ez jó hír, és ezzel a jó hírrel érdemes befejeznünk a csendességünket.






A csendességed kiváltsága

"Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad;a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. Zsoltárok 16:11



Tegnap említettem, hogy csendességet tartani egy kiváltság. Lehetőségünk van meglátogatni az univerzum királyát, a mindenség alkotóját.

Mi teszi a csendességünket olyan kiváltságossá, hogy nem akarunk azon morfondírozni, hogy kihagyjuk? Itt van négy csodálatos dolog, ami akkor történik, amikor Istennel időt töltünk.

1. Istennek adod az odaszánásod. "Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő én velem. " (Jelenések könyve 3:20) Ö az alkotód, a szabadítód, ő gondoskodik, megtart, tanácsol és vigasztal. Isten megérdemli a dicséretünket. Semmink nem lenne Isten nélkül. Sőt, Isten az odaszánásunkat is akarja! Ő szeretne időt tölteni veled.

2.Isten irányt ad neked. "Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert Te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged. " Zsoltárok 25:4-5 Neked és nekem napi szinten szükségünk van irányításra. Isten meg akarja adni neked ezt az irányítást, de ahhoz, hogy megkapd időt kell töltened vele. A csendességed lehetőséget ad arra, hogy napi helyreigazítást kapj az életed során.

3. Napi örömöt nyersz Istenben. "Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. " Zsoltárok 16:11 Az Istennel való időtöltés fog igazából boldogabbá tenni. A csendességed az az idő, amikor örömöd van Istenben. Az öröm titka az Isten ismerete.

4. Növekedsz, hogy minél jobban hasonlíts Istenre. Minél több időt töltesz Istennel, annál istenfélőbbé válsz. Tölts időt TV nézéssel és a jellemedet azok az emberek fogják alakítani, akiket nézel. Tölts időt Isten Igéjének tanulmányozásával, imádkozással és a jellemedet Krisztus személye fogja formálni.

Töltesz időt minden nap Istennel? Tedd azt és ez lesz a legjobb döntés, amit valaha hoztál.

Beszéljünk róla:

* Milyen területen kérsz Istentől irányítást a mai napon?
* Észrevetted már, hogy a napod máshogyan telik, ha az Igével és az Istennel töltött csendességgel kezded?

Azért létezel, mert Isten szeretni akar téged

"Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint" Efézus 1:4-5


Egyszer az irodámba jött egy ember, és azt mondta: "Keresztény vagyok, de nem érzem, hogy a lelki fejlődésem előre haladna. Olyan mintha egy semleges helyen ragadtam volna"


Megkérdeztem: "Szerinted mi a probléma?"


Erre azt válaszolta: "Szerintem az a problémám, hogy egyszerűen nem szeretem Istent eléggé."


Azt mondtam: "Nem ez a problémád. Nem az a baj, hogy nem szereted eléggé Istent, hanem az, hogy nem érted, Ő mennyire szeret téged."

A szeretet mindig szeretetre adott válasz. Azt mondja a Biblia: "Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket." (1János 4:19) Amikor azt mondod, "Nem szeretem Istent" az azért van, mert nem érted, hogy Ő mennyire szeret téged.

Ahhoz hogy megértsd az életed célját és az elhívásodat, előbb Isten természetét kell megértened. Isten maga a szeretet. A szeretet az ő természetének a lényege. Egyedül Isten miatt van szeretet az univerzumban. A hangyák és csigák nem szeretnek, de te Isten képére lettél formálva, hogy szerethess.

Azért létezel, mert Isten szeretni akart téged. Az első célja az életednek az, hogy Isten szeressen! Igen, fontos, hogy szolgáld, engedelmeskedj neki és bízz benne, de az elsődleges oka a létednek az, hogy szeresd Őt.

Hagyjuk ezt leülepedni: Az elsődleges feladatod nem az, hogy csinálj valamit, hanem az, hogy egyszerűen hagyd hogy Isten szeressen téged. "Kedves római barátaim, Isten nagyon szeret benneteket, és az ő sajátjainak hívott el titeket." (Róma 1:7 LB)

Beszéljünk róla:

* Mi a válaszod arra az igazságra, hogy első elhívásod az, hogy élvezd az Istennel való kapcsolatodat?

* Gondolj a jelenlegi kapcsolatodra Istennel. Inkább szól ez szabályokról, megkötésekről és rituálékról, mint szeretetről?

Ideje újraértelmezni a bukást

"Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál." (Példabeszédek 29:25)


Sátán kedvenc eszköze, amivel csökkenti a hitedet, az a bukástól való félelem. De nem tudod Istent szolgálni úgy, ha közben folyamatosan attól félsz, mit gondolnak mások. Tovább kell lépned. A Példabeszédek 29:25 azt írja, "Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az ÚRban bízik, az oltalmat talál."

Tehát te milyen módon szabadulsz meg a bukástól való félelemtől?

Az egyik mód, újraértelmezni a bukást. Mi a bukás? Nem az a bukás, ha nem sikerül elérned a célod. Az a bukás, ha nincs célod. Nem az a bukás, ha nem sikerül eltalálnod a célpontot. Az a bukás, ha nincs mire céloznod. Nem az a bukás, ha elesel. Az a bukás, ha nem akarsz felállni. Nem vagy kudarc, amíg fel nem adod. Tehát, ha Isten dicsőségére próbálsz ki valamit, az jó dolog. Nem az a bukás, ha kipróbálsz valamit és nem sikerül. Az a bukás, ha meg se próbálod.

Egy másik mód a bukástól való félelem kiirtására, ha sose hasonlítod magad másokhoz. Mindig fogsz találni valakit, aki jobb munkát végez és ettől elbátortalanodsz. Ugyanúgy mindig fogsz találni olyat is, aki nálad rosszabbul végzi a feladatát és ettől pedig büszke leszel. Mindkettő tönkreteszi az életedet. A bátortalanság és a büszkeség távol fog tartani attól, hogy Isten neked szánt célját beteljesítsd.

Azt írja a Biblia a Galata 6:4-ben, "Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval."

Észrevetted, hogy a Biblia azt írja, van egyfajta egészséges büszkeség? Van jó fajta és van rossz fajta büszkeség. A rossz fajta büszkeség az összehasonlításon alapszik: "Nála és nála jobb vagyok!" A jó fajta pedig: "Istenem, büszke vagyok rá, mit teszel a családomban, a munkámban, az életemben és a hitemben!". Na ez az egészséges büszkeség.

Isten engem nem arra hívott el, hogy én legyek a legjobb lelkész a világon. Isten arra hívott el, hogy a lehető legjobb pásztor legyek azokkal az ajándékokkal, tehetségekkel és élményekkel, amikkel ő megajándékozott. Mikor a Mennybe kerülsz, Isten nem azt fogja kérdezni, hogy miért nem voltál inkább ilyen és ilyen. Azt fogja kérdezni, hogy miért nem lettél azzá, akivé teremtett.

Engedd el a bukástól való félelmedet, mert, eredménytől függetlenül, jó dolog Isten dicsőségére új dolgokat kipróbálni.

Beszéljetek róla:

* Mennyire hátráltatott a hitben való növekedésben a félelem vagy más emberek véleménye?
* Milyen módon használod az ajándékaidat és képességeidet, hogy a céljaid felé haladj?
* Milyen bukásnak hitt események tartottak távol tőle, hogy elérd a céljaid és álmaid? Mit gondolsz, Isten mit szerete, hogy tanulj ezekből a kudarcokból?

2017. január 29., vasárnap

A napod legfontosabb része

"De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."Mt.6,33.

Sokan azt mondják, hogy nincs idejük csendességet tartani. Ez egy kifogás. Minden egyes ember a földön a hétnek ugyanazzal a 168 órájával rendelkezik. A kérdés azonban az, hogy mivel töltöd azt az időt, amivel rendelkezel?

Nincs időd mindenre. Senkinek sincs. Ezért időt kell szakítanod arra, ami valóban számít. Ez nem idő kérdése, hanem azé, hogy mi a fontos számodra és mit helyezel előtérbe. A megoldás arra, hogy legyen időd a napi áhítatra az, hogy Jézust és az Ő országát teszed első helyre az életedben.

Jézus azt mondta: "De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."Mt.6,33. Legyen az Úr az első az életedben, és több időd lesz. Bármire is legyen szükséged az életben, mindenben legyen mindig az Úr az első.

Legyen az életedben a legfontosabb dolog az, hogy jobban megismerd az Urat és hogy több időt tölts Vele. Hogy miért? Mert nem azért teremtettünk, hogy a tennivalóinkat kipipáljuk a feladat-listánkon. Arra lettünk megteremtve, hogy minél több időt töltsünk az Úrral.

Hatalmas kiváltság az, hogy csendességet tarthatunk. Gondoljunk bele, a Mindenség Teremtője hív minket arra, hogy naponként némi időt töltsünk vele. Képzeld el, hogy a a kedvenc színészed, vagy a kedvenc zenészed, vagy énekesed, vagy akár a kedvenc sportolód kérne meg arra, hogy mindennap tölts el vele némi időt. Azt mondanád: "Bocs, de ma nincs rád időm"? Hát persze, hogy nem ezt válaszolnád!

Akkor miért mondasz nemet arra, amikor maga az Úr hív téged, hogy tölts vele egy kevés időt? Nagyon sok mindent elmulasztasz, amikor nemet mondasz.

Beszéljünk róla!


Milyen fontossági sorrendbe teszed jelenleg a dolgaidat? Hogyan változhatna ezeknek a dolgoknak a fontossági sorrendje, ha a csendességed az Úrral állna az első helyen?

Befolyásolja-e a hozzáállásodat a napi fontossági sorrend felállításához az, ha közben figyelembe veszed azt, hogy valójában kiváltság, ha az Úrral csendességet tarthatsz?

Álmodj nagyot!

„Legyen áldott Isten, aki az ő hatalmas erejével a bennünk elvégzett munka során sokkal többet tud tenni, mint amit mi valaha kérni vagy álmodni mernénk – végtelenül a mi legmerészebb imáink, vágyaink, gondolataink vagy reményeink felett.” Efézus 3,20 (LB fordítás)


A hit az, amikor Isten tervét választod és elfogadod azt az élet minden területén. Semmi sem valósul meg az életben, ha előtte nem álmodod meg. Isten megadta azt a képességet, hogy álmodjunk, alkossunk és elképzeljünk. Ha merünk álmodni, az a hit cselekedete. Minden, ami ezen a bolygón van, álomként kezdődött.

Szóval, honnan tudod meg Isten álmát az életedre nézve? Három dolgot kell tenned:

Először merned kell kérni. Az Efézus 3,20 ezt mondja: „Legyen áldott Isten, aki az ő hatalmas erejével a bennünk elvégzett munka során sokkal többet tud tenni, mint amit mi valaha kérni vagy álmodni mernénk – végtelenül a mi legmerészebb imáink, vágyaink, gondolataink vagy reményeink felett.” (LB fordítás)

Ha meg szeretnéd tapasztalni Isten áldásait az életedben ebben az évben, akkor merned kell kérni azokat. Azt kell mondanod: „Istenem, mi a te álmod az életemmel? Mit szeretnél, mit tegyek?” Aztán kérdezd meg magadtól: „Mire lennék hajlandó Istenért, ha tudnám, hogy nem fogok elbukni?” Engedd, hogy ez kitágítsa a látókörödet.

Másodszor hinned kell Isten ígéreteiben. A Biblia ezt mondja a Jeremiás 32,27-ben: „Én vagyok az Úr, minden ember Istene ezen a világon. Lehet valami túl nehéz nekem?” (NLT fordítás)

Soha ne engedd, hogy egy lehetetlen helyzet megfélemlítsen. Inkább arra motiváljon, hogy többet imádkozz, jobban higgy, jobban bízz, többet tapasztalj, többet tanulj és jobban növekedj. A hit mindig a lehetetlen területén működik.

Hudson Taylor azt mondta, hogy három állomása van Isten akaratának: a lehetetlen, a lehetséges, és a megvalósult.

Harmadszor pedig álmodj nagyot. „Kérd tőlem, és én örökségeddé teszem a nemzeteket, neked adom a földkerekséget.” (Zsolt 2,8)

Az Istened nagysága kell meghatározza a kitűzött célod nagyságát. Nem hiszel még eléggé Istenben, amíg meg nem próbálkoztál valami olyasmivel, amit nem lehet emberi erővel megvalósítani. Ha tudni akarod, hogy mekkora kell legyen az álmod, tedd fel magadnak ezt a két kérdést: Mennyi időt tudsz erre szánni? Ha ez az álom olyan, amire az egész életedet rá tudod szánni, akkor igazán nagyot tudsz álmodni.

A másik kérdés az, hogy milyennek vagy megteremtve? Milyenek a szellemi ajándékaid, milyen a szíved, milyenek a lehetőségeid, milyen a személyiséged, és milyen tapasztalataid vannak? Ez az öt dolog határoz meg téged. Mit szeretsz csinálni? Mire van tehetséged?

Álmodj nagy álmokat Istenért! Ez az első lépés a hitben való járásban.

Beszéljünk róla:

* Vártál már Istenre, hogy teljesítse az álmodat? Mit kértél tőle az álmoddal kapcsolatosan?
* Mire lennél hajlandó Istenért, ha tudnád, hogy nem fogsz elbukni?
* Hogyan változik az Istenbe vetett hited mértéke az álmaid tükrében?






Védelem és csendesség

"...és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól..." (Mt.6:13)

Sokan jól kezdenek hozzá a fogadalmaikhoz vagy változtatásokhoz életükben, de azok még sem végződnek jól.
A kulcs, hogy kitarts bármely olyan terv mellett, amely javítana életeden, az, hogy beillesztesz a csendességedbe egy imát -a védelemért.

Ez azt jelenti, hogy megkéred Istent, segítsen életed azon területein, ahol küzdelmeid vannak. Például, ha adósságod van, és szeretnél kijönni belőle, tedd fel a kérdést: "Miért adósodtam el?". Lehet, hogy olyas valamit vettél, amire nincs is szükséged, olyan pénzből, amivel nem is rendelkezel. Ez kísértés.

Amint kitűzöl egy célt az életedben, a Sátán kísérteni fog, hogy nehogy elérd azt a célt. Erre számíthatsz! Épp ezért ezt kell mondanod: "Uram, szükségem van a segítségedre. Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól." Ez az ima a védelemért.

Kérj Istentől erőt, hogy elérd a céljaid. Ezt napi szinten kérd tőle. Vezess egy listát a célokról, amelyeket el szeretnél érni, majd minden nap vedd elő ezt a listát, és mondj valami ilyesmit: "Uram, lehetetlen, hogy elérjem ezt a célt, hacsak nem segítesz nekem. A Sátán megkísért majd, hogy feladjam, vagy válasszam a könnyebbik utat. Szükségem van Rád, hogy segíts felülkerekedni a kísértéseken."

Íme két igevers, amiket jó, ha észben tartasz:

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Fil.4:13) -Amikor Krisztus benned él, bármihez lesz erőd.

"Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." (1Kor.10:13)

Tehát ha azt mondod: "keresztény vagyok, de nem tudok megállni", akkor hazudsz, mert Isten ezt mondja: "Én elkészítem a kiutat." Nincs mentséged. Nem kerestél megoldást, nem is akartál kiutat találni.

De Isten azt ígéri, hogy mindig elkészíti számodra a kiutat. Kérd Tőle minden nap ezt a védelmet!
A SZÜLŐK MUNKAKÖRI LEÍRÁSA


„Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról..." (5Mózes 6:7)

Ábrahámnak volt egy unokaöccse, Lót, aki sikeres volt az üzleti életben, de elvesz­tette családját. Hogy lehet ez? Mert: a) rossz helyre tette a hangsúlyt - az anyagi sike­reket nagyobbra értékelte a lelki sikereknél; b) rossz környezetben élt - azt hitte, hogy gyermekei Sodomában élhetnek anélkül, hogy az hatással lenne rájuk; c) téves elkép­zelései voltak - azt hitte, megtudja változtatni körülményeit, ha kompromisszumokat köt; d) nem adott jó példát - azt hitte, hogy családja követni fogja utasításait, de élet­példáját követték; e) rossz kapcsolatai voltak - és csak akkor vette észre, amikor már túl késő volt, hogy mekkora hatással volt Sodorna a családjára (Id. 1Mózes 19:4-5). Ha azt hiszed, hogy nyugodtan élhetsz a világ szabályai szerint, de elvárod, hogy gyer­mekeid Isten törvényeit kövessék, önmagadat csapod be. Ne csak prédikálj azokról a cipőkről, melyekbe gyermekeidnek bele kell nőniük, járj te is azokban! Példaadással vezess! Szülői útmutatásodon kívül négy másik hatás is befolyásolja gyermeked életét: kortársaik, az internet, a média és a zene. Mind a négy vagy veled, vagy ellened dolgo­zik. Azt mondod: „De én mostanában nagyon elfoglalt vagyok". Tedd szabaddá magad! Gondold át újra a fontossági sorrendet! Gyermeked jelleme minden nap formálódik; a kérdés az, ki formálja? Isten Igéje világosan kimondja, hogy a következő hat dolog alkotja szülőként a munkaköri leírásodat: 1) tanítsd őket (5Mózes 6:6-7); 2) neveld őket (Példabeszédek 22:6); 3) gondoskodj róluk (2Korinthus 12:14); 4) buzdítsd őket (Efézus 6:4); 5) fegyelmezd őket (1Timóteus 3:4); 6) szeresd őket (Titusz 2:4). Ennél nagyobb felelősséged nincs!
Anyagiak...

A mai nap imádsága:

Istenem! A világban élek, s ha nem is akarom, a kísértés madara az én fejem felett is elszáll. Kérlek, adj nekem erős szívet, ami mindig Beléd kapaszkodik, s nem engedi, hogy a kívánság gonosz madara fészket rakjon a fejemen! Kérlek, áldásodat ne vond meg tőlem ezután se! Uram, ne adj nekem olyan gazdagságot, hogy a jólétben kevéllyé váljon a szívem, s megtagadjalak, se olyan szegénységet ne zúdíts rám, hogy elkeseredésemben megvessem nevedet! Ámen

   

Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.
1 Tim 6,10-11

A köznapi szólás szerint a pénzzel csak akkor van baj, ha kevés van belőle... Az igazság azonban másképpen fest. Nem az a gond, ha az embernek pénze van/nincs, hanem az, ha a pénz markában vagyunk. Szinte mindegy, hogy ez a marok erősen szorít vagy lágyan simogat, ha valaki a pénz hatalmában van, akkor nem azt teszi, amit igazából szeretne. Pál apostol sem mond újat, amikor azt írja ifjú munkatársának, "mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme". Jól tudja, sőt ismeri is a vagyon hatalmát, hiszen jómódú családból származott maga is - ennek ellenére keményen dolgozik, tudjuk róla, hogy sátorkészítéssel/eladással foglalkozott, ebből finanszírozta az evangélium hirdetésének "költségeit".

Nemcsak kétezer évvel ezelőtt, de ma is tényként állítható: a pénz után sóvárogva "egyesek eltévelyednek a hittől, és sok fájdalmat okoznak önmaguknak". A fájdalom oka pedig az egyik legnagyobb kín: a megcsalattattás. A pénz ugyanis mást ígér, s mást teljesít. Elhiteti, hogy mindent, még boldogságot is képes adni, s aztán kiderül, hogy csak jólétet, de egészséget nem, csak sok-sok mozgást és történést, de állandóságot, barátot, társat, akivel mindent megoszthatok - azt bizony soha nem képes adni.

Ennek ellenére mégis bőven akadnak, akik a mammon után sóvárognak, pedig Istenhez közel állnak. Ha nem így lenne, akkor Pál se írná: "Te pedig, Isten embere (eredeti értelemben Isten megbízottja), kerüld ezeket." A pénz hazug ígérte - hogy ti. képes a vágyak maradéktalan beteljesítésére - sokakat megszédít, levesz a lábáról: kisembert és nagy politikust egyaránt, szegényt és jómódút, sőt olyanokat is akik a szószék alatt ülnek, de még olyanokat is, akik a szószéken állnak... Magyarul: az Isten emberei sem kivételek, a kísértések őket sem kerülik el.

A megoldás igen egyszerű, apostolian kézenfekvő: "Te pedig, kerüld ezeket!" Életed valósága az igazság, a szeretet, a kegyesség, a hit és a szelídlelkűség legyen! Ne kergess virtuális-világbéli álmokat, legyél állhatatos! A beteljesülést nem a pénztárca vastagsága biztosítja, mert ha így lenne, akkor minden jómúdú boldog lenne, a tapasztalat azonban éppen azt mutatja, hogy pontosan azok "bolondulnak meg", veszítik el józanságukat és rugják fel rendezett életüket, akik egyébként jól élnek, mert nem éheznek, megvan mindenük - szép családi ház, mobilitást segítő kocsi(k) stb... Akik a múlandóba vetik bizalmukat, amit megemészt a rozsda és moly, azok élet-szekere bizonnyal keréktörést szenved, talán még fel is borul!

Az Isten emberének bölcsessége nem színes papirosokon nyugszik, hanem szívében lakozik. Ott belül van jelen az Isten Lelke, melyre igen bólint minden szívverése. Egy esztendőben mintegy harmincmilliót ver a szívünk (szünet nélkül!), s ha mégérjük a nyolcvan évet, addigra mintegy 2,5 milliárdszor... milyen óriási szám ez! S hányszor dobban meg hiábavalóságokra... olyan dolgokra, amik nem a békességet szolgálják, hanem annak ellenkezőjét. Aki "Isten embere", azaz megbízottja, vagyis elkötelezettje, az tisztán lát, mert reménységet mindig az Istenbe veti, s ezért nem is véti el a célt...


Céljaink...

A mai nap imádsága:

Uram! Te vagy az út az igazság és az élet, Te vagy életem célja, tartalma és értelme. Kérlek emlékeztess erre, ha elfelejteném, mert másokat figyelmen kívül hagyva csak a magam hasznát keresem! Ámen

   

Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
Fil 2,4

"Na jó... De nekem mi ebből a hasznom?" Életünk minden területén felvetődik az örök emberi kérdés - bizony, nem tudunk szabadulni a személyes előny kísértésétől. Két szó keseríti/szenvedteti meg az egész teremtettséget: a siker és a haszon. E két szó elbűvölhet minket egy egész életen át... Elhitethetik velünk, hogy létünk értelme az egzisztenciális gyarapodás. Gyűjtögető szenvedélyünktől aligha tudnánk szabadulni - még Jézus Urunk is ezt mondja: "Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben!"

A siker és a haszon vonzásának ereje óriási! Mindkettő zsákszámra önti ránk ígéreteit: Más ember leszel, ha eléred ezt vagy azt a célt, sőt: Különb leszel! Hasznod mértéke/nagysága "életérzésedet" javítja, sőt boldogabb leszel! S milyen igaz... A pénz-adta lehetőségek "barátokat" és "barátnőket" hívnak elő - könnyen és gyorsan, szinte a semmiből -, csak ha elfogy a vagyon, akkor derül ki, mennyire érdekalapú, felszínes kapcsolatok voltak ezek.

Lemondani a személyes érdekünkről aligha tudunk - emberek, s ezért gyarlóak vagyunk. Pál ezért ajánla a következőt: "Nézd mások hasznát is, ne csak a magadét!" Eladdig, amíg valaki csak a maga érdekeit lesi, nem találja meg helyét a világban, nem lesz számára "kerek a világ". Hiába ér el valaki bármilyen nagy célt is, hiába úszik valaki a sikerben, hiába teszi őt profitja még gazdagabbá, ha nincs kivel azt őszintén megosztania, akkor ő a világ legszegényebbike... ha nem így lenne, nem lennének depressziós, milliárdos öngyilkosok sem!

Mások érdekeit is figyelembe venni - a közösségi élet alapja. Az öntörvényő huszadikszázadi ember zsákutcába került, amikor személyes haszonlesésével kiölte magából a szociális érzékenységét. A szociális szó a latin "sociates" szóból ered, amely társaságot, közösséget jelent... Ennek okán: aki életének mottójává a "Hadd hulljon a férgese, győz a jobbik!"-elvet teszi meg, számoljon azzal, hogy a "végére" egyedül marad... nagyon egyedül.

Na jó... de akkor most mit tegyek? Hogyan érvényesüljek ebben a bolond embervilágban? A válasz bár egyszerű, a sikerhajhász, profitleső lelkek nem érthetik meg - mert látván nem látnak, s hallván nem hallanak -, "Alázzátok meg magatokat, s Ő felmagasztal titeket!"... "Keressétek Isten országát, s a többi ráadásul mind megadatnak néktek..."




Életvezetési világosság..

A mai nap imádsága:
Uram! Gyújtsd meg szereteted lángját az emberek szívében, hogy azt tegyék, ami helyes és jó, ami szép és igaz, ami őszinte és épít! Ámen


Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!" Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
Jn 8,(10-11 versek tőlem) 12. vers Útmutatónk által kijelöltje

Egy brazil bíróság házasságtörésért elítélt egy asszonyt, akinek kártérítésként 2700 Eurót kellett fizetnie (volt)férjének. A tanárnőt a (még)férje "in flagranti" érte egy másik férfival. A bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy a férjet morális kár érte, melyből fakadó kártérítési igény a brazil alkotmányból egyértelműen levezethető, hiszen az ember méltósága érinthetetlen. A felperes férj a törvényben rögzített házastársi hűség kötelezettségének megsértésére hivatkozott. A bíróság az ítéletet helybenhagyta, de másodfokon a kártérítés összegét - a feleség anyagi helyzetére tekintettel - felére mérsékelte. http://www.n-tv.de/panorama/Geld-fuer-gehoernten-Gatten-article267236.html

Morális kár... ha csak ez lenne az egyetlen következménye a hűtlenkedésnek! A szövetség megtöréséből - mely nem köthető nemiséghez, az mindig az emberség kérdése(!) - fakad aztán az érzelmi deficit, a bizonytalanság, az önértékelési zavarok, úgy a megcsalt félben, mint a család többi tagjában, különösen a gyermekekben - ha vannak. A válás egyetlen "haszonélvezői" az ügyvédek, de nekik meg ez a dolguk. Válás esetén az anyagi terhek nem csökkennek, hanem nőnek: két lakás, két egzisztencia, két biztosítás, két rezsi, stb. Természetesen erre nem figyelnek akkor, amikor a házasság "intézménye" - amit a JóIsten a felek javára teremtett, s a mennyország tornácává válhat - hirtelen a pokol előszobájává válik! Utólag persze mindenki okos, nem is maradnak el a szemrehányások, elmarasztalások, a súlyos vádak.

Érdekes, hogy Jézus kijelentése közvetlenül azután hangzik el, hogy "védelmébe" vette a házasságtörő nőt. (Nyilvánvaló, hogy a házasságtörő férfinek is ott kellene állni, de a történet erről nem tesz említést.) A kettős-erkölcsiség súlyos esetével találkozhatunk itt. Nyugodtan kijelenthetjük, az ember alapjában véve semmit nem változott az elmúlt kétezer esztendőben! Ma is ugyanolyan elnéző önmagával szemben, s ugyanolyan kritikus mások dolgát illetően, mint akkoriban. Ahogyan régen érvényes volt Jézus szava, ugyanúgy érvényes az ma is: "Többé ne vétkezz!" Akkor se, ha alapos okod lenne rá, hogy "megfizess a magad módján" a másiknak...

Ilyenkor kell az életvezetési világosság! Aki nem a Szeretet egyetemes isteni parancsaira figyel, az hibát halmoz hibára, s igazságkeresésében végül is boldogtalanná válik. Jézus "világossa" azt jelenti, hogy erőszakra ne válaszoljunk erőszakkal, "mert aki kardot ránt, kard által vész el". Aki az Élet Világosságára figyel, az nem jár sötétségben - ahol nincs se etika, se morál, csak az érdek -, s ezért nem is fog elbotlani... S ha "baleset" is érné, látja életét az isteni parancsolatok tükrében, s tudja, hogy Krisztusban nincs egyedül, s élete "jó kezekben" van, az Isten gondviselése öleli át. Aki Krisztusra figyel, "Benne" él, az nem bolondozik azzal, ami nem lehet bolondság tárgya, hanem komolyan veszi az élet "játékszabályait", s úgy vigyáz az emberi méltóságára, mint a szeme fényére...

Gondviselés...

A mai nap imádsága:
URam! Köszönöm, hogy hordozol , s Velem vagy akkor is, amikor a magam útját járom! Ámen


Isten van Veled mindenben, amit cselekszel.
1 Móz 21,22b

Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel?
Róm 9,20a

Valóban nem történik semmi Isten akarata nélkül, de Isten csak akkor van velünk, akkor "történik" misztikusan az életünkben, ha Őreá figyelünk! Aki Istent számba sem veszi, akinek a Teremtő Isten nem "tényező", az cselekedeteiben sem fogja tükrözni Teremtője akaratát. Érdekes módon, pont azok, akik "tesznek a JóIstenre", azoknak a "legnagyobb a szája", ők méltatlankodnak leginkább, vonják kétségbe Istenük létét, s mégis perlekednek Vele, ha életük szekere kátyúba kerül!

Egyházunk nem-hivatalos himnuszában, az "Erős vár a mi Istenünk"-ben énekeljük: "Ha Ő velünk, ki ellenünk?" S valóban: Istennel együtt minden lehetséges, még az is, hogy kibírjuk, elhordozzuk azt, amit egyébként elviselhetetlennek tűnik. Nincs ember ezen a bolygón, akinek ne kellene valamilyen terhet cipelnie - legfeljebb nem látni azokat, s tényleg a lelkiek elhordozása az igazán nehéz -, de az is igaz, hogy egyedül cipelni valamit a legnagyobb kín! Bizony nem véletlenül alakult ki a személyes gyónás gyakorlata, s bizony erősen gondolkodott Luther és a mögötte álló, segítő, humanista tudósokból álló "reformátori csapata" is, vajon nem kellene-e bevenni a szentségek közé a megvallást, de végül is úgy döntöttek - biblikus alapokon, mivel Jézus URunk csak a keresztséget és s a hit pecsétjét az úrvacsorát "rendelte el -, hogy a gyónás, az ugyan nem szentség (azaz Isten üdvösségre vezérlő kegyelmi eszköze), hanem az evangélium egyik megjelenési formája, amit "consultatio fratrum et colloquium"-nak, azaz testvéri beszélgetésnek/diskurzusnak neveztek el.

Örök emberi bennünk, hogy ha jól tudjuk is, hogy Istenéi vagyunk, Vele járunk, Tőle kapjuk az erőt feladataink bevégzésére, mégis olykor el-elkap minket létünk lendülete, s perlekedünk az ÚRIstennel... Ilyenkor szívünk/érzéseink helyett inkább az eszünkre kellene hallgatnunk, hiszen a józanul átgondoljuk, akkor hamar kiderül, hogy a bosszantó események túlnyomó részét mi magunk csináltuk, a kelepcét, amibe kerültünk, mi magunk készítettük -, csak nem láttuk, hogy amit mi kuckónak építgettünk, az valójában csapda, mely pont akkor ejt rabul minket, amikor legkevésbé várnánk! Ilyenkor illene tudatosítanunk: mi végesek vagyunk, Ő pedig Végtelen, s ha szinte emberfeletti, de legalábbis saját erőnket jócskán meghaladó feladatokat akarunk bevégezni, akkor nem árt Tőle kérni hozzá a hiányzó erőt, szeretetet, kitartást!

A célok nagysága olykor elhomályosítja bennünk, hogy a cél elérésénél van még fontosabb, az ti. hogy azokat csak "istenes eszközökkel", azaz etikus módon érdemes elérni. Ha nem így tesszük, akkor csak sikerünk lesz, de áldás nem lesz rajta, s akkor hiába nyerjük meg az egész világot is, ha lelkünkben kárt vallunk, mert őszinténk senkivel nem tudjuk megosztani az elért eredményt... akkor meg minek?!


Helyes önértékelésért.

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Múltamat takard be irgalmad palástjával, hogy tudjak felszabadultan élni a mában, mások hasznára, önmagam boldogságára, s a Te Dicsőségedre! Ámen


Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?
Róma 8,33

Nekünk evangélikusoknak nemcsak az "Erős vár a mi Istenünk" énekünk egyik sorát juttatja eszünkbe ez az ige, több annál: himnikus hitvallás. Életünk küzdelmei között számtalan kihívással farkasszemet nézve, gyakran feltesszük a kérdést: S most hogyan tovább? Ilyenkor nem csillogó, okosnak tűnő stratégiát keresünk, hanem működőképes megoldást.

A római levél páli gondolatai az istenes ember dinamikus életét tükrözik. Ha valaki, akkor Pál nemcsak tudta, hogy milyen a világ, de szenvedte is. A legnagyobb kihívás számára sem az volt, hogy "Kicsoda az Isten?" - ezt jól tudta, tudjuk: az Isten Isten - hanem a mindannyiunk egzisztenciáját égető kérdés nyugtalanította: "Miért voltam olyan, amilyen?" A megváltoztathatatlan múlt, akkor válik porba sújtó iszonyatos teherré, ha csak a jelenben élünk... Istennel együtt járni, azt jelenti, hogy a jövőben beteljesülő ígéretek ízét, fényét, örömét részben már most megélhetem. Csak ez ad erőt ahhoz, hogy tudjak több lenni a mai napon, mint amennyi tudtam lenni a tegnapban. A legnagyobb ellenségem nem a világ, s benne a gonosz emberek, hanem saját magam!

Jézus is az önszeretetre buzdít: "Szeresd önmagadat, mint felebarátodat!" S ha valaki hirtelen felszisszenne, hogy az idézet nem helyes, mert megfordítottam, annak igaza van, de azt is tudomásul kell vennie, hogy néha a dolgok fonákja szebb, őszintébb és igazabb, mint a (kül)színe... Tudjuk-e szeretni felebarátunkat, ha nem szeretjük/értékeljük önmagunkat helyesen? Önértékelésünk elengedhetetlen kelléke a tükör... s most az Isten tükrére, a törvényre kell gondolnunk, mert a mi tükreink, azok nemcsak homályosak, de girbe-gurbán meg is csalnak minket! Amíg csak derülünk magunkon, mint gyerekkorunkban az elvarázsolt kastélyban, addig nincs semmi gond, a baj akkor kezdődik, amikor a kacagtató kép rémképpé változik... az édes álom "Lám, ilyen leszek!" rémálommá torzul: "Jaj Istenem, hát tényleg ilyenné válok?!"


Ha Isten velünk, akkor minden a mi javunkat szolgálja, még a veszteség, a baj is. Olyan igazság ez, aminek felemelő erejét a Teremtőjében bizakodó ember naponta megéli. Ebben kezdődik el a beteljesülése minden mások vagy magunk által elrontott életnek, itt emelkedhetünk felül hétköznapjainkon, s kezdhetjük el szárnyalásunkat Őfelé...

Hűség...



URam! Tisztítsd meg szívemet naponta, hogy mindig azt válasszam, ami tetszésedre van, s ami javamra válik! Ámen

Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogy férjhez menjetek? Nem, leányaim! Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mert elért engem az ÚR keze. Tovább sírtak hangosan, majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá. Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt! De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.
Ruth 1,13b-16

Sors-csapás... az... a javából!!! Meghal Ruth férje, aztán az egyik és a másik fia is. A támaszok, a jövő - minden összetört. Ráadásul mindez idegen földön - Moáb mezején -, a segítő rokonoktól nagyon távol. Nem véletlenül mondja Ruth: "elért engem az ÚR keze"... Jogosan, jogtalanul? Ez itt már rég nem kérdés, hiszen perlekedéssel nem lesz jobb a holnap, az idő kerekét sem lehet visszaforgatni, nem lehet meg nem történtté tenni azt, ami megtörtént... Már az "nyereség" ha a mában elhordozhatóvá válik múlt, a veszteség rettenetes fájdalma.

"Az élet megy tovább, mennie kell..." - ilyen és ehhez hasonló vulgár-bölcsességeket mondogatnak az emberek, amikor tragédiával találkoznak. A tragédiák mindennaposak, de senki nincs felkészülve rá, ha az belecsapódik az életébe. Ha nem is közvetlenül, de személyesen érintettek vagyunk, akkor általában segítséget szoktunk felajánlani, ami persze csak gesztus-értékű lehet, hiszen a veszteség fájdalmát elhordozni végül mindenkinek egyedül kell. Megosztani a kínt - a hirtelen támadt üresség fojtogató érzését - szinte alig lehet, gyaníthatóan csak keveseknek sikerül. Ilyenkor érezzük át kicsinységünket, tehetetlenségünket...

Egy ilyen nehéz helyzetben az igazi támasz csakis az ÚRIsten gondviselésébe vetett hit lehet. Ha ezen felül valakit támaszként küld a körülmények Istene, az egyike a legszebb emberi találkozásoknak. A tragédiák emberi sorsokat téphetnek szét, de ugyanakkor emberi sorsok is egybefonódhatnak általuk. Mai igeszakaszunk egy ilyenről tudósít. Két asszony sorsközössége ez, melyet nem érdek, hanem a szív legmélyéről fakadó szeretet vezérel...

Fontos megemlíteni, hogy Ruth nem "született zsidó", ezért rá nem vonatkozik a Tóra, az Isten törvénye. Mivel a zsidó vallás nem "misszionáló" (ma sem!), ezért aki 'betér', annak figyelmét fel kell hívni minden isteni törvény betartásának a nehézségére. Ha ezek után is vállalja valaki a "zsidó sorsot", akkor abban a kiváltságban lesz része, hogy az Isten-adta törvény útját járhatja.

Ruth nagyon is tudta, mit vállal, amikor egy elszegényedett asszony mellé állt... olyan érték mellett 'voksolt', ami a mai világban nem divatos: ez az elv-hűség. A tanulság világos: a hűségeseket soha nem hagyja el az ÚR, s végül minden jóra fordul...