BÁTRAN BESZÉLJ MINDENRŐL IMÁDBAN!
„...tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..." (Filippi 4:6)
Egy Afrikában szolgáló misszionárius család négyéves fia meglátott egy magazinban egy kis rózsaszín dinoszauruszt ábrázoló képet, és nagyon szeretett volna egyet. Édesanyja tudta, hogy lehetetlen ilyet beszerezni (az újság három évvel azelőtti volt), de a gyermek egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy Isten elintézi neki. Tíz hónappal később, karácsony estére csomag érkezett otthonról. Első pillantásra úgy tűnt, hogy mindenki talál benne magának valami különleges ajándékot - kivéve a négyéves kisfiút. Aztán döbbenten nézték, amit a doboz legalján találtak. A hölgynek, aki a csomagot küldte, fogalma sem volt arról, hogy Isten őt használja arra, hogy megválaszolja egy kisfiú imádságát. Mielőtt leragasztotta volna a dobozt, az utolsó pillanatban beledobott valamit, amit a szülők képtelenek lettek volna beszerezni - valami jelentéktelen dolgot, amiért egyetlen józan felnőtt sem imádkozott volna soha... egy kis rózsaszín műanyag brontoszauruszt, egy gyorsétterem reklámfiguráját!
Néha úgy érezzük, hogy ostobaság Istentől kis dolgokat kérni, pedig nem kellene így gondolnunk. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt" (Filippi 4:6). Istent életed minden apró részlete érdekli, ha valami neked fontos, az neki is fontos. A bibliai időkben két verebet lehetett venni egy fillérért (sőt akciós áron ötöt két fillérért!), Jézus mégis ezt mondta: „...és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva" (Máté 10:29-30). Ha megtanulsz bízni Istenben a kis dolgokban, akkor képes leszel bízni benne a nagy dolgokban is.
Egy Afrikában szolgáló misszionárius család négyéves fia meglátott egy magazinban egy kis rózsaszín dinoszauruszt ábrázoló képet, és nagyon szeretett volna egyet. Édesanyja tudta, hogy lehetetlen ilyet beszerezni (az újság három évvel azelőtti volt), de a gyermek egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy Isten elintézi neki. Tíz hónappal később, karácsony estére csomag érkezett otthonról. Első pillantásra úgy tűnt, hogy mindenki talál benne magának valami különleges ajándékot - kivéve a négyéves kisfiút. Aztán döbbenten nézték, amit a doboz legalján találtak. A hölgynek, aki a csomagot küldte, fogalma sem volt arról, hogy Isten őt használja arra, hogy megválaszolja egy kisfiú imádságát. Mielőtt leragasztotta volna a dobozt, az utolsó pillanatban beledobott valamit, amit a szülők képtelenek lettek volna beszerezni - valami jelentéktelen dolgot, amiért egyetlen józan felnőtt sem imádkozott volna soha... egy kis rózsaszín műanyag brontoszauruszt, egy gyorsétterem reklámfiguráját!
Néha úgy érezzük, hogy ostobaság Istentől kis dolgokat kérni, pedig nem kellene így gondolnunk. A Biblia azt mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt" (Filippi 4:6). Istent életed minden apró részlete érdekli, ha valami neked fontos, az neki is fontos. A bibliai időkben két verebet lehetett venni egy fillérért (sőt akciós áron ötöt két fillérért!), Jézus mégis ezt mondta: „...és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva" (Máté 10:29-30). Ha megtanulsz bízni Istenben a kis dolgokban, akkor képes leszel bízni benne a nagy dolgokban is.
Bővölködő élet
„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)
Egy utcai evangélizáción az Üdvhadsereg egy fiatal dobosa bizonyságot tett a múltjáról. „Mielőtt keresztyén lettem, ittam és szerencsejátékoztam, de már nem teszem többé. Káromkodós voltam és nőztem, de többé már ezt sem teszem. Gyere, és gondolkodj el rajta… most már csak annyit teszek, hogy itt állok minden nap ugyanezen az utcasarkon, és verem ugyanezt a régi dobot!” Éreztél már valaha így? Felkelsz, munkába mégy, hazajössz, vacsorázol, tévét nézel, beesel az ágyba, másnap újra felkelsz, és kezded elölről az egészet? Salamonhoz hasonlóan néha talán te is úgy érzed: „minden hiábavalóság…” (Prédikátor 12:8). De nem kell így lennie!
Francis Schaeffer mondta: „Az embernek célja van; az, hogy kapcsolatban legyen Istennel… amikor elfelejti a célját, elfelejti azt, ki is ő, és mit jelent az élet.” Az élet több annál, mint ugyanazt a régi dobot ütni nap nap után. Jézus azt mondta: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, és teljes életet éljenek” (János 10:10 NIV), és az első lépés ehhez elfogadni, hogy Ő azért halt meg, hogy megmutassa az utat vissza Istenhez. A második lépés felismerni, hogy szükséged van a személyes kapcsolatra Vele. A harmadik lépés, hogy a Bibliát használod tervrajzként a célodhoz és annak beteljesítéséhez. Ez az egyetlen könyv, amely választ ad azokra a fontos kérdésekre, mint: „Ki vagyok én?” és „Miért vagyok itt?”. Nem egy „hiba” vagy, mint ahogy egyszer egy nő mondta, aki megtudta, hogy az anyja megpróbálta elvetetni őt. Isten szemében nagy érték vagy, és ma felajánlja neked a bővölködő életet.
Figyeld a jelzéseket!
„A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” (1Királyok 19:12)
Egy nagyra becsült író írja: „Biztonságos követési távolságot tartva vezettem az előttem haladó autó mögött, amikor a sofőr a fékbe taposott. Gyorsan megálltam, de a mögöttem haladó autó túl közel volt, és nekihajtott a dzsipemnek. Tulajdonképpen nem keletkezett kár, de ahogy továbbhajtottam, valami a balesettel kapcsolatban nem hagyott nyugodni. Pár héttel később a gyorsforgalmi úton mentem. Mögöttem egy autókat szállító kamion volt… előttem jónéhány autó… jóval előrébb pedig egy iskolabusz. Hirtelen észrevettem, hogy az előttem haladó autók féklámpái felvillannak. Az iskolabusz megállt, mert egy gyerek leszállt. Lefékeztem az előttem lévő autó mögött; aztán eszembe jutott a korábbi baleset tanulsága. Előfordulhat, hogy én biztonságosan meg tudok állni, de a mögöttem jövő autó nem. Amikor a visszapillantó tükörbe néztem, láttam, hogy az autókkal megrakott kamion kétségbeesetten próbál megállni. Lehúzódtam a leálló sávra, hogy még egy autóhossznyi helyet hagyjak neki, és az csikorgó fékekkel megállt, éppen az előttem lévő autó mögött. Ha nem figyeltem volna, mind egymásnak ütközünk.”
Egy frissen megtért lányt lelki növekedésének a titkáról faggattak. A válasza ez volt: „Figyeljétek a jelzéseket!” Többek között azért nem értjük jobban Istent, mert nem figyelünk oda az ő finom jelzéseire. A Biblia azt mondja: „A tűz után halk és szelíd hang hallatszott”. Tanulj meg odafigyelni rá! Ha szólni készülsz, és egy szelíd visszatartóerőt érzel, ne mondj semmit! Ha el akarsz indulni egy bizonyos úton, és piros lámpát vélsz látni, vagy egy másik ösvényt megnyílni, figyelj oda rá, akkor is, ha Isten azt kéri, hogy a sötétben indulj el! Ahová az Ő ujja mutat, ott az Ő keze megtisztítja az utat.
Egy nagyra becsült író írja: „Biztonságos követési távolságot tartva vezettem az előttem haladó autó mögött, amikor a sofőr a fékbe taposott. Gyorsan megálltam, de a mögöttem haladó autó túl közel volt, és nekihajtott a dzsipemnek. Tulajdonképpen nem keletkezett kár, de ahogy továbbhajtottam, valami a balesettel kapcsolatban nem hagyott nyugodni. Pár héttel később a gyorsforgalmi úton mentem. Mögöttem egy autókat szállító kamion volt… előttem jónéhány autó… jóval előrébb pedig egy iskolabusz. Hirtelen észrevettem, hogy az előttem haladó autók féklámpái felvillannak. Az iskolabusz megállt, mert egy gyerek leszállt. Lefékeztem az előttem lévő autó mögött; aztán eszembe jutott a korábbi baleset tanulsága. Előfordulhat, hogy én biztonságosan meg tudok állni, de a mögöttem jövő autó nem. Amikor a visszapillantó tükörbe néztem, láttam, hogy az autókkal megrakott kamion kétségbeesetten próbál megállni. Lehúzódtam a leálló sávra, hogy még egy autóhossznyi helyet hagyjak neki, és az csikorgó fékekkel megállt, éppen az előttem lévő autó mögött. Ha nem figyeltem volna, mind egymásnak ütközünk.”
Egy frissen megtért lányt lelki növekedésének a titkáról faggattak. A válasza ez volt: „Figyeljétek a jelzéseket!” Többek között azért nem értjük jobban Istent, mert nem figyelünk oda az ő finom jelzéseire. A Biblia azt mondja: „A tűz után halk és szelíd hang hallatszott”. Tanulj meg odafigyelni rá! Ha szólni készülsz, és egy szelíd visszatartóerőt érzel, ne mondj semmit! Ha el akarsz indulni egy bizonyos úton, és piros lámpát vélsz látni, vagy egy másik ösvényt megnyílni, figyelj oda rá, akkor is, ha Isten azt kéri, hogy a sötétben indulj el! Ahová az Ő ujja mutat, ott az Ő keze megtisztítja az utat.
HENRY JOHN HEINZ
„Fölkelnek előtte fiai, és áldottnak mondják…” (Példabeszédek 31:28 NKJV)
Hatéves korában Henry John Heinz elkezdett segíteni édesanyjának a házuk mögötti kis kert gondozásában. Tizenkét éves korában három és fél holdnyi földet művelt meg, és háromszor egy héten zöldségféléket szállított kocsijával Pittsburg boltjaiba. Nemsokára saját vállaltot alapított „57 áru” néven. 1905-ben megalapította a Henry John Heinz Company-t, amely ma, több mint száz évvel később, több mint ezerháromszáz féle terméket forgalmaz szerte a világon a ketchuptól a bébiételekig. Mást is érdemes azonban tudni róla: Henry John Heinz szerette Jázust, és nagy mértékben támogatta a vasárnapi iskolákat Pittsburgben és szerte a világon. Vállalta úttörő volt a biztonságos és higiénikus tápszerek gyártásában, és messze meghaladta korát az alkalmazottaival való bánásmódban. Ingyenes egészségügyi ellátást biztosított, uszodákat és tornatermeket bocsátott dolgozói rendelkezésére, és nőket is előléptetett felelős pozíciókba. Jó hírnevet szerzett azzal is, hogy javította alkalmazottainak munka- és életkörülményeit. Végrendeletében Henry John Heinz ezt írta: „Kívánom, hogy eme végakarat legelején, mint legfontosabb tétel szerepeljen hitvallásom: hiszek Jézus Krisztusban, mint Megváltómban. Kívánom továbbá, hogy eme végakarat tanúja legyen a ténynek, hogy egész életemben, melyben rendkívüli örömök és rendkívüli fájdalmak is értek, csodálatos módon megtartott Istenben vetett hitem, Jézus Krisztus által. Ezt a hagyatékot hagyta rám az én szent életű édesanyám, egy erős hitű asszony és én ennek tulajdonítom minden elért sikeremet.”
Hatéves korában Henry John Heinz elkezdett segíteni édesanyjának a házuk mögötti kis kert gondozásában. Tizenkét éves korában három és fél holdnyi földet művelt meg, és háromszor egy héten zöldségféléket szállított kocsijával Pittsburg boltjaiba. Nemsokára saját vállaltot alapított „57 áru” néven. 1905-ben megalapította a Henry John Heinz Company-t, amely ma, több mint száz évvel később, több mint ezerháromszáz féle terméket forgalmaz szerte a világon a ketchuptól a bébiételekig. Mást is érdemes azonban tudni róla: Henry John Heinz szerette Jázust, és nagy mértékben támogatta a vasárnapi iskolákat Pittsburgben és szerte a világon. Vállalta úttörő volt a biztonságos és higiénikus tápszerek gyártásában, és messze meghaladta korát az alkalmazottaival való bánásmódban. Ingyenes egészségügyi ellátást biztosított, uszodákat és tornatermeket bocsátott dolgozói rendelkezésére, és nőket is előléptetett felelős pozíciókba. Jó hírnevet szerzett azzal is, hogy javította alkalmazottainak munka- és életkörülményeit. Végrendeletében Henry John Heinz ezt írta: „Kívánom, hogy eme végakarat legelején, mint legfontosabb tétel szerepeljen hitvallásom: hiszek Jézus Krisztusban, mint Megváltómban. Kívánom továbbá, hogy eme végakarat tanúja legyen a ténynek, hogy egész életemben, melyben rendkívüli örömök és rendkívüli fájdalmak is értek, csodálatos módon megtartott Istenben vetett hitem, Jézus Krisztus által. Ezt a hagyatékot hagyta rám az én szent életű édesanyám, egy erős hitű asszony és én ennek tulajdonítom minden elért sikeremet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése