A GYERMEK NEVEI
"És hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!" Ézsaiás 9,6b
Jézus első neve: csodálatos. Sokat bosszankodtam, amikor a tanári karban a hívők mindenre azt mondták, hogy csodálatos. Amikor Jézust befogadtam, rövid időn belül én is mindenre mondtam. Egy életen keresztül nem győzünk csodálkozni. Elég baj, ha már nem csodálkozunk, és nem csodálkoznak rajtunk, amikor már kezdünk olyanok lenni, mint a többi ember. "Hívják nevét... tanácsosnak." Van, akinek saját szíve vagy érzelme a tanácsosa. Az egek Ura akar tanácsosod lenni. Tőle kérj tanácsot, ő minden helyzetben tanácsos. "Hívják nevét... erős Istennek." ő olyan Isten, aki mindent megtehet. Sokan mondták már: gyenge vagyok, semminek nem jutok a végére. Ne a magad erejében bízz! "Erős ő, megtart!" (Sof 3,17). "Hívják nevét örökkévalóság atyjának." ő az, aki úgy szeret, mint az Atya a gyermekét. Az utolsó név, ami leginkább a szívünkig ér: "Hívják nevét... békesség fejedelmének!" Valaki mondotta: nyugodt élet a hívő élet. Tévedés - ez két dolog. Más a nyugalom és más a békesség. Éppen sok nehézség közepette voltam, amikor valaki megkérdezte tőlem: hogy van? Úgy, hogy nyugalmam nincs, de békességem van - feleltem. Mindig kell valamit csinálni, nem ülhetek egy helyben, annyi az elveszett ember, annyi a tennivaló. Hogy volna nyugalmam, amikor minden pillanatban elvész egy ember? Az események sorozatában mégis van valami örökkévaló. Ha a békesség fejedelme a szívedben van, akkor - ha nincs is nyugalmad - békességed van.
A hit öröme
Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek.
Filippi levél 4, 4.
Az öröm a hit gyümölcse. Ahol nincs hit, ott Isten puszta említésére megriad, visszaretten és elkeseredik a szív. Sőt merő ellenséges gyűlölet támad az ilyen szívben Istennel szemben. A lelkiismeret vétkesnek ítéli, viszont Isten irgalmában nem remélhet, mert jól tudja, hogy gyűlöli és keményen megtorolja a bűnt. Istenben való örömről beszélni az ilyen szívnek annyi, mintha a vizet arra akarnám rábeszélni, hogy lobbanjon lángra. Meg kell ahhoz igazulni, hogy valaki örülhessen az Úrban. Ez a levél nem is bűnösöknek, hanem szenteknek szól. A bűnösnek először azt kell megmondani, hogy miként szabadulhat meg a bűnétől, hogy juthat kegyelmes Istenhez. Ha aztán rossz lelkiismeretétől megszabadult, az öröm magától jön. Nos, az evangéliom éppen azt ígéri, hogy Krisztus magára veszi bűneinket. Ezzel a hittel gyönyörűség Istenre gondolni. Szívünk Istennél harag helyett kegyelmet érez s büntetéstől való félelem helyett teljes bizodalommal van hozzá, mivel a Krisztusban ilyen véghetetlen irgalmasságot gyakorolt. Ebből a hitből aztán szeretet, öröm, béke és hálaének fakad. Az ember szívbéli gyönyörűségét leli Istenben, - szerető, kegyelmes Atyjában. Íme, erről az örömről beszél Pál apostol: Ezért nevezi az Úrban való örömnek.
Keresztyének, örvendezzünk,
Szívvel-szájjal zengedezzünk;
Ének szárnya égig menjen,
Öröm van ma földön, mennyen!
Szívvel-szájjal zengedezzünk;
Ének szárnya égig menjen,
Öröm van ma földön, mennyen!
Fentről való kincsek
?Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az Úr az ég fentről jövő ajándékával és a lent elterülő vizekkel" (5Móz 33,13).
Mi is lehetünk gazdagok olyan dolgokban, amikben József, de magasabbrendű értelemben: a menny drága kincseiben lehetünk gazdagok. Közbenjáró imádságaink meghallgatása, Isten erejének megtapasztalása drága kincs a számunkra. Megtapasztalhatjuk Isten békességét, az Úrtól való örömet, Istenünk dicsőségét. Élvezhetjük a Szentháromság áldásait, a szeretetet, a kegyelmet és a testvéri közösséget, amelyeket többre becsülünk a színaranynál. A földi dolgok értéke elhalványul a mennyei kincsek mellett.
Milyen drága kincs ?az ég fentről jövő ajándéka", a harmat. Mennyire hálásak vagyunk és dicsérjük az Urat érte. Hogy illatozik a harmat, felüdít, növekedést ad és életet támaszt! Mint az Úr által ültetett palántáknak, minden másnál fontosabb a számunkra a mi felülről jövő ajándékunk, a Szent Szellem vezetése.
?A lent elterülő vizek" áldása nyilván arra a föld mélyében elterülő láthatatlan vízforrásra utal, amely minden frissen felbuzgó forrást táplál. Milyen csodálatos, ha egyszer az örökkévalóság forrása tárul fel a számunkra. Ez kimondhatatlan gazdagságot jelent. Egy hívő se nyugodjék, míg nem ivott belőle. A mindenható Úr gazdagsága a miénk mindörökre. Éljünk kincseivel már most!
"Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet." (Jel 3:12)
Szokatlan számunkra, hogy Krisztusnak úgy kellett bemutatnia magát Jánosnak, ahogyan bemutatta, és furcsa az is, ahogy a gyülekezeteknek bemutatkozik. De emlékeznünk kell arra, hogy az egyház - bármilyen gyenge és fogyatékos is - Krisztus különleges figyelmének tárgya. Folyamatosan, gyengéd együttérzéssel kíséri figyelemmel az egyházat és Szentlelke által megerősíti azt. Mi, mint egyházának tagjai, engedjük-e neki, hogy benyomást gyakoroljon elménkre és felhasználjon bennünket az Ő dicsőségére? Figyelünk-e üzeneteire, melyeket az egyháznak küldött? Határozzuk el, hogy azok között leszünk, akik örömmel fogadják Őt eljövetelekor és nem azok között, akik sírnak miatta! (Lásd: Jel 1:7) Szerezzünk üdvbizonyosságot azáltal, hogy engedelmeskedünk az üzeneteknek, melyeket egyházának küld!
Krisztus szavai a vigasztalás üzenete egyházának: "Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet." (Jel 3:10-12)
Küzdjünk hát azért, hogy bebocsátást nyerhessünk Urunk országába! Tanulmányozzuk szorgalmasan az örömhírt, melyet Krisztus úgy mondott el Jánosnak, hogy személyesen elment hozzá Páthmosz szigetére, s melyről így szól a Biblia: "Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniök hamar." (Jel 1:1) Emlékezzünk mindig arra, hogy "boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van". (3. vers) (Signs of the Times, 1903. február 4.)
Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bűnösnek mondani? (Ézs 50, 9a)
Nem egyszer történik meg velünk életünk során, hogy megrágalmazunk valakit. Történik mindez általában az illető háta mögött; a boltban, sorban állva, munkahelyi ebédszünetben vagy a templompadban ülve, de szabadjára engedjük elképzeléseinket egy emberről, szabadjára engedjük, néha tudtunk nélkül, a pletykát... Ha pedig arra kerül a sor, hogy szembenézzünk azzal az emberrel, akinek rossz hírét keltettük, segítségül hívunk mindenkit. Mert egyedül kicsinek és erőtlennek, gyávának érzi magát az ember. A gyávaság pedig tovább űz, hogy a tömegbe beleolvadva, habzó szájjal "bűnöst" kiálts... Valahogy mégis marad bennünk annyi, hogy igazoljuk véleményünket. Igazoljuk magunkkal. Mert én tudom, hogy mit beszélek, én értek mindent, én tudok a sorok között olvasni. Én, én, én... És az individuum vadászni indul: egy másikra, aki gyengébb, így ideális ellenfél. Csakhogy az egyén közben szembekerül önmagával, és saját maga válik üldözötté - saját maga által. A gyávaság, az önhittség eltorzítja a személyiséget. Támaszra van szükség, mert önmagam előtt már nem állhatok meg önmagamként. A Támasz pedig megszületik bennem és benned is. Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bűnösnek mondani?
Az ég már többé nincs messze, közeledik az Isten üdvözítő ideje, a szabadság és szeretet ideje. Keresztények, vidám szívvel munkálkodjatok a hosszú harc után az emberek közötti békességen! (M. Schenkendorf)
Mi is lehetünk gazdagok olyan dolgokban, amikben József, de magasabbrendű értelemben: a menny drága kincseiben lehetünk gazdagok. Közbenjáró imádságaink meghallgatása, Isten erejének megtapasztalása drága kincs a számunkra. Megtapasztalhatjuk Isten békességét, az Úrtól való örömet, Istenünk dicsőségét. Élvezhetjük a Szentháromság áldásait, a szeretetet, a kegyelmet és a testvéri közösséget, amelyeket többre becsülünk a színaranynál. A földi dolgok értéke elhalványul a mennyei kincsek mellett.
Milyen drága kincs ?az ég fentről jövő ajándéka", a harmat. Mennyire hálásak vagyunk és dicsérjük az Urat érte. Hogy illatozik a harmat, felüdít, növekedést ad és életet támaszt! Mint az Úr által ültetett palántáknak, minden másnál fontosabb a számunkra a mi felülről jövő ajándékunk, a Szent Szellem vezetése.
?A lent elterülő vizek" áldása nyilván arra a föld mélyében elterülő láthatatlan vízforrásra utal, amely minden frissen felbuzgó forrást táplál. Milyen csodálatos, ha egyszer az örökkévalóság forrása tárul fel a számunkra. Ez kimondhatatlan gazdagságot jelent. Egy hívő se nyugodjék, míg nem ivott belőle. A mindenható Úr gazdagsága a miénk mindörökre. Éljünk kincseivel már most!
Kerestek majd engem és nem találtok meg, és ahol én vagyok, ti nem jöhettek oda.János 7,34
Uram!
Uram!
OSZLOP ISTEN TEMPLOMÁBAN
Uram!
Elolvastam sok vallásalapító ember tanítását a mennybejutásról. Csupa teljesíthetetlen követelés. Te az ószövetségi törvényt ismerő emberekhez szóltál a mai ige szerint. A törvény sem az az út, amelyen a mennybe hatolhatunk. Találkoztam egyes álmodozó emberekkel is, akik kegyes életfolytatás útján igyekeztek oda jutni, ahol Te vagy. Ma Te magad akarod megértetni velem: ezek az utak járhatatlanok. Innen - a föld bűne közül - bűnös szívemet nem tudom olyan magosságokba emelni, ahol dicsőségedben lakozol. Közted és köztem nem jön létre találkozás, amelyben én megyek tehozzád. Isten irgalmas szeretetének útját a karácsonyban mutatta meg. És így marad ez mindig is. A menny dicsőségéből Te szállsz alá a föld nyomorába. Te keresel engem. Te jössz énhozzám. Így találkozunk.
Uram!
Ígéreteid között - melyekre teljes szívvel építek - ott van az az ígéreted is, amely szerint nekem mennyei dicsőségedből részt adsz. Ott leszek majd, ahol Te vagy. De oda nem én küzdöm föl magamat. Te jössz értem. Te viszel magaddal. Oda csak Veled együtt juthatok föl.
OSZLOP ISTEN TEMPLOMÁBAN
"Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet." (Jel 3:12)
Szokatlan számunkra, hogy Krisztusnak úgy kellett bemutatnia magát Jánosnak, ahogyan bemutatta, és furcsa az is, ahogy a gyülekezeteknek bemutatkozik. De emlékeznünk kell arra, hogy az egyház - bármilyen gyenge és fogyatékos is - Krisztus különleges figyelmének tárgya. Folyamatosan, gyengéd együttérzéssel kíséri figyelemmel az egyházat és Szentlelke által megerősíti azt. Mi, mint egyházának tagjai, engedjük-e neki, hogy benyomást gyakoroljon elménkre és felhasználjon bennünket az Ő dicsőségére? Figyelünk-e üzeneteire, melyeket az egyháznak küldött? Határozzuk el, hogy azok között leszünk, akik örömmel fogadják Őt eljövetelekor és nem azok között, akik sírnak miatta! (Lásd: Jel 1:7) Szerezzünk üdvbizonyosságot azáltal, hogy engedelmeskedünk az üzeneteknek, melyeket egyházának küld!
Krisztus szavai a vigasztalás üzenete egyházának: "Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet." (Jel 3:10-12)
Küzdjünk hát azért, hogy bebocsátást nyerhessünk Urunk országába! Tanulmányozzuk szorgalmasan az örömhírt, melyet Krisztus úgy mondott el Jánosnak, hogy személyesen elment hozzá Páthmosz szigetére, s melyről így szól a Biblia: "Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniök hamar." (Jel 1:1) Emlékezzünk mindig arra, hogy "boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van". (3. vers) (Signs of the Times, 1903. február 4.)
Segíts rajtam, Uram, ha ingadozom!
Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bűnösnek mondani? (Ézs 50, 9a)
Nem egyszer történik meg velünk életünk során, hogy megrágalmazunk valakit. Történik mindez általában az illető háta mögött; a boltban, sorban állva, munkahelyi ebédszünetben vagy a templompadban ülve, de szabadjára engedjük elképzeléseinket egy emberről, szabadjára engedjük, néha tudtunk nélkül, a pletykát... Ha pedig arra kerül a sor, hogy szembenézzünk azzal az emberrel, akinek rossz hírét keltettük, segítségül hívunk mindenkit. Mert egyedül kicsinek és erőtlennek, gyávának érzi magát az ember. A gyávaság pedig tovább űz, hogy a tömegbe beleolvadva, habzó szájjal "bűnöst" kiálts... Valahogy mégis marad bennünk annyi, hogy igazoljuk véleményünket. Igazoljuk magunkkal. Mert én tudom, hogy mit beszélek, én értek mindent, én tudok a sorok között olvasni. Én, én, én... És az individuum vadászni indul: egy másikra, aki gyengébb, így ideális ellenfél. Csakhogy az egyén közben szembekerül önmagával, és saját maga válik üldözötté - saját maga által. A gyávaság, az önhittség eltorzítja a személyiséget. Támaszra van szükség, mert önmagam előtt már nem állhatok meg önmagamként. A Támasz pedig megszületik bennem és benned is. Íme az én Uram, az Úr, megsegít engem; ki mer bűnösnek mondani?
Az ég már többé nincs messze, közeledik az Isten üdvözítő ideje, a szabadság és szeretet ideje. Keresztények, vidám szívvel munkálkodjatok a hosszú harc után az emberek közötti békességen! (M. Schenkendorf)
Uram, segíts bennünket, mikor megpróbálunk túlnőni önmagunkon, mikor úgy gondoljuk, hogy nincs szükségünk a te gondoskodó szeretetedre. Maradj velünk és légy támaszunk, mikor szembekerülünk önmagunkkal, mert csak te vagy, ki ítéletet mondhat fölöttünk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése