A megtestesült kijelentés

    Monda néki Jézus… aki engem látott, látta az Atyát…             — János 14,9.
Az ember — beleszületve a sátán uralta világba — természeténél fogva nem ismerte Teremtőjét. Ádám bűne óta — amikor az ember halottá vált szellemében — Isten és az ember szellemileg elkülönült.
Az embernek kikerülhetetlen szüksége volt a megtestesülés. Jézus Krisztus megtestesülése — Isten megjelent hústestben — megadta a világ számára Isten természetének valóságos megismerését.
A szellemileg halott emberek nem tudták megismerni a Teremtő természetét, a tőle származó kijelentés nélkül. Istent úgy képzelték el, mint egy riasztó, kegyetlen, furcsa, erkölcsön felüli, távoli, valami személytelen energiát, de sohasem gondoltak Rá úgy, mint a szeretet Istenére — a szerető mennyei Atyára.
„Milyen is Ő valójában?” — kutatják az emberek. Kedves Barátaim, ha meg akarjátok tudni, milyen az Isten valójában — csak nézzetek Jézusra!

Akkor menj, amikor készen állsz

Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én üdvösségemet.

– Zsoltárok 91:16

 Tudtad, hogy nem Isten akarata az, hogy bárki is fiatalon meghaljon? Ő teljessé akarja tenni a napjaid számát. 70-80 évig kellene élned, és ha ezzel sem vagy megelégedve, élj még egy kicsit tovább! A Biblia szerint Ábrahám jó vénségben halt meg, betelve az élettel. Mindannyiunkkal így kellene történnie.

Sok hívő nem ismerte ezt fel, és összezavarodott. Amikor lebetegednek, ahelyett, hogy a gyógyulásban hinnének, azon kezdenek tűnődni, hogy talán Isten azt akarja, hogy meghaljanak. „Talán haza akar hívni,” gondolják.

Soha ne táplálj ilyen gondolatokat magadban. Ami Istent illeti, Ő nem fog hazahívni, amíg készen nem állsz arra. Pál apostol értette ezt. A 2 Timótheus 4:6-7-ben ezt írta: „Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat bevégeztem, a hitet megtartottam.” Pál nem halt meg addig, amíg Jézus és ő nem állt készen a haza-menetelére.

Ha az ördög azt mondja neked, Isten nem fog meggyógyítani, mert ideje hazaköltöznöd, akkor tudnod kell, hogy hazudik – nem számít, mennyi idős vagy. Isten azt ígéri a Zsoltárok 91:16-ban, hogy ha a Mindenható árnyékában lakozol, akkor hosszú élettel elégít meg. (Ez azt jelenti, hogy Őbenne lakozol, ahogy Jézus a János 15-ben tanította.)

Ha úgy érzed, hogy még nem fejezted be a pályafutásodat a földön, akkor még nincs itt az ideje annak, hogy meghalj. Tehát ne figyelj az ördögre, és élj tovább. Állj ellen a betegségnek Jézus nevében. Állj meg Isten ígéretén!

Majd amikor készen állsz arra, hogy a mennybe menj, akkor indulj! De csak akkor menj, ha elégedett, egészséges vagy, és készen állsz! Győztesen menj, és kiáltozd a régi örömteli dalt: „A mennyország közel van, és én nem maradhatok itt. Isten veled, világ, Isten veled.”

Igei olvasmány:  5 Mózes 34

HOGYAN LEHET SZEMÉLYESEN RÉSZEM A VÁLTSÁGBAN?

"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, csak a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).

Jézus Krisztus evangéliuma az akaratot mindig döntésre kényszeríti. Elfogadom-e, hogy Isten a bűnre Krisztus keresztjében kimondta a halálos ítéletet? Van-e valami kevés érdeklődés bennem Krisztus halála iránt? Kész vagyok-e magamat azonosítani az Ő halálával, hogy teljesen kiirtsa belőlem a bűn, a világ és önmagam szeretetét? Akarok-e annyira eggyé lenni Jézussal, hogy kész vagyok inkább minden mást elveszíteni, csak Őt el ne veszítsem? Nagy kiváltsága a tanítványnak, hogy szövetségre léphet az Úr Jézussal a kereszt alatt, és ez azt jelenti, hogy meghalt a bűnnek. Maradj egyedül Jézussal és vagy azt mondd meg neki, hogy nem akarsz meghalni a bűnnek, vagy azt, hogy minden áron eggyé akarsz lenni az Ő halálával. Ha ezt választod, bizakodó hittel tekintve arra, amit Ő a kereszten elvégzett, természetfeletti módon eggyé válsz az Ő halálával és "minden ismeretet meghaladóan" felismered, hogy "régi embered" meg van feszítve Krisztussal. Ennek az a bizonyítéka, hogy ezentúl bámulatosan könnyű lesz engedelmeskedned Jézus Krisztus szavának - Istennek benned lakó élete által. Időnként újra meg újra megláttatja velünk Urunk, mivé lettünk volna, ha nem lennénk az Övéi. Ezt igazolja az a szava: "Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" (Jn 15,5). A keresztyénség kősziklája ezért a személyes, szenvedélyes odaszánás Jézus Krisztusnak. Azt az elragadó örömet, amit nyertünk, amikor beléptünk az Ő királyságába, összetévesztjük Istennek azzal a céljával, amiért odavitt minket. Azért vezetett be oda, hogy ráébredjünk, mit jelent azonosítani magunkat Jézus Krisztussal.

?Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.?

(I.Pt. 4:9)

?Nem tekintjük a vendégszeretet gyakorlását kiváltságnak és áldásnak. Nem vagyunk eléggé szívélyesek és túl kevés hajlandóságot mutatunk arra, hogy szégyenkezés avagy fitogtatás nélkül helyet szorítsunk még két-három embernek családi asztalunknál. Néhányan azt állítják, hogy ez túl sok vesződséggel jár. Nem lenne így, ha ezt mondanák: Nem készültünk fel különösebben, de amink van, azt szívesen megosztjuk. A váratlan vendég sokkal többre értékeli a szíves vendéglátást, mint akár a legkörültekintőbb előkészületet... Akik magukba zárkóznak, akiket nem lehet rávenni arra, hogy látogatókat vendégeljenek meg, azok sok áldást veszítenek... Az Úr elismer és méltányol minden szeretetteljes cselekedetet, amit az ő nevében teszünk... A szegénységünknek nem kell kizárnia bennünket a vendégszeretet gyakorlásának áldásából. Adjuk azt, amink van... Testvéreim, hívjátok meg otthonaitokba azokat, akik szeretetteljes figyelemre szorulnak. Ne erőltessétek ezt, de amikor szükség van rá, akkor hívjátok meg őket és tanúsítsatok igaz, keresztény vendégszeretetet.

A társas érintkezésben értékes kiváltságok rejlenek. ťNemcsak kenyérrel él az emberŤ (Mt. 4:4). Amikor testi eledellel szolgálunk, szolgáljunk reménységgel, bátorítással és krisztusi szeretettel is...?

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 650, 656. l.)