A karácsonyi történet felfedi az értéked
"Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy
mindenki, aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn
3,16
Néhány ember azt hiszi, hogyha valakit lelkileg elveszettnek mondunk, azt lenézzük. Pedig nem! Valójában egy hatalmas bók, ha valakit lelkileg elveszettnek bélyegeznek. Mert különbség van aközött, hogy valami elveszett, vagy valami rossz helyen van. Ha valamit rossz helyre tettem, az azt jelenti, hogy az a dolog nem volt fontos a számomra. De ha elveszítek valamit, az elég fontos ahhoz, hogy megpróbáljam megkeresni. Rossz helyre teheted pl. a hajcsatot, elveszítheted a szemüvegemet.
Az emberek csak akkor tartjuk elveszetteknek, ha megéri őket megkeresni. Gondolj csak bele: egy elvesztett mestermű értéke nemhogy csökkenne a veszteség által, hanem még emelkedik.
Az emberiség sokat veszít azzal, amikor nincs kapcsolatban Istennek. Elveszítjük irányunkat, Isten védelmét, lehetőségeinket, boldogságunkat, mennybéli otthonunkat - csak, hogy néhányat megemlítsünk.
Te annyira értékes vagy, hogy Isten a Fiában fizette meg az árat érted az első karácsonykor, azért, hogy megtalálhasson téged. A Biblia legismertebb verse így hangzik: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy mindenki, aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)
Olyan sokat érsz Istennek, hogy bevállalt egy földi mentő-missziót azért, hogy visszaszerezzen téged. Kicsiny gyermekként jött a világra, hogy egy napon egy fakereszten haljon meg a te bűneidért.
A karácsonyi történet mutatja az értéked. Isten annyira szeretett, hogy a legeslegjobbat küldte érted: Jézust.
Soha ne felejtsd el: számítasz Istennek.
Beszéljetek róla:
- Készíts egy listát arról, hogyan ünnepli a családod a Karácsonyt!
- Az ünneplésetek hogyan tükrözi vissza Jézus születésének jelentőségét?
- Hogy megtudd, hogyan lehet elő kapcsolatod Istennel, nézd meg a következő videót: http://saddleback.com/resources/freshstartwithgod/
Néhány ember azt hiszi, hogyha valakit lelkileg elveszettnek mondunk, azt lenézzük. Pedig nem! Valójában egy hatalmas bók, ha valakit lelkileg elveszettnek bélyegeznek. Mert különbség van aközött, hogy valami elveszett, vagy valami rossz helyen van. Ha valamit rossz helyre tettem, az azt jelenti, hogy az a dolog nem volt fontos a számomra. De ha elveszítek valamit, az elég fontos ahhoz, hogy megpróbáljam megkeresni. Rossz helyre teheted pl. a hajcsatot, elveszítheted a szemüvegemet.
Az emberek csak akkor tartjuk elveszetteknek, ha megéri őket megkeresni. Gondolj csak bele: egy elvesztett mestermű értéke nemhogy csökkenne a veszteség által, hanem még emelkedik.
Az emberiség sokat veszít azzal, amikor nincs kapcsolatban Istennek. Elveszítjük irányunkat, Isten védelmét, lehetőségeinket, boldogságunkat, mennybéli otthonunkat - csak, hogy néhányat megemlítsünk.
Te annyira értékes vagy, hogy Isten a Fiában fizette meg az árat érted az első karácsonykor, azért, hogy megtalálhasson téged. A Biblia legismertebb verse így hangzik: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy mindenki, aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)
Olyan sokat érsz Istennek, hogy bevállalt egy földi mentő-missziót azért, hogy visszaszerezzen téged. Kicsiny gyermekként jött a világra, hogy egy napon egy fakereszten haljon meg a te bűneidért.
A karácsonyi történet mutatja az értéked. Isten annyira szeretett, hogy a legeslegjobbat küldte érted: Jézust.
Soha ne felejtsd el: számítasz Istennek.
Beszéljetek róla:
- Készíts egy listát arról, hogyan ünnepli a családod a Karácsonyt!
- Az ünneplésetek hogyan tükrözi vissza Jézus születésének jelentőségét?
- Hogy megtudd, hogyan lehet elő kapcsolatod Istennel, nézd meg a következő videót: http://saddleback.com/resources/freshstartwithgod/
Jézusra figyelj, ne a hullámokra!
"Péter erre kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé
ment. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint
süllyedni kezdett, felkiáltott: "Uram, ments meg!" Jézus azonnal
kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű,
miért kételkedtél?" (Mt 14:29-31)
Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata—a ford.) szerzője.
A tanítványság arra hív, hogy kövesd Jézust, még a vízen is. Bizonyos értelemben Jézus hívogat: "Gyere közelebb hozzám! Légy a tanítványom és ismerd meg a kegyelem természetes ritmusát! Én vagyok az egyetlen út, így azt kérem, engedelmességedben csakis rám figyelj."
Ezután az őszinte engedelmesség fontosságának kiemelésére a Biblia azt mondja, hogy Péter figyelme elterelődött. Amint meglátja a szelet, ahogy az keresztülszeli a hullámokat, Péter nem Jézusra összpontosít, és elkezd süllyedni a vízben. Az engedelmessége ekkor már bizonytalan, kétfelé figyel, és alapos szemléltető példával szolgál, melyből láthatjuk, mi történik, ha egyszerre két úrnak próbálunk szolgálni.
Íme a kicsinyhitűség módja: Szeretnénk vízen járni, ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, hogy képesek legyünk arra figyelni, amire csak szeretnénk: néha Jézusra, néha a szélre vagy a hullámokra, néha Jézusra, néha a karrierünkre, néha Jézusra, néha a "a bennünket megkörnyékező bűnre". (Zsid. 12:1)
Amikor úgy döntünk, hogy a gondjainkra és aggodalmainkra koncentrálunk, akkor szorongásunkat Jézus ígéreteivel egy szintre emeljük. De melyik fontosabb, melyikre szánjunk nagyobb figyelmet? Jézusra és az ő képességére, hogy gondoskodik rólunk, vagy a körülmények okozta aggodalmainkra?
És így ahelyett, hogy engedelmeskednénk Jézus parancsolatainak, inkább elvárjuk, hogy tolerálja a figyelmünk elterelődését és bizonytalanságunkat. Abban a hiedelemben élünk, hogy valahogyan követhetjük Jézust, de mi választjuk ki, mely parancsolatainak engedelmeskedünk, és mikor.
De ha vízen szeretnénk járni, hallanunk kell, ahogy irányít minket: "Ne a hullámokra nézz, hanem rám!"
Ezt a napi áhítatot Jon Walker írta, a Daily Hope Devotionals (Napi Remény Áhítatok) és a Costly Grace: A Contemporary View of Bonhoeffer's The Cost of Discipleship (Áron szerzett kegyelem: Bonhoeffer A tanítványság ára c. művének kortárs vizsgálata—a ford.) szerzője.
A tanítványság arra hív, hogy kövesd Jézust, még a vízen is. Bizonyos értelemben Jézus hívogat: "Gyere közelebb hozzám! Légy a tanítványom és ismerd meg a kegyelem természetes ritmusát! Én vagyok az egyetlen út, így azt kérem, engedelmességedben csakis rám figyelj."
Ezután az őszinte engedelmesség fontosságának kiemelésére a Biblia azt mondja, hogy Péter figyelme elterelődött. Amint meglátja a szelet, ahogy az keresztülszeli a hullámokat, Péter nem Jézusra összpontosít, és elkezd süllyedni a vízben. Az engedelmessége ekkor már bizonytalan, kétfelé figyel, és alapos szemléltető példával szolgál, melyből láthatjuk, mi történik, ha egyszerre két úrnak próbálunk szolgálni.
Íme a kicsinyhitűség módja: Szeretnénk vízen járni, ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, hogy képesek legyünk arra figyelni, amire csak szeretnénk: néha Jézusra, néha a szélre vagy a hullámokra, néha Jézusra, néha a karrierünkre, néha Jézusra, néha a "a bennünket megkörnyékező bűnre". (Zsid. 12:1)
Amikor úgy döntünk, hogy a gondjainkra és aggodalmainkra koncentrálunk, akkor szorongásunkat Jézus ígéreteivel egy szintre emeljük. De melyik fontosabb, melyikre szánjunk nagyobb figyelmet? Jézusra és az ő képességére, hogy gondoskodik rólunk, vagy a körülmények okozta aggodalmainkra?
És így ahelyett, hogy engedelmeskednénk Jézus parancsolatainak, inkább elvárjuk, hogy tolerálja a figyelmünk elterelődését és bizonytalanságunkat. Abban a hiedelemben élünk, hogy valahogyan követhetjük Jézust, de mi választjuk ki, mely parancsolatainak engedelmeskedünk, és mikor.
De ha vízen szeretnénk járni, hallanunk kell, ahogy irányít minket: "Ne a hullámokra nézz, hanem rám!"
