Az élet...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy Benned, Általad és Veled megtaláljam életem értelmét és célját! Ámen

   

Lemúél masszái király beszéde, amelyre anyja tanította. Mit mondjak, fiam, méhemnek gyermeke, akiért fogadalmat tettem? Ne vesztegesd erődet nőkre, ne járj azokhoz, akik királyokat rontanak meg!
Péld 31,2-3

Az élet nem könnyű... talán éppen ezért választják sokan a könnyebbik utat, s élnek könnyelműen! Klasszikus igazság, hogy a gyermek fejlődésében az első hét év az anyáé, a második hét év az apáé, s harmadik hétéves ciklus - ez a legnehezebb/legkritikusabb időszaka a szülőknek, s a legizgalmasabb/legszebb a tinédzserből fiatal felnőtté válónak -, a hasonló korúaké. Ebben a harmadik szakaszban van a legkevesebb befolyása a szülőnek a gyermekére, s ha elrontották az első tizennégy évet, akkor a jó eséllyel választ magának a gyermek rossz társaságot... Enyhébb lefolyású esetben is ilyenkor hangzik el minden szülővé vált ajkáról a generációról-generációra megismétlődő, értetlenkedő kérdés: "De kire ütött ez a gyerek?" Amíg a szülő csak hírből ismeri a nevelési csődök következményeit, s még nem tapasztalta meg a saját bőrén milyen is az, amikor gyereke rácsapja az ajtót, addig még azt is elhiszi, hogy ő mindent jól csinált, de amikor a krízisjelek mutatkoznak, akkor minden egyik pillanatról a másikra megkérdőjeleződik.

Erkölcsi prédikációt tartani a tinédzser gyereknek, hasonló ahhoz, mintha az ember kosárba vizet akarna tölteni: átfolyik rajta minden, igaz egy darabig még csöpög belőle a víz, de fiatalság tavaszos szele hamar megszárítja! Ugyanakkor azt is tisztán kell látnia a szülőnek, hogy 10-15 percben nem lehet elmagyarázni senkinek, hogyan kell "emberként" élni ebben a világban... Az emberréválás (felelősséget is hordozni tudó emberré válás!) folyamat bizony 20-25 évig eltartó projekt, amit jól csak akkor tud csinálni az ember, ha kezdetektől, nem perfekten(!), de elég jól csinál mindent az ember-fia/-lánya... azaz: apaságunkban, anyaságunkban a gyerek elé éljük mindazon értékeket, mely értékek kiállják/kiállták az élet próbáit! A legnagyobb gond a mai társadalomban, hogy ezek a primér példák hiányoznak már a családban, s hogy aztán az ilyen családban felnövekedett gyermekek milyen társadalmat alkotnak - meg lehet nézni, külföldön éppen úgy, mint idehaza! Ha mindehhez hozzátesszük az aktuál(világ)politika mérhetetlen pofátlanságát, hogy a fiataloknak nem ad(!) munkát, teremt lehetőséget arra, hogy önmaguk kipróbálják... ennek következményei beláthatatlanok! Még mindig azt hiszik a hatalom-deformált vezetők, hogy az ideológia az átsegít a bajokon: ezért szítanak bizonyos erők gyűlölködést... pedig: "Aki kardot fog, kard által vész el!" - tanítja nekünk Jézus URunk.

Az ideológia nem segít, csak ront a helyzeten! Legyen az kommunista, materialista vagy éppen vallásos, a baj mindegyikkel az, hogy ideákat kerget... Ahogyan a házi feladat is csak akkor készül el, ha a nebuló nekilát, s megírja, ugyanúgy az élet is akkor működik rendesen, ha azt élik - az Isten örök rendelése szerint. A Teremtő törvényei pedig jók, mert azok mindig az életet, az egyént, s így a közösséget védik. Az a törvény, ami bizonyos kiváltságokat ad keveseknek - érdekes módon (értelemszerűen?) a többség rovására -, az nem törvény, hanem a bűn szaporodásának katalizátora! Így lehet, s kell megvizsgálni, mi az, ami az emberséget szolgálja, s mi az, ami az embertelenségnek, az elembertelenedésnek a melegágya... A hívő ember ezt teszi, s ezért engedelmeskedik inkább Istennek, mint embernek, mert az emberi törvények - ellentétben az Istenével -, sokszor hibásak, s olykor nem az életet védik, hanem azt lehetetlenítik el...

Egyházi munka...

A mai nap imádsága:
URam! Szentlelked által vezess minket! Ámen

  

A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.
1 Tim 5,17

Főállásban, másodállású fizetésért, dupla lelkipásztori munkát vállalok, fele akkora megbecsültségért… "Lelkésznő" jeligére; Különös ez a Szentlélek, mert mindig a kisebb és gyengébb gyülekezetből küldi a lelkészt a nagyobba és erősebbe! - erdélyi református lelkész; "Német egyetemekre jelentkezők egyre ritkábban jelölik meg a teológiát. Ennek nem csak a legalább 10-éves vagy azon is túlhúzódó lelkészképzés az oka. Egyszerűen a fiatalok számára nem vonzó a lelkészi pálya, s igen messze van az ún. álom-hivatástól." - Carl Boetschi, svájci lelkész

Fenti elgondolkodtató idézeteket lehetne még folytatni... de minek is? Már kétezer évvel ezelőtt is Saul-Pál azt hangsúlyozza ifjú munkatársának, hogy az apostoli/lelkészi/presbiteri (mondhatjuk így is: gyülekezet-építési) munkában állók kétszeres megbecsülést érdemelnek. Ez egyrészt jelzi, hogy mennyire fontos a szolgálatuk, másrészt nyilvánvalóvá teszi, hogy már abban az időben sem értékelték ezt a munkát súlyának megfelelően... Tény, hogy voltak korok, amikor megbecsült státust jelentett a lelkészi, lelkipásztori, papi - azaz a nagyobb felelősséget elhordozó - munka az egyházban, de az is igaz, hogy ezzel a lehetőséggel/hatalommal sokszor visszaéltek az egyházi személyek. S mivel emberekből áll ma is az egyház, ezért sajnos negatív példák ma is akadnak!

Mindezek mellett valóban igaz az a megállapítás is, hogy a fiatalok számára ma már nem jelent akkora vonzást a lelkészi-, a papi pálya. Katolikus testvéreinknél is igen komoly gondot jelent az "utánpótlás", s míg a szemlélődő szerzetesrendekbe azért csak-csak akad jelentkező, arra azonban egyre kevesebben vállalkoznak a fogyasztói társadalmat favorizáló európai országokban, hogy egy vidéki plébániára elvonulva, egyre öregedő, lassan, de biztosan sorvadó egyházközségben egyedül hordozzák egy gyülekezet lelki terheit... Nos, ez a "perspektíva" manapság egy fiatalnak nem perspektíva! Persze söprögessen ki-ki a maga háza táján!

Az, hogy honi keresztény egyházaink mennyire elerőtlenedtek, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy országos "fesztivál"-t rendeznek, melynek "arculatát" külföldön sikerrel "turnézó"-k adják. Igazságot természetesen szólhat a messziről (tengerentúlról) jött ember is, Jézus Krisztust hirdetheti a Nagy Evangélizátor fia is, de érdemes azon elgondolkodni, hogy embersorsok nem fesztiválokon változnak meg, hanem olyan közösségekben, ahol ismerik egymást... Mindazonáltal: bizonyságot tenni színpadon, egy-két órácska erejéig mindig könnyebb, látványosabb, mint a családunkban, egy egész életen át, de hát Jézus követése soha nem "média-hype-os" fesztivál-jelenség volt, hanem kettő-három elhívott lélek "emberarcú" szolgálata...

Feladatunk...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy felismerjem helyem a világban, s azokat a feladatokat végezzem el, melyeket Te az én sorsomba plántáltál! Ámen


És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.
Ef 4,11-15

Felismerni, hogy hol a helyünk a világban, a teljes élethez vezető első lépés. Aki tudja, hol a helye ebben a bonyolult világban, az a boldog ember... De honnan tudhatja meg az emberfia/lánya, hogy ott van-e, ahol valóban állnia kell? Honnan tudjuk meg azt, hogy jó helyen vagyunk, s a megfelelő irányba haladunk az élet nagy országútján?

Annyi bizonyos, hogy két választás alapvetően meghatározza az életünket: ezek a hivatás- és a párválasztás... Sajnos mindkettőnél alapvető gondok vannak mostanság. Érettségi után vagyunk, s bizonnyal sokan már számolgatják az esélyeiket, hogy eredményeik alapján hova is juthatnak majd be. Régen egy harmincfős gimnáziumi osztályból hárman-négyen nem tudták, hogy mik szeretnének lenni, most legfeljebb ennyien tudják biztosan, hogy "tűzoltók lesznek vagy katonák"... a többség még mindig vad álmokat kerget, ahelyett, hogy azok megvalósításán fáradozna. Hasonló a helyzet a párválasztással is: Hiába az internetes segítség, ott többnyire mindenki álom-partnert keres magának, s úgy véli, hogy - vagyona, társadalmi státusza alapján - neki itt is a legjobb "jár", pedig minden embernek nem "megszerezhető" partnerre, hanem hozzáillő segítőtársra lenne szüksége... De miért van az, hogy ilyen sok a rossz párválasztás, s miért van a fiatalok háromnegyede kényszerpályán?

Gyerekkoromban - ez még akkor volt, amikor az emberek a TV-t nem a telefonjukban volt, hanem a TV egy külön asztalon állt, esetleg elfoglalta a fél szekrényt, ja és fekete-fehérben nézhettük az egyetlen csatornát -, nos azidőtájt a különböző helyszíni közvetítéseknél gyakrabban megtörténtek a technikai hibák, s a fekete képernyőn egy rövidke fehér mondatot lehetett hosszú percekig bámulni: "A hiba nem az ön készülékében van."...

Miért van oly sok hibás életvezetés mostanság? Azért mert a hiba a mi készülékünkben van! Nem vagyunk képesek fogni az adást! Minden hangra odafigyelünk, csak a belsőre nem... Azt a bizonyos "vocatio interna"-t(belső hang), ami titokzatosan az Istentől jön: s felismerésnek nevezhetjük, azt nem halljuk meg. Pedig a megoldás ebben rejlik: ha meghallod lelkedben az isteni belső hangot, akkor elismered az Isten teremtettségi rendjét, s végre elindulhatsz a világ, s önmagad megismerésének útján, amit egyszerűen sorsnak hívunk.

Sosrsunk ellen nem harcolni kell, hanem elfogadni. Aki mindig minden ellen csak harcol, az előbb-utóbb belefárad, megfárad. Aki elfogadja sorsát, az már nem ragaszkodik mereven emberi elképzeléseihez, hanem megengedi, hogy formálja őt az Isten... Ez a hívő ember útja, ami áldásokban bővelkedik, mert azt mindenki tudja a régiek népi bölcsessége okán: aki görcsösen sokat akar markolni, az mindig keveset markol...

Szavaink...

    A mai nap imádsága:
    Istenem! Tedd hitelessé kimondott szavaimat, hogy országod épülhessen közöttünk! Ámen



Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.
Ef 4,29

A szó nagy hatalom! - tudják ezt a hatalmasok is... Ezért manipulálják a fogalmakat, s ezért üldözik, sőt pusztítják azokat, akik az igazságot szólják. Még egy egész nemzetet is meg lehet semmisíteni, de az igazságot soha, mert az mindig kiderül. Meglehet, hogyr örökre eltűnik egy nép a történelem színpadáról, de a tények örökké tények maradnak...

Az őszinte szónál nincs erősebb - ezt szerelmesek különösen is tapasztalják. Bizony párkapcsolati problémák milliói oldódnának meg, ha két - egyébként egymást kedvelő, sőt(!) szerető ember - kommunikációja valóban őszinte lenne. Amennyire képes a lelket az egekbe emelni a tiszta szó, olyannyira tud mélységbe rántani a bomlasztó beszéd. Jólétet ígérő politukusok, nagy nyereséget jövendölő tőzsdespekulánsok, "mások nyakán" munka nélkül élősködők ontják magukból hazug szavaikat, s elveiket, majd pedig a jogosság látszatával valósítanak meg törvényellenes magatartást... Mit lehet tenni egy ilyen megromlott erkölcsű világban?

A kérdés nem újkeletű. A történelemben újra és újra felvetődik a tisztességes lét utáni össztársadalmi igény. Ezt a vágyat olykor a népnyúzó király, máskor az elmebeteg, czezaromán diktátor vagy egyszerűen csak a tömeges méretű "személyes önzés" oltja ki.

A keresztény ember ismeri a szó hatalmát, s azt is tudja, hogy Isten szavára állt elő a látható és a láthatatlan világ, amikor az Örökkévaló azt mondta: "Legyen!"... S nemcsak akkor "lett", ma is megtapasztalható valóság, hogy az őszinte emberi szó is teremtő hatalom! Hiszen életek változnak meg, elrontott sorsok javulnak, ha valaki képes kimondani az igazságot.

Azonban az igazság ki-, és megmondásának is megvan a maga ideje. Vannak ugyanis olyan élethelyzetek, amikor az igazság elhangzása agresszivitást vált ki. Van, amikor persze ezt is fel kell vállalni, mert az elkövetett bűnt egyértelműen követnie kell a büntetésnek - ha ez nem történik meg, akkor annak a közösség látja kárát -, de bölcsebb dolog az igazságot szeretettel párosítani. Ez utóbbi ugyanis mindig áldást hoz: A szeretettel kimondott igazság ugyanis nemcsak rombolja a bűn hatalmát, de építi, s emeli a tisztaságra, a szépre és jóra vágyakozó lelket.

Vezérelv...

A mai nap imádsága:
Uram! Add nekem evangéliumod erejét, hogy szolgálhassalak általa az enyéimnek, s Neked! Ámen

   

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére.
Róm 1,16a

"Szégyelld magad!" vagy "Szégyellje magát az ilyen ember!" Mondatok melyeknek még ereje volt néhány évtizede... Akkor, amikor az emberekben még megvolt a természetes szégyenérzet, mely a közösség átláthatóságából, egymásrafigyeléséből fakadt. Manapság "tesznek" arra, hogy ki mit gondol, különben is a felületesség és hitványság a mindenáron való előbbrejutás alapfeltételei. Ne gondolkozzon az ember, etikus-e vagy sem, fájdalmat okoz-e ezzel másoknak vagy sem, a fontos, hogy neki az adott dologból előnye származik. A szégyenérzet pedig a az akaratgyengék tulajdonsága... Ennek az egoista világszemléletnek a következményeit éppen most tapasztaljuk, hiszen a gazdasági világválságok soha nem annak a következményei, hogy az emberek nem dolgoznak elég pontosan és szorgalmasan, hanem bizonyos érdekcsoportok közösségromboló spekulációs törekvése...

Az evangélium - ami az Isten országának jó híre - semmi szégyellnivalót nem tartalmaz. Érdekes, hogy ennek ellenére mégis sokszor adódtak történelmi helyzetek, amikor szégyenkezhettek a keresztények: bűnbocsátó cédulák nagybani kereskedelme, egyházi tisztségek adás-vétele (simónia), hatalmi érdekekhez való direkt-asszisztálás... Ennek oka azonban nem Jézus Krisztus, s az Ő tanítása volt, hanem az emberek önzése, bírvágya.

Ma sincs semmi szégyellnivaló az evangéliumban! Hiszen az életet adó, s tápláló, ereje emberi életeket fordít meg, közösségek életét teszi jobbá, szebbé. Ennek oka igen egyszerű: az evangélium az élet normalitását közvetíti, ahol a "norma" az Isten teremtettségbeli törvénye. Azok a római katonák, akik kereszténnyé váltak az első századokban, nem módfelett nagy teológiai érdeklődésük vagy bársonyos lelkületük következtében fordultak az evangélium felé. (Éppen ellenkezőleg! Ezeket a férfiakat kemény fából faragták... gyerekkoruktól kezdődően trenírozták őket a hatalmi gépezetben való szolgálatra, az ölésre... Róma nagysága, sikerei az ökleikben és izmaikban érlelőlődött - először ütötttek, s miután tört a kéz, a láb vagy a borda, utána kérdeztek...)

MIért váltak mégis kereszténnyé? Mert elegük volt az igazságtalanság szolgálatában állni, hatalomtól megrészegedett elöljáróik, fél- vagy teljesen bolond császáraik parancsait teljesíteni. Szimpatikussá vált számukra, hogy a keresztények nem cserélgetik egymás között a feleségeiket, nem lopják meg egymást, igazat mondanak - sőt hameghalnak az igazságért -, felkarolják a gyengét, az elesettet... Csak a bolond huszadikszázadvégi ember hitte el, hogy az embervilágban is a dzsungel törvénye kell hogy érvényesüljön: "Hadd hulljon a férgese!... Csak, amikor a közeli hozzátartozónk szorul támogatásra, akkor derül ki igazán, milyen nagyszerű is egy-egy egyházi szeretetotthon, ahol naponként áhitatokat tartanak, s lélekkel szolgálnak -, s nemcsak a testnek, de a léleknek is gyámolítást adnak.

Nincs tehát semmi "szégyellni való" az evangéliumban. Aki okoskodó, individuális eszméket hajszoló, magukat a szellemi arisztokráciához tartozónak vallók előtt akar tetszelegni, az bizonyára szégyelli a közösség-építő evangéliumot, s bolondságnak tartja a Krisztus keresztjét. Sajnos bőven akadnak ma is, akik Krisztust (és a keresztet!) papagáj-logikával "magyarázzák", ahelyett, hogy az élet istenes normalitását élnék. Krisztus azonban nem tantétel, amit az embernek mindenáron bizonyítania kell, lecke, amit be kellene magolni, hanem Örök Titok, melyet a hívő ember a szívébe fogadhat. Ha befogadja, akkor élete van, él általa, s életében megcsillan az Isten szeretetének kegyelmi fénye...

Vizsgázókért...

A mai nap imádsága:
Uram! Számtalan egyenletet kell életünkben megoldanunk, s mi nem vagyunk a legjobb matematikusok... a várt eredmény helyett csak pacákat ejtünk. Kérünk Téged, adj nekünk tiszta lapot, s az újrakezdés lehetőségét, hogy tetszésedre épüljünk és építhesssünk kegyelmed által másokat is! Ámen


A mihaszna és rosszindulatú ember hamis szájjal jár kel,
szemével kacsingat, lábával jelt ad, és újjával integet. Fonákság van szívében, rosszat kohol mindenkor, és viszálykodást szít.
Azért hirtelen tör rá a veszedelem, egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül.
Példabeszédek 6,12-15

Azokra a dolgokra törekedjünk, amelyek a békességet
és egymás építését szolgálják.
Róma 14,19

Útmutatónk igéit olvasgatva - így kora reggel -, gyakran érzem, több textust is alapgondolatul kellene vennem. Ma is engedtem ennek az érzésnek, s lelkünk hajójának két árbóca közé feszítem gondolataim vitorláját abban a reménységben, hogy a Lélek belefúj, s ma is egy kicsivel közelebb kerülünk a Célhoz, a Kikötőhöz, ahol vár ránk az Isten.

Nemcsak korunk kiváltsága, hogy találkozzunk hitvány emberekkel, de az már igen, hogy 28 milliárd színben, nagyképernyőn a nappalinkban is ránk mosolyognak. Mézesmadzagos ígéretekkel, manipulált híranyaggal tolakodnak életünkbe, s hogy ne vegyük észre a "nagy trükköt" folyamatos vizuális erőszakkal szőnyegbombázzák estéinket. "Szórakozásunk" már rég nem a regenerálódásról, a megérdemelt pihenésről szólnak, hanem a gondolkodásunk kontrolljáról. MIntha semmit nem változott volna a világ. A kvázi középkorban is az ember lelke fölött akartak egyes emberek diszponálni - és ma is... Akkor az Istent kiabálva, ma az elferdített szabadságú embert, aki mindeközben mégsem találja "önmagát", s fuldoklik öntörvényűségének langyos pocsolyájában, a sehova sem, pontosabban csak a kiégéshez vezető szabadosságában.

Félreérthető és félre-vezető emberek tehát mindenütt vannak ma is és voltak is mindig, gyaníthatóan amíg a világ létezik, lesznek is. Az igazi nagy csapás, a kiábrándító felismerés, ha kiderül, hogy minket értenek félre, s mi magunk vagyok a félrevezetők, sőt a magunk életét sem oda irányítottuk, ahová szerettük volna! Ilyenkor menthetetlenül összetörik - egy pillanat alatt -, eladdig favorizált világképünk, a magunkkifundálta filozófiánk csődbe jut okoskodásával, s kiderül, hogy vannak fontos ajtók, amik ügyeskedésünk, jól sikerült prezentációnk ellenére sem nyílnak meg - keserű érzés, mely a szívet fojtogatja. Ilyenkor csak az Isten tud a rosszból jót előhozni.

Aki már átélt léleknyomorító helyzeteket, akit megégetett a lelkiismeret tüze, akit nyaldosott más vagy saját bűnének lángja, s átélte az Isten hűsítő-gyógyító kegyelmét, az tudja, miért kell a békességre törekedni. Aki szelet vet, vihart arat, s kardot ránt, kard által vész el... Háborúval nem lehet legyőzni a békétlenséget, harcolni nem a hétköznapokban, hanem a csatamezőn kell, amikor az önvédelemre már más mód nem kínálkozik. Építeni másokat, s önmagunkat a legnagyobb kihívás az életben. A gyereknevelés kiváltságát mégis sokan csapásnak élik meg, pedig bennük a jövő kacsingat ránk, mosolygós álmaikban pedig az Isten maga.

Alkalmazkodni a változáshoz

„… ismeretlen ösvényeken viszem őket…” (Ézsaiás 42:16)
A változások kikényszerítenek minket komfortzónánkból a kényelmetlenbe és ismeretlenbe. Bár ez feje tetejére tudja állítani világunkat, arra késztet, hogy szembenézzünk legnagyobb félelmeinkkel, szembesüljünk azokkal a dolgokkal, amik elrabolják örömünket, békességünket, bátorságunkat. A változás lehet barát vagy ellenség, attól függ, hogyan használod. Ha elfutsz előle, azzal ellenséggé teszed, ha elfogadod és tanulsz belőle, akkor a legnagyszerűbb szövetségesed lehet. C. Neil Strait mondta: „A változás mindig annak a legnehezebb, akinek az élete beleragadt egy régi kerékvágásba, ahol életét leredukálta egy olyan szintre, amit még kényelmesen tud kezelni, ezért nem fogad jó szívvel semmilyen változást vagy kihívást, ami pedig fel tudná emelni.” Amikor ismeretlennel nézel szembe, ahelyett hogy automatikusan ellenállási módba kapcsolnál, inkább fogadd meg az ige tanácsát: „Szemed előre tekintsen, és egyenesen magad elé nézz! Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz.” (Példabeszédek 4:25-26). Kérdezd meg magadtól: Mit akar ezzel tanítani Isten? Hogyan lehetek erősebb és bölcsebb? Milyen lehetőségeket hordoz ez a helyzet? John Mason mondta: „A helyreigazítás és a változás mindig meghozza gyümölcsét… az egyik változás utat készít a következőnek, lehetőséget adva arra, hogy növekedj. Minden alkalommal, amikor úgy gondolod, készen állsz az érettségire a tapasztalatok iskolájában, valaki kitalál egy új tantárgyat… ha tudod, mikor kell szilárdan állnod és mikor kell rugalmasnak lenned, akkor sikerült letenned a vizsgát.” Nem kell félned attól, mi vár rád. „Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.” (Ézsaiás 42:16). Isten soha nem zár be úgy egy ajtót, hogy ki ne nyitna egy másikat – de hajlandónak kell lenned belépni rajta.

„Balkéz-tesztek”

„Balra nézek… nem látom Őt.” (Jób 23:9 AMP)
Egy keresztyén író mondja: „Amikor a lányunk megszületett… megtanulta a cumisüveget a jobb kezében tartani. De ahogy nagyobb lett, a poharát a bal kezébe fogta. Mind a mai napig attól függően használja egyik vagy másik kezét, hogy mit akar elérni. Mindkét kezével egyformán ügyes.” Lelki értelemben szólva: Isten is kétkezes! Vannak idők, amikor bal oldalon mozdul, és közben úgy tűnik, hogy nincs is ott. A Biblia ezt írja: „Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (1Mózes 28:16). Azon az éjszakán Isten megmutatta Jákóbnak egy álomban, hogy nagyobb dolog a tét, mint csupán feleséget találni, hogy valójában sokkal fontosabb szerepet tölt be abban, hogy beteljesedjen Isten Ábrahámmal és Izsákkal kötött szövetsége. Hogy mit hiszünk valóban, azt a „bal kézi teszt” próbája mutatja meg közelebbről. Például: más lenne a viselkedésed, ha tudnád, hogy az az állás, az a hely vagy az a kapcsolat, ahol most vagy, Isten mindent átfogó tervének része? Életének legsötétebb óráiban Jób ezt mondta: „Ha előre megyek… nincs ott; ha hátra… ott sem találom; bal kezem felől… ahol dolgozik… nem látom Őt”. Amikor Isten jobbról dolgozik, könnyű meglátni őt, de amikor „baljával cselekszik”, és mi nem látjuk át a teljes képet, könnyen elcsüggedünk, és azt hisszük, elfeledkezett rólunk. Pedig nem! Egyszerűen csak arról van szó, hogy ahhoz, hogy bizonyos dolgokat véghezvigyen életedben, most a másik kezét kell használnia. A lényeg ez: bízhatsz Istenben, bármelyik kezével dolgozik is!

Erősítsd meg az elméd a Szentírással!

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent…” (2Timóteus 2:15)

A testünk nem működik jól megfelelő mennyiségű mozgás nélkül; ugyanígy van ez az elménkkel is! Volt már olyan, hogy vissza kellett menned az emeletre, hogy eszedbe jusson, eredetileg miért is jöttél le? Vannak olyan nevek, számok és időpontok, amelyekre korábban különösebb megerőltetés nélkül vissza tudtál emlékezni, de most mindjobban elhomályosulnak? Szoktál azon tűnődni, hogy „lassan elveszíted”? Az orvosok azt mondják, hogy legtöbbször a televízió előtt eltöltött üres órák – amikor nem használjuk az agyunkat, amikor az elménket nem éri szellemi inger vagy ösztönzés – okozzák a szellemi kapacitásunk zsugorodását, beleértve az emlékezőtehetségünk csökkenését is. Az agy „fitnesz” szakértői szerint az agyunk nem attól öregszik, ha keményen megdolgoztatjuk, hanem attól, ha alig használjuk. Az „agy formálhatósága” – az elmédnek az a képessége, hogy rugalmas maradjon, vagy visszanyerje rugalmasságát – gyakorlás kérdése. Ha hagyod, hogy az elméd csak vegetáljon, és nem tágítod figyelmes olvasással, józan gondolkodással, intelligens elemzéssel és értelmes beszélgetéssel, akkor elveszíti rugalmasságát, és megöregszik, akárhány éves is vagy. Másrészt viszont, ha rendszeresen kihívás elé állítod az elméd, akkor az agyad egyre fiatalabb lesz, ahogy öregszel (a probléma ugyanis nem az, hogy milyen öreg az agyad, hanem hogy milyen öreg a gondolkodásmódod). Íme egy nagyszerű módja annak, hogyan erősítsd az elméd: „Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.” Az „igyekezz” szó a görög szövegben azt jelenti, hogy használni, erőltetni az elmét, arra késztetni, hogy tanulmányozza Isten Igéjét. Mint egy „munkást”, dolgoztasd meg! Isten megígéri, hogy ha naponta az Ő Igéjén elmélkedsz, akkor olyan leszel „…mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz” (Zsoltárok 1:3). Ne hagyd, hogy az agyad elsorvadjon, tartsd edzésben, erősítsd a Szentírás tanulmányozásával!

Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)
Nemrégiben az egyik híradóban ezt mondta egy bemondó: „A gazdasági helyzetről szólva: ha rossz hír nem volna, akkor egyáltalán nem volna hír!” Minden alkalommal, amikor gazdasági visszaesést tapasztalunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy voltunk már ilyen helyzetben, és Isten kegyelméből túljutottunk rajta. Mint a régi Izráel, mi is előre látjuk a legrosszabbat, csüggedést hintünk szerteszét, csatlakozunk azokhoz, akik a kormányt szidják, és „a régi szép idők” után vágyakozunk. Vajon Isten, aki vizet fakasztott a sziklából, mannát hullatott az égből, és hollók által táplálta az éhes prófétát, mit vár népétől, hogyan reagáljon a nehéz időkre? A válasz ez: válaszd a jó gazdaságot! Hívőként kétféle gazdaság között kell döntened. Az első Isten országáé, ahol Isten uralkodik, és ő kormányoz, ő rendelkezik minden erőforrással, és azt nagylelkűen rendelkezésünkre bocsátja, hogy betöltse vele népe szükségeit; ez független a világgazdaság helyzetétől. A másik gazdaság e világ királysága, ahol az emberek önző módon versengenek azért, hogy mindenben elsők legyenek. Ebben az Isten országához képest kifordított királyságban fordított törvények uralkodnak. Isten azt mondja: „…az én utaim magasabbak a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézsaiás 55:9 NIV). E világ királyságában, ahol a törvény ez: „Szerezz meg mindent, amit csak tudsz, és akkor mindent megtehetsz”, mindig sebezhető leszel a kapzsisággal és a manipulációval szemben. Ezért mondta Isten az ő népének: „…Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15). Melyik gazdaságot választod? Ha bölcs vagy, hitedet Isten gazdaságpolitikájába veted, benne bízol, és nem aggódsz a holnap miatt!



Ha nem éltél a nagy gazdasági világválság idején, soha nem tapasztaltál olyan időket, mint a mostani: bankok mennek csődbe, emberek élnek segélyen, házakat árvereznek el, rengeteg a munkanélküli, és még folytathatnánk. Látod a félelmet az emberek arcán, és kiérzed a szavaikból. Kihez fordulhatnánk? A politikusokhoz, a gazdasági szakértőkhöz vagy a saját forrásainkhoz? Egyetlen hivatal vagy intézmény sem tud válaszokat adni. Tehát tudd, hogy mi a te forrásod! A Biblia előre megmondta a földi királyságok és a gazdasági helyzet összeomlását: „…amelyek, mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek” (Zsidók 12:27). De míg a bürokrácia, az üzleti és a bankvilág teljesen összeomlik, a mi Királyunk és az Ő országa sziklaszilárdan áll. A Biblia ezt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Figyeld meg, milyen sokszor hangzik el ebben az idézetben a „minden”! Mi többet kérhetnél? A családod, az egészséged, a lelki életed, az anyagi helyzeted, a jelened és a jövőd biztonsága garantálva van Isten rendíthetetlen királyságának törvényei szerint! Az emberek gazdasága nem a te forrásod. Ez csupán az egyik csatorna, amit a Király vagy használ, vagy nem használ ahhoz, hogy biztosítsa neked mindazt, amire szükséged van az Ő országának állampolgáraként. Nyugodj meg, tudd, hogy Isten a te kifogyhatatlan forrásod, „…be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:19).



A félelem rávesz arra, hogy ösztönösen reagáljunk, és mindenféle rosszat tegyünk. Feladjuk a Szentírás alapelveit, és megragadjuk, amit elérhetünk, gyűjtögetünk és kuporgatunk arra az esetre, ha a dolgok rosszra fordulnának. Ne add meg magad az egyre istentelenebbé váló világunkban elburjánzó félelmeknek! Inkább kövesd hűségesen Isten gazdaságpolitikáját a nehéz időkben! Amikor Izráel így tett, óriási aratásnak örvendhetett. De amikor visszatartották és kuporgatták, amit Isten adott, akkor Isten ezt mondta: „Átok sújt benneteket, az egész népet…” (Malakiás 3:9). Hogy bőséget vagy ínséget éltek át, ez azon múlt, hogyan viszonyultak Isten gazdaságpolitikájához. Isten alapelve ez volt: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet…” (Malakiás 3:10) – ne csak egy részét! Ha tisztelték volna az Urat teljes vagyonukból és egész jövedelmük legjavából, akkor bőségesen megteltek volna csűrjeik, és bőven áradt volna must sajtóikból (ld. Példabeszédek 3:9-10). Jézus azt tanította: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Az aratásod mértékét te határozod meg, és nem a gazdasági helyzet – azzal, hogy mennyit vetettél. A Biblia azt mondja: „aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Isten gazdaságpolitikája a következő elv szerint működik: „aki visszatartja, ami jár… ínségbe jut, míg aki bőven osztogat… gyarapszik” (Példabeszédek 11:24 NIV). Isten ezt ígéri: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25). Próbáld ki! Isten alapelvei bármilyen gazdasági helyzetben működnek!



Ahhoz, hogy a nehéz időkben is gyarapodni tudj: 1) Állj ellen a kapzsiságnak! „Ne kívánd…!” (2Mózes 20:17). Ha mindenáron az hajt, hogy lépést tarts „Kovácsékkal”, az rabszolgává tesz, és teljesen kimerít. Jézus a megkívánásban a „csökkenő hozadék elvét” azonosította. „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12:15). A lényeg ez: az önértékelésed nem épülhet arra, hogy mennyi a vagyonod, különösen nem ilyen gazdasági helyzetben. János azt írja: „Mert mindez…a kívánság… hogy mindent megvegyél, ami tetszik… nem Istentől van” (1János 2:16 TLB).
Nem a dolgok birtoklása, hanem másokkal való megosztása hoz tartós örömöt és elégedettséget! 2) Ne vállalj kezességet! „Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned?” (Példabeszédek 22:26-27). Ez nem csupán jótanács, ez isteni irányelv! Azok a barátaid, akik „leégtek” amiatt, hogy kezességet vállaltak egy adóssághoz, mind áment mondanak rá! Isten nem az mondja, hogy ne segíts másokon. Ő megáldja azokat, akik segítenek a szükségben lévőkön. De az ő segítségnyújtási módszere az imádság, az adakozás, a visszakövetelés nélküli kölcsönadás, a bölcs tanács felajánlása – de nem az adósság átvállalása. 3) Dolgozz keményen! „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít” (Példabeszédek 10:4). „Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik” (Példabeszédek 13:11). „Az ügyesen dolgozó ember, királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában (Példabeszédek 22:29 NAS). Isten még nehéz gazdasági helyzetben is előlépteti a becsületes, ügyes és szorgalmas dolgozót magasabb beosztásba és nagyobb jómódba.




Dr. Jay Adams mondott el egy történetet egy férfiről, aki úgy döntött, felhagy az aggodalmaskodással. Amikor egy barátja észrevette rajta, hogy milyen nyugodtnak néz ki, és megkérdezte tőle, hogyan tudta legyőzni az aggodalmaskodást, a férfi így válaszolt: „Egyszerű. Felfogadtam egy fickót, hogy aggódjon helyettem.” A barátja megkérdezte, hogy mennyiért vállalta el az aggódást a fickó. „10 000 fontért.” „De honnan szerzel ennyi pénzt?” – kérdezte döbbenten a barátja, ám a férfi nyugodtan felelte: „Nem tudom. Aggódjon rajta ő!” Jézus azt mondta, hogy adjuk át aggodalmainkat Neki! Ő megérti, hogy aggódunk az anyagiak miatt, és nyugtalanít a gondolat, hogy nem engedhetünk meg magunknak dolgokat, amikre pedig szükségünk van. Ezért mondja: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?” (Máté 6:31).
Figyeld meg, milyen szoros összefüggés van az aggodalom és a szavaink között. A saját gondolataiddal folytatott beszélgetés, és amikor másoknak beszélsz a félelmeidről, mind negatív megerősítések, amelyek torzítják érzékelésedet, felnagyítják félelmeidet, és ettől tehetetlennek és reménytelennek fogod érezni magad, a körülményeidet és a jövődet illetően. Ne tedd ezt! Valld meg a „sokkal inkább” igéket, melyeket Jézus adott nekünk (ld. Máté 6)! „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (26. vers). „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (30. vers). Az aggodalom a hitetleneknek van, nem pedig Isten országának állampolgárai számára. „Mindezt a pogányok [hitetlenek] kérdezgetik [küszködnek érte, kergetik ezeket, állandóan ezen aggódnak] …” (32. vers). Legyen „Isten országa és igazsága” figyelmetek középpontjában, ne a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet, és „…ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (33. vers).

LÉGY TÁPLÁLÓ!

„…úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)
Amikor Jézus azt mondta: „Szeressétek egymást”, azt a görög szót használta a szeretetre, ami azt is jelenti: táplálni. Gondolj csak egy édesanyára és gyermekére: az anya szeretete állandó, és legnagyobb vágya, hogy gyermeke növekedjen, gyarapodjon. Azt kérded: „De ezt a fajta szeretetet nem máshol kellene megkapniuk az embereknek, például otthon? „ Nem. Mindig vannak az életedben olyan emberek, akik a külszín alatt kétségbeesetten vágynak a táplálásra, és azok az emberek lesznek rájuk a legnagyobb hatással, akik által jobban tudják érezni magukat. Egy vezető ezt írja: „Sok ember nagyon közel áll a szívemhez azért, mert hittek bennem, amikor én nem hittem magamban. Meghallgattak ítélkezés nélkül, és feltétel nélkül szerettek, akkor is, amikor nem nagyon voltam szeretetreméltó. Nélkülük nem tudtam volna megkapni azt a reménységet, amire szükségem volt ahhoz, hogy tovább haladjak álmom megvalósítása felé.” Nos, nem lehetsz olyan, mint az a kislány, aki a templomból hazaérkezve bejelentette: „Szeretnék olyan lenni, mint az az ember, aki ma volt a szószéken.” Édesanyja boldogan kérdezte: „Szeretnél lelkészi szolgálatba állni?” „Nem – felelte a kislány – szeretném megmondani az embereknek, mit csináljanak!” Hahó! Vannak köztünk olyanok, akik tekintéllyel bíró személyiséggel akarnak lenni, hogy helyreigazítsák az embereket és úgynevezett „építő kritikát” gyakoroljanak. A legtöbb embernek azonban nem bírálókra, hanem biztatókra van szüksége. Ha táplálod őket, örömmel fogják fogadni, ha beleszólsz az életükbe – és hallgatni fognak rád. Goethe azt mondta: „a helyreigazítás sokat ér, de a biztatás többet.” Gondolkodj tehát biztató szavakon, és mondd ki őket! „Aki aggódik a szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja” (Példabeszédek 12:5).

A képességeid Isten térképe az életedhez

“(Isten) adja meg nektek mindazt, amire szükségetek van az Ő akaratának beteljesítéséhez, és Jézus Krisztus ereje által hozza létre bennetek mindazt a jó dolgot, ami elnyeri az Ő tetszését .” (Zsid 13:21, NLT fordítás)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer néhány állat, akik kitalálták, hogy létrehoznak egy iskolát az állatoknak.
Eldöntötték, hogy olyan tárgyak lesznek benne mint futás, mászás, úszás és repülés. Ezután úgy döntöttek, hogy minden állatnak részt kell vennie minden képzésen.
Itt kezdődtek a problémák. A kacsa jobb volt úszásban, mint a tanára, de épphogy csak átment repülésből és nagyon gyenge volt a futásban. Ezért hát az a döntés született, hogy adja le az úszást és maradjon bent az iskolában a futást gyakorolni. Ettől az úszóhártyás lábai nagyon elhasználódtak, és így az úszásért kapott jegyei is egyre rosszabbak lettek. A többiek azonban megnyugodtak és kevésbé érezték rosszul magukat - a kacsát kivéve.
A nyúl az osztály élén kezdett futásban, de mivel sokat kellett javulnia úszásban, ezért tüdőgyulladást kapott és ott kellett hagynia az iskolát. A mókus rendkívüli képességeket mutatott a mászásban, de hihetetlenül zavarban volt a repülés órán, mert a tanár azt javasolta, hogy a földről szálljon felfelé és ne a fáról lefelé. A túlerőltetéstől begörcsölt a lába, ezért csak 3-ast kapott mászásból és 2-est futásból. A sas volt a problémás tanuló és figyelmeztetést is kapott, mert nem akart beilleszkedni. Példának okáért, mászás órán mindenkit lehagyott, amikor a fa tetejére kellett feljutni és ő inkább a repülést választotta megoldásnak. Végezetül, mivel nem akart részt venni az úszás órán, eltanácsolták.
A lényeg az, hogy Isten úgy tervezte a különböző állatokat, hogy egy bizonyos területen legyenek kiemelkedőek, és nem várja tőlük, hogy mindent ugyanolyan jól csináljanak. Amikor mindenkit ugyanabba a sémába akarunk betuszkolni, akkor annak csak frusztráció, elbátortalanodás, középszerűség és bukás lesz az eredménye. A kacsa kacsának lett teremtve és nem valami másnak.
Te pedig olyannak lettél teremtve, amilyen vagy. Isten adott neked különleges képességeket, és azt akarja, hogy úgy használd ezeket, ahogy Ő azt eredetileg eltervezte.
A képességeid egy térkép, amely megmutatja, mi Istennek az életedre vonatkozó terve. Megmutatja az irányt. Amikor tudod, hogy miben vagy jó, akkor tudhatod azt is, Isten mit szeretne tőled, hogy mit kezdj az életeddel.
A Biblia azt mondja a Zsidókhoz írt levél 13:21-ben: "(Isten) adja meg nektek mindazt, amire szükségetek van az Ő akaratának beteljesítéséhez, és Jézus Krisztus ereje által hozza létre bennetek mindazt a jó dolgot, ami elnyeri az Ő tetszését.”
Beszéljetek róla
* Mik a szellemi és lelki ajándékaid?
* A szellemi és lelki ajándékaid, a szíved, a képességeid, a személyiséged és a tapasztalataid alapján mit gondolsz, mi Istennek a terve az életeddel?
* Egy olyan területen való próbálkozás, ami nem illik a személyiségedhez és a lelki alkatodhoz, akadályozott-e már abban, hogy a legjobb képességeid szerint szolgálj? Hogyan?

Imádkozz kitartóan a gyermekeidért!

"Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid." (János 17:9)


A tanítványaiért könyörgő Jézus Isten atyai szívének a tükörképe. Anyaként vagy apaként te is imádkozhatsz azért, hogy gyermekeid ne veszítsék szem elől Isten velük kapcsolatos szándékát öt fontos kérdésben.

Isten öt célkitűzése gyermekeiddel kapcsolatban pontosan ugyanaz, amit tőled is elvár. Jézus mind az öt célért imádkozott követőire gondolva: "Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid" (Jn. 17:9).

Imádkozhatunk azért, hogy gyermekeink életét meghatározó valóság legyen az öröm: "Azért imádkozom amíg még itt vagyok a világban, hogy ugyanolyan örömük legyen, amilyen nekem van" (Jn. 17:13b, GW fordítás).

Imádkozhatunk gyermekeink folyamatos lelki fejlődéséért: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól" (Jn. 17:15).

Imádkozhatunk azért, hogy hatékonyan szolgálják Krisztust: "Tedd késszé őket a szolgálatra igazságod által; a te tanításod igazság" (Jn. 17:17, NCV fordítás).

Imádkozhatunk azért, hogy gyermekeink megtapasztalják az Úrral való személyes kapcsolatot: "Azért imádkozom, hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan Te és én egyek vagyunk, Atyám, ... hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem" (Jn. 17:21, LB fordítás).

Imádkozhatunk azért, hogy gyermekeinknek is rendszeres célja legyen másokat a Krisztushoz vezetni: "Nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem" (Jn. 17:20).


Beszélgessünk ezekről!


Mely dolgokért kell imádkoznod, hogy gyermekeid Krisztusért éljenek? Erősödjenek meg? Szolgálják hatékonyan Krisztust? Tapasztalják meg az Úrral való kapcsolatot? Vezessenek Krisztushoz másokat?

Mindig van remény

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.” Róma 15,13


A második világháború végén egy amerikai tengeralattjáró tért vissza a Virginia állambeli Newport News kikötőjébe, hogy ott állomásozzon. Ahogy a kikötőbe ért, valami szörnyű dolog történt, és a tengeralattjáró elkezdett süllyedni. A partiőrséget rögtön kiküldték, hogy mentsék a személyzetet. Búvárok úsztak le a tengeralattjáró hajótestéhez, hogy megállapítsák a problémát. Ahogy a búvárok a tengeralattjáró közelébe értek hallották, hogy egy leleményes tengerész egy kalapáccsal a hajótestet kopogtatja és morse-kóddal azt kérdezi „Van remény?”

Ez az élet egyik alapvető kérdése – „Érdemes élni?”

Minden nap emberek ezrei teszik fel ezt a kérdést különböző helyzetekben:

- amikor az orvosi rendelő előtt várakoznak a teszteredményekre

- amikor egy pár, aki hónapok óta jár tanácsadásra, semmi változást nem tapasztal

- amikor a könyvelővel birkóznak csődeljárás során

- amikor egy család megtudja, hogy a gyermekük eltűnt

40 napig étel nélkül, 3 napig víz nélkül is életben maradsz. 8 percig levegő nélkül is kibírod. De egy másodpercig sem tudsz remény nélkül élni. Ez egy nélkülözhetetlen része az életnek. Amikor a remény elveszett, az életnek vége.

Mivel a remény annyira kis mennyiségben található meg a mai társadalomban, az emberek bedőlnek mindenféle átveréseknek. Hamis reményekben bíznak, például a médiumokban, tenyérjósokban, az asztrológiában, álgyógyítókban és sarlatánokban.

Elkerülhetetlen, hogy ezekben a hamis reményekben végül csalódjanak.

Szóval, hova fordulhatok, hogy igazi reményt találjak? A Biblia azt mondja, hogy forduljunk Istenhez.

A Róma 15,13 ezt mondja: A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek által.

Isten az egyetlen olyan reményforrás, aki soha nem fog csalódást okozni. Ha a hitünket belé vetjük, ő örömet, békét és reményt ad nekünk, ami túlcsordul.

Szükséged van az ilyen reményre.

Ezékiel könyvének a végén Isten azt mondja: „Én vagyok Jehova Shammah.” Ez a héberben azt jelenti: „Én vagyok Isten, aki mindig jelen van.” Isten mindig jelen van. Ott van a múltadban. Ott van a jelenedben, és a jövődben. Ott van a jó helyeken és ott van a gonosz helyeken.

Mindenhol ott van. És te soha, de soha nem vagy egyedül.

Ahol Isten van, ott a remény is.

Beszéljünk róla:

- A múltad melyik tapasztalatában látod meg legnehezebben Isten jelenlétét?

- Hogyan ad neked Isten jelenlétének felismerése reményt a kétségek közepette?

- Ki az az életedben, akit a kétségek között tudsz bátorítani azzal, hogy emlékezteted őt Isten jelenlétére?

Nevelés az Úrtól tanult imádsággal: Az Úr megvéd

"...de szabadíts meg a gonosztól;" Mt.6,13

Semmi kétség afelől, hogy ez a világ egyre kevésbé biztonságos a gyermekeink számára. Kevésbé biztonságos az unokáimnak, mint a gyermekeimnek volt. És kevésbé volt biztonságos a gyermekeimnek, mint nekem, mikor felnőttem. Már számomra sem volt olyan biztonságos a világ, mint a szüleim idejében. Emlékszel, amikor még kimehettél a szabadba, és játszhattál anélkül, hogy a szüleidnek vigyázni kellett volna rád? Amikor még egyedül kimehettél biciklizni a parkba?

Különböző veszélyek leselkednek ránk odakint, a bűnözés, fura fazonok, őrült emberek. De a gonosz a gyermeked közelébe férkőzhet a saját otthonodban is, például az interneten vagy a tévén keresztül, esetleg telefonjukra küldött szexuális tartalmú üzenetek vagy képek formájában.

De akkor hogyan védheted meg a gyermekeidet a gonosztól? Sajnos, nem ellenőrizheted állandóan, hogy mi történik a gyermekeiddel, mivel nem lehetnek - és nem is lesznek - állandóan a közeledben.

Azonban Isten képes azokat a dolgokat is ellenőrzése alatt tartani, amiket te nem. Tehát imádkozz! Ezért olyan fontos az ima. Minden nap imádkoznod kell a gyermekeidért. Imádkozz velük mielőtt a szalagavatójukra mennek, és imádkozz velük akkor is, ha első nap mennek iskolába. Imádkozz, hogy "szabadíts meg a gonosztól", mivel az Úr úgy válaszol a félelmeinkre, hogy megmutatja erejét. Ő meg tud szabadítani.