A hit az valami, amit teszünk

"Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere,valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?" Jak2,15-16



A hit több annál amit érzünk. Sokan összetévesztik az érzelmeket és érzéseket a hittel. Elmennek gyülekezetbe, érzelmileg megindulnak, ihletettek és stimuláltak lesznek. Azonban, ez nem jelenti azt, hogy hitben is járnak.

A Biblia azt állítja, a hit az valami amit teszünk, nemcsak amit érzünk. Más szavakkal, a hit nem puszta érzelmesség. Tegyük fel, kimegyek az utcára és látok valakit, aki hajléktalan és szűkölködik. Látom, hogy éhes, fázik, ruhára és hajlékra van szüksége. Vajon nagy hitről tennék tanúságot, ha elsétálnék mellette a következő szavakkal:"Fel a fejjel! Ne aggódj, légy boldog! Érezd jól magad! Mosolyogj!"

Nem kíván nagy hitet ezt tenni. A hit együtt jár az együttérzéssel. A hit szava:"Bármit megteszek amit tudok, hogy enyhítsek a fájdalmadon". A teljes Újszövetségben azt látjuk, hogy Jézus együttérzéssel megindult az embereken. Jézus megmutatta, hogy a hit gyakorlati dolog.

Amikor látunk egy szükséget, teszünk valamit ellene. Nemcsak odavetünk egy gyors "Hát, imádkozok érted"-et. A Biblia azt állítja, hogy hitünket cselekedeteink által tesszük láthatóvá.

Előbb köszönd meg Istennek!

„A király kijelölte az énekesek helyét, hogy menjenek a hadsereg előtt, énekelve az ÚRnak és dicsőítve szent fényességét. Ezt énekelték: „Adjatok hálát az ÚRnak, mert hűséges szeretete örökké tart!” (2Krónikák 20:21 – NLT fordítás)


A 2. Krónikák 20:21-ben Jósafát király a hadsereg szervezésének igen szokatlan módját választotta: „A király kijelölte az énekesek helyét, hogy menjenek a hadsereg előtt, énekelve az ÚRnak és dicsőítve szent fényességét. Ezt énekelték: „Adjatok hálát az ÚRnak, mert hűséges szeretete örökké tart!” (NLT fordítás)

Jósafát haditerve az volt, hogy egy kórust állított a gyalogság elé. Patton elájult volna! (George Smith Patton Jr. 1885-1945; Az Amerikai Egyesült Államok hadseregének legendás tábornoka, aki a második világháború európai hadszínterein folyó műveleteket irányította – WikipediA) Ezt képzeld el: az egyik oldalon három ellenséges hadsereg gyülekezett össze, hogy harcoljon Izrael ellen. Ott a völgy, ahol a csatát készültek megvívni. És ott vannak a szegény izraeliták. Jósafát király pedig ezt mondja: „Kiválasztjuk az énekeseket és összeállítunk egy kórust, a hadsereg elé tesszük, és így menetelünk az ütközetre.”

Van itt egy rendkívül fontos igazság: Az izraeliták előre köszönetet mondtak Istennek a győzelemért. A dicsőítés és a hálaadás, a hit kifejezése szavakban. Ha az esemény megtörténte után mondasz köszönetet, az hála. Ha azonban megköszönöd Istennek, mielőtt megtörténne, az hit.

Figyeld meg a dicsőítés hatását a 22. és 23. versekben: „Amikor elkezdtek énekelni, az ÚR pánikba ejtette a betolakodó hadseregeket. Az ammóniak és a moábiak megtámadták az edomita sereget és teljesen elpusztították, aztán pedig kegyetlen küzdelemben egymás ellen fordultak.” (GNT fordítás) Isten összezavarta az ellenséget, azok egymás ellen fordultak és megsemmisítették magukat, miközben az izraeliták csak figyelték őket. Erő van a várakozásban.

Megoldhatatlan probléma van az életedben? Minden összeesküdött ellened? Mikor kezdesz el köszönetet mondani Istennek érte? Miután minden megoldódott? Ha igen, akkor ez hála. Mit szólnál ahhoz, ha most, mikor benne vagy a problémában vagy látod, hogy közeledik feléd, most mondanál köszönetet Istennek? Ez a hit!

Mikor engeded, hogy Isten oldja meg a problémádat, ez bizonyságtétellé válik a nem hívők számára. A világ megjegyzi, mikor a keresztények hitben élnek. Isten pedig szereti megmutatni az erejét azokon, akik várják, hogy ő munkálkodjon az életükben.

Nehéz körülményekkel nézel szembe ezen a héten? Úgy érzed, hogy minden ellened van? Azt gondolod, hogy a problémád teljesen maga alá temet? Mit teszel? Fordulj Istenhez – Jehova-Niszszi, az Isten, aki megvéd! (2Mózes 15:17 – Károli)

Beszéljetek róla:

* Ma mit kellene megköszönnöd Istennek, előre?
* Hogyan tudnád megmutatni a nem hívő barátaidnak és a családodnak, hogy Istenre bízod a problémáid megoldását? Ez a fajta benned levő hit milyennek tűnik mások számára?

Minél hálásabb, annál boldogabb vagy

„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok”.
(Filippi 1:3)

Tanulmányok sokasága kapcsolja össze a hálát a boldogsággal; pszichológusok és szociológusok bizonyították be, hogy minél hálásabb vagy, annál boldogabbá válsz.

Ha egészséges kapcsolatokra vágysz, akkor kezd azzal, hogy gyakorlod a hálás magatartást! Sokkal boldogabb leszel és jobban fogod élvezni a kapcsolataidat, ha fejleszted azt a szokásodat, hogy hálás vagy az életedben lévő emberekért.

A Filippiekhez írt levél 1:3 azt mondja: „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok”.

Ez az egyszerű igazság a jó emberi kapcsolatok forrása. Amikor az emberek abbahagyják ezt a gyakorlatot a házasságban, akkor szétmorzsolódnak. Amikor már nem emlékszel, hogy miért is házasodtál meg; elfelejted a szép időket a kapcsolatodban, és már nem vagy hálás a társadért, akkor a házasságod a feledés homályába fog veszni.

Amikor az életedben jelenlévő emberekre gondolsz, az első érzés velük kapcsolatban a hála? Valószínűleg nem. A leggyakrabban ezek jutnak eszünkbe: „Mit kell megtenniük értem? Mi a problémánk? Mit kell tennünk, hogy túllegyünk rajta?” Az első gondolatod nem a hála. De Pál első gondolata a barátaival kapcsolatban a hála volt és ez az, amit nekünk is követni kell, hogyha a kapcsolatainkat meg akarjuk őrizni.

Íme, a probléma: minél régebb óta ismersz valakit, annál valószínűbb, hogy természetesnek veszed a létezését. Ugye, hogy így van? Minél régebb óta ismersz valakit, annál könnyebb ennek az embernek a hibáira és rossz periódusaira figyelned a boldog periódusai helyett.

Ezért erőfeszítésbe kerül részünkről, hogy döntést hozzunk arról, hogy hálás lesz a hozzáállásunk a környezetünkben élő emberekért. Minél régebbi egy kapcsolatunk, annál nehezebb emlékezni erre. De amikor fejlesztjük azt a szokásunkat, hogy hálát adunk Istennek a házastársunkért, a gyermekünkért, a szüleinkért, a testvéreinkért, a szomszédainkért, a munkatársainkért vagy a házicsoportunk tagjaiért, akkor ennek örökkévaló hatása lesz a kapcsolatainkra.

Beszéljünk róla:

• Mely negatív gondolataidat kellene kicserélned a hála szavaira?

• Kiért vagy hálás az életedben? Elmondtad ezt Istennek? Elmondtad annak az embernek is?

• Mit gondolsz: miért akarja Isten, hogy köszönetet mondjunk azokért az emberekért, akiket az életünkbe helyezett?

Szereped van Krisztus testében

"Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai."
(1 Kor. 12:27)

Az egyik ok, amiért egy gyülekezeti családhoz kell csatlakoznod, hogy betöltsd az elhívásodat, ami arra szól, hogy gyakorlati módon szolgálj más hívőket. A Biblia azt írja, "Mindannyian együtt Krisztus teste vagytok, és mindegyikőtök önálló és nélkülözhetetlen tagja a testnek." (1 Kor. 12:27 - NLT fordítás)

A Te szolgálatodra Krisztus Testében hihetetlenül nagy szükség van - kérdezd meg bármelyik helyi gyülekezetet. Mindannyiunknak van szerepe és minden szerep fontos. Istennél nincs kis szolgálat; mind számít!

Hasonlóképpen nincsenek jelentéktelen szolgálatok a gyülekezetben. Némelyik látható, némelyik a színfalak mögött folyik, de mind értékes. A kicsinek tűnő vagy láthatatlan szolgálatok okozzák gyakran a legnagyobb változást. A mi otthonunkban a legfontosabb fényforrás nem a nagy csillár az étkezőben, hanem a kicsi éjjeli fény, ami megóv, nehogy elbotoljak, mikor éjjel felkelek. Nincs összefüggés a méret és a jelentőség között. Minden szolgálat számít, mert egymásra vagyunk utalva, mindegyikünk csak a másikkal együtt tudja betölteni a célját.

Mi történik, mikor az egyik testrészed nem látja el a feladatát? Megbetegszel. A tested többi része szenved. Képzeld el, hogy a májad úgy dönt, mostantól csak magának él: "Elfáradtam! Nem akarom többé a testet szolgálni! Azt teszem, ami nekem a legjobb! Majd valaki más átveszi a feladatom."

Mi történne? Meghalna a tested. Ma több ezer helyi gyülekezet haldoklik olyan keresztények miatt, akik nem hajlandóak szolgálni. A lelátón ülnek, mint nézők és a Test szenved.

Isten olyan szolgálatra hív, ami messze felülmúlja a képzeletedet. Jó cselekedetekre teremtett téged, amelyeket előre eltervezett (Efézus 2:10). Bármikor, mikor másokat szolgálsz, valójában Istent szolgálod.

Beszéljétek meg:

* Te hogyan szolgálod Krisztus Testét a gyülekezeteden keresztül?
* Vettél már ki bármikor is "szabadságot" a szolgálatból? Szerinted hogy hatott ez a gyülekezetedre?