Alapértékek
„Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói…” (Jakab 1:22)
Lényeges értékekről van szó. Ebben a folyton változó világban ezeknek az alapelveknek kell kormányozniuk életünket. Ezek magyarázzák meg, miért teszünk dolgokat, és mi mellett állunk ki. Nem csupán üzletvezetési stratégiák, kulturális normák vagy a piaci változásokra adott válaszreakciók; hanem olyan vitathatatlan, megalkuvást nem tűrő elvek, amelyek megszabják, hogyan élj. John Blumberg mondja: „Még nem találkoztam senkivel, aki ne azt mondta volna, hogy szilárd értékrend szerint akar működni. Mindazonáltal ez sokkal nagyobb kihívás, mint amilyennek elsőre tűnik. A vezetői műhelyeken az egész világon döbbenetet láttam az emberek arcán, amikor üres lapot adtam nekik, és megkértem őket, hogy írják le, ők mit tartanak legfontosabb értékeknek az életben. Abban reménykedem, hogy valóban elkezded megvizsgálni, megmutatni és beépíteni a lényeges értékeket életed alapanyagába.” A Biblia azt mondja: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói…” (Jakab 1:22). Amiben igazán hiszel, meghatározza azt, hogyan cselekszel, és megmutatja magát mindennapjaidban is. John Mason azt mondja, hogy ez azt jelenti: „Ma hasznossá teszed magad valaki számára… megbirkózol egy problémával, ami nagyobb nálad… megismered Istent az által, hogy olvasod Igéjét… segítesz valakinek, aki ezt nem tudja meghálálni, visszafizetni… megteszel három olyan dolgot, amivel ki kell lépned a komfortzónádból… hálát adsz a mindennapi kenyérért… úgy hatsz másokra, hogy kicsit jobbá legyenek, mint amikor először találkoztak veled… nem félsz segítséget kérni… a napod legjobb részét Istennek adod… amit ma megtehetsz, nem halasztod holnapra… nem felejted, hogy csak itt és most lehetsz igazán boldog… kis lépéseket téve elkezdesz legyőzni egy rossz szokást… tetteidet nem azzal méred, hogy mit arathatsz általuk, hanem azzal, hogy milyen magot vetettél.”
„… gyakoroljátok a vendégszeretetet.” (Róma 12:13)
Tanítványságunk fémjelzése, ha éreztetjük másokkal, hogy szeretjük és értékeljük őket (ld. János 13:34-35). Az újonnan érkezettek szeretettel fogadása fontos volt az ősegyházban, és épp ilyen fontos ma is. A társadalmi szokások talán változtak, de Isten Igéje nem. Jézus azt mondta: „Aki titeket befogad, az engem fogad be…” (Máté 10:40). Krisztus követőjeként a te feladatod elérni, hogy az új emberek családtagként otthon érezzék magukat, mint akik „testvéreink a hitben” (Galata 6:10). A gyülekezetekben kötődő barátságok könnyen vallásos klikkekké válhatnak, ahol ugyan mosolygunk az újonnan érkezőkre, és beszélünk is velük, de időnket azoknak az embereknek a kiválasztott csoportjával töltjük, akiket már ismerünk. A legtöbben megelégszünk már meglévő baráti körünkkel, ezért külön oda kell figyelnünk arra, hogy lehetőségeket keressünk mások bevonására! Az emberek azért jönnek a gyülekezetbe, mert szeretetet és elfogadást keresnek, és ha ezt nem találják meg egy-két hónapon belül, akkor továbbállnak. Ezért hangold rá lelki antennádat azokra az emberekre, akik úgy tűnik, nem érzik jól magukat, vagy nem találják helyüket. A legtöbb embernek már volt legalább egy negatív tapasztalata valamilyen gyülekezetben, ezért szükségük van némi plusz szeretetteljes törődésre. A Biblia azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok…” (Galata 6:2). Az őszinte melegség és törődés vonzza az embereket. Az első benyomás számít. A gyülekezetnek olyan helynek kellene lenni, ahol nyilvánvaló szeretetünk a sebeket hordozó emberek iránt abban a pillanatban, ahogy belépnek az ajtón. Ne feledd, Isten nem csupán arra használja ezeket a kapcsolatokat, hogy a nehéz helyzetből érkezők szükségeit betöltse, hanem arra is, hogy mi érettebbé váljunk általuk!
Lényeges értékekről van szó. Ebben a folyton változó világban ezeknek az alapelveknek kell kormányozniuk életünket. Ezek magyarázzák meg, miért teszünk dolgokat, és mi mellett állunk ki. Nem csupán üzletvezetési stratégiák, kulturális normák vagy a piaci változásokra adott válaszreakciók; hanem olyan vitathatatlan, megalkuvást nem tűrő elvek, amelyek megszabják, hogyan élj. John Blumberg mondja: „Még nem találkoztam senkivel, aki ne azt mondta volna, hogy szilárd értékrend szerint akar működni. Mindazonáltal ez sokkal nagyobb kihívás, mint amilyennek elsőre tűnik. A vezetői műhelyeken az egész világon döbbenetet láttam az emberek arcán, amikor üres lapot adtam nekik, és megkértem őket, hogy írják le, ők mit tartanak legfontosabb értékeknek az életben. Abban reménykedem, hogy valóban elkezded megvizsgálni, megmutatni és beépíteni a lényeges értékeket életed alapanyagába.” A Biblia azt mondja: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói…” (Jakab 1:22). Amiben igazán hiszel, meghatározza azt, hogyan cselekszel, és megmutatja magát mindennapjaidban is. John Mason azt mondja, hogy ez azt jelenti: „Ma hasznossá teszed magad valaki számára… megbirkózol egy problémával, ami nagyobb nálad… megismered Istent az által, hogy olvasod Igéjét… segítesz valakinek, aki ezt nem tudja meghálálni, visszafizetni… megteszel három olyan dolgot, amivel ki kell lépned a komfortzónádból… hálát adsz a mindennapi kenyérért… úgy hatsz másokra, hogy kicsit jobbá legyenek, mint amikor először találkoztak veled… nem félsz segítséget kérni… a napod legjobb részét Istennek adod… amit ma megtehetsz, nem halasztod holnapra… nem felejted, hogy csak itt és most lehetsz igazán boldog… kis lépéseket téve elkezdesz legyőzni egy rossz szokást… tetteidet nem azzal méred, hogy mit arathatsz általuk, hanem azzal, hogy milyen magot vetettél.”
Légy vendégszerető!
„… gyakoroljátok a vendégszeretetet.” (Róma 12:13)
Tanítványságunk fémjelzése, ha éreztetjük másokkal, hogy szeretjük és értékeljük őket (ld. János 13:34-35). Az újonnan érkezettek szeretettel fogadása fontos volt az ősegyházban, és épp ilyen fontos ma is. A társadalmi szokások talán változtak, de Isten Igéje nem. Jézus azt mondta: „Aki titeket befogad, az engem fogad be…” (Máté 10:40). Krisztus követőjeként a te feladatod elérni, hogy az új emberek családtagként otthon érezzék magukat, mint akik „testvéreink a hitben” (Galata 6:10). A gyülekezetekben kötődő barátságok könnyen vallásos klikkekké válhatnak, ahol ugyan mosolygunk az újonnan érkezőkre, és beszélünk is velük, de időnket azoknak az embereknek a kiválasztott csoportjával töltjük, akiket már ismerünk. A legtöbben megelégszünk már meglévő baráti körünkkel, ezért külön oda kell figyelnünk arra, hogy lehetőségeket keressünk mások bevonására! Az emberek azért jönnek a gyülekezetbe, mert szeretetet és elfogadást keresnek, és ha ezt nem találják meg egy-két hónapon belül, akkor továbbállnak. Ezért hangold rá lelki antennádat azokra az emberekre, akik úgy tűnik, nem érzik jól magukat, vagy nem találják helyüket. A legtöbb embernek már volt legalább egy negatív tapasztalata valamilyen gyülekezetben, ezért szükségük van némi plusz szeretetteljes törődésre. A Biblia azt mondja: „Egymás terhét hordozzátok…” (Galata 6:2). Az őszinte melegség és törődés vonzza az embereket. Az első benyomás számít. A gyülekezetnek olyan helynek kellene lenni, ahol nyilvánvaló szeretetünk a sebeket hordozó emberek iránt abban a pillanatban, ahogy belépnek az ajtón. Ne feledd, Isten nem csupán arra használja ezeket a kapcsolatokat, hogy a nehéz helyzetből érkezők szükségeit betöltse, hanem arra is, hogy mi érettebbé váljunk általuk!
NE LÉGY BOLOND!
„Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” (Zsoltárok 14:1)
Az ateisták bolondok. Van egy mondás: „az ateista ugyanazért nem tudja megtalálni Istent, amiért a tolvaj a rendőrt.” Néha az ateizmus mélyén a büszkeség rejlik. Isten nélkül mi magunk válunk saját magunk isteneivé, ami azt jelenti, hogy nincs felettünk nagyobb hatalom. A Biblia Istene azonban háromféle módon is bizonyítja létezését. 1) A teremtés. Sok ember van manapság börtönben, akit nem értek tetten valamilyen bűntényben, sőt még csak tanúk sem látták, amikor elkövették azt. Akkor mi a bizonyíték ellenük? Ujjlenyomatok! DNS! A teremtett világ magán viseli Isten ujjlenyomatát és DNS-ét. „Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat…” (Ézsaiás 40:26). 2) A Golgota. A teremtésben Isten hatalmát láthatjuk, a kereszten megláthatjuk a szívét. 3) Lelkiismeret. „…a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel… Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak” (Róma 2:14-15). A lelkiismeret olyan, mintha a lelkedben lenne a Biblia; mindenkivel vele születik. Voltaire, a francia ateista azt mondta: „Tizenkét halász kellett ahhoz, hogy felépítse a keresztyénségét. Én megmutatom a világnak, hogy egyetlen francia le tudja rombolni.” Voltaire halála után az a ház, melyben élt, lett Európa leghíresebb Biblia-forgalmazó társulatának elosztó raktára. Lényeg: Voltaire meghalt, de a mi Istenünk él! Az ateizmus a létező legnagyobb hazárdjáték. Végül is, mi van, ha mégis van Isten, és neked egy napon meg kell majd állnod előtte?
„Bolond, mégy ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12:20)
A nagyravágyó bolond. Jézus egy gazdag földbirtokos történetét mondta el, aki így gondolkodott: „…lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek…” (Lukács 12:18). nyilván jó üzletember volt, és előre tervezett. Később azonban ezt is mondja: „Én, lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” (19. vers) „Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, mit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (20-21. vers)
Ez az ember előre tervezett, de nem az örökkévalóságra. Magára gondolt, nem Istenre. Törődött testével, de nem törődött a lelkével. Azt mondják, az emberi testben annyi foszfor van, hogy 800 000 gyufa-fejet lehetne belőle készíteni, annyi cukor, hogy hatvan darab kockacukor lenne belőle, van még 12 evőkanálnyi só, és annyi vas, hogy kb. egy kilogrammnyi 100-as szeget lehetne készíteni belőle. A többi csak víz és por. Ha a lényednek azt a részét táplálod, kényezteted, véded, ami csupán hetven vagy nyolcvan évig él, és elhanyagolod azt a részét, ami örökké fog élni a mennyben vagy a pokolban, akkor Isten azt mondja rád, hogy bolond vagy. Ez a példázatbeli ember azt mondta magának: „sok javad van sok évre félretéve”, de isten azt mondta: „még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet.” Nem fogod fel, hogy egy baleset, egy elzáródott artéria, azonnal kiiktathat? Térj észre! A kérdés nem az, hogy meg fogsz-e halni, hanem, hogy mikor? Készen állsz arr, hogy Isten elé állj?
„Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak!” (2Sámuel 3:33)
A legbolondabb bolond! Abnér az egyik csatában megölt egy Aszáel nevű embert, aki történetesen Jóábnak, Dávid hadseregparancsnokának a testvére volt. Jóáb ettől kezdve kereste a bosszút Abrénon. A történet tragédiája az, hogy Abnér ekkor karnyújtásnyira volt Hebrontól. a hat menedékváros egyikétől, ám ahelyett, hogy a városba futott volna, és élvezte volna annak védelmét, engedte, hogy ellensége a kapun kívül elkapja és megölje. „Így temették el Abnért Hebrónban. A király hangosan sírt Abnér sírjánál, és sírt az egész hadinép is. A király ilyen énekkel siratta Abnért: Miért ily bolond halál jutott Abnérnak?” (2Sámuel 32-33 NIV). Minden bolond közül Abnér volt a legbolondabb. Miért? Mert míg az ateista bolond nem hitt Istenben, a nagyravágyó bolondnak nem volt ideje Istenre, ő, Abnér, tudta, mit kell tennie – de nem tette meg! Nem kellett folyón átkelnie, nem kellett hegyet megmásznia, belépőt sem kellett fizetnie. Hebron kapui nyitva álltak, csak be kellett volna mennie, és ott maradnia.
Képzeld el, hogy kapsz egy evangéliumi traktátust*, aminek a borítóján ez áll: „Mit kell tennem azért, hogy elvesszek?” Kinyitod, és azt látod, hogy a füzetke belül üres. Ahhoz, hogy elveszett légy, semmit nem kell tenned. Azért azonban, hogy megmenekülj, tenned kell valamit: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…” (ApCsel 16:31).
Amikor Mária elvitte a gyermek Jézust a templomba, az agg Simeon karjába vette a csecsemőt, és ezt mondta: „Most már meghalhatok, mert láttam a világ Üdvözítőjét…” (ld. Lukács 2:25-32). Ahhoz, hogy nyugodtan tudj meghalni, találkoznod kell Krisztussal, magadhoz kell ölelned őt, és el kell ismerned, hogy ő Urad és Üdvözítőd. Tedd meg ezt még ma!
* traktátus: 1) értekezés, röpirat; 2) keresztyén iratmissziós műfaj: rövid ismertető füzetke vagy szórólap valamely evangélium igazságról.
Az ateisták bolondok. Van egy mondás: „az ateista ugyanazért nem tudja megtalálni Istent, amiért a tolvaj a rendőrt.” Néha az ateizmus mélyén a büszkeség rejlik. Isten nélkül mi magunk válunk saját magunk isteneivé, ami azt jelenti, hogy nincs felettünk nagyobb hatalom. A Biblia Istene azonban háromféle módon is bizonyítja létezését. 1) A teremtés. Sok ember van manapság börtönben, akit nem értek tetten valamilyen bűntényben, sőt még csak tanúk sem látták, amikor elkövették azt. Akkor mi a bizonyíték ellenük? Ujjlenyomatok! DNS! A teremtett világ magán viseli Isten ujjlenyomatát és DNS-ét. „Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat…” (Ézsaiás 40:26). 2) A Golgota. A teremtésben Isten hatalmát láthatjuk, a kereszten megláthatjuk a szívét. 3) Lelkiismeret. „…a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel… Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak” (Róma 2:14-15). A lelkiismeret olyan, mintha a lelkedben lenne a Biblia; mindenkivel vele születik. Voltaire, a francia ateista azt mondta: „Tizenkét halász kellett ahhoz, hogy felépítse a keresztyénségét. Én megmutatom a világnak, hogy egyetlen francia le tudja rombolni.” Voltaire halála után az a ház, melyben élt, lett Európa leghíresebb Biblia-forgalmazó társulatának elosztó raktára. Lényeg: Voltaire meghalt, de a mi Istenünk él! Az ateizmus a létező legnagyobb hazárdjáték. Végül is, mi van, ha mégis van Isten, és neked egy napon meg kell majd állnod előtte?
„Bolond, mégy ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12:20)
A nagyravágyó bolond. Jézus egy gazdag földbirtokos történetét mondta el, aki így gondolkodott: „…lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek…” (Lukács 12:18). nyilván jó üzletember volt, és előre tervezett. Később azonban ezt is mondja: „Én, lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!” (19. vers) „Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, mit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (20-21. vers)
Ez az ember előre tervezett, de nem az örökkévalóságra. Magára gondolt, nem Istenre. Törődött testével, de nem törődött a lelkével. Azt mondják, az emberi testben annyi foszfor van, hogy 800 000 gyufa-fejet lehetne belőle készíteni, annyi cukor, hogy hatvan darab kockacukor lenne belőle, van még 12 evőkanálnyi só, és annyi vas, hogy kb. egy kilogrammnyi 100-as szeget lehetne készíteni belőle. A többi csak víz és por. Ha a lényednek azt a részét táplálod, kényezteted, véded, ami csupán hetven vagy nyolcvan évig él, és elhanyagolod azt a részét, ami örökké fog élni a mennyben vagy a pokolban, akkor Isten azt mondja rád, hogy bolond vagy. Ez a példázatbeli ember azt mondta magának: „sok javad van sok évre félretéve”, de isten azt mondta: „még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet.” Nem fogod fel, hogy egy baleset, egy elzáródott artéria, azonnal kiiktathat? Térj észre! A kérdés nem az, hogy meg fogsz-e halni, hanem, hogy mikor? Készen állsz arr, hogy Isten elé állj?
„Milyen gyalázatos halál jutott Abnérnak!” (2Sámuel 3:33)
A legbolondabb bolond! Abnér az egyik csatában megölt egy Aszáel nevű embert, aki történetesen Jóábnak, Dávid hadseregparancsnokának a testvére volt. Jóáb ettől kezdve kereste a bosszút Abrénon. A történet tragédiája az, hogy Abnér ekkor karnyújtásnyira volt Hebrontól. a hat menedékváros egyikétől, ám ahelyett, hogy a városba futott volna, és élvezte volna annak védelmét, engedte, hogy ellensége a kapun kívül elkapja és megölje. „Így temették el Abnért Hebrónban. A király hangosan sírt Abnér sírjánál, és sírt az egész hadinép is. A király ilyen énekkel siratta Abnért: Miért ily bolond halál jutott Abnérnak?” (2Sámuel 32-33 NIV). Minden bolond közül Abnér volt a legbolondabb. Miért? Mert míg az ateista bolond nem hitt Istenben, a nagyravágyó bolondnak nem volt ideje Istenre, ő, Abnér, tudta, mit kell tennie – de nem tette meg! Nem kellett folyón átkelnie, nem kellett hegyet megmásznia, belépőt sem kellett fizetnie. Hebron kapui nyitva álltak, csak be kellett volna mennie, és ott maradnia.
Képzeld el, hogy kapsz egy evangéliumi traktátust*, aminek a borítóján ez áll: „Mit kell tennem azért, hogy elvesszek?” Kinyitod, és azt látod, hogy a füzetke belül üres. Ahhoz, hogy elveszett légy, semmit nem kell tenned. Azért azonban, hogy megmenekülj, tenned kell valamit: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…” (ApCsel 16:31).
Amikor Mária elvitte a gyermek Jézust a templomba, az agg Simeon karjába vette a csecsemőt, és ezt mondta: „Most már meghalhatok, mert láttam a világ Üdvözítőjét…” (ld. Lukács 2:25-32). Ahhoz, hogy nyugodtan tudj meghalni, találkoznod kell Krisztussal, magadhoz kell ölelned őt, és el kell ismerned, hogy ő Urad és Üdvözítőd. Tedd meg ezt még ma!
* traktátus: 1) értekezés, röpirat; 2) keresztyén iratmissziós műfaj: rövid ismertető füzetke vagy szórólap valamely evangélium igazságról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése