2017. április 11., kedd

Jó termésért...

A mai nap imádsága:
Urunk, Istenünk! Gyakran közömbösen továbblépünk csodáidon, melyekkel minden nap körülveszel minket. Termést kívánsz, s mi csak növekszünk, növekszünk önmagunk előtt, mígnem életünk fájának hatalmas árnyékától meg nem ijedünk. Tégy minket alázatossá, hogy fogadni tudjuk akaratodat, s igyekezzünk életünket termőre fordítani! Add meg nekünk a kiváltságot, hogy múltunk elrontott dolgai ne kísérthessenek, hanem felszabaduljunk a Neked való szolgálatra, s tetszésed szerint termést hozzunk eljövendő országod építésében! Ámen


A többi pedig jó földbe esett, és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.
Mt 13,8

Minden kicsinyke mag az élet csodáját hordozza magában. Ha a Teremtő Isten tavasszal int láthatatlan karmesterpálcájával, egy-kettőre zöldbe borul a határ, s hullámzó virágtenger színeik milliárdjaival kápráztatnak el minket. Gyerekkoromban - így kikeletkor - a drótszamaram nyergébe pattanva gyakran kimentem falunk határába... "Csak úgy" nézelődni, végre magamba szívni a körös-kürül zöldellő alföldi horizont végtelenségét. Az árokpart megrekedt melegében nyújtózkodva, vagy egy-egy magányos fa ágairól lábamat a simogató szélbe lógatva, a szürke téli napok emlékét teljességgel elfújta a - mostmár tudom, akkor csak éreztem - a megújulás szele...

A mag az élet látható csodája... Hiába az Isten akarata, a napfény, az életre csalogató isteni gondviselés, ha a mag az útfélre, a sziklás talajra, a tövisek közé esik - akkor az életnek nincs jövője, sosem hoz termést. Márpedig az élet rendje, hogy termést hozzon minden élő. Nem csoda, hogy nagyon sokan lelkileg belerokkannak, ha nem lehet gyermekük vagy a karrier oltárán feláldozott, elmúlasztott idő nem engedi, hogy "az anyaméh gyümölcsöt teremjen" - ahogyan a zsoltáríró mondja. Isten nélkül tényleg törvényszerű a megkeseredés. Hiszen az élet továbbadásának Isten kegyelméből megélt titka adhat egyedül emberi okot arra, hogy derűsen lássuk teremtményi múlandóságunkat.

Isten minden embernek méltóságot ad, amellyel élhet vagy visszaélhet. Tükröződhet életén az Isten szeretete, és meg is törhet rajta. Egyik élet segítheti a másikat, emelheti és kiteljesítheti vagy éppen porba sújthatja és elpusztíthatja. Tehet bármit az ember, de Isten minden cselekedetet megítél. Törvényeit csak itt, a földi világban lehet lábbal tiporni - máshol nem!

Sokan kétségbevonják a JóIsten "hatékonyságát", hiszen az elszórt mag (az Ige) csak egynegyede hoz termést... Ez kevés! - mondják sokan. Pedig - ha alaposan körülnézünk - a jó kezdeményezéseknek is csak az egynegyede éri el célját; az emberek mintegy egynegyede él szeretetben; s életünknek csak egynegyede igazán aktív. Az egynegyed azonban százannyi termést hoz! Ez az Isten túlcsorduló kegyelmének titka! Isten soha nem átlagokban gondolkodik - számára minden egyes élet átlagon felüli, hiszen nem önmagunkat "klónozzuk" vagy reprodukáljuk csupán, hanem Isten kegyelméből, az Élet megmásíthatatlan Törvénye által mindig újat és mindig közösséget teremtünk.





Józanság...


A mai nap imádsága:
URam! Engedd, hogy józanságban élhessek, se betölthessem akaratodat életem minden napján! Ámen


Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok... Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban.
1 Pt 1, 13a; 14-15

Józanság... az a készség, amit ma kevesek birtokolnak. Egyházon kívül, politikában és gazdaságban többnyire nem az észszerűség, hanem a haszonelvűség határozza meg a dolgok folyását. Az életvezetési "stratégiák" is inkább a most-ra, az élményre koncentrálnak, jóllehet az élet minősége nem pillanatokban, hanem távlatokban rajzolódik ki. Az élvezetek/élmények hajszolása közepette alakult a világ a harmadik évezred elejére olyanná, amilyen.

Manapság "természetesnek", kulturális másságnak értékelik a társadalmi integritást romboló folyamatokat is. Sokan tudatosan nem vállalnak gyermeket, mert élvezni kívánják az életet, igyekeznek minél több élményt begyűjteni, szeretnék egységnyi idő alatt minél jobban beutazni a világot, s részt venni minél több történésben. Kívánatos érték a szingli-lét, s hátránynak tekintik, ha a párkapcsolatban az egyik többet ad, mint amennyit kap. Így nem érték a szolgálat, de mindenek felett álló érték a szolgáltatás... Természetesnek vélik, az azonos neműek bejegyzett párkapcsolatát, s természetesnek vélik, hogy ők is gyermekeket nevelhessenek. A jog csűrcsavarjai révén (de jure) elérhető, hogy természetesnek deklaráljanak bizonyos életstílusokat, de az istenalkotta világnak van egy természet-joga, s az például kizárja az azonos neműeket a gyermekáldásból... Ezt a tényt lehet negálni, de akármennyire is tiltakoznak ellen, attól még a JóIsten nem változtat eredeti elképzelésén, hogy férfi és nő közösségében növekedjék a gyermek. Mert ez így természetes, így normális...

A kereszténységen belül sokan természetellenes életvezetéssel bírnak, bigott vallásosság, fundamentalizmus vagy ultra-liberális felfogás. Egyik sem az, amit Isten az embernek szánt. Ezek a "keresztény" elképzelések nagyon emberi elképzelések, éppen ezért az idő, a történelem megítéli azokat. Rendjén is van ez! Ugyanakkor a krisztusi, szeretet-központú élet olyan vonzással bír, aminek kevesek tudnak ellenállni, mert az ilyen élet magába foglalja azt a békességet, amire szíve mélyén mindenki vágyakozik. Egy idő után ugyanis nem akarunk mást, csak békességet, nyugalmat, s ezt az Istent-szeretőknek meg is adja a Gondviselés...



Önvizsgálat...

A mai nap imádsága:

URam! Igéd fényével világítsd át lelkemet, hogy ismerjem önmagamat, s jobban ismerhesselek Téged. Mutasd meg akaratodat nap, mint nap, hogy a számomra kijelölt útról ne térjek le, s ne tévedjek el az élet sötét erdejében. Istenem, ha makacsságom miatt még is irányt veszítene életem, kérlek Téged, kegyelmeddel terelgess, s szereteteddel vonz magadhoz újra! Ámen


Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.
1 Tim 4,16

Egész életünkön át kutatjuk, honnan jöttünk ebbe a világba, s hová megyünk ki belőle, de perfekt választ mégsem találunk. Az élet nagy vándorlása közepette bejárunk napfényes tisztásokat, s persze bejárjuk a magunkválasztotta sötét erdőket is... Sokan hitték már, hogy a földi lét nem más, csak siralomvölgy; "ez van, ezt kell szeretni" - próbálták vigasztalni magukat és másokat is. Aki pedig folyamatosan a fényben akar állni/élni, azt bizony megperzseli a Nap! Hányan vannak, akiknek mindenük megvan, sikeresnek tartják őket, s mégis a világ legboldogtalanabbjai közé tartoznak, mert kiégtek...

Felfokozott-ritmusú társadalmunk szinte futószalagon termeli a "kiégett" embereket. A munkahelyi stressz - társadalmilag elfogadottabb, szelídült nevén "munkahelyi nyomás", az értelmetlen teljesítmény-kényszer, (kevesebbel sokszor többre vinnénk!) nemcsak a felnőttek között, de már a zsenge ifjúság körében is szedi áldozatait. Néhány évtizede még alig vagy egyáltalán nem ismerték a kiégést (burnout-syndrom), az utolsó 10 évben pedig megtanultuk, mit kell hogy értsünk a "pánik-syndromán". Szép lassan a hétköznapok részévé válik az életszerűtlen, s szükséges rosszként elfogadjuk ezt is... újra csak vigasztalást keresve a banálisban: "that is that" (Ez van!)

Az önmagunkra-figyelés - amelynek fontosságát minden magára is valamit adó médium hangoztat manapság - egyáltalán nem új találmány, régen imádkozó, istenes életnek hívták. Aki ugyanis a Teremtő Isten parancsolatainak tükrében újra és újra megvizsgálta önmagát, az nemcsak az értéket ismerte fel magában és másokban is, de az elértéktelenedés istenadta korrekciós lehetőségeit is. Istenre-, s magára figyelése közben odafigyelt másokra is, így nagyobb volt a készsége a részvétre, a segítésre, a kooperációra.

Nem kérdés, hogy mennyire fontos ismerni önmagunkat, de az önismeret önmagában még nem fog késztetni minket arra, hogy mások, a közösség terheiből önkéntesen részt vállaljunk. Ennek oka igen prózai: emberek vagyunk, esendőek, s nem úgy születünk a világra, hogy mi segítünk másoknak, hanem elvárjuk, hogy nekünk segítsenek akkor is, amikor szüleink már megtették kötelességüket és felneveltek. Millió szám vannak kicsiny hazánkban is, akik az államtól várják a segítséget, de magukon képtelenek segíteni, pedig megvan két kezük, két lábuk! Az élet törvénye ez is, amit a lélek akar vagy nem akar, azt cselekszi a test...

Reggeli igénk különösen azokat figyelmezteti, akik közösségért dolgoznak, akik segítő szolgálat(ok)ban állnak: "Legyen gondod önmagadra!" - ezzel ugyanis nemcsak önmagadat mented meg, de menteni tudsz (majd) másokat is. Hős-kényszeres, szupermenes világunkban ne feledjük: mindannyian emberből vagyunk, s ezért törékenyek - testben éppenúgy, mint lélekben is. Aki ezt tudja - azaz ismeri önmagát -, az nem küszködik önértékelési zavarokkal, de nem is értékeli túl mások képességeit, s így harmóniában tudja élni életét a világban... önmaga boldogulására, Isten dicsőségére.




Szenvedés...


A mai nap imádsága:
URam! Sorsomba-kódolt próbáimhoz kérlek adj erőt, hogy küzdelmembe ne fáradjak bele, s szolgálatodban mindig örömmel és megbékélt szívvel állhassak! Ámen
   

Uram, szenvedek, segíts rajtam!
Ézs 38,14b

Életünk emlékfolyama idővel egyre csak dagad... Mire megöregszünk, oly sok fájdalmat, veszteséget, keserűséget és csalódást kell át-, és megélnünk, hogy már nagyon szeretnénk valami megnyugtató megoldást találni a szenvedés "problematikájára"! Tulajdonképpen egyetlen megoldás létezik csak: a felejtés. Elfelejteni azonban azt, ami nagyon fájt, s fáj még évtizedek múlva is, egyszerűen nem lehet. Illetve lehetséges - ezt a kóros felejtésnek hívjuk -, de ettől meg óvjon meg minket a JóIsten! Nagynéném buzgó imádkozó életet él, s sokszor el-elmondogatta nekem is: "Sokat imádkozom azért, hogy csak az eszemet ne vegye el, azt tartsa meg mindvégig a JóIsten!" Így is volt, halála előtt néhány órával még unokájával beszélgetett a kórház folyosólyán, aztán lefeküdt, s egy igen küzdelmes, szenvedésekkel is teli, nem könnyű élet után - csöndben elaludt...

Sokan nem tesznek különbséget a fájdalom és a szenvedés között vagy azt gondolják, hogy a szenvedés az nem más, mint az állandóan jelenlévő fájdalom. A szenvedés azonban több ennél, azaz jóval nagyobb titok! Az ember a fájdalmat - köszönhetően a csillapító szereknek is - általában jobban viseli, mint a szenvedést. A szenvedés - nem véletlenül írja Karl Rahner(!) - hogy az tulajdonképpen "Az Isten titokzatosságának a része". A szenvedés tehát hiány, hívő megközelítésben az Isten hiánya...

Akinek Isten hiányzik, annak minden, maga a Mindenség hiányzik. A gond csak az, hogy a véges ember ugyan érzékeli a végtelent, de végessége okán képtelen azt felfogni, s ezért mindaddig, amíg itt a földi életét éli a hiány kínjával együtt kell élnie. De lehetséges harmóniában élni a "mínusszal", azzal, ami nincs, legfeljebb egyszer, csak a távoli, sejtemles, eljövendőben lesz? A keresztény ember azt vallja: igen, lehetséges!

Ha bízunk Isten ígéreteiben, akkor már itt és most örülhetünk annak, hogy ezek az ígértek beteljesülnek, s ez rengeteg erőt ad. Ahogyan az Írásban olvashatjuk: "Nem ember az Isten, hogy hazudna, amit Ő ígér, azt be is teljesíti." Annak örömében élni, hogy amit kívánunk az beteljesül - boldogság, tudni, hogy amit szeretnénk, amit tiszta szívből kívánunk, de soha nem teljesedhet be - maga a boldogtalanság. Az egyik a mennyországba röpít, a másik pokolba ránt...

Az Istenben bizakodó ember is megijed, olykor még kétségbe is esik, de tanácstalanságában is Ahhoz menekül, Aki gondviselő jóságával körbeöleli őt, azaz Teremtő URának közelségét keresi... Hol? Emberi kapcsolatainak rendezettségében, a megváltoztathatatlannak rendelt dolgok elfogadásában, s a megváltoztathatatlan körülmények megváltoztatásáról való lemondásban... Életünk képlete sokismeretlenes egyenlethez hasonló, s a megoldás csak egyedül Istennél van, s a hívő ember "tudása", hogy sorsának elfogadásában, belesimulva Isten akaratába a bonyolult egyenlet végén az isteni matematikával végül is minden "stimmel"...



Tudatunk...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy Veled járhassak a szeretet útján, tanulhassak Tőled, s hasznára váljak embertársaimnak, s békességet nyerjek lelkemnek! Ámen

   

Amikor Jézus kiszállt a csónakból, meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.
Mk 6,34

A "-tlan, -tlen" fosztóképző az egyik legnemesebb fogalmunkból, a "tudat"-ból - aminek köszönhetjük, hogy megélhetjük embervoltunkat -, egy pillanat alatt ellenkező előjelű jelentéstartalmat képez: Tudatlan... Nagy valószínűséggel egyik legszomorúbb szavunk ez. Nem ismerni, nem tudni, hogy miért vagyok ember, mi a célom és a feladatom ebben a világban, ez az egyik leggyötrőbb állapot. A céltalanság, a hasz(on)talanság érzése milliók számára életkeserítő valóság. Mintegy 350 millió depressziós embert tartanak számon a világon, a jegyzett alkoholisták száma 300 millió, s akkor az egyéb betegségeket (pl. skizofrénia - 40 millió ember -, akiknek százalékos aránya eleddig állandó volt, mostanság pedig emelkedik) még nem is soroltuk fel. Évente több mint egymillió ember vet véget önkezével életének, mert nem találja - vagy már elveszítette - élete értelmét, hitét a jobb holnapban...

A pásztor nélküli nyáj tényleg szánalomra méltó. Sőt, milyen lesújtó, ha pásztor ugyan a nyája közt van, de nem a törődik velük! Ehelyett nyerészkedésen jár az esze, uralkodik rajtuk... Sajnos könnyen találunk "ilyeneket" egyházon belül, s egyházon kívül is! A tudatlanság állapotából egyetlen kivezető út lehetséges: a tanulás. S ha valaki azt gondolná, hogy ez egyenlő az iskolai oktatással, akkor az téved. Az iskolai oktatásnak a célja, hogy ismereteket szerezzünk, s azok birtokában hasznossá váljunk a társadalom számára. Az evangélium meghallása, megismerése "megtanulása" pedig arra segít el minket, hogy békességre jussunk önmagunkkal. A béke nem a "minden mindegy" állapota, hanem az az isteni harmónia, ami dinamikus, folyamatosan újat kereső életünket egyensúlyba állítja múltunkkal, elkövetett bűneinkkel, és elsimítja lelkünkben az elmúlásunk ténye korbácsolta érzelmi hullámokat.

"Tanulni" az Istent életreszóló feladat, s foglalatosság. A véges ember a Végtelen Istent se így, se úgy nem tudja "befogni", az egyetlen amit tehetünk, hogy próbáljuk őt megközelíteni szívben és lélekben. A "Legyetek tökéletesek!" jézusi parancs is ezt az irányt jelöli ki. Tökéletessé ugyan sosem válhatunk ebben a világban, hiszen testben vagyunk, s korlátoz minket az anyag, de meg-megtapasztalhatjuk már e testben is, hogy az Isten az Lélek, s aki a szeretetben van, az Istenben van, s Isten is őbenne...
A Lélek jelzései

„A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait…” (1Korinthus 2:14)

Pál azt mondja: „A nem lelki ember pedig nem fogadja el az Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.” Jon Walker lelkész írja: „A Lélek figyelmeztetései riadót fújnak neked, amikor veszély fenyeget. Egy barátom éppen zöld jelzésen hajtott át, amikor egy erős figyelmeztetést érzett, hogy taposson a fékbe. Abban a pillanatban, hogy ezt megtette, egy teherautó rohant át a piroson. Ha nem lett volna a barátom azonnali engedelmessége, akkor bizonyára meghalt volna. A Lélek »megállj jelzései« piros lámpaként figyelmeztetnek, hogy ne menj sehová. Volt egy kutyám… hozzá volt szokva ahhoz, hogy pórázon vezettem, és amikor a szomszédom mezőjére vittem, hogy futkosson, elég volt annyit mondanom: »Ne!«, ha olyan helyhez közeledett, ahová nem kellett volna. Nem tett volna semmi rosszat, a figyelmeztetésem nem dorgálás volt, hanem óvás és védelem. A Lélek időzítése az, amikor Isten azt mondja neked, hogy most nincs itt az ideje valaminek. Egyetemista koromban azt terveztem, hogy veszek egy számítógépet egy kedvezményes akcióban, amit az egyetem biztosított. Mire minden szükséges papírt beadtam, azt mondták, hogy az akció már véget ért. Nagyon haragudtam Istenre. Két hónappal később az egyetem újraindította a programot, továbbfejlesztett modellekkel és szoftvert is adtak hozzá, amelyért két hónappal korábban még külön fizetni kellett; így tulajdonképpen kevesebbe került, mint a korábbi csomag… Kiderült, hogy Isten tudja, hogy mit csinál!” Légy érzékeny a Lélek jelzéseire! Bízz Isten Lelkében, aki vezetni fog az életed nagy döntéseiben és a részletekben is! Legyen egy listád azokról az időkről, amikor súgott valamit; ez érzékennyé fog tenni és erősíteni fogja az engedelmességre irányuló szándékodat. Emlékezz arra, hogy amit Isten súg, az mindig szinkronban van az Ő Igéjével, még akkor is, ha nincs szinkronban a te elképzeléseiddel!



ÉBREDÉSRE VAN SZÜKSÉGÜNK

„Nem akarsz új életet adni nekünk, és örömet szerezni népednek?” (Zsoltárok 85:7)
A következő néhány napban beszéljünk az ébredésről, amelyre szükségünk van ma az egyházban.
Először: Az élet újjáéledése. Az igazi ébredés azzal kezdődik, ha őszintén beismerjük, hogy lelkileg tompákká, szárazakká, sőt halottakká váltunk. Ezékiel így írja ezt le: „Az Úr megragadott engem; elvitt engem az Úr lélek által, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal… és már nagyon szárazak voltak… Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok halljátok az Úr igéjét! … Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket… lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak: igen-igen nagy sereg volt.” (Ezékiel 37: 1-10). Ezékiel látomása a következő igazságokat tanítja nekünk: a) Az ébredés azzal kezdődik, hogy elismerjük, nem vagyunk egy egészséges, egymással összeköttetésben működő test. b) Istentiszteleteink túl formálissá és szárazzá váltak. C) Éheznünk kell Isten Igéjére. Különben tagadni fogjuk lelki-szellemi állapotunkat, mentegetni vagy magyarázni próbáljuk. Isten azt mondta Izráelnek, egy földművelő népnek: „Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Szántsatok fel új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét.” (Hóseás 10:12). Figyeld meg az igazi ébredés elemeit: az igaz életet hangsúlyozza; egymás iránt könyörületességre buzdít; rádöbbent a bűn iránti könnyelmű, nagylelkűen elnéző lelkületünkre; Istenhez kiált, őszinte imádságban. ’Avagy nem elevenítesz-é meg minket ismét; hogy néped örvendezzen benned?” (Zsidók 85:7 Károli).



„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsoltárok 119:105)
Másodszor: A világosság újjáéledése. A munkád minden napodból kb. tíz órát vesz el az utazás is beleértve. Alvás, evés, tisztálkodás, öltözködés, ez másik tíz óra. A családodra, a hobbidra és minden másra a maradék néhány óra jut. Manapság egy „elkötelezett gyülekezeti tag” havonta két vagy három alkalommal megy templomba. Számold csak ki! A hét 168 órájában csupán 90 percet szánunk lelki növekedésre – ez kevesebb mint 1%! És mi az eredmény? Lelki tudatlanság és gyengeség. A válás csaknem ugyanannyira elterjedt az egyházban, mint az egyházon kívül. A hívőknek ugyanúgy kísértés a pornográfia, mint a nem hívőknek. Csaknem azonos az alkohol és egyéb függőségek előfordulásának százalékos aránya az egyházon belül és kívül. Egy nemrégiben végzett közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy míg bizonyos gyülekezetek gyorsan növekednek, sok megtért hite egyfajta „eklektikus teológia”. Hisznek a feltámadásban, de a lélekvándorlással sincs semmi bajuk. Hisznek vezetésében az imádságon keresztül, de a horoszkópban is. Míg hithű muzulmánok elkötelezik magukat a Korán megtanulására, egy átlagos keresztyén még hetente egyszer sem olvassa a Bibliáját. Bárhogy próbálkozik is a lelkész, hogy a szószékről kiskanállal etessen, és megbüfiztessen a kijáratnál, ettől nem leszel lelkileg érett. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” Isten Igéjét kell a napi elintéznivalóid listájának a legelső helyére tenned! „…többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus.” (Efezus 4:14-15).



„…ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” (2Korinthus 3:17)
Harmadszor: A szabadság újjáéledése. Örömmel üdvözlitek a Szentlelket a gyülekezetedben? Reagáltok vezetésére? Nem baj, ha van egy programotok, amíg hajlandóak vagytok engedni, hogyha Isten változtatni akar rajta. Ez nem jelenti azt, hogy valaki csak úgy felugorhat, és félbeszakíthatja a lelkipásztor igehirdetését. Isten a rend Istene. A Szentlélek úriember, nem fog rajtad keresztül megszólalni, amikor már beszél egy Isten által kirendelt vezető szájából. Isten jól felépített terv szerint dolgozik. Ha ezt nem hiszed, nézd meg, hogyan tervezte meg a szent sátrat a pusztában, vagy Salamon templomát. volt olyan, amikor Isten jelenléte annyira érzékelhető volt, hogy a papok nem tudták végezni a szokásos szolgálatot; csak annyit tehettek, hogy a arcra borultak Isten előtt. Nekünk is ilyen időkért kell imádkozni, és örömmel befogadnunk őket. A szabadság azonban nem jelent engedélyt arra, hogy bármit megtehess, amihez kedved van. Pál ezekkel a szavakkal foglalja össze a szabadság/szabadosság vitát: „Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; a csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak” (Galata 5:13). Az a szabadság, amit Krisztus hoz nekünk, felszabadít a feltűnősködés kényszerétől, és helyette megtanít arra, hogy egymásnak szolgáljunk. Pál így összegzi ezt: „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” Azt kérded, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha Jézus az Úr életedben, ő felszabadít arra, hogy örülj jelenlétének a gyülekezetben, otthon, a munkahelyeden és az életed minden területén.



„A szeretet soha el nem múlik…” (1Korinthus 13:8)
Negyedszer: A szeretet újjáéledése. A Biblia azt mondja: „A szeretet soha el nem múlik.” Állj meg egy pillanatra, és gondolkodj el! Az életben csaknem minden elmúlik, a szeretet nem. Van egy kedves történet egy hölgyről, aki ezt kérdezte a férjétől: „Szeretni fogsz engem akkor is, ha megöregszem?” „Igen, kedvesem” – felelte a férje. A feleség tovább kérdezett: „De akkor is szeretni fogsz, ha már ősz lesz a hajam?” A férj így felelt: „Igen, kedvesem, szerettelek már hét különböző színárnyalattal, miért gondolnám meg magam éppen akkor, amikor ősz leszel?” Pontokat gyűjthetsz azzal, ha magas erkölcsi mérce szerint élsz, és minden teológiai kérdésben helyes nézeteid vannak, de ha nem szereted az embereket – minden körülmények között – kudarcot vallottál abban, ami leginkább számít. Pál azt írja: „És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Korinthus 13:2-7). Farizeusnak lenni elkötelezettséget kívánt. A Mózes törvényei szerinti élethez hihetetlen fegyelem és odaszánás kellett. Jézus miért ítélte el a farizeusokat oly sokszor? Mert lehet, hogy volt tudás s fejükben, de nem volt szeretet a szívükben! Amikor mi, az egyház, átéljük a szeretet újjáéledését, nem lesz szükségünk többé arra, hogy reklámozzuk magunkat – az emberek a kapukat is be fogják dönteni, hogy bejöhessenek!

Egy jobb holnap

„Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket.” (Ézsaiás 61:3)
A kínaiak érdekes jelet alkalmaznak a krízis szó jelölésére; a szimbólum egyszerre jelent veszélyt és lehetőséget. Amikor nagy a tét, és a végkimenetel kétséges, a cél elő tud törni a fájdalomból, mint ahogy a szépség felbukkan a hamu alól. Az igazi gyógyulás azonban nem kezdődik el, amíg szembe nem nézel a tényekkel, és ki nem mutatod fájdalmadat. Ez azt jelenti, amit Dávid is tett: Istenhez vitte. „Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként?” (Zsoltárok 13:3). Épp úgy, ahogy az első lépés a gyógyuláshoz az, hogy felnyitjuk a sebet, a te gyógyulásod első lépése is az, hogy szembenézel az igazsággal. Azok, akik a krízis által növekedni tudnak, megtanulják, hogy milyen reményeket, álmokat, várakozásokat sértett meg az esemény. Felismerik, hogy hol van szükség javításra, aztán térképet készítenek maguknak a jövőhöz. Először azt fogod érezni, hogy „már semmi sem lesz a régi”. Ez teljesen természetes. Lehet, hogy változtatnod kell azon, hogyan dolgozol, mivel töltöd a szabadidődet, vagy hogyan viszonyulsz a családodhoz, barátaidhoz. A krízisnek az a lényege, hogy kibillenti egyensúlyából a világodat. Ugyanakkor arra is késztet, hogy mélyen magadba nézz, és megtaláld azokat a rejtett erőforrásokat, melyekről nem is tudtad, hogy léteznek. Lehet, hogy most nem igazán érzed magad bátornak vagy reményteljesnek, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a dolgok nincsenek ott benned arra várva, hogy kinyisd a csapot. Még ha ma nem is érzed magad erősnek, erőt meríthetsz Belőle, aki erős. „…Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!” (Zsoltárok 18:2-3) Nézz szembe a krízissel! Találd meg benne Istent! Kövesd őt, és ő jobb holnapot fog adni neked!

Isten még mindig a trónon ül!

„Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve…” (Ézsaiás 6:1)
A Biblia azt mondja, hogy a végső időkben bizonyos dolgok fognak történni. Például: 1) „Fogtok hallani háborúkról… éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé” (Máté 24:6-7). A világ nagy részén ezek a dolgok napi realitások. 2) Jézus azt mondta: „…sokan jönnek majd az én nevemben… és sokakat megtévesztenek” (Máté 24:5). Az utóbbi években sorra láthattuk, ahogy hamis próféták támadtak, állítva, hogy Isten nevében szólnak. 3) Jézus azt is mondta: „…gyűlöletesek lesztek… az én nevemért” (Máté 24:9 Károli). A keresztyéneket a világon sokfelé üldözik, például Kínában, Szudánban és Afrika más országaiban, Szaud-Arábiában és Észak-Koreában. 4) Egy másik példa, amikor Jézus azt mondta: „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon… és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). A modern technika ezt egyre inkább lehetővé teszi a nyomtatás, a televízió, a rádió és az internet segítségével. 5) Isten azt mondta: „… [a] teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek” (Zsidók 12:27). A vállalatvezetők mindenfelé kapzsiságba esnek, míg a mi anyagi biztonságunk füstbe megy. De ne csüggedjetek, Isten gyermekei – ha a kormányok elbuknak, és a vezetők kudarcot vallanak, Isten még mindig uralkodik, Igéje még mindig megáll, tervei még mindig beteljesednek. Ézsaiás azt írta: „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve…” (Ézsaiás 6:1).

Ézsaiásnak csak ennyit kellett tudnia, és neked is csak ezt kell tudnod! Isten nem járkál fel-alá a menny utcáin azon aggódva, hogy mi fog történni. Ő még mindig a trónon ül, tehát nézz Rá, és tartsd rajta tekinteted! Charles Spurgeon mondta: „Isten megígérte, hogy meg fogja tartani az ő népét, és ő meg fogja tartani ígéretét”.

Isten álmot ad, hogy fejlessze hitedet

"Dicsőség Istennek, Aki bennünk működo ereje által sokkal többre képes, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni - mérhetetlenül többre képes legmagasztosabb imáinknál, vágyainknál, gondolatainknál vagy reménységünknél." (Ef. 3:20)

A hit olyan, mint az izom: meg tud erősödni. Attól függően gyenge vagy erős, hogy mennyire használjuk.

Hogyan építi fel Isten a hitedet? Előre megjósolható sablont használ. Ha megérted, együttműködhetsz vele a nagyobb hit kimunkálása érdekében. Ez olyan, mint amikor az apa segítséget kért Jézustól a fia részére: "Ha tudsz valamit tenni, kérlek, könyörülj meg rajtunk, és segíts!” (Márk 9:22)

Jézus ezt válaszolta: "Hogy érted azt, hogy "ha tudok valamit tenni?"... minden lehetséges annak, aki hisz." (Márk 9:23, NLT fordítás)

Az első dolog, amit Isten tenni akar a hited érdekében az, hogy ad egy álmot. Amikor Isten dolgozni akar az életedben, mindig ad egy álmot - magadról, arról, hogy mit akar, hogy tegyél, arról, hogy hogyan fog téged használni abban, hogy hatással legyél a világra.

Sok példa van erről a Bibliában:

* Isten Nóénak adta a bárkaépítés álmát.
* Isten Ábrahámnak adta azt az álmot, hogy ő egy nagy nemzet atyja lesz.
* Isten Józsefnek azt az álmot adta, hogy majd vezető lesz, aki megmenti a népét.
* Isten Nehémiásnak azt az álmot adta, hogy ő építi meg Jeruzsálem köré a falakat.

Honnan tudod, hogy egy álom vajon Istentől van, vagy csak te magad találtad ki? A Biblia azt mondja, hogy Isten "bennünk működo ereje által sokkal többre képes, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni - mérhetetlenül többre képes legmagasztosabb imáinknál, vágyainknál, gondolatainknál vagy reménységünknél." (Ef. 3:20)

Más szavakkal, ha egy álom Istentől jön, az olyan nagy lesz, hogy nem tudod saját magad, egyedül megcsinálni. Ha megtudnád csinálni egyedül, nem lenne szükséged hitre. És ha nincs hited, nem nyered meg Isten tetszését, mert a Biblia azt mondja, hogy minden, amit nem hitből van, az bűn (Róma 14:23).

Isten azzal kezdi hited felépítését, hogy ad egy álmot. Lehet, hogy most is szól hozzád, csak nem ismered fel, hogy miről van szó. Az álmod, az ötleted, elképzelésed, amiről azt gondolod, hogy igazán a többi ember hasznára válna - mint gondolsz, honnan jön az az ötlet?

Isten soha nem fog olyasmit mondani neked, ami ellentmond az ő igazságának. Más szóval, nem fog olyan álmot adni, hogy hagyd el a családodat és gyermekeidet és költözz Hollywood-ba, hogy filmsztár legyél. Ha ilyen álmaid vannak, akkor most már tudhatod, hogy ez nem Istentől van.

Isten álmot fog adni, miközben életedben munkálkodik, hogy felépítse hitedet.

Beszéljetek róla

* Mi az a dolog, amiről azt gondolod, hogy meg kellene tenni?
* Ha úgy hiszed, hogy ez az álom Istentől van, mit kellene vele tenned?

Számítasz Istennek

"Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: "Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: "Bűnös embernél szállt meg."" (Lk. 19:5-7)

Feltűnt már, hogy mindig az keverte bajba Jézust, hogy bűnösökkel evett? Mindig összeakadt a bajsza a vallásos emberekkel, mert mindig rossz társasággal látták.

El tudod képzelni, hogy a bloggerek mit össze nem írkálnának ma Jézusról, ha Zákeussal, egy korrupt politikussal vacsorázna? A társasággal elkövetett botlások a legfelkapottabb kritizálható témák manapság.

Gyakran kapok vádló szemrehányásokat amiatt, hogy kikkel töltöm az időmet. Azért vagyok ezekkel az emberekkel, mert evangélista vagyok. Az a célom, hogy hidat építsek a saját szívem és a hitetlenek szíve közé, a szeretet hídját, amit Jézus tud használni, hogy elérje őket.

Jézus a betegekért, a megtörtekért és a bizonytalanságban élőkért jött a földre, akiket a hívők figyelmen kívül akarnak hagyni. Azért jött, hogy betöltse az ő legnagyobb szükségüket a szeretetével.

Az egyik legnagyobb szükségünk az életben, hogy biztonságban érezzük magunkat, hogy értékesnek érezzük magunkat, hogy érezzük, hogy elfogadnak. Emiatt két dolgot teszünk folyton: értékelünk és hasonlítunk. Állandóan ezt csináljuk tudatosan és tudatalatt is. Megítéljük önmagunkat négy világi szempont szerint, amik nem is számítanak:

-Megjelenés. Hogy nézek ki? Az általános felfogás szerint minél szebb vagy, annál fontosabb és értékesebb vagy.
-Gazdagság. Ha sok mindenem van, akkor biztosan többet is érek.
-Siker. A díjaid, hírneved és kinevezéseid alapján méred, mennyit érsz?
-Elfogadottság. Hányan kedvelnek? Mennyire vagyok népszerű?

Az a probléma ezzel az értékrenddel, hogy nem stabil. A szépség múlik a korral; a vagyon elértéktelenedik; valaki felülmúlja a sikereidet; és soha nem fog mindenki kedvelni.

Kutatások kimutatták, hogy hajlamosak vagyunk arra alapozni az önbecsülésünket, hogy mit gondolunk, az életünkben a legfontosabb ember mit gondol rólunk. Tehát javaslom, hogy legyen Jézus Krisztus a legfontosabb ember az életedben, mert ő mindig megmondja neked az igazat.

Az egyetlen szilárd alapja az lehet az önértékelésednek, hogy felfogod, mennyit érsz Istennek. Mikor úgy látod önmagad, ahogy Isten lát téged, az átformál.







Van erőd, hogy nemet mondj!


„Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek.” (Róma 8:9)


Korunkban néhány ember ragaszkodik hozzá, hogy azonnal ki kell elégítenünk minden kívánságot, ami az utunkban jön. Ez romboló gondolkodásmód. Csak azért, mert kedved van megenni egy egész csokoládétortát, nem jelenti azt, hogy ez jót is tesz.

Róma 8:9 azt mondja: „Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek.”

Mielőtt hívővé lettél, csak az akaraterőddel küzdöttél a kísértések ellen, de ez sosem volt elég. A téged hajtó hatalmas vággyal szemben erőtlen voltál.

Hívőként azonban most veled van a Szent Lélek – és egy új képesség, hogy nemet tudj mondani.

Galata 5:16 azt mondja: „Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek!” A Biblia nem állítja, hogy nem lesznek bűnös kívánságaid, miután kereszténnyé lettél, azt azonban mondja, hogy a Szent Szellem segít neked úgy dönteni, hogy nem teljesíted ezeket.

Ha valaha is hallottál valakit, aki azt mondta, „Keresztény vagyok, de nem tudom megállni hogy...”, az az ember hazudott. Egyszerűen sosem hívta segítségül a Szent Lélek erejét a kísértés pillanatában.

Van erőd nemet mondani! Használd!

Beszéljétek meg:

* Milyen dolog húzza le a szellemi életedet, amelyre nemet kell mondanod?
* Milyen tényezők, (mint pl. barátok, család, munka vagy más külső stressz) teszik nehézzé számodra, hogy nemet mondj, mikor kísértésekkel nézel szembe? Hogyan tudnád csökkenteni ezeket a hatásokat?
* Ki tud bátorítani téged, ki tud segíteni neked, hogy nemet mondj a kísértésekre?

Voltál valaha "szomjas" más javára?

„Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom”. Volt ott egy ecettel tele edény.Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek és odatartották a szájához.” (János 19:28-29)


A Biblia azt mondja, hogy ahogyan Jézus ott függött a kereszten, tudta: „hogy már minden elvégeztetett , hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: „Szomjazom”. Volt ott egy ecettel tele edény.Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek és odatartották a szájához.” (János 19:28-29)

Amikor Jézus azt mondta „Szomjazom”, pontosan azt mutatta mennyire szeretett téged és engem.

Jézus hajlandó volt szenvedni és szomjazni érted, hogy Te a Mennybe mehess. Ezt megváltó szenvedésnek nevezik – amikor nem a saját bűneid miatt szenvedsz, hanem más emberéért. Jézus semmi rosszat nem tett. Tökéletes volt, mégis megölték Őt. Miért? Mások megváltásáért halt meg. Szomjas volt a mi javunkra.

Voltál Te már valaha szomjas bárki más javára? A Római levél 5:8 azt mondja: „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.”

1987-ben Jim testvérem egy repülőgépen ült a detroiti reptéren, várva a felszállást. Kinézett az ablakon és az előttük álló gépet figyelte, amelynek Northwest 225 volt a neve. A testvérem végignézte, ahogyan a repülőgép felszáll és 20 másodperccel később felrobbant és 155 ember meghalt.

Mindössze egyetlen ember élte túl a robbanást – egy négy éves Cecília nevű kislány Tempe-ből, Arizona államból. Képtelenek voltak rájönni, hogyan élte túl az esetet, miközben mindenki más meghalt, egészen addig, amíg meg nem kérdezték, hogy mi történt. Amikor a repülőgép elkezdett zuhanni és mindenki megértette, hogy ütközni fognak, Cecília édesanyja kikapcsolta a biztonsági övet, megfordult és a saját gyermeke elé állt. Körbevette őt a saját karjaival, a lábaival, a testével, megfojtotta szinte a szeretetével, védte az ő kicsi lányát. Az anya odaadta az életét a másikért.

Ezt jelenti pontosan a megváltás. Pontosan ez az, amit Jézus érted tett. A pokol kínjait élte át a kereszten, hogy neked ne kelljen a pokolba menned, hanem az örök életre juss. Betakart és megvédelmezett téged a büntetéstől, a tűztől és a fájdalomtól.

Isten bemutatta az Ő szeretetét a szomjazás és a kereszthalál által.

Beszéljünk róla:

* Miért gondolod, hogy Jézusnak be kellett tölteni az Írásokat azáltal, hogy azt mondja: „Szomjas vagyok.”?
* Mit gondolsz, manapság mit jelent szomjasnak lenni a másik emberért?
* Amikor a megváltó szenvedésre gondolsz akkor milyen jelzők jutnak eszedbe Istenről?