A hálaadó ima ereje

"Semmiért ne aggódjatok, inkább mindenért imádkozzatok. Mondjátok el Istennek, hogy mire van szükségetek, és adjatok Neki hálát mindenért, amit tett. Ha ezt teszitek, megtapasztaljátok Isten békéjét." Filippi 4,6-7 (NLT fordítás)

A Filippi 4,6-7-ben találhatjuk a Biblia egyik legnehezebben betartható tanácsát: "Semmiért ne aggódjatok, inkább mindenért imádkozzatok. Mondjátok el Istennek, hogy mire van szükségetek, és adjatok Neki hálát mindenért, amit tett. Ha ezt teszitek, megtapasztaljátok Isten békéjét." (NLT ford.)

Nem könnyű abbahagyni a mindennapi élet dolgaiért való aggódást, de a vers következő részében erre is találunk segítséget: "Mindenért imádkozzatok..., és adjatok Neki hálát mindenért, amit tett." A hálaadó imák békét adnak. Amikor aggódni kezdesz, imádkozz.

Azok, akik maguk is szülők, könnyen meg tudják érteni, hogy milyen ereje van a hálaadó imáknak. A legtöbb szülő nem örülne annak, ha gyermekei állandó jelleggel csak kérnének, anélkül, hogy egyszer is megköszönnék, amit kaptak. Isten is így gondolja. Azt szeretné, hogy kérjünk Tőle bármit, amire szükségünk van. Csak az Új Szövetségben 20 helyen olvashatjuk azt a felhívást, hogy kérjük Tőle. Azonban Ő azt szeretné, ha hálával kérnénk.

A Biblia arra buzdít, hogy legyünk konkrétak imáinkban és dicséreteinkben is. Isten azt szeretné, ha egy egyszerű "mindent köszönök" helyett, elmondanánk neki, miért vagyunk hálásak. Amikor azt mondom a feleségemnek, hogy "olyan hálás vagyok érted", arra kér, hogy legyek konkrétabb. Szereti hallani, hogy mi az, amit értékelek benne, és miért vagyok hálás érte. Isten is ilyen. Ezért amikor imádkozol, mondd el Neki, hogy miért vagy hálás. Az ima az egyik legfontosabb módja annak, hogy kifejezzük a köszönetünket Istennek.

Istennek előre is köszönetet mondhatunk bizonyos dolgokért - ilyenkor egy nagy hitlépést teszünk. Amikor akkora hitünk van, hogy előre megköszönünk dolgokat Istennek, igazi csodákat tapasztalhatunk meg. Minél hálásabbak vagyunk, Isten annál jobban tud munkálkodni az életünkben. A Bibliában az áll, hogy "Isten az ő népének dicséretei között lakozik" (Zsolt 22:4). A hálaadásaink az Ő erejét hozzák be az életünkbe.

Te miért vagy hálás?

 Beszéljetek róla:

• Mit gondolsz, miért olyan fontos a hála a szellemi életünkben?
• Tölts némi időt imában azzal, hogy megköszönsz Istennek bizonyos dolgokat. Amennyire csak tudsz, légy konkrét.
• Szerinted milyen módon fog Isten téged megáldani a jövőben? Köszönd meg Istennek ezeket előre.

Jézus, Isten Igazsága

"... eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet." I. János 5:20.



Amikor misszióba indulunk Isten ügyéért, nekünk is úgy kell tanítanunk, ahogy Jézus is tette: "igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját". Azt hirdetjük, hogy az Igazság egy személy, és hogy Isten maga a szeretet.

Elmondjuk, hogy láttuk és hallottuk, amit Isten tett, tesz, és tenni fog az életünkben, és azt amit mások életében cselekedett. (Máté 11:4-5)

Hirdetjük a szeretetet, amely olyan hatalmas, hogy legyőz minden félelmet, gyűlöletet, igazságtalanságot és minden bűnt. Hirdetjük a szeretetet, amely örökkön örökké tart, és soha véget nem ér.

Elmondjuk az embereknek, hogy Jézus az Igazság, az egyetlen út az élethez, az Atyával (János 14:6) Elmondjuk, hogy "... eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet." I. János 5:20.

Kérdezd a megfelelő kérdéseket

"Legyetek az Igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat."

(Jakab 1:22)

Ahogyan erről az elmúlt napokban is tanítottam, a keresztény elmélkedés azt jelenti, hogy az Igéről gondolkodunk. Úgy elmélkedsz egy igerészen, ahogy a tehén kérődzik a táplálékán - többször megrágod ugyanazt.

A Biblia tanulmányozásakor a "kérdezős" módszer nagyon jó módszer tud lenni. Ennek lényege az, hogy különböző kérdéseket teszel fel az igerészre. Például ilyen kérdéseket:

1. Van valamilyen BŰNöd, amire az igerész olvasásakor ébredtél rá, és ezt meg kell vallanod? Megvilágít Isten Igéje esetleg valamit számodra, amit helyre kell hoznod Istennel?
2. Van az igerészben ÍGÉRET, amit hittel elfogadhatsz magadénak? Több mint 7000 ígéret van Isten Igéjében. Kérdezd meg magadtól, hogy van-e az adott igerészben egy mindenkire vonatkozó ígéret. Kérdezd meg magadtól, hogy betöltötted-e az ígéret feltételét. Minden ígérethez általában kapcsolódik egy előzetes feltétel.
3. Változtatnod kell a HOZZÁÁLLÁSodon? Van bármi olyan dolog, amellyel kapcsolatban meg kellene változtatnod a gondolkozásodat? Esetleg tenned kellene valamit pl. a negatív hozzáállásoddal, az aggodalmaskodásoddal, a bűntudatoddal, a félelmeddel, a magányosságoddal, keserűségeddel, büszkeségeddel, közönyöddel, vagy a saját személyiségeddel kapcsolatban?
4. Tartalmaz PARANCSot, amelynek engedelmeskedned kellene? Van-e olyan parancs az igerészben, amelynek engedelmeskedned kell az érzéseid ellenére is?
5. Van benne PÉLDA, amit követned kell? Van benne pozitív és követendő példa, vagy bemutat esetleg olyan negatív példát, amit el kell kerülnöd?
6. Szükség lenne arra, hogy elmondj egy IMÁt? Pál, Dávid, Salamon, Illés, Ézsaiás, többek között, mind imádkoztak, ezt látjuk a Bibliában. Használhatod az ő imáikat, és tudd, hogy imáidat meghallgatja Isten, mert ezek az imák benne vannak a Bibliában, és Isten akaratával összhangban vannak.
7. Említ az igerész valamilyen TÉVEDÉST, amit el kell kerülnöd? Bölcs dolog a tapasztalatokból tanulni, és még bölcsebb dolog mások tapasztalatából tanulni! Nem kell minden hibát nekünk elkövetnünk. Mit tudsz azoknak a hibáiból tanulni, akikről az adott igerész szól?
8. Említ olyan IGAZSÁGot, amit el kell hinned? Sokszor olyat olvasunk az Igében, amellyel kapcsolatban nem tudunk mást tenni, csak egyszerűen el kell hinnünk. El kell hinnünk például, amit Istenről, az Atyáról, Jézusról, a Szent Lélekről, a múltról, a jövőről, a mennyről, a pokolról és más egyéb témáról mond a Biblia.
9. Említ VALAMI olyat, amiért Istent dicsérheted? Mindig találhatsz olyan dolgot egy igerészben, amiért Istennek hálás lehetsz, például azért, hogy megtett valamit, amit kértél, vagy megvédett valamitől.


A fenti kérdések mindegyike tartalmaz egy cselekvést kifejező igét. Írd bele ezeket a Bibliádba, vagy írd fel egy kis papírra, és tartsd a Bibliádban. Hozzásegítenek majd ahhoz, hogy "az Igének cselekvői" lehessünk mindig, amikor az Igén gondolkozunk.

Beszéljünk róla:

* Most, hogy olvastál a "kérdezős" bibliatanulmányozási módszerről, olvasd el újra azt az igerészt, amit tegnap olvastál, amikor az Úrral időt töltöttél, és használd ezt a módszert erre az igerészre. Milyen új igazságokat fedezhetsz fel?

* Istennek melyik ígéretéről tanulsz ma?

Tanítsd meg a gyermekeidnek Isten igéjét!

"Én nekik adtam igédet..." Jn 17:14

"Csak egy módja van, hogy segíts a gyermekeidnek szabaddá lenni:
tanítsd meg nekik az igazságot, ami megszabadítja őket."

Lelki vezetőjévé válhatsz gyermekeidnek azáltal, hogy kifejleszted azokat a jellemvonásokat, amelyek megnyilvánultak Jézusban a három év alatt, míg tanítványaival volt.
Azt tanította nekik, hogy Isten igéje az alap.
Erre az alapra építjük az életünket, és erre kellene gyermekeinknek is
építeniük az életüket. Isten igéje az igazság, és Jézus mondta:
"...megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." (Jn 8:32)
Azt akarom, hogy az én gyermekeim szabadok legyenek. Nem akarom, hogy a
bűnök megkötözzék őket. Nem akarom, hogy az aggodalom megkötözze őket.
Nem akarom, hogy a gyermekeimet tönkre tegye a neheztelés. Nem akarom,
hogy nyomás nehezedjen rájuk mások elvárásai által.
Csak egy módja van, hogy segíts a gyermekeidnek szabaddá lenni:
Tanítsd meg nekik az igazságot, ami megszabadítja őket!

Tanítsd meg nekik, hogy, ha Isten igéjére építik az életüket, akkor valóban szabadon élhetnek!
Az Isten igéjére alapozott életet boldogság, öröm, szenvedély és célok
töltik meg. Megkíméled a gyermekeidet rengeteg szörnyű fejfájástól, szívfájdalomtól és attól, hogy összetörjön a szívük, ha megtanítod nekik, hogy Isten igéjére támaszkodjanak, mint életük feletti egyedüli tekintélyre. Isten elvárja, hogy légy az elsődleges tanítója az igéjének, ami azt jelenti, hogy neked is ismerned kell az Ő igéjét! Mint sok embernek, lehet, hogy fel kell zárkóznod mondjuk egy bibliatanulmányozó csoportba való bekapcsolódással. Aztán tanítsd meg a gyermekeidnek is tanulmányozni a Bibliát.
Jézus mondta: "mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál,
átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték,
hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem." (Jn 17:8)

Tanuljuk meg szeretni a nehezen szerethető embereket

"Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben."

( Róma 12:18 Új fordítás)



Istennel járva az egyik legfontosabb képesség amiben fejlődhetünk az a nehéz emberek szeretete.

Íme négy módszer amit Jézus megmutatott amikor nehéz esetű emberekkel találkozott:

-Ismerd fel, hogy nem tudsz mindenkinek megfelelni: Még Isten sem tud. Ne menj bele ilyen játékba.

(Máté 22:18)


-Tanulj meg nemet mondani a túlzott elvárásoknak: Úgy szállj ezekkel szembe, hogy közben a "szeretet igazságát szólod" (Efézusi levél 4:15)

-SOSE bosszulj meg:(Máté 5:38-39): Ez lealacsonyít az ő szintjükre.

-Imádkozz értük: (Máté 5:44): Ez mindkettőtöknek segít. Hagyd, hogy Isten beszéljen velük.

TESSÉK, ÍGY MINDJÁRT MÁS VAGY!

„… drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (Ézsaiás 43:4)



A Women of Faith nőkonferenciákon minden évben ezrek vettek részt. Sokan azért mentek, mert reményt kerestek, értelmet az életüknek és jobb önértékelést. Az egyik résztvevő ezt írta e-mailben, miután egyik előadótól a másik után hallotta, hogy Isten mennyire szereti gyermekeit: „A Hook című filmben Pán Péter felnőtt, megöregedett és pocakot növesztett, egyáltalán nem hasonlított már arra a Péterre, akit az Elveszett Fiúk ismertek. Amikor a fiúk mind azt kiabálják, hogy ez NEM Péter, az egyik legkisebb fiú megragadja a kezét, és lehúzza őt magához. Aztán megsimogatja Péter arcát, kisimítja ráncait, eligazítja vonásait, majd a szemébe nézve ezt mondja: »Ó, így mindjárt más vagy, Péter!« Sok mindent hoztam magammal a konferenciára, olyan dolgokat, amiket csak Isten lát. De egész hétvégén át éreztem Isten kezét az arcomon, ahogy félresöpri mindazt, amit magammal cipeltem, és hallottam, ahogy azt mondta: »Így mindjárt más vagy.«” Hallgasd csak! Isten neked is ezt mondja ma, ő rátalált a szépségre, amit az évek eltemettek, a szemed csillogására, amit az idő megpróbált elvenni. Ő lát téged, és olyannak szeret, amilyennek ő lát. Azt mondja: „Így mindjárt más vagy.” Te azt mondod: „Félek, hogy soha nem fogok találni senkit, aki szeretne engem.” Nehogy elhidd ezt! Isten azt mondja: „drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket!” (Ézsaiás 43:4). Ha Istent keresed, és elindulsz felé, ő el fogja hozni a megfelelő embereket életedbe.

VITAMINOK A LELKI EGÉSZSÉGHEZ

„Hogy vagy, testvérem?” (2Sámuel 20:9)

Isten Igéjének alapelvei úgy működnek, mint lelki vitaminok. A következő néhány napban nézzünk meg közülük néhányat: Soha ne mentegesd magad olyasmi miatt, amit másokban elítélsz! Dávid király ezt tette. Amikor Betsabéval elkövetett bűnével szembesítette, Nátán próféta egy történetet mondott el Dávidnak két emberről. Az egyiknek sok jószága volt, a másiknak csak egyetlen báránykája. Amikor vendég érkezett a gazdag emberhez, az elvette a szegény ember bárányát. „Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt. Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember!” (2Sámuel 12:5-7). Nátán így folyatatta: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene… Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit… És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked… A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd… Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól…” (2Sámuel 12:7-10). Dávid nem tudta, de saját szájával mondta ki magára a halálos ítéletet: „négyszer annyit kell fizetnie.” És meg kellett fizetnie. Először meghalt Betsábétől született gyermeke. Másodszor az egyik fia megerőszakolta az egyik lányát, és neki nem volt erkölcsi tekintélye, hogy megbüntesse érte. Harmadszor Absolon, a kedvenc fia, akit trónörökösnek szánt, lázadást szított, és saját népéből valók kezétől halt meg. Negyedszer polgárháború tört ki, és ezrek estek el a csatákban. A tanulság világos: sose ítélj el valakit olyasmiért, ami alól magadat mentegeted.




Soha ne vedd természetesnek Istent! Ne váljanak megszokottá számodra a lelki dolgok. Sámson így tett, és drágán kellett fizetnie érte. Miután felfedezte erejének titkát, Delila ”elaltatta Sámsont a térdén, hívott egy embert, és levágott hét hajfürtöt a fejéről. Azután elkezdte szólongatni, de azt már elhagyta az ereje. Ezt mondta Delila: Jönnek a filiszteusok, Sámson! Ő felébredt álmából, de azt gondolta: Kiszabadulok most is, mint máskor, csak megrázom magam! – mert még nem tudta, hogy elhagyta őt az Úr. De4 a filiszteusok megragadták, kiszúrták a szemét, és elvitték Gázába. Bilincsbe verték, és malmot kellett hajtania a foglyok házában.” (Bírák 16:19-21). Tragikus történet. Sámson azért született, hogy győzelemre vezesse Izráelt. Ehelyett azonban megadta magát alantas ösztöneinek, összefeküdt az ellenséggel, és közben azt gondolta, hogy megúszhatja. Hallgasd csak, mit mond: „Kiszabadulok most is, mint máskor.” Ez alkalommal azonban már késő volt. Korábban engedetlensége nem fosztotta meg természet feletti erejétől, most viszont már igen. Átlépett egy határt6, és emiatt elvesztette látását, erejét, szabadságát, hitelességét és hasznosságát. Végül a filiszteusok rabjaként halt meg. Azt mondod erre: „A mai áhítat kissé durván hangzik.” Nem durva, védelmező! A Biblia azt mondja: „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme…” (Példabeszédek 9:10). Amikor tudatosan engedetlen vagy, pedig tudod, hogy mit mondott Isten, és közben azt hiszed, megúszhatod a következményeket, akkor vesztedbe tartasz. Térj meg, hozd rendbe a dolgokat Istennel, és térj vissza a jó útra, amíg teheted!






Soha ne engedd, hogy az életben ért csalódások cinikussá tegyenek! Ha elég hosszú ideig élsz, az emberek csalódásokat fognak okozni, még a hozzád legközelebb állók, a családtagjaid is. Még a lelki vezetők is cserbenhagyhatnak! Pál azt írta: „Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán” (1Thesszalonika 2:18). Azt hitted, a Sátán gratuláló dísztáviratot fog küldeni neked, mert úgy döntöttél, hogy az Urat szolgálod? Biztos, hogy nem! A hitben járás egyszerre öröm és küzdelem. Amikor az elsőt vállaltad, vállaltad a másodikat is. Pál egy tizenhat hónapon át tartó missziós úton volt, mely alatt csodák történtek és épült a gyülekezet. Végül azonban koholt vádakkal börtönbe került, és hagyták, hogy ott pusztuljon. Mi volt a válasz erre? „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (Filippi 4:4). Azt kérdezed, hogyan örülhet valaki a börtönben? Ha a csalódottságot Istennel való találkozásnak kezded látni, kezded megérteni célját. Pálnak meg kellett őt állítania az útján. Hallgasd csak, mit írt a börtönből: „Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincsimet, úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét! (Filippi 1:12-14). Legnagyobb csalódásaid mélyén elrejtve valódi kincset találhatsz, ami szó szerint átformálja életedet és jövődet.




Ne feledkezz el a vetés és aratás törvényéről! Isten működésbe hozott bizonyos törvényeket, amik sohasem fognak megváltozni. Az egyik ilyen a gravitáció törvénye. Egy másik a vetés és aratás törvénye. „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás…” (1Mózes 8:22). Ez a törvény működik negatív és pozitív irányba is. H jó dolgokat vetünk, jó dolgokat aratunk; ha rossz dolgokat vetünk, rossz dolgokat aratunk. Gondolj például a gyermeknevelésre! Éli, a főpap, nem csupán arra kapott elhívást, hogy a nép példaképe legyen, de arra is, hogy példakép legyen a két fia előtt is. Nos, lehet, hogy a szolgálatban szép sikert ért el, de otthon csúfosan elbukott. Fiai, akik szintén papok voltak, megvesztegetésekből gazdagodtak meg. Sőt, együtt háltak a szentélynél szolgálatot teljesítő asszonyokkal. Meglehetősen sokkoló, igaz? Mit mondott minderre Isten? „…ítéletet tartok háza népén azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket” (1Sámuel 3:13). Emiatt Éli fiait megölte az ellenség a csatában, és amikor Éli meghallotta a hírt, maga is holtan esett össze. Ilyen, amikor a vetés és aratás törvénye negatív irányba működik. Ám hála Istennek, hogy pozitív irányban is szokott működni. Pál így írt erről: „mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól…” (Efezus 6:8). Azt kérded, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ha valami jót teszel másokkal, akkor Isten is jót fog tenni veled. Legyen az egy mosoly, egy ajándék vagy egy segítő kéz, kezdj el jó cselekedeteket vetni, és áldást fogsz aratni!



Ne tartsd vissza az adományodat a nehéz időkben sem ! A Biblia azt tanítja, hogy akik kapni akarnak, mindig veszítenek, míg azok, akik eltökélten adnak, mindig nyernek. Egyszer egy kutya egy hídon ment át szájában egy csonttal. Amikor lenézett a folyóra, és meglátta a tükörképét, azt hitte, hogy az ott egy másik kutya, egy nagyobb csonttal. Ezért ráugrott, hogy megszerezze tőle – és belefulladt a folyóba. Pál két egész fejezetet szentel a pénz témájának. Ez talán válasz azoknak, akik azt szokták mondani: „az egyház mindig csak a pénzről beszél.” Mivel a pénz megszilárdult izzadság, érmévé formált idő, érmévé vert tehetség, forgalomba hozható önmagad, ezért ez egyik módja annak, hogyan adhatod magad Istennek. Nem az egyetlen módja, de nagyon fontos módja. Ezért írja Pál: „Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte a szívében, ne kedvtelenül vagy kényszerűségből, mert »a jókedvű adakozót szereti az Isten«. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre… Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre…” (2Korinthus 9:6-11). Ha nem gyakorlod a nagylelkűséget, nincs értelme több pénzt kérned Istentől. Áldásait ő nem korsókba, hanem csatornákba adja; nem víztárolókba, hanem folyókba, hogy tovább áradjanak. Érted már a lényeget?




Ne feledd, hogy még nem vagy otthon! Egyszer egy régi gőzhajót bevonattak Southampton kikötőjébe, és az utasok leszálltak. Héliummal töltött léggömbök emelkedtek a magasba, és a tömeg szinte őrjöngött, amikor egy fiatal hollywoodi sztárocska végiglépdelt a pallóhídon, hogy a parton családja és barátai köszöntését fogadja. A hajóról utolsóként egy idős ember szállt le, aki több mint ötven évet töltött missziós szolgálatban Indiában. Minden földi vagyona egy ócska bőröndben volt a kezében. Miután olcsó szállására megérkezett, letérdelt az ágy mellé és így imádkozott: „Uram, egész életemben szolgáltalak. Minden földi vagyona egy ócska bőröndben volt a kezében. Miután olcsó szállására megérkezett, letérdelt az ágy mellé és így imádkozott: „Uram, egész életemben szolgáltalak. Feláldoztam mindent, hogy másoknak elmondhassam az evangélium jó hírét, és sokakat vezettem hozzád. Most mégsem várt senki, hogy ünnepelje megérkezésemet, és köszöntsön, hogy megérkeztem.” Ahogy ott térdelt, Isten hangja szelíden így szólt hozzá: „Fiam, te még nem értél haza!” Isten megváltott gyermekeként ez rád is igaz! Ha Isten szép házzal áldott meg, köszönd meg és örülj neki. De ne rendezkedj be túlságosan! Ez a legjobb esetben is csak átmeneti szállás. Pál gyakran gondolt a mennyre: „Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak” (Filippi 1:23-24). Isten valami „sokkal jobbat” tartogat számodra. Egy nagy igehirdető egyszer ezt mondta: Legfontosabb dolgunk ezen a földön, hogy befektessünk odaátra.”

A mindennapiért...

A mai nap imádsága:

Uram! Szereteted mindennapi falatját add meg nekem ma is... Ámen!

"Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le:

ha valaki eszik e kenyérből, élni fog örökké."

Jn 6,51

Elgondolkodunk rajta vagy sem: A kenyér Isten egyik legnagyobb ajándéka. Az ember számára erőforrás (Zsolt 104,4), a létfenntartásának annyira lényeges eszköze, hogy aki híjával van a kenyérnek, az mindennek híjával van (Ámósz 4,6). Éppen ezért választja Jézus rámutató misztikus jelként a kenyeret.

A mindennapi kenyér. Jelképe átszövi egész életünket. Aki szenved, az könnyek között eszi kenyerét, a bűnösről azt mondjuk, hogy a hazugság kenyerét eszi, a lusta ember pedig a tétlenség kenyerét majszolja. A kenyér nemcsak a létfernntartás eszköze, hanem a közösség fenntartására szolgál, azaz arra van, hogy megosszuk. Az étkezés közösséget feltételez, modern társadalmunk egyes emberre lebontott, "szeparált" kalória-felvétellé silányította. A divatos gyorsétkezésnek meg is van/lett a következménye - úgy egészségügyi, mint lelki.

A kenyér az életet jelképező búzából készül, mely nemcsak a testi, de a szellemi tápláléknak is a jele . A kenyér megtörése nemcsak Krisztus keresztáldozatára mutató jel, de a keresztény álhatatosság szimbólumává is vált. Amikor Jézus azt mondja a Kísértőnek, hogy "Nemcsak kenyérrel él az ember..." akkor megerősíti, hogy a test szükségleténél is van fontosabb: a lélek, az Ige, a Szó kenyere.

Éhes világban élünk. Igaz ez az anyagi világra, s a lélek világára egyaránt. Soha ennyire "nagy falatokban" nem csillapíthattuk informácóéhségünket, mint manapság, és soha még ennyire nem voltunk kiéhezve a végső igazságra. Ha csak "kétdimenziós" információval tömjük magunkat, azaz csak itt a földi világ, emberek egymásközötti dolgairól szólnak híreink, akkor törvényszerűen kielégületlen marad a lélek. Amennyire különbözik a sikvilág a térvilágtól, olyannyira különbözik a földi Isten nélküli lét a mennyeitől, ahol Istennel együtt lehetünk. Ne tiltakozzunk, szükségünk van a megtapasztalható dimenziók teljességére, különben belehervad létünk az anyagvilágba.

Hogyan lehetséges a kiteljesedés? Keresnünk kell az Élő Kenyeret! (Aki keres, talál...) Egységet a kenyér ízében érezhetünk, teljes életet pedig a Krisztusban... A jelek állandóan körülvesznek minket, s éhséget gerjesztenek hétköznapjainkban. A sürgősen megválaszolandó kérdés már csak ez: Ha érezzük a teljesség illatát, s kezünkben ott a kenyér, beleharapunk-e? ...hogy végre megelégíttesen a lelkünk.

Békesség...

A mai nap imádsága:
URam! Add, hogy tudjak megnyugodni Tebbenned, s elfogadva életemet, békességes szívvel tudjam szeretni enyéimet, s örömmel tudjak szolgáni embertásaimnak, s Neked! Ámen

Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
Zsolt 30,12

Szép mondat... kár, hogy csak átvitt értelemben igaz! A zsoltáros keresi a szavakat annak a megtapasztalásának a kifejezésére, hogy egyedül Istenben van távlat és megnyugvás, de a valóságban, ha a gyász, a gyász ideje (az elengedés éve) le is telik, a veszteség érzése soha el nem múlik. A fájdalom fájdalom marad hosszú évek után is megmarad, csak tompul... az idő ugyanis csak a test sebeit gyógyítja be, a lélekét soha: hiszen az évtizedek múlva is felszakadhat. Isten az, Aki a lélek sebeit "bekötözi", megtanít együttélni, elhordozni azt, amit elhordozhatatlannak vélünk: férj, feleség, gyermek elvesztése... Gyász örömre csak akkor fordulhat, ha az, ami elszakadt, véget ért, annak van folyatatása, ha valami lélekbemaróan hiányzott, azt megkapjuk. Gyászból öröm akkor lesz, ha a holt életre kell, ha az, ami/aki elveszett, megtaláltatik.

Az emberi értelem körzője elég nagy kört tud rajzolni, melyen belül sok-sok mindent megérthetünk, de a JóIsten teremtő hatalmának 'körzőjét' legfeljebb csak sejtjük, hiszen azt a kört - azt a vonatkoztatási rendszert: világ-mindenséget(!) -, amit Ő felrajzolt a lét fizikai dimenzióiba - valójában felfogni sem vagyunk képesek! Persze nagyon szeretnék... de a véges időnkből a Végtelenre nem "telik"!

A zsoltáríró mégis annak ad hangsúlyt e furcsa mondatával, hogy végességével megbékült - s ez bizony öröm. Mindent nem láthatunk meg, mindenhová nem juthatunk el, már ezen a kicsinyke földgolyóbison sem, s a csillagok világát már ne is említsük... S ha igazságtalannak is érezzük létünk rövidségét, az igazság az, hogy az élet rövid, rettenetesen rövid! Ennek ellenére mégis a nagyobb része hiábavalóságokkal múlik el: s most ne a haszontlan/inproduktív időszakaira gondoljunk életünknek, hanem arra a "haszontalanságokra", amik az élet legnagyobb bűnei közé tartoznak, mert maga az Élet ellen irányulnak! Ilyen pl. a háború vagy a másik könyörtelen kihasznlása. Így jutottunk el oda, hogy a bolond teremtmény a másik megsemmisítését harc-művészetnek gondolja, s a másik kizsákmányolását, javainak elvételét pedig gazdasági kultúrának hiszi...

Isten azonban bizonyára nem így gondolja a dolgokat. Csodálatos virágoskertjét (Földünket) nem azért teremtette meg, hogy mi abba belepiszkítsunk, s tönkretegyük! Az emberi faj szaporodását sem azért engedte meg, hogy kéjjel halomra öljük egymást, hanem arra, hogy felfedezzük a világ csodáit, s általuk magát az Istent ismerhessük meg... Ha ebben a megismerési folyamatban még társa(ka)t is találunk/kapunk, akkor nagyon boldogok lehetünk, hiszen az élet legnagyobb ajándékai mindig az emberi találkozások, s a legnagyobb tragédiák azok, ha ezek nem történnek meg, pedig a JóIsten megadta rá a lehetőségeket!

Az élet jó híre, az élet evangéliuma tehát: maga az élet, létünk csodája. Végességünkben felismerni az Isten végtelen szeretetét: kegyelem, s ajándék. Valójában meg sem érdemeljük, de mivel Istennél minden lehetséges, ezért kérhetjük Tőle még a lehetetlent is...

Bölcsesség...

A mai nap imádsága:

URam! Békédet vágyom, adj nekem Tőled való bölcsességet! Ámen
  

Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. Mert általam sokasodnak meg napjaid, és gyarapodnak életed évei. Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát.

Péld 9,8-12

Régi felismerés: vannak emberek, akik soha nem változnak, legfeljebb állandó karakterhibájuk/gonoszságuk megdöbbentő kreativitásában észlelhetjük a változást, de jellemük, magatartásuk irányultsága a régi marad. Mi lehet az oka ennek? Mi az oka annak, hogy vannak szociális problémák, melyeket egyértelműen a munka, a nevelés, a tanítás tudna csak megoldani, de valahogyan ezek időről-időre csődöt mondnak. A kút mély? Vagy a kötél rövid? Esetleg a vödör lyukas?

Annyi bizonyos, hogy már az ókori bölcsességirodalom is foglalkozott az emberek nevelhetőségével ill. nevelhetetlenségével. Régi igazság az is, hogy a jóért, a szebbért mindig küzdeni kell, s a rosszért semmit nem kell tennünk, csak el kell engednünk magunkat... s már csúszunk is lefelé a lejtőn! S azzal is tisztában voltak őseink, hogy az embereket mindig könnyebb valami ellen hangolni, mint valamiért összefogásra bírni. A "jókat" jóra nevelni nem kell - hiszen éppen azért jók, mert igényük van a szépre, a tisztára, az emelőre -, a "rosszak" pedig - minden segítő jószándék ellenére - alig vagy egyáltalán nem változnak, mert: a "sötétség nem kedveli a világosságot". Ha nincs igény a fényre, a tisztára, akkor minden kiteljesedésre noszogató segítő törekvés olyan, mint a falra hányt borsó...

A bölcset inteni ellenben kedves foglalatosság, mert a bölcs jól tudja, hogy egyrészt a rosszból is tanulni, vagyis jót előhozni, másrészt vannak dolgok, amik ellen fölösleges harcolni, hiszen nem is azért adta azt az Isten az élet kísérőjeként, hogy majd mi heroikus küzdelmek árán megoldjuk ezt vagy azt az általános problémát, hanem azért helyezte ezeket a vállunkra, hogy elhordozzuk, hogy lelkileg erősödjünk, s érzékenységet tanuljunk belőle mások iránt.

A bölcs jutalma a békesség, az oktalané pedig a békétlenség. Bizony, nincs nagyobb öröm a mindennapok harmóniájánál, s nincs nyomorúságosabb a hétköznapok békétlenségénél, melyet a pesszimizmus, a reménytelenség, a szeretetlenség, s mindenek előtt a hitetlenség szül! Ezért a bölcs jól tudja: "A bölcsesség kezdete az ÚRnak félelme", s ennek a tisztelettel teli félelemnek nem Isten, hanem az ember a "kedvezményezettje"! Így mondták ezért az előttünk járók: Ha bölcs vagy, magadnak vagy bölcs, ha csúfolódó vagy, magad vallod kárát...

Emberlétünk...

A mai nap imádsága:

Istenem! Köszönöm neked, hogy minden nehézségem ellenére embernek teremtettél! Légy velünk, áldj meg minket, hogy lélekben mindinkább hasonlíthassunk Hozzád! Ámen

Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

1 Móz 1,27

Istennek képei vagyunk - mégis mások... alapvetően mások. Szeretnénk olyanok lenni mint Isten (eritis sicut Deus) de ez beteljesületlen vágy marad mindvégig. A kínzó vonzódás a mindenhatóságra, benne az időtlenségre nem hagy minket nyugodni -, megoldást utolsó szívdobbanásunk hozhat csak...

Eladdig azonban élnünk kell az életet, amire (el)hivattunk. Isten EGY. Isten maga az EGY-ség. Mi, Isten képére teremtett lények is egységre teremtettünk, s hogy vonzóbb legyen az egység Isten kétneműnek rendelt minket. (Vannak, akik magukat harmadik nemként határozzák meg, de ez nem Isten teremtettségbeli rendje...) Ha mégis beszélni akarunk harmadik nemről, az mindenféleképpen egy aszexuális, mondhatni 'angyali állapot', amit leginkább a gyermeki léthez hasonlíthatnánk. Amikor a Mester arra szólít fel, hogy "Legyetek olyanok, mint e kisgyermek!", akkor arra a - jobb esetben boldog - állapotra hívogat, amire egész felnőtt életünkben vissza-a-visszakacsingatunk: az elrejtettség, a tisztaság, a nyugalom csodálatos világa ez, amit a játék izgalma koronáz meg.

Életünk nagyobb része azonban tudatos lét, átszőve szexusunkkal, hiszen férfiasságunk, nőiességünk megnyilvánul kommunikációnkban, nevelésünkben, problémamegoldó-készségünkben éppenúgy, mint emberekhez, s tárgyakhoz való viszonyunkban. Lehet értékelni, hogy ki mennyire férfias vagy nőies, de létének minőségét nem férfiassága vagy nőiessége, hanem embersége határozza meg. Aki embernek hitvány, az nőként és férfiként is az. Aki emberséges ember, az valóban férfi, s valóban nő... s ha ketten együtt igyekeznek mindinkább hasonlítani Mennyei Urukra, az EGY-re, azaz igyekeznek egységben élni, akkor töltik be igazán hivatásukat, hiszen egyre inkább hasonlítanak Teremtőjükre.

Nyilvánvalóan nem evilágra-teremtett, anyagi-múlandó képiségükben tökéletesednek, hanem lelkiekben gyarapodnak, hiszen Isten maga Lélek...

Kincseink...

A mai nap imádsága:

Uram! Te látod életemben, mit tartok fontosnak, s mit nem, miért hozok olykor túlságosan nagy áldozatot, s mik azok a dolgok, amikért semmit sem teszek. Istenem, rendezd át életemet a Te akaratod szerint, hogy megérthessem és megélhessem minden ajándékodat! Ámen.

Ne lopj!

2 Móz 20,15

A középkori katolikus egyház tiltotta a kölcsönök utáni kamatszedést, mondván, micsoda dolog, hogy a teremtett ember dolgoztatja azt az időt, ami nem is az övé, hanem a Teremtőjé... Természetesen olyan világ sosem volt, hogy mindenki gondolt volna a holnapra (lásd a "Tücsök és a hangyák" tanulságos meséjét!) - így aztán mindig akadtak, akik kényszerből vagy önként, de kölcsönt adtak, s kamatot szedtek. (A középkori európát meghatározó római jog eredetileg engedélyezte a kamatok szedését, de az ügyleti kamat az csak 6% volt.) Itt szokás megemlíteni a zsidóság és pénzügyek kapcsolatát is, de kevesen tudják azt, hogy a koncepcióval kirtott templomos lovagrend gazdagságának és befolyásának egyik - ha nem a legfontosabb oka - az volt, hogy ők maguk is foglalkoztak "banki ügyletekkel", jóllehet ezt a katolikus egyház tiltotta...

Miért alapvető nagy bűn a lopás? Azért, mert amit egyik ember a másiktól eltulajdonít, abban munka, azaz idő van "felhalmozva". S aki lop, az a legdrágábbat tulajdonítja el, amiből nagyon kevés van: ez pedig az idő. Az idő elsősorban nem az emberé, hanem az Istené, akitől "kölcsönbe, ingyenes használatra" kapjuk - aki tehát lop, az Istentől lop... Nyilvánvaló, hogy ezen gondolatok a megélhetési lopókat, a spekulánsokat, a nyakkandős gazemberket, akik magas gazdasági-politikai pozíciókat töltenek be, és Istenre és/vagy saját lelkiismeretükre hallgatás helyett csak önzésük hangjára figyelnek - alapvetően, s nagyon nem érdekli... A "Centesimus annus" pápai enciklika már 1991-ben felhívta a figyelmet egyesek tisztességtelen meggazdagodása súlyos tehertétel a világban, sőt a tisztességtelen piaci magatartást halálos bűnnek (peccatum mortum) is nyilvánította, de akiket az enciklika megrótt/elítélt azok persze nem a katolikus egyház útmutatása szerint élnek...

Lopni azért is bűn, mert aki időt lop, az életet rövidít... Luther azt mondja: "Az Isten azért igazságos, mert a nagy tolvajokat megbünteti a kicsikkel" - azaz: aki tisztességtelenül halmozza a vagyonát, az számolhat azzal, hogy tisztességtelen úton el is veszik tőle...

Nyilvánvaló, hogy azok, akik a tatai lutheránus pap reggeli gondolatait olvasgatják, nem a tolvajok társaságából kerülnek ki, de meglopni nemcsak mást lehet - magunkat is... A kizsákmányolás embertelensége felháborító tett, de nem háborodunk fel annyira, ha mi magunk szipolyozzuk ki magunkból azt az erőt, amit Isten nem feltétlenül és csak arra adott, hogy az anyagiakért folytatott küzdelemben felhasználjuk. Másra is kaptuk az időt, mindenek előtt egymásra! S ha észrevesszük ezt, akkor nemcsak szeretteinkre, felebarátainkra, de még Istenre is jut idő: Visszaadunk Neki valami gesztusértékű keveset abból, ami az Övé... Sőt lehetőséget/időt találunk arra is, hogy néhány sóhajos-imádságos pillanatban megköszönjük neki mindazt, amit ajándékba kaptunk Tőle...

Küldetésünk...

Imádkozzunk!
URam! Add, hogy szereteted apostolai lehessünk ott, ahová líítottál minket! Ámen
"Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből; hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk."
ApCsel 17,24-28a
(részlet Pál Areopágoszon elmondott beszédéből)

Pál apostol igen művelt ember volt... Nem csoda, hiszen egy pezsgő gazdaságú és kultúrájú ötnyelvű városban (Tarsus) nőtt fel, gazdag zsidó család gyermekeként, mely családnak nagyon fontos volt gyermekük neveltetése. Így kerül Saul korának leghíresebb rabbijához, Gamálielhez, aki megtehette, hogy egyszerre csak három tanítvánnyal foglalkozott... (A három tanítvány ki tudta fizetni a nem éppen olcsó tandíjat!) Saul jártas volt nem csak a klasszikus görög és latin irodalomban, de kegyességére nézve farizeusi volt, tehát nem túlzás, ha azt mondjuk, szinte "kívülről fújta" a Tórát. (Jellemzően, Pál apostoli leveleiben egyetlenegyszer sem idéz korabeli vagy régi antik bölcsektől, ha valamit hangsúlyozni kíván, kizárólag az ószövetségi iratokból idéz!!!) Így Pál számára nem gond a "pogányok" (paganus=vidékit jelent, aki távol lakik a fővárostól, s ezért informális hátrányban szenved... nem tudja mi az újdonság, a 'módi', a legújabb trend...) missziója, hiszen gyakorlatilag perfekt bírta a hébert, az arámit, a latint, a görögöt és a perzsát. Ellentétben a többi apostollal, akik - ha az evangéliumi tudósításokból indulunk ki - jórészt egyszerű halászemberek voltak, azaz nem kimondottan entellektüelek...

Amit Pál elmond Athénban, az Areopágosz "hegyén", az tulajdonképpen a helyi értelmiségieknek szóló figyelemfelkeltés volt. Beszéde Istenről (lásd igénk) abszolút "korrekt", s érthető a más meggyőződésen lévők számára is. Tulajdonképpen még szívesen hallgatták volna Pált, de ő arról kezdett beszélni, ami már nem intellektuális, hanem hit-kérdés: Jézus feltámadásáról. Erre az athéni értelmiségiek csak azt tudták mondani: „Majd meghallgatunk erről máskor is.”...

Jó, hogy ez a tudósítás belekerült az Újszövetségbe, mert megláttatja a misszió korlátait... Nem csak "láthatóan kell kereszténynek lenni" - érthetően is. Bizonnyal nem véletlenül tartott az első gyülekezetekbe való felvételt megelőző tanulási szakasz (katechumenátus) 2-4 évig. Ahol megspórolták az időt a párbeszédre, ott általában vér folyt... Gondolhatunk egy üdítő ellenpéldára: Szent Patrikra, aki vér nélkül(!) térítette az íreket Krisztushoz, de ehhez nem csak az kellett, hogy közöttük éljen, hanem az is, hogy értük éljen...

A misszió akkor "sikeres", ha az nem hatalmi, nem tolakodó, mindig kulturális többletet nyújt, etikailag emel, s mindenekelőtt békességet teremt. Ellenkező esetben másról kell beszélnünk... Jelen pillanatban a világ 130 országában él jelentősebb keresztény közösség - 117-ben muszlimok, 75-ben zsidók -, így a kérdés nem az, hogy elterjedt-e az evangélium a világban, még az sem, hogy tudják-e, "Jézus Krisztus feltámadt a halálból", hanem az, hogy a keresztény egyházak, s társadalmak mennyire tájékozódnak a krisztusi alapelveken... "Mert nem azok mennek be a mennyek országába, akik ezt mondják 'uram, uram', hanem akik cselekszik az én mennyei Atyám akaratát."

Türelem...

A mai nap imádsága:

Uram! Türelmetlen vagyok, de az én perceim végesek, s minél inkább öregszem, annál inkább látom, s tapasztalom ezt az igazságot. Kérlek taníts azért türelemre, hogy hűséges maradjak, s ne váljak szereteted hitszegőjévé! Ámen

   

Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.

2 Móz 34,6-7

Viharban gyertyával világítani - kudarcra ítélt vállalkozás... A lángocska akkor világít bele a sötét éjszakába, ha védelmet kap, s nincs ez másképpen a mi életünkben sem. Ha Isten óvó-védő keze körülvesz minket, akkor világítunk, szeretetünkkel még melegítünk is a közvetlen környezetünkben, sőt, ha egy-egy szellő meglibbenti életünk lángját, akkor titokzatosan, de megnyilvánul az Isten kegyelme is. Ha Istennel "perben állunk", elégedetlenkedünk, panaszkodunk az apró-cseprő kellemetlenségek miatt, esetleg tragédiának beállítva azt, akkor Isten leveszi egy időre óvó kezét rólunk, s úgy járunk, mint Izráél népe a pusztában - jönnek a mérgeskígyók... S ez nem büntetés, hanem törvénye a világnak. A büntetés az, hogy Isten leveszi a kezét rólunk! Sokan gondolják - "Vegye is le, s ne korlátozzon!"

Isten azonban türelmes, s bár hamar "kiérdemeljük", hogy kiessünk a kegyelméből, Isten hosszú tűrésének köszönhetően később "realizálódnak" bűneink következményei. Isten viszonya az emberhez mindig szeretetteljes, de éppen ezért nem nélkülözi a tiltást, s olykor a fenyítést sem. Nem engedi, hogy tönkretegyük azt, ami a legdrágább: az Életet. Ha gonoszságunkban mégis élet-elleneseknek bizonyulunk - akkor annak komoly következménye van: ezt a Biblia kárhozatnak nevezi. A kárhoztatás pedig már itt a földi életben elkezdődik, amikor lelkiismeret-furdalása van az embernek... a lélek többnyire magunk-ütötte sebeit ugyanis csak az Isten képes begyógyítani.

Isten büntet. Harmad- és negyedízig. Rabbinikus irodalomban gyakran fordítják e szót - büntet - így: meglátogat. Isten tehát "meglátogatja" a bűnök miatt az utódokat, három-négy generáción át, azaz emlékeztet. Ha az emlékeztetés dühöt, agresszivitást vált ki, akkor az bizony kárhozatos, ha Istennek ez a rejtelmes látogatása a megbocsájtást, a javulást-javítást táplálja-szolgálja, akkor az üdvös lesz. Ezért ÚR az ÚR...