Békéért a világban, s a saját lelkünkben.

A mai nap imádsága:
Uram, tégy békességed eszközévé! .

Indulj, és hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Jer 1,17

Mai napi Losung-igénk himnikus gondolatának különös hangsúlyt ad "ez a nap, ami megváltoztatta a világot". Az elmúlt években nemcsak szeptember 11-diki évfordulón hallhattuk, hogy a tűzzel vassal üldözni kell a terroristákat... Az ószövetségi ember még tudta, hogy a történelem egyes eseményei jelek is, de ez mára feledésbe merült. A borzasztó tragédia remélhetőleg nem ismétlődik, de valószínűsíthető, hogy nem véletlenül, hanem nagyon is tudatosan a Világkereskedelmi Központ vált az elsődleges célponttá, amely a pénz "katedrálisa" volt 407 méteres magasságával, amely majd háromszor magasabb, mint a kölni dóm vagy a gízai piramisok.

AZ igazság persze nem a terroristák oldalán van, de a jeleket meg kellene látnunk az ilyen eseményekben is. A pénz őrjítő szorítása, a modern ember tobzódása és a természet esztelen pusztítása, mind-mind csak következménye az Istentől elkanyarodott embervilágnak. "Vessző" és "bot" az, ami vigasztalhatná az embert, de vigasztalást, békességet inkább a birtoklás határtalanságában keres. Az anyagvilágban elmerült ember számára az a természetes, hogy az anyagnak nagyobb az értéke, mint az embernek. Pedig ez természetellenes, hiszen ez az istenképű emberi természetünk elleni.

Aki nem olvassa a jeleket - mára sajnos az ember ezt a képességét elszunnyasztotta magában - az nem látja meg a "botban és vesszőben" a vigasztalást, hanem magát a botot és vesszőt elemezgeti... aminek eredménye a félelem. Soha ennyire nem volt depressziós a világ, s ez elsősorban a fehér-kultúrára, az ún. zsidó-keresztény világra nézve igaz. A kórházak csordultig telve vannak pszichiátriai betegekkel, de a társadalom jelentős része is "tömve van" nyugtatókkal, anti-depresszáns tablettákkal... Jól van ez így? Így kell ennek lennie? Bizonyára nem. Mert az élettől való félelemnél már csak a haláltól való rettegése nagyobb a mai "modern" embernek... modern, vagyis kor-szerű. (A "szer" a régi magyar nyelvben a törvényt jelentette.) Korunk törvénye a dolog mindenhatósága a személy felett! A tízparancsolat mértéke sajnos az ellenkezőjére változott: abban ugyanis az első kilenc törvény a személyt és a közösséget, a maradék egy a "Ne kívánd..." pedig a dolgot, a vagyont védte. Ma a jog kilenctizede a "dolgokat" védi, s alig kap védelmet a személy, a közösség... Jól van ez így?

Jelek pedig folyamatosan adatnak, csak olvasnunk kellene belőle. Képzuhatagos világban élünk, de elfelejtettük a képeket olvasni. A bibliai ember tudott, és ma is tud olvasni a képekből - mégha az néha "tükör által homályos" is... de legkevesebb az irányt megfejti belőle: azaz a Fény felé törekszik.

Hűség...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy hűséges lehessek Hozzád, s betölthessem teremtői akaratodat! Ámen


Aki hű a kevesen, a sokon is hű az,
és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.
Lk 16,10

Alig akad felnőtt ember, aki hallja ezt a szót "hűség", s ne a párkapcsolatira gondolna, jóllehet minden kapcsolatunkat alapvetően a hűségértelmezésünk határoz meg. Ha a rosszban is segítő jobbot nyújtunk a barátunknak, akkor hűséges, jó barátok vagyunk. Ha időt és fáradtságot nem kímélve hűek maradunk eredeti elképzelésünkhöz, akkor a befektetett munkánk meghozza a kívánt gyümölcsét. Aki hűséges a neki rendelt társhoz egy életen át, az boldog, kiteljesedett családi életet él. A hűség önmagában még nem boldogít. Lehet valaki hűséges a pártjához, mely egy szűk hatalmi elit érdekeit szolgálja, s amikor az igazság mérlegén egyszer megmérettetnek az értékek, akkor kiderül, hogy az effajta hűség hamis ideálokat szolgált. Kicsiny országunk pártállami múltjából lehetne példákat hozni, de említhetjük a hitleri németország SS-katonáit, akiknek jelmondata ez volt: "Meine Ehre heißt Treue" - azaz, az én becsületem a hűség...

A hűség akkor hordoz áldást, ha az a hűség nem emberi alapon, hanem az "istenin" nyugszik. Istenhez való hűségünkből ugyanis mindig érték teremtődik. Ha csak egyházpolitikai ideológiákhoz volt hűséges az ember, akkor abból eretneküldözés, máglyatüzek vagy vallásháborúk fakadtak, de aki nem érdekben, hatalomban, karrierben gondolkodott, hanem Istenhez volt hűséges, azt Isten mindig megáldotta, hogy rajta keresztül nagy dolgok történjek.

A hűség próbája mindig a kapcsolat. Hajlandó vagyok-e lemondani bizonyos dolgokról, hogy ezzel másokat segítsek, s építsem a közösséget? Isten ugyanis a közösségbe, s a közösségért teremtette meg az embert! Isten azért helyezte az embert ide a Föld nevű bolygóra, hogy békében és igazságosságban éljen, ehelyett az ember ősidők óta csak békétlenkedik, s kapzsisága okán szünet nélkül munkálkodik az egyenlőtlenségen! Királyok, császárok, cárok s talpnyalóik - vagy multimilliárdos ún. üzletemberek, pénzhajhász tőzsdei hiénáikkal, akik átláthatatlan, követhetetlen befektetési spekulációikkal szolgálják az egyén érdekét a közösséggel szemben, akik mosolyogva a hamis (munkafedezet nélküli) csinált pénzt ördögi módon összekeverik a munkafedezetes pénzzel, s ezzel rendre gazdasági, politikai, erkölcsi válságokat robbantanak ki, nos ők hűek önmagukhoz, de ennek a hűségnek semmi köze nincs az Isten kívánta hűséghez.

Jézus tanítása szerint ugyanis a kevés a földieket jelenti, amik múlandóak, a sok pedig az Isten országát jelenti. Aki hűséges a múlandón, az elnyeri az elmúlhatatlan, de aki hamis, azaz hűtlen a kevésen, azaz nem arra használja földi adományait, amire Isten azokat adta, az nem juthat el őhozzá. Ez az evangélium törvénye...

Isten...

    A mai nap imádsága:

    Istenem! Szavakba próbállak foglalni, de kevés a szó, érzéseim se képesek felfogni hatalmad nagyságát. Hozzád kiáltok mégis: Vezéreld életemet, add hogy minden dolgomat a Te kezedből vegyek! Ámen.

   

Amiket emberkéz alkot, azok nem istenek.
ApCsel 19,26

Persze, hogy nem azok! - És mégis! Anyai és a nőiesség titokzatosságától megfoszott erotikus amazonok a media segítségével "istenítik" korunk státuszszimbólumait - valljuk be, sikerrel. Mindenki jól tudja, hogy az a "valami" csak egy pléh-doboz, fékkel, gázpedállal és kormánnyal, mégis sok ember számára a "társadalmi hovatartozás" elengedhetetlen kelléke... Kinek a kiskastély és a jacht, kinek a pohár és/vagy a drog... De olyan is akad, akinek a játék a szenvedélye, s házát minden vagyonát automatákba dobálja vagy elkártyázza. Sőt, vannak olyanok is - nem is kevesen -, akik a barátjukat, barátnőjüket "istenítik" - még akkor is, ha az kapcarongyként bánik velük, s a végletekig kihasználják őket.

Minden, ami az élethez szükséges és fontosnak tartunk - istenné válhat, azaz, átveheti az uralmat életünk felett. Manapság, amikor a szerzési képességet értékként szugerálja a média, akkor a "Szerezd meg magadnak, mert megérdemled!" könnyed-hangvételű szlogen gyorsan személyiség-torzító paranccsá válhat - hacsak nem áll előtte az Isten... "Keressétek először az Isten országát, a többi ráadásul megadatik néktek!" Sokan - keresztényekről van szó! - mégsem képesek tartani ezt a sorrendiséget... Rajongó gyülekezetek hitbuzgói dicsőítik így az Istent - ez szép, jó és dícséretes - a gond csak ott van, hogy az "Én", az az átkos "Ego" mindig megelőzi az Istent... Ilyenkor jönnek elő a törvényeskedések, válnak nyilvánvalóvá a személyiség valódi jegyei.

Amiket emberkéz alkot, azok nem istenek - mégha azok szerepét is töltik be! Sőt, amiket az ember-ész alkotott, azok sem istenek. Nincsen tehát üdvözítő dogmatika, csak kegyelmes Isten, nincsenek érdemszerző jócselekedetek csakis megbocsátás, és az isteni megbocsátásra válaszoló szolgáló élet. Ebben nem létezik más "alternatíva." Itt nincs helye liberális teológiának, itt nem lehet pluralista megoldásokban gondolkodni. Az Isten-kapcsolatban az Isten kizárólagos Isten, nem "hajlandó" osztozni senkivel és semmivel...

Nehezen érthető ez nekünk embereknek, hogy az Isten az Isten, hiszen többnyire azt sem értjük mit jelent embernek lenni... Ebben ad útmutatást az Ige, amikor azt mondja: "Isten teremté az embert a maga képmására..." Önazonosságunk megértéséhez tehát elengedhetetlen az Isten, emberségünk kiteljesedésének garanciája más nem lehet mint az Örökkévaló, de gátja mindaz, amit rövidlátásunk, önzésünk okán Őelé helyezünk...

Jóság...

A mai nap imádsága:

Uram! Jóságoddal öleld át ezt a világot, hogy mindenki elhiggye, szereteted, a legfőbb jó... Ámen


Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
Zsolt 16,2

Egész életünkben törekszünk arra, hogy jól, sőt jobban érezzük magunkat. Nem adjuk fel, erősen bizakodunk abban, hogy a holnap jobb lesz a mai napnál... Ezzel szemben a valóság az, hogy Isten másképpen teremtette a világot. MInden kornak megvan a mag értéke... Fiatalon gyalog járva, dús fekete hajjal, duzzadó izmokkal igazságtalannak érezzük, miért van az, hogy az idősödő, őszhajúak mind nagy autókon járnak, s mi fiatalok nem... s az idősödő urak pedig hiába csücsülnek márkás autókban, szívesen elcserélnék a legdrágábbat is, ha fiatalok lehetnének... Ha pedig valakinek fiatalon nagy autó (értsd egzisztencia) adatik... nos, a nem-küzdés, a mindig csak "kapás" elsatnyítja, s az esetek többségében agresszívvé, primitívvé és destruktívvá teszi. Ezekkel van kikövezve a depresszióhoz vezető út.

Hogyan lehet megtalálni a harmóniát? Egyesek a karrierben keresik, s ezért képesek mindent megtenni. Átgázolnak törvényen, s embereken, a jó érzés, az erkölcs sem akadály... "A siker majd kárpótol mindenért!" - gondolják, s gondolkodás nélkül feláldoznak mindent. Nem számolnak azzal, hogy nem csak a cél számít, hanem az is, hogyan éri azt el az ember. S az eredményt bizony nagyon meg tudja keseríteni az ár, amit fizetni kellett érte. Az első eufóriás pillanatokban ez még nem nyilvánvaló, csak később, amikor a múlt visszaköszön, s az emlékek (főle a rosszak) keresik helyüket a lélek bonyolult rendszerében. Mások az anyagvilág habzsolásában teljesítenék ki boldogságukat, de lassan kiderül, az sem teljesen az övék, hiszen a moly és a rozsda is osztozik rajta...

Az ókori görög filozófusok sokat elmélkedtek azon, mit is jelent a "legfőbb jó" A zsoltáríró azt mondja: Isten a legjobb. Sok dolog van tehát, ami jó, de Isten a legjobb. Az okokat is lehetne sorolni: Tőle kaptuk az életet, s benne a sok-sok ajándékot... De legfőbb ok, hogy Nála érezzük otthon magunkat. Ha nem vagyunk Nála, akkor didergünk a világ szeretetlenségétől, s gyakran beledermedünk az élet igazságtalanságaiba. Ha azonban Vele vagyunk, akkor "a nehéz is könnyű", sőt még a "görbe is egyenes"...

Vezetés...

A mai nap imádsága:

URam! Vezess, hogy másokat Hozzád vezethessek! Ámen

    

Erre így szólt az ÚR: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj. Ha értékes dolgokat beszélsz értéktelenek helyett, akkor szószólóm lehetsz. Nekik kell hozzád térniük, nem neked hozzájuk.

Jer 15,19

Nem könnyű a próféták sorsa... Jézus URunk mondását gyakran idézik tévesen, hogy ti. "Senki nem próféta a maga hazájában" -, holott ez így hangzik: "Egy próféta sem kedves a maga hazájában." Azaz próféta lehet valaki otthon is, de számoljon azzal, hogy nem veszik komolyan, s esetleg kinevetik... Régen a prófétát "látónak", hívták, mert látott olyat is, amit más nem. A látó fölfelé, a csak "nézők" lefelé tekintgetnek.

A keresztény ember annyiban más, mint a "világ embere", hogy nem csak a láthatót nézi, hanem a Láthatatlant is kutatja, s így megadatik neki, hogy az emberlét horizontján túli dolgokat is érzékelje. Ez a tudás a megtéréssel kezdődik, s maga a megtérés visszafordulást, visszatérést jelent. Azaz, aki megtér, újra hazatalál... Nincs ebben semmi rendkívüli, exkluzív, ahogyan abban sincs, hogy otthon vagyunk, de mindannyian átéljük esténként, hogy jó hazaérkezni, jó otthon lenni. Aki nem szeret otthon lenni, s "istene a menés" - az lehet modern citoyen, kozmopolita, aki bárhol a világban rögtön otthon érzi magát -, de akinek mindenütt egyforma ízű a kenyér, akinek mindenhol ugyanolyan zöld a fű, s ugyanolyan kék az ég, annak ugyan lehetnek minden fontosabb fővárosban házai, lakásai vagy villája, de hona, hazája nincs! Az otthon ugyanis azt jelenti: tartozom valahová.

Aki Istenhez tartozik, az "otthon" van. Annak van családja, akkor is, ha egyedül él, s ezért nem magányos. Sokan tagadják a közösség fontosságát - éppen ezért nem is hoznak áldozatot érte -, jóllehet az ember közösségi lény, életének, s túlélésének is biztosítéka, garanciája a közösség! A gyülekezeti közösség - ha az Jézus tanítását, s nem valamilyen szektavezér utasításait követei -, áldást jelent. Önmagában, önmagának, de a gyülekezeten kívüliek számára is, hiszen a nagyobb közösség érdekeit is szolgálja. Ahogyan minden nagy út kis lépésekkel kezdődik, nagy és erős társadalom is csak akkor van/lesz, ha benne a legkisebb - a család - is erős!

Aki valóban Istenre (nem csak egy Isten-képre, -elképzelésre, -teóriára) figyel, az értékes dolgokat beszél. Ha körülnézünk - most ezt tegyük csak a keresztény egyházakban -, akkor hamar kiderül, hogy bizony papok, lelkészek, prédikátorok - egykori próféták mai reprezentánsai; legalábbis elméletben, hiszen a próféták kora lejárt -, igen gyakran, többnyire szép körmondatokban, de életszerűtlen, természetellenes, vagyis értéktelen dolgokat beszélnek. Nem mindig a nyájban, a nyájjal van a probléma! A pásztornak olyan legelőkre kell terelgetnie a nyájat, ahol van forrásvíz, ahol dús a fű, ahol a gyarapodás a növekedés feltételei adottak!

Szószóló csak az lehet, aki az ÉLETET hirdeti, prédikálja. Az Újszövetségben két szó szerepel, melyek az életet jelölik: az egyik a biosz, a másik a dzóé. Ez utóbbi a teljes életet jelöli, amiben benne van az örök élet is! Amikor Jézus URunk azt mondja: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." - akkor ebben a mondatban nem a biosz, hanem dzóé szerepel! Az ÉLET, a teljesség szerinti tehát nem csak a biológiai/vegetatív, nem is csak az odaáti ígéretes, hanem a kettő együtt! Ezért az üdvösség kérdése elválaszthatatlan a földi létünktől... Nincs Istenhez jutás anélkül, hogy az ember itt a földön ne döbbenne rá hivatására, létének okára! Nincs teljes élet anélkül, hogy ne találnánk rá az életünk korlátait feszegető, izgató kérdések megelégítő válaszaira.

Az, hogy a nyájnak kell a tévedhetetlen pásztorhoz igazodnia - ószövetségi, emberi elgondolás. A Pásztorok Pásztora, az Igazi Egyetlen Főpásztor Jézus Krisztus tanításában világosan kinyilvánítja, hogy Isten országa nem emberi elképzeléseken nyugszik, s ha a gyülekezeti pásztor nem vezetett a Főpásztor által, akkor nem látja a helyes utat, s megvalósul a "vak vezet világtalant" példázatbeli tragikomédiája...

Belső szépség

„Szépség… amelyben Isten gyönyörködik.” (1Péter 3:4 TM)

Egy hölgy éppen az arcát krémezte, amikor a kislánya megkérdezte: „Mi az, amit az arcodra kensz, anya?” „Hidratáló krém” – felelte. – „Az eladónő azt mondta, hogy szép leszek tőle.” Erre a kislány gyermeki őszinteséggel így szólt: „Anya, nem hiszem, hogy használ.” Nincs semmi rossz abban, ha jól nézünk ki, de te sokkal több vagy, mint a ruhád vagy a frizurád. Ráadásul tönkremehetsz anyagilag a külsőd szépítgetése miatt, hiszen „amit a Természet Anya adott, azt Idő Atya elveszi!” Ralph Waldo Emerson azt mondta: „Ahhoz, hogy szépséget találjunk, magunkban kell hordoznunk azt”.

Nagy hiba, ha valaki a külsőre koncentrál, és közben nem értékeli a belső tulajdonságokat, melyeket Isten adott neki. Salamon azt mondta: „mulandó a szépség” (Példabeszédek 31:30). Amikor Isten megalkotott téged, nem csak külsőleg ékesített fel, adott neked „belső szépséget, olyan szelíd és kedves szépséget… amelyben Isten gyönyörködik.” Viszont mivel Péter beszél a divatos hajviseletről, az ékszerekről és a szép ruhákról is (ld. 1Péter 3:3), ezt néhány jószándékú ember arra használta, hogy egy törvényeskedő mércét állítson fel, amely alapján lemér és megítél másokat. Tanít a Biblia arról, hogy tisztességesen öltözködjünk? Egyértelműen! Pál azt írja: „Ugyanígy az asszonyok is, tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, hanem azzal, ami az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jó cselekedetekkel (1Timóteus 2:9-10). Ha azonban nem a megfelelő területre koncentrálsz, akkor nem a megfelelő eredményeket fogod kapni. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van” (1Sámuel 16:7). Ne engedd, hogy az határozza meg az értékességedet, amit a tévében vagy a tükörben látsz! Inkább azon fáradozz, hogy azt a fajta belső szépséget fejleszd, amit Isten ajánl!

CSINÁLJ VALAMIT!

„...éljetek céltudatosan..." (Efézus 5:15 AMP)

Könnyen befolyásol az, amit mások mondanak vagy tesznek, vagy pedig van egy terved, amihez ragaszkodsz? Azt csinálod, amit szeretsz, vagy csak gépies megszokással teszed a dolgodat? Mark Twain mondta: „A siker titka az, hogy az elhívásod legyen a pihenésed, a szórakozásod". Más szavakkal: szeresd, amit csinálsz, és azt csináld, amit szeretsz! Sokan a közelébe sem jutunk annak, hogy beteljesítsük Istennek az életünkre vonatkozó célkitűzését, mert annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy mindenkit boldoggá tegyünk. Ez a világ tele van olyan emberekkel, akik tudni vélik, hogy mit kellene kezdened az életeddel. Nem, ez a te életed, és amikor majd Isten előtt kell állnod, Ő nem másokat fog kérdezni róla, hanem téged! Elég bátor vagy ahhoz, hogy a szívedet kövesd, és ne a tömeget? Képes vagy összpontosítani, amikor olyan sok hang akar elterelni a rendeltetésedtől? Érdekes jelenség figyelhető meg akkor, ha nincs erős meggyőződésed vagy tisztán látható célod - bosszankodni kezdesz azokon, akiknek van.

Úgy tűnik, a „mindegy" kifejezés különösen népszerű napjainkban. Miközben mindig arra kell törekednünk, hogy harmóniában éljünk, és tekintetbe kell vennünk más emberek érzéseit és nézőpontját is. Isten Igéje elítéli, ha önelégültek vagy közömbösek vagyunk, vagy nem vagyunk hajlandóak kiállni amellett, amiről tudjuk, hogy igaz. Tudatosan, célratörően kell élnünk. Nem álldogálhatunk arra várva, hogy lássuk, mások mihez kezdenek, és akkor majd követjük a tömeget. Alapjában véve kétféle ember van: az, aki arra vár, hogy történjen valami, és az, aki tesz azért, hogy történjen valami. Ne mondd: „Bárcsak tenne már valaki valamit ezért a dologért!" Te vagy az a valaki - hát csinálj valamit!

KEZDJ EL IMÁDKOZNI!

„... Nőé... Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére."
(Zsidók 11:7)
Elég közel vagy Istenhez ahhoz, hogy meghalld a hangját, amikor valamilyen közeledő veszélyre akar figyelmeztetni? Nóé meghallotta Isten figyelmeztetését, és megmentette a családját. Elég közel állsz a családodhoz ahhoz, hogy bízni tudjanak benned, és el­higgyék, amit Isten neked mondott? Meg tudod változtatni családod irányultságát vita és veszekedés nélkül is. Hogyan? Imádsággal. Szeretteidnek menedéket nyújthat, ha imaéleted befedezi őket. Ha nincs ilyen imádságos életed, borulj térdre, és mondd: „Uram, taníts... imádkozni..." (Lukács 11:1). Azért vagyunk érzelmileg túlterhelve és lel­kileg kiégve, mert nem tanultuk meg az ima erejét. Az imádság hiánya miatt gyengék és gondterheltek leszünk. Vakon hozunk döntéseket az üzleti életben, a kapcsolatainkban, a szolgálatunkban, anélkül, hogy időt szántunk volna arra, hogy mindezt megbeszéljük az Úrral. Nóé története arra tanít, hogy nem tudunk felkészülni a bajokra, ha nem ka­punk figyelmeztetést Istentől. Ehhez pedig az kell, hogy közel maradjunk Hozzá, és meg­halljuk, amit mondani akar. Imádság után nagy dolgokat tudsz véghezvinni, de semmi örökkévaló értékűt nem tudsz tenni, ha előtte nem imádkoztál. „[Ha]... megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utjaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat" (2Krónikák 7:14). Isten megígéri, hogy közbelép annak az embernek az érdekében, aki az Ő akarata szerint imádkozik, „...ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat min­ket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle." (János 5:14-15).

A Hit több mint elhinni valamit: Tedd meg a következő lépést!

"Jézus ekkor így szólt hozzá: "Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte őt az úton." Márk 10:52

Én nem tudhatom, hogy mi a következő lépés, amit meg kéne tenned, de azt tudom, hogy meg kell tenned. Néhányotoknak az a következő, hogy befogadja Jézus Krisztust az életébe. Másoknak talán a bemerítkezés jön. Lehet, hogy egy gyülekezethez kell csatlakoznod, egy házicsoportba belépned, adakoznod, szolgálatot találnod, misszióútra menned vagy elhívni egy barátodat a gyülekezetbe. Nem tudom, hogy számodra mi a következő lépés, de ezt tudom: Van következő lépés. Isten soha nem fog végezni a hited mélyítésével. Mindig van következő lépés.

Ha nem teszed meg ezt a bizonyos lépést, akkor beleragadsz a nyomvályúba - és az egyetlen különbség a sírbolt és a nyomvályú közt, a hossza. Ha nem lépsz előrébb hitben, akkor meg fogsz halni. A szíved kihűl és sokkal távolabb fogod érezni magad Istentől. Ő nem fog segíteni megtenni a harmadik, negyedik és ötödik lépést, amíg meg nem teszed az elsőt. Ha kéred Istent, hogy segítsen neked valamiben, akkor Ő ezt kérdi tőled, "Miért nem tetted meg, amit már ezelőtt kértem tőled?" Lehet, hogy már "meg akartál tenni" valamit. Ne csak célozgass, lőj!

Mielőtt Bartimeus találkozott Jézussal, ott ült az út mellett. Miután visszakapta a látását az Úrtól, "azonnal követte őt az úton" (Márk 10:52) A történetnek melyik része igaz az életedre: ülsz az út mellett vagy követed Jézust? Mit gondolsz melyik életforma ad többet? Melyik lehet örömtelibb, melyik jelent többet és melyik ad több megelégedettséget? Melyiket szeretnéd élni?

Egyetlen módja van annak, hogy a Jézust követő életformát éld: Tedd meg a következő lépést!

A Hit több mint elhinni valamit. A Hit több mint gondolkodni, beszélni vagy meggyőződésekkel rendelkezni Jézus felől. A Hit cselekvés. Ez mozgás; valami aktív tevékenység. Valami olyan dolog, amit csinálnod kell. Valójában a Jakab 2:14-ben ezt írja a Biblia: "mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek?"

Honnan szerezhetsz hitet, hogy frissen kezdhesd újra? Egyetlen forrás van: Jézus Krisztus.

"Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá." (1. Korinthus 1:30) Bartimeusnak fogalma sem volt róla, hogy Jézus arra fog járni aznap. Neki ez csak egy újabb nap volt. De Isten egy nem várt lehetőséget adott neki, amit megragadva újat kezdhetett. Isten ugyanolyan lehetőséget ad neked is. Ne szúrd el! Tedd meg a következő lépést a hitedben mielőtt a lehetőség elúszik.

Beszéljünk róla:

Mire vársz ahhoz, hogy megtedd a következő hitbeli lépést? Mi a kifogásod a halogatásra?

Milyen "következő lépést" fogsz megtenni ma, hogy növekedj a hitedben?

Isten közeli Apa

"... hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem..." (ApCsel 17,27)

Az Apostolok Cselekedetei 17. fejezetében Pál egy prédikációt mondott el az athéniaknak. Arról beszélt, hogy Isten nem lakik templomban vagy egy kis házban. Nem korlátozza magát, ő az egész világon él. Isten mindenhol ott van. Miért? Erről szól a mai igevers: hogy az emberek keressék az Istent, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Isten közel van, és mindenki által elérhető.

Sok gyerek nő fel manapság állandóan távollévő apával. Olyannal, aki soha nincs otthon, mindig távol van, kihagyja a fontos eseményeket. Sőt, még ha otthon is van, akkor sincs ott igazán. Teljesen lekapcsol, újságot olvas, tévét néz, vagy dolgozik. Fizikailag ugyan ott van, de agyilag és érzelmileg nincs otthon.

Ezért fontos emlékezni három bíztató tényre Isten közelségével kapcsolatban:

1. Isten soha nem túl elfoglalt ahhoz, hogy törődjön velem.

A Zsoltárok 145,18 szerint "Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja...". Ő soha nem túl elfoglalt ahhoz, hogy beszéljen velem. Amikor imádkozni akarok Istenhez, akkor nem egy telefonközpont foglalt jelzése fog várni azért, mert éppen mindenki más is imádkozik: "A hívott vonal foglalt. Kérjük próbálkozzon később." Istennek nem jelent gondot, hogy minden imádságra egyszerre odafigyeljen, hiszen ő Isten. Mindig közel van. Soha nem mondja, hogy "Inkább majd máskor."

2. Isten szeretne nekem segíteni.

Őt nem untatják a kéréseim. "Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?" (Máté 7,11) Ha te, tökéletlen apaként is tudod, hogy hogyan adj jó ajándékokat a gyerekeidnek, akkor nem gondolod, hogy Isten, aki a tökéletes Apa, tudja, hogy hogyan adjon neked jó ajándékokat? Isten szeretne megadni neked minden olyat, amire szükséged van.

3. Isten együttérez a fájdalmaimmal.

"Akik az ÚRhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból." (Zsoltárok 34,18) Ha fáj neked valami, akkor Istennek is fáj. Ha szomorkodsz, Isten is szomorkodik. Amikor megszakad a szíved, össze vagy törve, és úgy érzed, hogy még az ágyból sem fogsz tudni reggel felkelni, Isten együttérez veled. Akkor vagy legközelebb Istenhez, amikor szenvedsz.

Isten ott van veled. Törődik veled. Segíteni akar neked, gondoskodik rólad, kitart melletted, közel van hozzád. Ez annyira jó hír!

Miért tűri el Isten a gonoszságot?

Ján 3:19 Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.


Minden józanul gondolkodó embert sokkolt, dühített és egészen megdermesztett az a rettenetes tömeggyilkosság, amelyben ártatlan amerikaiakat gyilkoltak meg Szeptember 11.-én. Szabadon áradtak könnyeink, szívünket pedig mély fájdalom járta át.
A szenvedéssel kapcsolatban olyan őszinte, személyes és magától értetődő a kérdés:
-Miért engedi Isten, hogy ilyen gonoszság történjen? Ha Isten olyan nagyszerű és olyan jó, miért engedi meg, hogy az emberek így bántsák egymást?
A válasz ugyanaz, mint ami a legnagyszerűbb áldásunk és a leggonoszabb átkunk:
-Képesek vagyunk arra, hogy döntsünk. Válasszunk jó és rossz között. Isten szabad akaratot adott nekünk. Saját képmására teremtett bennünket. Megadta a szabadságot, hogy megválasszuk a viselkedésünket, és megadta a döntés képességét lelkiismereti kérdésekben is. Ez az egyik nagy különbség, ami kiemel bennünket az állatok közül, de ugyanez a forrása a világot elborító fájdalomnak is.

Mindegyikünk alkalmas és hajlamos az önzésre és a gonosz cselekedetekre, és valahányszor ez történik, emberek sérülnek meg!
A bűn az önzésből ered. Azt akarom cselekedni, amit én akarok, nem pedig azt, amit az Isten mond nekem. Sajnálatos módon a bűn mindig fájdalmat okoz másoknak, nemcsak nekünk.

Isten eltörölhetné a gonoszságot a Föld színéről egyszerűen azzal, hogy elveszi a döntési szabadságunkat. Bábukká tehetne minket, akiket madzagon rángathat. Ezzel a lépéssel a gonoszság teljesen megszűnne. De Isten nem bábunak teremtett. Azt akarja, hogy szabadon és önként szeressék és dicsérjék Őt azok a teremtményei, akiket eleve kiválasztott és elhívott a szeretetre. Ez a szeretet nem volna valódi, ha nem lenne más választásunk is.

Igen, Isten vissza is tarthatta volna a terroristákat attól, hogy öngyilkos küldetésüket végrehajtsák. Zárlatossá tehette volna a szabad akaratukat, ahelyett, hogy ezt tegyék. De ebben az esetben ahhoz, hogy igazságos maradjon, mindannyiunkkal ezt kellene tennie. Bár te és én sem vagyunk terroristák, mégis önző döntéseinkkel és cselekedeteinkkel másokat bántalmazunk.

A szabad döntések világában Isten akarata ritkán teljesül! Sokkal gyakoribb, hogy a könnyebbik utat választva a saját akaratunkat teljesítjük. Ne hibáztasd Istent a 9/11 tragédiájáért. Hibáztasd azokat, akik megtagadják Isten parancsát, miszerint: „Szeresd embertársadat, mint önmagadat!”
A mennyországban! Ott Isten akarata tökéletesen teljesül! Ezért nincs szenvedés, fájdalom vagy gonoszság nála. De ez itt a föld. Egy bukott, tökéletlen hely. Itt minden nap döntenünk kell amellett, hogy teljesítjük Isten akaratát. Ez nem automatikus. Nem megy magától. Ezért mondta Jézus, hogy így imádkozzunk:


„…Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…”


A Biblia elmagyarázza nekünk a gonoszság gyökerét is: Mi emberek sokkal inkább keressük a magunk kedvét, semmint hogy annak a kedvére tegyünk, aki megteremtett bennünket.
Sok más kérdés is átvillan az agyunkon rosszabb napokon, de a választ nem a közvéleménykutatók, a tudósok, vagy a politikusok fogják megadni. Istenre kell tekintenünk és az Ő Igéjére vigaszért és iránymutatásért, válaszokért a kérdéseinkre.
Le merném fogadni, hogy az imaházak és Isten házai zsúfolásig telve voltak a Szeptember 11. utáni hétvégén. Megpróbáltatásainkban Teremtőnkhöz kiáltunk, csak hogy találkozzunk vele. A vágy mélyen belül gyökerezik és egyetemleges. 2001. szeptember 11-én milliók ajkát hagyták el elsőként ezek a szavak: „Ó, Istenem!”

Arra teremtettünk, hogy kapcsolatban éljünk Istennel, de Ő arra vár, hogy mi önként válasszuk Őt! Ő kész rá, hogy vigasztaljon, vezessen és tanácsoljon minket fájdalmainkban.
De a döntés rajtunk áll!