Gondviselés...

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Hálát adok Neked az elmúlt napok százaiért! A lehetőségért, hogy egészséggel és erővel ajándékoztál meg, s mindenek előtt a vággyal, hogy Igéd mellett elcsendesedjek. Kérlek Téged, segíts meg ezután is. Törd le bennem azt, ami emberi, s okoskodó, s növeld bennem azt, ami a Tied. Adj nekem alázatos szívet, hogy engedelmes eszközként szolgálhassak Neked, s hasznára legyek másoknak is. Áldott legyen kegyelmed gazdagsága, amit annak ellenére megtapasztalhatok, hogy botladozó Krisztuskövető vagyok... Köszönöm Uram a Tőled kapott készséget, köszönöm mindazokat, akiket mellém adtál, hogy örüljek velük, s örüljünk mindannyian a megtapasztalt szeretetedért! Istenem, segíts meg ezután is mindannyiunkat, áldd meg szívünk gyönge akarását, s gyújtsd meg bennünk Szereteted tüzét! Ámen



Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon. De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be,
Ézs 49,14a-15

Karácsony vonzása óriási. Minden évben van egy-két telefonhívásom, melyben azt kérdezik tőlem, mikor vannak az ünnepi istentiszteletek, esetleg rákérdeznek arra is, van-e éjféli mise... Ilyenkor igyekszem röviden tisztázni a fogalmakat, nemegyszer csalódást okozva - "Akkor Önöknél nincs is éjféli mise?" Hát igen, nálunk evangélikusoknál nincs... egyelőre - szabadkozom. De azért van reálprezencia, azaz Kr. Valóságos jelenléte, az úrvacsorában - ezért is vannak oltáraink. Sajnos ezek a beszélgetések nem folytatódnak, mert a kezdeti lendülete, elhatározása az Isten felé a telefonvonal túlvégén levőnek, valahogyan az ünnepek elmúltával alábbhagynak... Hiába: a karácsony vonzása óriási, de a világé még nagyobb!

Talán ennek tudható be, hogy sokan félreteszik a Bibliát, hiszen gyakran ellenkezést kiváltó mondatokkal találkoznak benne - különösen igaz ez az ÓSZ-re nézve, ahol bőven találálunk olyan kijelentéseket, melyek "kemény eledel" az észnek... Pedig éppen az adja ezeknek a bibliai mondatoknak az erejét is, ami a gyengéjük, hogy ti. mélységesen emberiek! Ilyen ez a mai ézsaiási ige is: A világteremtő Egy-Istent, a Jávét, a "Vagyok, aki vagyok"-ot emberi tulajdonságokkal ruházza fel: az Isten szánakozik népén. A zsidóságon, a zsidóságban persze nincs semmi szánalomra méltó, (ha van, akkor ez ugyanúgy érvényes/"kijár" minden más népnek, nemzetnek, közösségnek is, hiszen a történelem tanulsága, hogy egy-egy nép életében vannak eufórikus történelmi magaslatok és szánalomraméltó mélységek is... Aki bölcs, az tanul mindezekből!

Éppen ezért a keresztények a tipologikus gondolkodás alapján - Isten választott népének tartják magukat, mint a "választott" zsidó nép. Azért pontosítsunk: amíg Ábrahám utódai kiválasztottnak tartják magukat, addig Jézus követői: kihívottaknak (eklészia gör. = kihívottak gyülekezete). A kettő ugyanis nem azonos! Amíg az ószövetségi kiválasztottság a hit, a vallásos magatartás kvalitását hangsúlyozza (Saul-Páli megfogalmazásban: Ábrahám a hit ősatyja), eladdig az új-szövetség az isteni elhívás emberre gyakorolt méltóságteljességét - azaz a jézusi (új)ember lelki megszületését! Még mielőtt belebonyolódnák a hit értelmezésének évezredes kultúrafüggő hálójába, elemezzük tovább, mit üzen az ige...

Újjongjatok egek, vigadozz föld... A vallásos ember tudja, hogy ez mire vonatkozik, de ha ezt "világiak" hallják, egészen másra gondolnak: Igen, még néhány nap, s itt van szilveszter, s az egész Föld vérmérséklete/lehetőségei szerint búcsúztatja az évezred első évtizedét... Sokan "vigadoznak" majd... Lesznek, akik kisebb-nagyobb lelkiismeretfurdalással, s lesznek, akik jó lelkiismerettel, mert úgy érzik, mindent vagy majdnem mindent sikerült megtenniük a kitűzött cél érdekében... Te melyik táborba sorolod majd magadat? Te mindent megtettél? Jó lelkiismerettel le tudod zárni a 3. évezred első decimáját? Esetleg gyötörnek a vétkeid, a bűneid, a mulasztásaid? Kiváltságosnak érzed magadat vagy nyomorultnak? Ha magunkra, magunkba nézünk, akkor könnyen az önsajnálat vermébe eshetünk, s onnan már csak egy hajszál választ el minket attól, hogy kritizájuk, sőt szidjuk a világot azért, mert olyan, amilyen...

Tegnap egyik kedvenc német információs égi csatornámon a 2009-es év híreinek összefoglalóját néztem. A magyar médiában is megjelent annak a szomorú történetnek a híre, mely egy 17 éves fiú ámokfutásáról szól, aki apja szabadon hagyott lőfegyverével 17 ember életét oltatta ki, majd végső kétségbeesésében magával is végzett... Milliókat sokkolt a hír - nemcsak Németországban... Ezrek gyújtották meg az emlékezés gyertyáit a vidéki kisváros gimnáziuma előtt... Szomorú történet ez, az méginkább elgondolkodtató, hogy lassan nem lesz olyan európai ország, ahol ne lenne saját, efajta borzalmas hazai élmény... Mindez olyan kultúrájú országokban, ahol az erkölcsök keresztény alapokon nyugodnak/ vagy nyugodtak. Nos amire felfigyeltem ebben a tragikus jelentésben az egy óriási transzperens volt, ami a sok-sok egyéb felirat "Miért? Miért kellett ennek megtörténnie?" közül kiemelkedett nagyságával: "Gott, wo warst Du?" - "Isten, hol voltál?" Milyen jellemző: a teremtmény, az ember felelősségre vonja Teremtőjét: Hol voltál Isten, amikor milliószám pusztultak az emberek a huszadik században? Világégések közepette... Isten válaszolhatna - talán a csöndjében meg is teszi - Ember, hát nem láttad? Mindenütt ott voltam! Még a szívedben is ott akartam lenni, de hiába kopogtattam szívetek ajtaján - Ti nem engedtetek be!

Az ÓSZ-ben gyakran olvashatjuk Izráel panaszát: "Elhagyott minket az ÚR!" az igazság azonban az, hogy mindig az ember hagyja el a Teremtőjét. Nem az Isten szeszélyes és kiszámíthatatlan, hanem az ember! Az ember az, aki ígér, de nem teljesít, az ember az, aki az igazságra esküszik, s mégis a hazugság szolgájaként él... Márpedig az igazság az, hogy ha az ember meg is tér Teremtőjéhez, rendszeresen el is fordul Tőle. Azt már csak zárójelben, de határozzottan mondhatjuk: Ézsaiás próféta szavai mára idejétmúltnak, korszerűtlennek is tűnhetnek, mert nem fedik a valóságot: "Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?"... Hiszen csak Magyarországon évente 45.000 abortuszt végeznek, a világban pedig mintegy 45 milliót(!!!) Ennyi az, amiről tudunk, ami megjelenik az egészégügyi statisztikában... Nos akkor miről is feledkezik meg az Édesanya? Pontosítsunk: Miről feledkezik meg az ember? Mert az az anyák is emberek, de hogy édesanyák lesznek-e az az emberségükön áll vagy bukik, s hogy boldog családanyákká válnak, az pedig a társadalom emberségén is múlik. Embertelen törvények, melyek nem az életet, hanem a "dolgot" védik embertelenné teszik a világot, s foszlatják a társadalom szövétnekét... Jogász mondta: a tízparancsolatból az első kilenc a személyt védi, (a kultuszi törvények is indirekt a személy biztonságát garantálják) s csak tizedik a "dolgot". Mára a jogszabályok kilenctizede dologi jog, azaz a dolog kap jogi védelmet, s alig egy tizede szolgálja a személy védelmét...

Mai ünnepnap evangéliuma: Isten tenyerében vagyunk... Sokszor azt hisszük, ha majd mi magunk "vesszük kézbe" a dolgainkat, akkor majd minden másképp lesz! Örök aronganciája ez az Istennel konkurrálni akaró embernek! Ennek a rombolásbavivő ős-készségünknek a jelképes történte: a bábeli torony. Az Isten igazságait elvető emberi, önző akarásnak mindig pusztulás, káosz a következménye... A diák kétségbeesésében a tenyerébe "vési fel" a dolgozat kérdéseire szánt válaszokat... Beszédes ez: a válaszok tényleg a kézben, a mi kezünkben (is) vannak! De hogy mit csinál a kéz, épít vagy rombol, simogat vagy üt, az mindig a szívben dől el! Ha a szívben Isten szeretete lakozik, akkor minden lehetséges... Ezért fontos tudni, hogy Isten már "belevéset" minket az Ő tenyerébe...

A legjobb családban vagy!

„Felment József … Betlehembe… mert Dávid házából és nemzetségéből való volt.” (Lukács 2:4)

Nézzünk szembe a valósággal: vannak olyan időszakok az életben, amikor azt kívánjuk, bárcsak másik családba születtünk volna. George Burns így élcelődött: „A boldogság azt jelenti, hogy van egy nagy, gondoskodó, összetartó családod – egy másik városban!” Félretéve a tréfát, a családod, amely körülvesz, nem a véletlennek köszönhető. Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek [elkülönítettelek egy bizonyos célra]” (Jeremiás 1:5).

Hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy Jézus családja alatt csak a Mennyei Atyát értjük. De volt földi családja is; méghozzá olyan, amelyik nem mindig értette meg Őt. Isten arra használta Jézus családját, hogy formálja őt, és sorsa felé terelgesse, pontosan oda, ahol meg kellett születnie. „Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt… és történt, hogy amíg ott voltak, eljött Mária szülésének ideje” (Lukács 2:4,6). Figyeld meg ezeket a szavakat: „eljött az ideje”. Isten naptárában nincs véletlen egybeesés vagy zűrzavar. Ő a legapróbb részletekig megtervezi az életünket. Az mondja: „Amit elterveztem, azt meg is teszem” (Ézsaiás 46:11 NIV).

Jézus valószínűleg ács lett, mert ez volt József foglalkozása, és elsőszülött fiúi kötelességei miatt feltehetően harminc éves koráig várt, mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte. Azt kérdezed: „Mit jelent mindez számomra?” Egyszerűen fogalmazva: Isten arra fogja használni a családodat, hogy felkészítsen téged arra a megbízatásra, amit számodra kijelölt. Azért helyezett oda, hogy formáljon téged, és önmagához egyre hasonlóbbá tegyen – remélhetőleg istenfélő példaképek és szeretetteljes kapcsolatok által. De még ha egy olyan családba is születtél, amelynek tagjai rosszul töltik be szerepüket, és egymástól érzelmileg eltávolodtak, Ő akkor is képes az átkot áldásra fordítani, mert szeret téged (5Mózes 23:6).

BORULJ TÉRDRE!

„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken…” (Lukács 2:8)
A karácsonyi történet így hangzik: „Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: »Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik jászolban.«” (Lukács 2:8-12). Tűnődtél már valaha azon, hogy az angyal miért a pásztorokhoz, a társadalmi ranglétra legaljának számító foglalkozás gyakorlóihoz szólt először? Gondold végig: ha a vallási vezetőkhöz szólt volna, nekik utána kellett volna nézniük a teológiai szakkönyvekben, és tanácskozniuk kellett volna a gyülekezetek vezetőségeivel. Ha ünnepelt személyiségeknek jelent volna meg, nekik ellenőrizniük kellett volna a nézettséget. Ha vállalatvezetőknek jelent volna meg, azoknak egyeztetniük kellett volna az időbeosztásukat, és ellenőrizni a táblázataikat. Ezért adta hírül a világtörténelem legnagyobb hírét azoknak, akiknek nem volt fejszéjük, amit meg kellett volna élesíteni, nem volt jó hírnevük, amit meg kellett volna védeni, és nem volt szamárlétrájuk, amit meg kellett volna mászni. Ezeknek az embereknek alázatos szívük, nyitott gondolkodásuk és egyszerű, gyermeki hitük volt. Érted már a lényeget? Betlehem mellett van egy templom, amely Jézus születésének helyét jelzi. Az oltár alatt van egy barlang, ahol egy szimbolikus csillag van a padlóba vésve. Be lehet menni ebbe a barlangba, de van egy feltétele: le kell térdelni hozzá. Az ajtó olyan alacsony, hogy állva nem lehet bemenni rajta! Isten ma is így dolgozik. Bármilyen hétköznapi helyen megtalálhatod – de térdre kell borulnod ahhoz, hogy találkozz vele.

EGYEDÜL VAGY KARÁCSONYKOR?

„Közel van az Úr a megtört szívűekhez…” (Zsoltárok 34:19)

Ha Karácsonykor egyedül találod magad, mindaz a látvány és minden hang, ami valaha örömet jelentett, most csak fokozza a szomorúság és veszteség érzését. Nincs semmilyen varázslat, nincs semmilyen recept arra, hogy gyorsan jobban legyél; ahhoz, hohy fel tudd dolgozni mindazt, amit elvesztettél, idő kell, és Isten soha el nem múló kegyelme. Íme azonban három gondolat, ami a segítségedre lehet.

1) Ne feltételezz! Ne hidd el azt a mítoszt, hogy mindenki másnak tökéletes karácsonya van, miközben te szenvedsz. Valójában mind megtapasztaljuk a vásárlás, szórakozás és ajándékozás valóságtól elrugaszkodott követeléseit és nyomását. Ez pedig a nagy szívfájdalmak idején a legrosszabb. Ezért érzünk olyan nagy megkönnyebbülést, amikor az ünnep véget ér. 2) Ez is csak egy nap a 365-ből. Meg tudsz birkózni ezzel a 24 órával is, hiszen Isten megígérte, hogy erőt ad minden napodhoz (ld. 5Mózes 33:25). 3) Ne magadra koncentrálj! Indulj el mások felé! Nézz körül, nincs-e a környezetedben egy nélkülöző család vagy egy fájdalmakat hordozó ismerős, aki örülne, ha egy órát veled tölthetne. Valószínűleg ehhez van most legkevésbé kedved, de hidd el, gyógyhatása van, helyreállítja látásmódodat, a jóllét és hála új érzését hozza. 4) Teremts új hagyományokat, főleg akkor, ha a régiektől csak még rosszabbul érzed magad! „… ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a célé felé” (Filippi 3:13).

Ha magányosnak érzed magad, íme egy ima számodra: „Uram, te tudod, mennyire fáj ma a szívem. Igéd azt mondja, hogy Te közel vagy az összetört szívűekhez. Hadd étezzem közelségedet! Légy valóságosabb számomra, mint a külső tevékenységek, és mint az üresség belül. Segíts közelebb jutnom Hozzád, és így hadd legyen olyan ez a karácsonyom, mint eddig soha egyetlen sem!”

Jézus az út

„Én vagyok az út…” (János 14:6)

A judaizmus úgy tekint a megváltásra, mint ítéletnapra, amikor is a döntés az erkölcsösségen alapul. A hinduk többszöri újjászületést várnak, amely során lelkük bejárja a világmindenséget. A buddhisták a Négy Nemes Igazság és a Nemes Nyolclépcsős Út szerint vezetik életüket. A muzulmánok a Hit Öt Oszlopa alapján érdemlik ki útjukat Allahhoz. Sok filozófus a halál utáni életről úgy vélekedik, hogy az rejtett és ismeretlen, „egy nagy ugrás a sötétbe”. Vannak, akik Jézust egy kalap alá veszik Mózessel, Mohameddel, Konfuciusszal és más vallási tanítókkal. Jézus viszont ezt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). Sokan tiltakoznak. „Minden út a mennybe vezet” – mondják. De hogy lenne ez lehetséges? A buddhisták a nirvánát várják, ami nem kevesebb, mint 547 reinkarnáció után érhető el. A keresztyének egy életben és egy halálban hisznek, és egy Istennel töltött örökkévalóságban. A humanisták nem ismerik el az élet Teremtőjét. Jézus azt állítja, hogy Ő az élet forrása. A spiritiszták a tenyeredből olvasnak. A keresztyének a Bibliát kérdezik. A hinduk többistenhívők és személytelen istenségben gondolkodnak. Krisztus követői hiszik, hogy „…csak egy Isten van” (1Korinthus 8:4 NLT). Minden nem keresztyén vallás azt mondja: „Meg tudod váltani magad”. Jézus azt mondja: „Kereszthalálom vált meg téged”. Nem vezet minden út Rómába, nem minden hajó megy Ausztráliába, és nem minden repülő landol Londonban. Nem minden út vezet Istenhez. Jézus megjelölt egy egyedülálló utat, érvénytelenné téve az önmegváltást. Világosan megmutatott egy különleges ösvényt, melyet nem az emberi erőfeszítés kövezett ki. Egyetlen különleges meghívást kínál, amelyben Ő végzi a munkát, mi pedig bízunk Benne, Ő meghal, és mi élünk. Ő hív, és mi hisszük, hogy: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (János 6:29).

A földi béke azzal kezdődik, hogy befogadod Krisztust

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." (Lukács 2:14)

Az évnek ez az időszaka arra tanít, hogy békélj meg Istennel. Itt az idő, hogy találkozz Ővele: "ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét." (Hóseás 10:12b)

Isten nem csak azt szeretné, hogy békében légy vele, azt szeretné, hogy békességben és jóakarattal legyél más emberekkel is.

Az ünnepek sokkal inkább a konfliktusokkal kezdenek megtelni, mint harmóniával. Minden családnak vannak nehézségei: féltékenység, neheztelés, harag és félreértések.

A Biblia azt mondja, "Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (1János 1:7)

Mikor Krisztus van benned és bennem, akkor Krisztus nem veszekedhet Krisztussal. Nem lehet békességünk a Földön, míg nem a Békesség Fejedelme uralkodik minden ember szívében. Ezért kell megbékélnünk Istennel és a többi emberrel.

Ez azonban azzal kezdődik, hogy Jézust a saját szívedbe fogadod: "Amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát" (Galaták 4:4a)

Ez azt jelenti, hogy Jézus jöttének időzítése nem volt véletlenszerű, mert "megvan az ideje minden dolognak az ég alatt" ("Minden, ami történik a világon, Isten időzítése szerint történik - TEV fordítás) (Prédikátor 3:1)

Ne pocsékold el ezt az időszakot. Itt az ideje, hogy Istenhez fordulj. Isten azt mondja: "ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét." (Hóseás 10:12b)

Beszéljetek róla:

* Kinek kéne levelet írnod, felhívnod vagy meglátogatnod, hogy elindítsd a megbékélést?
* Van valaki, akinek meg kell bocsátanod? Van valaki, akitől bocsánatod kell kérned?

Hagytál felbontatlan ajándékot a fa alatt?

"Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róma 5:1)

Isten azt mondja: "Nem számít, hogy ki vagy, és honnan jöttél, ha akarsz engem, és kész vagy úgy cselekedni, ahogy mondom neked, az ajtó nyitva áll előtted."


Nem véletlen, hogy most ezeket a sorokat olvasod. Még mielőtt megszülettél volna, Isten már akkor előre látta ezt a pillanatot. Az volt a terve, hogy most néhány másodpercig megragadja a figyelmedet, hogy ezt mondhassa neked: "Láttam az életed minden fájdalmát, és mindvégig szerettelek. Fontos vagy nekem. Jobban szeretlek, mint azt valaha is megérthetnéd. Azért teremtettelek, hogy szerethesselek, és alig várom, hogy te is viszontszeress."

Isten ezt mondja: "Azt szeretném, hogy az életed hátralevő része egyben a legjobb része is legyen. Veled vagyok, érted munkálkodom. Meg akarlak menteni a múltadtól, hogy azt a célt tölthesd be, amiért alkottalak. Az én kegyelmem által akarlak megmenteni. Ha megengeded, hogy ezt megtegyem veled, békességet adok neked általam, velem és a többi emberrel. De ehhez ki kell nyitnod az ajtót és el kell fogadnod a Karácsony ajándékát."

Ha kapnék tőled karácsonyi ajándékot, de sohasem nyitnám ki a csomagot, nagyon csalódott lennél. Ráadásul ez az ajándék értéktelen lenne, hiszen semmi hasznom egy olyan ajándékból, amit sosem bontottam fel.

Te hagytál a fa alatt felbontatlan ajándékot?

Jézus Krisztus Isten karácsonyi ajándéka a számodra. Mégis sokunk számára úgy telnek évről évre a Karácsonyok, hogy sohasem nyitjuk ki a legjobb ajándékot - az Istentől jövő megváltást. Mi értelme egyáltalán ünnepelned, hogy ha a legnagyobb ajándékot úgysem fogod kibontani? Nincs értelme felbontatlanul otthagynod a megbocsátott múlt, a valódi életcél és a mennyei otthon ajándékát.

Jézus Krisztus ezt mondja neked: "A szívedben uralkodó zűrzavar és félelem helyett békességet adhatok neked. Megbocsátást adok a bűntudat, a harag, a szégyen és az irigység helyett. Az aggodalmat és az idegeskedést bizalomra és hitre cserélem. Reményt nyújtok a depresszió és az elkeseredettség helyett. Az ürességet megtöltöm értelemmel és céllal. Világosságot adok a zűrzavar helyett. De nem fogom betörni a szíved ajtaját, neked kell behívnod engem az életedbe."

Isten így szól hozzád: "Nem számít, hogy ki vagy, és honnan jöttél, ha akarsz engem, és kész vagy úgy cselekedni, ahogy mondom neked, az ajtó nyitva áll előtted."

Nem számít, hogy milyen vallásos háttérből származol - akár katolikus, protestáns, zsidó, muzulmán, mormon, buddhista, baptista, hindu vagy ateista vagy, ez nem a vallásosságról szól. Isten nem azért küldte Jézust a világra, hogy vallásossá tegyen, hanem hogy általa személyes kapcsolatod legyen Istennel. Ez a kapcsolat a legfontosabb az életedben.

A következő imádságot évekkel ezelőtt mondtam el, amikor megtettem a döntő lépést és átadtam az életem Istennek. Meglehetősen egyszerű imádság. Ha ezek a szavak tényleg kifejezik azt, amit a szívedben érzel, úgy olvasd most ezeket, mintha Istennek mondanád.

Imádság:

"Drága Istenem, félek, de meg akarlak ismerni téged. Nem értek még teljesen mindent, de köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm, hogy akkor is velem voltál, amikor ezt fel sem ismertem. Köszönöm, hogy értem munkálkodsz - hogy nem azért küldted Jézust, hogy elítéljen engem, hanem azért, hogy megmentsen.

Belátom, hogy eddig még azt sem ismertem fel, hogy szükségem lenne egy Megváltóra, de ma el akarom fogadni a Fiad karácsonyi ajándékát. Azt kérem tőled, hogy szabadíts meg a múltamtól, a hibáimtól, a tévedéseimtől, a bűneimtől, a rossz szokásaimtól, a fájdalmaitól és a csalódásaimtól. Ments meg engem magamtól.

Kérlek, ments meg engem azért, hogy a te céljaidat szolgálhassam. Meg akarom érteni, miért helyeztél ide a Földre. Be akarom tölteni azt a küldetést, amire alkottál. Meg szeretném tanulni, hogyan tudlak szeretni, bízni benned és kapcsolatban lenni veled.

Békességben akarok lenni veled, Istenem, szükségem van arra, hogy békét teremts a szívemben. Vedd el tőlem a stresszt és az aggódást, és tölts be a szereteteddel. Segíts, hogy én is segíthessek másoknak megtalálni a békességet veled és egymással. A te nevedben imádkozom, Ámen."

Készíts egy "Nem teszem" listát 2013-ra!

"Akik tehát tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten nektek; ellenben amire eljutottunk, aszerint járjunk."

(Filippi 3:15-16.)



Képzeld el, hogy Isten azért teremtett téged, hogy ennek a kornak a Michelangelo-ja légy, de te mindig olyan dolgokkal -jó dolgokkal- vagy elfoglalva, amik a festés és szobrászat közelébe se visznek téged.

Nem hagyhatod el Isten tervét és alakítgathatod az életed, mert így csak értéktelenebb dolgokat hajszolsz.

Micsoda csalódás lehet ez Istennek, te és minden ember, akik áldottak lehetnétek, ha az eredeti célotokra fókuszálnátok!

Ma csinálj egy listát azokról a dolgokról, amiket nem fogsz megtenni 2013-ban! Töltsd meg a listát olyan dolgokkal, amikről tudod, hogy nem passzolnak Isten céljaival az életedre vonatkozóan vagy amikről azt gondolod meg kell tenned, de Isten nem mondta hogy tedd meg.

Kérd Istent, hogy mutassa meg, mik azok a dolgok, amiket az ő akarata szerint meg kell tenned, aztán pedig minden mást tegyél át a "Nem teszem meg" listára! Utána menj tovább a cél felé, hogy megnyerd a díjat, amit Isten neked szán. (Filippi 3:14.)

A BÁRÁNY VÉRE ÁLTAL

        
  "És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig." (Jel 12:11)
 
  Gondolkodjunk el drága Megváltónk életén és értünk átélt szenvedésein! Figyeljünk arra, hogy ha nem vagyunk hajlandók kitartani a próbában, a nehézségekben és a konfliktusokban, ha nem vagyunk hajlandók részt vállalni Krisztus szenvedéseiben, akkor nem találhat majd méltónak arra sem, hogy az Ő trónján üljünk!
  Minden szükséges készen áll ahhoz, hogy megvívjuk a csatát hatalmas ellenségünkkel és hogy egyetlen pillanatra se engedjünk kísértéseinek. Tudjuk, hogy saját erőnk nem elég a győzelemhez. Krisztus azonban megalázta magát és magára vette természetünket, ismerős volt szükségleteinkkel és elviselte a legnehezebb kísértéseket, melyeket embernek valaha is el kellett viselnie; s ezzel legyőzte az ellenséget, visszautasította kísértő szavait, hogy az ember megtanulja Tőle, hogyan kell győznie. Olyan testet öltött magára, amilyen a miénk, és minden tekintetben elszenvedte, amit embernek el kell szenvednie, sőt még annál többet is. Soha nem szenvedhetünk annyit, mint Krisztus, mert Ő nem egy ember bűnét, hanem az egész világ bűneit hordozta. Ő elviselte a megaláztatást, a gúnyt, a szenvedést és a halált, hogy mi - az ő példáját követve - örökölhessünk mindent.
  Krisztus a mi példaképünk, a tökéletes és szent példakép, akit követnünk kell. Soha nem lehetünk azonosak a példaképpel, de képességünk szerint követhetjük Őt és hasonlóvá válhatunk hozzá. Ha gyámoltalanul elbukunk, szenvedünk a felismeréstől, hogy bűnösek vagyunk, ha megalázzuk magunkat Isten előtt, ha lesújtott lélekkel, őszinte bűnbánattal és töredelemmel jövünk hozzá; ha buzgó imánkat ajánljuk fel Istennek Krisztus nevében, akkor olyan biztosak lehetünk abban, hogy az Atya elfogad minket, amilyen őszinte volt lelkünk átadása Neki. Legbensőnkben el kell ismernünk, hogy saját erőfeszítéseink bár szükségesek, de teljesen haszontalanok, mert csak a Győztes nevében és erejével szerezhetünk diadalt. (Review and Herald, 1895. február 5.)

AZ IGAZI AJTÓ

"És láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal." János 1,14

Amikor elkezdődik a szenvedéstörténet, már a tanítványok sem látnak. Akik dicsőítették őt, most már azok is a "feszítsd meg"-et kiáltják. Hát most már senki sem lát? Péter sem, János sem? A tanítványok csalódottan mondják: "Pedig mi azt hittük..." Mégis azt olvassuk, hogy "Az Ige testté lett... és láttuk az ő dicsőségét". Az igazi ajtó nem a karácsony, hanem a kereszt. Az igazi kará-csony, az igazi ajtónyitás akkor történik, amikor senki nem látja. Szétfutott tanítványok - csak a gyalázat látszik. Ketten látnak. Az egyik a templomszolga lehetett, aki amikor bement, látta a kettérepedt kárpitot. Ami az Éden óta elválasztotta Istent az embertől, most megnyílt. Az igazi ajtónyitást a lator látta először. Az ő szájáról hangzik: "Uram! emlékezzél meg rólam!" Hogyhogy ez az ember látta? A legutolsó, a legbűnösebb ember, aki elmondta, hogy méltán szenvedem a keresztet. Egy lator méltó arra, hogy Jézussal lépje át a menny küszöbét. "Ma velem leszel a paradicsomban!" - mondotta Jézus. Ha majd meglátod magad igazán, hogy szívednek gondolata mennyire önző, hiú, csupa szenny, akkor te is meglátod az ő dicsőségét. Máshonnan nem láthatod. Bár Isten magadhatná, hogy visszakerüljünk a méltó helyünkre - a lator helyére, aki látta Jézust. Akkor elmondhatnád, hogy a jászolbölcsőben és a kereszten láttam Jézust. Ez a világ őt keresi rajtunk. A görögök mondata: "Látni akarjuk a Jézust!" A világ rajtad, rajtam ma egyet keres, hogy az Ige benned, bennem testté lehessen. Gyakorlati életté, igazi szeretetté, odaadássá, áldássá.

Csak Isten ígéreteiben bízzál!

?Ekkor Péter így szólt hozzá: ťHa mindenki megbotránkozik benned, én soha meg nem botránkozomŤ" (Mt 26,33).

   Hiszen ez nem isteni ígéret - mondhatja valaki, és igaza is van. Nem Isten, hanem egy ember ígérete, és ezért nem is vált valóra. Péter komolyan hitte, hogy meg tudja tenni, amit mondott. De az olyan ígéret, amelynek nincs jobb alapja, mint egy ember elhatározása, az eleve kudarcra van ítélve. Alighogy jött a kísértés, Péter megtagadta mesterét, sőt tagadását esküvel is megerősítette.
   Ennyit ér az ember szava. Az első ütésre eltörik, mint a cserépedény. Mit érnek a nagy elhatározások? Annyit, mint a gyümölcsfa virága, amely Isten gondozásával gyümölccsé érhet, de magára hagyatva lesodorja az ágról az első szél.
   Valakinek a becsületszavára csak annyit adjál, amennyit az ér. Saját elhatározásaidban azonban egyáltalán ne bízzál. Isten ígéreteiben bízzál egyedül. Azokra építsd a jelenedet és jövődet, itteni életedet és az eljövendőt és mindent, ami csak rád és szeretteidre vonatkozik.
   Ezen kis könyv minden lapja egy beváltandó ígéretet, ?csekket" tartalmaz a hívők számára. A mai lap figyelmeztetni akar arra, hogy nem mindegy, hogy hol váltjuk be a csekket és kinek az aláírása van azon. Csak Isten ?csekkjeiben" bízzál, de azokban határtalan bizalommal. Ne bízz magadban vagy bárki másban a kelleténél jobban, hanem teljesen és kizárólag az Úrra építs!

Ha valaki utánam akar jőni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem!

Lukács 9,23

Uram!

Nem ábrándvilágban éltél. Tudtad, merre vezet utad és mi vár rád. Azoknak, akik a közeledben veled kívántak élni, hamisítatlan tiszta képet adtál. Utólag ne érezze magát senki se becsapottnak. Ugyanilyen világosan adod elém is keresztyénségem föltételeit.

Uram!

Engedd igédet jól megforgatnom szívemben. Mert én szeretek dolgokat egyetlen merész nekirugaszkodással elintézni. Te tudomásomra adod, hogy ez a keresztyénség területén járhatatlan út. Nem szabad követésedből kiejtenem egyetlen napot sem, mert akkor elmaradok tőled. Te megállás nélkül viszed keresztedet. Igényes "én"-emet nem könnyű megtagadnom. De tudom: ez válik javamra. Valami lázong bennem a kereszthordozás ellen. De tanítványságom enélkül elképzelhetetlen. Nyomodban járnom nem könnyű, de - jó. És ezt számtalan élettapasztalat alapján vallom. Leghívebb szövetségesed - Uram - itt lakik a szívem legbensőbb vágyában.

Ne féljetek!

    
     Ne féljetek.
     Lukács 2, 10.
    
     Krisztus tehát azoknak született, akik félelemben és rettegésben vannak. Országába is csak ezek tartoznak. Ezeknek kell prédikálnunk is, mint az angyal tette a megijedt pásztoroknak: "Ime hirdetek néktek nagy örömet." Ez az öröm ugyan mindenkié, de csak a megrettent lelkek és szomorodott szívűek alkalmasak rá. Ezek az enyémek, ezeknek akarok örömöt hirdetni. Hát nem csodálatos, hogy ez az öröm ott van legközelebb, ahol legnagyobb a belső nyugtalanság?! E világ a pénznek, hatalomnak és dicsőségnek örül. A megszomorodott szív azonban nem vágyik egyébre, csak békességre és vigasztalásra. Tudni, hogy Istene - kegyelmes Isten-e? Emellett a világ minden öröme eltörpül. A kesergőknek kell hát prédikálnunk az angyal módjára: Halljátok, ti nyomorultak és sírók, boldog örömhírt hozok. Nem azért jött Krisztus emberként a földre s nem azért halt kereszthalált, hogy a pokolba taszítson titeket, hanem, hogy nagy örömötök legyen Őbenne. Ha Krisztust helyesen akarod értelmezni és igaz valójában leírni, akkor arra kell figyelned, ahogy az angyal teszi ezt. Szerinte a Krisztus = "nagy öröm. Ez ige mellől ne tágíts, mert erő van benne!
    

          Ő nem hagy el ne féljetek,
          Csak benne bízzék szívetek;
          Ellenségtek akármi sok,
          Nem lészen semmi károtok.

Uram! Köszönöm a mai ünnepet is. Kérlek, add, hogy elfogadjam ajándékodat, hogy értünk földre jöttél. Hadd tudjam ezt a csodát naponként is megélni. Adj erőt szeretni, adni, adj erőt elfogadni mástól. Töltse be napomat igazi szeretet. Ámen.

Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.
(Zsolt 145,17)

Ilyenkor karácsonykor sok ember elgondolkozik azon, hogy vajon embertársai érzései, gondolatai, szavai mennyire igazak, őszinték. Hiszen a nagy ajándéközön mellett sokszor megjelenik a képmutatás. Sokszor csak azért adunk ajándékot, mert hagyomány, mert elvárják tőlünk. Nem vesszük észre: nem az ajándékok mennyisége, minősége számít. Valójában azok az érzések számítanak, amelyekkel átadjuk őket. Nem csak azért, mert ajándékot adunk egymásnak, és ezzel elvileg a szeretetünket fejezzük ki, hanem legfőképpen azért, mert ezen az ünnepen Isten jön hozzánk, a legnagyobb ajándékot adván. Hiszen ő saját fiát adja. Nekünk, értünk. Ha mi is valóban szeretettel ajándékozzuk egymást, akkor az a másik oldalon is szeretetet szül, de ha képmutatóan csak eljátsszuk ezt az érzést, akkor csak bosszúságot, haragot gerjesztünk. Érezzük meg karácsonykor a szeretet igazi csodáját. Tetteink ne hamisak, hanem igazak, ne gonoszak, hanem jóságosak legyenek. Mert valaki példát mutat nekünk, amely példát érdemes követni. Hiszen: Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.

Ne aggódj, mert a teremtő Isten, aki jókedvében alkotott - és már születésed előtt is szeretett téged -, örökre tenyerébe írta sorsodat. Most is a kezében tart, és nem enged el soha. (Simon András)

Istenem! Kérlek, add, hogy olyan legyen ez az ünnep, ami valóban méltó hozzád. Én ma is téged akarlak áldani, hogy megszülettél értünk. Kérlek, add, hogy ne legyen szívemben keménység. Add, hogy úgy tudjak ajándékozni, hogy az a szeretet, amivel adom, az igazi, valódi legyen, ne mű, hanem emberi, amit semmi nem pótolhat. Erre segíts most engem Uram! Ámen.

A mi Atyánk

    Mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek Tőle. Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk…             — Máté 6,8. 9.

Bár Isten olyan világos kijelentést adott magáról Izraelnek, amilyet csak lehetett szellemileg halott embereknek, mégsem ismerték Őt igazán. Nem ismerték fel a hústestben megjelent Istent, amikor Jézus ott állt közöttük. (Az ó szövetség alatt Isten jelenléte a Szentek Szentjébe volt zárva.)
Így azután, amikor a Krisztus Jézus eljött, az ítélkezés kemény és durva légkörébe kellett eljönnie. A zsidók, akik körülvették, nem tudták megérteni Őt. Úgy beszélt Istenről, mint az Ő Atyjáról. Arról beszélt, hogy az Atya szereti az övéit és gondoskodik róluk! Ez zavarba ejtette őket. Amikor Jézus úgy mutatta be Istent, mint a szeretet AtyaIstenét, ez legtöbbször süket fülekre talált.
Be kell ismernünk, amint elmélkedünk Jézus szavain Isten szeretetéről, hogy néha Istennek újjászületett gyermekei sem látják meg Istennek a szerető arcát.

Izrael sohasem tudta ezt felfogni. Nem értették meg, ki az, akiről Jézus beszél. Újdonság volt számukra. Az igazat megvallva, ma is újdonságnak számít az egyház legtöbb tagja számára! Arra tanították őket, hogy féljenek Istentől, hogy reszkessenek az ítélkezés Istenétől.

Igazában sohasem látták meg Isten szeretetteljes arculatát, amelyet Jézus jött el kijelenteni.

Ismerd Őt apukádként

Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!

– Róma 8:15

 Egy este, dicsőítő összejövetel után kiléptem egy barátommal az utcára, és hirtelen rácsodálkoztunk a körülöttünk lévő gyönyörűségre. Olyan metsző, tiszta téli éjszaka volt, amikor a hold és a csillagok fényétől eláll az ember lélegzete. Azt mondtam a barátomnak: „Tommy, nézd ezt!” Szent Szellemtől ragyogó mosollyal felnézett az égre, és gyengéd hangon így szólt: „Az apukám műve!”

„Az apukám…” Soha nem felejtem el, ahogy ezt mondta.

Talán van, aki azt gondolja, hogy nem szabadott volna ilyen bizalmasan beszélnie Istenről, de nincs igaza. Igei dolog így beszélni Róla. Az Újszövetségben van egy görög szó az atyára: Abba. Ennek a szónak a legpontosabb fordítása az Apuka. Bensőségességet sugároz, és olyan kapcsolatról tesz tanúbizonyságot, amely csak sok, együtt töltött idő alatt fejlődött ki.

Az Atya és az Apuka mást és mást takar.

Gyerekkoromban az édesapám olykor az apám volt, máskor pedig az apukám. Amikor kacsára vadásztunk, akkor az apukám volt. Amikor megparancsolt valamit, és azonnal engedelmeskednem kellett, akkor az apám volt.

Isten is ilyen. Az Atyád és az Apukád is. Van, amikor nagyon komolyan és lényegre törően beszéltek egymással. Máskor könnyedek vagytok. De bárhogy legyen is, ha elég időt töltesz Vele ahhoz, hogy megismerd Őt, garantálom, hogy állandóan közel akarsz majd lenni Hozzá.

Igei olvasmány:  Róma 8:14-18

?Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől... elég minden napnak a maga baja.?

(Mt. 6:34)

?Ha az elvégzendő munkánk megoldását magunk vesszük a kezünkbe és saját bölcsességünkben bízva akarunk sikert elérni, akkor olyan terhet veszünk a vállunkra, melyet nem Isten helyezett ránk, mert segítsége nélkül akarjuk hordozni. Magunkra vállaljuk azt a felelősséget, ami Istent illeti és így mintegy helyettesíteni akarjuk őt. Bizonyára lesznek gondjaink. Felkészülhetünk veszedelmekre és veszteségekre, mert azok elmaradhatatlanok. De ha igazán hisszük, hogy Isten szeret bennünket és a javunkat akarja, akkor a jövő nem fog aggasztani bennünket. Úgy bízzunk Istenben, mint a gyermek bízik szerető szüleiben. Gondjaink és szenvedéseink eltűnnek, mert akaratunk megnyugszik Isten akaratában.

Krisztus nem ígérte azt, hogy a holnapi nap terheit már ma hordja helyettünk. Ezt mondta: ťElég néked az én kegyelmemŤ (II.Kor. 12:9). Miként a pusztában hullott a manna Izráel seregei számára, úgy adatik számunkra is naponként a mennyei kenyér. Csak egyetlen nap a miénk, e nap folyamán éljünk Istennek. E napon tegyük le ünnepélyesen terveinket az ő kezébe, s vessük rá gondjainkat, mert ő gondot visel rólunk... Ha Krisztus igáját ? az engedelmesség és a szolgálat igáját ? hordod, akkor elcsitulnak panaszaid, megszűnik minden viszontagságod és megoldódnak a legbonyolultabb talányok is.?

(Gondolatok a hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

VILÁGOSSÁGBAN JÁRUNK

"Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga világosságban van... Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden egyes bűntől" (1Jn 1,7).

Nagy tévedésbe estünk, ha a bűntől való tudatos szabadulást összetévesztjük a megváltás bűntől megszabadító hatalmával. Egyetlen ember sem tudja, mi a bűn, amíg újjá nem születik. Az a bűn, amit Jézus Krisztus a Golgotán magára vett. Valóságos szabadulásom bizonyítéka az, hogy felismerem magamban a valóságosan bűnös természetet. Jézus Krisztus váltságművének végső hatása által ismeri meg az ember, hogy mi a bűn, ha részesül az Ő feltétlen tökéletességében.

A Szent Szellem mind öntudatlan, mind tudatos életünk területén hathatóssá teszi a kiengesztelést és csak ha már munkálkodik bennünk a Szent Szellem kibeszélhetetlen hatalma, akkor értjük meg, mit jelent az 1János 1,7: "Jézus Krisztusnak... vére megtisztít minket minden bűntől." Ez nemcsak a tudatos bűnre, hanem arra a végtelenül mélyen gyökerező bűnszövevényre is vonatkozik, amit bennem csak a Szent Szellem tud felfedni, világosságra hozni.

Ha világosságban járok, amint Isten is a világosságban van - nem a saját tudásom világosságában, hanem Istenében -, ha úgy járok benne, hogy semmit sem takargatok előtte, akkor legnagyobb csodálatomra felismerem, hogy Jézus Krisztus vére annyira megtisztít engem minden bűntől, hogy még a Mindenható Isten sem lát semmi megfeddnivalót bennem. Ez győz meg tudatomban arról, hogy élesen, áthatóan felismerjem mi a bűn. Isten szeretete, amely bennem munkálkodik, viszi véghez, hogy mindazt, ami nem fér össze Isten szentségével, én is a Szent Szellem gyűlöletével gyűlöljem. Akkor járok a világosságban, ha mindaz ami a sötétségből való, közelebb hajt engem a világosság forrásához.