Gondviselés...
A mai nap imádsága:
Uram,
Istenem! Hálát adok Neked az elmúlt napok százaiért! A lehetőségért,
hogy egészséggel és erővel ajándékoztál meg, s mindenek előtt a vággyal,
hogy Igéd mellett elcsendesedjek. Kérlek Téged, segíts meg ezután is.
Törd le bennem azt, ami emberi, s okoskodó, s növeld bennem azt, ami a
Tied. Adj nekem alázatos szívet, hogy engedelmes eszközként
szolgálhassak Neked, s hasznára legyek másoknak is. Áldott legyen
kegyelmed gazdagsága, amit annak ellenére megtapasztalhatok, hogy
botladozó Krisztuskövető vagyok... Köszönöm Uram a Tőled kapott
készséget, köszönöm mindazokat, akiket mellém adtál, hogy örüljek velük,
s örüljünk mindannyian a megtapasztalt szeretetedért! Istenem, segíts
meg ezután is mindannyiunkat, áldd meg szívünk gyönge akarását, s
gyújtsd meg bennünk Szereteted tüzét! Ámen
Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon. De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be,
Ézs 49,14a-15
Karácsony vonzása óriási. Minden évben van egy-két telefonhívásom, melyben azt kérdezik tőlem, mikor vannak az ünnepi istentiszteletek, esetleg rákérdeznek arra is, van-e éjféli mise... Ilyenkor igyekszem röviden tisztázni a fogalmakat, nemegyszer csalódást okozva - "Akkor Önöknél nincs is éjféli mise?" Hát igen, nálunk evangélikusoknál nincs... egyelőre - szabadkozom. De azért van reálprezencia, azaz Kr. Valóságos jelenléte, az úrvacsorában - ezért is vannak oltáraink. Sajnos ezek a beszélgetések nem folytatódnak, mert a kezdeti lendülete, elhatározása az Isten felé a telefonvonal túlvégén levőnek, valahogyan az ünnepek elmúltával alábbhagynak... Hiába: a karácsony vonzása óriási, de a világé még nagyobb!
Talán ennek tudható be, hogy sokan félreteszik a Bibliát, hiszen gyakran ellenkezést kiváltó mondatokkal találkoznak benne - különösen igaz ez az ÓSZ-re nézve, ahol bőven találálunk olyan kijelentéseket, melyek "kemény eledel" az észnek... Pedig éppen az adja ezeknek a bibliai mondatoknak az erejét is, ami a gyengéjük, hogy ti. mélységesen emberiek! Ilyen ez a mai ézsaiási ige is: A világteremtő Egy-Istent, a Jávét, a "Vagyok, aki vagyok"-ot emberi tulajdonságokkal ruházza fel: az Isten szánakozik népén. A zsidóságon, a zsidóságban persze nincs semmi szánalomra méltó, (ha van, akkor ez ugyanúgy érvényes/"kijár" minden más népnek, nemzetnek, közösségnek is, hiszen a történelem tanulsága, hogy egy-egy nép életében vannak eufórikus történelmi magaslatok és szánalomraméltó mélységek is... Aki bölcs, az tanul mindezekből!
Éppen ezért a keresztények a tipologikus gondolkodás alapján - Isten választott népének tartják magukat, mint a "választott" zsidó nép. Azért pontosítsunk: amíg Ábrahám utódai kiválasztottnak tartják magukat, addig Jézus követői: kihívottaknak (eklészia gör. = kihívottak gyülekezete). A kettő ugyanis nem azonos! Amíg az ószövetségi kiválasztottság a hit, a vallásos magatartás kvalitását hangsúlyozza (Saul-Páli megfogalmazásban: Ábrahám a hit ősatyja), eladdig az új-szövetség az isteni elhívás emberre gyakorolt méltóságteljességét - azaz a jézusi (új)ember lelki megszületését! Még mielőtt belebonyolódnák a hit értelmezésének évezredes kultúrafüggő hálójába, elemezzük tovább, mit üzen az ige...
Újjongjatok egek, vigadozz föld... A vallásos ember tudja, hogy ez mire vonatkozik, de ha ezt "világiak" hallják, egészen másra gondolnak: Igen, még néhány nap, s itt van szilveszter, s az egész Föld vérmérséklete/lehetőségei szerint búcsúztatja az évezred első évtizedét... Sokan "vigadoznak" majd... Lesznek, akik kisebb-nagyobb lelkiismeretfurdalással, s lesznek, akik jó lelkiismerettel, mert úgy érzik, mindent vagy majdnem mindent sikerült megtenniük a kitűzött cél érdekében... Te melyik táborba sorolod majd magadat? Te mindent megtettél? Jó lelkiismerettel le tudod zárni a 3. évezred első decimáját? Esetleg gyötörnek a vétkeid, a bűneid, a mulasztásaid? Kiváltságosnak érzed magadat vagy nyomorultnak? Ha magunkra, magunkba nézünk, akkor könnyen az önsajnálat vermébe eshetünk, s onnan már csak egy hajszál választ el minket attól, hogy kritizájuk, sőt szidjuk a világot azért, mert olyan, amilyen...
Tegnap egyik kedvenc német információs égi csatornámon a 2009-es év híreinek összefoglalóját néztem. A magyar médiában is megjelent annak a szomorú történetnek a híre, mely egy 17 éves fiú ámokfutásáról szól, aki apja szabadon hagyott lőfegyverével 17 ember életét oltatta ki, majd végső kétségbeesésében magával is végzett... Milliókat sokkolt a hír - nemcsak Németországban... Ezrek gyújtották meg az emlékezés gyertyáit a vidéki kisváros gimnáziuma előtt... Szomorú történet ez, az méginkább elgondolkodtató, hogy lassan nem lesz olyan európai ország, ahol ne lenne saját, efajta borzalmas hazai élmény... Mindez olyan kultúrájú országokban, ahol az erkölcsök keresztény alapokon nyugodnak/ vagy nyugodtak. Nos amire felfigyeltem ebben a tragikus jelentésben az egy óriási transzperens volt, ami a sok-sok egyéb felirat "Miért? Miért kellett ennek megtörténnie?" közül kiemelkedett nagyságával: "Gott, wo warst Du?" - "Isten, hol voltál?" Milyen jellemző: a teremtmény, az ember felelősségre vonja Teremtőjét: Hol voltál Isten, amikor milliószám pusztultak az emberek a huszadik században? Világégések közepette... Isten válaszolhatna - talán a csöndjében meg is teszi - Ember, hát nem láttad? Mindenütt ott voltam! Még a szívedben is ott akartam lenni, de hiába kopogtattam szívetek ajtaján - Ti nem engedtetek be!
Az ÓSZ-ben gyakran olvashatjuk Izráel panaszát: "Elhagyott minket az ÚR!" az igazság azonban az, hogy mindig az ember hagyja el a Teremtőjét. Nem az Isten szeszélyes és kiszámíthatatlan, hanem az ember! Az ember az, aki ígér, de nem teljesít, az ember az, aki az igazságra esküszik, s mégis a hazugság szolgájaként él... Márpedig az igazság az, hogy ha az ember meg is tér Teremtőjéhez, rendszeresen el is fordul Tőle. Azt már csak zárójelben, de határozzottan mondhatjuk: Ézsaiás próféta szavai mára idejétmúltnak, korszerűtlennek is tűnhetnek, mert nem fedik a valóságot: "Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?"... Hiszen csak Magyarországon évente 45.000 abortuszt végeznek, a világban pedig mintegy 45 milliót(!!!) Ennyi az, amiről tudunk, ami megjelenik az egészégügyi statisztikában... Nos akkor miről is feledkezik meg az Édesanya? Pontosítsunk: Miről feledkezik meg az ember? Mert az az anyák is emberek, de hogy édesanyák lesznek-e az az emberségükön áll vagy bukik, s hogy boldog családanyákká válnak, az pedig a társadalom emberségén is múlik. Embertelen törvények, melyek nem az életet, hanem a "dolgot" védik embertelenné teszik a világot, s foszlatják a társadalom szövétnekét... Jogász mondta: a tízparancsolatból az első kilenc a személyt védi, (a kultuszi törvények is indirekt a személy biztonságát garantálják) s csak tizedik a "dolgot". Mára a jogszabályok kilenctizede dologi jog, azaz a dolog kap jogi védelmet, s alig egy tizede szolgálja a személy védelmét...
Mai ünnepnap evangéliuma: Isten tenyerében vagyunk... Sokszor azt hisszük, ha majd mi magunk "vesszük kézbe" a dolgainkat, akkor majd minden másképp lesz! Örök aronganciája ez az Istennel konkurrálni akaró embernek! Ennek a rombolásbavivő ős-készségünknek a jelképes történte: a bábeli torony. Az Isten igazságait elvető emberi, önző akarásnak mindig pusztulás, káosz a következménye... A diák kétségbeesésében a tenyerébe "vési fel" a dolgozat kérdéseire szánt válaszokat... Beszédes ez: a válaszok tényleg a kézben, a mi kezünkben (is) vannak! De hogy mit csinál a kéz, épít vagy rombol, simogat vagy üt, az mindig a szívben dől el! Ha a szívben Isten szeretete lakozik, akkor minden lehetséges... Ezért fontos tudni, hogy Isten már "belevéset" minket az Ő tenyerébe...
Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az ÚR, és könyörül a nyomorultakon. De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az ÚR, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be,
Ézs 49,14a-15
Karácsony vonzása óriási. Minden évben van egy-két telefonhívásom, melyben azt kérdezik tőlem, mikor vannak az ünnepi istentiszteletek, esetleg rákérdeznek arra is, van-e éjféli mise... Ilyenkor igyekszem röviden tisztázni a fogalmakat, nemegyszer csalódást okozva - "Akkor Önöknél nincs is éjféli mise?" Hát igen, nálunk evangélikusoknál nincs... egyelőre - szabadkozom. De azért van reálprezencia, azaz Kr. Valóságos jelenléte, az úrvacsorában - ezért is vannak oltáraink. Sajnos ezek a beszélgetések nem folytatódnak, mert a kezdeti lendülete, elhatározása az Isten felé a telefonvonal túlvégén levőnek, valahogyan az ünnepek elmúltával alábbhagynak... Hiába: a karácsony vonzása óriási, de a világé még nagyobb!
Talán ennek tudható be, hogy sokan félreteszik a Bibliát, hiszen gyakran ellenkezést kiváltó mondatokkal találkoznak benne - különösen igaz ez az ÓSZ-re nézve, ahol bőven találálunk olyan kijelentéseket, melyek "kemény eledel" az észnek... Pedig éppen az adja ezeknek a bibliai mondatoknak az erejét is, ami a gyengéjük, hogy ti. mélységesen emberiek! Ilyen ez a mai ézsaiási ige is: A világteremtő Egy-Istent, a Jávét, a "Vagyok, aki vagyok"-ot emberi tulajdonságokkal ruházza fel: az Isten szánakozik népén. A zsidóságon, a zsidóságban persze nincs semmi szánalomra méltó, (ha van, akkor ez ugyanúgy érvényes/"kijár" minden más népnek, nemzetnek, közösségnek is, hiszen a történelem tanulsága, hogy egy-egy nép életében vannak eufórikus történelmi magaslatok és szánalomraméltó mélységek is... Aki bölcs, az tanul mindezekből!
Éppen ezért a keresztények a tipologikus gondolkodás alapján - Isten választott népének tartják magukat, mint a "választott" zsidó nép. Azért pontosítsunk: amíg Ábrahám utódai kiválasztottnak tartják magukat, addig Jézus követői: kihívottaknak (eklészia gör. = kihívottak gyülekezete). A kettő ugyanis nem azonos! Amíg az ószövetségi kiválasztottság a hit, a vallásos magatartás kvalitását hangsúlyozza (Saul-Páli megfogalmazásban: Ábrahám a hit ősatyja), eladdig az új-szövetség az isteni elhívás emberre gyakorolt méltóságteljességét - azaz a jézusi (új)ember lelki megszületését! Még mielőtt belebonyolódnák a hit értelmezésének évezredes kultúrafüggő hálójába, elemezzük tovább, mit üzen az ige...
Újjongjatok egek, vigadozz föld... A vallásos ember tudja, hogy ez mire vonatkozik, de ha ezt "világiak" hallják, egészen másra gondolnak: Igen, még néhány nap, s itt van szilveszter, s az egész Föld vérmérséklete/lehetőségei szerint búcsúztatja az évezred első évtizedét... Sokan "vigadoznak" majd... Lesznek, akik kisebb-nagyobb lelkiismeretfurdalással, s lesznek, akik jó lelkiismerettel, mert úgy érzik, mindent vagy majdnem mindent sikerült megtenniük a kitűzött cél érdekében... Te melyik táborba sorolod majd magadat? Te mindent megtettél? Jó lelkiismerettel le tudod zárni a 3. évezred első decimáját? Esetleg gyötörnek a vétkeid, a bűneid, a mulasztásaid? Kiváltságosnak érzed magadat vagy nyomorultnak? Ha magunkra, magunkba nézünk, akkor könnyen az önsajnálat vermébe eshetünk, s onnan már csak egy hajszál választ el minket attól, hogy kritizájuk, sőt szidjuk a világot azért, mert olyan, amilyen...
Tegnap egyik kedvenc német információs égi csatornámon a 2009-es év híreinek összefoglalóját néztem. A magyar médiában is megjelent annak a szomorú történetnek a híre, mely egy 17 éves fiú ámokfutásáról szól, aki apja szabadon hagyott lőfegyverével 17 ember életét oltatta ki, majd végső kétségbeesésében magával is végzett... Milliókat sokkolt a hír - nemcsak Németországban... Ezrek gyújtották meg az emlékezés gyertyáit a vidéki kisváros gimnáziuma előtt... Szomorú történet ez, az méginkább elgondolkodtató, hogy lassan nem lesz olyan európai ország, ahol ne lenne saját, efajta borzalmas hazai élmény... Mindez olyan kultúrájú országokban, ahol az erkölcsök keresztény alapokon nyugodnak/ vagy nyugodtak. Nos amire felfigyeltem ebben a tragikus jelentésben az egy óriási transzperens volt, ami a sok-sok egyéb felirat "Miért? Miért kellett ennek megtörténnie?" közül kiemelkedett nagyságával: "Gott, wo warst Du?" - "Isten, hol voltál?" Milyen jellemző: a teremtmény, az ember felelősségre vonja Teremtőjét: Hol voltál Isten, amikor milliószám pusztultak az emberek a huszadik században? Világégések közepette... Isten válaszolhatna - talán a csöndjében meg is teszi - Ember, hát nem láttad? Mindenütt ott voltam! Még a szívedben is ott akartam lenni, de hiába kopogtattam szívetek ajtaján - Ti nem engedtetek be!
Az ÓSZ-ben gyakran olvashatjuk Izráel panaszát: "Elhagyott minket az ÚR!" az igazság azonban az, hogy mindig az ember hagyja el a Teremtőjét. Nem az Isten szeszélyes és kiszámíthatatlan, hanem az ember! Az ember az, aki ígér, de nem teljesít, az ember az, aki az igazságra esküszik, s mégis a hazugság szolgájaként él... Márpedig az igazság az, hogy ha az ember meg is tér Teremtőjéhez, rendszeresen el is fordul Tőle. Azt már csak zárójelben, de határozzottan mondhatjuk: Ézsaiás próféta szavai mára idejétmúltnak, korszerűtlennek is tűnhetnek, mert nem fedik a valóságot: "Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén?"... Hiszen csak Magyarországon évente 45.000 abortuszt végeznek, a világban pedig mintegy 45 milliót(!!!) Ennyi az, amiről tudunk, ami megjelenik az egészégügyi statisztikában... Nos akkor miről is feledkezik meg az Édesanya? Pontosítsunk: Miről feledkezik meg az ember? Mert az az anyák is emberek, de hogy édesanyák lesznek-e az az emberségükön áll vagy bukik, s hogy boldog családanyákká válnak, az pedig a társadalom emberségén is múlik. Embertelen törvények, melyek nem az életet, hanem a "dolgot" védik embertelenné teszik a világot, s foszlatják a társadalom szövétnekét... Jogász mondta: a tízparancsolatból az első kilenc a személyt védi, (a kultuszi törvények is indirekt a személy biztonságát garantálják) s csak tizedik a "dolgot". Mára a jogszabályok kilenctizede dologi jog, azaz a dolog kap jogi védelmet, s alig egy tizede szolgálja a személy védelmét...
Mai ünnepnap evangéliuma: Isten tenyerében vagyunk... Sokszor azt hisszük, ha majd mi magunk "vesszük kézbe" a dolgainkat, akkor majd minden másképp lesz! Örök aronganciája ez az Istennel konkurrálni akaró embernek! Ennek a rombolásbavivő ős-készségünknek a jelképes történte: a bábeli torony. Az Isten igazságait elvető emberi, önző akarásnak mindig pusztulás, káosz a következménye... A diák kétségbeesésében a tenyerébe "vési fel" a dolgozat kérdéseire szánt válaszokat... Beszédes ez: a válaszok tényleg a kézben, a mi kezünkben (is) vannak! De hogy mit csinál a kéz, épít vagy rombol, simogat vagy üt, az mindig a szívben dől el! Ha a szívben Isten szeretete lakozik, akkor minden lehetséges... Ezért fontos tudni, hogy Isten már "belevéset" minket az Ő tenyerébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése