HÍVOM A CSALÁDOKAT A CSALÁD ÉVÉBEN, 2011 FEBRUÁRJÁBAN

Egymás felé indulva

KEDVES CSALÁDOK, HÁZASPÁROK, JEGYESEK ÉS A SZERELMESEK, A CSALÁDOKAT SZERETŐ SZERZETES- ÉS PAPTESTVÉREK, ÉS MINDENKI, AKI A CSALÁD ÉS AZ ÉLET MELLETT ÁLL!

Ameddig csak vissza tudunk tekinteni a múltba, láthatjuk, hogy a társadalom élete mindig a családokra támaszkodva szerveződött. A család volt az a legkisebb szervezet, amelyben az egyének élete kibontakozott, ahol gondoskodtak mindenkinek a testi-lelki szükségleteiről, családokból alakultak ki a törzsek, majd a nemzetek. Az érett korú emberek kiléptek családjukból, új családot alapítottak, és így fejlődött a társadalom. A párválasztást sok különböző szempont befolyásolta, az egyéni vonzalmat megelőzték a gazdasági, dinasztikus, hatalmi, stb. szempontok, csak alig száz éve érvényesülhet az egyének szabad akarata. A modern kor emberét - általában - semmi és senki nem kényszerítheti házasságkötésre, hallgathat a szívére, és szabadon küzdhet azért, hogy szíve választottjával alapíthasson családot.

Az is veszélyes, ha a házasságot minden józan, ésszerű szempont mellőzésével kötik meg. Mondjatok példát olyan esetekre, amikor bármennyire is lángoló a szerelem, nem ajánlatos házasságot kötni!

A családalapítás küzdelemmel jár, a boldog, sikeres családi élet nem pottyan senkinek az ölébe. A tartós, boldogító kapcsolat iránti vágyat Isten mindegyikünk szívébe beoltotta, és elgondolta boldogulásunk útját. Ennek a vágynak a beteljesüléséért azonban meg kell küzdenünk. Isten szabad akaratot adott nekünk, dönthetünk saját életünkről, választhatunk: megvalósítjuk-e a nekünk - és csak nekünk - készített, a mi egyéniségünkre szabott élettervet, vagy megyünk a magunk feje után, esetleg nem is döntünk, csak élünk egyik napról a másikra.

Isten szeret minket, a javunkat akarja, amikor - még születésünk - előtt megálmodott minket, valami nagyon szépet és jót szánt nekünk. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy magukat tartva a legbölcsebbnek, legügyesebbnek sorsuk alakításában csak magukra akarnak hagyatkozni; mások meg dolgaik alakulását a "szerencsétől", a "véletlentől" várják. II. János Pál mondja: "Az önelégült ember úgy él, mintha Isten nem létezne" (EE 9). Pedig Isten szeretetével nem csak személyünket, hanem egész életutunkat megálmodta, és ha úgy látta jónak, megálmodta azt a másikat is, akinek magunkat odaajándékozva beteljesedhet életünk. Fogadjuk el alázattal Isten tervét abban a biztos tudatban, hogy ez a lehető legjobb terv. Keressük meg az "én"-t, és - ha ez az utunk -, induljunk a "te" keresésére. Aki még nem ismerte fel Isten vele kapcsolatos tervét, aki nem tudja, hogy kicsoda, akinek nincs határozott elképzelése saját jövőjéről és fenntartja magának a jogot, hogy életútján a körülmények hatására szabadon változtatgasson, nehezen találhat rá az életét megoldó kapcsolatra. Ha az egymás felé induló fiataloknak nincs határozott hivatás-, sőt küldetéstudatuk, jövőképük bizonytalan, nagy a veszélye annak, hogy csak alkalmi, ideig-óráig tartó, csupán a kellemes időtöltésre irányuló kapcsolatok alakulnak ki. Az ilyen kapcsolatok pedig nem elégítik ki a szív vágyát. Imában, elmélkedésben figyeljünk Istenre, az őt kitartóan keresők megkapják útmutatását. Aki meri sorsát Istenre bízni, az biztosan felismeri hivatását, küldetését.

Mi segít hivatásunk felismerésében? Hogyan járul hozzá a közösség, a család, a baráti kör hivatásunk felismeréséhez?

A magunkkal való küzdelem másik frontja az önismeretre irányul. Tudnom kell, hogy ki vagyok, és mi lakik bennem, nem árulhatok zsákbamacskát annak, aki felé indulni szeretnék. Hozzátartozik ehhez a nemzeti, vallási, nemi identitás-tudat, és az identitáshoz tartozó viselkedési kultúra. Emberi méltóságunk forrása istenképiségünk, csak a saját és a másik méltóságának tudatában és azt tiszteletben tartva kereshetjük meg társunkat. Az a fiú, aki nem tudja, hogy milyen apa szeretne lenni, nem tud perspektívát nyújtani az anyaságra vágyó lánynak. Az önmagunkról alkotott határozott elképzelés azért is fontos napjainkban, mert a sok felbomló, sikertelen házasság példája miatt kevés a példaképül választható apa, anya és család. "Hogyan ígérhetnék holtig tartó hűséget, amikor látom, hogy körülöttem a házasságok alig érik meg a tízéves házassági évfordulót? Miért épp az én szerelmem tarthatna évtizedekig?" - panaszolta nemrég egy fiatal férfi lelki atyjának. "Ha igazán szereted, akarj hűséges lenni!" - válaszolta az atya. Aquinói Szent Tamás kifejezésével élve a szeretet a különbözőségeket egyesítő erő, a virtus unitiva; és az egymáshoz való viszonyulásban egyedül ez felel meg az emberi méltóságnak. A hűség valójában a szerelem csúcspontja, ez emeli a szerelmet olyan szintre, hogy az újra és újra feléledjen, még ha az ember tudatilag, pillanatnyi benyomásként sokszor el is nyomja az érzést magában. A hűség kötelék két ember között, ha őszintén akarják, az idő vasfoga sem ejthet rajta csorbát.

Beszéljétek meg, kik a példaképeitek, és miért őket választottátok? Kérdezzétek meg szüleiteket, idősebb rokonaitokat: kik voltak az ő példaképeik?

Korunkban összezavarodtak a normák és értékek, nincsenek példaértékű viselkedés- és szemléletminták. Minden ember egyedi és megismételhetetlen, önálló személy, ugyanakkor társas lény, csak kapcsolataiban tud kiteljesedni. Az ember segítségre szorul, hogy megtalálja a helyes arányokat az önállóság és a társas lét között. Amikor az "én" és a "te" elindul a "mi" felé, változik a szabad individuum és a kapcsolataiban élő személy közötti egyensúly is. Nem könnyű az egyensúly megtalálása a jogos egyéni érdek és a másik javának akarása, azaz a szeretet szolgálata között. Gyakran ütközik az egyéni érdek a mindenki érdekében álló közjóval is.

A fiatalok gyakran szabadságukat látják veszélyben, amikor egy kapcsolat mellett elköteleződnek. Valójában az elköteleződés teszi az embert szabaddá, függetlenné szeszélyeitől, pillanatnyi hangulataitól, a véletlen szerencsétől. Amikor egy kapcsolat elkezdődik, joggal merül fel a kérdés: hasznos-e nekem ez, illetve használok-e ezzel másnak? Fontos azonban, hogy a hasznosság ne legyen az egyedüli szempont, az élethivatás teljesítése előbbre való. Talán a legnagyobb gondot az okozza, hogy korunk szekularizált világában sok minden megengedett és törvényes, ami azonban nem erkölcsös. Elég csak a többféle "törvényes" párkapcsolatra gondolni, ezek közül azonban csak az egy férfi és egy nő által kötött házasság az, ami a társadalomnak és az egyénnek egyaránt a javát szolgálja. Az ilyen erkölcsi kérdésekben mindig tartsuk szem előtt azt, hogy az Élet Kultúráját szolgáljuk, hivatásunk, hogy "az élet népe és az életet szolgáló nép" (EV 6,) legyünk.

Hogyan látjátok: mi fenyegeti ma leginkább az Élet Kultúráját?

Bíró László
a MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

2011. január 31. Bosco Szent János áldozópap A nap liturgikus színe: fehér

Boscó szent János, a fiúk apostola, aki a legelesettebbeket gyűjtötte össze, hogy Istenhez vezesse őket. Nekünk is meg kell találnunk azt a feladatot, amelyre itt és most a leginkább szükség van.

1815 augusztus 15-én született Becchi-ben (Castelnuovo mellett) igen szegény családból. Chieriben tanult; 1841-ben Torinoban pappá szentelték. Boldog Cafasso János volt a lelkivezetője. Az ifjúsággal, különösen a szegénysorsú gyermekekkel foglalkozott, és számukra alapította a Szaléziak Társaságát 1868-ban. Élete vége felé már 60 intézet működött 1000 taggal és 130 ezer tanítvánnyal.
Élete munkássága volt az Úr parancsának betöltése:

Engedjétek hozzám a gyermekeket,
és ne küldjétek el őket,
mert ilyeneké az Isten Országa - mondja az Úr.
FELHÍVÁS A BŰNBÁNATRA
Testvéreim! Ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek, nem mehetünk be a mennyek Országába. Vizsgáljuk meg azért lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket, hogy gyermeki ártatlansággal állhassunk Urunk, Istenünk elé.
KYRIE-LITÁNIA
Jézus Krisztus, Aki követőidtől gyermeki lelkületet kívánsz:
Uram, irgalmazz!
Jézus Krisztus, Aki példát adtál az alázatosságra és szerénységre:
Krisztus, kegyelmezz!
Jézus Krisztus, Aki azért jöttél, hogy keresd és megmentsd, ami elveszett:
Uram, irgalmazz!
EGYETEMES KÖNYÖRGÉSEK
Kérjük, Testvéreim, az ifjúság kedvelőjét, Urunkat, Jézus Krisztust, hogy igazsága fényével és Szíve szeretetével vonzza Magához az ifjúságot.


   1. Adj, Urunk, új papi hivatásokat, akik Szíved szerint nevelik az ifjúságot.
   2. Add, Urunk, hogy akik a nevelés munkájában fáradoznak, életük példájával tanítsák a gyermekeket.
   3. Add, hogy a családi otthonok a hit és szeretet forrásai legyenek.
   4. Add, hogy a szentek példája eszményt adjon, és az ifjúság tüzes lelkülettel kövesse őket.
   5. Add, Urunk, hogy a ránk bízottakkal együtt eljuthassunk Országodba.


Urunk, Jézus Krisztus! Te úgy kívántad, hogy a gyermekeket Hozzád vezessük. Kérünk, add, hogy Bosco Szent János példájára és közbenjárására felelősséget és szánalmat érezzünk korunk fiatalságával szemben, és életünk példájával, szeretetünk áradásával elvezethessük őket az igazság ismeretére és az igazi keresztény életre Általad, Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké.


Istenünk, ki Bosco Szent Jánost arra választottad, hogy atyja és tanítómestere legyen az ifjúságnak, kérünk, add, hogy a szeretet tüzétől lángra gyúlva mi is keressük a lelkeket, és csak Neked szolgáljunk!

Példája: Légy vídám, és ezt sugározd ki másra is! Az Isten is szeret minket!

A torinói egyházmegyében lévő Becchiben született 1815. augusztus 16-án. Szülei szegény földművesek voltak. Ifjú korában sok nehézséget kellett legyőznie, hogy pap lehessen. Már fiatal gyermekkorában apostolkodott: különböző cirkuszi mutatványokkal szórakoztatta társait, hogy azután imádságra és hittanra tanítsa őket. 1841-ben szentelték pappá. Pappászentelése után minden erejét a munkásifjúság nevelésére szentelte. Nevelői művészete abban állt, hogy karizmatikus lelke világosan felismerte korának lelki ínségét. Játék, ima és munka: ezek voltak nevelési eszközei. A köréje gyűlt papokból alapította meg Szalézi Szent Ferencről nevezett szerzetesrendjét (szaléziek). Az ifjúságot tanították mesterségre és keresztény életre. Torinóban halt meg, 1888. január 31-én.
Élete: 1815. augusztus 16-án született Castelnuovo közelében (Torinói egyházmegye), egy kicsiny falucskában, Becchiben. Már kisgyermekként csodálattal nézte a vándor komédiásokat, utánozta bűvészmutatványaikat és akrobata mutatványaikat. Tehetsége volt ezekhez, hamarosan már a templomtéren is bemutatkozott, sikerrel, falubelijeinek kedvenc mutatványosa lett.

Ő azonban többre vágyott: apostolkodni, embereket segíteni és szolgálni.

Nehéz ifjúkora volt, és egy véletlen találkozás segített rajta. Castelnuovó káplánja eltévedt az erdőben, és Giovanni vezette a városba. Útközben nagyon őszintén elbeszélgettek, ettől kezdve a káplán támogatta tanulmányait.

1841-ben pappá szentelték és ez után minden erejét az ifjúság nevelésére szentelte, jórészt szent lelkiatyja, Don Giuseppe Cafasso szavai és példája nyomán. Megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szalézi rendet, illetve Mária, a Keresztények Segítője Leányainak Társaságát. Ezekben tanították az ifjúságot mesterségre és keresztény életre. Az isteni gondviselés iránti bizalma, és derüs lelkülete mindenkire átragadt. Írásaiban a vallást védelmezte.

Torinóban halt meg, 1888. január 31-én. Halálakor iskoláikban és otthonaikban már 130 000 fiú nevelkedett.
           


A év, évközi idő, 4. hét, hétfő
Zsid 11,32-40

És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben. És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.
Mk 5,1-20

Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és nagy hangon kiáltotta: ,,Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!'' Ő ugyanis azt mondta neki: ,,Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!'' Ekkor megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?'' Az így válaszolt neki: ,,Légió a nevem, mert sokan vagyunk.'' És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. A démonok azt kérték tőle: ,,Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.'' Jézus mindjárt megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: ,,Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!'' Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

2011. január 31. - Hétfo

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak
   földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan
   lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra
   verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de
   a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele.
   Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és
   kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A
   földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: ?Mi bajod velem,
   Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!? Jézus
   ráparancsolt ugyanis: ?Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!?
   Erre Jézus megkérdezte tőle: ?Mi a neved?? Azt válaszolta: ?Légió a nevem,
   mert sokan vagyunk.? Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a
   vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A
   tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: ?Küldj minket a sertésekbe, hogy
   megszálljuk azokat!? Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek
   az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A
   sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre
   elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak,
   hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még
   egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre
   megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal
   és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból.
   Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele
   mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: ?Menj haza tieidhez,
   és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült
   meg rajtad!? Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy
   milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
   Mk 5,1-20


   Elmélkedés:
   A mai evangéliumban olvasott részlet tipikus ördögűzési jelenet, amelyben a
   szabadulást hozó Jézus és a gonosz lélek küzdelmét írja le Szent Márk.
   A sátán örökösen ellentmond Istennek, szembeszegül törvényeivel.
   Hazugságaival állandóan megtéveszti az embert, arra biztatja, hogy szálljon
   szembe Istennel, mert az emberek vesztét akarja. A gonosz szüntelenül
   megkísért minket, bár sokszor nagyon nehezen vehetők észre e próbálkozások.
   Szinte jónak tűnik, amire csábít, de sosem a legfőbb jó és soha nem Isten
   tisztelete a célja. Sokakat észrevétlenül tart fogva, hiszen ha valaki
   megszokja a bűn állapotát, fel sem tűnik neki, hogy rossz úton jár.
   Ezt a hatalmat töri meg Jézus, aki egészen nyíltan szembeszáll a gonosz
   lelkekkel, amelyek fogva tartják az embereket. Azért jött, hogy szabadságot
   hozzon számunkra. Ne ragaszkodjunk emberi kicsinyességgel bűneinket, hanem
   fogadjuk el szabadító erejét.
   ? Horváth István Sándor


   Imádság:
   Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap
   felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a
   segítség.
   Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak
   tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel
   kezdődnék az életem.

31. hétfő: BOSCO SZENT JÁNOS

Zsid 11,32-40; Zs 30; Mk 5,1-20
    Legyetek bátor szívuek, akik az Úrban reménykedtek!

Zsid 11,32-40

És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, akik, mivel hittek, legyőztek országokat, igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, elfojtották a tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a harcban, megfutamították az idegenek táborát; így nyerték vissza asszonyok feltámadás által halottaikat. Egyeseket kínpadra vontak, mégsem fogadták el a szabadulást, hogy jobb feltámadást nyerjenek, mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilincseket és börtönt is; megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva. Akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld üregeiben. És mindezek, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem nyerték el az ígéretet, mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.

Zs 30

A karvezetőnek. Zsoltár Dávidtól. Uram, tebenned remélek, soha meg ne szégyenüljek, igazságodban szabadíts meg engem! Hajtsd hozzám füledet, siess, szabadíts meg! Légy oltalmazó sziklám és megerősített házam, hogy megszabadíts engem! Mert erősségem és menedékem vagy, a te nevedért légy vezérem és viseld gondomat! Ments ki ebből a csapdából, amelyet ellenem titokban felállítottak, hiszen te vagy erősségem. Kezedbe ajánlom lelkemet, ments meg engem, Uram, igazság Istene! Gyűlölöd azokat, akik üres hiúságok után futnak, én azonban az Úrba vetem bizalmamat. Ujjongva örvendek irgalmasságodnak, hisz megláttad megalázottságomat, észrevetted ínségemet, és nem juttattál ellenség kezére, sőt tágas térre állítottad lábamat. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongatnak engem, szemem, lelkem, testem a búsulástól elsenyved, mert fájdalomban enyészik el életem, és éveim siránkozásban. Az ínségtől ellankad erőm és remegnek csontjaim. Temérdek ellenségem miatt csúfsággá lettem, szomszédaim és ismerőseim nagyon félnek tőlem: akik meglátnak az utcán, elfutnak előlem. Mint a halott, feledésbe mentem a szívekben, mint összetört edény, olyanná lettem. Mert hallottam sokak szidalmazását, az iszonyatot mindenfelől; Amint egybegyűltek ellenem mindannyian, s azon tanakodtak, hogy elveszik életem. Én azonban benned bízom, Uram; Azt mondom: ,,Te vagy az én Istenem! Sorsom a te kezedben van.' Ments meg ellenségeim kezéből s üldözőimtől. Ragyogtasd fel szolgád fölött arcodat, szabadíts meg irgalmasságodban. Uram, ne hagyd, hogy szégyen érjen, hisz segítségül hívlak téged. Érje szégyen a gonoszokat és némuljanak el az alvilágban; Némuljanak el az álnok ajkak, melyek az igaz ellen gonoszat szólnak, kevélyen és megvetéssel. Uram, milyen bőséges a te édességed, amelyet elrejtettél a téged félők számára, amelyet a benned bízóknak juttatsz az emberek fiai előtt! Elrejted őket arcod rejtekében az emberek háborgatása elől; Megoltalmazod őket hajlékodban a perlekedő nyelvektől. Áldott az Úr, mert csodásan megmutatta irgalmát nekem a megerősített városban! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: ,,Elvetettél szemed elől engem!' Te azonban meghallgattad könyörgésem szavát, amikor kiáltottam hozzád. Szeressétek az Urat, szentjei mind, mert az Úr megőrzi a hűségest, de bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek bátrak és erősítsétek meg szívetek, mindnyájan, akik az Úrban reménykedtek!

Mk 5,1-20

Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére. Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni. Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és nagy hangon kiáltotta: ,,Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!' Ő ugyanis azt mondta neki: ,,Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!' Ekkor megkérdezte tőle: ,,Mi a neved?' Az így válaszolt neki: ,,Légió a nevem, mert sokan vagyunk.' És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről. Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. A démonok azt kérték tőle: ,,Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.' Jézus mindjárt megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe. Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból. Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen. De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: ,,Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!' Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

FELSÉGES ATYÁNK! Nyisd meg a mi vaksi szemeinket áldásaidnak, a mindennapok nagy és kicsiny csodáinak meglátására, testünk, lelkünk számára szánt ajándékaid megbecsülésére! Add meg nekünk, hogy szegénységünk árnyékain törjön át Benned való gazdsagságunk fénye, melege. Taníts igazán örülni szeretteinknek, otthonunknak, mindennapi kenyerünknek. Nagyon köszönjük, hogy kegyelmesen gondot viselsz rólunk. Ámen.


Felséges Istenem! Indul egy új hét, új feladatokkal, új lehetőségekkel. Hogy mit hoznak az előttem álló napok, nem tudhatom. Egyet tudok: a Tied vagyok, és Te velem leszel e hét minden pillanatában. Add, hogy se örömben, se gondjaim között, se terheket hordozva ne felejtsem el ezt! Áldd meg családomat, munkámat, pihenésemet és segíts mindig a Te ösvényeden járnom! Jézusért kérlek. Ámen


Felséges Istenem, mennyei jó Atyám! Szent és gyengéden szerető Isten vagy. Föl nem foghatom, meg nem érthetem ezt a szeretetet. De jó nékem ez a tudás. Te feltétel nélkül szeretsz, hiszen Te alkottál, Te formáltál anyám méhében. Add Atyám, hogy én is szeresselek úgy, ahogy Te mondottad teljes szívemből, lelkemből, elmémből és minden erőmmel. És legyek Lélekben és Igazságban való imádód minden nap. Jézus Nevében kérlek. Ámen.


Fogadd el Uram szabadságomat, fogadd egészen! Vedd értelmemet és vedd akaratomat, emlékezésem! Mindazt, amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen. Én visszaadok Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korláttalan úr rendelkezésed! Csak egyet hagyj meg ajándékul: szeretnem Téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, és minden, de minden gazdagság enyém, más semmi sem kell. Ámen


Fogd meg a Teremtő kezét,
ne nézz mást, csak a szemét.
S elhamvad az ellen,
minden alattomos jellem,
mely károdat lesi,
de csendben dolgát teszi,
s szeretettel igazgat a Gondviselő,
kétségben nem hagy Ő,
mögötted áll, átölel,
tán azt hiszed nem jön el.
Lehet az is, hogy meginogsz,
mégis csodálkozni fogsz,
mikor elbukik az ármány,
s téged tovavisz a szárnyán: A KEGYELEM


Fogságból megszabadultunk,
Sebeiddel meggyógyultunk;
Bűntől s haláltól, óh áldott,
Megváltád mind a világot.


Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
(Assisi Szent Ferenc)


Gazdám, Uram, jó Édesatyám, adj erőt, hogy ezt a csodálatos igét magaménak mondhassam. Ha csak egyik végletben éltem, nehezen tudom elképzelni, hogyan élnék a másikban. Köszönöm, ha mindkettőre, a jólétre is, a nyomorúságra is megtanítottál, mert akkor tudom igazán értékelni a te segítségedet mindkettőben. Segítségedet kérem, hogy el ne bizakodjam a jólétben, kétségbe ne essek a nyomorúságban, tanuljam meg, hogy mindkettő a te iskolád, s oda teszel, ahol éppen az én szolgálatomra van szükség. Azt szeretném elvégezni a te akaratod szerint. Lelkedet kérem, tanítson meg rá. Ámen (Varga László)

KIKÉREM MAGAMNAK!

Feleségem szavaitól durcás lettem. Kikértem magamnak. Miért van rólam elmarasztaló véleménye? – zsörtölődtem. Valójában nagyon jól tette, hogy őszintén elmondta, amit gondolt. Ebből megértettem, hogy szeret. A tanulság: ha nincs igazunk, akkor mások helyreigazító véleményén felháborodunk, ellensúlyozásként megharagszunk rá. Ha pedig szeretnénk világosságban járni és megváltozni, akkor megszívleljük a mondottakat. Kikérni magunknak vagy megszívlelni? – a kettőt sokszor hosszú tusakodás választja el.

Döbbenet, hogy Isten rólunk mondott véleményét is képesek vagyunk kikérni magunknak – a megszívlelés halvány szándéka nélkül.

Mi segíthet, ha lelkileg nem vagyunk rendben? Tenni akarunk valamit, rengeteget erőlködünk, és a végére teljesen kifáradunk. Akkor elcsüggedünk, hiszen még mindig nem vagyunk elég jók.

Esetleg leterhelnek mulasztásaink, és mi elerőtlenedünk mindezt látva. Ha ezen az állapoton nem tudunk lelkileg felülkerekedni, akkor ez nekünk is, környezetünknek is komoly terhet jelent.

De felül lehet kerekedni? – kérdeztem magamban, miközben a Zsidókhoz írt levél jól ismert szakaszát olvastam: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. (…) jó, ha kegyelemmel erősödik meg a szív”(13, 8-9). Életem erejének alapja tehát az ígéretet adó, és azt beteljesítő, mindörökké megmaradó Isten: Jézus Krisztus (13,5-6 vö. 1,8-12).

Tegnap jött el a világba, hogy bemutassa milyen az Isten, mi pedig most vagyunk vele személyes kapcsolatban. Múltbeli megjelenése nem elég akkor, ha ma nem hallgatunk rá. Persze, hiába jelent meg kétezer évvel ezelőtt, és hiába ismerhetjük ma, ha nincs ott a holnapunkban is. Az Istennel való megbékélés a bűnös ember számára nem történelmi ismeret, hanem biztos remény – az örök életre. Örökké tart, mert Jézus Krisztus örökké ugyanaz. Az idő mindhárom dimenziójában elengedhetetlen jelentőségű tény, hogy Jézus Krisztus ugyanaz. Nem álmokon, emberi elképzeléseken alapul a Jézus Krisztusról való ismeretünk, hanem az ő múltbeli megjelenésén, amit a Biblia kijelentett, és amiből mindörökké (tegnap, ma, holnap és holnapután is) élhetünk.

Jézus örök kegyelmének elfogadása hiányzott nekem. Nem testileg kell erősödnöm, hanem lelkileg. Az Isten kegyelme tudja megerősíteni a szívemet. S ez jó. Márpedig, ha a Biblia ezt jónak mondja, akkor nekem erre szükségem van. Az örökkévaló Jézus Krisztus arra akar bennünket újra megtanítani, hogy erősödjünk a kegyelemben. Ez legyen a lelki eledelünk – reggel, délben és este. Mindenkor, amikor nyomaszt, hogy megint lemaradtunk feladatainkkal, ránk terhelődik, hogy milyen lehetetlen alakok vagyunk, amikor agyunkban a gondok és a bűnök kezdenek el kattogni, s a tehertől megbénulunk.

De már nem kell alul maradni! Kikérhetjük magunknak – egész életünkre és halálunk utánra is – Jézus teljes kegyelmét: a remény kegyelmét, a bűnbocsánat kegyelmét, az ígéretek beteljesedésének kegyelmét. Jézus Krisztus golgotai keresztje miatt kaphatunk ilyen csodálatos lelki menüt.

A legjobb tehát, ha előre kikérem az Úr Jézus Krisztus véleményét, akkor utólag nem kell kikérni magamnak a helyreigazítást.

Weber István / Budapest

Apostoli tanács: "Mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősődik meg a szív" (Zsid 13,9a)

Ha hajlandó vagy megfizetni az árat

„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)

A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19)

Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát!

A LÉLEK MÉG MINDIG VÁR

  "Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek." (Jn 14:26)
 
  A Szentlélek még mindig arra vár, hogy elvégezhesse munkáját az emberi szívben. Akik vágynak arra, hogy tanuljanak, azok közeli kapcsolatba kerülhetnek Istennel, és így beteljesedhet rajtuk az az ígéret, amit földön jártakor Krisztus mondott tanítványainak, hogy a Vigasztaló megtanít nekik mindent és eszükbe juttat minden dolgot. De ha elszakadunk Istentől, nem lehetünk többé Krisztus iskolájának tanulói, és nem fogunk többé személyes felelősséget érezni azokért a lelkekért, akikért Krisztus meghalt.
  Krisztus tanítványainak az volt a legnehezebb, hogy Mesterük tanításait világosan elkülönítsék a rabbik, az írástudók és a farizeusok hagyományaitól és életelveitől. Jézus tanításai, melyekkel tanítványait képezte, s melyet ők Isten hangjaként tiszteltek, meggyőzte elméjüket és meglágyította érzelmeiket. A tanítványok nem lehettek addig élő és fénylő sugarak, amíg nem szabadultak meg az emberi mondásoktól és parancsolatoktól, s nem értékelték, szerették és cselekedték Krisztus szavait, melyek határozott igazságokként, mint értékes drágakövek mélyen bevésődtek elméjükbe és szívükbe.
  Jézus eljött a világba, szent életet élt, meghalt, és eltávozott, hogy egyházára hagyja értékes kincseit, örökségét. Tanítványait tette meg a legdrágább hitelvek őrzőivé, hogy ők azt emberi tévedésektől és hagyományoktól mentesen egyházának kezébe tegyék. Úgy nyilatkoztatta ki magát előttük, mint a világ világossága és az igazság napja; és megígérte nekik a Vigasztaló Szentlelket, akit az Ő nevében az Atya küld nekik. (Signs of the Times, 1891. november 16.)
  "Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok." (Jn 14:18) Az isteni Lélek, akit a világ Megváltója ígérete szerint elküld, Isten jelenléte és hatalma. Ő nem fogja elhagyni népét ebben az Isten kegyelmét nélkülöző világban, hogy Isten ellensége bántalmazza és a világ zsarnoksága zaklassa őt, hanem eljön hozzájuk. (Uo., 1891. november 23.)

2011. január 31. hétfő Marcella napja 1291.

A mai nap meditációs fogalma:
Szövetség...

A mai nap imádsága:
URam, Istenem! Köszönöm, hogy megtapasztalhattam szövetségedet, s megajándékoztál földi életemben szövetségesekkel is. Add, hogy ne veszítsék el mások a belém a vetett bizalmukat, s add, hogy én se kételkedjem szeretetedben, amikor önhibámból távolabb kerülök Tőled! Ámen


Ő ismeri a szívnek titkait.
Zsolt 44,22

Ókori felismerés - a bibliai bölcsességirodalmi gyűjtések: Példabeszédek-, Prédikátor könyvei is 'hozzák' -, hogy az értelem a szívben lakozik. Lehet ezen vitatkozni, vajon így van-e vagy sem, de tény: aki szívével tisztán lát, az jól lát, s jó döntéseket hoz magának és övéinek is. Ha egy pillantást vetünk a világ "vezető okasaira" - jószándékkal tételezzük fel, hogy tudás is van náluk, nemcsak karriervágy -, általánosságban elvárható lenne tőlük, hogy nagy ismerettel a fejükben jó döntéseket hozzanak, de láthatóan mégsem ez a történik. Amióta létezik az ENSZ, azóta helyi háborúkban mintegy húsz(!) millióan haltak meg... mi ez, ha nem a "magas politika" abszolút csődje? Hiába az okosság, ha nem párosul tiszta szívvel, akkor nincs bölcs döntés! Bölcsesség nélkül pedig se béke, se biztonság...

Márpedig születésünktől halálunkig ezekre vágyakozunk! Először csak elbújunk a világ elől, aztán rájövünk: elrejtettségre van szükségünk, ráadásul olyanra, ami hosszútávon is megmarad. Zsigerből azt gondoljuk, békét csak háborúval lehet csinálni, éppen ezért magánéletünken is először kikényszeríthető együttműködést (szerződések) munkálunk, ahelyett hogy bizalmi alapon rendeznénk be életünket. Ennek az általános bizalmatlanságnak a jeles példája az ún. "házassági szerződés", mely nem csak a jogokat és a kötelességeket szedi pontokba, de rendelkezik a láthatóan szerelemnél nagyobbról is: az érdekről. Igaz is, kit érdekel ilyenkor a család jövője, a gyerekek egészéges lelki fejlődése, amikor pénzről van szó? Az pedig lényegtelenné válik ilyenkor, hogy oltár előtt, a JóIsten nevében "halálig-hűséget" fogadtak egymásnak... az csak a "ceremónia" része volt. Tragikus, hogy az a két ember, akik - tételezzük fel, hogy döntésük szabad akaratból, s jószándékkal történt -, s egykor "éltek-haltak, lángoltak" egymásért, egy ágyban aludtak, s "egy tányérból ettek" a legnagyobb ellenségeivé váltak egymásnak... Szövetségesből - ellenség. Nincs is ennél nagyobb csapás!

Bibliánk arról tanúskodik, hogy Teremtőnk szövetséget kötött az emberrel (Noé története). Isten hűsége örök és megkérdőjelezhetetlen, ahogyan életvédő törvényeinek érvenyessége is időtlen, senki kedvéért nem változtat azokon. Ha a JóIsten "javítgatná" a világot - mi egyébként ezt tesszük, amikor jogszabályokat "tekerünk" jobbra és balra -, az azt jelentené, hogy egyszer leesne az alma a fáról, máskor meg elrepülne róla... Nem! Isten kezdetektől fogva jónak teremtette meg a világmindenséget, s ami egyetemesen jó, az szép is.

A szövetséges Istenből azonban ellenséget csináltunk, s aki ellenségünk -, mert ő is ugyanolyan ember mint mi, azaz önző és esendő -, azt szövetségesnek hisszük. Pedig megtanulhattuk volna a Szentírásból: "Jobb Istenben bízni, mint emberekben reménykedni!" Hitünk lényege, hogy Krisztusban újra rátalálhatunk életünk Létrehívójára és Fenntartójára, az evangélium üzenete pedig ma is az, hogy nem vesztünk el, mert Ő mindannyiunk Szövetségese! Akinek szívében ez tudás honol, az bölcsen, békében, biztonságban éli életét, hiszen tudja: az Isten tenyerén él...

2011. január 31. hétfő

Isten először a lelkiismeret törvénye alapján bánt az emberrel. De aztán Mózes idejében adta a törvényt, hogy még világosabb legyen a bűn fogalma. Amiből a bűn felismerése adódik.

1) erkölcsi törvény.

Ezt Isten tulajdonképpen háromszor adta meg.
Először a nemzeteknek adta meg az Úr.

Először így szólt Mózeshez: Menj le, és intsd meg a népet, hogy ne törjön előre...
2 Mózes 19:21 (ajánlás:20:19,)

Majd az Izrael népének szólt. (ajánlás: 2 Mózes 32:34.)

Aztán a kőtáblára lett felírva, a tízparancsolat  amit Mózes összetört az aranyborjú ünneplésekor.

Azután még egyszer le lettek írva a második táblákra, s ezek kerültek a szövetség ládájába, a vérrel hintett fedél alá.

Azután azt mondta az ÚR Mózesnek: Faragj két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és én fölírom a táblákra azokat az igéket, amelyek az előbbi táblákon voltak, amelyeket összetörtél.
2 Mózes 34:1...

2) Polgári törvények.

Ezeket a Törvénykönyvben vagy a Szövetség könyvében találjuk. A polgári törvények egyszerűen az erkölcsi törvényeket magyarázzák meg.

3) A szertartás törvényének magyarázata.
Ezek a törvények is az Úr könyvében voltak megírva, és az Úr ünnepeinek szertartásait, a papságot, az áldozati rendszert, és az istentiszteleti szolgálatokat tartalmazzák.

A törvény tökéletes, és igaz és szent mértéket ad az embernek. Meghatározza a bűnt.  Bár ez a külső törvény meg tudja mondani az embernek, hogy mit kellene tennie, és kárhoztatja, ha nem teszi, de erőt nem tud adni ahhoz, hogy betöltse a parancsolatokat.
A törvény célja, hogy az embert Krisztusban Istenhez vezesse a megváltó kegyelemért.

Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.
Galata 3:24-25,

Forrás : Keresztyén hit alapjai. (Kevin J. Conner)

Január 31.

Közülünk senki sem él önmagának

"7Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; 8mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk." (Róma 14,7-8)

Ehet-e a hívő húst? Egyesek számára ez nevetséges kérdés. Másoknak a hitük lényegi részéhez tartozik a válasz. Ha valaki elkezdi olvasni a Bibliát, hamar szembetalálkozik a manapság sajnos népszerű úgynevezett "Genezis 1,29 diétával". Ha itt nem tenné le a Szentírást, eljuthatna a 9. rész 3. verséig. Ha netán az Újszövetségbe is belelapozna, rábukkanhatna a Mk 7,18-19-ben Jézus szavaira. Sőt még azt is fölfedezhetné, hogy az Isten Fia hússal vendégeli meg a sokaságot, s ami még különösebb, megdicsőült testében, vagyis feltámadása után is eszik egy kis sült húst - minden lelkiismeret-furdalás nélkül (Lk 24,41-43). Kár lenne feltételezni, hogy a Jn 21-ben leírt események a tanítványok megkísértéséről szólnának. Pál szavaiból kiérződik, hogy lesznek a mennyben vegetáriánusok, vegánok és mindenevők, lesznek ott szombatisták és vasárnapisták, de az ítélkezők nem lesznek ott, mindegy, mit ettek. Üdvösségünk és testvéreink üdvössége szempontjából lényegtelen, mi van a hasunkban, és lényeges, mi van a szívünkben. Ne kiáltsunk ki bűnnek olyat, ami nem az, mert ezzel olyat követünk el, ami az! /SzH/ Szommer Hajnalka Elhívott vitézek "1Fenyegető kijelentés Babilónia ellen, amelyet látomásban kapott Ézsaiás, Ámóc fia: 2Adjatok jelt a kopár hegyről, hangosan kiáltsatok nekik! Integessetek, hogy vonuljanak be a nemesek kapuin! 3Én már parancsot adtam megszentelt harcosaimnak és elhívtam vitézeimet, akik végrehajtják haragomat, és vigadoznak fenségemnek. 4Zúgás hallik a hegyeken, nagy nép zúgásához hasonló, országok morajlása hallik, összegyűlt nemzetek morajlása. A Seregek URa megszemléli a harcra kész sereget." ( Ézsaiás 13,1-4) Egy látomás leírása. Mégsem a főnevek és jelzők dominálnak ebben a négy versben, ami a látomásnak csak a kezdete, hanem egy tucat igétől forrong és lüktet ez a kijelentésekor még jövőbeli esemény. Ki az, aki mindent ilyen mozgásban tart? A mindenható Isten! Egy próféciával kapcsolatban a hívő ember számára már nem az a hírértékű, hogy be is teljesedett. Az egész 13. rész egy istentelen hatalmas nép (Babilónia) szörnyű pusztulásáról szól, amit az Örökkévaló egy másik istentelen hatalmas néppel (médek) hajtat végre, akik a 3. vers tanúsága szerint tudni fogják, hogy Isten haragját közvetítik, erre a feladatra ő választotta ki őket. Mindezt miért? Mert most még Babilónia pöffeszkedik. De a prófécia üzen a nagyhatalmak közt szorongó maroknyi Izraelnek: ne kössenek politikai szövetséget senkivel, őket egyedül Isten mentheti meg, és ő elő is készítette már az akciót. Van olyan ember vagy körülmény, ami rettegésben tart, és örök időkre, de legalábbis hosszú távra elmozdíthatatlannak tűnik? Ne szervezkedj! Bízd Istenre! "Az Úr nevet rajta, mert látja, hogy eljön majd a napja." (Zsolt 37,13) /SzH/ Szommer Hajnalka

Január 31.

Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt nálatoknál.
János 15,18

Uram! A világ gyűlöletéről magad nem megriadt szóval tanítottál, és távol állt tőled a riasztgatás szándéka. E bibliai vers mérlegelése közben inkább meglep, mennyire magától értetődőnek mondod a világ gyűlöletét. A világ akkor veszedelmes a benned hívő tanítvány számára, amikor a szeretet álarcát ölti magára. Ha hízelgő szóval csábítja a tieidet. Amikor múló gazdagságával, kívánatosnak látszó örömeivel sikerül neki téged híveid tekintete elől eltakarnia. A világ igen szívesen gyakorolja ezt a módszert. Nemritkán fájdalmas eredménnyel. A gyűlölködő világ nem veszélyes. Legkevésbé akkor, amikor perlekedik és átkozódik. Minél indulatosabb, minél hitetlenebb, annál kevesebb csábítással hat a tieidre. Így nem lehet elkallódásra vonni a hitben élő embert. Ellenkezőleg: az igazán hívő embert az üldöző világ erősíti meg hitében.

Uram! Ha a világ gyűlöletével találkozom, nem történik velem semmi váratlan dolog. Előkészítettél rá. Inkább meggyőz: az én helyem csak Tenálad van.