A változás megköveteli, hogy válassz

"Ti azonban nem így tanultátok Krisztust, ha ugyan őt meghallottátok, és benne megtanultátok, hogyan van a valóság Jézusban. Vessétek le a korábbi életviteletek szerinti ó embert, aki csalárd kívánságok által megromlott, újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban, és öltözzétek fel az új embert, amely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben." Efézus 4:20-24

Nem elég az, ha változni akarsz. Nem elég, ha vágysz a változásra. Sőt, az sem elég, ha ezt mondod: "Van egy álmom a változásról." Értelmetlenek az álmok mindaddig, amíg fel nem kelsz és meg nem valósítod őket. Nem fogsz változtatni életed hiányosságain, amíg nem választod a változást.

Hogyan akarsz más lenni hat hónap múlva? Érzelmileg erősebb akarsz lenni? Élesebb elméjű akarsz lenni? Egészségesebb? Lelkileg mélyebbre akarsz ásni?

Ez nem fog automatikusan bekövetkezni. Nem csupán véletlenül leszel egészségesebb életed bármely területén. Sokszor azt gondoljuk, hogy Istenre várunk a változás érdekében. Nem te vársz Istenre. Isten vár rád!

Az életedben nincs növekedés változás nélkül. Változás pedig nincs veszteség nélkül. Néhány régi dolgot el kell engedned. És nincs veszteség fájdalom nélkül. Néhányan megragadunk ennél a pontnál, mert nem tanultuk meg hogyan kell elengedni. Ez egy választás. Az Efézus 4:22 ezt írja: "Vessétek le a korábbi életviteletek szerinti ó embert, aki csalárd kívánságok által megromlott".

Talán azt mondod, hogy a te hiányosságod biológiai vagy szociológiai eredetű. Egy részük a körülményeid vagy a kromoszómák miatt van. De nem igazán az számít, hogy honnan erednek. Foglalkoznod kell velük. A genetika magyarázatot ad arra, hogy milyen hajlamaid vannak, de ez nem lehet kifogás a bűnödre.

Van ám jó hír is: Ha egyszer hívő lettél, új lélek lakozik benned, amely nagyobb, mint a régi hajlamok. Ezt végzi a Szentlélek.

A Filippi 2:12-13 mondja: "félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségetek, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt tetszése szerint".

Ez azt jelenti, hogy félned kellene Istentől? Persze, hogy nem! Félj inkább attól, hogy lemaradsz arról a legjobbról, amit Isten tud adni neked és elvesztegeted az életedet. Félj attól, hogy úgy éled le az egész életedet, hogy sosem fogod megismerni Isten célját.

Életed megváltoztatásának nem az akaraterő a titka. Isten az, aki az akaratot és az erőt adja neked a Szentlelken keresztül, hogy azt tedd, amit meg kell tenned.


Beszéljünk róla:

* Szerinted mit jelent az, hogy "kimunkálni" az üdvösségedet?
* Hogyan tapasztaltad meg a Szentlélek erejét az életedben?

Jézus elfogadott téged; rajtad a sor, hogy elfogadd a másikat

Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Róma 15:7

Isten azt szeretné, hogy ahogyan Jézus elfogadott téged, te is ugyanúgy fogadd el a másikat.
Hitben fogadtuk el, hogy Isten befogadott bennünket Krisztus által, amikor még elfogadhatatlanok voltunk előtte. Tehát Isten iránti szeretetünket azzal fejezhetjük ki, hogy ugyanezt az ajándékot, az ő elfogadását adjuk tovább mások felé. Hogy szeretjük Istent és ugyanazt adjuk a másik felé, amit ő ad számunkra.

Akarnunk kell a másikért élni. Isten élete másokért való élet. Ő mindig olyan, és úgy tesz, ami a másiknak a legjobb. Az ő szeretete nem válogat. Istent szeretni azt jelenti, hogy hit által ugyanolyan válogatás nélküli szeretettel készen álljunk tenni a másikért, bárkiért és bármilyen ügyben, amire Isten indít.

Úgy kell a másikat látnunk, ahogyan Isten látja őt. Az igazi szeretet, Isten szeretete nem vak. Látja azt, amit azok nem, akik önmagukért élnek. Tegyük félre az ítélkezésünket, hogy láthassuk „amit szem nem látott, fül nem hallott” (1Kor. 2:9), hogy így segíthessünk azokon, akiknek szüksége van rá.

Kiben bízhatsz meg?

Mert az Örökkévaló szava igaz, minden tette hűségét bizonyítja. ( Zsoltárok 33:4)

Életünk egyik nagy kérdése ez : Kiben bízhatsz meg ? Az, ahogyan ezt a kérdést megválaszolod, meg fogja határozni azt, hogy boldog vagy boldogtalan vagy-e, sikeres vagy bukott vagy-e, illetve azt, hogy kezdesz-e valamit az életeddel, vagy csak elpazarlod azt.
Tekintsünk az opciókra! A kongresszusban bízol? Valószínűleg nem. Az ő hitelességük elég alacsony mostanában. A médiában bízol talán? Miért tennéd, ha sosem tudod azt, hogy vajon az igazságot mondják-e? Talán a többség véleményében bízol? Nem túl okos dolog, hiszen ez minden második másodpercben változik.
Magadban bízol? Igazából ez is elég buta dolog, mert az érzelmek hazudnak. Ha az érzelmeidre hallgatsz, akkor egész életedben más emberek és a kedved fog befolyásolni.
Ha rábízod valakire vagy valamire az életed és a jövőd, jobban teszed, ha valaki olyat választasz, akit a legjobban érdekel a szíved, mindent tud, tökéletes és sosem hazudik neked. Ezek leszűkítik a kört Istenhez.
Senki sem fogja mindig az igazat mondani neked. El fogják titkolni, megszűrik és úgy alakítják, hogy jól hangozzon. Nem azt fogják mondani, amire szükséged lenne. Pedig az igazságra lenne szükséged, mert az igazság szabadít fel. Hazudnak magadról, másokról, a világról és hogy az élet az egyetlen, ami rabságban tart téged. Hogy megszabadulj, ismerned kell az igazságot! Ahogy már sokszor mondtam, az igazság felszabadít, de először boldogtalanná tesz. Nem szeretjük az igazságot. Nem akarjuk azt hallani, hogy a legtöbb problémát az életükben a rossz döntéseink okozták. Nem akarjuk hallani, hogy ez a mi makacsságunk, egoizmusunk és bizonytalanságunk, amik a stresszt okozzák az életükben, pedig ez az igazság.
A Zsoltárok 33:4 azt mondja: ,,Mert az Örökkévaló szava igaz, minden tette hűségét bizonyítja”.
Isten ezt mondja, és ez mindent megold, akár hiszel benne, akár nem. Isten nem vár a véleményedre, hogy kiderítse mi a jó és mi a rossz. Ha Isten mondja, akkor igaz.
Istenben megbízhatsz!


Beszéljétek át:

* Mit bízol ma Istenre mától?
* Miért könnyebb sokszor elhinni azt a hazugságot, amit az emberek vagy a média mond, ahelyett hogy Isten igazságában bíznánk ?
* Elfogadod, hogy Isten minden szava igaz? Miért vagy miért nem ?

Zsákutcában vagy? Számíts a szabadulásra!

"Hogy értitek azt, "ha meg tudom tenni..." kérdezte Jézus. Minden lehetséges, ha egy ember hisz." (Márk 9:23, NLT fordítás)

Isten a beléd ültetett álom által fogja hitedet erősíteni. Ennek az álomnak a beteljesüléséhez azonban szükség van hitbeli döntésre, ezután Isten kipróbálja hitedet azzal, hogy késlekedést, nehézségeket tapasztalsz és zsákutcában érzed magad.

Ekkor van az, hogy jön Isten és felszabadít. Csodát tesz. Megoldást kínál. Akár így:

* Mózes esetében kettéválasztotta a Vörös tengert.
* Ábrahám esetében azt történt, hogy ő és Sára megtapasztalták a gyermekvárás csodáját.
* József esetében hirtelen valóra vált az álom és egyszer csak már nem a börtön mélyén találta magát, hanem Egyiptom második embere lett.

Jézus pedig feltámadt! Isten még a keresztrefeszítést is feltámadássá tudja alakítani és ez azt jelenti, hogy neki van hatalma arra, hogy átalakítsa a zsákutcát felszabadulássá. Késedelmeken, nehézségeken és zsákutcákon keresztül építi hitünket, úgyhogy amikor amikor megszabadít, Istené a jó pont!

Amikor zsákutcával szembesülsz, az a legjobb válasz az, ha várod, hogy Isten cselekedjen. Mit vársz Istentől, mit tegyen az életedben? Jézus ezt mondja: "Legyen a ti hitetek szerint" (Máté 9:29b).

Amikor szabadulásra vársz, akkor Istenben bízol. Aztán majd visszanézel, hogyan vezetett Isten a hit ösvényén, kiterjesztve és növelve Benne való bizalmadat lépésről-lépésre. Hited erősebb lesz, és most már bizalommal mondhatod: "Várom, hogy az Úr kiszabadítson újra, hogy megint meglássam jóságát..." (Zsoltárok 27:13, LB fordítás)

Beszéljétek meg!

* Megtapasztaltad már Isten szabadítását, vagy láttad már, hogyan szabadítja meg egy barátodat vagy egy családtagodat álmaik megvalósulásának késedelme vagy nehézségei közepette?
* Milyen nagy dolgokban várod, hogy Isten cselekedjen az életedben?

Bánj bölcsen a pénzeddel!

„Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben…” (1Mózes 26:12)

Ha a pénzügyekről van szó, a Biblia megtanít minket arra, hogy mit kell tennünk: 1) Tegyél félre a nehezebb napokra! „Drága kincs és olaj van a bölcs hajlékában, az ostoba ember pedig eltékozolja azt.” (Példabeszédek 21:20). Tanulj meg a lehetőségeidhez mérten élni és gyermekeidet is tanítsd meg erre! Ahelyett, hogy kimerítenéd a hitelkártyádat, emlékeztesd magad arra, hogy boldogan élhetsz azok nélkül a dolgok nélkül is, amiket a reklámok kínálnak. Mielőtt újabb vásárlásba kezdesz, imádkozz! Az, hogy a bankárod megadja a hitelt, még nem jelenti azt, hogy ez valóban bölcs dolog, vagy azt, hogy Isten majd hozzájárul a hitelköltségekhez. A dagály mindig felemeli a hajókat, de mindig jön apály is. József azt tanácsolta a fáraónak, hogy: „Gyűjtsenek össze minden élelmet a következő jó esztendőkben… Mert ez az élelem lesz az ország tartaléka az éhínség hét esztendejében…” (1Mózes 41:35-36). Élj a „József-alapelv” szerint, és takarékoskodj! 2) Vess az éhínség idején is! A Biblia azt mondja: „…aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Azt mondod: „De most nehezen mennek a dolgaim”. Ne tarts vissza semmit attól félve, hogy neked nem marad elég. Adj Istennek egy magot, és biztos lehetsz benne, hogy Ő gondoskodik arról, hogy arathass, amikor szükséged lesz rá. Isten gondoskodásának lehetőségeit nem korlátozza a világgazdaság helyzete. Tedd azt, amit Izsák tett: „…éhínség volt az országban… Izsák ezután vetett azon a földön, és százszorosát aratta abban az esztendőben, úgy megáldotta őt az Úr” (1Mózes 26:1,12). Ki áldotta meg Izsákot? Az Úr! Amikor Isten azt mondja, hogy adj, akkor adj hitben, bízva abban, hogy a megfelelő időben, a megfelelő módon, és pontosan a megfelelő helyen kapni fogsz!

Buzgóság

„Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem…” (János 9:4 Károli)
A Biblia szava a szenvedélyre a buzgóság. Enélkül az élet elég szürke lenne. Minden csak külső kényszer lenne, és semmi sem, amit szeretnénk, vagy amire ellenállhatatlan késztetést éreznénk. A lelkesedés az, ami mozgásban tart, amikor mások feladják. Ez visz tovább a legnehezebb időkben is, és ad olyan erőt, amiről nem is gondoltad volna, hogy a birtokában lennél. Semmi sem helyettesítheti. Például a lehetőség sem. A lehetőség megnyithatja az ajtót, de szorgalom nélkül nem tudod a legtöbbet kihozni a lehetőségeidből, és nem jutsz el a rendeltetésedre. Howard Hendricks mondta: „Nem tehetsz élő tojásokat halott tyúkok alá”. Márpedig ennyit érnek a lehetőségek buzgóság nélkül. A tudás sem helyettesítheti a buzgóságot. Amerika legrosszabb elnökei közül jó néhányat a legokosabbak között tartottak számon. A legnagyobbaknak pedig, mint Abraham Lincolnnak is, alig adódott lehetősége valódi iskolában tanulni. Egy jó önéletrajz bejuttathat az ajtón, de tovább nem visz. A tehetség sem helyettesítheti az odaadó szorgalmat. Sok ember él a világon, akiknek nagyszerű veleszületett tehetségük van valamire, mégsem érnek el soha személyes vagy szakmai sikert. A tehetség olyan, mint a pénz – csak akkor kamatozik, ha befekteted. Végül is semmi nem helyettesítheti a buzgóságot. Nem lehetsz sikeres mások segítsége nélkül, de pusztán az, hogy a megfelelő emberek vesznek körül, nem garantálja a sikert. Egy lélektelenül dolgozó csapat nem fog sikert elérni. A buzgóság az, ami változtat a dolgokon. A buzgóság egyik titka az, hogy tudod, Isten valóban elhívott és tehetséggel áldott meg valaminek az elvégzésére. Jézus azt mondta: „Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött engem…” Ez a fajta ügybuzgalom nem tanulható, de „elkapható” – ha tehát hiányzik belőled, tölts több időt Jézussal, hogy „rádragassza”!

Elégedettségre vágysz?

„Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jeremiás 2:13)
Könnyű elégedettnek lenni, mikor minden úgy alakul, ahogy mi szeretnénk. De vajon milyen gyakran van ez így? A Biblia arra tanít, hogy gyakoroljunk minden helyzetben örülni (ld. Filippi 4:11-12), mert ha mindig csak arra várunk, hogy megtörténjen valami, amit szeretnénk, akkor bizony sokáig kell várnunk! Epikurosz mondta: „Ne tedd tönkre azt, amid van, azzal, hogy vágysz valamire, amid nincs! Ne feledd, egykor arra vágytál, amid most van!” Három dolog van, ami folyamatosan táplálja elégedetlenségünket: 1) Sóvárság. Ha azon rágódsz, amid nincs, akkor nem élvezed, amit Isten már neked adott. Légy elégedett! Célokat kitűzni jó dolog, de ne csak a végeredményre összpontosíts, tanulj meg örülni az Úrban, amíg célod felé tartasz! 2) Félelem. A félelem rá akar bírni, hogy menekülj valami elől, ami nem is üldöz. Ez az ellenség módszere arra, hogy: a) elrabolja békességedet és szilárdságodat; b) kínozzon a „Mi lesz, ha…?” gondolatokkal; c) visszatartson attól, hogy bízni tudj Istenben. A zsoltáros azt mondta: „Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!” (Zsoltárok 56:5). 3) Ha rossz helyen keresünk kielégülést. Isten azt mondta: „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” Azt mondják, életünk első 50 évét azzal töltjük, hogy biztonságot keresünk, a hátralévő időnket pedig azzal, hogy jelentőségteljességet. Pedig nem kellene. Egy énekíró így fogalmazott: „Csak Jézusban találok megelégedettséget, senki másban. Benned, Jézusom, szeretetet, életet, tartós örömet találtam!” Elégedettségre vágysz? Keresd Jézusban!

MENNYEI KILÁTÁS

„Íme nagy a ti jutalmatok a mennyben…2 (Lukács 6:23)

Olvasd végig ezt a három igét figyelmesen: „Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint” (Máté 16:27). „…kincsed lesz a mennyben…” (Máté 19:21). „…viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor…” (Lukács 14:14). Isten figyelemmel kíséri mindazt, amit érte teszel minden nap. Sokkal többet nyerhetsz azzal, ha az Urat szolgálod, mint valaha is képzelted. Igen, meg fog áldani, és meg fog jutalmazni még ebben az életedben, de ez mind semmi ahhoz hasonlítva, ami a következőben vár rád. Ennek tudatában az olyan egyszerű döntések, mint az, hogy mivel töltsd az idődet, mire költsd a pénzedet, és mire fordítsd az energiádat, hirtelen nagyszerű ígéretet hordozó lehetőségekké válnak. Ha ezt megérted, akkor azzal a megingathatatlan bizonyossággal fogsz élni, hogy minden, amit ma teszel – örökké számít. Ez az igazság pedig jobbra fordíthatja az életedet! Jézus azt mondta: „Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor gyaláznak, kiközösítenek bennetek, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok!...” (Lukács 6: 22-23). Nos, Jézus ezen nem azt értette, hogy ha rosszul bánnak veled őérte, akkor annyira boldog leszel, hogy örömödben táncra perdülsz. Nem, ő azt mondta: „Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben.” Ez a hét szó megmutatja, miért örülhetsz még a legrosszabb körülmények között is. Tudod, közvetlen kapcsolat van aközött, amit Istenért teszel itt a földön, és valami nagyszerű között, amit Isten fog tenni érted a mennyben. Jézus nem azt kéri, hogy élvezd a nyomorúságot érte, ez mazochizmus lenne. Ő azt mondja, hogy bizonyos tettekért a mennyben a jutalom olyan csodálatos, hogy már ennek tudata át tudja formálni mostani életedet – akár önkéntelen örömkitörést is okozhat!

Béke...

A mai nap imádsága:

URam! Add, hogy meg tudjak békülni sorsommal, s hálás tudjak lenni mindenért! Ámen

   

Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

Mt 5,9

Az emberiség történelme egyben a háborúk történelme is.... Szívünk mélyén ugyan békében szeretnénk élni egymással, Istennel és persze önmagunkkal is, de valahol mindig hibázunk - akaratlanul is mulasztunk -, s békétlenség lesz belőle. Perlekedni, szembeszállni valami ellen aztán mindig könnyebb, mint összefogva, küzdeni valamiért - ez utóbbi ugyanis személyes lemondással, olykor komoly áldozathozatallal jár.

A huszadik század egyik nagy tébolya volt, milliók hitték: a békéért harcolni kell. Így tudtak lelkesen frontra utazni - ahol aztán kijózanodott minden nacionalista és "-izmus-hívő". Ahol a fegyverek csörögnek-dörögnek, ahol a halál kaszál, ott nemcsak életek érnek végett, de a művészetek, s a humanista gondolatok és mindenekelőtt az erkölcsök, mert már csak egy erő releváns, a túlélés EGOizmusa: vagy ő vagy én...

Az játékipar legerősebb húzóágazata a számítógépes játékok, melyek közül messze kiemelkednek a katonai együttműködésben - nekik ugyanis ez reklám(!) -, stratégiai "lövöldözős" játékok. Bizony felnőtt egy generáció, akik lelkesednek ezekért - amire hollywood rendesen "rásegít" az akció-filmjeivel -, s talán a józanabbak tudják, hogy ez csak játék, de sokak lelki világában elültették az üzenetet: a jó csak akkor győzedelmeskedhet, ha mindenkit hidegvérrel eltesz az útjából... A lélekben gyengéknek ugyanis nincs alternatívája, számukra csak egy út létezik: az erőszaké.

A békesség-teremtőket "más fából faragták". Ők nem az elnyomásra, mások kiszorítására hanem az emelésre - ma divatos szóval mondva -, az integrációra voksolnak. Jól tudják, a külső béke csak akkor tartós, ha az a belső békéből táplálkozik, sőt még az is megtörténik, hogy a külső békétlenség ellenére a lélek nyugalmat talál.

Mindez azonban csak Istennel EGYÜTT lehetséges! Nem az ember életvezetési stratégiája - az csak másodlagos -, hanem mindig az Isten kegyelmes szeretete a meghatározó elem. Továbbadni az Istennel való megbékélés jó hírét csak az tudja, aki maga is megtapasztalta a békétlenséget, s az abból való szabadulás sorsára szabott útját maga is bejárta. Békétlenségünk legnagyobb oka ugyanis mi magunk vagyunk, ezért önmagunkat legyőzni, "rákényszeríteni a jóra" sosem leszünk képesek, ezt egyedül "kívülről" Isten képes munkálni bennünk...

Egység...

A mai nap imádsága:

Uram! Óvj meg minden kísértéstől, légy velem nehéz pillanataimban. Adj erős szívet s lelket, hogy igédben felfedezzem védő szeretetedet, s aszerint is éljek! Ámen

Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: "Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?" Ő így felelt: "Senki, Uram." Jézus pedig ezt mondta neki: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!"

Jn 8,10-11

Új "őrület" hódít a régi alapokon, a neve: poli-ámor. El País című spanyol napilap az ilyen kapcsolatok előnyeit sorolja: "Nincs féltékenység, bűntudat, rejtőzködés, a légkör állítólag derűs marad. A legfőbb érv pedig az, hogy semmiben sem tesznek mást, mint ami igen gyakori, és megszokott, csupán becsületesen felvállalják tetteiket. Tény, hogy nagyon sok a házasságtörés, ilyenkor a titkolódzás, a gyanakvás csak mégjobban elmérgesíti a felek közti viszonyt. Jobb, ha a feleség tudja, hogy a férjnek van valakije, az asszonyok találkoznak, még szimpatizálhatnak is. És a férj is eltűri az immár nem vetélytársnak érzett másik férfit. Ha kapcsolataik tartósnak bizonyulnak, miért ne? Akár mindnyájan együtt is élhetnének." Tényleg ilyen egyszerű lenne?

A kérdés nyilvánvalóan bonyolultabb! Az ÚRIsten férvivá és nővé teremtette az embert, de Ádám és Éva együtt alkotják az Embert. "Lesznek ketten egy testté!" - s itt tegyük félre a vulgáris magyarázatot, hogy ti. a gyermek(ek)ben, hiszen a lélek egységéről van szó! A "Ne paráználkodj!" törvény azt mondja: "Ne törj egységet!" Amit Isten egybeszerkesztett, azt ne szedd szét, amit egybeforrasztott azt ne törd ketté! A párkapcsolat igazi öröme az egység öröme, azaz: együtt "alkotjuk" azt a közösséget, ami erőt ad, elrejtettséget biztosít. A keresztény ember védi ezt a közösséget, amit Isten ajándékának tekint, mert jól tudja, hogy mentális/lelki/szomatikus regenerációjának ez az egyik alapvető biztosítéka, de tudja azt is, hogy ehhez elengedhetetlen az Isten kegyelme, hiszen a "hármas fonál az nem szakad el".

Az istenteremtette szexusunk benne van egész személyiségünkben, ebből nem tudunk kibújni: férfi vagy nő módjára élünk, gondolkodunk. Aki elveti az istenképűségében neki adatott méltóságát, az közönségessé teszi azt, ami egyedi és megismételhetetlen. Korunkban a nők nagyon sokat veszítettek méltóságukból, az ezredfordulóra egyre inkább eltárgyiasult a nő (szakszóval ezt szexuális objektifikációnak nevezik), élvezeti eszközzé, figyelemfelkeltő tárggyá szürkült, jóllehet Éva (élet, minden élők anyja) az ÚRIsten teremtettségi tervében az élet csodálatos szivárványa.

Az egység meg/feltöréséhez mindig két ember kell, s a személyes felelősség alól kibújnia nem lehet senkinek. Természetesen a házasság-törés, a félre-lépés, a meg-csalás stb. az nem bagatell dolog, hanem életvezetési tragédia. Nem üdvösség-kérdés, de pokollá teheti a mennyország földi "előízét", az Isten legnagyobb ajándékát, az Egység megélésének legintimebbjét: a házastársi közösséget. Az újrakezdés lehetőségét mindig megadja az Isten, de egy valamit nem szabad felednünk: Mi "kiradírozni" életünk tintafoltjait soha nem tudjuk, legfeljebb "beleradírozni" vagyunk képesek mások lelkébe - s ez bizony könnyen megtörténik, ha figyelmen kívül hagyjuk, ha kizárjuk Istent a szívünkből...

Elfogadásért...

A mai nap imádsága:

Uram, Istenem! Olyan könnyen és gyorsan ítélek meg másokat, elfelejtve, hogy magam is ítélet alatt álló vagyok. Sokszor hiszem azt, hogy a jó ügyet szolgálom, s lendületesen vetem be erőmet valami ellenében... Uram vetesd észre velem, hogy mindig valakiért vagy valamiért kell küzdenem, s hogy az igazságaink csakis a Te szeretettel együtt tükrözhetik a Te igazságodat! Ámen

   

A hitben erőtlen fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok... Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek. Róma 14,1 és 14,12

Pluralista világban élünk, melyben toleranciára hivatkozunk. Számtalan kisebbség keresi akaratának érvényesítését a társadalomban, mely érdekérvényesítésben politikusok állnak e csoportok élére. Így is van ez rendjén. Mégis vannak olyanok, akik a tolerancia mögé bújnak, hogy az egyén egyetlen túlélési esélyét, a közösséget, megosszák. Az első keresztény gyülekezetekben az összetartás nemcsak a szeretet missziói erejének a jele volt a világban, hanem a megmaradás, olykor a túlélés biztosítéka is. Ha valaki az egységet veszélyeztette megosztó véleményével, akkor az egész közösség léte forgott kockán.

Ebben a helyzetben különösen fontos Pál intése: "Az erőtlent fogadjátok be, de ne azért hogy nézeteit bírálgassátok!" Mert soha nem a bírálat, hanem a szeretet, s az abból fakadó erő és józanság az, ami véleményt változtat. Aki az egységre és az erőre hivatkozik, az lehet diktátor, de nem lehet a szeretet apostola. Aki józanságra int, de nincs ereje szeretni, az elvész az élet hullámai között, ezért hangsúlyozza Pál nem egyszer, hogy a legnagyobb ajándéka az Istennek - a szeretet.

Ahány ember él a világon, legalább annyiféle érzület és világlátás létezik. A mező virágai között sincs két pontosan ugyanolyan, de minden növény az éltető fény felé tör, ahogyan minden léleknek emelkednie kell(ene) az Isten (a Fény) felé. Ebben nyilvánul meg igazán az egység. Ha valaki ebben a törekvésében - bármiféle érdekből - gátolja embertársát, akkor annak érvelésrendszerét érdemes alaposan megvizsgálni. A szekták alapvető "működési rendje", hogy csak a vezér hangjára hallgatnak. Nincs, s nem is lehet alternatív-, hírforrás vagy irodalom - vélemény sem. Olyan ez, mint a rákos daganat, mely folyton nő és szaporodik, ami a tulajdonképpen az élet jele is lehetne, csak hát a tumor-sejtek nem tudják hol a határ... s így minden mást, végül önmagukat is elpusztítják.

Ha földi létünk utolsó homokszem-történese is csöndben aláhull és Isten elé kerülünk, akkor az nem másokkal együtt történik, hanem külön-külön, csak velem. Nála nincs közösségi számonkérés, kollektív büntetés, ahogyan az ember a történelmében "gyakorolta". Az Isten törvényei mindig igazságosak! - ezen érdemes lenne többször elgondolkodnunk... .

Követés...

URam! Add, hogy ne emberekre tekintsek, hanem mindig Rád figyeljek, s Téged követhesselek! Ámen
   

Ha tanítómesteretek sok ezer volna is a Krisztusban, atyátok azonban nincs sok: mert az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Krisztus Jézusban. Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim.
1 Kor 4,15-16

Szent Pált, az egykori farizeusi vallásosságot véresen képviselő fiatal rabbit sokan nem szerették - Korinthusban sem. Egyrészt keményen küzd saját tanítói tekintélyéért, másrészt rajta kívül vannak mások is, akik hirdetik Jézus tanítását, gyaníthatóan olyanok is, akik valóságosan hallgatták a Názáretit, s nem csak elképzeléseik voltak Róla. Amit fontos megjegyeznünk/tudnunk: Krisztus első gyülekezeteiben nem csak férfiak tanítottak, hanem nők is, ezt éppen onnan tudjuk, hogy Pál a diákónusok (s kezdetben ez nem csak szeretet-szolgálatot, hanem írásmagyarázatot is jelentő "tisztség" volt) között mintegy egyharmad arányban említ meg nőket. Teszi ezt annak ellenére, hogy Pálnak ismerjük nem éppen "nőbarát" kijelentéseit! Ez azt jelenti, hogy a nők befolyása az első gyülekezetekben - hiszen Jézusnak köztudottan voltak női tanítványai/követői - igen erős volt. Kellett is hogy legyen, hiszen a gyülekezet részben vagy egészben de mindig az adott társadalom "leképződése" is, azt pedig kortörténetből tudjuk, hogy igen sok befolyásos, gazdag nő élt a Római Birodalom területén, s nem Kleopátra volt az első és utolsó, akinek a kezében óriási hatalom összpontosult... (Ha azt nézzük, hogy Evangélikus Egyházunkban mostanság a papi szolgálatot végző nők aránya pontosan egyharmad, akkor nagyon is "klasszikus" felépítésű, apostoli-hagyományú egyház a lutheránus!)

Pál olyat mond "Legyetek az én követőim!" a korinthusiaknak, amit azok igencsak vegyes érzelmekkel fogadnak. Pál korinthusi hallgatósága meglehetősen vegyes volt: sok igen művelt, korabeli "világot járt" ill. ismert ember lehetett a gyülekezetben, már csak azért is, mert Korinthus kereskedelmi-, s egyben kulturális centrum is volt. Azt tudjuk, hogy a gyülekezetben pártoskodás(?) is felütötte fejét, de az is lehet, hogy ezek egyszerűen csak a különféle - s akár egymást gazdagító(!, s miért ne?) - Krisztus-felfogások/-értelmezések voltak: "Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé." 1 Kor 1,12

Miben is kövessék tehát Pált? Abban, hogy damaszkuszi úton történt Krisztus-élménye után is megtartotta a farizeusi előírásokat? Esetleg abban, hogy nem tudott kilépni a Krisztus-esemény egysíkú judaista magyarázatának korlátai közül? Tény, hogy a Jézus-mozgalom a Földközi-tenger keleti partjaitól indult el, de az is tény, hogy az első - Palesztinától egyre távolabb eső - keresztény gyülekezetek - nevezzük őket inkább Jézus-centrikus domus-ecclesia-áknak - többségét nem az jellemezte, hogy világ-, és istenfelfogásuk meghatározóan a mózesi törvényekbe ágyazottak lettek volna. Minél távolabb kerülünk a történeti Jézus működési területétől (elsősorban Galilea), annál inkább érezhetőek - értelemszerűen -, az egyéb kulturális hatások...

Néhány írásmagyarázó szerint Pál már-már kétségbeesetten harcol Korinthusban gyülekezeti tekintélyéért, ezért is nevezi magát "atyának", s helyezi magát a többiek fölé. Mások szerint csak arról van szó, hogy Pál félti a gyülekezetet az "idegen" tanításoktól, s a köztudottan aktív, helyi vallásos rajongóktól. Amit Pál mond, azt kimondani jó lélekkel, kevesek kiváltsága - hiszen esendő emberek vagyunk mindannyian -, de aki mégis kimond(hat)ja - mert istenes életet él -, az előtt nem bizonytalan a cél, s igen boldog embernek mondhatja magát, mert tudja mivégre is van ezen a világon...



Imádkozzunk!
URam! Add, hogy nagyhét csendjében megtaláljalak Téged újra, követhesselek Téged szeretetben, ahogyan régen! Ámen
   

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
Jn 8,12

Jézus és fény... összetartozó fogalmak, mindkettő önmagán túlmutató fogalom, érdemes "ízlelgetni" őket, meditálni egy kicsit rajtuk. Mindenek előtt, szögezzük le: a 'Jézus' egy igen elterjedt név volt a korabeli Galileában és Júdeában. Éppen ezért, amikor a kereszténységben Jézust emlegetik, sőt már-már agresszív, tolakodó a "jézusozás", akkor jó lenne tudatosítani: a "Jézus-történésben" nem a jézusi "tulajdonság" az elsődleges, hanem a krisztusi, azaz: Ő a Krisztus, a Felkent, az Atya Küldöttje. Jézusnak születik meg, de a legfontosabb, hogy Krisztusként él, tanít, s hal meg... Talán, ha az a sok - egyébként jószándékú missziós-lendületű keresztény - jobban koncentrálna a Krisztusra, s az Ő tanítására, akkor kevésbé lenne emberi, szárnyaszegett, olykor joggal megmosolyognivaló a "buzgóságuk". Számos szép/kulturált/mai példa van arra, hogy lehet felhívni a figyelmet arra, ami fontos, ami szép, ami evangéliumi! (Lásd Egyházunk plakátját jobbra lent, s IDE KATTINTANI!)

Krisztus földi neve összetartozik a fénnyel, hiszen ahogyan János evangéliumában olvashatjuk: "Ő világosságként jött a sötétségbe". A Fényből, az Istentől jött a sötétségbe, a halálba, hogy a földi megsemmisülésünkből utat mutasson/adjon az Életbe, a Fénybe, az örökbe... Amit Krisztus URunk szólt, tanított, az a mennyből, az Atyától, az örök világosságból való "tudás" volt, s ebben "nincs fény és árnyék játéka", mert tökéletes igazságot közöl. Tudás és fény ugyanakkor egymás szinonimái is. Ha valakinek "kigyullad a lámpás a fejében", az egyértelműen jelzi, hogy megértett valamit, s ha valami "napvilágra került" vagy "fény derült rá", akkor az azt jelenti, hogy "kiderült" az igazság.

De mit jelent az, hogy "követni a világosságot" ill. az, hogy "járni a világosságban"? Követni a Fényt, azt jelenti: kúszok az Élet után, mint a növény a napfény felé! Követni a Fényt, azt is jelenti, hogy sorsom/élet-ösvényem igazságát folyamatosan az Ige világítja meg, s ezért nem tévedek el. Követni a Fényt azt is jelenteni, tudom, hogy miért érdemes áldozat hozni, s miért nem, vagyis tudom, mi az, ami óvja, segíti, emeli az emberéletet, s mi az, ami rontja pusztítja! Magyarul: Tudom mi az érték, s mi a "gagyi"...

Hogyan történik mindez a gyakorlatban? A megvilágosodás által! Akinek szívében kigyullad az isteni szeretet fénye, annak fejében is oszlik a sötétség... Aki Krisztusra (Aki a Fény) bízza az életét, az nem csak az Életre voksol, de egyben a szeretet szabadságára is. Annál nagyobb méltósága az embernek pedig nem lehet, minthogy azt csinálhat, amit csak akar - természetesen a szeretet által!

Amíg mások mondják meg, hogy mit kell tennem, hogyan kell szeretnem, addig nem vagyok a Fényben, nem vagyok az életben, nem járok a világosságban. Aki a sötétségben van (mások általi meghatározottságban, a törvény által él) az a halálban van. Aki átemelteti magát az Isten kegyelméből a sötétségből az Világosságba, az maga irányítja az életét, azaz: a szeretet által él. Itt már nincs szükség a törvényre, a külső tiltásokra, törvényekre, mert a belső, a Lélek adja/osztja a szeretet-parancsokat, s ezért mondhatjuk, hogy a törvény betöltése a szeretet...

Mindazok, akik "világosságban", szeretetben járnak, azok tulajdonképpen ígéretben élnek. Ahogyan két szerelmes szív is akkor boldog, ha kölcsönös ígéretüket nem töri meg a hűtlenség, ugyanúgy az ember és Isten kapcsolatában is a legfontosabb "tényező" a hűség... Sajnos az ember hajlamos megcsalni Istenét, de nem számol azzal, hogy ilyenkor tulajdonképpen magát csapja be, hűtlenségével önmagát sebzi meg. Ilyenkor, mindenkinek, aki már elesett csak egy reménysége van/marad: "ha mi hűtlenek is vagyunk, Ő örökké hű marad"...

Szavaink...

A mai nap imádsága:

Uram! Add, hogy hitelesen tudjak szólni, s szeretetben tudjak élni! Ámen

   

Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

1 Kor 2,2-5

Az egyháztörténelemben - régen és ma egyaránt - számtalanszor találkozunk intellektuális, moralizáló prédikátorokkal... Szépen csengő szavaikat ügyes mesteremberként illesztik egymás mellé, hogy aztán az intések és buzdítások kötőanyagával előálljon a hit védő fala, s a dogmatika erős vára. Az igehirdetés célja mégsem ez. Alapjaiban más, s ezt jól tudja Pál apostol is. Ezért a "tanult" és "jólinformált" korinthusi gyülekezetben nem az egykori rabbitanítvány meggyőződésével, a törvény szavával vagy irígylésreméltó görögös műveltségével akarta meggyőzni hallgatóit, hanem a személyes bizonyságtevés őszinte egyszerűségével akart szolgálni.

Ezért jelent meg közöttük "félelemmel, s rettegéssel" közöttük... Előadásban, távolságtartóan beszélni a Bibliáról nagyságrendekkel könnyebb, mint személyiségünkön keresztül megláttatni, meghallhatóvá formálni az evangéliumot. A hírnöktől azt várják el, hogy pontosan idézzen, a tanítótól, hogy logikusan magyarázzon és segítse a megértést, a paptól, a prédikátortól, nemkülönben a keresztényí embertől pedig azt, hogy hitelesen szóljon a szívében élő reménységről.

Pál reménysége minden hívő ember reménysége is: Isten nem hagy el. Az evangélium éppen arról szól, hogy Isten szeretete akkor is velünk marad, amikor mi magunk jelentjük, ki, hogy nincs rá szükségünk... Végül pedig erőtlenségünkön keresztül bizonyosodunk meg arról, milyen nagy az Isten kegyelme.

Szentlélek...

A mai nap imádsága:

Szentlélek ÚRIsten! Táplálj, erősíts, nevelj, s növelj! Ámen

A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.

Jn 14,26

Az isteni jelenvalóság egyik 'bizonyítéka' a Szentlélek munkája... Ahogyan nem látjuk a szelet, csak a hatását, úgy vagyunk a Szentlékekel is. A közösségben, ahol kiáramlik a Szentlélek, megnyilvánulnak a kegyelmi ajándékok: kinek-kinek a maga sors-mértéke szerint. Senki nem önmagáért kapja, amit kap, hanem a másikért, hogy amije van, azzal szolgáljon a másiknak, s ezzel erősítse a közösséget.

Másképpen gondolkodunk Istenről, családról, hazáról, ha közösségben vagyunk, s egészen másképpen, ha be vagyunk zárva a négy fal közé. S természetesen másképpen 'éljük meg önmagunkat' egy átláthatatlan tömegben, s egészen másképp egy átlátható közösségben, ahol ismerjük egymást - amilyenek gyülekezeteink nagyrésze. Egy kisközösség igen jól szabályozza magát az egyének lelkiismerte által - hiszen egy apostoli, tizenkétfős csoportban még meghallható a Lélek csöndes, belső hangja - de tömegeket irányítani/alakítani többnyire már csak lózungokkal, jelszavakkal lehet. Jól tudják ezt a politikusok, a reklámszakemberek és humán-menedzserek és ezért ők személyiségveszejtő, trendekben, projektekben, s logókban gondolkodnak... A megoldás persze soha nem az elszürkítő uniformizmusban, hanem a kiteljesítő egyediségben rejtőzik.

A Szentlélek - a lelkünkben megnyilvánuló isteni erő - nemcsak pártfogol-megerősít minket, de eszünkbe juttat dolgokat és prioritást ad, rendszerezi életünket. A világban/világnak élő ember az élményt keresi, s ezért sok vallásos ember gondolja úgy, hogy az Istenben való hit egyfajta extra-élményhez juttat, s ha nem kapja meg ezt a 'lelki-bónusz"-t, akkor nemcsak az adott vallásos közösséget ítéli meg, de saját hitét se tartja 'igazinak'. A Szentlélekkel kapcsolatban azonban nem a múló érzelmeket kell hangsúlyozni, hanem a megerősítő/megbizonyosító mindent átfogó értelmet. Pál apostol ezért mondja a korinthusiaknak: "Inkább szólok öt szót értelemmel, mint tízezret nyelveken!" Ez azt jelenti, hogy a Szentlélek, az az Erő, a Józanság, s mindenek előtt a Szeretet Lelke...

Sok kérdést kell életünk folyamán megválaszolni, de aki Istennel is számol a hétköznapjaiban, az jól tudja, vannak kérdések, amik talán örökre kérdések maradnak. Azt is tudja a hívő ember, hogy óriási hatalom a szó, de vannak helyzetek, amikor az igazság megfogalmazása/kimondása ellenére sem történik lényegi változás a körülményekben... A körülményekben is megnyilvánuló Isten azonban többre akar eljuttatni minket. Nemcsak azt akarja, hogy béküljünk meg az anyagvilággal, a sorsunk-adta fizikai valósággal, Ő mindenekelőtt azt akarja, hogy Vele béküljünk meg, s utána valóban élhessünk Őáltala...