ANNAK ELLENÉRE
„A jó pásztor életét adja a juhokért.” (János 10:11)
Két dolog van, amiben hasonlítunk a juhokra. 1) A pásztor vezetése nélkül bajba keverednénk. Istennek nincsenek „szuper-juhai”. A Biblia azt mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta…” (Ézsaiás 53:6). A juhokhoz hasonlóan sokszor fogalmunk sincs, merre tartunk, mégis makacsul megyünk a saját fejünk után, olyan dolgokat választunk, amiknek rossz vége lesz, hacsak Isten közbe nem avatkozik. 2) A juhok nem elég okosak ahhoz, hogy el tudják rejteni gyengeségeiket. Kétségtelenül erősségünk azonban, hogy hajlandóak azok lenni, amik. F.B. Meyer mondta: „Régebben azt hittem, hogy Isten ajándékai egymás feletti polcokon vannak, és ahogyan növünk, egyre könnyebben el tudjuk érni őket. Mostanra rájöttem, hogy egymás alatti polcok vannak, és nem az a kérdés, hogy mekkorára növünk, hanem, hogy mennyire tudunk lehajolni.” Salamon azt mondta: „…a bölcsesség az alázattal jön” (Példabeszédek 11:2 NLT). Mivel Isten már mindent tud rólad, minek tettetni? Ráadásul, azok a dolgok, amiket nem ismersz el, és amiket nem kezelsz, gátolják növekedésedet, és korlátozzák hasznosságodat Isten számára. Ez túl nagy ár! Isten az igazságot értékeli, és elvárja, hogy őszinte légy vele, másokkal és magaddal. Pál azt írja: „…az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá…” (Efezus 4:15). Jakab pedig hozzáteszi: „Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5:16). Mindannyiunknak vannak erősségeink és gyengeségeink – de ha átadod Istennek mindazt, ami vagy (és ami nem vagy!), ő megáld, és felhasznál annak ellenére, hogy milyen vagy.
Ha hajlandó vagy megfizetni az árat
„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)
A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19)
Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát!
A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19)
Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát!
Hetvenszer hétszer is!
„Hányszor bocsássak meg?” (Máté 18:21 NIV)
Lámek Kainnak, Ádám egyik fiának a leszármazottja volt. Amikor Kain megölte testvérét, Ábelt, Isten egy jelet tett rá, azt mondva, hogy ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Egy napon valaki megsértette Lámeket, és ő átadta magát a haragnak, megölte a sértőt, és ezt mondta: „Megöltem azt, aki megsebzett… Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért!” (1Mózes 4:23-24 NIV). Lámek úgy gondolta, hogy neki teljes mértékben igaza volt. A fickó, aki rosszat tett vele, magának kereste a bajt. Lámek filozófiája ez volt: ha bántasz, én is bántalak. És nem csak egyszer, de hetvenhétszer. A bosszúvágy soha nem elégül ki. Egyszerűen kifejezve: „Nem működik!”
Lámekhez hasonlóan Pétert is megbántotta valaki hozzá közel álló, és ez többször is megesett. Ezért odament Jézushoz, és megkérdezte: „Hányszor kell megbocsátanom ennek az embernek? Hétszer?” Péter azt gondolta, hogy rendkívül nagylelkű volt, és azt várta, hogy Jézus majd vállon veregeti, így aztán valószínűleg nem volt túlságosan elragadtatva, amikor Jézus lelohasztotta az egóját azt mondva, hogy meg kell bocsátania az ellene vétőnek „nemcsak hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is”. Honnan vette Jézus ezt a számot? Az Ószövetségből. Jézus jól ismerte a Szentírást, tehát szándékosan választotta. Ő leszámolt Lámek filozófiájával! „Péter, követheted Lámek nyomdokait, és megtorolhatod a sérelmet, vagy követhetsz engem, és egyre jobban kiterjesztheted a megbocsátást; de mindkettőt nem teheted egyszerre!”
Isten valóra váltja tervét érted
„Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket…” (Ézsaiás 46:10)
Nem egy tévedés vagy, amit szüleid a szenvedély hevében követtek el. Lehet, hogy amit szüleid tettek, hiba volt, de te nem vagy az. Talán azon tűnődsz: „Istenem, lehetséges, hogy a te szemedben volt valami értelme a fogantatásomnak? Tényleg arra van elhívásom, hogy valami nagyszerűt tegyek az életben? Van valami olyan különleges a személyiségemben, valami olyan élettapasztalatom, valami olyan, amivel hatni tudok környezetemre, valami, ami származásomból vagy kultúrámból ered, valami, ami annyira az én szükségeimhez és gyengeségeimhez kötődik, hogy azt senki más nem tudná pont úgy elvégezni, ahogy te akarod, csak én?” Igen. Isten ezt mondja: „Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek.” (Ézsaiás 46:10 kat. ford.).
Boldogulni fogsz, mert Isten már előre elrendelte sorsodat. Isten először a célt határozza meg, azután jelöli ki a szükséges folyamatot. Ha egy építésvezető valamit nem tud biztosan, akkor újra megnézi a tervrajzot és egyeztet az építészmérnökkel. Isten az életed tervezőmérnöke és ő az építésvezető is. Sosem zavarodik bele munkájába, mert tudja, mit tervezett, és tudja, hogyan lehet azt felépíteni. Ha ő épít valamit, akkor az a leghatékonyabban és legtökéletesebben épül. Azt gondoljuk: „Uram, miért tartasz vissza, mikor mások előrébb juthatnak? Miért tart olyan sokáig, míg az én életemben is elérkezhet az áttörés?” Isten így válaszol: „Mi áll a tervrajzban?” Isten szilárd alapot épít alád, hogy állni tudd a nyomást, ami áldásaihoz társul, és át tudd vészelni a viharokat anélkül, hogy életed összedőlne vagy megrendülne. A jó munkához idő kell. Amit érdemes birtokolni, azért érdemes küzdeni is.
LÉGY ÁLLANDÓ KAPCSOLATBAN ISTENNEL!
„... Minden imádságotokban... teljes állhatatossággal... " (Efézus 6:18)
Andrew Murray írta: „Sok keresztyén tehernek, kötelességnek és nehéznek tartja, hogy egyedül legyen Istennel! Ez a legnagyobb akadálya keresztyén életünknek mindenben." Isten azt mondja: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!" (Jeremiás 33:3). A választ, amit keresel, a térdeiden találod meg. Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (János 15:7). Az imádság olyan, mint a platinakártya, hozzáférést biztosít Isten bölcsességéhez és forrásaihoz. Pál írja: „...legyetek... az imádkozásban állhatatosak" (Róma 12:12). AII. világháború idején elfogtak egy katonát, aki a szálláshelyére próbált visszakúszni a közeli kiserdőből. Parancsnoka elé vitték, és megvádolták azzal, hogy az ellenséggel tart fent kapcsolatot. A katona azt mondta, hogy csak imádkozni ment az erdőbe. A parancsnoka ezt kérdezte: „Magának az a szokása, hogy órákig egyedül imádkozik?" „Igen, uram" - felelte a katona. „Akkor térdeljen le most rögtön, és imádkozzon" - ordította a tiszt - „mert még soha nem volt ekkora szüksége rá!" A katona letérdelt és olyan erővel imádkozott, hogy parancsnoka így kiáltott: „Elég, elmehet, hiszek magának! Ha nem lett volna olyan sokszor a gyakorlatokon, nem tudta volna ilyen jól csinálni a szemlén." Az imádság nem pótkerék; nem számíthatsz arra, hogy elég, ha ott van a csomagtartódban, és majd használod, ha szükség lesz rá. Kitartónak, állhatatosnak kell lenned az imádságban. Másképp fogalmazva: légy állandó kapcsolatban Istennel!
Andrew Murray írta: „Sok keresztyén tehernek, kötelességnek és nehéznek tartja, hogy egyedül legyen Istennel! Ez a legnagyobb akadálya keresztyén életünknek mindenben." Isten azt mondja: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!" (Jeremiás 33:3). A választ, amit keresel, a térdeiden találod meg. Jézus azt mondta: „Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek" (János 15:7). Az imádság olyan, mint a platinakártya, hozzáférést biztosít Isten bölcsességéhez és forrásaihoz. Pál írja: „...legyetek... az imádkozásban állhatatosak" (Róma 12:12). AII. világháború idején elfogtak egy katonát, aki a szálláshelyére próbált visszakúszni a közeli kiserdőből. Parancsnoka elé vitték, és megvádolták azzal, hogy az ellenséggel tart fent kapcsolatot. A katona azt mondta, hogy csak imádkozni ment az erdőbe. A parancsnoka ezt kérdezte: „Magának az a szokása, hogy órákig egyedül imádkozik?" „Igen, uram" - felelte a katona. „Akkor térdeljen le most rögtön, és imádkozzon" - ordította a tiszt - „mert még soha nem volt ekkora szüksége rá!" A katona letérdelt és olyan erővel imádkozott, hogy parancsnoka így kiáltott: „Elég, elmehet, hiszek magának! Ha nem lett volna olyan sokszor a gyakorlatokon, nem tudta volna ilyen jól csinálni a szemlén." Az imádság nem pótkerék; nem számíthatsz arra, hogy elég, ha ott van a csomagtartódban, és majd használod, ha szükség lesz rá. Kitartónak, állhatatosnak kell lenned az imádságban. Másképp fogalmazva: légy állandó kapcsolatban Istennel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése