Az aggódás nem működik

"Semmiért se aggódjatok..." Fil 4,6



Egy olyan időszaka ez az évnek, amikor a valóság kijózanít. Mindössze egy hónap telt el az Újévből, előtted a változtatásra kitűzött célok az egészség, a munka, a kapcsolataid területén és eddig minden ugyanolyannak tűnik, mint decemberben volt.

Ha így állsz most, ha valódi problémáid vannak és a dolgok nem úgy jönnek össze mint szeretnéd, akkor választanod kell. Aggódhatsz azt figyelve, vajon minden darabjaira fog-e hullani körülötted, vagy dönthetsz úgy, hogy hiszel és bízol Istenben.

Mindannyian különbözőképp küzdünk az aggódással. Egyesek izzadnak, mások ordítoznak vagy éppen megnémulnak. Te szoktál ülni a problémáidon? Bizonytalan vagy a jövődet illetően? Elszakítva érzed magad Istentől? Jelentkeztek a fejfájás, hátfájás vagy gyomorideg pszichoszomatikus tünetei? Nehezen tudod elfogadni a vereséget? Kiégettnek érzed magad? Az elintézetlen ügyeket nehezen viseled? Állandóan újra és újra átrágod az eseményeket? Mindezek a dolgok az aggodás és nyugtalankodás jelei.

Szeretjük azt hinni, hogy az aggódás a javunkat szolgálja. Emlékeztet, hogy mit kell megtennünk vagy éppen motivál, hogy megtegyük a következő lépést. A valóság azonban a következő: az aggódás bennünk dolgozik, nem nekünk dolgozik. Meglopja életünket és kapcsolati nehézségeket teremt. Addig, amíg nem kapunk valamit, ami jobb, mint az aggódás, aggódni fogunk.

Hogyan tudunk megszabadulni az aggódástól? Ezen a héten szeretném, ha megnéznénk a Máté 8-ban található történetet, ahol Jézus beszél az aggódásról és annak kezeléséről. Meglátjuk, miként válaszolhatunk hittel a valóságra.

Isten elfogadása: Már a Tiéd!

"Ha Isten azt mondja a választottairól, hogy elfogadja őket, akkor ki emelhet vádat ellenük? Vagy elítélheti-e őket bárki? Egyáltalán nem! " Róma 8:33-34 szó szerinti fordítása


Legtöbben egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk elnyerni az elfogadást. Meg akarjuk kapni a szüleinktől, társainktól, emberektől, akiket tisztelünk és talán még azoktól is, akikre irigyek vagyunk. Az ösztön, hogy elfogadjanak bennünket, egy olyan mély ösztön, amely hatással lehet arra, hogy milyen ruhát viselsz, milyen autót vezetsz, milyen házat veszel és még arra is, hogy milyen karriert választasz.

Emlékezz vissza, hogy gyermekként mennyire a középpontban akartál lenni azért, hogy valaki azt mondja neked "Merd megtenni ezt" és olyat javasolt, ami butaság volt vagy veszélyeztette a személyes biztonságodat. De te így is megtetted, mert az elfogadás utáni vágyad kiütötte a biztonság utáni vágyadat.

Megtesszük, mert szeretjük az elfogadottság érzését. Amikor elfogadnak, az hihetetlen dolgokat jelent az önbecsülésednek. Az igazság az, hogy Jézus elfogad téged, és ez az elfogadás nem a teljesítményeden alapszik. Valójában, talán befogadtad Krisztust az életedbe, de felismerted-e azt, hogy azért tudtad megtenni, mert Jézus elfogadott téged? Nem kell kiérdemelned az elfogadását, nem kell bizonyítanod számára.

Abba kell hagynunk ezt a gondolkodást: "Van egy engesztelhetetlen Isten ott fenn és nekem jó embernek kell lennem azért, hogy elfogadjon." Isten, Jézus Krisztus által, már elfogadott téged. Ez a jó hír!

Beszéljünk róla:

* Az a tudat, hogy Isten elfogad téged, szabaddá tesz attól, hogy mindig a mások általi elfogadás miatt aggódj. Miért kellene, hogy zavarjon a kritika, ha a világ teremtője elfogad téged?
* Az a tudat, hogy Isten elfogad téged, segít neked elfogadni másokat: "Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére." Róma 15:7

Ne add fel!

„Ne fáradjunk bele cselekedni a jót, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” (Galata 6,9)


A kudarc sosem végleges. Nem vagy kudarcra ítélve, míg fel nem adod, és bármikor is akarnád feladni, az bizony "túl hamar van". Nem határozhatod meg egy személy nagyságát az ajándékai, a gazdagsága vagy képzettsége alapján. Az alapján határozhatod meg, hogy mi bátortalanítja el őt.

Tehát mi bátortalanít el téged az álmodhoz vezető úton? Lehet olyan egyszerű, mint, hogy egy barát, egy rokon, vagy egy családtag azt mondja: „Nem gondolom, hogy ez jó ötlet!”

Galata 6,9-ben a Biblia ezt mondja: „Ne fáradjunk bele cselekedni a jót, mert a megfelelő időben aratni fogunk, ha nem adjuk fel.” Szeretnétek tudni, hányszor akartam felmondani a Saddleback gyülekezetben? Minden hétfő reggel, amikor arra gondoltam, „Uram, biztosan van valaki, aki sokkal jobban tudná csinálni, mint ahogy én tettem tegnap. Ez túl nagy feladat egy embernek.”

Isten azt mondja, „Tarts ki a kitartásban!” Lehet, hogy néha tényleg nem valami fényesen végzem a dolgom, de nem tudom, hogyan léphetnék ki, nem tudom, hogyan adhatnám fel.

Isten a hited alapján dolgozik az életedben. A Biblia azt mondja, „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”, „ami nincs hitből, az bűn” és „legyen a te hited szerint.” Szóval mit teszel hittel? Minden reggel felkeléskor meg kell kérdezned magadtól, hogy mit tehetsz meg ma hit által. Ez egy fontos kérdés, mert az ilyen tettek dicsőítik Istent.

Sok minden van az életedben, amit nem te irányítasz. Nincs hatalmad afelett, hogy kik a szüleid, mikor születtél, hol születtél vagy milyen nemzetiségű vagy. Nem a te hatáskörödbe tartozott az sem, hogy milyen ajándékokat és tehetségeket kaptál. Nem te döntöd el hogy nézel ki.

Ami azonban teljes mértékben rajtad múlik az az, hogy mennyire hiszel Istenben. Isten használja azokat az embereket, akik várják, hogy cselekedjen, akik sosem adják fel, akik kockáztatnak hit által, akik elveszik az álmot, amit kaptak, és tesznek is érte. Te döntöd el, hogy olyan ember leszel-e, akit Isten tud használni céljai beteljesítésére.

Beszéljünk róla:

* Milyen dolgok bátortalanítanak el a céljaidhoz vezető úton?
* Mit gondolsz, milyen választ szeretne látni Isten részedről az ilyen körülmények közt?
* Milyen hitbeli lépést vár tőled ma Isten?

Találd meg a megfelelő időt és helyet a csendességhez

"Kora reggel, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, kiment a házból egy elhagyatott helyre, hogy imádkozzon." (Márk 1:35)

Az elmúlt napokban a csendességetekről beszélgettünk. Az idő, amit Istennel töltesz a napod legfontosabb része. Ezért kulcsfontosságú az, hogy mikor és hol találkozol Vele. Mindkét esetben az állandóság a lényeg.

Minden nap ugyanabban az időben találkozz Istennel. Márk 1:35 ezt mondja: "Kora reggel, amikor még sötét volt, Jézus felkelt, kiment a házból egy elhagyatott helyre, hogy imádkozzon." Csak az, hogy Jézus felkelt korán imádkozni nem jelenti azt, hogy neked is azt kell. A lényeg ez: szánd Istenre napod legjobb részét. Szánd oda azt az időszakot, amikor a legfrisebb vagy. Néhányotoknak ez lehet a reggel. Kiugrotok az ágyból és ég a talaj a lábatok alatt. Mások közületek nem hisznek Istenben délelőtt 11-ig! És utána pörögtök éjfélig.

A legfontosabb az, hogy add meg Istennek napod legjavát és tervezd úgy a csendességedet, mintha egy bármilyen más találkozót terveznél.

Kezdd fokozatosan. Ha még sosem volt csendességed kezdd 5 perccel. Kezdd kicsiben és engedd, hogy fokozatosan bővüljön. Ha rögtön megpróbálsz minden nap 1 órás csendességeket tartani, nem leszel következetes. Később célozz meg napi 15 percet. Kinek nincs napi 15 perce?

Keress egy speciális helyet, ahol találkozhatsz Istennel. Jézus különleges helyen találkozott az Atyával. Lukács 22:39-ben ezt olvassuk: "Ezután szokása szerint elment az Olajfák hegyére, tanítványai pedig követték őt." Jézusnak szokása volt kimenni az Olajfák hegyére. Volt egy rendszeres hely, ahová ment és imádkozott. Milyen helyet keress, ami a te "szokásos" helyed lehetne? Ilyennek kellene lennie:

* félreeső: keress olyan helyet, ahol egyedül lehetsz, ahol csend van és ahol nem szakítanak félbe. Olyan helynek kellene lennie, ahol hangosan imádkozhatsz
* állandó: legyen ugyanez a helyed minden nap


Beszéljetek róla:

* Szánd rá az időt, határozd meg, hogy "mikor" és "hol" tartasz csendességet. Akár meg is oszthatod egy közeli barátoddal, aki számonkérheti ezt tőled.
* Napodnak melyik az a része, aminek nagy figyelmet szentelsz, amikor sosem késel és amit alig vársz? Tedd a csendességedet ennek a legelejére.