A KARÁCSONY KRISZTUSRÓL SZÓL!
„… meglátták a gyermeket… és leborulva imádták őt…” (Máté 2:11)
A legszerényebb körülmények között született, mégis az eget betöltötte az angyalok éneke. Születési helye egy istálló volt, mégis egy csillag több ezer mérföldről vezette oda a gazdag és nemes férfiakat, hogy hódoljanak neki. Születése ellentmondott az élet törvényének, halála ellentmondott a halál törvényének, nincs nagyobb csoda, mint az Ő születése, élete, halála, feltámadása és tanítása. Nem voltak gabonaföldjei vagy halászvállalkozása, mégis asztalt terített ötezer ember számára. És még maradt is kenyere és hala. Lába nem drága szőnyegeket taposott, de járt a vízen, és azt megtartotta. Keresztre feszítése a világtörténelem legnagyobb bűntette volt, de Isten szemszögéből nézve kevesebb nem lett volna elég megváltásunkért. Amikor meghalt, kevesen gyászolták eltávozását, de Isten fekete kárpitot terített a Nap elé. Akik megfeszítették, nem remegtek bele abba, amit tettek, de a Föld megremegett alattuk. A bűn soha nem érintette. A romlás nem tudta testét uralma alá vonni. A talaj, mely vérétől vöröslött, nem rejti porait. Három éven át hirdette az evangéliumot. Nem írt könyveket, nem volt főhadiszállása, és nem épített ki semmilyen szervezetet. Mégis, 2000 évvel később, Ő az emberiség történetének központi szereplője, minden igehirdetés állandó témája, az a sarokpont, melyen a korongok megfordulnak; Ő az emberiség egyetlen Megváltója. Most, amikor ünneplünk és ajándékokat adunk, csatlakozunk a bölcsekhez, akik „…leborulva imádták őt…” (Máté 2:11).
Ne feledjük, a Karácsony Krisztusról szól!
A legszerényebb körülmények között született, mégis az eget betöltötte az angyalok éneke. Születési helye egy istálló volt, mégis egy csillag több ezer mérföldről vezette oda a gazdag és nemes férfiakat, hogy hódoljanak neki. Születése ellentmondott az élet törvényének, halála ellentmondott a halál törvényének, nincs nagyobb csoda, mint az Ő születése, élete, halála, feltámadása és tanítása. Nem voltak gabonaföldjei vagy halászvállalkozása, mégis asztalt terített ötezer ember számára. És még maradt is kenyere és hala. Lába nem drága szőnyegeket taposott, de járt a vízen, és azt megtartotta. Keresztre feszítése a világtörténelem legnagyobb bűntette volt, de Isten szemszögéből nézve kevesebb nem lett volna elég megváltásunkért. Amikor meghalt, kevesen gyászolták eltávozását, de Isten fekete kárpitot terített a Nap elé. Akik megfeszítették, nem remegtek bele abba, amit tettek, de a Föld megremegett alattuk. A bűn soha nem érintette. A romlás nem tudta testét uralma alá vonni. A talaj, mely vérétől vöröslött, nem rejti porait. Három éven át hirdette az evangéliumot. Nem írt könyveket, nem volt főhadiszállása, és nem épített ki semmilyen szervezetet. Mégis, 2000 évvel később, Ő az emberiség történetének központi szereplője, minden igehirdetés állandó témája, az a sarokpont, melyen a korongok megfordulnak; Ő az emberiség egyetlen Megváltója. Most, amikor ünneplünk és ajándékokat adunk, csatlakozunk a bölcsekhez, akik „…leborulva imádták őt…” (Máté 2:11).
Ne feledjük, a Karácsony Krisztusról szól!
Micsoda történet, igaz?
„…ajándékokat adtak neki…” (Máté 2:11)
Karácsony történetéből megtanuljuk, hogy: 1) Isten olyan embereket is felhasznál arra, hogy megáldjon, akiket nem is ismersz. A napkeleti bölcsek nem voltak sem buzgó zsidók, sem elkötelezett keresztények, ők perzsa csillagjósok voltak. Ne légy személyválogató, ezzel megkötöd Isten kezét! Nyisd meg a szíved, és meg fogod látni, hogyan nyúl ki feléd Isten a legérdekesebb emberek által is. 2) Isten gondoskodni fog a jövődről. Józsefnek és Máriának el kellett hagyniuk az otthonukat, és Egyiptomba kellett menekülniük. Miből fognak megélni? Arany, tömjén és mirha – ezek olyan ajándékok, amiket csak gazdag emberek tudnak adni. Ha Isten akarata szerint élsz, ő gondoskodni fog az ellátásodról. Lehet, hogy a munkádon keresztül fogja megadni, lehet, hogy mások nagylelkűsége által, de meg fogja adni. Nem kell egész éjszaka aggódva virrasztanod azon gondolkodva, hogyan fogod betölteni szükségeidet. A zsoltáríró azt mondja: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). 3) Isten felülírja a rendszert, hogy megadja neked, amire szükséged van. „…a csillag… előttük ment… és… megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt”. A naprendszer történetében soha nem történt még semmi ehhez hasonló. Isten úgy mozgatott egy csillagot, ahogyan mi a sakkfigurákat mozgatjuk, azért, mert Ő „mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik” (Efézus 1:11). A történetben ezt olvassuk: „Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Micsoda történet, igaz?
Karácsony történetéből megtanuljuk, hogy: 1) Isten olyan embereket is felhasznál arra, hogy megáldjon, akiket nem is ismersz. A napkeleti bölcsek nem voltak sem buzgó zsidók, sem elkötelezett keresztények, ők perzsa csillagjósok voltak. Ne légy személyválogató, ezzel megkötöd Isten kezét! Nyisd meg a szíved, és meg fogod látni, hogyan nyúl ki feléd Isten a legérdekesebb emberek által is. 2) Isten gondoskodni fog a jövődről. Józsefnek és Máriának el kellett hagyniuk az otthonukat, és Egyiptomba kellett menekülniük. Miből fognak megélni? Arany, tömjén és mirha – ezek olyan ajándékok, amiket csak gazdag emberek tudnak adni. Ha Isten akarata szerint élsz, ő gondoskodni fog az ellátásodról. Lehet, hogy a munkádon keresztül fogja megadni, lehet, hogy mások nagylelkűsége által, de meg fogja adni. Nem kell egész éjszaka aggódva virrasztanod azon gondolkodva, hogyan fogod betölteni szükségeidet. A zsoltáríró azt mondja: „Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált” (Zsoltárok 37:25). 3) Isten felülírja a rendszert, hogy megadja neked, amire szükséged van. „…a csillag… előttük ment… és… megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt”. A naprendszer történetében soha nem történt még semmi ehhez hasonló. Isten úgy mozgatott egy csillagot, ahogyan mi a sakkfigurákat mozgatjuk, azért, mert Ő „mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik” (Efézus 1:11). A történetben ezt olvassuk: „Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Micsoda történet, igaz?
Ő mindig időben érkezik
„…eljött szülésének ideje” (Lukács 2:6)
John Walker szerint sokféle módon bánunk az idővel: „beosztjuk, pazaroljuk, töltjük és megtakarítjuk. Azt kívánjuk, bárcsak eljönne… azt szeretnénk, bárcsak eltelne… látjuk repülni és érezzük ólomlábakon járni. Órákat figyelünk és naptárt hordunk magunkkal, azt az illúziót keltve ezzel, mintha valahogyan irányítani tudnánk. Isten irányítja az időt… Azt hiszed, meglepődött azon, hogy: „amíg ott voltak, eljött szülésének ideje”? Mi meglepődünk a váratlan fejleményeken… Isten sohasem lepődik meg, még a legkatasztrofálisabb fordulaton sem.
Milyen lenne a hited, ha tudnád, hogy Isten nem lepődik meg a körülményeiden, hanem közben is szent és üdvös végeredményen dolgozik? Müller György egyszer a kikötőben várt egy speciális szék kiszállítására, amelyre szüksége lett volna az óceáni utazásához hátfájásai miatt. Amikor eljött az indulás ideje, és a szék még mindig nem érkezett meg, egy barátja felajánlotta, hogy vesz neki egy másikat, de Müller azt mondta: „Vagy gondoskodni fog róla Isten… vagy… megadja nekem azt a kegyelmet, hogy meglegyek nélküle”. Aztán, mint ahogy a filmekben szokott lenni… a szék megérkezett… éppen idejében! Mennyiben cselekednél, gondolkodnál és élnél másként, ha teljesen biztos lennél abban, hogy Isten ott van a határidőd lejártánál… még akkor is, ha már csak másodpercek vannak hátra? A Biblia azt mondja: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Szeretete nem fogy el az idővel, sem életedben munkálkodó ereje nem csökken. Ott volt a múltban, itt van most, és ott lesz a jövődben is. Számára ezer év annyi, mint néhány óra. Neki az a fontos, hogy eljuttasson téged az örökkévalóságba, és nem csupán az, hogy átsegítsen a hétköznapokon.” Ha így nézed a dolgokat, az megváltoztatja az összképet, ugye?
John Walker szerint sokféle módon bánunk az idővel: „beosztjuk, pazaroljuk, töltjük és megtakarítjuk. Azt kívánjuk, bárcsak eljönne… azt szeretnénk, bárcsak eltelne… látjuk repülni és érezzük ólomlábakon járni. Órákat figyelünk és naptárt hordunk magunkkal, azt az illúziót keltve ezzel, mintha valahogyan irányítani tudnánk. Isten irányítja az időt… Azt hiszed, meglepődött azon, hogy: „amíg ott voltak, eljött szülésének ideje”? Mi meglepődünk a váratlan fejleményeken… Isten sohasem lepődik meg, még a legkatasztrofálisabb fordulaton sem.
Milyen lenne a hited, ha tudnád, hogy Isten nem lepődik meg a körülményeiden, hanem közben is szent és üdvös végeredményen dolgozik? Müller György egyszer a kikötőben várt egy speciális szék kiszállítására, amelyre szüksége lett volna az óceáni utazásához hátfájásai miatt. Amikor eljött az indulás ideje, és a szék még mindig nem érkezett meg, egy barátja felajánlotta, hogy vesz neki egy másikat, de Müller azt mondta: „Vagy gondoskodni fog róla Isten… vagy… megadja nekem azt a kegyelmet, hogy meglegyek nélküle”. Aztán, mint ahogy a filmekben szokott lenni… a szék megérkezett… éppen idejében! Mennyiben cselekednél, gondolkodnál és élnél másként, ha teljesen biztos lennél abban, hogy Isten ott van a határidőd lejártánál… még akkor is, ha már csak másodpercek vannak hátra? A Biblia azt mondja: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Szeretete nem fogy el az idővel, sem életedben munkálkodó ereje nem csökken. Ott volt a múltban, itt van most, és ott lesz a jövődben is. Számára ezer év annyi, mint néhány óra. Neki az a fontos, hogy eljuttasson téged az örökkévalóságba, és nem csupán az, hogy átsegítsen a hétköznapokon.” Ha így nézed a dolgokat, az megváltoztatja az összképet, ugye?
SIMEON
„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet.” (Lukács 2:29-30)
A Biblia azt írja: „Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: »Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségét.«” (Lukács 2:25-30). Simeon története három fontos igazságot tanít nekünk. Először: nem számít, milyen hosszú ideig tart, ha az Urat keresed, meg fogod találni. Vagy, ami még jobb: Ő fog megtalálni téged, és kijelenti magát neked. Másodszor: nem te, hanem Isten választja meg az időt és a módot arra, hogy hozzád jöjjön. Simeon nem érte meg, hogy lássa Krisztus csodálatos szolgálatát, amit három és fél év alatt végzett természetfeletti erővel. Ő csak egy újszülött gyermeket látott Mária karjában. De meglátta Istent, és ez elég volt neki, Harmadszor: bár nagyon odaszánt, „igaz és kegyes ember volt”, Simeon felismerte, hogy csak akkor kész a halálra, ha találkozik Istennel, és magához ölelheti. Vannak, akik nem akarnak meghalni, amíg nem látták a világot. Simeon nem akart meghalni addig, amíg nem látta a világ Megváltóját. A kérdés tehát, amire neked is választ kell adnod: Találkoztál már az Urral? Ő a te személyes Megváltód? Csak akkor állsz készen a halálra, ha erre helyes választ tudsz adni.
A Biblia azt írja: „Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: »Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségét.«” (Lukács 2:25-30). Simeon története három fontos igazságot tanít nekünk. Először: nem számít, milyen hosszú ideig tart, ha az Urat keresed, meg fogod találni. Vagy, ami még jobb: Ő fog megtalálni téged, és kijelenti magát neked. Másodszor: nem te, hanem Isten választja meg az időt és a módot arra, hogy hozzád jöjjön. Simeon nem érte meg, hogy lássa Krisztus csodálatos szolgálatát, amit három és fél év alatt végzett természetfeletti erővel. Ő csak egy újszülött gyermeket látott Mária karjában. De meglátta Istent, és ez elég volt neki, Harmadszor: bár nagyon odaszánt, „igaz és kegyes ember volt”, Simeon felismerte, hogy csak akkor kész a halálra, ha találkozik Istennel, és magához ölelheti. Vannak, akik nem akarnak meghalni, amíg nem látták a világot. Simeon nem akart meghalni addig, amíg nem látta a világ Megváltóját. A kérdés tehát, amire neked is választ kell adnod: Találkoztál már az Urral? Ő a te személyes Megváltód? Csak akkor állsz készen a halálra, ha erre helyes választ tudsz adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése