Befektetés Isten pénzügyi alapjába (Dicsőítés)

"Tiszteld az Urat azzal, hogy neki adod jövedelmed legjavát." (Péld. 3:9, szabad fordítás)

Isten pénzügyi alapjába fektetünk, amikor pénzünk egy részét arra használjuk, hogy őt dicsőítsük. Nincs semmi, amit Istennek adhatnánk, mert szüksége lenne rá, Istennek nyilvánvalóan nincs szüksége a mi pénzünkre.

Amikor azonban adakozunk Istennek - egy nem meghatározott, eltervezett és arányos összeggel ott, ahol és amikor dicsőítünk - azt mondjuk Istennek: "Istenem, szeretlek Téged." Ez életünk első számú célja: megismerni és szeretni Istent. Az Ő tetszésére tervezett meg bennünket.

A Biblia azt mondja: "Tiszteld az Urat azzal, hogy neki adod jövedelmed legjavát." (Péld. 3:9, szabad fordítás) Istent tiszteljük, amikor tizedet fizetünk. Ez a dicsőítés egyik formája.

Isten azt akarja, hogy fektess be az ő alapjába még azelőtt, hogy befektetnél bármilyen más alapba. Miért? Minden másnál jobban igényeli a mi szívünket. Nem a pénzünk kell neki; az kell neki, amit a pénzünk képvisel.

Ahová teszem a pénzem, megmutatja az értékrendemet és a fontossági sorrendemet.

Ezen a héten nézd át a csekkfüzetedet és nézd meg a bankszámlakivonatodat. Mit mondanak ezek arról, hogy hol van ma a szíved?

Mit szeretnél, hogy hol legyen a szíved? Tedd oda a pénzed!

Ne terheld túl a naptáradat!

"Az ÚR félelme gyarapítja a napokat..." (Példabeszédek 10:27)

"Ha nem hagysz elég tartalék időt az életedben, azt fogod gondolni: "Jajj, ne! Már megint egy újabb teendő! Ne haragudj, Uram, szeretném megtenni, de egyszerűen túl elfoglalt vagyok."

Az előtted álló céltudatos évtizedre való felkészülésed során már beszéltünk a testi egészség fontosságáról; Isten elvárja tőlünk, hogy figyeljünk oda saját szervezetünkre. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a szakadatlan stressz mekkora kárt okoz a testünknek.

Miért kellene megvárnunk, hogy az egészségünk tönkremenjen, mielőtt úgy döntünk, hogy kellő időt szentelünk a pihenésre is? A Biblia azt tanítja, hogy a testünknek szüksége van a pihenésre szánt időszakokra ahhoz, hogy gyógyuljon és újra feltöltődjön energiával.

Elmondom, miért olyan fontos ez: ha az életedet túlzsúfolod a különböző elfoglaltságokkal, akkor kizárólag magadra tudsz gondolni. Csak az a fontos, hogy túléld a következő napot is. Az ilyen életmód pedig korlátozza, hogy igazán hasznos legyél a szolgálatban.

Ha az életedben nem szánsz elég időt a pihenésre, és Isten megszólít, hogy tegyél meg érte valamit, akkor az első reakciód biztosan nem az öröm lesz. Inkább ez: "Jajj, ne! Már megint egy újabb teendő! Ne haragudj, Uram, szeretném megtenni, de egyszerűen túl elfoglalt vagyok."

Ennek az a vége, hogy megfosztjuk magunkat azoktól a nagyszerű lehetőségektől, amelyeket Isten akar adni a számunkra. Viszont ha tudatosan időt szabadítunk fel az életünkben, alkalmassá válunk arra, hogy Isten használjon bennünket az előttünk álló céltudatos évtizedben.

Nem szükséges túlterhelt életet élned. Nem muszáj állandóan a túlélésért küzdened. Határozd el, hogy mától több tartalékot hagysz az időbeosztásodban. Hamar megtapasztalod ennek az áldásait, ahogyan Isten munkálkodik az életedben.

Szívünk, lelkünk megosztása testvéreinkkel

Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.(1Ján. 1:7-8, MBT)

A keresztény közösség a hitelességről szól.

Hiteles közösségben lenni egymással, az nem egy felületes, vagy látszólagos dolog, nem felszínes csetelgetés egymással. Hanem valódi, szívből szívbe történik, és olykor lelkünk legmélységesebb szintű megosztását jelenti.
Ez akkor lehetséges, amikor az emberek őszintévé válnak azzal kapcsolatban, hogy kik is ők valójában és mi történik az életükben. Megosztják fájdalmaikat, feltárják érzéseiket, elismerik hibáikat, felfedik kétségeiket, beismerik félelmeiket, elfogadják gyengeségeiket egymás előtt és segítséget és imatámogatást kérnek egymástól.


A hitelesség tökéletes ellentéte annak, amit a legtöbb templomban tapasztalsz. Az őszinteség és alázat légköre helyett viszont megtalálod a színlelést, szerepjátszást, számítást, felszínes udvariaskodást és a sekélyes beszélgetéseket.
Az emberek álarcot viselnek, hogy fenntartsák védelmi vonalaikat és úgy tesznek, mintha minden rózsás lenne az életükben. Ezek a viselkedési formák a valódi barátság halálához vezetnek.


Az egyedüli módja, hogy megtapasztaljuk a hiteles közösséget, ha mi magunk megnyitjuk az életünket mások előtt. A Biblia azt mondja: Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással… Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.(1Ján.1:7:8 MBT)
A világ azt gondolja, hogy a meghittség olyan valami, ami sötétben történik, de Isten azt mondja, hogy az a világosságban bontakozik ki. Többnyire arra használjuk a sötétséget, hogy elrejtsük a fájdalmainkat, botlásainkat, aggodalmainkat és hiányosságainkat. De a világosságban minden dolgunkat felszínre hozzuk és bevalljuk, hogy kik is vagyunk valójában.
Persze a hitelesség bátorságot és alázatot is igényel. Ez azt jelenti, hogy szembe kell néznünk azzal, hogy a hibáink lelepleződnek és elutasítottak leszünk és ez ismét fájni fog.

Miért kockáztatná ezt bárki is?

Mert ez az egyetlen útja annak, hogy lelkileg növekedhessünk és érzelmileg egészségesek legyünk. A Biblia azt mondja, hogy a közösségeinkben váljon gyakorlattá ez:

“ Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.”(Jakab 5:16, MBT)


Beszéljünk róla:
• Mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor nyíltan és őszintén beszélgettél a barátoddal?
• Miért olyan fontos, hogy megvalljuk egymásnak a bűneinket?