Istenem! Szomjúhozom a Veled való közösségre, elégítsd hát meg lelkemet! Ámen


URam! Hála Neked, hogy megtart asz a világban, pedig oly sokszor kimenekülnék belőle! Add, hogy ne tévesszen célt az életem, s úgy szavaimmal mint cselekedeteimmel mindig arra voksoljak, ami Neked tetsző, felebarátaimnak hasznos, s magamnak boldogító! Ámen


URam! Most már látom, hogy mindenki másképpen küzd meg saját elmúlásával... Add, hogy ne veszítsem el életkedvemet akkor sem, amikor úgy érzem, ingoványossá vált körülüttem a világ! Add, hogy az árnyékban is keressem a fényt, s a sok-sok gyötrő szeretetlenség ellenére is, megmaradva gondviselő kegyelmedben, szeretni tudjak! Ámen


URam! Köszönöm, hogy a sok-sok kötöttség ellenére is lélekben szabadnak érezhetem magam. Add, hogy szabadságomat mindig a Tőled kapott szeretet vezérelje, s ne éljek vissza soha kegyelmeddel! Ámen


URam! Köszönöm, hogy szívembe írtad a szereteted törvényét! Ámen


URam! Nem tudom, miért engeded meg, hogy ennyire gonoszok legyünk... Istenem, ne engedd, hogy a bűn elhatalmasodjon fölöttünk! Ámen


URam! Sok fiatalt látok, akik félnek az élettől - jogosan és mégis alaptalanul. Istenem, világosodj meg nekik, hogy felismerjék teremtettségbeli akaratodat, hogy örömmel vállalják egymás, s az élet "terheit", ahogyan őseik is tették. Küzdelmüknek adj értelmet és célt, hogy ne értelmetlenül múljék földi idejük, hanem teljék, a Benned való örömben, a szolgáló életben! Ámen


URam! Sokszor érzem erőtlennek magam, ezért Hozzád fohászkodom. Kérlek adj nekem kitartást, türelmet, s mindenekelőtt munkáld életemben, hogy minél többször megfürödhessem kegyelmedben! Ámen