A mai nap meditációs fogalma:
Életöröm...
A mai nap imádsága:
URam! Sok fiatalt látok, akik félnek az élettől - jogosan és mégis alaptalanul. Istenem, világosodj meg nekik, hogy felismerjék teremtettségbeli akaratodat, hogy örömmel vállalják egymás, s az élet "terheit", ahogyan őseik is tették. Küzdelmüknek adj értelmet és célt, hogy ne értelmetlenül múljék földi idejük, hanem teljék, a Benned való örömben, a szolgáló életben! Ámen
Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt.
Préd 8,15
Jézus URunk tanítása szerint "az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm." Az Ő - az eredeti görög szöveg szerint - "királyságában", a mennyországban, nagy valószínűséggel tehát nem fogunk "lakmározni" - reménységünk szerint, jobb dolgunk is lévén....
Földi életünkben viszont eszünk és iszunk és élvezzük az életet. Ez a normális, az Isten szerinti rend, az "élet normalitása", amikor örülünk az életnek, s örömünk nem korlátozza, sérti mások örömét. Örömünk alapja széles és hosszú: van egészségünk - legalábbis életünk első felében -, van munkánk, van családunk, vannak barátaink, s természetesen (ha életünknek éppen abban a szakaszában vagyunk) választhatunk magunknak társat, nevelhetünk mi is gyermekeket. Egyszóval: belefonódhatunk(!) az életbe, melynek szövétnekében ott vannak szüleink, nagyszüleink, szépapáink, egészen visszafelé Ádámig és Éváig... Mert nem szoktunk általában erre gondolni, de ők az ősszüleink, s minden embertársunk - azok a humanoid lények, akik évezredeken át ölték-pusztították egymást, hol karddal, hol meg atombombával - ők mindannyian(!) a rokonaink, a testvéreink...
Akik szépen élhetnének, sajnos azok sem teszik. Az egyik mértéktelenül "fogyaszt" (konzumálásába bele is betegszik), megint mások szélsőségesen gondolkodnak az életről (Pál így írja Timóteusnak): "némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot."
Életünkben tehát - Isten teremtettségbeli jó rendje szerint - mindennek helye van: evésnek, ivásnak, szexualitásnak. Ezt a felismerést tanítja a Prédikátor könyve is. Az életnek tehát nem "odaát" kell örülni, hanem idelent! Sok életidegen gondolkodású keresztény akad ma is, akik úgy gondolják, a földi lét az a Sátánnal való szüntelen küzdelem helye, s emellet nincs se idő, se alkalom másra... Ők nem akarják tudomásul venni, hogy Isten akarata szerinti a földi élet, benne minden kihívásával. Alkotni, élni, szeretni idelent kell, az Isten törvényei szerint felelősen, ti. az "odaátot" nem mi formáljuk, hanem az Isten kegyelme...
Életöröm...
A mai nap imádsága:
URam! Sok fiatalt látok, akik félnek az élettől - jogosan és mégis alaptalanul. Istenem, világosodj meg nekik, hogy felismerjék teremtettségbeli akaratodat, hogy örömmel vállalják egymás, s az élet "terheit", ahogyan őseik is tették. Küzdelmüknek adj értelmet és célt, hogy ne értelmetlenül múljék földi idejük, hanem teljék, a Benned való örömben, a szolgáló életben! Ámen
Ezért az örömöt dicsérem, mert nincs jobb dolog az ember számára a nap alatt, mint ha eszik, iszik, és örül, és ez kíséri munkáját egész életén át, amelyet Isten adott neki a nap alatt.
Préd 8,15
Jézus URunk tanítása szerint "az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm." Az Ő - az eredeti görög szöveg szerint - "királyságában", a mennyországban, nagy valószínűséggel tehát nem fogunk "lakmározni" - reménységünk szerint, jobb dolgunk is lévén....
Földi életünkben viszont eszünk és iszunk és élvezzük az életet. Ez a normális, az Isten szerinti rend, az "élet normalitása", amikor örülünk az életnek, s örömünk nem korlátozza, sérti mások örömét. Örömünk alapja széles és hosszú: van egészségünk - legalábbis életünk első felében -, van munkánk, van családunk, vannak barátaink, s természetesen (ha életünknek éppen abban a szakaszában vagyunk) választhatunk magunknak társat, nevelhetünk mi is gyermekeket. Egyszóval: belefonódhatunk(!) az életbe, melynek szövétnekében ott vannak szüleink, nagyszüleink, szépapáink, egészen visszafelé Ádámig és Éváig... Mert nem szoktunk általában erre gondolni, de ők az ősszüleink, s minden embertársunk - azok a humanoid lények, akik évezredeken át ölték-pusztították egymást, hol karddal, hol meg atombombával - ők mindannyian(!) a rokonaink, a testvéreink...
Akik szépen élhetnének, sajnos azok sem teszik. Az egyik mértéktelenül "fogyaszt" (konzumálásába bele is betegszik), megint mások szélsőségesen gondolkodnak az életről (Pál így írja Timóteusnak): "némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben. A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot."
Életünkben tehát - Isten teremtettségbeli jó rendje szerint - mindennek helye van: evésnek, ivásnak, szexualitásnak. Ezt a felismerést tanítja a Prédikátor könyve is. Az életnek tehát nem "odaát" kell örülni, hanem idelent! Sok életidegen gondolkodású keresztény akad ma is, akik úgy gondolják, a földi lét az a Sátánnal való szüntelen küzdelem helye, s emellet nincs se idő, se alkalom másra... Ők nem akarják tudomásul venni, hogy Isten akarata szerinti a földi élet, benne minden kihívásával. Alkotni, élni, szeretni idelent kell, az Isten törvényei szerint felelősen, ti. az "odaátot" nem mi formáljuk, hanem az Isten kegyelme...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése