Február 8.

Adjátok át tagjaitokat!

"19Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek." (Róma 6,19)

Történelmünk során mindig sóvárogtunk arra, hogy erős, nagy nép legyünk. A valóság az, hogy mindig tartoztunk valamely erős idegen hatalom alá, s csak rövid időt adott a történelem Ura szabadságra, önállóságra. Mégis vagyunk bő tizenegy évszázada. Miért? Akinek kevés az ereje, vagy kilátástalan harcba kezd, vagy megkeresi a szövetség lehetőségét. Mi is próbáltunk önként vagy kényszerből, jól vagy rosszul szövetségest választani. Ám az igazi rabságunkból, a bűnből egyik sem szabadíthatott meg. Szabadulást és erőt egyetlen szövetségben nyerhetünk, amit Krisztus szerzett nekünk vére árán. Amíg van időnk, éljünk a lehetőséggel, az Isten kegyelmi szövetségével! Szánjuk oda magunkat mindenestől annak, aki nem kihasznál és elpusztít, hanem szövetségével igaz és bővölködő életre visz! Pedig ellenségei voltunk, most gyermekei lehetünk, erős és rendíthetetlen országának részesei Krisztus jogán. Aki bűnt cselekszik, mind rabszolgája annak, legyen bár hatalmas a földön, még sincs jussa az Isten országában. De akit a Krisztus megszabadít, azé az élet örökre. Imádkozzunk azért, hogy baptista hívőkként odaszánt élettel legyünk Isten szövetségének élő példái ezen a napon is! /ÚF/ Újvári Ferenc

Többet ér az áldozatnál "10Akkor így szólította meg Sámuelt az ÚR: 11Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az ÚR előtt. 12Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Kármelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. 13Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: Az ÚR áldottja vagy te! Teljesítettem, amit az ÚR meghagyott. 14Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok? 15Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a legszebb juhokat és marhákat, hogy Istenednek, az ÚRnak áldozza. De a többit kiirtottuk. 16Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hagyd! Majd én megmondom neked, hogy mit mondott nekem ma éjjel az ÚR. Saul így felelt: Beszélj! 17Sámuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, Izráel királyává kent téged az ÚR! 18Azután ezzel a megbízással küldött utadra az ÚR: Menj, és irtsd ki a vétkes amálékiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük! 19Miért nem hallgattál az ÚR szavára? Miért estél neki a zsákmánynak, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az ÚR? 20Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam az ÚR szavára, és eljártam abban a megbízatásban, amiért elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam. 21A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák javát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak Gilgálban. 22Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! 23Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Mivel te megvetetted az ÚR igéjét, ő meg elvetett téged, és nem leszel király!" (1Sámuel 15,10-23) Engedelmesség vagy szabad akarat? Igazi kibékíthetetlen ellentét köztünk és Isten között, amíg nem vesz lakozást bennünk a fiúság Lelke, az engedelmesség Lelke, egyszóval Isten Szentlelke. Egyszerre kapunk általa teljes szabadságot, vele való közösséggel együtt. Az alaptermészetünkben azonban megmarad az örökös lázadó, aki mindig az ellenkezőjét akarja, mint Isten. Édeni engedetlenségünk keserű gyümölcse, ezt táplálja bennünk mindig lelkünk ellensége, aki a lázadás szelleme. De tusakodunk az engedelmesség lelkéért mindhalálig. A konok ellenszegülés következménye fájdalmas elvettetés, amiért csak Sámuel tudott jajgatni, Saul nem is érezte akkor. Szembeszegülésünket Istennel nem fedi el sem adomány, sem szolgálat, se jótettek, egyetlen kiút a bűnbánat és megtérés. Amikor áldozatot hozol Isten ügyében, vizsgáld meg magad, ott van-e az oltáron a szíved először, lehet, hogy szennyesen, lehet, hogy megtörten, de Krisztus szavára hajlandóan. Tanulj Saul tragédiájából, aki szívében elvetette és nem szerette Istent, s egész élete szembenállás volt Istennel, mindig mást akart tenni, sosem azt és sosem úgy, mint amit Isten mondott. Szívből legyél Isten gyermeke, Krisztus követője, megharcoltan, engedelmességben és szeretetben! /ÚF/ Újvári Ferenc