Február 6.

Mikor fölemelitek az Embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok, és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok.
János 8,28

Uram! Úgy lett, amint megmondottad. Csak akkor ismertek meg igazán és akkor nyílt meg sok tanításod értelme, amikor "fölemeltek" a keresztfára. Nemcsak ellenfeleid voltak bizonytalanságban felőled. Tanítványaidról is lépten-nyomon megjegyzik az evangéliumok írói: nem értettek meg téged. Egész életed és minden tanításod kulcsa kereszthalálod lett. Régi meggyőződésem ez: emberszerető cselekedeteid és legragyogóbb tanításaid emlékét már rég belepte volna a teljes feledés, ha örök érvényüket nem kereszted biztosította volna.

Uram! Bizonyosan nem érzed részemről fölfuvalkodottságnak, ha ezzel a szavaddal próbálom megmérni a magam életét is. Hiszen többször mondottad: tanítványod a Te sorsodban osztozik. Keresztyénségemről beszélhetegy-egy cselekedetem, melyet szereteteden fölbuzdúlva- fájdalom: ritkán - elvégzek, vagy egy-egy szavam, melyet a Te Szentlelked segítségével mondok. De - úgy hiszem - Isten és emberek mérlegén egyaránt csak az bizonyul maradandónak, amit evangéliumodból a kereszt súlya alatt vállalok.