Február 9.

Mimódon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?
János 5,44

Uram! Az ember nagyon igyekszik tetszeni az embernek. Férfi a nőnek. Nő a férfinek. Még áldozatok árán is. A nép vezetője a tömegek tetszését keresi. A dicsőítő kiáltások kedvéért még az eredetileg helyesen választott útjáról is lesiklik, vagy engedi magát eltéríteni arról. És a tömeg is - szolgamódon keresi vezetőjének tetszését. Méltó akar lenni hozzá még akkor is, ha Istentől, embertől, múlttól, szent értékektől szakítja el. Az ember édesnek gondolja a földi dicsőséget. Az ilyen magatartás nem a hitből születik. Sőt gyilkosa a hitnek. Ezt adod Izráel vezetőinek is tudomására. Szavad nyilván nem esett nekik jól, de szükségük volt rá.

Uram! Attól az úttól, amelynek a végén föltétlenül csalódás vár rám, tartsd vissza a lábomat. Hadd hallgassak rád. Te ezt mondod: ha azt kezdem keresni - lángoló szívvel -, ami Istennek kedves, ha életemmel igyekszem embertársaim figyelmét Istenre irányítani, ha abban a fényben kívánok élni, amely Őtőle hullik rá az életemre - akkor születik meg, akkor növekszik és akkor diadalmaskodik a hitem.