Február 7.

Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat. Ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.
János 8,19

Uram! Elég hangos ma a hitetlenség. Nem először a történelemben. Rendszerint társaival együtt karban kiáltozik a hitetlen ember. Ha azonban magára marad, már keservesen viaskodik élete tisztázatlan kérdéseivel. A vallások, bölcseleti rendszerek színes tarkasága bizonyítja, mennyire szerette volna az ember minden időben megismerni Istent. Inkább sejtelemre jutott, mint megismerésre. Istennek tetszett egyetlen, páratlan módon kinyilatkoztatnia magát. - Teáltalad. Az Atyát a Fia ismeri igazán. Te Őt mutattad meg nekünk. A Te Atyádat és a mi Atyánkat. Mindig lehangol, ha még a keresztyénségen belül is találkozom emberrel, aki tiltakoznék ugyan az ellen, ha valaki hitetlennek mondaná őt, de Istennel rajtad kívül akar élni. Nem ismer téged és éppen ezért nem ismeri az Atyát sem.

Uram! A teljes istenismeretre majd akkor jutok el, ha színről színre látom mennyei Atyámat. De amit életeddel és haláloddal megmutattál, az nekem elég. Tanításodból ismerem Atyám akaratát, halálodból pedig ismerem örökkévaló, irgalmas, üdvözítő szeretetét. És ez valóban elég.