AZ ATYA VONZÁSA

"Senki sem jöhet énhozzám, csak ha az Atya vonzza" (Jn 6,44).

Amikor Isten vonz engem, akaratom azonnal döntés előtt áll: elfogadom-e azt a kijelentést, amit Isten adott - akarok-e hozzá menni? Szellemi dolgokban vitatkozni szégyenletes. Ne tárgyalj senkivel, amikor Isten szól hozzád. A hit nem az értelem dolga. A hit felelős cselekvés, aminél fogva önként átengedem magam Istennek. Teljesen Istenre hagyatkozom-e és megteszem-e, amit mond? Ha igen, meglátom majd, hogy olyan valóságra építek, ami éppolyan biztosan áll, mint Isten trónja.

Az evangélium hirdetésénél mindig akarati döntésre szólítsd fel az embereket. A hit - hinni akarás. Alá kell rendelnem akaratomat, mégpedig nem egy másik ember rábeszélőképességének, hanem egyenesen Isten felé haladva, bízva benne és abban, amit mondott, amíg semmiben sem hiszek már, amit én tettem, egyedül csak Istenben. Az akadály az, hogy nem akarok bízni Istenben, csak abban, amit ésszel megmérek. Ameddig az érzéseim érvényesülnek, vakon mindent kockára kell tennem. Akarnom kell hinni, ez pedig soha nem történhetik anélkül, hogy erőszakkal el ne különítsem magam régi útjaimtól és a dolgok régi szemléletétől és át ne álljak egészen Isten oldalára.

Minden ember úgy van teremtve, hogy többre törekszik, mint amit meg tud fogni. Isten maga vonz engem és a vele való kapcsolatom elsősorban személyes és nem az értelmemen alapszik. Isten csodájaképpen az én hinniakarásom juttat el a vele való kapcsolatba, és csak azután kezdem megérteni és értékelni ennek a folyamatnak a csodálatos voltát.

Azért jött, hogy kijelentse Őt

    Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt.       — János 1,18.
Jézus tudatában volt ennek, és kellőképpen értékelte földi küldetésének ezt a részét: Kijelenteni az Ő Atyjának valóságos természetét!

Egyszer egy híres Bibliatudós azt mondta a megtestesüléssel kapcsolatban: „Tudjuk, hogy Isten olyan, amilyennek megláttuk Jézusban. Ő a Krisztushoz hasonló. Ha pedig olyan, akkor Ő jó és bizalomra méltó Isten.”
Ha az a szív, amely az univerzum mögött áll, olyan, mint az a gyengéd szív, amely megtört a Kereszten, akkor az övé lehet a szívem, minden feltétel és fenntartás nélkül.
Semmi magasztosabbat nem tudok mondani Istenről, mint hogy Ő bizonyára úgy él, mint a Krisztus… Különös: egy ember élt közöttünk, és amikor Istenre gondolunk, úgy képzeljük el, mint ezt az embert, mert ha Isten más lenne, nem is lehetne jó.
Átruházhatjuk Istenre Jézus minden egyes erkölcsi tulajdonságát, anélkül, hogy elveszítenénk vagy leértékelnénk Istenről kialakult képünket. Ellenkezőleg, azzal, hogy úgy gondolunk Istenre, ahogy Jézus lefestette Őt, felmagasztaljuk Istenről alkotott képünket.
Mindazok, akik megpróbáltak másféle módon gondolni Istenre, lealacsonyították, és szegényessé tették a Róla kialakult képüket.

?Azért, miképpen mindenben bővölködtök, a hitben, a beszédben, az ismeretben és minden buzgóságban... úgy e jótéteményben is bővölködjetek.?

(II.Kor. 8:7)

?Mikor a szegényeknek, a lenézetteknek, és az elhagyatottaknak segítesz, ne tedd ezt a méltóságod és fensőbbséged magaslatáról, mert így semmi jót sem cselekszel... Isten nemcsak jótékonyságot vár el tőled, hanem vidám arcot, reményt keltő szavakat és meleg kézszorítást. Amikor az Úr elesettjeit látogatod, találsz majd köztük olyanokat, akik elveszítették a reményt. Vannak köztük olyanok is, akik az élet kenyerére éheznek. Másokra lelki betegség telepedett, melyet földi balzsam és földi orvos nem gyógyíthat meg. Imádkozzál értük és vezesd őket Jézushoz.

Akadnak olyanok, akiknek hamar lelohad a buzgalmuk, és egy idő után újra elhanyagolják Krisztus szolgálatát... Körültekintően, imádsággal kell megfontolnunk a szegények megsegítésének módját. Keressük Isten bölcsességét, mert ő nálunk, rövidlátó halandóknál jobban tudja, hogy hogyan kell gondoskodni az ő teremtményeiről...

Ne légy közömbös és lekezelő azok iránt sem, akik megrongálták testük templomát. Isten ? aki mindeneket teremtett, és mindenekért aggódik. ? részvéttel fogadja őket. A legmélyebbre zuhant emberek sem esnek kívül szeretetén és szánalmán. Jézus igazi tanítványai ugyanezt a lelkületet fogják tanúsítani... Isten hallatlan erőt fejt ki annak érdekében, hogy visszanyerje az embert a törvényszegésből és bűnből kiemelve, hűségre és engedelmességre vezérelve minden megtérőt.?

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 582, 586. l.)

Ne csak üldögélj… kelj fel!

A kapu előtt volt pedig négy bélpoklos férfi, akik azt mondták egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?... És felkeltek…

 – 2 Királyok 7:3,5


 Nem számít, milyen nagy problémával kell ma szembenézned, és nem számít, mennyire leterheltek a nehézségeid, 24 órán belül újra csúcsformában lehetsz!

„Ó, Copeland testvér, ez lehetetlen!”

Ezt gondolták a samáriai férfiak is a 2 Királyok 7-ben. A földjükön éhínség pusztított. Az ellenséges csapatok körbevették őket, és elvágták az utat az élelmiszer-utánpótlástól. Az anyák megették a gyermekeiket, hogy életben maradjanak.

De mindeközben az Úr azt mondta Elizeus prófétának, hogy 24 órán belül megváltozik az egész helyzet. A liszt és az árpa ára fillérekbe fog kerülni, és mindenki bőségben lesz.

Hogyan fordította meg Isten azt a helyzetet?

Négy leprás segítségével! Az a négy leprás ahelyett, hogy magukat sajnáltatva üldögéltek volna a halálra várva, úgy döntöttek, hogy felkelnek, és szerencsét próbálnak az ellenség táborában. Amikor odaértek, a tábor üres volt. Isten angyalai minden harcost elijesztettek, akik annyi ennivalót hagytak hátra, hogy egész Samária jóllakott!

Néha olyanok vagyunk, mint a főemberek ebben a történetben. A problémára koncentrálunk Isten Igéje helyett. Hagyjuk, hogy a világ hangja annyira körbevegyen bennünket, hogy szem elől tévesszük a győzelmünkről való képet.

Amikor ez történik, akkor a hitünk és az erőnk elhalványul, és az élet minden területén kezdünk összeroppanni.

Ha ez történt veled, ne siránkozz miatta. Ne a problémára nézz, és ne sajnáld magad. Az nem változtat meg semmit!

Ahogy Elizeushoz, úgy hozzád is szólt az Úr. Győzelmet ígért neked. Azt ígérte, hogy győztessé tesz.

Tehát ne üldögélj, amíg meghalsz. Ne fogadd el a vereséget. Kelj fel hitben. Állj meg Isten Igéjén, és harcolj az életedért. Legyél mérges a sátánra. Űzd el. Legyél mérges a betegségre. Legyél dühös a szegénységre, és kezdj el adakozni.

Kelj fel, és fogadd el az Úr szabadítását!

Igei olvasmány:  2 Királyok 6:24-33, 2 Királyok 7:1-20