Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Jézus megkérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?” Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.”
Igénk az emberi nagyravágyás, az elsővé lenni kérdését boncolgatja! Naggyá lenni, elsővé válni valamiben, nagyon sok ember szívében jelenlévő gondolat. Ez testet ölthet abban, hogy valaki legjobb tanulója legyen az osztályának, legjobb sportolója legyen csapatának, legjobb dolgozója legyen munkahelyének. Persze legjobbnak lenni valamiben viszonylag keveseknek adatik meg. Ám annál többeknek mozgatja meg a fantáziáját, az álomvilágát. Naggyá lenni azonban nemcsak önmagunk miatt, valamilyen teljesítményünk kapcsán lehetünk, hanem akkor is, ha olyan valakinek tartozunk a belső köréhez, aki sokra hivatott. Talán erre szokták mondani, hogy valaki jókor volt (van) jó helyen. Furcsák vagyunk mi, emberek, mert még Jézus mellett is naggyá kívánunk lenni. Igénk arról számol be, hogy két tanítvány, Zebedeus fiai, azaz Jakab és János nem mindennapi kéréssel fordulnak Jézushoz. Mivel közel érzik Jézus megváltói pályájának tetőpontra jutását, ezért szeretnének jobb és bal keze felől ülni a trón mellett. Ez nem kevesebbet jelent, mint a Jézus utáni második és harmadik helyet szeretnék maguknak biztosítani. Elítéljük őket emiatt vagy bennünk is jelen van a naggyá lételnek ez a lehetősége?
Igénk az emberi nagyravágyás, az elsővé lenni kérdését boncolgatja! Naggyá lenni, elsővé válni valamiben, nagyon sok ember szívében jelenlévő gondolat. Ez testet ölthet abban, hogy valaki legjobb tanulója legyen az osztályának, legjobb sportolója legyen csapatának, legjobb dolgozója legyen munkahelyének. Persze legjobbnak lenni valamiben viszonylag keveseknek adatik meg. Ám annál többeknek mozgatja meg a fantáziáját, az álomvilágát. Naggyá lenni azonban nemcsak önmagunk miatt, valamilyen teljesítményünk kapcsán lehetünk, hanem akkor is, ha olyan valakinek tartozunk a belső köréhez, aki sokra hivatott. Talán erre szokták mondani, hogy valaki jókor volt (van) jó helyen. Furcsák vagyunk mi, emberek, mert még Jézus mellett is naggyá kívánunk lenni. Igénk arról számol be, hogy két tanítvány, Zebedeus fiai, azaz Jakab és János nem mindennapi kéréssel fordulnak Jézushoz. Mivel közel érzik Jézus megváltói pályájának tetőpontra jutását, ezért szeretnének jobb és bal keze felől ülni a trón mellett. Ez nem kevesebbet jelent, mint a Jézus utáni második és harmadik helyet szeretnék maguknak biztosítani. Elítéljük őket emiatt vagy bennünk is jelen van a naggyá lételnek ez a lehetősége?
/Katona Béla/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése