?A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek. Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindekihez szívélyes, tanításra alkalmas, türelmes.?
(II.Tim. 2:23?24)
(II.Tim. 2:23?24)
?Óvjuk magunkat az olyan emberek befolyásától, akik vitatkozásra hajlamosak, mert folyton az a veszély fenyeget, hogy megtévesztőn bánnak Isten szavával... Kiművelt gáncsoskodók ők, pedig a lelki dolgokat csak lelkileg lehet megítélni. Ezek az emberek mindig készen állnak, hogy szembeszegüljenek bármivel, ami ellenkezik vélekedéseikkel. Balgán kezelik az Írásokat és énjüket mindenbe belekeverik... Azért tolakodott be a vita szelleme, hogy átvegye Isten Lelkének helyét. Embereket emelnek oda, ahol Istennek kellene lennie...
Helytelenítjük azt a nevelést, mely az emberekből vitatkozókat képez... Nem szabad vitázó lelkülettel vizsgálni a Szentírást. Akik így nevelték magukat, azok annyira megnövelték harciasságukat, hogy még Isten szavával is készek szembeszegülni és ellenezni mindent, ami nem egyezik az elképzeléseikkel és véleményükkel. Akkor vannak elemükben, amikor nyílik arra alkalom, hogy kérdésessé tegyenek valamit, hogy gáncsoskodjanak. Játszanak a szavakkal, félremagyarázzák és elferdítik azokat. Az ilyen emberek kezében semmi sincs biztonságban. Az Úr azt szeretné, hogy azok, akik ilyen állapotban vannak, újonnan térjenek meg, és olyanná legyenek, mint a kisgyermekek: őszinték, egyszerűek, szelídek, taníthatók, és krisztusiak.?
(1888. Materials, 169?170. l.)
Jézus küzdelmes imája
És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott.
(Lukács 22, 44)
Jézus az imádkozás dolgában is dicsőséges példáképünk. Minél hevesebben tört rá a félelem, annál buzgóbban imádkozott. Minél erősebb lett a kísértés, ami le akarta téríteni az engedelmesség útjáról, annál erősebben kapaszkodott az Atyába. A legnagyobb gyengeség órája volt ez. Az Ő testének, azaz földi életének napjaiban (Zsid 5, 7) minden oldalról kísértés támadta. Hiszen a test erőtelen és fogékony a bűn minden támadására.
A Megváltó Gecsemánéban jutott el az erőtlenség mélypontjára. A halál rettegtetése mögött, amely a földre sújtotta, maga a Sátán állt. Az Úr világosan megmondta, hogy a világ fejedelme jön ellene (Jn 14, 30). Szenvedése a „sötétség órája" volt (Lk 22, 53) és ennek hatalma a tanítványok álmosságában is megmutatkozott. Az ellenség el akarta szigetelni az Úr Jézust, hogy annál könnyebben győzze le Őt. A Sátán azt mutatta Jézusnak, hogy szinte lehetetlen az előtte álló nehéz utat megjárnia. Rettenetes feszültség támadt az Úr lelkében, de a legnagyobb feszültség sem tudta Őt elszakítani az Atyától. Tovább imádkozott és nem engedte el az Atya kezét. Amint a Zsidókhoz írt levél írója mondja: „Erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel áldozott." Erőtlenségében önmagát tette az oltárra Istennek. Egy pillanatra sem győzhetett rajta a gyengeség. A teher majdnem agyonnyomta, véres verejtéket sajtolt ki belőle, de nem hátrált meg. Nem hagyta abba az imádkozást, kitartott, míg csak teljes győzelemre nem jutott.
Jézus legyen a példaképünk! Ha aggodalom és félelem tör rád, azonnal fordulj imádságoddal az Úrhoz. Ha rossz gondolatok félelmesen reád telepszenek, mélységbe akarnak rántani, kiálts Jézushoz, Ő hozzád hasonlóan megkísértetett, győzelme a tied is! Ne engedj a gonosznak! Fogózz hittel Jézusba, Ő szeret és nem ejt el téged, mert az Ő drágán megvásárolt tulajdona vagy. Ne állj meg félúton, hanem hittel és kitartó imádsággal törj egészen keresztül, amíg el nem mondhatod te is a zsoltáríróval: „Vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat; megerősítette lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét" (Zsolt 40, 2-4).
KERESZTYÉN TÖKÉLETESSÉG
"Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék" (Fil 3,12).
Csapdába ejt, ha azt gondoljuk, hogy Isten tökéletes mintaképpé akar tenni és rajtunk megmutatni, mit tehet Ő. Istennek az a szándéka, hogy eggyé tegyen minket Önmagával. Egyes hívő mozgalmak hajlanak arra, hogy hangsúlyozzák: Isten a szentség példányait formálja ki belőlünk, aztán betesz múzeumába. Mihelyt így képzeled el a személyes szentséget, már nem Isten van életed középpontjában, hanem te, magad, az, hogy a te életed mit mutathat fel Istenből. "Nem lehet Isten akarata, hogy én beteg legyek." Ha Isten akarata volt, hogy a saját Fiát összetörje, miért ne törne össze téged is? Istennél nem számít, ha állhatatosan hozzá méred magad a szentség eszményéhez, hogy milyennek kellene lenned, hanem az számít, hogy élő kapcsolatban vagy-e Jézus Krisztussal és egészen Őrá bízod-e az életedet, akár egészséges vagy, akár beteg.
A keresztyén tökéletesség soha nem emberi tökéletesség, hanem az Istennel való olyan teljes egység, mely az élet jelentéktelen dolgaiban is megmutatkozik. Amikor engedelmeskedsz Jézus Krisztus hívásának, az első ami feltűnik neked, hogy milyen jelentéktelenek azok a dolgok, amiket tenned kell. A másik felfedezésed pedig az, hogy úgy látszik, más emberek zavartalanul boldog életet élnek. Az ilyen életekből arra következtethetsz, mintha Istenre nem is lenne szükség, emberi erővel és igyekezettel is elérhetjük azt a szintet, amit Isten kíván. Az elbukott világban ez sohasem lehetséges. Arra hívott el Isten, hogy vele tökéletes kapcsolatban éljek és másokban is azt a vágyat ébresszem, hogy vele járhassanak. Nem az a cél, hogy engem csodáljanak. Ha magamra gondolok, megakadályozom, hogy Isten használhasson. Isten nem arra törekszik, hogy tökéletes példánnyá tegyen engem az Ő kiállításán; hanem el szeretne vezetni oda, ahol Ő felhasználhat. Engedd, hogy azt tegye, amit jónak lát!
Szabadítsd fel a hitedet
És amikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van.
– Márk 11:25
Kevesen ismerik fel, hogy milyen szoros kapcsolat van a hit és a megbocsátás között. Jézus tanított erről, amikor a hegyeket mozgató hitről beszélt (Márk 11:22-26).
Azt mondta: „Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek. És amikor imádkozva megállotok, bocsássatok meg.”
Azt mondta: „Amit csak kértek imádságotokban, higgyétek, hogy mindazt már megnyertétek, és meglészen néktek. És amikor imádkozva megállotok, bocsássatok meg.”
Jézus szándékosan fűzte egybe ezt a két mondatot. Azt akarta, hogy tudjuk: ha kapni szeretnénk valamit Istentől, kulcsfontosságú, hogy megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek. Jézus a szívünkbe akarta vésni, hogy nem tudunk választ kapni az imánkra, ha közben neheztelünk valakire.
A meg nem bocsátás eltömíti a hitcsatornádat, és erőtlen leszel a hegyekkel [a problémákkal] szemben az életedben!
Ha imádkoztál valamiért, és úgy tűnik, nem kaptál választ, vizsgáld meg a szívedet: megbocsátottál-e mindenkinek? Kérd a Szent Szellemet, hogy világítson rá minden rejtett neheztelésre a szívedben. Tisztítsd meg a hit csatornáját, és látni fogod, hogy valóságba jönnek azok a dolgok, amelyekért imádkoztál.
A meg nem bocsátás eltömíti a hitcsatornádat, és erőtlen leszel a hegyekkel [a problémákkal] szemben az életedben!
Ha imádkoztál valamiért, és úgy tűnik, nem kaptál választ, vizsgáld meg a szívedet: megbocsátottál-e mindenkinek? Kérd a Szent Szellemet, hogy világítson rá minden rejtett neheztelésre a szívedben. Tisztítsd meg a hit csatornáját, és látni fogod, hogy valóságba jönnek azok a dolgok, amelyekért imádkoztál.
Igei olvasmány: Máté 18:21-35
Több, mint elegendő
És megálla a nap, és vesztegle a hold is, amíg bosszút álla a nép az ő ellenségein… — Józsué 10,13.
Látjuk El Shaddait Izraellel a Kánaán földjén. (Mellesleg mondom: Kánaán nem a menny előképe. Nem lehet az. A mennyben nem kell majd csatákat megvívni, városokat elfoglalni, vagy ellenségeket és óriásokat legyőzni — ezek itt, ebben a világban vannak. Nem, Kánaán a Szent Szellem-keresztségnek és a Krisztus Jézusban való kiváltságainknak az előképe.) Amikor Izrael nehézségekkel került szembe Kánaánban, a vezetőjük, Józsué, az Úrhoz fordult. És Isten megállította az egész univerzumot, mert Isten egy embere imádkozott! Isten meg tudja ezt tenni — Ő az Isten, aki több, mint elegendő!
Az egész Ószövetségen át látjuk El Shaddait hatalmasan cselekedni a nép, a próféták, a papok és a királyok életében. Ő azonban nem csak a tegnap Istene, Ő a jelen Istene! Nem úgy nevezte magát: „az Isten, aki több, mint elegendő volt”, vagy „az Isten, aki több, mint elegendő lesz”. Sokszor a múltra tekintve mondogatjuk: „Ó, milyen csodálatos volt az, amikor Isten még ilyen dolgokat cselekedett”, vagy a jövőbe nézve mondjuk: „Amikor mind a mennyben leszünk majd, milyen csodálatos lesz!” Nem! A dolgok itt és most fognak megváltozni, ha bízol Istenben, aki több, mint elegendő!
Látjuk El Shaddait Izraellel a Kánaán földjén. (Mellesleg mondom: Kánaán nem a menny előképe. Nem lehet az. A mennyben nem kell majd csatákat megvívni, városokat elfoglalni, vagy ellenségeket és óriásokat legyőzni — ezek itt, ebben a világban vannak. Nem, Kánaán a Szent Szellem-keresztségnek és a Krisztus Jézusban való kiváltságainknak az előképe.) Amikor Izrael nehézségekkel került szembe Kánaánban, a vezetőjük, Józsué, az Úrhoz fordult. És Isten megállította az egész univerzumot, mert Isten egy embere imádkozott! Isten meg tudja ezt tenni — Ő az Isten, aki több, mint elegendő!
Az egész Ószövetségen át látjuk El Shaddait hatalmasan cselekedni a nép, a próféták, a papok és a királyok életében. Ő azonban nem csak a tegnap Istene, Ő a jelen Istene! Nem úgy nevezte magát: „az Isten, aki több, mint elegendő volt”, vagy „az Isten, aki több, mint elegendő lesz”. Sokszor a múltra tekintve mondogatjuk: „Ó, milyen csodálatos volt az, amikor Isten még ilyen dolgokat cselekedett”, vagy a jövőbe nézve mondjuk: „Amikor mind a mennyben leszünk majd, milyen csodálatos lesz!” Nem! A dolgok itt és most fognak megváltozni, ha bízol Istenben, aki több, mint elegendő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése