2011. február 15., kedd

2011. február 10. csütörtök

De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”


A korabeli vallási vezetők úgy gondolkodtak, hogy aki különb a többi embernél hitében, erkölcsös életfolytatásában, az nem ereszkedik le vámszedőkhöz, és egyéb a társadalom peremén elhelyezkedő emberekhez. Jézus pedig azt mondta: Mindenkihez jöttem! Mindenkit keresek, hogy Istenhez közelebb kerüljön, és ez nem függ attól, hogy kinek mi a foglalkozása vagy a társadalmi ranglétrán hol a helye. Az írástudók és a farizeusok megvetették Jézust, amiért Ő egy asztalhoz ült bárkivel. A bűnösök barátjának nevezték Őt. Pontosan azért, mert hatalmával másokat megmenteni, szolgálni igyekezett. Ez a közöttetek ne így legyen hatalmas figyelmeztetés a mindenkori tanítványok felé. Azt jelenti ez, hogy lássátok meg mi van a világban, de látnotok kell azt is, hogy én, a Megváltótok, milyen példát adtam elétek. Jézus a hatalmát szolgálatra használta, vagyis rávilágított arra, hogy akinek hatalma van, akkor teszi vele a legjobbat, ha mások szolgálatára használja. Aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. – Ezt mondja Jézus. Nem éppen szokványos gondolatok ezek. Teljesen idegen ez a gondolkodásmód a világtól. Nem is sokan gyakorolják. Esetleg felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy milyen könnyű ezt kimondani. De lehet ezt egyáltalán gyakorolni? Jézus hitelessége abban áll, hogy Ő nemcsak beszélt valamiről, hanem a gyakorlatban is megélte.

/Katona Béla/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése