Ekkor hozzálépett Jakab és János, a Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.” Jézus megkérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?” Ők pedig ezt mondták neki: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, a másikunk a bal kezed felől üljön majd dicsőséges uralkodásod idején.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Mire ők így feleltek neki: „Meg tudjuk tenni.” Jézus ekkor ezt mondta nekik: „Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, mert azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.” Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.
A tanítványok nagyon emberi és őszinte gondolataival találkozunk itt. Úgy gondolkodnak, hogy a betegeket gyógyító, a kenyérszaporító, a tengeren járó, a halottakat feltámasztó Jézus hamarosan Izrael trónjára ül és ebből nekik, a tanítványoknak, a legközelebbi bizalmasoknak profitálni kell. A párbeszéd további részében Jézus rámutat arra, hogy az a sors, amely Őrá vár a tanítványok osztályrésze is lehet, de két különböző síkon gondolkodnak. Jakab és János csak a földi dolgokat, a hatalmat és az ezzel járó előnyöket látja, míg Jézus az Isten országának rendjét villantja fel. Ha van egy közösség, akkor előfordulhat, hogy egyesek kitörési pontokat keresnek. Többek, nagyobbak akarnak lenni, mint a többiek. Ez haragot, összeütközést von maga után. Hallottuk az Igéből, hogy a többi tanítvány meghallván Jakab és János kérését megharagudott rájuk. Az egyik írásmagyarázó szerint nem azért bosszankodott a másik tíz tanítvány, mert megtudták, hogy mit kér Jézustól két társuk, hanem azért, mert megelőzték őket e kérésben. Azaz bennük is ott volt a nagyravágyás, a „milyen jó lenne, ha nagy lennék” vágyakozása. E magyarázatot alátámasztja a Lukács evangéliumának leírása, mely szerint „versengés támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.” (Lk 22:24) Tehát a tanítványok szívében is ott volt a versengés, a méricskélés, melyikük ér többet, melyikük a legkiválóbb? És Jézus nem mondja, hogy ez baj! Nem mondja, hogy ilyesmin ne járjon az eszetek! Jézus szerint ugyanis az nem gond, ha naggyá akar lenni valaki, az igazi kérdés viszont az, hogy hogyan lehet valaki naggyá…
A tanítványok nagyon emberi és őszinte gondolataival találkozunk itt. Úgy gondolkodnak, hogy a betegeket gyógyító, a kenyérszaporító, a tengeren járó, a halottakat feltámasztó Jézus hamarosan Izrael trónjára ül és ebből nekik, a tanítványoknak, a legközelebbi bizalmasoknak profitálni kell. A párbeszéd további részében Jézus rámutat arra, hogy az a sors, amely Őrá vár a tanítványok osztályrésze is lehet, de két különböző síkon gondolkodnak. Jakab és János csak a földi dolgokat, a hatalmat és az ezzel járó előnyöket látja, míg Jézus az Isten országának rendjét villantja fel. Ha van egy közösség, akkor előfordulhat, hogy egyesek kitörési pontokat keresnek. Többek, nagyobbak akarnak lenni, mint a többiek. Ez haragot, összeütközést von maga után. Hallottuk az Igéből, hogy a többi tanítvány meghallván Jakab és János kérését megharagudott rájuk. Az egyik írásmagyarázó szerint nem azért bosszankodott a másik tíz tanítvány, mert megtudták, hogy mit kér Jézustól két társuk, hanem azért, mert megelőzték őket e kérésben. Azaz bennük is ott volt a nagyravágyás, a „milyen jó lenne, ha nagy lennék” vágyakozása. E magyarázatot alátámasztja a Lukács evangéliumának leírása, mely szerint „versengés támadt köztük arról, hogy ki a legnagyobb közöttük.” (Lk 22:24) Tehát a tanítványok szívében is ott volt a versengés, a méricskélés, melyikük ér többet, melyikük a legkiválóbb? És Jézus nem mondja, hogy ez baj! Nem mondja, hogy ilyesmin ne járjon az eszetek! Jézus szerint ugyanis az nem gond, ha naggyá akar lenni valaki, az igazi kérdés viszont az, hogy hogyan lehet valaki naggyá…
/Katona Béla/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése