De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája. Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Ismerős számunkra a lábmosás története (Jn 13). Jézus, a tanítványok Mestere, a világ Megváltója, a keresztre feszítése előtti éjszaka kötőt helyez maga elé és elkezdi mosni a tanítványok lábát. Egy világi közösségben ez éppen fordítva történt volna. Én vagyok a főnök, a vezető, mossátok meg a lábam! – hangzott volna valószínűleg. Ez parancs! És ugrottak volna a szolgálatkész emberek. Jézus azonban nem így gyakorolja a hatalmat, hanem úgy, ahogy övéire bízta: Aki első akar lenni, legyen a rabszolgátok. A rabszolgák feladata volt abban az időben gazdáik lábának megmosása, és Jézus mégsem érezte méltóságon alulinak, hogy így cselekedjen. A János evangéliumában olvasható leírásból kiderül, hogy egyedül Péternek volt szava a tanítványok közül ehhez az egészhez. Ő látja, hogy mi történik itt és szól: „Az én lábamat nem mosod meg soha”. „Ha nem moslak meg, semmi közöm hozzád” – válaszol neki Jézus. Péter pedig erre így szól: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is.” E párbeszéd kezdetén ezt mondja Jézus Péternek: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted”. A mi esetünkben is az a kérdés, hogy megértjük-e azt, hogy az a nagyobb közülünk, aki szolgál? Hogy aki nagyobb szeretne lenni másoktól, az lépjen a szolgálat útjára! Hogyan is van ott egyik énekünkben? „Tudjunk utolsók lenni, a bajt vállunkra venni e földi élten át.”
Ismerős számunkra a lábmosás története (Jn 13). Jézus, a tanítványok Mestere, a világ Megváltója, a keresztre feszítése előtti éjszaka kötőt helyez maga elé és elkezdi mosni a tanítványok lábát. Egy világi közösségben ez éppen fordítva történt volna. Én vagyok a főnök, a vezető, mossátok meg a lábam! – hangzott volna valószínűleg. Ez parancs! És ugrottak volna a szolgálatkész emberek. Jézus azonban nem így gyakorolja a hatalmat, hanem úgy, ahogy övéire bízta: Aki első akar lenni, legyen a rabszolgátok. A rabszolgák feladata volt abban az időben gazdáik lábának megmosása, és Jézus mégsem érezte méltóságon alulinak, hogy így cselekedjen. A János evangéliumában olvasható leírásból kiderül, hogy egyedül Péternek volt szava a tanítványok közül ehhez az egészhez. Ő látja, hogy mi történik itt és szól: „Az én lábamat nem mosod meg soha”. „Ha nem moslak meg, semmi közöm hozzád” – válaszol neki Jézus. Péter pedig erre így szól: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is.” E párbeszéd kezdetén ezt mondja Jézus Péternek: „Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted”. A mi esetünkben is az a kérdés, hogy megértjük-e azt, hogy az a nagyobb közülünk, aki szolgál? Hogy aki nagyobb szeretne lenni másoktól, az lépjen a szolgálat útjára! Hogyan is van ott egyik énekünkben? „Tudjunk utolsók lenni, a bajt vállunkra venni e földi élten át.”
/Katona Béla/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése