Gyakorold az igazi kegyességet!
Használd azt, amit Isten neked adott!
„Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez…” (Jakab 1:27)
Jézus azt mondta, hogy ha valami jót tettünk valakivel, akit bántalom ért vagy szükséget szenved, akkor azt vele tettük meg (ld. Máté 25:40). Hűha! Talán, ha legközelebb túl elfoglalt leszel ahhoz, hogy törődj a másik emberrel, ez majd megállít, és elgondolkodásra késztet. Amikor valaki ezt kérdezte: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (ld. Máté 19:16), Jézus így válaszolt neki: „… add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek… aztán jöjj, és kövess engem” (Máté 19:21). Ez az ember sokaknak lehetett volna áldássá, és Krisztus tanítványai közé tartozhatott volna, de mindez nem történt meg, mert túlságosan én-központú volt. Jézus elmondott egy történetet egy gazdag emberről, aki meghalt, és a pokolba került. Nem a gazdagsága miatt került oda; bűne az önzése volt. Hagyta, hogy egy szegény ember, ellátatlan sebekkel, rongyosan, éhezve a kapujában üljön, ő pedig nem tett érte semmit (ld. Lukács 16:19-31). Másrészt ott van Zákeus, aki többszörösen beszedte az adót másoktól, hogy ő maga meggazdagodjon, de belátta mindezt, felhagyott az önzéssel és eldöntötte, hogy Jézust fogja követni (ld. Lukács 19:1-10). Egy történet szerint egy angyal meglátogatott egy gazdag embert, aki épp halálos ágyán volt. Miután az ember felsorolta mindazt, amit szeretett volna magával vinni a mennybe, az angyal így tájékoztatta: „Csak azt viheted magaddal, amit másoknak adtál.” Ne várj az adakozással halálodig, hiszen most is élvezhetnéd örömét és jutalmát! „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban” (Jakab 1:27). Gyakorold ma az igazi kegyességet!
Jézus azt mondta, hogy ha valami jót tettünk valakivel, akit bántalom ért vagy szükséget szenved, akkor azt vele tettük meg (ld. Máté 25:40). Hűha! Talán, ha legközelebb túl elfoglalt leszel ahhoz, hogy törődj a másik emberrel, ez majd megállít, és elgondolkodásra késztet. Amikor valaki ezt kérdezte: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (ld. Máté 19:16), Jézus így válaszolt neki: „… add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek… aztán jöjj, és kövess engem” (Máté 19:21). Ez az ember sokaknak lehetett volna áldássá, és Krisztus tanítványai közé tartozhatott volna, de mindez nem történt meg, mert túlságosan én-központú volt. Jézus elmondott egy történetet egy gazdag emberről, aki meghalt, és a pokolba került. Nem a gazdagsága miatt került oda; bűne az önzése volt. Hagyta, hogy egy szegény ember, ellátatlan sebekkel, rongyosan, éhezve a kapujában üljön, ő pedig nem tett érte semmit (ld. Lukács 16:19-31). Másrészt ott van Zákeus, aki többszörösen beszedte az adót másoktól, hogy ő maga meggazdagodjon, de belátta mindezt, felhagyott az önzéssel és eldöntötte, hogy Jézust fogja követni (ld. Lukács 19:1-10). Egy történet szerint egy angyal meglátogatott egy gazdag embert, aki épp halálos ágyán volt. Miután az ember felsorolta mindazt, amit szeretett volna magával vinni a mennybe, az angyal így tájékoztatta: „Csak azt viheted magaddal, amit másoknak adtál.” Ne várj az adakozással halálodig, hiszen most is élvezhetnéd örömét és jutalmát! „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban” (Jakab 1:27). Gyakorold ma az igazi kegyességet!
Használd azt, amit Isten neked adott!
„…kinek-kinek képessége szerint…” (Máté 25:15)
A tálentumokról szóló híres példázatában Jézus azt mondta, hogy három ember kapott valamit, hogy befektesse, ki-ki a maga képessége szerint. Jegyezd meg: Isten csak azt fogja neked adni, amit képes vagy kezelni. Ha nem ugyanazokat a tálentumokat kaptad, mint a szomszédod, ne aggódj – csak használd azt, amit te kaptál! Az első munkás megduplázta, amit kapott. Ugye, milyen jó volna, ha ő tanácsolna téged? A második is ugyanúgy tett. De a harmadik engedett a félelemnek, és elásta az övét. Ha nem fekteted be azt, amit Istentől kaptál, akkor Ő elesik annak hasznától, te pedig elveszted a jutalmat, amiben részed lehetett volna.
A félelem az első számú ellenséged; megfagyasztja a hitedet, és megbénítja a kreativitásodat. A pénzed, az időd, a tehetséged, a szereteted, stb. magvak, amelyeket el kell vetni; tehát vesd el őket valamibe, amiben hiszel, valamibe, ami túl fog élni téged. Mindennek, amit Isten neked adott, meg kell sokszorozódnia. Ha ebben kudarcot vallasz, végül elveszíted. Krisztus példázata ezekkel a kijózanító szavakkal záródik: „Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!” (Máté 25:28).
Észrevetted, hogy azok, akik nagylelkűen töltenek mások életébe, folyamatosan utántöltődnek, míg azok, akik félnek attól, hogy megváljanak valamitől, végül elvesztik, vagy nem tudják élvezni azt? „…Aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Kérdezd csak meg akármelyik földművest: az aratás akkor kezdődik, amikor a vetőmagot kihozod a csűrből, és beleveted a földbe. Így Istennek van valamilye, amivel dolgozhat. Ezért a mai ige számodra az, hogy használd azt, amit Isten neked adott!
„Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás.” (1Mózes 8:22)
Ha sikeres akarsz lenni, Isten útmutatását kell keresned, fel kell készülnöd, keményen kell dolgoznod, és a megfelelő dolgokba kell befektetned. A Biblia azt mondja, hogy Isten tesz képessé minket a pénzszerzésre (5Mózes 8:18). Nem kell tehát mentegetőznöd e miatt a képesség miatt! Az anyagi siker azonban csak egy része a sikernek. Isten valódi célja az, hogy téged az ő áldásainak csatornájává tegyen mások számára. Nem ellenzi, hogy birtokolj dolgokat, amíg azok nem birtokolnak téged! Isten azt szeretné, ha legjobban Neki örülnél, az Ajándékozónak, és nem az ajándékainak. A pénz eszköz lehet jóra és rosszra egyaránt, és többek között azért szeretné Isten, hogy pénzed legyen, hogy nyugodt lehessen afelől, hogy jó helyre kerül, és az ő céljait szolgálja.
Szülők, tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy a megtakarítás és a befektetés alapvető fontosságú a jó sáfársághoz! És ne csak prédikáljátok, gyakoroljátok is! Például, ha egymillió forintot keresel havonta, és azt étteremre és a legújabb divatot követő ruhákra költöd, akkor oda fogsz jutni, hogy tele lesz a gyomrod, egyre nagyobb lesz a derékbőséged, dugig lesz a szekrényed, és üres lesz a zsebed. A Biblia azt mondja: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás”. Figyeld meg a sorrendet a Szentírásban: először elveted a magot, aztán időt adsz neki, azután arathatod le a termést. A következetes vetés következetes aratást garantál. Minden elvetett magba bele van ütemezve az aratás. Vajon nem éri-e meg most lemondani egy kis luxusról a későbbi biztonság érdekében, valamint azért, hogy abba a helyzetbe kerüljünk, hogy megvalósítsuk Isten céljait, és ezt halljuk tőle: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)?
MIÉRT IMÁDKOZOTT PÁL?
„…szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek…” (Kolossé 1:9)
Figyeld meg, miért imádkozott Pál, amikor szeretteiért könyörgött: 1) hogy megértsék Isten akaratát:_ „…szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjék meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén” (Kolossé 1:9). Róma, a császárváros nem volt könnyű hely a keresztyének számára, Pál mégis ezt írta: „Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez…” (Róma 16:19). Az Istennek való engedelmességnek a te életedben is az első helyen kell lennie! Ha valahol megemlítik a neved, senkiben sem szabad kétségnek felmerülnie a Jézus iránti elkötelezettséged mértékéről. 2) hogy az életük Istennek tetsző lehessen: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére…” (Kolossé 1:10). Amikor majd Isten előtt állsz, és Ő megjutalmaz, nem ezeket a szavakat fogod hallani: „jól mondtad” vagy „jó terv volt”, hanem ezt: „Jól van, jó és hű szolgám…” (Máté 25:21). 3) hogy az Istentől kapott munkát gyümölcsözően végezzék: „…és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel…” (Kolossé 1:10). Semmi sem okoz nagyobb örömet az ember szívének, mint ha szülőként látja gyermekei sikerét. Isten ugyanígy érez veled kapcsolatban- 4) hogy kitartsanak, Isten erejéből merítve erőt: „Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre” (Kolossé 1:11). A villanykörtéhez hasonlóan te is külső forrásból meríted az energiát. Tehát ha nem maradsz kapcsolatban Istennel, lelkileg legyengülsz. 5) hogy dicsőítsék Istent: „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek” (Kolossé 1:12). Másként megfogalmazva: éljetek hálás életet dicsőítő szívvel!
Figyeld meg, miért imádkozott Pál, amikor szeretteiért könyörgött: 1) hogy megértsék Isten akaratát:_ „…szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjék meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén” (Kolossé 1:9). Róma, a császárváros nem volt könnyű hely a keresztyének számára, Pál mégis ezt írta: „Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez…” (Róma 16:19). Az Istennek való engedelmességnek a te életedben is az első helyen kell lennie! Ha valahol megemlítik a neved, senkiben sem szabad kétségnek felmerülnie a Jézus iránti elkötelezettséged mértékéről. 2) hogy az életük Istennek tetsző lehessen: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére…” (Kolossé 1:10). Amikor majd Isten előtt állsz, és Ő megjutalmaz, nem ezeket a szavakat fogod hallani: „jól mondtad” vagy „jó terv volt”, hanem ezt: „Jól van, jó és hű szolgám…” (Máté 25:21). 3) hogy az Istentől kapott munkát gyümölcsözően végezzék: „…és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel…” (Kolossé 1:10). Semmi sem okoz nagyobb örömet az ember szívének, mint ha szülőként látja gyermekei sikerét. Isten ugyanígy érez veled kapcsolatban- 4) hogy kitartsanak, Isten erejéből merítve erőt: „Erősödjetek meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra és az örömmel viselt hosszútűrésre” (Kolossé 1:11). A villanykörtéhez hasonlóan te is külső forrásból meríted az energiát. Tehát ha nem maradsz kapcsolatban Istennel, lelkileg legyengülsz. 5) hogy dicsőítsék Istent: „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek” (Kolossé 1:12). Másként megfogalmazva: éljetek hálás életet dicsőítő szívvel!
VÁLTOZÁS ÉS NÖVEKEDÉS
„Erőről erőre jutnak…” (Zsoltárok 84:8 Károli)
Egy régi képregényben Charlie Brown azt kérdezi barátjától, Linustól: „Mit tennél. Ha úgy éreznéd, hogy senki sem szeret?” Linus így válaszol: „Megvizsgálnám, miben kellene fejlődnöm”. Mire Charlie: „Utálom ezt a választ!” Három oka van annak, amiért utáljuk ezt a választ, és szeretnénk az életet olyannak megőrizni, amilyen most: 1) Ha mindenünket rá kellett áldozni arra, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk, nem örülünk annak, ha azt halljuk: „Indulj tovább!”. 2) Szokásaink formálnak minket. Kialakítunk szokásokat, aztán a szokásaink alakítanak minket. 3) A változás miatt bizonytalannak érezzük magunkat; mélyen belül attól félünk, hogy túl sokba kerülne nekünk. A Mount Everest csúcsának közelében van egy emléktábla, amin ez olvasható: „Mászás közben halt meg”. (Milyen nagyszerű, ha valakire így emlékeznek!) A növekedés olyan, mint a hegymászás. Ha növekedni akarsz, nem szabad megállnod útközben: „Az igazak ösvénye olyan, mint a felragyogó világosság, mely egyre világosabb lesz délig” (Példabeszédek 4:18). Hogyan növekedünk, hogyan változunk? „Erőről erőre” jutva. Dr. Howard Hendricks teszi fel a lélek mélyét kutató kérdést tanítóknak Teaching to Change Lives [Az élet-változatás tanítása] című könyvében: „Miben változtál mostanában? Mondjuk az elmúlt héten? Vagy a múlt hónapban? Tudnál egészen konkrétan fogalmazni? Vagy a válaszod mindig homályos lesz? Azt mondod, igen, növekedtél. Rendben – de miben? »Nos« - feleled - »mindenféle dolgokban«. Nagyszerű! Nevezz meg egyet! Hatékonyan tanítani csak az tud, aki maga is megváltozott. Ha többé már nem változol, többé nem tudsz vezetni sem”. Kérd ma Istent arra, hogy mutasson rá azokra a területekre, amelyekben változnod és növekedned kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése