A hegyek síksággá lesznek

?Ki vagy te nagy hegy? Síksággá válsz Zerubbábel előtt! Ő teszi föl a  zárókövet, miközben ezt kiáltják: Áldás, áldás szálljon rá!"
(Zak 4,7).

   Lehet, hogy éppen a nehézségek, bajok és szükségek mint egy nagy hegy tornyosulnak előttünk, és a természetes ész nem talál utat felettük vagy rajtuk keresztül, sem megkerülni nem tudja őket. Engedjünk ilyenkor a hit szavának, és egyszerre el fog tűnni a hegy, és síksággá válik. Hitünknek azonban először meg kell hallania az Úrszavát az előző versből: ?Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel - mondja a Seregek Ura!" Ennek a nagy igazságnak kell a középpontban állnia, ha le akarjuk győzni az élet legyőzhetetlennek látszó nehézségeit. Be kell látnom, hogy magam nem tehetek semmit, és hiábavaló az emberekbe vetett bizodalmam is. Erőszakkal és hatalommal semmire sem megyek. Be kell látnom, hogy semmiféle látható eszközben  nem bízhatok, csak Isten láthatatlan Szellemének erejében. Hagynom kell, hogy Isten egyedül cselekedhessen, emberekre és dolgokra nem szabad számítanom. Ha azonban a mindenható Isten veszi kézbe népe ügyét, akkor még a legnagyobb ?hegy" sem lehet akadály. Isten képes világokat megmozgatni, és ezt olyan könnyedén teszi, ahogyan a gyermekek labdáznak. Ezzel az erővel engem is felruházhat. Ha az Úr rajtam keresztül egy hegyet akar elmozdítani, akkor az Ő neve által meg is tudom ezt tenni. Akármilyen nagy az a hegy, még az én erőm erőtlenségem előtt is síksággá válik - ha ez az Úr akarata. Miért félnék hát a tornyosuló nehézségektől, ha az Úr mellettem van?

Amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, énvelem sem cselekedtétek meg.

Máté 25,45

Uram! Az utolsó ítéletről szóló színpompás példázatod szerint akkor mondod majd el ezt a szót a kárhozatra indulók fölött, amikor teljes dicsőségedben újra visszatérsz. Példázatod egy vonása ma erősen elgondolkoztat. Az örök gyötrelemre ítélteket egyetlen szóval nem vádolod meg gonosz bűnökkel. Olyanokkal, amelyek önmaguk kiáltanak büntetés után. A bűnük szerinted ez: nem mutattak segítő emberséget azok irányában, akiknek nehéz élethelyzetben szükségük volt a megsegítésre és akikkel Te mindig is azonosítottad magadat.

Uram! Ez az észrevétel meghökkentett. Durva bűnöktől mentesnek tartom magamat, és ezen általában megnyugszom. Ezért van szükségem mai figyelmeztetésedre. Akit Te megáldasz benned való hittel, azt tékozlóan gazdag kézzel halmozod el lelki kincsekkel. Nem kell velük fukarkodnia, hanem ugyancsak tékozolva adhatja tovább társai felé. Így terem áldás a keresztyén ember élete nyomán. Kérlek azért: meddőségtől, kongó ürességtől mentsd meg életemet. Ne találtassam egykor úgy, mint akinek az élete hiábavaló volt.

ELBOCSÁTÁS

"És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünk- nek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk." Józsué 24,24

Józsué összegyűjtötte Izráel minden memzetségét, és az Úr elé állottak. Komoly dolog-e számodra az Úr előtt állni? Nem egymás, nem emberek - hanem az Úr előtt. Ha átmentél a Jordánon, a halál folyóján, kezdődik a halál utáni élet. "És adtam néktek földet" - mondja az Ige személyre szólóan. Ha Vele jársz, meglátod azt a földet, amit Isten neked szánt. "Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel!" Tökéletes annyit jelent: mindenestől, egészen és teljesen. Minden dologban őt. A másik: hűséggel - Hozzá és az ő szavához. A harmadikat így mondja az Ige: "Hányjátok el az idegen Isteneket... és szolgáljatok az Úrnak." Ne úgy, hogy továbbra is magadban hordod, és majd tönkreteszi a hívő életedet. Hányjátok el azért, mert szeret titeket az Úr. "Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok... én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." Isten soha nem kényszerít. Jézus megkérdezi a tanítványait: "Vajon ti is el akartok-é menni?" Nincs kényszer. Nincs muszáj. Válasszatok még ma! Mondod-e tisztán, határozottan: "Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." Szent Isten az Úr. Hogyha elhagyod, meglesz a következménye. Ne mondj lelkes szavakat. Inkább ne mondd, hogy szolgálsz Neki. "Mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő... Hogyha elhagyjátok az Urat... akkor elfordul és rosszal illet benneteket." A végén így mondja Józsué: "Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondták: Bizonyságok!"

Mindenek Alkotója! Tisztítsd meg a ránk rakódott por alól a te Istenarcodat, kérünk!

Uram, Atyánk vagy te, mi sár vagyunk és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan. (Ézs 64,7)

Egy-egy kiadós eső után az egész utca, földút csupa sár. Mindent belep, és alig várjuk, hogy elálljon az eső, és elkezdhessük a takarítást. Vajon kinek jutna eszébe ilyenkor a sár, agyag hasznossága? Szükségtelen rossznak tekintjük, haszontalannak. Alig várjuk, hogy megszabaduljunk tőle. Egy fazekas azonban egészen másként tekint rá. Munkájának, művészetének alapanyagát tartja kezében végtelen lehetőségeket rejtve. Szobor legyen vagy tárolóedény, vizeskancsó vagy falidísz? Számtalan lehetőség a hasznossá tételre. Ő már látja, hol lesz a legértékesebb.
Gyermekkorunkban kérdezgetik tőlünk: mik akarunk lenni? Nem tudják, mivé formálódunk, így ekkor még sok embert haszontalan sárnak tekintenek: nem elég ügyes, gyors, éleseszű vagy életrevaló. Azonban nemcsak gyermekkorban értékelnek le minket. Fiatal, aki nem elég határozott, anya, aki nem nevel elég jól, férj, aki nem elég romantikus és nem szeret úgy, ahogy várják, a főnök nem elég megértő, a beosztott nem elég szorgos. Talán úgy érzed, te is beállhatnál ebbe a sorba: kevés az erőd, időd, nincs elég türelmed, sokan sikeresebbek, jobban haladnak az életben. Nem elég jók a képességeid, és így szürke az életed. Mégis, ha nem mondják ki értékességedet, és talán még te is azt sugárzod néha-néha, hogy "tucatember" vagy, akkor jusson eszedbe, hogy a legnagyobb Művész egyedi darabként alkotott meg téged.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza. (Reményik Sándor)

Uram, segíts elfogadni önmagam, képességeim, tulajdonságaim. Ámen.

ÖNZÉS ÉS TISZTESSÉGTELENSÉG MESSZE ŰZVE

  "Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; és jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala." (ApCsel 2:43-45)
 
  Gyülekezeteinkben a Szentlélek hiánya nem Isten fösvénysége miatt van. Megváltoztatni ezt a helyzetet csak maguk a gyülekezetek tudják. Isten ezt mondja népének: "Kelj fel és tanúsíts érdeklődést a szent dolgok iránt." Hol van a mi hitünk? Tartunk-e fenn megfelelő kapcsolatot Jézus Krisztussal? Követjük-e Őt az önmegtagadásban és állhatatosságban? Megértéssel beszélünk-e az igazságról? Amikor Isten kitölti Szentlelkét a gyülekezetre, az az Ő dicsőségére gyümölcsöt terem. A Lélek kardja erőtől áradóan mindkét irányba vág.
  Isten szőlőjében szorgos munka vár elvégzésre. A harmadik angyal üzenetét hangos szóval kell hirdetni a földön. Minden olyan üzletet, mely tisztességtelen haszonnal jár, az önzés minden szálát, a késői esőnek el kell tüntetnie, minden bálványimádást meg kell emésztenie. Legyen minden oltár lerombolva, kivéve azt az egyet - a Kálvária Keresztjét -, mely az áldozatot és az áldozót egyaránt megszenteli.
  Isten országához új területeket kell csatolnunk. Isten kertjeként az erkölcsi szőlőskertek új tábláit kell megművelnünk. Isten törvényének tiszteletét helyre kell állítani az el nem bukott világok, a Világegyetem és az elbukott világ előtt. A legkeserűbb üldöztetés fog jönni, de mikor Sion megszabadul és magára ölti gyönyörű ruháit, a szentség szépségében fog ragyogni. Isten több erőt és eredményt szeretne adni, mert dicsősége feltámadt egyházán, s ha az igazságot elfogadja, nem lesz többé rút, mezítelen. Krisztus Igéje örök élet a befogadó számára. (Bible Training School, 1903. december 1.)
 

Örök élet

    
     Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem Iát halált soha örökké.
     János 8, 51.
    
     Figyeljük meg jól: az Úr Jézus különbséget tesz a halál, és a halál meglátása, megízlelése között. Meghalni valamennyien meghalunk, de a keresztyén ember nem lát, nem ízlel halált. Ami azt teszi, hogy nem érzi, nem fél tőle, csendes nyugalommal megy eléje, mintha nem is halna meg, hanem csak elaludnék. Az istentelen pedig érzi a halált és örökösen iszonyodik tőle. Már pedig a halál fullánkja éppen az, mikor valaki ízleli, érzi.
     Meghalni és halált látni tehát két különböző dolog. E különbséget Isten igéje teszi. A keresztyénnek igéje van s ahhoz tartja magát a halálban. Ezért nem lát halált, hanem életet és Krisztust az igében. Így azután nem is érez halált. Az istentelennek azonban nincs igéje. Ezért nem látja az életet, hanem csak merő halált: így azután érzi is a halált s ez az igazi, keserű, örök halál. Így érti Krisztus, hogy aki igéjén csüng, az a halál közepette sem érez és lát halált. Most látjuk csak, hogy milyen nagy dolog keresztyénnek lenni. Mert a keresztyén ember immár örökre megszabadult a haláltói és sohasem kell meghalnia. Bár meghalása külsőre ugyanolyan, mint az istenteleneké, de belsőleg ég és föld a különbség. Mert a keresztyén ember elalszik a halálban s általa bemegy az örök életbe. Az istentelen pedig kimegy az életből s örök halál a sorsa.
    

          Ments meg engem Uram,
          Az örök haláltól,
          Ama végső napon
          Minden kíntól, bajtól.
          Midőn az ég s a föld
          Meg fognak rendülni
          S eljössz a világot
          Lángokban ítélni.