Félelmek...

A mai nap imádsága:

URam! Sok dolog kelt bennünk aggodalmat, mert nem látjuk előre a holnapot. Kérünk Téged, Világmindenség URa, plántáld szívünkbe szereteted titkát, hogy lelkünkben békesség lakozzék és csak Téged féljünk egyedül, s mindenki mást szeretni tudjunk! Ámen

    

Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!

Zsolt 56,12

Számtalan formája van a félelemnek... Az egyik ember a pókoktól fél, a másik az egértől és olyan is akad, aki a betörőktől vagy éppen attól, hogy apja, anyja, férje vagy élettársa megint részegen jön haza. Olyanok is vannak bőven, akik félelmeiket meg sem tudják megfogalmazni, szinte folyamatosan aggódnak, olykor rettegnek: a holnaptól, önmaguk vélt vagy valós alkalmatlanságától.

A mindenkori hatalom hathatós eszköze a félelemkeltés. A rómaiak ezért masíroztak a provinciákban - napokon át, szünet nélkül. A hidegháborús időkben az egyik oldalon az amerikai imperializmussal, a másikon meg a szovjet-kommunista veszéllyel fenyegetőztek, de a mai kornak is megvannak a hathatós eszközei: terror-, vagy járvány-veszély, elfogyó energia vagy világűrből érkező meteorit, s ha mindezek nem töltenék be a kívánt célt, akkor ott van a mesterségesen fenntartott munkanélküliség, az igazságtalan adópolitika, s az erőszakos filmek mindennapi dömpingjét már ne is említsük... Nincs menekvés! Így vagy úgy, de félned kell...

Aki nem ismeri Istent, az hamar áldozatául esik a félelemnek. Számos kisegyház/szekta alapozza stratégiáját a félelemre, s kétes lelkületű hivatalos és laikus szónokaik nem az evangéliumot (Isten szépségét, jóságát, szeretetét) hirdetik, hanem szinte levegővétel nélkül csak a Sátánról, a gonosz ártó szellemekről prédikálnak. Sajnos az effajta lelkület nem idegen az ún. történelmi egyházakban sem. Magam is tudok esetekről, ahol a szülők jó hírű iskolákban folyó hittanról "iratták ki" gyermekeiket, mert a hitoktatás nem szólt másról, mint a mindenütt jelenlévő ördögről... A hitre való nevelésben tényleg ez a legfontosabb, az ördöggel riogatni a felnövekvő generációt?

Az Isten szeretet, s aki Benne bízik, az nem fél. Először is azért, mert az Ő kezében van az élete! Másodszor azért, mert ha "annyi ördög is venné körül az embert, mint Wormsban a háztetőkön a cserepek" - ahogyan Lutherünk mondta -, az Istennek akkor sem kell bírkóznia ezekkel a hatalmakkal, mert Ő a Mindenség URa, minden az Ő ereje alatt létezik... Aki pedig abban hisz, hogy az Örökkévalót bármilyen, Nála kisebb hatalom képes lenne, akár csak egy pillanatra is megtorpantani, az már rég nem az Istenben hisz, hanem mesés emberi elképzelésekben... az hitében még az első naivitást (Karl Rahner) sem érte el, de gyaníthatóan a másodikra sem fog eljutni. Az ilyen ember ugyanis megrekedt az anyagvilágban - ahol félelmeit bizony meg sem tudja számolni -, mert élete nem az Isten embert-emelő szeretetében történik, hanem az emberi tudatlanságból fakadó káoszban...

Hiszékenység...

A mai nap imádsága:
Uram! Jól ismersz minket, s látod, mennyire szeretnénk valóságnak hinni a valószerűtlent. Teremtő Istenünk! Számtalan helyzetben bizonyítottad meg gondviselő jóságodat, mi mégis oly keveset tanultunk belőle... Adj nekünk Benned való bizodalmat, hogy ne a múlandóba kapaszkodjunk, hanem életújító örökkévaló ígérteidbe! Ámen


Ne legyen köztetek olyan, aki a fiát vagy leányát áldozatul elégeti, ne legyen varázslást űző, se jelmagyarázó, kuruzsló vagy igéző! Ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó. Mert utálatos az ÚR előtt mindaz, aki ilyet cselekszik.
5 Móz 18,10-12

Varázslatos világban élünk... Ámulatba ejt minket a tudomány, pedig ami "csúcstechnológiás" és kezünkbe kerül, az már rég elavult technológia: az igazi technikai színvonal laboratóriumokban, s titkos katonai bázisokon található. Az emberek túlnyomó részének így is komoly gondot jelent a technika, s valóban ellentmondásos, hogy analfabéták kezében ott a csúcstechnológia - lásd okostelefonok. De "varázslatos" a géntechnológia, a mikrokémia, s a nanotechnológia is, s hogy mi lesz belőlük - áldás vagy átok - az majd csak jóval később derül ki. Egy bizonyos: soha ennyi, a jövő felől aggódó, s depressziós ember nem volt még a földön, mint manapság... Több mint százmillió ember fogyaszt rendszeresen valamilyen drogot, 300 millióan orvosi vényre szedik az antidepresszáns gyógyszereket, s akkor ehhez jönnek még az alkohol kábulatában biztonságot keresők...

Mintegy harmincéves keresztény múltamban, melyből a negyedévszázadnál is több időt fordítottam intenzíven a teológiára, s a társtudományokra még nem találkoztam "varázsló" emberrel... Csalóval, zavarodottal, lelki sérülttel, kétségbesettel, s biztonságot eszelősen keresővel éppen eléggel! Amennyire bonyolult az emberi nyelv, a kommunikációs jelrendszerünk, olyannyira bonyolult az emberi lélek is, melynek fontosságát, testi egészségünkre is kiható erejét csak az utóbbi fél évszázadban ismerték el igazán.

Ha tudatlanság és gonoszság egy emberben testesül meg, akkor az az ember borzalmasságokra képes, de igazán ördögi dolgokat az cselekszik, akiben a tudatosság a gonoszsággal párosul! A primitív lelkületű ember a változatlanságban véli nyugalmát meglelni, ezért retteg mindenféle változástól - jóllehet az életben csak egy dolog a biztos: a változás. A szabadságuktól megfosztott egykoron szabad ábrahámita pásztorok az egyiptomi szolgaságban sínylődve, nem érthették meg a hieroglífák (jelek) bonyolult rendszerét - ti. nem az volt életük valósága hanem a vályogvetés -, ugyanígy manapság sem érthetik az emberi lélek mélylélektani szimbólumokban kifejeződő belső rezdüléseit, az Isten finom mozgását világban, történelemben, lelkiismeretben azok, akiknek nincs meg erre az adottságuk, s a késztetésük - Magvető példázata: hiábavaló háromnegyed -, mert nem ez a világ életük valósága, hanem a "matéria".

Amíg ember lesz a földön, eladdig lesznek "jövendőmondók, varázslók, jeleket (fére)magyarázok" s lesznek legyszerűsített biztonságra vágyó hiszékenyek is, akik a csaló szavakat csodálattal vegyes áhitattal fogadják. De miért is? Mert egyszerűbb elmenni a "látóhoz", s tőle kérni útmutatást, mint szembenézni a valósággal, s meglátni, hogy Isten a mi kezünkbe adta saját életünk alakítását... Egyszerűbb mások tanácsára hallgatni, mint számot vetni azzal, hogy cselekedeteinkért csakis mi vagyunk a felelősek, s nekünk kell azok következményeit is elhordozni... Az "igazi" hit nem más, mint az a halálig menő következetesség, melynek példáját Jézus adta elénk, hogy emberként élni itt a földi létben csakis a Mennyei Szeretetnek engedelmeskedve érdemes... Ha nem ezt tesszük, az utálatos az ÚR előtt.

Józanság...

A mai nap imádsága:
Uram! Tedd elmémet élessé akaratod megismerésére, hogy bölcs szívvel szolgálhassak Neked, embertársaim javára, s a magam lelki épülésére! Ámen.



Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.
1 Pt 1,13

Józanság szavunkban benne foglaltatik, hogy: jó - józannak lenni, tehát jó dolog... Egy régi zsidó közmondás szerint, olyan emberrel, aki bort iszik még mielőtt delelne a nap, sose köss üzletet. A józanság bizony sok kártól megóv, sőt életet is véd! Az ittas vezetés kategória nem véletlenül került be a BTK-ba (Büntető Törvény Könyv). Számos tragédia megelőzhető lenne, ha az emberek józanul viselkednének! Sajnos pontosan az ellenkezője történik, s ahogyan az gyakran lenni szokott, a vétlen fél húzza a rövidebbet. (Az én édesapám is egy ilyen baleset vétlen résztvevőjeként, évekkel később az ebből fakadó szövődményekbe halt bele - hatvanévesen.)

Gyanítom, hogy a 20-21. század nemcsak a computertechnika és a nanotechnológia felfedezésének korszakaként vonul be a történelembe, hanem a kábulat évszadaiként is. Soha ilyen mértékben, s ilyen mértéktelenül nem fogyasztottak kábítószereket. A legális vagy illegális drog - teljesen mindegy, mindegyik a józanságot veszi el az embertől! Mintegy 140millió ember fogyaszt rendszeresen drogot a világon, az alkoholistákról számot nem tudok mondani, de csak Magyarországon 800ezer jegyzett alkoholista terheli az adófizetők pénztárcáját! A Média hatása óriási! "Ó, Miszter Alkohol, a bajban megsegít..." vagy "Jég dupla whiskyvel..." vagy akár "Lökd ide a sört!" - halljuk nap nap után a népszerű slágerekben a rádióból és a televízióból, és százezrek fogadják meg sztárjaink tanácsát... Azt már csak zárójelben említem, hogy 350 millió ember szed orvosi felügyelet mellett ún. antidepresszáns gyógyszereket, s ne feledjük, hogy a közhatalmat gyakorló rendfenntartó szervek időnkénti brutalitása határon innen vagy túl, nem feltétlenül a személyes agresszivitásnak, hanem a bevetési drognak köszönhető! Amikor én katona voltam, akkor Hk-rumnak (harckészültségi rum) nevezték, ma gyanítom az Irakban szolgáló katonák másként nevezik az adott pszichofarmatikumot... Mert azt jó tudni, hogy ha az ember józan, akkor egyik ember nem megy neki a másiknak, s nem akarja megölni.

A józanságot persze nemcsak a kábító szerek, de sokminden más is elveheti: Elvakult világnézet, fanatikus hit, irigység, vagy éppen az istentelenség. Ha egyszóval akarnánk kifejezni, azt mondhatnánk: a bűn! A bűn tompítja, sőt ha felhalmozzuk azokat a szívben, akkor ki is oltják józanságunkat, s nem fogjuk tudni, mi a jó, s mi a rossz... Ezért írja Péter apostol: "Elméteket felkészítve, legyetek józanok!" Bizonyossággal reménykedjetek a kegyelemben, s higgyétek el Isten jóságának erejét, mert ugyan beboríthatja az egész világot a gonoszság fojtogató sötétsége, de a legnagyobb sötétség is beleremeg, ha valahol kigyúllad a szeretet gyertyafénye...

Lelkünk nyugalmáért.

A mai nap imádsága:
Istenem! Ne engedd, hogy aggodalmaim jelenben elvonják erőmet a Neked való szolgálattól. Add, hogy minden dolgomat a Te kezedből vegyek, s a holnapom teljesebb legyen a mai napnál! Ámen.



Aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt?
Lk 12,25-26

Ha az életre lenne egy matematikai képlet, már rég kitalálták volna. Sajnos vagy sem, de életünk folyamatosan változó egyenletének végeredménye csak az Istennél látható, ott és akkor, s mi pedig - reménységeink szerint - a számunkra kedvező perspektívából (jobb oldal) figyelhetünk. Eladdig azonban az élet matematikájával küszködünk. Örülünk, ha néha átélhetjük, hogy kétszer kettő az mégis négy, s nem kell gyakran nyögni annak súlyát, hogyan csináljunk egy meg egyből hármat...

Ok bőven kínálkozik az aggodalmaskodásra. Az aggodalmaskodás azonban nem vezet sehova, hiszen olyan dolog miatt esünk kétségbe, aminek változtatásáért vajmi keveset, vagy egyáltalán semmit nem tudunk tenni. Az aggodalmaskodás felőrli az idegrendszerünk erejét, s következménye gyakran az Istentől való elfordulás. Amikor pedig az ember elveszíti Istenét, azzal együtt mindig közösséget is veszít. Így azután többszörös a nyomorúság, mert az egyedülmaradottság kínja a legpokolibb.

Jézus világosan beszél. Ami a legfontosabb, a saját életünk, afölött nem diszponálunk. Jóllehet azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a garancia életünk minőségéért, valójában nem így van. Isten adja az életet, s ő veszi azt vissza, akkor és ott, amikor akarja. Ha az ember mégis "beleszól" élete végébe (öngyilkosság), az olyan szembeköpése az Isten Akaratának, amire csak az Isten adhat bocsánatot, de hogy ad-e, ebben évszázadokig kételkedtek. Nem is temették el őket a rendes temetőbe, csak a temetőn kívűlre... A legfontosabb tehát Isten kezében nyugszik, a többi pedig másodlagos. A másodlagosnak az értéke is csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha az első helyen az Isten van...

Miért aggódunk tehát? Azért, hogy mit együnk és igyunk és mivel ruházkodjunk? Mert ha egészségünk van, erőnk is van, és dolgozhatunk - megadatik a mindennapi. Isten azonban ennél jóval többet akar adni: az ő országát. Nemcsak ott és akkor, hanem már itt és most az Ő szeretete, békessége által.