A Jézus nevében való imádkozás
A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA
Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
(János 16, 23)
Általános keresztyén gyakorlat az imádkozás, mégis ritka az igazi imádság. Az a döntő, hogy milyen a viszonyunk Istenhez. A gyermek és a barát másképpen kér, mint a napszámos és a szolga; a bűnbánó vámszedő megint másképpen, mint az önigazult farizeus. Az igazi imádság Jézus nevében történik. Aki az Ő nevében kér, az már befogadta Őt és egyedül benne bízik. Ennek ellentéte a magunk nevében mondott imádság, amikor valaki önigazsága tudatában, kérkedve járul Isten elé. lmádságával hidat akar verni az égbe, de közben annál biztosabban halad a pusztulás felé. Amikor Péter el tudta mondani: „Eredj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok" - akkor kezdett helyesen imádkozni. Csak ha feladja az ember önmagát és Jézusnak kiszolgáltatja énjét, egyedül Megváltójában bízik, akkor lesz az imádsága kedves Isten előtt, akkor kér Jézus nevében.
Jézus nevében imádkozni azt jelenti: Jézus imádkozik bennem. Ez csak akkor lehetséges, ha Jézus az Ő Lelkét adja. Ha a Fiú Lelke bennünk van, akkor kiálthatunk: „Abba!" azaz „Atyám!", mint ahogyan Jézus kiáltott Istenhez. A Szentlélek által eggyé leszünk Krisztussal, és így őbenne lépünk Isten elé. - Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy úgy imádkozunk, mint Ő imádkozott. Olyan bizalommal, bizonyossággal és kétségektől szabadon, mint Jézus tette földi napjaiban. A kételkedések mindig olyan szívből jönnek, amely még Isten és a világ között ide-oda ingadozik. Minél határozottabbak leszünk, annál bizakodóbban tudunk imádkozni. „Ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kérünk, tudjuk, hogy már teljesítette kéréseinket, amelyekkel hozzá fordultunk" - mondja János apostol (1 Jn 5, 15).
Végül Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy nem annyira magunkért, hanem inkább másokért és mindenekelőtt Isten országa nagy ügyéért állunk elébe. Ez a papi imádság; az olyan ember imádsága, akinek akarata eggyé vált Isten akaratával. Ezekre vonatkozik Jézus szava: „Kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek." Semmi mást nem akarnak kérni, mint amit Isten akar. Jézus nevében az Atyához imádkozunk, s ez más, mint amikor Jézus nevét hívjuk segítségül a bűn és a szorongatott lelkiismeret nyomorúságában, vagy egyéb személyes nehézségünkben.
(János 16, 23)
Általános keresztyén gyakorlat az imádkozás, mégis ritka az igazi imádság. Az a döntő, hogy milyen a viszonyunk Istenhez. A gyermek és a barát másképpen kér, mint a napszámos és a szolga; a bűnbánó vámszedő megint másképpen, mint az önigazult farizeus. Az igazi imádság Jézus nevében történik. Aki az Ő nevében kér, az már befogadta Őt és egyedül benne bízik. Ennek ellentéte a magunk nevében mondott imádság, amikor valaki önigazsága tudatában, kérkedve járul Isten elé. lmádságával hidat akar verni az égbe, de közben annál biztosabban halad a pusztulás felé. Amikor Péter el tudta mondani: „Eredj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok" - akkor kezdett helyesen imádkozni. Csak ha feladja az ember önmagát és Jézusnak kiszolgáltatja énjét, egyedül Megváltójában bízik, akkor lesz az imádsága kedves Isten előtt, akkor kér Jézus nevében.
Jézus nevében imádkozni azt jelenti: Jézus imádkozik bennem. Ez csak akkor lehetséges, ha Jézus az Ő Lelkét adja. Ha a Fiú Lelke bennünk van, akkor kiálthatunk: „Abba!" azaz „Atyám!", mint ahogyan Jézus kiáltott Istenhez. A Szentlélek által eggyé leszünk Krisztussal, és így őbenne lépünk Isten elé. - Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy úgy imádkozunk, mint Ő imádkozott. Olyan bizalommal, bizonyossággal és kétségektől szabadon, mint Jézus tette földi napjaiban. A kételkedések mindig olyan szívből jönnek, amely még Isten és a világ között ide-oda ingadozik. Minél határozottabbak leszünk, annál bizakodóbban tudunk imádkozni. „Ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kérünk, tudjuk, hogy már teljesítette kéréseinket, amelyekkel hozzá fordultunk" - mondja János apostol (1 Jn 5, 15).
Végül Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy nem annyira magunkért, hanem inkább másokért és mindenekelőtt Isten országa nagy ügyéért állunk elébe. Ez a papi imádság; az olyan ember imádsága, akinek akarata eggyé vált Isten akaratával. Ezekre vonatkozik Jézus szava: „Kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek." Semmi mást nem akarnak kérni, mint amit Isten akar. Jézus nevében az Atyához imádkozunk, s ez más, mint amikor Jézus nevét hívjuk segítségül a bűn és a szorongatott lelkiismeret nyomorúságában, vagy egyéb személyes nehézségünkben.
A SZELLEMI ÖSSZEFÜGGÉSEK TITKA
"Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében" (Gal 6,14).
Az újjászületett ember eleinte nem látja az összefüggéseket. Érzései rendezetlenül kavarognak, a külső dolgok mozzanatai között nem lát összefüggést. Pál apostol mindenben mély, szoros összefüggéseket látott, ezért külső élete is változhatott anélkül, hogy ez elkedvetlenítette volna, mert nála minden Istenre volt alapozva, benne gyökerezett. Krisztus keresztje az alapja ezeknek a szellemi összefüggéseknek. A legtöbben azért nem vagyunk szellemileg rendezettek, mert a dolgok külső rendezettsége jobban érdekel, mint a belső. Pál az alapokban élt, a kritikusok pedig, akik csak a dolgok külső rendjét ismerik el, a "felső emeleten" mozognak. Ez a két világ még csak nem is találkozhat egymással. Pál szilárdsága a fundamentumban gyökerezett. Ez a nagy alap Jézus Krisztus keresztje, Isten haláltusája volt a világ megváltásáért.
Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kősziklájára! A történelem külső lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögéből nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erő. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).
Vess számot újra azzal, mit hiszel, aztán ejts el abból, amit csak lehet és menj vissza Krisztus keresztjének kősziklájára! A történelem külső lefolyásában a keresztre feszítés jelentéktelen eseménynek látszik, de a Biblia szemszögéből nézve sokkal fontosabb a világ minden birodalmánál. Ha igehirdetésünkben nem a kereszt tragédiájából indulunk ki, nem érünk el semmit, mert nem közvetítjük Isten erejét az emberek számára. Lehet hogy érdekes amit mondunk, de nincs benne erő. Prédikáld csak a keresztet, és Isten ereje felszabadul: "...tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket." - "Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mégpedig mint megfeszítettet" (1Kor 1,21.23).
Egy hatalmas terv
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká tétetvén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ. — Galata 3,13.
Örökségünk részeként, a Kolossé 1,12–14 szerint, hálát kellene adnunk az Atyának „…a mi váltságunkért az Ő vére által…” (14. vers)
Mitől vagyunk megváltva? A törvény átkától. És mi a törvény átka? Ezt csak úgy tudhatjuk meg, ha megnézzük a törvényben, hogyan határozza meg az átkot.
Az Újszövetségben “a törvény” a Biblia első öt könyvére, a Pentateukhoszra vonatkozik. Ott azt olvashatjuk, hogy az átok, azaz a büntetés, ami Isten törvényének a megszegéséért jár, háromszoros:
Örökségünk részeként, a Kolossé 1,12–14 szerint, hálát kellene adnunk az Atyának „…a mi váltságunkért az Ő vére által…” (14. vers)
Mitől vagyunk megváltva? A törvény átkától. És mi a törvény átka? Ezt csak úgy tudhatjuk meg, ha megnézzük a törvényben, hogyan határozza meg az átkot.
Az Újszövetségben “a törvény” a Biblia első öt könyvére, a Pentateukhoszra vonatkozik. Ott azt olvashatjuk, hogy az átok, azaz a büntetés, ami Isten törvényének a megszegéséért jár, háromszoros:
(2) szegénység (5Móz. 28,15–68)
(3) betegség (5Móz. 28,15–68).
A Galata 3,13 kijelenti nekünk, hogy Krisztus már megváltott minket a törvény átkától, a Kolossé 1,12–14 pedig azt mondja, hogy adjunk hálát Istennek ezért! Hálát kell adnunk az Atyának ezért a hatalmas megváltási tervért, amelyet megalkotott, és elküldte az Úr Jézus Krisztust, hogy végrehajtsa!
Gerjeszd fel az erőt
Megemlékezvén a te könnyhullatásaidról, kívánván téged látni… emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van… Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak szellemét.
Előfordul, hogy tudod, mire hívott el Isten, de egyszerűen nem érzed, hogy képes lennél megtenni azt. Valahogyan kiszáradtál. Tudod, hogy az Ige azt mondja, „élő víznek folyamai folynak a belsődből” (János 7:38), de még egy kis patakot sem látsz, nemhogy egy folyót.
Isten Igéje világosan elmondja, hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket: „gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van” (2Tim. 1:6).
TE gerjeszd fel MAGADAT! Bármi, amire szükséged van, már benned van. Jézus tette oda. Bármit, amire valaha is szükséged lesz Isten elhívásának betöltéséhez, a bensődbe helyezte a Mindenható.
A hit benned van. Az erő benned van. A szeretet benned van. Hidd ezt el. Mondd ki. Mondd most ki hangosan:
„Jézus nevében, felgerjesztem az ajándékot, ami bennem van. Felgerjesztem a hitemet. Nem várok addig, amíg úgy érzem magam. Hittel telt vagyok, és elvárom, hogy az érzéseim kövessenek!
Felgerjesztem Isten szeretetét, ami bennem van. Felgerjesztem az erőt. Felgerjesztem magamat, és kiűzöm az ördögöt az életem dolgaiból. Felgerjesztem magamat az élő Isten Szelleme által. Az ajándékok felgerjedtek bennem!”
Isten Igéje világosan elmondja, hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket: „gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van” (2Tim. 1:6).
TE gerjeszd fel MAGADAT! Bármi, amire szükséged van, már benned van. Jézus tette oda. Bármit, amire valaha is szükséged lesz Isten elhívásának betöltéséhez, a bensődbe helyezte a Mindenható.
A hit benned van. Az erő benned van. A szeretet benned van. Hidd ezt el. Mondd ki. Mondd most ki hangosan:
„Jézus nevében, felgerjesztem az ajándékot, ami bennem van. Felgerjesztem a hitemet. Nem várok addig, amíg úgy érzem magam. Hittel telt vagyok, és elvárom, hogy az érzéseim kövessenek!
Felgerjesztem Isten szeretetét, ami bennem van. Felgerjesztem az erőt. Felgerjesztem magamat, és kiűzöm az ördögöt az életem dolgaiból. Felgerjesztem magamat az élő Isten Szelleme által. Az ajándékok felgerjedtek bennem!”
Igei olvasmány: 2 Timótheus 1:1-8
?Isten bizonyára nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot... Bizony, az Istenhez így illik szólni: ...Amit át nem látok, arra te taníts meg engem.?
(Jób 34:12, 31?32)
?Sok embert elbizonytalanít, hogy nem találnak választ a bűn eredetére és okára. Látják a gonoszság munkáját, és annak rettenetes következményeit: a szenvedést, a pusztulást, és azt kérdezik, hogy miként lehetséges mindez annak a lénynek az uralma alatt, akinek a bölcsessége, a hatalma és szeretete végtelen. Oly titok ez számunkra, amelyre nem találni magyarázatot. Bizonytalanságuk és kétkedésük megvakítja őket, ezért nem veszik észre az Isten Igéjében világosan kinyilatkoztatott és az üdvösség szempontjából nélkülözhetetlen igazságokat. Vannak olyanok is, akik kérdezősködéseik során azt is meg akarják tudni, amit Isten nem nyilatkoztatott ki. Ezért nem találnak megoldást a problémáikra, s mivel hajlanak a kételkedésre és az akadékoskodásra, ezt hozzák fel indokul Isten Igéjének elvetésére...
Lehetetlen olyan magyarázatot találni a bűn eredetére, ami megindokolná a létezését. Ugyanakkor eleget tudhatunk mind a bűn eredetéről, mind pedig a végleges eltörléséről ahhoz, hogy világosan lássuk: Isten igazságosan és jóakarattal kezeli a bűnt. Semmit sem tanít világosabban a Szentírás, mint azt, hogy Isten nem felelős a bűn létrejöttéért. Nem vonta vissza önkényesen a kegyelmét, nem volt hiba a kormányzatában, ami okot adott volna a lázadásra. A bűn ťbetolakodóŤ, nem lehet megindokolni létrejöttét. Titokzatos és érthetetlen a keletkezése, ha mentegetnénk, ez egyenlő lenne az igazolásával. Ha mentséget találhatnánk rá, vagy megtudnánk okolni a létezését, akkor megszűnne bűn lenni. Isten Igéjében található az egyetlen világos meghatározás a bűnről: ťa bűn pedig a törvénytelenségŤ (I.Jn. 3:4), egy olyan elvnek a testet öltése, mely harcban áll Isten kormányzatának az alapelvével, a szeretet nagy törvényével.?
(Nagy küzdelem, A bűn eredete c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése