NE CSINÁLJ OSTOBASÁGOT!
„…Bizony, ostoba voltam, és igen nagyot tévedtem.” (1Sámuel 26:21)
A gyászjelentés sokat elmond egy emberről. Saul királyéban bizonyára ezek a szavak állhattak: „Bizony, ostoba voltam, és igen nagyot tévedtem” (1Sámuel 26:21). Izráel első királya nagy dolgokra rendeltetett, ám úgy döntött, hogy a maga a módján cselekszik, ahelyett, hogy Isten útját követné. Amikor a filiszteusok megtámadták az országot, megpróbálta összegyűjteni csapatait, de azokat megbénította a félelem. Tudta, hogy várnia kellene, amíg Sámuel próféta odaér, hogy áldozatot mutasson be, melyet a törvény előírt, Saul azonban ezt mondta: „Elvégzem az áldozatbemutatást én magam. Ilyen körülmények között Istennek így is megfelel”. Ez az egyetlen engedetlenség véget vetett karrierének. Később úgy halt meg, hogy öngyilkosságot követett el a csatatéren – egy ígéretes élet szégyenteljesen ért véget. Ostobaságot követünk el, ha: 1) Semmibe vesszük Istent a kis dolgokban. Saul bukása nem egyik napról a másikra történt. A kis bűnök nagy bűnökké nőnek. Azt gondolva, hogy „ez nem nagy ügy”, Saul a saját kezébe vette a dolgokat. Azt mondta: „…úgy éreztem, kénytelen vagyok bemutatni az áldozatot én magam…” (1Sámuel 13:12 NLT). Figyeld csak meg ezeket a szavakat: „úgy éreztem”. Lehet, hogy nagyon is jónak tűnik, de mégis rossz. Csak akkor bízz az érzéseidben, ha azok összhangban vannak Isten Igéjével. 2) Megpróbáljuk igazolni cselekedeteinket. Saul így magyarázkodott: „…láttam, hogy a nép széledezni kezd tőlem, te pedig nem érkeztél meg a megállapított időre, de a filiszteusok már összegyűltek Mikmászban” (1Sámuel 13:11). Hagyd abba a magyarázást, bánd meg a bűnöd, és engedelmeskedj Istennek! 3) Engedjük, hogy sértettség és harag irányítson. Bár minden adott sága megvolt arra, hogy nagyszerű vezető legyen, amikor Dávid népszerűsége nőni kezdett, Saul neheztelése odáig fajult, hogy el akarta pusztítani őt – és végül saját magát pusztította el. A legtöbb ember a saját hibáiból tanul; a bölcs emberek más hibáiból tanulnak! Tanulj Saultól – ne csinálj ostobaságot!
Vállalj személyes felelősséget!
„Ha bölcs vagy, a bölcsességed megjutalmaz…” (Példabeszédek 9:12 NIV)
Ahhoz, hogy azt a fajta felelősséget tanúsítsd, amely sikeressé teszi az életedet:
1) Fel kell ismerned, hogy a siker elnyeréséhez önfegyelmet kell gyakorolnod. Minden alkalommal, amikor nem engeded meg magadnak, hogy olyat tegyél, amit nem kellene tenned, és elkezded azt tenni, amit tenned kell, fokozod a képességedet a felelősség felvállalására, és egyre többet tapasztalsz meg ennek a jutalmából.
2) Amit elkezdtél, fejezd is be! Kétféle ember létezik: azok, akik megteszik, és azok, akik megtehetnék. A felelősségteljes emberek végigcsinálják. És ezért értékelik őket mások.
3) Ne várd, hogy majd mások megteszik helyetted. Pál írja: „…mindenki a maga terhét hordozza” (Galata 6:5). A Dél-Karolinai Egyetem diákjaihoz szólva Alexander M. Saunders legfelsőbb bíró ezt mondta: „Attól fogva, hogy felelősséget ruháznak rád, nem feltételezheted azt, hogy majd valaki más felvállalja a nagyobb terheket, hogy valaki más kiáll az alapvető értékek mellett, hogy valaki más fog pályázni a posztra, törődni a szegényekkel, meglátogatni a betegeket, védeni a polgári jogokat, végrehajtani a törvényt, átadni az értékeket és megvédeni a szabadságot. Amit te nem értékelsz, azt nem fogják értékelni, amire te nem emlékszel, arra nem fognak emlékezni, amit te nem változtatsz meg, az nem fog megváltozni, amit te nem csinálsz meg, az nem lesz elvégezve. Ha akarod, képes vagy olyan társadalmat formálni, amelynek a vezetői… kevésbé lesznek megszállottjai a pénznek. Itt nem az a kérdés, hogy mit kell tenni, hanem egyszerűen az, hogy van-e akarat a megtételére.”
Néha azért nem vállaljuk a felelősséget, mert azt gondoljuk, mások alkalmasabbak rá. Nem, azok, akik az életben jelentőset alkotnak, nem azért teszik, mert ők a legfelkészültebbek, hanem egyszerűen azért, mert eldöntötték, hogy megpróbálják. Ráadásul Isten nem a képzetteket hívja el, Ő kiképezi az elhívottakat!
„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10)
Minden alkalommal, amikor felelős döntést hozol, felelősségteljesebbé válsz. A sikeres emberek nem másokat hibáztatnak, hanem vállalják a felelősséget cselekedeteikért és magatartásukért. Ők felelés-képesek – képesek arra, hogy megfelelő módon reagáljanak, nem számít, hogy milyen helyzettel néznek szembe. A felelősségvállalás mindig döntés, és csak te hozhatod meg. Ha a felelősségvállalás nem tartozik az erősségeid közé, akkor kezdd kicsiben! Máshonnan nem kezdheted, csak onnan, ahol éppen most vagy.
A felelősségvállalás mely területei a legnehezebbek számodra?
1) Végigcsinálni; vállalni a felelősséget, hogy befejezd, amit elkezdtél? Ha hajlamos vagy arra, hogy feladd, akkor tűzz ki magadnak viszonylag kis célokat, amelyek mégis bizonyos erőfeszítést kívánnak meg. Kezdd olyan területekkel, amelyek komolyan foglalkoztatnak, majd miután már néhány skalp ott lóg az öveden, elkezdhetsz más területekkel is megbirkózni.
2) A kis dolgokkal való törődés? Milyen gyakran feledkezel meg a kis dolgokról – amik mások számára nagy dolgok? Például elfelejted az évfordulókat és a születésnapokat, vagy elfelejted elhozni a ruhát a tisztítóból, kivinni a szemetet, esetleg elfeledkezel a gyerek meccséről? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16).
3) Továbblépés – nem várod-e, hogy majd valaki más megteszi helyetted? A legtöbbünknek van olyan nehéz döntése, amit már meg kellett volna hozni, de egyre halogatjuk. A tiéd mi? Miért nem teszel valamit? Írd le az érveket, hogy világosan lásd, miről is van szó. Most pedig írd le a döntéshozatal előnyeit. Ha már a szívedben tudod, hogy mit kellene tenned, kérj Istentől erőt, tedd meg, és tarts ki mellette! Ez a személyes felelősségvállalás!
Ahhoz, hogy azt a fajta felelősséget tanúsítsd, amely sikeressé teszi az életedet:
1) Fel kell ismerned, hogy a siker elnyeréséhez önfegyelmet kell gyakorolnod. Minden alkalommal, amikor nem engeded meg magadnak, hogy olyat tegyél, amit nem kellene tenned, és elkezded azt tenni, amit tenned kell, fokozod a képességedet a felelősség felvállalására, és egyre többet tapasztalsz meg ennek a jutalmából.
2) Amit elkezdtél, fejezd is be! Kétféle ember létezik: azok, akik megteszik, és azok, akik megtehetnék. A felelősségteljes emberek végigcsinálják. És ezért értékelik őket mások.
3) Ne várd, hogy majd mások megteszik helyetted. Pál írja: „…mindenki a maga terhét hordozza” (Galata 6:5). A Dél-Karolinai Egyetem diákjaihoz szólva Alexander M. Saunders legfelsőbb bíró ezt mondta: „Attól fogva, hogy felelősséget ruháznak rád, nem feltételezheted azt, hogy majd valaki más felvállalja a nagyobb terheket, hogy valaki más kiáll az alapvető értékek mellett, hogy valaki más fog pályázni a posztra, törődni a szegényekkel, meglátogatni a betegeket, védeni a polgári jogokat, végrehajtani a törvényt, átadni az értékeket és megvédeni a szabadságot. Amit te nem értékelsz, azt nem fogják értékelni, amire te nem emlékszel, arra nem fognak emlékezni, amit te nem változtatsz meg, az nem fog megváltozni, amit te nem csinálsz meg, az nem lesz elvégezve. Ha akarod, képes vagy olyan társadalmat formálni, amelynek a vezetői… kevésbé lesznek megszállottjai a pénznek. Itt nem az a kérdés, hogy mit kell tenni, hanem egyszerűen az, hogy van-e akarat a megtételére.”
Néha azért nem vállaljuk a felelősséget, mert azt gondoljuk, mások alkalmasabbak rá. Nem, azok, akik az életben jelentőset alkotnak, nem azért teszik, mert ők a legfelkészültebbek, hanem egyszerűen azért, mert eldöntötték, hogy megpróbálják. Ráadásul Isten nem a képzetteket hívja el, Ő kiképezi az elhívottakat!
„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10)
Minden alkalommal, amikor felelős döntést hozol, felelősségteljesebbé válsz. A sikeres emberek nem másokat hibáztatnak, hanem vállalják a felelősséget cselekedeteikért és magatartásukért. Ők felelés-képesek – képesek arra, hogy megfelelő módon reagáljanak, nem számít, hogy milyen helyzettel néznek szembe. A felelősségvállalás mindig döntés, és csak te hozhatod meg. Ha a felelősségvállalás nem tartozik az erősségeid közé, akkor kezdd kicsiben! Máshonnan nem kezdheted, csak onnan, ahol éppen most vagy.
A felelősségvállalás mely területei a legnehezebbek számodra?
1) Végigcsinálni; vállalni a felelősséget, hogy befejezd, amit elkezdtél? Ha hajlamos vagy arra, hogy feladd, akkor tűzz ki magadnak viszonylag kis célokat, amelyek mégis bizonyos erőfeszítést kívánnak meg. Kezdd olyan területekkel, amelyek komolyan foglalkoztatnak, majd miután már néhány skalp ott lóg az öveden, elkezdhetsz más területekkel is megbirkózni.
2) A kis dolgokkal való törődés? Milyen gyakran feledkezel meg a kis dolgokról – amik mások számára nagy dolgok? Például elfelejted az évfordulókat és a születésnapokat, vagy elfelejted elhozni a ruhát a tisztítóból, kivinni a szemetet, esetleg elfeledkezel a gyerek meccséről? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16).
3) Továbblépés – nem várod-e, hogy majd valaki más megteszi helyetted? A legtöbbünknek van olyan nehéz döntése, amit már meg kellett volna hozni, de egyre halogatjuk. A tiéd mi? Miért nem teszel valamit? Írd le az érveket, hogy világosan lásd, miről is van szó. Most pedig írd le a döntéshozatal előnyeit. Ha már a szívedben tudod, hogy mit kellene tenned, kérj Istentől erőt, tedd meg, és tarts ki mellette! Ez a személyes felelősségvállalás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése