A mai nap meditációs fogalma:
Katasztrófák...
A mai nap imádsága:
URam! Óvj meg minket minden bajtól és veszedelemtől, s segítsd meg kegyelmeddel mindazokat, akik bajba kerültek! Ámen
Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember. Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában;
1 Móz 7,21-23
Számítógépes animáció ide, csúcstechnológiás filmtechnika oda - a "2012" című karasztrófafilm valóban kiábrándítóan gyenge alkotás... Ennek elsősorban nem a mi "fotelos-pattogatottkukoricás" biztonságérzetünk az oka - végig azt érezzük, hogy ez az egész csak egy film -, hanem a gyatra forgatókönyv. Persze abban is van igazság, hogy szemünk már-már hozzászokott a természeti katasztrófákhoz, hiszen egy átlagos tavalyi hónapban a média célzott prezentációjának "köszönhetően" megdöbbentő képek jutottak el hozzánk...
Nem tudom mi lehet ennek az oka - gyaníthatóan ebben is magasabb koreográfia játszik szerepet -, de az elmúlt években az ún. ismeretterjesztő filmek a különféle katasztrófa-scenáriók bemutatására korlátozódott: pusztító meteoritok az égből, hiper-tájfunok és zunamik, mega-esőzések, vulkánkitörések és földrengések váltogatják egymást. Mintha nem lenne elég bajunk a világon... Pedig dehogynem!
Egy friss DPA-jelentés (Deutsche Presse Agentur) szerint az elmúlt esztendőben mintegy 950 természeti katasztrófát regisztráltak a világon, melynek következtében 250 ezer(!) ember vesztette életét... Az elmúlt 30 esztendőben csak egy esztendő, az 1983-as mutatott szomorúbb statisztikát, akkor az áldozatok száma meghaladta a 300 ezret...
A "trendbe" így beleillene a ma reggeli igénk is: jelesül, Isten elpusztított minden élőt, "aminek orrában élet lehelete volt". Vannak akik, Isten perfekciós pusztításán - Ő nem végez "félmunkát" - álmélkodnak, pedig nem eleve elrendelt kozmikus törvényeinek "ridegségén" (mindennek oka van, s minden hat mindenre) van a hangsúly, hanem azon, hogy Ő mindig megmutatja teremtményeinek a menekülés útját... Hiszen ha azt akarná, hogy ne legyenek, ne legyünk, akkor a következő pillanatban már nem is lennénk... A számunkra érthetetlen tény, hogy vagyunk, létezünk, annak ellenére, hogy ha akarnánk akkor a Földnél akár hatvanszor nagyobb bolygót is teljesen csírátlaníthatnák az atombombáinkkal... (Még szerencse az energiaválságos szerencsétlenségünkben, hogy egyre több és több atombombát "hatástalanítanak" - azaz égetik el őket atomreaktorokban, hogy az egyre növekvő villamosenergiaéhségünket csillapítsák.) Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sajnos mindig akad egy-két ország, ahol kérkednek vagy már nagyon hivalkodnának atom-hatalmukkal.
Csak az ember akar pusztítani - az Isten nem! Az Isten ugyanis mindig az Élet oldalán áll... S mivel Ő Isten ezért számára a halál sem a véget jelenti, hanem egy más létformát csupán. A létezést mi - egyelőre - csak a mi földi perspektívánkból látjuk, de reménységünk szerint egyszer meg fogjuk Őt - s Benne mindeneket -, látni/ismerni úgy, ahogyan Ő ismer minket (1 Kor 13!). Az evangélium számunkra, hogy Isten mentő akarata minden akadályon átível. Ez arra kellene, hogy indítson minket, hogy mi is szeressünk, s ne pusztítsunk, hanem mentsünk és építsünk...
Katasztrófák...
A mai nap imádsága:
URam! Óvj meg minket minden bajtól és veszedelemtől, s segítsd meg kegyelmeddel mindazokat, akik bajba kerültek! Ámen
Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember. Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Nóé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában;
1 Móz 7,21-23
Számítógépes animáció ide, csúcstechnológiás filmtechnika oda - a "2012" című karasztrófafilm valóban kiábrándítóan gyenge alkotás... Ennek elsősorban nem a mi "fotelos-pattogatottkukoricás" biztonságérzetünk az oka - végig azt érezzük, hogy ez az egész csak egy film -, hanem a gyatra forgatókönyv. Persze abban is van igazság, hogy szemünk már-már hozzászokott a természeti katasztrófákhoz, hiszen egy átlagos tavalyi hónapban a média célzott prezentációjának "köszönhetően" megdöbbentő képek jutottak el hozzánk...
Nem tudom mi lehet ennek az oka - gyaníthatóan ebben is magasabb koreográfia játszik szerepet -, de az elmúlt években az ún. ismeretterjesztő filmek a különféle katasztrófa-scenáriók bemutatására korlátozódott: pusztító meteoritok az égből, hiper-tájfunok és zunamik, mega-esőzések, vulkánkitörések és földrengések váltogatják egymást. Mintha nem lenne elég bajunk a világon... Pedig dehogynem!
Egy friss DPA-jelentés (Deutsche Presse Agentur) szerint az elmúlt esztendőben mintegy 950 természeti katasztrófát regisztráltak a világon, melynek következtében 250 ezer(!) ember vesztette életét... Az elmúlt 30 esztendőben csak egy esztendő, az 1983-as mutatott szomorúbb statisztikát, akkor az áldozatok száma meghaladta a 300 ezret...
A "trendbe" így beleillene a ma reggeli igénk is: jelesül, Isten elpusztított minden élőt, "aminek orrában élet lehelete volt". Vannak akik, Isten perfekciós pusztításán - Ő nem végez "félmunkát" - álmélkodnak, pedig nem eleve elrendelt kozmikus törvényeinek "ridegségén" (mindennek oka van, s minden hat mindenre) van a hangsúly, hanem azon, hogy Ő mindig megmutatja teremtményeinek a menekülés útját... Hiszen ha azt akarná, hogy ne legyenek, ne legyünk, akkor a következő pillanatban már nem is lennénk... A számunkra érthetetlen tény, hogy vagyunk, létezünk, annak ellenére, hogy ha akarnánk akkor a Földnél akár hatvanszor nagyobb bolygót is teljesen csírátlaníthatnák az atombombáinkkal... (Még szerencse az energiaválságos szerencsétlenségünkben, hogy egyre több és több atombombát "hatástalanítanak" - azaz égetik el őket atomreaktorokban, hogy az egyre növekvő villamosenergiaéhségünket csillapítsák.) Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sajnos mindig akad egy-két ország, ahol kérkednek vagy már nagyon hivalkodnának atom-hatalmukkal.
Csak az ember akar pusztítani - az Isten nem! Az Isten ugyanis mindig az Élet oldalán áll... S mivel Ő Isten ezért számára a halál sem a véget jelenti, hanem egy más létformát csupán. A létezést mi - egyelőre - csak a mi földi perspektívánkból látjuk, de reménységünk szerint egyszer meg fogjuk Őt - s Benne mindeneket -, látni/ismerni úgy, ahogyan Ő ismer minket (1 Kor 13!). Az evangélium számunkra, hogy Isten mentő akarata minden akadályon átível. Ez arra kellene, hogy indítson minket, hogy mi is szeressünk, s ne pusztítsunk, hanem mentsünk és építsünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése