A mai nap meditációs fogalma:
Elvárások...
A mai nap imádsága:
Istenem! Elvárásaim vannak önmagam felé, s mindenekelőtt sokat várok másoktól. URam, szenvedek is emiatt eleget, s nem tudom hogyan változtassak mindezen... Kérlek segíts át gyötrő pillanataimon, hogy felismerjem az adott helyzetben akaratodat, s kegyelmed révén békességet nyerjek, s örömmel szeressem embertársaimat! Ámen
Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért;"
Mk 2,27
Sokan azért nem kívánnak istenes elkötelezettségben élni, mert - így vélik -, a "hívő" embernek semmit sem szabad. Először is: mindent szabad neki (is), de ahogyan Saul-Pál helyesen mondja: "Mindent szabad nekem, de nem minden használ." Ugyanakkor tényleg vannak felekezetek, ahol az előírásoknak/elvárásoknak se szeri se száma, de ez a fajta vallásosság bár sok-sok jelzőt vonzhat magához, de egyet bizonnyal nem, hogy: krisztusi...
A törvényeskedés ugyanis a kicsinyesek, a szűklátókörű önzőek tulajdonsága. Az ilyen emberek rettenetesek, mert csak két színt ismernek: feketét vagy fehéret. Jóllehet emberlétünket, életünknek tartalmat adó kapcsolatrendszerünket az átmenetek sokszínűsége jellemzi, ők azonban csak isteninek vagy ördöginek ítélik meg a dolgokat. Jellemző rájuk, hogy kihívóan kritikusak másokkal, de önmaguk botlásaival szemben messzemenően elnézőek (többnyire az ördög mesterkedéseire fogják) s látványos, hitbuzgó élettel próbálják palástolni súlyos karakterhibáikat. Nagylelkűek a közösből, de ők maguk nem szívesen vállalnak áldozatot a közért... Életük imázsára kínosan ügyelnek, de valódi családi életük, az otthoni, a négyfalközötti maga a pokol... Sajnos ilyen "jó hívő testvérek" miatt kritizálják sokszor a keresztényeket - s bizony joggal.
A keresztény ember szabadsága azonban egészen másról szól! Ha megnézzük ősi szabadság szavunkat, két szót fedezhetünk fel benne: szab és ad. Ki a szabad? Aki életét Istenhez szab-ja, vagyis az örök értékekhez igazítja, az ilyen ember képes valóban ad-ni, ráadásul a legtöbbet önmaga végességéből: az idejét. Aki időt, ad, az mindent ad! Az meghallgat, az odafordul, az építően segít, mert a dolgok helyes alakulásához mindig idő kell! Rendelt ideje van ugyanis mindennek! Isten országának eljövetelét pedig különösen nem lehet siettetni semmiféle nagy emberi elhatározással, buzgósággal... Ha lehetne, akkor nem lenne kegyelem a kegyelem. Ennek ellenére mégis sokan vannak, akik azt gondolják, minden baj oka a szombatnap megtartásának hiánya.
Márpedig Jézus URunk szombaton is gyógyított, jelezvén hogy Isten szeretete szombaton sem "szünetel", Ő folyamatosan ad. Ha a JóIsten nem adna a nekünk "kegyelmet, kegyelemre" - még "álmunkban is eleget" -, akkor már rég nem is lennék. Nincsenek tehát "tiltott" napok, melyeken ezt vagy azt nem lehet tenni. Mindent lehet minden napon tenni, ami szeretetből fakad! Az élet szentségét ugyanis nem a törvény betűje, a szép gondolatok, hanem a megélt szeretet adja.
Aki felismeri isteni küldetését önmagában, s szeretni kezd, annak életében gyümölcsök teremnek: lelki nyugalom, harmonikus emberi kapcsolatok, biztonság és függetlenség, bizalmon alapuló együttműködés, kiegyensúlyozott szexualitás, s egészséges önbizalom. Ha ezeket a gyümölcsöket soha nem termi meg életünk fája, akkor bizonnyal "melléfogtunk" mert nem Teremtőnket, hanem önmagunkat imádtuk, de akkor meg is kaptuk "jutalmunkat", hiszen odaveszett hívő életünk lényege: a lelki nyugalmunk...
Elvárások...
A mai nap imádsága:
Istenem! Elvárásaim vannak önmagam felé, s mindenekelőtt sokat várok másoktól. URam, szenvedek is emiatt eleget, s nem tudom hogyan változtassak mindezen... Kérlek segíts át gyötrő pillanataimon, hogy felismerjem az adott helyzetben akaratodat, s kegyelmed révén békességet nyerjek, s örömmel szeressem embertársaimat! Ámen
Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért;"
Mk 2,27
Sokan azért nem kívánnak istenes elkötelezettségben élni, mert - így vélik -, a "hívő" embernek semmit sem szabad. Először is: mindent szabad neki (is), de ahogyan Saul-Pál helyesen mondja: "Mindent szabad nekem, de nem minden használ." Ugyanakkor tényleg vannak felekezetek, ahol az előírásoknak/elvárásoknak se szeri se száma, de ez a fajta vallásosság bár sok-sok jelzőt vonzhat magához, de egyet bizonnyal nem, hogy: krisztusi...
A törvényeskedés ugyanis a kicsinyesek, a szűklátókörű önzőek tulajdonsága. Az ilyen emberek rettenetesek, mert csak két színt ismernek: feketét vagy fehéret. Jóllehet emberlétünket, életünknek tartalmat adó kapcsolatrendszerünket az átmenetek sokszínűsége jellemzi, ők azonban csak isteninek vagy ördöginek ítélik meg a dolgokat. Jellemző rájuk, hogy kihívóan kritikusak másokkal, de önmaguk botlásaival szemben messzemenően elnézőek (többnyire az ördög mesterkedéseire fogják) s látványos, hitbuzgó élettel próbálják palástolni súlyos karakterhibáikat. Nagylelkűek a közösből, de ők maguk nem szívesen vállalnak áldozatot a közért... Életük imázsára kínosan ügyelnek, de valódi családi életük, az otthoni, a négyfalközötti maga a pokol... Sajnos ilyen "jó hívő testvérek" miatt kritizálják sokszor a keresztényeket - s bizony joggal.
A keresztény ember szabadsága azonban egészen másról szól! Ha megnézzük ősi szabadság szavunkat, két szót fedezhetünk fel benne: szab és ad. Ki a szabad? Aki életét Istenhez szab-ja, vagyis az örök értékekhez igazítja, az ilyen ember képes valóban ad-ni, ráadásul a legtöbbet önmaga végességéből: az idejét. Aki időt, ad, az mindent ad! Az meghallgat, az odafordul, az építően segít, mert a dolgok helyes alakulásához mindig idő kell! Rendelt ideje van ugyanis mindennek! Isten országának eljövetelét pedig különösen nem lehet siettetni semmiféle nagy emberi elhatározással, buzgósággal... Ha lehetne, akkor nem lenne kegyelem a kegyelem. Ennek ellenére mégis sokan vannak, akik azt gondolják, minden baj oka a szombatnap megtartásának hiánya.
Márpedig Jézus URunk szombaton is gyógyított, jelezvén hogy Isten szeretete szombaton sem "szünetel", Ő folyamatosan ad. Ha a JóIsten nem adna a nekünk "kegyelmet, kegyelemre" - még "álmunkban is eleget" -, akkor már rég nem is lennék. Nincsenek tehát "tiltott" napok, melyeken ezt vagy azt nem lehet tenni. Mindent lehet minden napon tenni, ami szeretetből fakad! Az élet szentségét ugyanis nem a törvény betűje, a szép gondolatok, hanem a megélt szeretet adja.
Aki felismeri isteni küldetését önmagában, s szeretni kezd, annak életében gyümölcsök teremnek: lelki nyugalom, harmonikus emberi kapcsolatok, biztonság és függetlenség, bizalmon alapuló együttműködés, kiegyensúlyozott szexualitás, s egészséges önbizalom. Ha ezeket a gyümölcsöket soha nem termi meg életünk fája, akkor bizonnyal "melléfogtunk" mert nem Teremtőnket, hanem önmagunkat imádtuk, de akkor meg is kaptuk "jutalmunkat", hiszen odaveszett hívő életünk lényege: a lelki nyugalmunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése